Zagor.hu
Zagor.hu fórum
32. könyv: Árnyékharcosok Legendája
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (5)
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Egyszerűsége ellenére, vagy tán épp azért, tetszik a borító. Kellemesen darkos, baljós kompozíció, ízlésesen megszerkesztve. A hosszú címnek kellett a hely, ez jól meg lett oldva. A betűtípus meg amolyan Tim Burton-ös.

[b]Illusztráció[/b]
A szövegközti mini-grafikák is elég sötét hangulatúak, nem beszélve a normál képekről. Rajtuk keresztül egy középkori világ tárul szemünk elé, amibe horrorisztikus elemek furakodnak. Félelmetesebbek szerintem a 63-as (gonosz fa), a 172-es (Rémálmok Mestere), vagy a 335-ös (Árnyékharcos pusztulása) rajzok. Úgy általánosságban ez nem az én kedvenc stílusom, de különösebb gondom nincs vele, sokat ad a játék atmoszférájához.

[b]Háttértörténet[/b]
Szemelvényeket olvashatunk mindenféle művekből Gallantria történelméről (miért német meg francia nevük van a Titán-béli íróknak? Nyehh…), aztán kiderül, hogy egyfajta bérhősök vagyunk, aki a kardjából él. Nem nagyon lehet elképzelni kevésbé sablonos indulást, hisz egy ivóban kezdjük kalandunkat. Karnstein lakói a segítségünket kérik, mert falujukat a gyermekmondókából ismert Árnyékharcosok terrorizálják. Van bennünk némi kétely, hogy érdemes-e odamenni, de végül úgy döntünk, egy utat megér.

[b]Rendszer[/b]
Van 2K6 + 12 aranyunk, és alapból nincs kajánk. A páncélokról igen kimerítően értekezik a szabályrendszer, és végre logika is került ennek a felszereléstípusnak a használatába. Szóval a páncélok találatokat fognak fel. Jééé, milyen érdekes, mi? Imáim meghallgatásra találtak, hogy pl. nem a Támadóerőt növelik, ahogy volt már rá példa korábbi játékokban. És – legyünk erősek – a logika folytatódik, mert a páncél akadályoz is (mínusz Ügyesség pontok), sőt, még el is használódik! Kész, én teljesen ki vagyok elégítve.

[b]Eredetiség[/b]
Tetszett a cinkelt kockás szerencsejátékos az elején, akivel szemben egyszerűen nem nyerhetünk. Aztán poénos még az induló városban fennálló helyzet, mely szerint egy halom adóval tartozunk, és ezért az „adóhatóság” le akar minket tartóztatni. Innentől a kaland egy merő menekülés, amíg ki nem jutunk a vadonba. Ez a rész amúgy rengeteg fejezetpontot felölel, és még csak neki se kezdtünk a vállalkozásunknak, ami nekem egy kicsit érdekes volt. Jó a szónokos rész is a főtéren, vagy például a kiásott óidei behemót, akinek gyilkosságra ösztönző kisugárzása van, de eredeti az ember-ork orgyilkos leleplezése az ivóban a megbájolt harcos cimborák előtt. Aztán ott van még az ork törzs, akiknél érdekes élményekben lehet részünk, ha elfognak minket, továbbá a rémálmos epizód is bejött, amikor minden, amit teszünk, azt tulajdonképpen álmunkban tesszük meg. A mandragórák pedig szintén jól kitalált ellenfelek, akik belebújnak a megölt áldozatok testébe. A 158 – 362-es illusztráció-verziók szerintem zseniálisak (a mandragórák a tükörben felfedik eredeti alakjukat). Szóval remek ötletek sorával találkozhatunk, nem is beszélve az olyan fajokról, mint a Crombane, vagy a Kalundai.

[b]Kihívás[/b]
Az [i]Árnyékharcosok Legendája[/i] könnyű lett. Kötelezően megszerzendő tárgy a Végzet Lándzsája, de abba szerintem mindenképp bele fogunk botlani. Arról nem is szólva, hogy az említett fegyver K6+5 ellenségünket győzi le automatikusan. Hát ilyen durva bónuszra én nem is emlékszem KJK-kalandjaim során. Persze meg lehet halni jó néhány helyen, és vannak keményebb ellenfelek, illetve az Astrakkaans Numeris című könyv alapján ki kell számolni a gyanított helyszínt, ahol végül az árnyékharcosok urát sejtjük, de ezt még tippre is el lehet találni. Nekem elsőre sikerült, szerintem tök logikus. Az mondjuk vicces volt, amikor a játék közölte egy ponton, hogy az ellen behozhatatlan előnyre tett szert, tehát vége a játéknak. Ez akkor történik, ha túl sok helyet látogatunk meg, de mivel az ember nem nagyon figyel az időre (mivel nincs külön kiemelve, illetve érték sincs hozzárendelve), így kissé meglepő volt.

[b]Főgonosz[/b]
Menet közben tudjuk meg, hogy nemezisünk egy bizonyos Voivod lesz, az árnyékharcosok ura. Szegény pára kissé el lett hanyagolva, ugyanis még egy normális kép sincs róla, meg úgy általánosságban is eléggé elsikkad a szerepe. Voivod épp holtak ezrének feltámasztásával van elfoglalva, amikor meglepjük. Őelőtte meg kell küzdenünk 5 árnyékharcossal, de ha korábban már likvidáltunk belőlük párat, akkor annyival kevesebbel. Ez eléggé száraz rész lett. Aztán jön Voivod, akinek Ügyessége 10, Életereje 10. Hát nem hangzik túl izmosan, nem igaz? A csavar az, hogy ha a Végzet Lándzsájával nem tudjuk megsebezni, akkor tök hiába öljük meg, úgysem győzhetünk. Namármost, itt derül ki az, hogy a Végzet Lándzsájának Életenergiáját (ez az a bizonyos említett K6+5) érdemes lett volna tartalékolni erre az utolsó csatára, hisz a sikeres sebzéshez az Életenergia értéke alá kell dobnunk. Ha ez megtörténik, akkor Voivodnak kampec, csak mondjuk jó lenne tudni előre, hogy ne nagyon használjuk a lándzsát a játékban, de hát erre senki nem figyelmeztet.

[b]Hangulat[/b]
Szóval Voivod, és a végjáték ijesztően leegyszerűsített mivolta ellenére az [i]Árnyékharcosok Legendája[/i] nekem bejött. Akadnak érdekességek, mint amikor azt olvasom a láncingnél, hogy levon 1-et a Szerencsedobásaimból (mi van?), vagy amikor egy 30 méteres zuhanás után csak 2 Életerő pontot veszítünk (azt hogy csináljuk?), de ezek apróságok. Jó a sztori, jó a hangulat, jók az epizódok. A már említetteken kívül Urtha a vámpírnő, és töklidérc serege is el lett találva; vagy mondjuk Hammicus, a remete és halott fiának esete is igazán szívbemarkoló… de nem is sorolom tovább. Jó lett ez.
Értékelés: 9 / 10
Egy nagyon jól megírt kötet. Neked kell megállítanod az öt Árnyékharcost, akik Voivodot, az Apokalipszis Hadvezérét szolgálják. Bár a könyv maga nagyon jó, egy folytonossági hibát visz be Titán történetébe, ami rendkívüli módon zavar engem.

A könyv új páncélrendszert vezet be, mely a szinte minden kalandor által viselt bőrpáncéltól kezdve a Lemezpáncélig – melyet a Haggwort-ök (a borítón látható tökfejűek) ellen lehet használni – sok mindent lefed. A szabványos karddal kezded a kalandot (nem lennék meglepve, ha Marc Gascoigne találta volna ki ezt a szabályt, mivel minden Titán-alapú kalandot ezzel kezdünk, akár akarjuk, akár nem), de menet közben más fegyvereket is vehetsz, ami jó, mivel az örökös kardhasználat már kezdett nagyon fárasztóvá válni.

A kötetben számtalan mellékszállal lehet találkozni – a Mandragórákkal, Kauderwelsch doktorral, a Haggwort-ökkel és azzal a különös csontvázzal, amit a régész ásott elő, mindezek egy második síkot visznek bele a történetbe, ami a legtöbb KJK könyvből hiányzik. Egyetlen nagy hiba van benne, ami talán sokakat egyáltalán nem zavar, engem viszont rendkívüli módon bosszant. Titán jól ismert Isteneit nem látni sehol. Ehelyett néhány kitalált Istent és kitalált főellenfelet kapunk, a korábban is említett, Voivodot, akinek egyébként szinte semmi háttértörténete nincs. Kik ezek a fickók? Hogyhogy még soha nem találkoztunk velük a Titánon? Szörnyen bosszant, hogy egyes írókat teljesen hidegen hagyja az ilyesfajta folytonosság (nem Stephen Hand az egyetlen ilyen, Thomson és Morris is ezt csinálták az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=63]A Halálúr erődjében[/url], de ott legalább az „egyező Isten, más név” elv érvényesülhet).

Ettől az egyetlen kellemetlenségtől eltekintve a könyv csodálatos. A mellékszálak, a karakter háttértörténete, a túllépés a sima kardon és bőrvérten… Kár, hogy azt a bosszantó Quinsberry Woad-ot nem lehet egyszerűen kardélre hányni. Nagyon sajnálom, hogy Hand nem írta le részletesen az alak képét, amikor meglátja a kezünkben a Közkegyelmi Okiratot. ;)
Értékelés: 9 / 10
„Árnyékharcosok pokoli csődörökön vágtatnak egyre tova, fát kitépve, követ zúzva, gazdájuk után kutatva.” Ez a gallantariai bölcsődal alkotja ennek a remek játékkönyvnek az alapját, ami az Óvilágban, Gallantaria országában játszódik. Gallantaria fővárosában, Royal Lendle-ben ülsz az egyik fogadóban, az Első Lépésben, amikor egy karnsteini földműves elmondja, hogy rátámadtak falujára az Árnyékharcosok. De az Árnyékharcosok csak egy mítosz… vagy nem? Felajánlod, hogy elmész, és megnézed, mi folyik ott.

A karsnteinbe vezető, hosszú utad egy városi sétával kezdődik, ahol a helyi piacon bevásárolhatsz mindenféle hasznos dolgot, melyekre a küldetésed során szükséged lehet, és néhány érdekes alakkal is találkozhatsz, köztük a szerencsejátékos Bartolph-fal és az arrogáns adószedő Quinsberry Woad-dal. Miután kicsúszol az ujjai közül, első alkalommal találkozol az Árnyékharcosokkal. Innen két útvonalon indulhatsz el Karnsteinbe, melyek különböző veszélyeket és látványos tájakat tartogatnak számodra, de az is igaz, hogy ezek egyike jóval veszedelmesebb, mint a másik. Menet közben pedig egyre több mindent tudsz meg az Árnyékharcosokról és mesterükről.

Nagyon sok helyszínre lehet ellátogatni Karnstein felé menet, és ez az egyik olyan dolog, amitől az Árnyékharcosok Legendája egy remek játékkönyvvé válik. A másik csavar, hogy Gallantaria többi falujában és városában is sok minden történik. Royal Lendlén kívül is érdekes emberekkel lehet találkozni, köztük Hammicusszal, a remetével, a Haggwort-ökkel (tökfejű lényekkel), a Mandragórákkal (növényszerű teremtményekkel, akik áldozataik alakját öltik magukra), egy csapat sokat próbált harcossal, akik különös módon idegenkednek tőled, Kauderwelsch doktorral (az Óvilág válaszával Frankensteinre) és a Rémálmok mesterével – plusz mindazokkal, akik nem fértek bele a felsorolásba.

Az Árnyékharcosok Legendája a második Stephen Hand játékkönyvei között, és a három legnehezebbike. A másik kettőtől eltérően itt nem elegendőek a minimális tulajdonságok. A szabályrendszer kellemes kiegészítése a páncél-rendszer. A játék legelején lehet páncélt vásárolni, ami csökkenti az elszenvedett sebesülések mértékét, de egy adott mennyiségű találat után használhatatlanná válik. Nagy kár, hogy ezt a fajta rendszert nem használták más játékkönyvekben is, mivel elég jól működött. A szerző ezen kívül hosszú háttértörténetet is írt a könyvhöz, mely összefoglalja Gallantaria történelmét (onnan folytatva az események bemutatását, ahol a Tantalon Feladatai abbahagyta) és a Négy Királyság Háborúját, melyben a kaland hőse személyesen is részt vett.

Az egyetlen dolog, ami nem tetszik benne, hogy túl nagy hangsúlyt kap benne az Ügyességpróba, amit ha elvétünk, annak következménye szinte mindig végzetes. És van egy tárgy, ami megfelelően magas SZERENCSE pontszám esetén rendkívül könnyűvé teszi az Árnyékharcosokkal folytatott összecsapásokat – és melynek hiánya rendkívül tisztességtelen. Ezek azonban apróságok az egyébként zseniális könyvhöz képest, amit mindenképp érdemes beszerezni.
Értékelés: 10 / 10
Ez a sorozat egyik legjobb kötete. A történet tele van kisebb szálakkal és fordulatokkal. Az alapfelállás szerint veterán kalandozóként és korábbi katonaként új küldetést keresve visszatérsz Royal Lendle-be, Gallantáriába. Egy férfi lép hozzád, kinek állítása szerint faluját rettegésben tartják az Árnyékharcosok, akik a legtöbb ember szerint csupán kitalált mumusok. Te (nyilván) beleegyezel, hogy segítesz nekik, kalandod azonban szinte a legelején kerékbe törik, amikor a gonosz adószedő adótartozásod miatt végezni akar veled. Miután megszabadulsz a karmai közül, máris összefutsz a hírhedt Árnyékharcosokkal, akik mindegyike valamilyen különleges képességgel rendelkezik. Ez a történet első csavarja, melynek során szövetségre lépsz az Óvilág Elem-Isteneivel, és melynek végén magával a Halállal kell összecsapnod. Több kisebb szál is fut a történetben, mint például a Mandragórák (növények, akik megpróbálják átvenni a hatalmat a világ felett) és Kauderwelsch doktor (az itteni Frankenstein-szörny szülőatyja). Stephen Hand következő könyve, a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=68]Holdjáró[/url] tovább viszi ezeket a szálakat és a sötét, nyomasztó légkört, ami végigkíséri a sztorit.

A karakteralkotásban több módosítás is történt. Egyszerre csupán egyetlen fegyver lehet nálunk, és vértet is csak menet közben tudunk szerezni. A karakter személyiséget kap, és néhány, a múltjából feltűnő alakkal is összefuthat – akik nem mindegyike bizonyul végül barátságosnak (a legjobb példa erre maga Quinsberry Woad, az adószedő). Ezen kívül említésre érdemes az is, hogy két fő útvonal vezet végig a könyvön a végső célunkig. Az egyiken a Mandragórákkal találkozhatunk, és a Tiltott Barlangokat fedezhetjük fel, a másikban a Töklidércekkel találkozhatunk (akik a remekül sikerült borítón is láthatóak), és a Banyafogsor-gerincen vághatunk át.

Kiváló olvasmány, és a kedvenc kötetem a gyűjteményemből. Minden KJK-rajongónak szeretettel ajánlom.
Értékelés: 9 / 10
Most pedig következzék az egyik legjobb borítót (ami egyébként Terry Oakes műve) viselő könyv, mely egy tökfejű, kardot markoló lényt ábrázol éjszaka, a szakadó esőben. Stephen Hand most az Óvilágot veszi célba, a kontinenst, mely a jelek szerint folyamatos metafizikai örvénylésben van: ez alkalommal az új-pogányizmus a hívó szó. Továbbá „minden élet” veszélyben forog. Nem lehetne még egy kis nyomást gyakorolni szegény hősre?

Miután felbérel minket valami paraszt, hogy végezzünk a névadó szörnyekkel, [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erejéhez[/url] hasonlóan, bár nem annyira leegyszerűsített módon elindulunk, hogy bevásároljunk. Némi Royal Lendle-béli dulakodás után (ugyebár a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=61]Démonvadász[/url] is innen indult, a templomosoknak azonban most hűlt helyük) felbukkannak az Árnyékharcosok, és innentől a történet személyessé válik. A könyv további része arról szól, hogy eljussunk a gonoszokhoz, miközben megpróbáljuk nem feldaraboltatni magunkat. Ebben nincs semmi meglepő, azonban mind az írásmód, mind pedig a találkozások hozzák a Handtől megszokott minőséget, és a könyv általános szerkezete is jól passzol az egészhez.

A könyv már a legelején felajánl választási lehetőségeket, így minden újrakezdésnél más-más úton lehet nekivágni a kalandnak. A karakternek múltja van, ami még ha érintőlegesen is, de néha visszaköszön. A győzelemhez sok minden hozzá tud segíteni. Ezek között vannak olyan dolgok, amikre mindenképp szükség van, olyanok, amik nélkül nagy bajban vagyunk, és olyanok is, amik egyszerűen csak jó, ha vannak. A sztorinak elég sötét hangulata van, amit remekül kihangsúlyoznak Martin McKenna illusztrációi.

Természetesen nem maradnak el a kétértelmű dolgok sem. A Sors Gyűrűje megfelelően magas SZERENCSE pontszám mellett lényegében egy gépágyúvá válik, ha minden Harci Körben próbára tesszük a szerencsénket. Játék során én úgy döntöttem, hogy nem alkalmazom ily módon, és érzésem szerint jobb döntés lett volna akkor működésre bírni, amikor elvétjük a szerencsepróbát. (A Végzet Lándzsája első ránézésre giccses nevű rakétavetőnek tűnhet, azonban a gyűrűvel ellentétben ebben van egy csavar.) A 282-nél lévő elágazást jobban is elő lehetett volna adni. És különben is, mi van akkor, ha csak rövid ideig utaztál együtt a cirkusszal? A 315-104 váltás egy kicsit fura – én feltételezném, hogy használjuk a vassulyomot.Ha Shattuckban a vízbe ugrunk, akkor – már ha lehet hinni a térképnek – abban a döbbenetes teljesítményben lehet részünk, hogy folyásiránnyal szemben sodródunk tova. Nincs rendesen elmagyarázva, mit csinál végül a hős a misztikus számokkal. Miért van a 17. fejezetponton kilenc ellenfél felsorolva, amikor legalább hárman közülük egészen biztosan elpusztulnak még a csata kezdete előtt? A feltérképezhetetlen labirintus esetében talán nem lett volna baj, ha az azonnali halálok esélye kisebb, mint a kijárat megtalálásáé – az ÉLETERŐ-levonásokkal sem lett volna semmi baj –, bár itt legalább a koncepció maga jobb, mint a nagy átlag… Másrészről miért tűnik úgy, mintha a labirintust elhagyva egy egészen más helyszínre teleportálódtunk volna el? Voivodnak nem ártott volna egy leírás. Egy helyen egy potenciálisan végzetes eseménysor felé kényszerít a történet, annak ellenére, hogy a hős tudhatja, hogy az egész teljesen értelmetlen.

Az Árnyékharcosok Legendája nem tökéletes – mégis melyik könyv az? –, de ennek ellenére is kiváló. Kiegyensúlyozott ellenfeleivel, a szokásosnál érdekesebb találkozásaival, a remek írói munkával, több kifejezetten vicces pillanattal (És mióta érez rá kényszert, hogy mindent és mindenkit azonosítson?) és az átlagon felüli rajzokkal nem sok olyan dolog van benne, ami ne passzolna. Bár egyet tudok érteni az elemi Istenek erőltetettségével (nem kell a hideg északon élned ahhoz, hogy gyanakodva tekints minden olyan filozófiára, ami a tűzgyújtást és a fák kivágását gonosz dolognak tartja), és a záró fejezetpont sem hozta a várt élményt, nagyon élveztem a könyvet, és nagyon jó teljesítménynek érzem a megírását.
hr
© killmaster (Savanyúhas)
2013. március 11. 22:40 | Válasz erre | #81
Örülök, hogy ilyen alaposak vagytok ezen a téren, talán picit én is besegítettem, hogy a könyv minden szempontból jobb és tökéletesebb legyen. Persze a fordító is ember, és a szabadidejét áldozza fel a köz érdekében, hogy örömet szerezzen másoknak. Kíváncsi leszek a végleges verzióra, mert néhány dologban azért eltért a véleményem más fórumozóktól, ettől függetlenül jól összerakott kaland ez. Amit picit hiányoltam a fordításnál, az a ferdítés! Tökéletesen, szöveghűen nem lehet visszaadni egy kalandot, néha a fordító a fantáziáját kell használja egy-egy teremtmény magyarosításakor, vagy akkor ha túl sok vagy túl kevés a leírás. Ez is valahol művészet, és ha picit benne van a fordító szíve-lelke az csak jobbá teszi! Szerintem sokak könyvespolcán ott lesz majd ez a kaland! [smiley]ravasz1[/smiley]
© runner
2013. március 11. 10:23 | Válasz erre | #80
Igen, ez lehetséges, bár azt még olvasom, és még ketten azt is átnézik utána...
A főhős Te vagy!
2013. március 10. 20:11 | Válasz erre | #79
Akkor viszont az is elképzelhető, hogy a Holdjáróval együtt jön...
© runner
2013. március 10. 18:58 | Válasz erre | #78
Még nem.
vatos-kalandora még küld javítást.
Még 1-2 hét...
A főhős Te vagy!
2013. március 10. 13:59 | Válasz erre | #77
Elképzelhető, hogy jövő héten már könyv alakban is olvashatjuk?
© runner
2013. február 26. 18:05 | Válasz erre | #76
Hát még 1-2 hét.
Vatos-kalandora még küld javítást, meg még egyezkedni kellene a kérdéses dolgokról. ár auggiewiz határozottan megírta pár hozzászólással ezelőtt, hogy mi lenne.
A főhős Te vagy!
2013. február 26. 17:56 | Válasz erre | #75
Kb. mikorra várható könyv alakban is?
2013. február 26. 09:58 | Válasz erre | #74
Köszönöm ismét az észrevételeket. Rengeteg jó ötletet kaptam, amiket a jövőben lehet, hogy fel tudok majd használni. Vatos-kalandorának külön köszönöm a sok névjavaslatot. Azonban anélkül, hogy tovább táplálnám a fura lángot (lángolást) annyit mondanék, hogy egyedül a Bozót Manót tartanám a történetbe illeszkedőnek, ugyanakkor amennyire én körülnéztem a neten és utánaolvastam, hogy ki is ez a Jack, egyértelmű számomra, hogy egy - az esetek meghatározó részében - fának öltözött alakról van szó, de minimum falevelekből van a ruhája, így lett a lomb. A zöld meg épp a frissesség kihangsúlyozását szolgálja, még ha általában zöld is a lomb.

További jó játékot mindenkinek!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 25. 21:34 | Válasz erre | #73
Legyen meg a ti akaratotok! Én tettem egy javaslatot, ti másképpen látjátok, ennyi. Szerintem ezt nem is kell ragozni, de ne csodálkozzatok azon, ha lesz a majdani olvasók között olyan, aki majd az én véleményemet osztja. Én belefutottam ebbe az \"álom mizériába\", ami minden logikát nélkülöz. Álmomban lehetnék én tűz és golyóálló is, de mert ez egy rémálom, hát első körben a matek tanárnőm jutna eszembe. Az tény, hogy ő furán lángolna, mert benzinnel locsolgatnám, bár szerintem az lenne a fura, ha nem égne. (Igaz, az inkább furcsa lenne!) Maga a helyzet az inkább fura, mert nagyon abszurd. Lebalagunk egy lépcsőn, és utána, mint Csipkerózsika álomba merülünk. Akár Ádám és Éva Madáchnál, de ott legalább tudni, hogy álmukban kalandozzák át a történelmi korokat. Itt meg a szöveg nem utal rá, illetve én nem vettem észre...
Igaz, az is tény, amikor én fordítok egy huszáros vágással kiveszem azt, ami végképp nem fér bele a koncepcióba, mert a szerző logikátlan dolgokat ír, és beleteszek egy kissé átírt, de logikusabb verziót! Egyik általam fordított könyvnél sem tette szóvá senki, hogy Killmaster itt vajon mire gondoltál... Mindenki, aki elolvasta, értette, holott a szerző mást rémálmodott oda.
Varázstörő vs Varázsló kriptája. Abban kiegyezhetünk, hogy van ám szivatás mind a kettőben, de a pálmát a Pusztító viszi! Szabályos kijátszásuk csak a legnagyobb fanoknak ajánlott! (De még ők is gondolják meg!)
De mert ez egy fórum, gondoltam megosztom veletek ebbéli nézeteimet, talán kikerekedik belőle valami...fura láng[smiley]c1019[/smiley]
2013. február 25. 21:12 | Válasz erre | #72
A lények neveivel kapcsolatban lenne azért még észrevételem (Előre mondom, hogy a \"Jack in the Green\" kapcsán nem beszéltem össze a Doktorral - már du-n jöttek ezek a nagyon-nagyon hasonló tartalmú gondolatok, csak most jutottam oda, hogy itt leírjam.)

Haggwort=Töklidérc - Én nem erre szavaztam (hisz ajánlotta egy alternatívát), illetve az eredetit pártoltam a kettő közül, de nem azért mert a Töklidérc nem tetszene, csak nem találom alég komor hangulatúnak a megformált lényhez, mely elég sötét alak.

Wamphyr=Wamphyr - Ennél eredetileg nem foglaltam állást, és általában is ennél volt a legnagyobb tanácstalanság. Végül is jó döntés, ha marad az eredeti (hisz ezzel nagyon nagy bajt nem csinálhatunk), de egy frappáns magyar(os) megnevezés se lenne rossz. Itt (a 49-es fp. alapján) abból lehetne kiindulni, hogy ez a vámpír sokkal holtabb, mint egyszerű társai, hisz megöletése után másfajta (haggwort-os) feltámasztáson esett át. (Az előbbi mondat végéhez érve vetődött fel bennem, hogy - a Töklidércből kiindulva - akár Vámpír-Lidérc vagy Lidérc-Vámpír is lehetne.) (Ez utóbbiak tényleg csak hirtelen ötletek, és így is kezelendők; hisz korábban még például a Holt Vámpír megnevezés jutott eszembe.)

Akkor most jöjjön az, ami miatt is billentyűzetet ragadtam, vagyis a mi jó kis ágról szakadt Jack in the Green-ünk magyar megnevezése.:Még ha a fordítónak és a szerkesztőnek is tetszik a Zöldlomb megnevezés, én teljes mértékben ellene szavaznék az alábbiak miatt.
A \"lomb\" helyett azért lenne jobb (pl.) a bozót kifejezés, mert nem egy fáról ugrik le a szerencsétlen, hanem a cserjésből, a susnyásból jön elő, és nem is kifejezetten lombból, hanem mindenféle \"zöldségből\" (levelek, ágak, füvek, stb.) áll. Amúgy persze a fának és a bokornak is van lombja, de a lomb szó mégis inkább a fára utal. Aztán a \"Zöld\" megnevezés pedig nagyon erőltetett, hiszen a lomb, bokor, cserje, bozót mind-mind zöld (a legtöbb esetben). (Ennek akkor lenne igazán értelme, ha más színű lenne - Kéklomb, Piroslomb; na ez már érdekesebb lenne... Amúgy simán lehetne a Jack névvel kezdeni valamit a magyar névalkotás során. Ha már az eredeti nevet (Jack in the Green) nézzük, akkor a Jack szó magyar fordításban való megjelenésének nagyobb létjogosultságot érzek, mint a zöld szónak. Azt, hogy ezen név magyarosítása során a vicces hatást kéne hagsúlyozni, tejes mértékben tiszteletben tartom. Ezek után következzenek a javaslataim 3 csokorban:
Az eredeti megnevezéseket, és a viccesebb jelleget is figyelembe véve: [b]Bozótka, Bozót Álca, Bozót Manó[/b].
A Jack nevet előtérbe helyezve: [b]Lombarc Jack, Gallyas Jack, Bozótképű Jack, Bozótos Jack, Cserje Jack[/b].
Kissé zsabadabban értelmezve: [b]Cserjeszomorító, Lomboska, Bozótbújó, Lombutánzó[/b].
© marczy
2013. február 25. 19:01 | Válasz erre | #71
A Zöldlomb Manó jobb híján jó ötlet, mert párhuzamos magyar népszokás csak a májusfaállítás, ahhoz viszont nem kapcsolódik megszemélyesített szellem vagy hasonló. Amihez meg igen, az meg nem akkor van (pl. kiszehajtás). De a Zöldlomb Manó nem gonosz, ahogy az EOB3-ban fellelhető, hasonló szerepet betöltő Lord Protector sem az, míg a kiszebábu épp a téllel együtt elűzni kívánt rossz szellemet jelképezi (\"kivisszük a kiszit, behozzuk a sódart, kivisszük a rosszat, behozzuk a jókat\").
2013. február 25. 18:23 | Válasz erre | #70
Ezt már beszéltük, igen, de azt is értsd meg (melyet nálam sokkal jobban tudsz), hogy runnerék nem szeretik önkényesen átírni a kalandokat, csak mert az író úgy álmodta meg azt. A Varázstörő még így is nagyobb esélyel teljesíthető, mint pl. A Varázsló Kriptája.

Wamphyr-nél úgy gondolom, hogy maradjon nyugodtan.

Ha runnert nem érdekli a LotR-es kicsengés, akkor nincs mit tenni, elvégre ő adja ki. Viszont maga az, hogy zöldlomb, szerintem túlságosan gyermeteg megfogalmazás. (Vajon milyen színű a lomb?) A Manó nekem tetszik, hisz legtöbbször vidám, bohókás elemként használják, ráadásul néha negatív elemként is szerepel. Még nem olvastam e művet, de ha az elején nem egyértelmű, hogy segítő teremtménnyel van e dolgunk, akkor még duplán jó lehet!
Amúgy mit szólnátok, ha nemes egyszerűséggel Jack az Erdei Manó, vagy Jack a Manó lenne? (Tudtommal az erdő a természetes élőhelyük, ezért fölösleges is lehet utalni rá, hisz mindenki tudja ezt.)

Végül pedig a Töklidérc is jó lehet, ha nincs jobb, ugye a Halloween miatt.
© runner
2013. február 25. 10:12 | Válasz erre | #69
Amúgy a Manó szerintem jó választás.
[spoiler]Tényleg kissé bolondos, de ugyanakkor pont egy segítő a könyvben.[/spoiler]
A főhős Te vagy!
© runner
2013. február 25. 10:02 | Válasz erre | #68
Csak ne fogja rám senki, hogy az én akaratom teljesül. [smiley]arrow[/smiley]
Én csak véleményt írtam, auggiewiz dönt, persze figyelembe véve mindenki véleményét.

Töklidérc-re többen voksoltak is.
A főhős Te vagy!
2013. február 25. 09:47 | Válasz erre | #67
Sziasztok!

Megszületett a döntés a nevekkel kapcsolatban. Így módosulnak/maradnak:
Haggwort - Töklidérc
Wamphyr - Wamphyr
Jack in the Green - Zöldlomb Manó
© runner
2013. február 25. 09:06 | Válasz erre | #66
Persze ha valami logikai hibás, ilyesmi, bele lehet nyúlni a szövegbe, de csak azért átírni valamit, mert nem tetszik, azt én nem preferálom.

Nekem sem tetszik néha jó pár dolog, de el kell fogadnunk, hogy ezt írta az író.

A tűz, meg illúzió kérdésében egyetértek. Direkt ilyen.
Amúgy meg ha azt vesszük, mivel illúzió, simán lehetnek égtájak a választási lehetőségek.
A tűz meg miért ne lehetne fura?
Kalandozóként csak láttunk már sok tüzet, és nem vagyok tűzoltó, de tuti lehet fura kinézete, hangja, színe, alakja a lángoknak, ami meg fura. Ennyi.

Vatos-kalandora:
Itt a fickó nem lehetne a Zöldlomb alak, mert csak egy fej. Alaknak szerintem kevés, meg nem nagyon hangzik jól együtt.

Nekem tetszett a Zöldlomb elnevezés.
[spoiler]Nem érdekel, hogy a Gyűrűk Ura Legolas csengése van, hiszen ha már ezt vesszük, itt Smegg Gollam megfelelője.[/spoiler]

Ha már bolondos kell legyen a név, szerintem a Zöldlomb Manó is jópofa.

Vámpíros kérdésben, furi ékezettel a név, akkor már vagy valami magyar név legyen vagy simán eredeti.

Összegezve véleményem:

[b]Töklidérc [/b]a jó szerintem. (a többi kissé béna volt. Árny-ast meg leírták előttem miért nem jó.)

[b]Wamphyr [/b]maradjon. (Vámpír-úrnő kissé furi, mert hiszen nem tudhatjuk, hogy úrnő)

Én a [b]Zöldlomb Manó[/b]-ra szavaznék, bár ez egy arc csak, de mondjuk a Manó arca.
A főhős Te vagy!
2013. február 25. 07:52 | Válasz erre | #65
Sziasztok!


Killmaster felvetéseiből a 2. pontra ígértem, hogy megnézem megint. Megnéztem, és [spoiler] továbbra is az a véleményem, hogy az irányokat nem kell bántani, ugyanis ez egy rémálom. A játékos összezavarása nem véletlen, hanem teljesen szándékos.
[/spoiler]

A fejezetek átírásával kapcsolatban tartózkodom, majd runnerrel egyeztetünk.

Nevekkel kapcsolatos javaslataim:

Haggwort - Töklidérc (ha már magyarítunk, de semmiféle \"árnyék\", mert NEM ők az árnyékharcosok)
Wamphyr - Wamphyr, esetleg Wámpyr [smiley]circling[/smiley]
Jack in the Green - Lombruhás Manó (bolondossághoz mindenképp ragaszkodnék, ezért nem Zöld Lomb, Bozótarc/ember/lakó - a manó elég bolondosnak tűnik)
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 24. 19:42 | Válasz erre | #64
Hát érdekes ötletek merültek fel, szó mi szó! Na most értem én hogy mindenki bedob valamit a közösbe és a legjobbakat beillesztik a könyvbe, de azért maradjunk a realitások talaján. A Zöld Lomb megnevezés nekem is tetszik ebben a formában, és a Vámpír-úrnő is, bár igazából nem utal arra, hogy nem közönséges vámpírral van dolgunk. Az angol nevekkel csak annyi a bajom, hogy úton-útfélen záporoznak ránk az angol szavak, és lassan elfelejtünk magyarul. Ezért amit lehet magyarosítsunk, amit meg nem, legalább kíséreljük meg...[smiley]heureka[/smiley]
2013. február 24. 19:04 | Válasz erre | #63
A Holtlámpás nekem tetszik.
2013. február 24. 19:03 | Válasz erre | #62
Ja, az lemaradt a Haggwort kapcsán, hogy amennyiben az eredeti név és a Töklidérc között kell választani, akkor talán jobb, ha Haggwort maradna.

A Jack in the Green-re még egy ötlet: Bozótalak.
2013. február 24. 17:55 | Válasz erre | #61
Névötletek:
Haggwort: Árnyéklámpás (mert ugye árnyékharcosok )
Wamphyr: Vámpír-úrnő
Jack in the Green : Zöld Lomb (felesleges a \"fickó\" )
Na mindjárt ki is olvasom...
[smiley]knight-2[/smiley][smiley]ghost-17[/smiley]
2013. február 24. 17:38 | Válasz erre | #60
Ötletek a lények nevére:

Haggwort - Holtlámpás (a töklámpás fejek és az élettelen alakok miatt)

Jack in the Green - Bozótember / Bozótarc / Bozótlakó

(A harmadikra nincs ötletem.)

© runner
2013. február 22. 19:59 | Válasz erre | #59
De félrement.
Javítva.
A főhős Te vagy!
© Anry
2013. február 22. 18:25 | Válasz erre | #58
Töklidérc. De nem ment ez egy topic-kal félre? :)
2013. február 22. 12:06 | Válasz erre | #57
Tokosliderc. Zold mano.
De nekem is jobban tetszik a Tokliderc.
2013. február 22. 10:54 | Válasz erre | #56
© Enzo55
2013. február 22. 09:43 | Válasz erre | #55
© runner
2013. február 22. 08:59 | Válasz erre | #54
Akkor még mindig várom a hozzászólásokat, hogy Haggwort maradjon, vagy legyen Töklidérc.
A főhős Te vagy!
2013. február 22. 16:58 | Válasz erre | #53
Mostmár tényleg kíváncsi vagyok[smiley]circling[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 22. 16:28 | Válasz erre | #52
Bízom benne a könyv szerkesztői a többi felvetésemen is (legalább egy gondolat erejéig) eltóprengenek. Nem szeretném, ha ez a történet is valamiféle félszárnyú galambként vonulna be a Zagor.hu-s könyvek közé, mint pl: a Varázstörő. Persze tisztában vagyok vele, hogy ennyi embernek megfelelni úgy is lehetetlen lenne, és vélhetően mások másféle hibajavítással jönnek elő, vagy csak most kaptak kedvet elolvasni az új történetet, ami kisebb hibái ellenére, azért egész jó lett, különösen a történet első fele tetszik, ott a szerző beleadott mindent. De azért a végén a leszámolás sem semmi, azt hiszem hasonlóval nem találkozhattunk még itt a KJK történelemben...[smiley]taps[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 21. 16:05 | Válasz erre | #51
Igen, én a 383-tól indultam el, és itt dobtam aztán egy hátast.
[spoiler]Kezdve attól, hogy ott kellett hagyom a kötelet és a csáklyát ilyen nevetséges dolog miatt, (erre is írtam alternatívát) egészen a 172-es fp ponton megjelenő Rémálmok mesteréig! Ezt a részt át kellene dolgozni! Persze a többi felvetésem is fontolóra vehetitek, rátok bízom, de én mint olvasó, ezt így látnám helyesnek. Kicsit lehet azért belenyúlni az eredeti könyvbe, nem ez lenne az első alkalom. Nem szeretném ha ez a történet is arra a sorsra jutna, mint a Varázstörő, hogy a fordító nem mert változtatni az eredeti könyvön, és a történet olyan lett, szóval túlságosan is kijátszhatatlan. [/spoiler]
2013. február 21. 15:15 | Válasz erre | #50
Ok, egy pillanatig sem vettem magamra, mint fordító. Én is egy véleményt írtam le és egy-egy szavazatot adtam a nevekre. Egyébként minden javaslatra nyitott vagyok.

A bányás részt átnézem még egyszer. Csak hogy biztosan egyről beszéljünk: a 71/383 fp-ról induló részre gondolsz?
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 21. 15:01 | Válasz erre | #49
Mint a téma felvetője, és hozzászólója tennék pár észrevételt válaszoddal kapcsolatban fordító kolléga.
Amikor itt a nevekről írtam, hogy mi lenne véleményem szerint a jó, azt inkább a stilisztikának szólt, nem a fordító tudásodnak, mert az rendben van, néhány apróságot leszámítva, de azt Nimretil kolléga csokorba gyűjti és nyilván javítva lesz. Abban igazad van, hogy aminek nincs rendes magyar megfelelője, az maradjon angol, de a magyar nyelvben azért van lehetőség szójátékokra, és ha már lehet, éljünk vele. De nyilván ezt nem egyedül én vagyok hivatott eldönteni, mondjanak véleményt a többiek is. És akkor térjünk vissza az ominózus bányás részre, aminél kiakadtam kicsit. (Nem is kicsit)
[spoiler]Szóval értem én, hogy mit szeretett volna a szerző érzékeltetni, de az olvasóban (bennem is) olyan érzést keltett, mintha a szerző nem ismerné az égtájakat. Gondolj bele, nekiállsz térképezni, és két keletre való fordulás után, visszatérsz a kiindulási helyre. Ilyen a Mátrixban van, na de egy KJK-ban? Tisztában vagyok vele, mit ír az eredeti könyv, de ez így hogy is mondjam finoman: borzasztóan elrontja a könyv hangulatát! Adtam egy alternatív megoldást, ami sokat nem változtatna a könyv struktúráján, szinte semmit, de azért mégis csak jobban illeszkedik a történetbe. Kicsit most ne a fordító szemszögéből nézd a történetet, hanem te, mint olvasó, mit szólnál ehhez. Szóval azért gondolkodjatok el rajta, a magyar kiadást ne tegyük ezzel hiányossá. Ami pedig az egysoros illetve hiányos halálcsapdákat illeti, nyugodtan hozzáírhatsz 1-2 mondatot, nem fog érte senki sem szólni, sőt még stílusosabb is lesz a történet tőle! [/spoiler]
2013. február 21. 12:06 | Válasz erre | #48
A vicc az komoly dolog. [smiley]nevetes1[/smiley]
2013. február 21. 10:45 | Válasz erre | #47
Lehetne forditani Zold Jancsinak is. :)
2013. február 21. 09:47 | Válasz erre | #46
Sziaszok!

Végre [smiley]vigyor0[/smiley] elolvastam én is a fórumot, és reagálnék pár dologra.

Először is köszönöm a sok javítást, ami a vesszőkkel, hibás szórenddel meg hasonlókkal kapcsolatban érkezett. Ezért nagyon jó, ha többen olvassátok.

A névjavaslatokról:

Haggwort - engem személy szerint nem zavar az angolos név. Számomra valahogy mindig \"titokzatosabb\", mintha mindenáron le akarnám fordítani valamilyen magyar megfelelőre. Ráadásul időnként nagyon bugyuta nevek születnek magyarul, ami - emlékszem - már a régi, eredeti könyvekben is jobban zavart, mintha maradt volna az eredeti. Tudom, hogy ezzel sokan nem értenek egyet és nyilván angol anyanyelvűeknek épp olyan nevetségesek lehetnek időnként a nevek, mint nekünk, ha lefordítjuk. Amikor egyértelműen van magyar megfelelője a névnek, akkor mindig fordítom, egyébként nem feltétlenül.
DE: mivel a könyv mindannyiónk tetszését kell szolgálja és ráadásul ezek a lények tényleg tök-fejűek, nekem tetszik a Töklidérc, így részemről mehet is.

Wamphyr - én úgy érzékeltem a fordítás során, hogy ez valamiféle szójáték. Egyértelműen látszik belőle (akár angol, akár magyar anyanyelvűeknek), hogy vámpírról van szó, de mégis azok közül valami különleges, nem olyan mint az \"átlag\" vámpír. Amit ez a játék a betűkkel számomra tökéletesen ki is fejez, ezért maradt. Ebben az esetben szeretném, ha maradna is így, úgyhogy én az eredetire szavazok.

Jack in the Green - ez is nagyon sok fejtörést okozott. Utánaolvasgattam, keresgéltem a neten arról infót, hogy mi is lehet ez. Az egyik, tradicionális angol ünnep során szokott felbukkanni, egy zöldellő fának/lombba öltözött bolondos figura ez. Ezért került belel a \"zöldlomb\" is meg a fickó is, próbáltam a bolondosságot kicsit visszaadni. Habár a szerepe a könyvben nem annyira bolondos, mégis túl komolynak tartom az őre/őrző megnevezést. Azt gondolom, hogy nem véletlen ez az ellentét a szerep és a név között. Nekem nincs jobb ötletem, de nézzetek rá a gugliban meg a wikipédián. Sok infót, meg még több képet találhattok róla. Hátha inspiráló lesz.

Lándzsa/dárda - ezt szeretném rövidre zárni: Lándzsa. a 90. fp több helyén is dárda szerepel, ezt javítani kell. Valóban a dárdát eldobjuk, de ahogy majd látni fogjátok rárontunk vele ellenfelünkre, nem odahajítjuk, így hát egyértelmű ez a Végzet Lándzsája (eredetiben Spear of Doom).

[spoiler]Ha még nem jutottatok a \"bányás\" rész végére, akkor még nem tudjátok, hogy ez egy lázálom. Az össze vissza haladás tehát nem véletlen. Szerintem ez így jó, de ha kérdésetek van ezzel kapcsolatban írjatok.
Az a fura láng pedig azt érzékelteti, hogy nem természetes, valami nem valódi van benne, mivel álom az egész. De erre is várok javaslatot, meg én is megnézem még egyszer.[/spoiler]

Egyelőre ennyi, további jó szórakozást és várom a további észrevételeket.

Üdv:
auggiewiz
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 20. 21:27 | Válasz erre | #45
Megvárom a végleges változatot, és leírom majd akkor a tapasztalataimat a könyvvel kapcsolatban. Egyébként A tizes skálán megérdemel egy 7-st, mert alapvetően jól összekovácsolt műről van szó, csak akad benne pár bosszantó apróság, ami picit lerombolta ezt a jó kalandot. Ha picit átalakul, még a nyolcast is megadom neki...[smiley]nezze[/smiley]
2013. február 20. 20:02 | Válasz erre | #44
Valakinek sikerült teljesen kijátszania?
Szívesen olvasnék róla egy részletsebb véleményt is.
2013. február 20. 16:50 | Válasz erre | #43
A spoilert olvasva rájöttem, jól jártam én azzal a másik iránnyal. :D Bár ebben a tárnában is vannak érdekesnek tűnő részek, de amit írsz, az alapján a másik út klasszisokkal jobbnak tűnik.
2013. február 20. 16:18 | Válasz erre | #42
Igen, így egyértelműen lándzsa.
örülök, hogy használtad a Spoilert![smiley]wave[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 20. 15:26 | Válasz erre | #41
Nem véletlenül írtam a fegyverre a Lándzsa szót, ugyanis a spear of destiny - a végzet lándzsája. Na most ha közületek valaki kicsit vallásos, vagy legalább is felületesen ismeri a bibliát, ezen belül az Újszövetséget, akkor tudja miről beszélek. Az nem dárda, hanem lándzsa és így is tejedt el a köztudatban. Ez a kifacsart angol nyelven írt vámpír meg aztán végképp nem magyaros, ezért is írtam rá két verziót. A Zöldlomb fickó névnek meg hát eröltetettnek tűnik nagyon. Kellene valami frappánsabb név, ha az én javaslatom nem olyan jó... És akkor még néhány javító szándékú ötlet, amit nehezményeztem kicsit a történetben. Spoilerbe teszem, hisz új a sztori, nem akarom mások örömét elrontani:
[spoiler] 1, Amikor leérkezünk a tárnába, kötéllel és csáklyával, azt ott kell hagyni, mert a csáklyánkat nem tudjuk kiakasztani. Hát ez így nem teljesen életszerű, én inkább úgy írnám meg, hogy nem ér le a kötél a tárna végéig, így ugranunk kell, ezért hagyjuk ott.
2, Megyünk a bányában elágazáshoz érünk. (383-as fejezetpont) Itt a könyv felkínálja, hogy 4 irányban mehetünk. Tulajdonképpen idáig okés is a dolog, de utána az irányok annnyira rosszul vannak megadva, hogy teljesen feltérképezhetetlen. Ezért javaslom hogy a járatok ezután össze-vissza kanyarogjanak, és ne égtájak szerint választhassunk, hanem hogy négy járat vezet tovább innét. Melyiken mennél tovább? Az elsőn, lapozz a XX-re, a másodikon, lapozz az XX-ra és így tovább. Amikor a lépcső aljához ért először a kalandor, legalább annyit említsen meg a sztori, hogy egy gonosz alakot pillantunk meg magunk előtt, aki aztán hirtelen eltűnik. Ugye ő lesz a Rémálmok mestere! Így hitelesebb lenne az egész. A furcsa lángot pedig felejtsük el, nagyon semmitmondó és teljesen értelmetlen. Akkor már legyen egy elrejtett tűzcsapda a falban, vagy valami hasonló. Még ha álomképről is van szó sokkal jobban illik a történetbe!
3. 330-as fp pont. A remetét kell lefognom. Oda kellene írni, hogy te csak lefogod a remetét, de nem okozol sebesülést neki, mert így az olvasóban, és bennem is azt az érzetet kelti, hogy én ölöm meg, ha nem engedem el. Holott erről szó sincs...
4. Az egy soros halálcsapdákhoz lehetne még hozzácsapni egy-két mondatot, illetve vannak olyan halálcsapdák ahol érzésem szerint egy befejező mondat nem ártana. Ilyen az amikor elkapnak a kultisták. Legalább annyit oda lehetne írni, hogy feláldoznak vérszomjais isteneiknek... [/spoiler]
2013. február 20. 13:39 | Válasz erre | #40
Lehet, minden darda landzsa, de nem minden landzsa darda. :)
2013. február 20. 13:23 | Válasz erre | #39
2013. február 20. 12:38 | Válasz erre | #38
Ahogy én itt olvasgatom a wikipédián, ott úgy írja, mintha a lándzsa egyfajta gyűjtőfogalom lenne, amibe beletartozik a dárda is.
2013. február 20. 12:34 | Válasz erre | #37
Így igaz, két különböző dolog, a dárdát el is lehet hajítani, ez is igaz, míg a lándzsa leginkább abban különbözik a dárdától, hogy hosszabb. Nem is kicsit, akár 4,5 méteres is lehetett, igaz, azokat a fajtákat a falanxok használták előszeretettel.
2013. február 20. 12:30 | Válasz erre | #36
A dardat el lehet, sot el is kell hajitani, a landzsat nem szokas hajigalni, az vegig a kezben marad a harc soran.
2013. február 20. 12:15 | Válasz erre | #35
A lándzsa és a dárda szerintem két különböző dolog, még akkor is, ha a spear mindkettőt jelenti.

A töklidérc szerintem is jó.
2013. február 20. 11:59 | Válasz erre | #34
Nem keverte össze őket, de mivel két hasonló fegyver, ezért lehetett a lándzsa az alap. DL-ben spear az eredeti, itt nem tudom, hogy miként írták le, de ha jól tudom, akkor a spear-t lándzsaként és dárdaként is elfogadják.

Olvasgattam külföldi fórumokon, azt írták, hogy a főgonosz egy igazi klasszikus a FF rajongók körében, olyasmi mint pl.: Razaak, vagy Zagor, stb. Szerintetek is így van?

Ha jól emlékszem, akkor a Vámpír Bosszújába szerepelt olyan, hogy Vámpyr.
Zöldlomb pedig Legolas volt a Gyűrűk Urából.
© runner
2013. február 20. 10:56 | Válasz erre | #33
Remélem szavaznak páran.

Saját véleményem:
Töklidérc jó ötlet, támogatom.
Wamphyr - nem ez volt már a vámpírosban, mint másik faj?
A \"Zöldlomb\" szerintem jó, csak a \"fickó\" fura.

A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. február 20. 08:18 | Válasz erre | #32
Voltak itt korábban javaslatok az Árnyékharcosok legendájában szereplő teremtmények magyarosítására, én idéznék egyet-kettőt, döntsétek el ti mi lenne a legjobb verzió!

Haggwort --> Töklidérc
Wamphyr --> Várpír-boszorka vagy Damfir (Szépséges női ember-vámpír keverék)
Jack in the Green: Ez a Zöldlomb fickó nem tetszik. Javaslatom --> Természet Őre (Őrzője)(Hisz ilyen szerepe van a történetben)

Az a bizonyos varázsfegyver legyen lándzsa, ne akarjuk keverni a dárdával! A köztudatban és a Bibliában is lándzsaként van aposztrofálva, a Démonlovagokban úgy is Tündérdárda szerepel...

A többin még gondolkodom, illetve arra a bizonyos bánya elágazásos részre is van javaslatom, de azt majd akkor ha csokorba gyűjtöttem a többi javaslatomat... [smiley]miaz[/smiley]