Zagor.hu
Zagor.hu fórum
42. könyv: A Halálúr erődje
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (2)
[b]Történet (3)[/b]: Zsoldosként tengetjük mindennapjainkat, amikor különleges küldetést kapunk. Mortis nagyúr több évszázad után visszatért a halálból és élőholt sereget gyűjt össze, hogy Khul felett a hatalmat átvegye (már megint?). A Vérdomb erőd elesett, és a fejesek úgy gondolják, jobb, ha egy ember próbálkozik meg Mortis nagyúr elpusztításával (ami egyben seregének pusztulását is jelenti), mint egy hadsereg. Éppen ezért ránk gondoltak, hogy mi majd teljesítjük ezt a küldetést. Hányadik hasonló történetről beszélünk? Jobb, nem megszámolni. A kalandlap két extra rublikával növekedik, a bátorságpontokkal, ami a szerencse próbához hasonló érték, és a riasztással, aminek a lényege, hogy a küldetés bizonyos szakaszán lehetőség szerint észrevétlennek kell maradni, hogy ne tudjanak felkészülni az érkezésünkre. Mindkettő érdekes módosítás, de egyiket sem túl nehéz magasan/alacsonyan tartani, így annyira nagy kihívást nem jelentenek. A történet a faluban járó és azt megtisztító vonalat viszi ez sem túl kreatív, ilyet már sokat láttunk. A faluk közül a vámpír úrnő birodalma tetszett különösen, mégha zömmel csak kardozás is van benne, de érezni a feszültséget és van benne meglepő fordulat. Tetszik a hegyek közötti kis epizód is, meg az erődöt is jól dolgozták ki. Ezenkívül a kommunikáló gyűrű, amivel kapcsolatot teremthetünk a bázissal, szintén jó kis varázstárgy lett, bár néha megkapjuk a magunkét, hogy miért használjuk (a vicc az, hogy néha a lecseszés mellett fontos infokat is kapunk). Szóval nem egy nagyon kreatív történet, de vannak benne jó elemek. Egyébként apró, de vicces kis Easter Egg, hogy az első kocsma neve „A szamuráj kardja”, mindez a könyv egyik írójának művétől. Nem rossz ☺

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Aki szereti a sok rejtvényes, kreatív gondolkodású, fordulatokban és váratlan megoldásokban gazdag könyveket, az messziről kerülje el ezt. Szinte csak a szokásos, utak, faluk, harc, néha 1-1 jóbarát, aki segít. Túl sokat nem kell a könyvben gondolkodni. Utat, ösvényt választani annál gyakrabban, még szerencse, hogy szinte sosem múlik az életünk rajta.

[b]Nehézség (4)[/b]: Elég könnyű könyv, csak azért nem adok neki kevesebbet, mert amikor először játszottam, sikerült kidobnom a 12-es ügyességpontot. Akkor az volt az érzésem, hogy nagyon könnyű a könyv, mert kötelező tárgy nincs, azonnali halál szinte alig van, és a harcok sem olyan durvák, sőt, a főellenség is elég könnyen kiiktatható [spoiler2]ha megvannak a megfelelő tárgyaink, akkor egy ügyességpróbával vagy egy mágia elmondásával akár harc nélkül is[/spoiler2] Aztán amikor bepróbálkoztam kevesebb ügyességgel, rájöttem, hogy annyira nem egyszerű, a vámpír úrnő csapatát úgy például nem kicsit nehéz legyőzni, és vannak még kemény ellenfelek, az embernek sokszor meg kell gondolnia, mikor kezd harcokba. Ezen kívül viszont tényleg nem egy nehéz mű, az átlagnál valamivel könnyebb.

[b]Játékélmény (4)[/b]: Kicsit old school, de nekem bejött. A falutisztogatás, bár lerágott csont, de nekem egy szimpatikus irányvonal, a történetek, amiket közben hallunk, érdekesek, az események pörögnek, a falvak problémái és a pusztítás nyomai meggyőzőek. Tehát szerintem minden hiányossága ellenére egy jó mű. Azért egy drámaibb végjátékot el tudtam volna képzelni.

[b]Összességében: 13/20[/b]
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Elég puritán, jobban mondva kissé sivár lett a borító. Először azt hittem, a Halálúr olyan 10 méter magas, de gondolom, inkább egy dombon áll, hozzánk közelebb, és onnan nézi a távoli rohamot. A címfelirat stílusa is érdekes, nekem modern hatású, de feltehetően pár tucat borítóterv után már kezdenek elfogyni az ötletek. Azért tagadhatatlanul van egy borongós hangulata a képnek.

[b]Illusztráció[/b]
A belső alkotásokkal se vagyok kibékülve. Gallagher alapvetően jól rajzol, és felismerhetőek a stílusjegyei, de nem ritkán hanyag érzetet keltenek a munkák. Gyakran mintha szándékosan lenne tök kevés dolog a kompozíciókon, vagy épp a jeleneteket körülvevő jótékony sötétség fedi el a részleteket. Nem tudom, ez lustaság-e, de feltűnő, hogy majdnem minden második grafika a tökfekete háttérből előbukkanó alakokkal operál. Sok az ismétlődés is. Például a "Kandogor a várfalon" (szintén gyenge rajz) kétszer is be lett rakva minimális eltéréssel (110, 285), de a 272-es és 330-as élőhalottak is nagyjából ikrei egymásnak. Továbbá Mortis Nagyúr legalább három művön szerepel, főgonoszt ennyire még nem reklámoztak. Összeségében vegyes a kép, a jó és a kevésbé jó kategóriák között ingadozva. De legalább akad végre egy szép női arc a 395-ös elf lány személyében a sok borzasztó KJK-s női fej után.

[b]Háttértörténet[/b]
A Varadiai Szövetség védelmezi a civilizáltabb területeket a Vér-sziget gonoszaitól. Sajnos azonban most Vérdomb erőd elesni látszik, élőhalott seregek zúzzák szét. A zombik parancsnoka Mortis Nagyúr, aki szellemidéző is, nem csoda, hogy egy ilyen csapattal tör a világ ellen. Ő maga ugyancsak 200 éve halott, valahogy visszatért tehát közénk, hogy elfoglaljon mindent, ami útjába áll. Megölése lenne a cél, mely egyben azonnal hatástalanítja visszahozott embereit is, így egy újabb egyszemélyes küldetésre vállalkozunk.
Egy ún. kapcsolat-gyűrű segítségével három alkalommal beszélhetünk a minket megbízó Chaideshu tábornokkal. Iszapkikötőbe hajózunk, innen indul a missziónk.

[b]Rendszer[/b]
Van egy Bátorság jellemzőnk, minek kezdeti értéke K6+5. Ha sikeres próbát teszünk, akkor kapunk egy plusz pontot, szóval ez kvázi fordítottan működik a Szerencséhez képest. Nem lehet 2 alatt és 12 felett.
A könyv Riadóértékről is beszél, bár erre sajnos nem biztosított helyet a kalandlapon. Mikor belépünk a főgonosz erődjébe, ez 0-ról indul, és úgy növekszik, ahogy egyre inkább lelepleződünk, mint betolakodók.

[b]Kihívás[/b]
Nagyon könnyű lett a játék, nekem elsőre simán sikerült végigjátszani (persze gondolom, szerencsém is volt) különösebb probléma nélkül. Az ellenfelek nem igazán erősek, ritka az instant halál, és ha a próbadobásokat elvétjük, akkor sem kell nagyon aggódni. Például ha belefutunk egy tucat őrbe az erődben, és elrontjuk a Bátorság próbát, majd még a Szerencse próbát is, akkor is csupán 3 Életerővel leszünk szegényebbek. Nekem a Bátorsággal sosem volt gondom, ahogy a Riadóértékem sem nőtt olyan szintre, hogy az bármiben meggátoljon. Quadarnai dárdáját megszerezni nem nagy cucc, hisz teljesen szabad kezet kapunk, milyen helyekre látogatunk el, és még az idő sem szorít. De komolyan, itt még a veremcsapdába leesni, és felnyársalódni (!) is csak mínusz 3 Életerő.

[b]Főgonosz[/b]
Amennyire stílusos gonosz lehetne Mortis, annyira semmilyen lett végül. Nincsenek extra képességei, semmit nem vet be ellenünk, és még harcban sem tűnik ki. Egy szellemidéző hadvezérről ki gondolná, hogy 10-es Ügyessége van? Szóval, ha az erődbe értünk, választhatjuk azt is, hogy kiugrunk a másik oldalán, és elkezdhetjük lebontani a holtakból épített gátat (csak akkor értjük meg, hogy ez miért fontos, ha előbb találkozunk a Várnaggyal a pincében és/vagy az ő anyukájával a kápolnában). Ezt meglátván, Mortis utánunk rohan a Napra, és ránk ront. Ha ekkor Bátorság próbánk sikertelen, 1 Ügyesség ponttal kevesebbünk lesz, és 1-gyel kevesebbet sebzünk rajta. Azonban ha nálunk Quadarnai lándzsája, egy sikeres Ügyesség próbával AZONNAL elintézi. Az Eloldozás bűbája (a Várnagy anyja tanítja meg nekünk nagyjából fél perc alatt – nagyon hihető) szintén azonnali sikert eredményez.
A másik variáció, hogy felmegyünk Mortisért a toronyba. A dárda itt is teszi a dolgát, ahogy kell, vagy egy sima harcban kivégezzük a csókát. Itt 11-es az Ügyessége, mert sötét van.

[b]Hangulat[/b]
Meglepő könnyűsége ellenére nekem tetszett a könyv, mert nagyon oda lett téve az atmoszféra, és tök szépen van megírva az egész. Sosem éreztem unalmasnak, és végig tapintható a fenyegetés minden városban, az emberek viselkedésében, a fogadókban, és így tovább. Ehhez hozzájárul a remek fordítás, amiben most az egyszer semmiféle hiba nem szúrta ki a szemem, végig gördülékeny volt a szöveg. Életszerű minden történés. Vicces, hogy tábornokunk annyira feszült, hogy durván leteremt minket, ha feleslegesen hívogatjuk a gyűrűvel. De az is jó volt, hogy tökre megbíztam Kandogorban, aki aztán később elárul minket. Hozzá kapcsolódik Elindora küldetése, ami szintén gondosan ki lett dolgozva, vagy ott a kalózdúlta Keladon városa, ahol szintén átjött a nyomott hangulat. Fogadhatunk a kalózok ökölharcára, vagy akár be is nevezhetünk, csak le ne bukjunk, mert akkor gályarabként végezzük! Ha sokat kutakodunk, akkor a lakosságot örökre elhurcolják, de ha időben utánuk eredünk, kiszabadíthatjuk őket egy jó stratégiával. Poénos, hogy Kandogorral később is összefuthatunk az erődben, a Koponyaszörny durván félelmetesre sikeredett, a dalnok történeteiből megtudhatunk egy csomó háttérinfót, és még extra értékeink is ötletesen vannak használva. Például ha Mortis sírjánál elrontjuk a próbát, akkor nem bírunk a kriptában maradni, így nem lesz miénk a dárda, vagy ha az erődben elbújunk egy szobában egy időre, akkor levonhatunk Riadóértékünkből. Fura csak az volt, hogy minden irtózatosan drága (Ügyesség Itala 50 arany? Három élelem 15 arany? Milyen luxus hely ez?), illetve, hogy maga a címadó erőd abszolút nulla lett. Nem is értem, miért ez került a fókuszba, hisz a kalandnak kb. 20%-a játszódik itt, és konkrétan tök simán végig lehet rohanni rajta, hogy alig ütközünk problémába.
A végszó tehát, hogy kifejezetten egyszerű könyv lett, de a hangulata miatt szerintem mindenki bátran nekivághat, és jól fog szórakozni.
hr
Első oldalElőző oldal12
© Gery
2011. augusztus 25. 16:43 | Válasz erre | #17
Szerintem, akár maradhatna is ez a Mortis...
De ne én döntsem el [smiley]smile[/smiley]
© runner
2011. augusztus 25. 15:36 | Válasz erre | #16
A fordító (Fura Sárga) javaslata, hogy ez legyen a mű címe:

[b]A Halálúr tornya[/b]
A főhős Te vagy!
© marczy
2011. augusztus 1. 15:18 | Válasz erre | #15
Nekem nincs bajom a Mortis nagyúrral, bár hajaz a Vader nagyúrra. A Lich az én olvasatomban nem lidérc. Itt az eredeti cím valóban tarthatatlan. Azt mondom, hogy ez legyen munkacím, és a fordítás befejezése után döntsetek véglegesen a legjobb magyar címről. Profi fordítók sem csinálják másképp (bár akit ismerek, az németes, nem angolos).
© KGB
2011. július 29. 23:09 | Válasz erre | #14
Ahogy böngésztem a könyvek címét, ezen nekem is megakadt a szemem.
Valahogy nem az igazi. Jobb lenne valami másik cím.
2011. július 20. 08:45 | Válasz erre | #13
Én inkább A lidérclord erődje címre szavaznék. Ez a Mortis nagyuras változat kicsit olyan furán hangzik.
2011. július 18. 16:08 | Válasz erre | #12
Pusztán csak egy lehetséges címet adtam neki.
© Gery
2011. július 18. 15:59 | Válasz erre | #11
Vegyük példának AZZUR NAGYURAT.

A Titánban Azzur Nagyúr, de van egy pár hely ahol Lord Azzur. Ha az akkori fordítók így fordították akkor miért ne maradhatna ez is lord?

A Keep pedig maradjon csak erőd. Szerintem...[smiley]hawaii[/smiley]
2011. július 17. 14:46 | Válasz erre | #10
Valahogy én is hasonképpen gondolkodtam, de azért szerintem tartsuk tiszteletben a címet. Persze, nem ez dönti el a könyvet, na de, ha az írók ezt találták ki.
Szerintem Lícs maradjon, kivéve, ha nem tudtok jobbat. A Lord az egy angol nemesi rang, van is nekik vagy húsz, én inkább ezt egy angol eleganciájával kihagynám, mert még az Úr sem az igazi - vagy csak nehéz megszoknom. A Keep pedig vártornyot jelent eredetileg - többek között.
Inkább a történet alapján kellene majd döntenie a fordítónak.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 17. 12:33 | Válasz erre | #9
Nekem tetszik ez a Mortis nagyúr erődje! Néha érdemes kicsit elvonatkoztatni az angol címtől, néha az angolt célszerű meghagyni. Olyan úgysem lesz, hogy mindenki rábolintson valamire, mert itt még olyan nem volt! De mindenki írja le a véleményét, aztán majd a fordító és az ellenőrző brigád megvitatja. Szerintem nem a címen fog múlni egy könyv elbírálása. Mint fordító, nekem is voltak más elképzeléseim egyes teremtmény nevek fordításával, amit aztán volt hogy elfogadtam, volt hogy nem. De mindenki előtt ott a lehetőség hogy fordításával bizonyítsa a maga igazát...[smiley]bohoc[/smiley]
2011. július 17. 10:53 | Válasz erre | #8
Tudom, hogy mi az a lich, sokat szerepjátékoztam.

Ha ők nem is, de sok helyen lelidércurazták már a Lichet.

A gond szerintem az, hogy a magyar nyelvben nincs megfelelője ezeknek a szavaknak.

Egyébként a HK sorozatban is Lich-nek hívták, ha jól rémlik. De nem is kell szerintem mindent lefordítani, az erőltetett fordítások miatt lett pl. Babó a Hobbitból.
2011. július 17. 10:38 | Válasz erre | #7
Régen, amikor a tűzhegy színes verziója készülődött, volt egy kisebb vita azzal kapcsolatban, mihez kezdjünk a Wight-tal. Az eredmény az lett, hogy minden igyekezetem ellenére le lett szerencsétlen Lidércezve, holott a Lidérc az a Wraith, a Wight pedig egy annál valamivel alacsonyabb rendű élőholt, mely jellemzően életerő-elszívó képességekkel rendelkezik. A Lícs azonban egy olyan varázsló, esetleg király, aki az örök élet reményében (holt)testéhez láncolta lelkét, és így halála után is életben maradt. Megtartja élő tudását, hatalmát, intelligenciája pedig gyakran jelentősen megnő. Legjobb tudomásom szerint a Lich soha nem lett lelidércezve, ezt még szukitsék sem tették meg a Démonlovagok 283. pontjában – másrészről az is egy érdekes kérdés, hogy azt a lényt mennyire lehet a fenti definíció szerinti Lichnek nevezni.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. július 17. 09:15 | Válasz erre | #6
És mit szólnátok, ha a Lich Lordot klasszikusan Lidércúrnak fordítanátok?
© CatDog
2011. július 16. 12:42 | Válasz erre | #5
Elöször mondom hát ez meg miféle kiféle könyv??? Aztán csak rájöttem elég szabados cím választás... Egyébként a könyv érdekessége, hogy az író egyik fele ugyanaz, mint a Szamuráj Kardja írója, és ebben a könyvben ez megis jelenik úgyhogy azonnal ahogy megérkezünk a Kikötőbe egész véletlen van egy Szamuráj Kardja nevezetű fogadó. A könyv amúgy elég hamar is teljesíthető, ha nem a szerzők által "előírt" módon barangoljuk be a vidéket, ez nem nagyon tetszetős dolog, jobb az, ha az ember mindent bejárhat kénye kedve szerint amilyen sorrendben csak akarja. Így ezáltal az "előírt" menet szerint sok olyan fontos küldetés tárgytól is eleshetünk amik a végén igencsak kellenének nekünk... Közepesnél jobb könyv azért még ígyis.
© Anry
2011. július 15. 20:10 | Válasz erre | #4
A vámpíros tényleg gagyi, lesz belőle elég. Az új cím rendben van, olyan elegáns a kicsengése. :))
2011. július 15. 17:35 | Válasz erre | #3
Esetleg nemes egyszerűséggel, A Lícs Vára?
© runner
2011. július 15. 17:17 | Válasz erre | #2
Itt megjegyezném, hogy önkényesen írtam ezt címnek.
Gonosz módon a fordítóval sem egyeztettem, tehát még változhat.
A [b]Vámpírok Tornya[/b] viszont teljesen rossz cím mindenki szerint.
A főhős Te vagy!
© Baldr
2011. július 15. 14:36 | Válasz erre | #1
Számomra ez az egyik leginkább várt könyv.
Első oldalElőző oldal12