Zagor.hu
Zagor.hu fórum
22. könyv: Őrjöngő Agyarak
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Szerintem lehetne szebb is a borító, bár a belső rajzokhoz képest még ez is mestermunka. A cím épphogy olvasható, a lángkard is lángolhatna profibban, és az ork bácsi beállása is érdekes (fejsze a fában, láb a kígyón, a levegőben?). Összességében azért nem feltűnően ronda, még hangulatosnak is nevezhető.

[b]Illusztráció[/b]
Azt hiszem, az [i]Őrjöngő agyarak[/i] ezen a téren benne van a legbénább háromban. Elkezdtem nézegetni az alkotásokat az elejétől kezdve, és így haladtam: 13-as hú de béna, 26-os nagyon béna, 65-ös jaj de béna, 78-as uhh a rohadt életbe, de béna… és akkor tovább már nem is nagyon folytattam. Egy kicsit emlékeztet John Blanche „beteg” stílusára, úgy mondanám, „John Blanche light”.

[b]Háttértörténet[/b]
Ostragoth erői a gonosz Jaxartes mágus sugallatára belekezdtek Zamarra városának ostromába. Minket maga Zamarra királya hívat, miután botor módon önként jelentkeztünk egy speciális küldetésre. Ennek lényege annyi, hogy újjáélesszük a várost védelmező hat sárkányszobor tüzét. Ezek kialvásáért természetesen a gonosz ellenség és a hazánkat eláruló egyének felelnek. Ha azonban a varázsfáklyával átverekedjük magunkat az ostromló seregen, és eljutunk az Őrjöngő Agyarak vulkánjáig, akkor újra életre kelnek az őrszobrok, és pusztító tüzükkel megtörik a támadást. Az idő sürget, hiszen a harc közben folyik, de segítenek majd minket a jóságos Wazzari papok, akik a vulkán környékén tanyáznak.

[b]Rendszer[/b]
Rögtön elkerekedett a szemem a kalandlapon lévő kis vár rajzocskák láttán – jó mókának ígérkezett. A védfalak valójában az eltelt időt hivatottak prezentálni, hiszen ahogy haladunk előre a kalandban, úgy dőlnek le egymás után az ostromló sereg támadásai alatt. Rendkívül humánus módon egy k*csög varázsló (már elnézést) küldetésünk kezdetén ránk csatol egy karkötőt, mely minden alkalommal felizzik, amikor egy fal megsemmisül. Ha az utolsónak is annyi (összesen 14 van), mi is azonnal meghalunk a kedves kis varázsszer jóvoltából.
Ezen kívül kapunk még 4 darab fekete kockát, melyek a hőt és tüzet képesek magukba szívni, tehát ha van egy ilyen nálunk, akkor nem szerzünk égési sérülést (viszont a kocka is eltűnik). Ezekkel a kaland során elég gyakran fogunk élni, de találni is bőven fogunk belőlük. Van még egy „Ékkövek” rubrika is a kalandlapon, amihez a játék egy bizonyos részénél lesz sok gyűjtögethető ékkő, illetve van a „Fehér kockák” rész, ami nekem a legjobban megmaradt a műből. Arról van szó, hogy a Wazzari szerzeteseknél fontosak lesznek majd a fehér kockák, melyek a becsületszintünket jelképezik (egy nagyon misztikus magyarázat tartozik ehhez, amibe inkább nem mennék bele). Amint erről tudomást szerzünk, azután mindig figyelnünk kell a környezetünkre, hátha meglátjuk a cérnára fűzött, hat fehér kockát a képeken. Ha megvannak, akkor dobnunk kell kockával, és az eredményt beírni a kocka mezőbe. Ha kevesebbet látunk, például a kockák a cérnán belelógnak a tóba, és csak három látszik ki belőlük, akkor a dobás eredményének felső határa megáll háromnál. Ez a kockavadászat nagyon poénos volt, minden képen kerestem a létező, vagy nem létező formákat.
Annyit még ehhez a részhez, hogy a Kalandlap átalakítása miatt az alap rubrikák (Életerő, Ügyesség, stb.), meg a Jegyzetek rész nevetségesen kicsik lettek, így elég nehézkes beléjük írogatni.

[b]Eredetiség[/b]
Kellően érdekes az alaphelyzet, és a kezdés sem mindennapos, így a hangulat rögtön magával ragadott. Az ostromon áttörni igazi kihívás volt, bár talán kicsit túl hosszúra nyúlt. A lehetőségek száma rengeteg, így maga a mű összességben elég rövidke lett, de kellően izgalmas. Vannak itt érdekes alakok, mint a tudathasadásos dzsinn, a skizofrén óriás (amit nem értek, hogy ha olyan gigantikus lény, akkor hogy lehet vele sima 9-es Ügyességgel és 10-es Életerővel megküzdeni..?), vagy a félelmetes varázsló kisfiú. Ezek remekül színesítették a művet, nem úgy, mint az orkok, goblinok, és sárkányemberek, akikből indokolatlanul sok van (jó, persze: tömegesen használják őket a seregekben, de akkor is…).

[b]Kihívás[/b]
Orbitális Életerő-elszívó gépezetet működtet a játék. Én ilyet még életemben nem láttam, és egy idő után kezdtem kételkedni abban, hogy a könyv komolyan gondolja ezt. Már az első három lépésnél kikerülhetetlenül elvesztettem 3-4 Életerőt, és a folytatásban is csak úgy röpködtek a pontok. Konkrétan a MEGERŐLTETŐ feladatok is Életerőbe kerülnek (pl. lapátolás mínusz 4 pont), de a játék tele van olyan giga szívatásokkal, hogy amíg dupla értéket nem dobsz két kockával, addig körönként 4 pontot veszítesz, és hasonlók… De nem egy-két ilyen alkalom van, hanem SOK. És ezt néha még überelik azzal, hogy Ügyesség pontok is levonódnak. Állítom, hogy ha viccből egy 100 Életerővel rendelkező karakterrel indulnánk a játéknak, akkor is megvan az esély arra, hogy elfogy az életerőnk a kaland közben.
Ezzel szemben talán könnyítés, hogy nem igazán van kötelezően megszerzendő tárgy a végső üdvösséghez, bár a végén nem árt egy kulcs, hogy be tudjunk menni az Őrjöngő Agyarak vulkánjában a varázstűzhöz. Itt szerencsére rendelkeztem egy tolvajkulccsal, mivel a zárkombinációt biztos nem tudtam volna eltalálni a felkínált táblázat alapján.

[b]Főgonosz[/b]
Jaxartes érdekes figura lehetett volna, de a végén mégsem kell vele megküzdenünk (támadása kimerül annyiban, hogy tűzgolyókkal dobál minket, miközben a fent említett zárral vesződünk). Meglepő módon a kaland közben is belé futhatunk, és konstatálhatjuk az őt ábrázoló képen, hogy elég kis szerencsétlen suttyóra sikeredett (bár ilyen rajzok között nem csoda).

[b]Hangulat[/b]
Nagyon vegyes a kép. Eszméletlen mennyiségű Életerő vesztések, érdekes feladatok, kódfejtés hegyek (a felbukkanó jelekből csak egyet-kettőt silabizáltam ki, a többire egyszerűen nem volt türelmem), különleges szituációk. Ezek jók. Ellenben furcsa volt, és számomra zavaró a zilált vonalvezetés. Értem ezalatt azt, hogy szinte állandóan menekülünk. Sokszor fogalmam se volt, éppen hol is járok, elhagytam-e már a csatateret, vagy még nem, milyen fellegvárba akarok éppen bemenni, stb. Ez amúgy valószínűleg szándékos koncepció volt, de engem tényleg frusztrált egy kicsit. Nem is tudom… nem lett a szívem csücske az [i]Őrjöngő agyarak[/i], pedig tényleg tele van eredetiséggel, de engem nem volt képes teljesen megfogni. Talán téged igen.
Értékelés: 7 / 10
Zamarra fellegvára, mely Khul délnyugati partján fekszik. Kegyetlen Ostragoth és szövetségese, Jaxartes, a gonosz varázsló ostrom alá vette az erődöt. A hat Sziklaőrszem, melyek normál körülmények között tüzes leheletükkel -- melynek forrása az Őrjöngő Agyarak, egy vulkán, ami egy különös, vallásos szektának is otthont ad -- elegek lennének bármely közeledő sereg megállításához, most hasztalanná váltak, tüzük ugyanis kihunyt, és emiatt képtelenek a feladatuk elvégzésére. Rendkívül botor módon önként jelentkeztél rá, hogy átverekedd magad az ostromlók vonalán és északra indulj, a hegyek felé, és mágikus fáklyád segítségével újra feléleszd az Őrjöngő Agyarak Tüzét, megmentve ezzel Zamarrát Ostragoth seregétől.

Felejtsük el egy pillanatra, hogy az Őrjöngő Agyarak igazából nem is egy vulkán (legalábbis a földi vulkánokhoz képest nem), és koncentráljunk a könyv egyéb részeire. Eléggé szerteágazó lehetőségek szerepelnek benne, több helyes útvonallal, melyek a sikerhez vezetnek, emiatt újra és újra neki lehet vágni, más és más megoldási útvonalat keresni. Egy titokzatos vallás is szerepet kap a történetben. A késői Kaland, Játék, Kockázat könyvek közül elég sokban feltűnik hasonló, de ez kifejezetten érdekesnek tűnik a számomra. Ennek követői (akik Wazarrinak nevezik magukat) nem ejthetik ki a nevét, ellenkező esetben átok száll a fejükre és életüket vesztik. Jelképük egy kocka, és e köré szerveződik mind a hitük, mind pedig minden ereklyéjük. A történet során Fehér Kockákat kell keresni az illusztrációkon -- ügyes húzás, ami még izgalmasabbá teszi a játékot. A hit egy különleges írásmódot -- Talin Ábécéjét -- használ, ami fényjelzőkre emlékeztet, elvégre minden jó könyvben kell, hogy legyen valamilyen kód.

A könyvnek persze megvannak a maga hibái is. Közel 20-szor kellett nekifutnom, hogy sikerüljön kijátszani, hála a különböző útvonalaknak, de az igazat megvallva nem kellett volna, hogy ilyen nehezen sikeredjen. A játék elején egy karperecet viselünk, ami jelzi, valahányszor az ellenség áttör a Citadella egy-egy falán, és ha mind a tizennégyen sikerül átjutniuk, a fellegvár elesik, Ostragoth erői elfoglalják azt, te pedig elbuksz. Még ha a lehető leghosszabb utat választod, is elég nehezen elképzelhető, hogy ez megtörténjen. Sokkal nagyobb kihívást jelentett volna a könyv, ha csak hét vagy nyolc fal van. Ezen kívül kapsz négy Fekete Kockát is (ezek szintén Wazarri ereklyék), melyek képesek megóvni a tűztől, az Őrjöngő Agyarak felé haladva pedig továbbiakat lehet zsákmányolni. Itt is több, mint valószínű, hogy a szükségesnél jóval többet fogsz a végére összeszedni. Nagyobb lett volna a kihívás, ha kevesebb utánpótlási lehetőség van belőlük.

A harcokról nem érdemes szót ejteni, az ellenségek túlnyomó része nem jelent nagy kihívást. Jaxartessel a legnehezebb végezni, de neki is csak 10-es ÜGYESSÉGE van. Ezen kívül sehol nem kell egyszerre több ellenféllel harcolni, ami igen különös. Ez cserébe azt is jelenti, hogy aránylag alacsony kezdőértékekkel is ki lehet játszani a könyvet.

Mindent összevetve szerintem kielégítő könyv ez, melynek sok hibája sajnos túlságosan könnyűvé teszi a kalandot. Megéri elolvasni, de a kihívás hiánya könnyen okozhat csalódást.
Értékelés: 6 / 10
Szóval sikerült egy KJK könyvet kijátszanom a második nekifutásra, anélkül, hogy csaltam volna. Jaj. De legalább jó móka volt. Változatosak a helyszínek, volt néhány fejtőri is (nem valami kifinomultak, ez igaz), és egy veszedelmes végső szakasz (5 ÉLETERŐVEL és élelem nélkül fejeztem be). Mindent egybevéve kellemes meglepetés volt, Luke Sharp ugyanis általában nem kap jó értékeléseket a műveire. A stílusa hagy ugyan maga után kívánnivalókat ("Egy szobában vagy. Egy szék áll benne. Hagymaszagot érzel. Egy Sárkány képen töröl egy pisztránggal (vesztesz 2 ÉLETERŐ pontot)."), de nem kifejezetten rossz, és időnként még működik is. David Gallagher ugyanígy nem tartozik a tehetségesebb illusztrátorok közé, de a képek elfogadhatóak.

A sztori: gonosz varázslók fenyegetik a jó varázslókat -- közönséges katona áttör az ostromlók vonalán, hogy elvigye a micsodát a legendás helyre -- dolgok történnek menet közben -- rossz fiúk bukkannak fel helyenként. Vissza az alapokhoz, mondhatnánk, méghozzá [i]sok[/i] alaphoz. Mikor sikerült végigvinnem, a kaland nem tűnt különösebben rövidnek, mégis nagyon sok minden kimaradt. Sharp sokféleképp spórol a fejezetpontokkal, ezek egyike, hogy a sikeres és sikertelen dobások eredményeit egyszerre, a dobás helyén tárgyalja ki. A másik, hogy az utak többsége ugyanoda visz. Egy elágazásnál például kiderülhet, hogy az ,,egyik'' lehetőség csupán egyetlen fejezetpont egy csatával, egy dobással, egy tárgy összeszedésével vagy valami hasonlóval, majd továbbhaladás a ,,másik'' lehetőségnél. Nem panaszkodom, ez ugyanis egy rendkívül gazdaságos módja annak, hogy plusz részleteket adjunk hozzá a sokadik újrajátszáshoz, ráadásul egy száz, ámde rövid találkozással tarkított kaland gazdagabbnak hat, mint húsz jobban kidolgozott.

A jó dolgok: tetszett, ahogy a különböző Wazarrikkal találkozhattunk: általában jó dolog egy játékkönyvben barátságos emberekkel találkozni ahelyett, hogy folyamatosan magányos hősként rohangálva mentenénk meg a világot. Különösen hangozhat, de nekem a főhős is tetszik: valaki, aki túl nagyot harapott a tortába és sokszor csak megy az árral, de ugyanakkor nem is egy izomagyú barom. Az erősebb ellenfelek elől történő menekülés és az ártatlanok segítségére sietés sokszor teljesen természetes reakciónak érződik. Jó ötlet volt az illusztrációkba rejtett nyom, ám annak véletlenszerűsége, logikátlansága kicsit rontott az élményen, és a pontozás és a játékmenet közötti párhuzam helyenként nem volt tökéletes.

A rossz dolgok: Nem tudjuk meg, mi is ez a Kohó/Láng, és hogyan is néz ki, még amikor ott állunk előtte, akkor sem. És azt sem tudjuk meg, hogy a kulcs megfelelő zárba való bedugása hogyan is éleszti újra a lángot (kivéve ha az egy slusszkulcs... rossz poén). Az utolsó, záras fejtörő hülyeség (képzeljük csak el, milyen klasszikus lett volna [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslója[/url], ha nem számított volna, hogy a megfelelő kulcsokat találjuk-e meg), és a célfejezetpont sem közli egyértelműen, hogy az a helyes pont, bár a szöveg olvasásakor ez egyértelművé válik (kivéve persze akkor, ha véletlenszerűen lapozgatva próbálunk rátalálni). A 330-as fejezetpont szintén egy igen jó példája annak, hogy szabadon dönthetünk olyan információk birtokában, amivel csak a játékos rendelkezik, a karakter azonban nem. Ugyanez a helyzet a kódrészleteknél. Túl sok az időnk (csupán 6 időegységet vesztettem a 14-ből), a Fekete Kockánk (20-ból 1-et használtam fel) és az ÉLETERŐ-visszanyerési lehetőségünk (hat pont, mert leülünk az erdőben?). Az 5. fejezetponton látszólag hiányzik egy utasítás, hogy az elszenvedett sebesüléseket tekintsük képzeletbelinek.

Mindezektől függetlenül úgy gondolom, hogy az Őrjöngő Agyarak egy jó könyv, tele szép ötletekkel és vicces részletekkel. Tele van zsúfolva mindenfélével, legalább annyira, mint [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=40]A Pusztító[/url], pedig annak jóval több pontja van. Valószínűleg nem lesz mindenki olyan szerencsés, hogy az első néhány nekifutásból megcsinálja, és még ha így is történne, érdemes újra nekivágni. Csak indulj el, és hozd meg az összes rossz döntést! Sok sikert az Elf-szárnyak, az ősi tengerész és ebédje, vagy az erdei tavacska megtalálásához...
hr
Első oldalElőző oldal12
2011. december 1. 16:39 | Válasz erre | #28
A Vérfarkas ebből a szempontból egy kicsit kilóg a sorból. Egyrészt ott gyakorlatilag napi kapcsolatban voltam runnerrel, emiatt nem volt az anyag átküldése során túl nagy holtidő, másrészről akkor rá tudtam (és akartam) szánni az ellenőrzésre napi 12-14 órát. Nem tudom, bag és Hullgrim hogy vannak ezzel, de szerintem nincs ennyi fölös idejük. Meg ott karácsonyi ajándékot akartam csinálni a könyvből -- ami végül sikerült is --, emiatt kicsit jobban megnyomtuk a dolgot. De ellenpéldának tudom mondani a Nekrót vagy a Vihargyilkost is, azok jóval lassabban készültek el, pedig elvileg nem volt nagy különbség. Ettől függetlenül valóban egész jól áll a könyv, és még csak elseje van :)
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. december 1. 16:24 | Válasz erre | #27
Egyszer már tapasztaltam, hogy hogyan is működik ez:)
Csak azért bátorkodtam megkérdezni, mert jelen pillanatban elég jól áll a könyv, és ha visszagondolok, hogy a Vérfarkas viszonylag milyen hamar született meg, akkor... pedig az minden tekintetben nagyobb munka volt gondolom.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 1. 15:41 | Válasz erre | #26
Szerintem ez csak az új év termése lesz, mert új könyv megjelenése nem egy-két napos előkészületet igényel. Pláne ha van néhány vitás kérdés a fordítók és a kiadók között! (Amikor én fordítottam mindig volt!) Azután felkerül egy teszt verziós könyv, hogy a fórumtagok is kiszúrják az esetleges hibákat, lájkolják vagy épp (nálam tényleg ritka eset) leszólják a könyvet. Nyilván a fordítók is több tucatszor átrágják magukat rajta, és hát Runner kolléga is nyomtatóbarát verziót kell gyártson belőle. Aztán egyszer csak könyv lesz belőle...[smiley]genie[/smiley]
2011. december 1. 15:24 | Válasz erre | #25
Van rá reális esély, hogy még idén - könyv formátumban - élvezhetjük e ígéretesnek tűnű kalandot?
2011. november 9. 17:35 | Válasz erre | #24
Látom, hogy végeztetek a fordítással. Gondolom, jó párszor át fogjátok még nézni, de ez ezzel (is) jár.
Részemről már nagyon várom ezt a könyvet, mert belelapozgattam az eredetibe és nem volt rossz.
2011. november 4. 14:21 | Válasz erre | #23
Támogatom, írj nyugodtan kedvcsinálót:) Szeressük.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. november 4. 13:00 | Válasz erre | #22
Látom jól halad a fordítása a könyvnek, jól is jön egy kis újdonság, így kiderülhet mitől is örjöngenek azok az agyarak, és igazak-e a könyvről szóló pletykák. Majd belekacsingatok újra az angol verzióba, talán néhány dolgot én is írhatok róla kedvcsinálónak. [smiley]vigyor2[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. január 26. 22:33 | Válasz erre | #21
Ettől szebben talán én sem tudtam volna fogalmazni! Örülök, hogy ilyen jól haladtok, kíváncsi leszek rá mennyire igazak a pletykák a könyv nehézségét és tartalmát illetően. Hát, ami a Sötétség fegyvereit illeti - most hogy kicsit jobban átnéztem és némi rálátásom van a dolgokra - hát nem fog bekerülni a top 10-be az biztos. De azért bízom benne valami okosat kihozunk belőle. Sok benne a furcsa név, talán ez az ami a legjobban zavar benne, na meg persze egyéb dolgok is. Azért mókás dolgok is megeshetnek velünk, arannyá lehet változtatni az ellenünk harcoló orkok fegyvereit, így egymást gyilkolják le, nem pedig a főhőst! Igaz ilyen megesett a Halál seregeiben is, csak az aranytallérjainkat kellett szétszórnunk, és a káosz erői máris egymással verekedtek érte. (Még hogy a pénz nem boldogít...)[smiley]hehe[/smiley]
2011. január 26. 21:46 | Válasz erre | #20
Hogy az ujjukat a folyamatban lévő fordítások sorsának ütőerén rajta tartó kollégák felé éljek a korrekt tájékoztatás intézményével: jelenleg kb. 64 százaléknál állunk a fordítással (ez 259 fp-t jelent + a háttértörténet is megvan). Most egy rövid időre pihentetjük magunkat e téren, de pár hét múlva remélhetőleg kivégezzük a témát; hogy utána belevágjunk a sztorihoz kapcsolódó másik kötetbe (Chasms of Malice).
2010. december 29. 20:01 | Válasz erre | #19
Ahogy haladunk a történettel, és valami komolyabb előrehaladást érünk el (százalékban is kimutatható értelemben), úgy természetesen áramoltatni fogjuk az információt.
Mellesleg szólva nem volt minden alap nélküli a táncolós ábrákra vonatkozó megjegyzésed: a megoldáshoz valóban ábrákat kell felismerned, amiken figurák szerepelnek, és kis képzelőerővel rájuk lehetne mondani, hogy azok táncoló figurák...
© killmaster (Savanyúhas)
2010. december 28. 22:23 | Válasz erre | #18
Ezért is jó, ha egy fordító tolmácsolja felénk üzenetét, eloszlatva minden félreértést és találgatást! Örülök hogy jól halad a fordítás, és ha ügyesen teszitek a dolgotokat, sok rajongó lesz hálás érte, köztük én is! A 18% inkább a többi fordítónak szólt, akik valamilyen oknál fogva (tisztelet a kivételnek) nem hallatnak magukról. Persze nem kell elsietni semmit, mi is dolgozunk még kicsit a Kard mesterén, igyekszünk a legjobban tálalni a sztorit nektek. Az idén még szeretném elküldeni Runner kollégának, már csak azért is, hogy jövőre is legyenek jó kalandok. Kíváncsian várom majd a könyvet, tény hogy az angol változat nem tett rám különösebb benyomást, no de majd a magyar kiadás... [smiley]circling[/smiley]
2010. december 28. 18:32 | Válasz erre | #17
Köszi! [smiley]hawaii[/smiley]
2010. december 28. 18:00 | Válasz erre | #16
Sok sikert és kitartást!
2010. december 28. 17:16 | Válasz erre | #15
Üdv Mindenkinek, a könyv egyik fordítójaként néhány megjegyzést fűznék az észrevételekhez.

Mindenekelőtt a címről: hát valóban furcsán hangzik, ez nem kérdéses. Ráadásul már 17 évvel ezelőtt is ezen a véleményen voltam fordító-kollégámmal együtt, amikor az amúgy is áldott emlékű Új Vénusz belengette a későbbiekben kiadandó könyvek listáját, köztük az Őrjöngő Agyarak elnevezés alatt futót is - jól emlékszem, nem kicsit akadtunk ki ezen a címen, annyira ostobának tűnt. Mindazonáltal megnyugtatok mindenkit, a szövegből egyértelműen kiderül, hogy miért ez a mű címe, és ennek fényében a címadás emészthetőbbé válik. Agyaltunk más néven is, hátha a szöveg előrehaladtával kapunk jobb ötletet is, de ilyen ihlet nem akadt - és mivel runner már megtervezte a borítót, most már marad az 'Őrjöngő Agyarak'.

Másodszor a sztori: biztosan valamilyen szintű elfogultság beszél belőlem, de én nem tartom égetnivalóan rossznak a történetet. (Sőt, ugyanúgy élvezem, hogy fordítás-szerkesztés közben magába szippant egy világ, mint majd' két évtizeddel ezelőtt bármelyik ős-KJK-s elődje.) Kétségtelen, hogy játszottam már összetettebb könyvvel (pl.: A Hóboszorkány Barlangjai, A Varázsló Kriptája), annál ez talán egyszerűbb; de szerintem nagyon jó atmoszférája van, van benne versenyfutás az idővel, ebben is gyűjtögetni kell bizonyos tárgyakat (ezért is a rendhagyóbbnak tűnő Kalandlap), nagyhatalmú varázslók feszülnek egymásnak, és mi az ő mókájukhoz szállítjuk a játékszereket, stb.

Harmadszor: a nyelvezet. A könyv valóban tele van pontatlanságokkal, számos olyan apró hibával találkoztunk, amelyek két fejezetpont között ellentmondást szülnek; másutt a történetmesélés következetlen. Ezeket a hibákat igyekszünk korrigálni, apró félmondatokat valóban sok helyütt bele kell szúrnunk, de ettől - remélhetőleg - élvezetesebb könyv kerekedik majd ki a végére.

Negyedszer: a képek. Épp nincsen előttem könyv, de táncoló figurákra nem emlékszem. Ellenben a sztori abszolválásához masszívan hozzájárulnak az egész oldalas ábrákon elrejtett információk. Az ábrák emiatt fontosak. Esztétikailag nekem sem nyújtottak katarzist, de a hangulatot szerintem jól közvetítik.

Végül afelől is nyugodtak lehettek, hogy nem ragadunk le 18 százaléknál, jelenleg - kihasználva a két ünnep közötti szabit - kb. éppen a 25-öt léptük át, amihez még a napokban biztosan hozzáteszünk néhány másik százalékot is.



© SzG
2010. december 27. 17:00 | Válasz erre | #14
2010. december 27. 16:54 | Válasz erre | #13
Mondjuk nekem tobb bajom van a Ketelu joslattal,mint az Orjongo agyarakkal. :) Kar,hogy a magyarban nem alliteral a ket szo.
© SzG
2010. december 27. 11:14 | Válasz erre | #12
Hm...

"Én amúgy azt hallottam, hogy a 20. könyv a színes Tolvajok városa lesz"
[smiley]mf2[/smiley]
2010. december 27. 11:04 | Válasz erre | #11
Ha nem akarod elvállalni, sebaj, majd én:)
© cock
2010. december 27. 10:47 | Válasz erre | #10
© SzG
2010. december 27. 09:33 | Válasz erre | #9
"A Tolvajok városában is volt néhány hiba, amit a rakétások elkövettek"
Mi az, hogy, anno ehhez is írtam egy olyan aprócska 50 K körüli hibalistát, mint amilyet a Tűzhegyhez. :D Esetleg majd ebbe a projectbe is beszállhatok, mint afféle hibajavító, illetve lektor féleség (néhol magyarítani is kellene a szövegen.) Mondjuk nem tartozik a kedvenc könyveim közé a TV, akarom mondani a Tolvajok városa, de mindegy, van rosszabb is a sorozatban. Na meg ehhez tényleg frankó színes képek készültek, szóval biztos ütni fog az ezekkel felturbózott eckluzív kiadás. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. december 27. 09:02 | Válasz erre | #8
Van rosszabb is a Lopakodó lelkektől, bár tény az hogy a fent említett könyv nálam is C-ligás! Előfordulhat persze, hogy a magyar kiadvány egészen jó lesz, de akkor alaposan nyúljatok bele, mert hát így elsőre hmmmm... A Tolvajok városában is volt néhány hiba, amit a rakétások elkövettek, egy új kiadást meg érne nekem is. (Bár az én tippem nem ez lett volna!) Egyébként ha a könyv harmatgyenge, arról nem a fordító tehet, hanem az írója. Bár a magyarosítására tényleg kíváncsi leszek, én ugyanis ezt a könyvet nem mertem volna bevállalni. Szóval minden tiszteletem a fordítóké, csak ne ragadjanak le 18%-nál... [smiley]nevetes1[/smiley]
2010. december 26. 23:41 | Válasz erre | #7
Volt szerencsém beleolvasni a könyv elejébe. Ugyan ez nem tekinthető reprezentatív mintának, de nekem tetszett, úgyhogy ne szóljuk már le így látatlanul. Majd ha megjelent és mindenki elolvasta, lehet arról beszélni, hogy az alap mű mennyire volt jó vagy nem jó. Különben is, a lopakodó lelkeknél csak nem lesz rosszabb [smiley]nyes[/smiley] A címtől egyébként én sem vagyok elragadtatva, de ez legyen vele a legnagyobb probléma.

Én amúgy azt hallottam, hogy a 20. könyv a színes Tolvajok városa lesz, elvégre az az első ténylegesen színesnek mondható, nem tök szürkés-fekete képeket tartalmazó könyv az eddig megjelentek közül.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© SzG
2010. december 26. 21:43 | Válasz erre | #6
Szerintem már a cím is kritikán aluli. [smiley]eplus2[/smiley] Valami ZS-kategóriás trash-horrorhoz tudnám inkább elképzelni. (És igen, én is csak rosszat hallottam erről, állítólag ez a legprimitívebb FF. Mondjuk ha így van, akkor illik is hozzá a cím.[smiley]eplus2[/smiley])
Igaz, nem lehet mindegyik 5 csillagos könyv ugye, sőt, szóval mindegy is. Illetve majd kiderül, hogy tényleg olyan gázos-e...
© Kamo
2010. december 26. 12:07 | Válasz erre | #5
A borító nekem is nagyon tetszik! A sztori egyenlőre nem egy nagy durranás, de nem kell minden kötetet a legújabb könyvekhez (Nekromanta éjszakája, Vérfarkas üvöltése) hasonlítani... legalábbis én így igyekszem.
© Anry
2010. december 25. 22:03 | Válasz erre | #4
Nagyon szuper a borító!

Belelestem a könyvbe.. Van itt minden, rejtvények, barlangrajz.. kíváncsi leszek mit sikerül kihozni belőle.. :)
A kalandlap is rendhagyóra sikeredett.
2010. december 25. 21:46 | Válasz erre | #3
Pedig story alapján jó lehet...
© killmaster (Savanyúhas)
2010. december 25. 20:41 | Válasz erre | #2
No ez az egyik olyan könyv, amiről szinte semmi jót nem hallottam! Igaz nem is olvastam még, és csupán néhány kritikával találkoztam fenn a neten. Ez az a történet, ahol a képek és az oldalak tele vannak táncoló figurákkal! Némely teremtmény neve is eléggé érdekesen hatott rám. Hogy lehet egy teremtményt dolognak vagy lénynek nevezni? Vagy ennyire fantasztikus négyes rajongó volt az író? van benne még pár érdekes ábra is, első pillantásra valamiféle rejtvény vagy kód lehet. Persze annak örülök, hogy bevállalták ennek a könyvnek is a fordítását, meglátjuk mi sül ki belőle...
© runner
2010. december 25. 20:06 | Válasz erre | #1
19. helyre bekerült az Őrjöngő Agyarak az előkészületben rovatba.


A főhős Te vagy!
Első oldalElőző oldal12