Zagor.hu
Zagor.hu fórum
6 – A Káosz Fellegvára
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (6)
© Nheil
Jackson első önálló könyve, szerintem az egyik legjobban is sikerült.
Úgy veszem észre, hogy Jackson kreatívabb a szörnyek és az egyes epizódok terén, viszont Livingstone jobban tudja megragadni az összképet és koherensebb történeteket alkot. Ez a könyv hemzseg a kimondottan kreatív szörnyektől, már most szakított a csontváz, goblin, ork stb. alap felhozatallal. A történet nem kimondottan ütős, de Malbordus figurája kiemelkedően jól lett eltalálva, az egyik legjobb főgonosz a KJK-k történetében. A citadella hangulata alapvetően jó, de néhol találni helyszínidegen jeleneteket és néhol túl vicces is, ami nem illik oda szerintem igazán.
A rendszer kiegészült a varázslási lehetőséggel, ami egészen jól lett megoldva. Bizonyos helyeken létszükséglet is bizonyos varázslat. A főértékek nem annyira fontosak (jó útvonalon alig kell harcolni), de minél több varázslási lehetőség viszont igen. Kár, hogy elég kevés KJK könyvben lehet varázsolni és ha mégis, gyengén vannak megoldva, ez a könyv az üdítő kivétel.
A nehézség relatív, mert Jacksonhoz képest könnyűnek mondható... Egyébként viszont elég nehéz. Meg kell találni az ideális utat, ami igen nehéz, mert túl sok rossz helyre lehet elbolyongani. Továbbjutáshoz mindenképpen szükséges tárgyak, információk is vannak. Tehát összességében a nehezebben teljesíthető könyvek közé sorolom.
A hangulat, a kreatív szörnyek, a varázslási rendszer összessége alapján ez a könyv
10/8,5
 
[b]Borító[/b]
Elfogadható, bár én fellegvárhoz képest eléggé kicsiknek és rozogáknak látom azokat a bástyákat. Az ábrázolt lény elvileg a Forgószél lenne, akivel az erőd udvarán akadunk össze, de nem sikerült túl jól, és miért van neki keze? Szélnek mióta van keze?

[b]Grafikák[/b]
Van egy-kettő, ami meglehetősen bénára sikerült, de a könyvben szereplő grafikák 90%-a megállja a helyét, és nagyon is jó. A Gendzsis grafika nagyon jó, a forgószeles viszont nevetséges…”spagettiszörny”.

[b]Történet[/b]
Ifjú varázslótanoncok vagyunk, és a Sziklaszirt Királyság uralkodóját, Rettegett Balthust kell megölni, aki szintén varázsló. Nincs is jobb, mint egy rutintalan, frissen lediplomázott varázslót küldeni egy velejéig gonosz, hatalmas sötét mágus ellen…

[b]Nehézség[/b]
A könyv hihetetlenül egyszerű – a legbénább értékekkel is játszva végigvihető. Vannak persze erős ellenségek, meg cinkes helyzetek, de a megfelelő tárggyal a birtokunkban simán legyőzhetőek. Az egész könyv végigcsinálható úgy, hogy összesen két ellenséggel küzdök meg, ami nem is csoda, hisz ebben a könyvben is tudunk „garázsolni”, a problémák jó részét majd ezzel fogjuk megoldani.

[b]Főellenség[/b]
Természetesen Rettegett Balthus, kép is van róla a könyvben. Őszintén szólva sokkal inkább kinéz egy kétajtós szekrény kidobóembernek, mint varázslónak. Ha az ember leszakítja a függönyöket, tök egyszerűen legyőzhető anélkül, hogy bunyózni kellene vele, ha viszont a játékos nem ismeri ezt a trükköt, úgy bajok lehetnek, mert pl. varázspárbajban elég könnyen megverhet minket.

[b]Ami tetszett[/b]
A sötét hangulat remekül ki lett találva, ahogy megüli az egész fellegvárat, és az is kellemes dolog, hogy lehet varázsolni, és sokféle hasznos varázslat van, amik közül tetszés szerint válogathatunk. Szert tehetünk mindenféle hasznos holmira, vannak kötelező jelleggel felszedendő tárgyak is, például a kenőcsös tégely, és itt is vannak szuperfegyverek. Élettöltőből viszont aránylag kevés van, úgyhogy érdemes vigyázni magunkra (mondjuk varázslattal bármikor felpumpálhatjuk az életerőnket, ez se akkora nagy gond). A helyszínek itt is meglehetősen változatosak, például van könyvtár, várbörtön, játékterem, ebédlő, minden, ami egy jó erődítményes kalandhoz kell, és a főellenséggel való összecsapás is jól ki lett találva ám.

[b]És ami nem[/b]
Nos, a magyar kiadásban olyan fordítási hibák szerepelnek, ami miatt végigvihetetlen is lehet a játék, ha az ember nem ismeri az eredeti szöveget. Például a magyar kiadásban lehetetlen fölszedni a kenőcsös tégelyt, helyette varázslat-növelő italt kapunk, ami nagyon szuper, csakhogy ettől még simán meghalhatunk a Gendzsik szobájában, de van ezenkívül rengeteg más fordítási hiba is, eléggé komolyak, például rossz helyre küld téged a könyv bizonyos esetekben. Némelyik szereplő eléggé hülyén beszél, illetve viselkedik, abszolút nem valószerűek a dialógusok. Jót röhögtem, mikor bementem a konyhába kutakodni, a vénasszonyok egy Devlin nevű tűzlényt küldtek rám, akit le kellett győzni, majd utána teljes lelki nyugalommal közlöm velük, hogy a konyhát rendben találtam…röhej a köbön. A hab a tortán azok a hülye teremtmények, akikkel találkozunk…Kutya-Majom, és mellette ott a párja, a Majom-Kutya, vagy a Korongádok, a Kloáka kígyó, meg a mindenféle tárgyakká változó MIK nevű ellenségek. Az is cuki dolog, hogyha a Zsebszerkentyűvel akarjuk megölni Balthust, hiába kapjuk meg a csodás Nap-kardot, ami 4 ügyesség pontot ad nekünk, akkor is meghalunk, mert a varázsló elkap bennünket. Az ilyenek miatt sajnos a Káosz Fellegvára a rosszabbul sikerült könyvek közé tartozik.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Nekem személy szerint nem tetszik a borító, kicsit bénának tűnik az a forgószél, ráadásul ilyen teremtménnyel nem találkozhatunk a fellegvárban, maximum a női párjával…

[b]Illusztráció[/b]
Hát ugye Russ Nicholson nem a kedvenc illusztrátorom, nagyon ritkán talál bele a szívembe rajzaival. A [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]Tűzhegy varázslójá[/url][/i]nak grafikusával van dolgunk, és ez azonnal észrevehető a hasonló stílusú képeken. Átlagban szerintem alig ütik meg a középszintet. Amelyek a leghangulatosabbak: 39., 181., 269., 339. És a legbénábbak: 156., 245., 316., 328., és hát maga Rettegett Balthus sem néz ki valami fényesen…

[b]Háttértörténet[/b]
Teljesen sima az ügy: Rettegett Balthus (micsoda név…) a Sziklaszirt Hegység ura - aki egyszerre varázsló és hadvezér - a te lakhelyeden, Fűzfavölgyben akarja megkezdeni hódító hadjáratát káoszseregével. A király, ezt elkerülendő, a vén Yore fővarázslót bízza meg egy terv kidolgozásával, ami megállíthatja Balthust. Az öreg egyszerű lélek, ugyanis ötlete egy szimpla merénylet, melyet nekünk, mint legjobb tanítványának kellene elvégeznünk. Csakhogy ehhez át kell jutnunk a Fekete Torony csapdáin és teremtményein, hogy a gonosz mágust saját lakosztályában lephessük meg…

[b]Eredetiség[/b]
Hát nem túl sok van benne… Bár Jackson valahogy mindig fel tudja dobni a hangulatot furcsa teremtményeivel, és ezekben itt sincs hiány. Sokan csak mint egy kicsit továbbgondolt Tűzhegy varázslójának tartják a játékot, és be kell látni, hogy ebben van valami, tényleg nem sok a különbség. De nézzük az új lényeket: gendzsik, MIK-ek, Calacorm, a kétfejű gyíkember, de persze van pár idétlen figura is. Mindjárt rögtön a bejárati kapunál őrt álló kutyafejű majom és társa, a majomfejű kutya. De nem semmik a négykezű, lapos, 'gördülékeny' korongádok, vagy az állandóan mosó nő (melyről nekem mindig Arany János [i]Ágnes asszony[/i]a ugrik be) ruha-gyermekei…

[b]Kihívás[/b]
Valójában nem nehéz, én egyszer úgy vittem végig, hogy összesen 3, azaz három ellenfelet kellett legyőznöm! És ebben benne volt maga Balthus is, és annak Karomvad nevű kis kedvence. Szóval rajtuk kívül csak egy őrt kellett likvidálnom, akit nem is lett volna feltétlenül szükséges, csak nem tudtam a jelszót… A nehézséget a kihagyhatatlan szobák jelentik, bár ezekből csak kettő van. Az első a leselkedőké, akikkel ha nem találkozunk a gendzsik lakrésze előtt (az ő szobájukon mindenképpen át fogunk haladni), akkor kampec, mert csak tőlük kaphatjuk meg a medált, ami ha nálunk van, nem bántanak. A másik a könyvtárszoba, ahol egy könyvből megtudhatjuk a Balthus rezidenciáját lezáró kombinációs számzár kódját. E nélkül sem sikerülhet a küldetés.

[b]Főgonosz[/b]
Na, nézzük ezt a Balthus gyereket. Külsőre nem az a szokványos mágus fajta, első pillantásra leginkább egy kigyúrt kidobóember és valamiféle törzsi sámán kereszteződésére emlékeztet. Nem egyszerű figura, de nehéz eldönteni, hogy alakjával sikerült-e valami eredetit alkotni, vagy inkább egy toldott-foldott, kínban született karakter. Mindenesetre van egyfajta hihetetlenül lenéző stílusa, ahogyan kezel minket (folyton "paraszt"-nak szólít). A végső nagy viadal vele nagyon hosszú, és harcértékei is nagyon durvák (Ügyesség 12, Életerő 19). Talán ez a legtöbb lehetőséget felvonultató főellenséggel való küzdelem a kaland-játékok történetében: nagy varázscsatát kezdeményezhetünk, tárgyakat próbálhatunk ki ellene, vagy akár csak leszakíthatjuk a lakosztály függönyeit (ez a leghatásosabb, a Napfény ugyanis azonnal végez vele), és ő is számos ellentámadást produkál (pl. pillantásával ölni képes gorgonná válik).

[b]Rendszer[/b]
Na végre, ez az, amire vártam már rég: normális varázslat-rendszer. Most az egyszer nem volt rest a könyv írója kreálni egy plusz értéket, a Varázslat pontot. Elég egy ilyen apróság, és engem már kenyérre lehet kenni. Az összeg megállapításához két kockával kell dobni, és hozzá kell adni 6-ot az eredményhez. A szám így 8-18 között fog mozogni, ennyi varázslatot választhatunk a játék elején. Ez az érték elég magasnak tűnhet, így rögtön látható, mennyire fontos eleme a mágia a játéknak. Jó sokat lehet agyalni azon, miket válasszunk a 12 varázslat közül, és az az igazság, hogy nem tudok kielégítő receptet adni, ugyanis mindre szükség lehet a kaland folyamán. Természetesen az Ügyesség/Életerő/Szerencse visszaállító mágiák mindig jól jöhetnek, de ugyanúgy kerülhetünk olyan szituációkba is, amikor egy Tűz, Védelem vagy Súlytalanság varázs húzhat ki a pácból minket. Én annyit mondok, hogy Illúzióból nem árt legalább egy, mert ha esetleg a Fellegvár börtönében kötnénk ki, kizárólag ezzel szabadulhatunk.
Csak annyit róhatnánk fel hibaként, hogy csupa alapvető, sablonos bűbáj szerepel a listán, egyetlen egyedi, különleges varázslat sincs, de szerintem a játék közben ez nem fog feltünni nekünk.

[b]Hangulat[/b]
Mint már említettem, a sztori sablonos, a kaland totál egyszerű és lineáris, szerintem mégis okés a hangulat. Jó-jó, ez volt életem második elolvasott kaland-játék könyve, ezért valószínűleg jobban belém ívódott a fellegvár világa, de a mágiarendszer például rendkívül megdobja a játékot. Meg ott van O'Seamus, a vicces kobold, akitől mondjuk idegbajt lehet kapni, de én személy szerint minden illúzió-trükkjét bevettem. Vagy a gendzsik szobája, ahol teljesen plasztikusan átéreztem kilátástalan helyzetemet. Vagy ott az egyik legérdekesebb használati tárgy, a zsebszerkentyű. Tök poén, hogy hányféle fegyverré lehet átalakítani (annál a résznél, amikor megszerezzük van egy érdekes elírás: "sajnos a harc közben megsemmisült, de talán még hasznát veszed…"). Aztán még nem is szóltam a szerencsejátékokról, amiket a játékbarlangban lehet játszani, ezek a Robbanó kő, Hat csákány, és Tőr játékok is jól ki vannak találva szerintem.
Mindenesetre néha úgy lehet érezni, hogy a kaland elég rövid, gyorsan át lehet futni a szobákon, ez az olykor túl sokféle lehetőségnek köszönhető. A másik, hogy itt is úgy vettem észre (mint pl. a [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok városá[/url][/i]ban), hogy sokszor humorosra van véve a dolog. Gondolok itt többek között a korongádokra, vagy a boszorkányokra, az undorító lakájra, a troll-gyerekekre, a garkra, aki megkér minket, hogy ne említsük meg, hogy elaludt az őrhelyén… valahogy nem nagyon tudtam komolyan venni.
Értékelés: 8 / 10
Nekem ez jobban fekszik, mint [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslója[/url], a fellegvár ugyanis jóval népesebbnek érződik, mint a Tűzhegy, ráadásul ezek a lények nem csak érdekesebbek, de sokkal változatosabbak is. Míg Zagor megelégedett az orkokkal és zombikkal, Balthus olyan változatos teremtményekkel vette körül magát, mint a Korongádok, Garkok vagy Gendzsik. A kötet ráadásul -- számomra legalábbis -- sokkal sötétebbnek és fenyegetőbbnek hat, mint elődje, melyek fő oka (szerintem) a szebben kivitelezett illusztrációkban keresendő. A legnagyobb plusz azonban a helyszín: míg egy fellegvárban rengetegféle helyiség lehet, addig egy hegyben csak barlangok követhetik egymást... A mágia bevezetése egy hatalmas előny, és Rettegett is egy remek főgonosz (Yul Brynner stílusban).
Értékelés: 8 / 10
Egy klasszikus KJK, A Káosz Fellegvára. Az eredeti sorozat második kötete, Steve Jackson tollából. Ebben a középkori kötetben egy harcos-varázsló személyét öltjük magunkra, akit egy invázió megakadályozása érdekében indítanak útjára, hogy végezzen egy sötét varázsló-hadúrral, Rettegett Balthusszal. A kalandban el kell jutnod Balthusz erődjéhez, be kell járnod a labirintusszerű építményt, át kell jutnod csapdákon, ellenséges szörnyetegeken, és össze kell szedned bizonyos tárgyakat, melyekre a küldetésed teljesítéséhez van szükséged. Ha sikerül elkerülnöd, hogy elfogjanak, megöljenek vagy eltévedj, egy halálig tartó viadalban szembeszállhatsz Rettegett Balthusszal, melyet mágiával vagy acéllal is megvívhatsz. Ez a könyv nem tartozik a legjobbak közé, de kétségtelen, hogy igazi klasszikus. A sorozat második kötete (az első, amit Jackson egyedül írt), és szinte érezni benne a kezdeti lelkesedést és új ötleteket. A csapdák, szörnyek és találkozások mind eredetik és izgalmasak. Minden KJK-rajongó számára kötelező olvasmány. A vége különösen kielégítő, már ha sikerül eljutnod odáig…
A Káosz Fellegvárában egy nagyhatalmú varázsló legjobb tanítványaként az a feladatod, hogy végezz egy gonosz hadúrral, aki gonosz sereget verbuvál. A kötet rendkívül jól vezeti be a mágiát a sorozatba, így több találkozás esetében is lehetőség nyílik rá, hogy az ,,unalmas'' kétkezi harc helyett ravaszsággal haladjunk tovább. Én személy szerint jobbszeretem azokat a könyveket, melyekben a szokásos ügyesség, életerő és szerencse hármas mellé bevezet az író valami újdonságot is. A legtöbb történethez hasonlóan az izgalom tetőpontját a főellenséggel vívott harcnál érjük el, azonban itt folyamatosan találkozhatunk érdekes ellenfelekkel, melyek fokozatosan fenntartják az érdeklődésünket, és így kiemelkedik a többi labirintusban mászkálós történet közül. Mindent egybevéve méltó darabja minden KJK-rajongó gyűjteményének.
hr
© Denko
2020. november 14. 17:47 | Válasz erre | #128
Elfogadom,hogy gyűjtik a mágikus dolgokat,ahogy deathangel is felvetette,de legalább valami utalást kaphatnánk a dologra.Ott az udvaron az öreg fazon akit megvertek,ő beszélhetett volna a gendzsikről,ezért írtam,hogy összecsapott kissé a könyv.

"Hamburger és sült krumpli" :D

A szöveg szó szerint egy tálca ételt említ,a nyárson sült törpéből és az agresszív levesből kiindulva nyilván nem gyors éttermi kaja,de nem is egy fogoly a pincéből.

"Vajon hány pórul járt alak zuhant már ki a toronyból?"

Sok,tekintve,hogy a hidra szobájában egész hekatomba van.
© killmaster (Savanyúhas)
2020. november 14. 16:19 | Válasz erre | #127
Mint ahogyan a MIK-ek gyűjtik az aranytallérokat, úgy a gendzsik is gyűjthetik a várázsholmikat, noha nagy hasznát nem veszik, csupán vonzódnak az efféle holmikhoz. Nyilván a Hamis amulett (ami egyébként boszorkány amulett) pont nem az a kategória, amit elfogadnának. Amúgy én a gendzsik vacsoráját sem úgy értelmezem, hogy hamburgert és sült krumplit viszel nekik, hanem egy szerencsétlen alakot, akivel frankón elszórakoznak! Vajon hány pórul járt alak zuhant már ki a toronyból? Pláne úgy, hogy még a varázslatoktól is megfosztják az illetőt! (Engem is elintéztek 2-3 alkalommal!) [smiley]knife3[/smiley]
© Denko
2020. november 14. 15:03 | Válasz erre | #126
Nem szimbólum,hanem pontosan az.Az angol eredetiben golden fleece szerepelt,a prémet a fordítónak köszönhetjük.(Jó,Iaszon egy sárkánytól szerezte,de gondolom,Jackson nem akarta ugyanazt kétszer eladni,a Tűzhegyben is egy sárkány volt a boss előszobájában.)

Uhu:A gendzsiket azért tettem szóvá,mert a szörnykönyv szerint anyagi testtel nem rendelkező élőholtak/szellemek,így nem értem,mire kenhetik a gyógykenőcsöt. :)
Felteszem,itt még kiforratlan volt a dolog,lehet,hogy eredetileg lett volna testük(nekünk kell kivinni a vacsorájukat).
© Uhu
2020. november 14. 11:18 | Válasz erre | #125
Ó, így már érthetőbb, köszi!
© killmaster (Savanyúhas)
2020. november 13. 21:42 | Válasz erre | #124
A válasz az Aranygyapjú legendájában keresendő. Az aranyprém szerintem az aranygyapjút szimbolizálná, és annak bizony varázserőt tulajdonítottak. Egy ilyet én is biztosan elfogadnék...
© Uhu
2020. november 13. 21:06 | Válasz erre | #123
...na és a Hidrának az Arany Prém? Fázik szegény, oszt' azzal takaródzik? :D

De mondjuk az ilyesmik nem zavarnak, nem kell mindenről pontos magyarázatot kapnunk, elég ha nem mennek szembe mindenfajta realitással.
© Denko
2020. november 13. 20:45 | Válasz erre | #122
Steve Jackson 1983-ban írta meg ezt a könyvet,a Csillaghajót,és A shamutanti dombokat,szóval a hibákat én betudom a feszített tempónak.(Valahol azt nyilatkozta,hogy átlag 10 órát dolgozott naponta az irodájában,aztán hazament,és lapozgatósokat írt éjfélig.)
Mindhárom könyv kísérleti jellegű,egyik sem lett igazán jó,de az ugyanakkor készült Végzet erdeje/Tolvajok városa sem mentes a hibáktól,ahhoz képest,hogy rohamtempóban készültek,mert nagyon ment a szekér,szerintem nem rosszak.
© killmaster (Savanyúhas)
2020. november 13. 15:54 | Válasz erre | #121
Magát a kalandot úgy kell felfogni, hogy ez egy fantázia világ, ahol te egy ügyes mágus vagy, a főnököd O'Seamus (folyton bosszant, és idegesítő alak!) A szomszéd a Majom-kutya stb... Célszerű elvonatkoztatni a logikától, hiszen itt te vagy a főhős, te irányíthatsz. Az, hogy nem járhatod be a torony minden zugát, az abból is adódik, hogy rövid idő alatt végezned kell Balthussal, nincs idő arra, hogy mindenhová betekints. A fordítás a rakéta kiadó mélypontja, nem is véletlenül győzködtem Runnert egy újra kiadásért. Hogy az ellenfelek gyengécskék, az kifejezetten kellemes, bár a hidra és Balthus okozhatnak meglepetéseket. A gendzsik pedig valószínűleg vonzódnak a mágikus, varázslatos holmikhoz, elvégre őket is egyfajta varázslényeknek tartják. A történet amúgy is bővelkedik mitológiai utálásokban, és ehhez Jackson jól vegyítette a saját ötleteit!
© Uhu
2020. november 13. 10:03 | Válasz erre | #120
Végül is jó ötlet!
De van egy kis gond. Az ilyesmi könnyen működik, egy kultúrát, egy nyelvet beszélő lények között: teszem azt, ha Magyarországon így rákérdezel, akkor valóban van valamennyi esély. De ha ugyanezt mondjuk Bécsben, vagy Berlinben tennéd, ott már igencsak kiszélesedne az adott kultúrára, nyelvre jellemző nevek köre. És a sokféle lénnyel szerintem a Fellegvár is a "multikulti" kategóriájába esik. :)

Nem tudom, számomra a Gendzsik inkább titokzatos, kiszámíthatatlan lényekként hatottak, nem pedig mint egy vérengző szörnycsoport. Akik semmibe veszik a hozzánk hasonló halandókat és eltapossák, mint egy hangyát. De ha valami értékessel, érdekessel felkeltjük a figyelmüket, akkor már kikerülünk ebből a kategóriából és komolyabban vesznek.
2020. november 12. 19:59 | Válasz erre | #119
Beteg harcos nevéhez... blöffről hallottál?
Hogy hívják a barátod? Zoli, Tomi, Levi? Talált valamelyik? Biztos a Titános gyakori nevekből említettek hármat. [smiley]beka3[/smiley]

Gendzsik... ugye mindenfajta mágia érdekli őket, és lehet, hogy ehhez hasonlót még nem láttak, ezért érdekelte őket ennyire. Tény hogy ha a természetük annyira vérengző, akkor miért nem mészárolták le a karit inkább? Féltek volna attól hogy eltörik?
© Denko
2020. november 12. 16:50 | Válasz erre | #118
Valahogy az egész könyv szürreális,mintha Jackson direkt elment volna a falig.(Hogy tudnak a korongádok enni?Mire kell a gendzsiknek a gyógykenőcs?)A kritika korrekt.
© Uhu
2020. november 11. 20:27 | Válasz erre | #117
FOLYTATÁS mert valamiért nem fogadta el a 12+ karaktert a fórum motor, vagy egyéb okból nem ment be a szöveg...


Vannak még további problémáim is a könyvvel - mindenekelőtt az életszerűtlen szituációkat és megoldásokat említeném -, erről a SPOILEREK részben értekezem részletesebben.  Végezetül említést tennék még a látványról: a címlap számomra nagyon tetszetős! Nagyon szerettem gyerekként a kép közepét, így az egészet is domináló Szélvész hölgyet! (...a könyvben viszont már tényleg kissé spagettiszörny kinézete van. :) ) A színezése, a háttértől elválasztó fényes kontrasztja is egyszerre tette titokzatossá és félelmetessé. Inkább el tudtam volna képzelni félelmetes, veszedelmes főellenségnek, mint a bronx-i szórakozóhely kidobóembereként kinéző Balthust. Apropó Balthus! A végső csata nagyon kemény, számtalan hirtelen halál fejezetbe ütközhetünk itt bele, ráadásul több féle módon is elbánhatunk a mágus-testépítővel. Szóval ez a része is dícséretet érdemel a könyvnek. A belső grafikák alapvetően tetszetősek és mivel ismét Russ Nicholsontól származnak, aki A Tűzhegy varázslóját is illusztrálta, ezért adnak is egy hasonló hangulatot.

Lássuk akkor a végkövetkeztetést. A fenti gyengeségei miatt nekem felnőtt olvasatra sem adott sokat, maradandó élményt a könyv. Mikor végül a "varázslótanonc"-értékekkel indultam neki, akkor legalább a harcok egy kissé izgalmasabbá váltak. Ám a történet rövidsége, az amúgy érdekes karakterekkel való minimális interakció lehetősége, a sokszor gyermekded megoldások és a magyar fordító borzalmas fordítása sajnos az unalom felé lökött. Sokszor éreztem úgy, hogy A Káosz fellegvára csak egy újabb Tűzhegy varázslója - annál egy cseppett sem érdekesebb változatban (a varázslatok ellenére sem), miközben hiányzik belőle a korábbi mű egyszeri, megismételhetetlen különlegessége, mint első ilyen alkotás (nekem a Halállabirintus csak második volt). A 400. fejezetből pedig szintén hiányoltam az epikus befejezést, amely megjutalmazott volna a sok küzelemért és kockázatért, amelyet Fűzfavölgy megmentéséért hoztam. Ha érzésből - aszerint, hogy mennyire maradandó élményt nyújtott - adnék értéket, akkor a mostaninál is alacsonyabbat kapna. Ugyanakkor elismerve a pozitívumait is, ezt feljebb húzom egy olyan értékre, amelyet kritikusként jogosnak tartok. 
PRO

- Színes karakterek, hangulatos helyzetek
- Varázslatok beemelése a játékmenetbe
- Izgalmas végső csata Balthus-sal
KONTRA

- Sokszor gyermeteg, irreális megoldások
- A helyes utat végigjárva nagyon rövid a könyv, ugyanakkor a hibás utakat kihagyva rengeteg érdekességből maradunk ki
- A könyv gyakorlatilag A Tűzhegy varázslójá-nak egy új változata

Eredmény:
65%
 
SPOILEREK

Tudom, hogy ezeket a könyveket első lépésként gyerekeknek írták. Ugyanakkor ezt bármiféle műalkotásnál meglehetősen gyenge kifogásnak érzem, mert attól, hogy valamit gyermekeknek írunk, még nem kell gyermetegnek, nevetséges megoldásokkal operálónak lennie. Kezdjük rögtön a kapun való bejutással. Tudtommal egy várnak az a funkciója, hogy az illetékteleneket kint tartsa és a bent lévőket megvédje. Namármost milyen várvédelem az, amelyik ehhez képest az őröket a várbejárat előtt tartja, majd azok lemészárlása után simán bejuthat az illetéktelen?? Ezzel az erővel egy egész kommandós csapatot, vagy hadsereget is bevihetnénk! A másik megoldás, hogy megmondjuk a harcos nevét, akit meg akarunk gyógyítani még komolytalanabb: mégis honnan a viharban tudnánk, akárcsak találgatni, hogy milyen neveken futnak a benti teremtmények? :D 

Még ha előtte lett volna pár fejezetpont, ahol lehetőségünk lett volna kihallgathatni valami őrjáratot, akkor lenne ebben realitás. De így nulla. Úgyhogy én végül Hamis arany varázslattal megvesztegettem őket, hogy számomra hihető legyen a történet kezdete. Az orrszarvú őrnél már egy fokkal elfogadhatóbb az ismét csak előkerülő három jelszó közül választás, mert ott már valóban volt lehetőségünk megszerezni a helyeset. Ugyan a későbbi könyvekben ennél szigorúbban oldották meg az ilyesmit, hogy ne lehessen sem véletlen, sem oda-visszalapozgatással kitalálni a helyes megoldást, de ezt, mint korai könyv, elfogadom. Amit kevésbé, az az, hogy egy festmény láttán miért vesztek életerő pontot? Ez nem egy horrortörténet, ahol a szegény, gyanútlan áldozat szívinfarktust kap egy szörny láttán. Mondjuk az is fura volt, hogy miért lesz hirtelen akkora szerencsém (+3), hogy megiszok egy pohár vörösbort...?

Számomra a Komornyik beleszuszakolása a történetbe is nagyon tájidegen volt: mit keres egy ilyen, egy szörnyektől hemzsegő várban? És miért van ilyen állapotban? És mi a szerepe, ha mindenféle gyanús alakot simán csak tovább igazít? Szóval ő a kakukktojás volt az amúgy sok, érdekes karakter között. Emellett nekem némelyik szituáció is fura volt - pl. miért is látnának el információval a tűznél ülők, csak azért mert odapofátlankodtam -, de ezek egy részét a szörnyűségesen igénytelen fordítás számlájára írom.
© Uhu
2020. november 11. 20:19 | Válasz erre | #116
Elkészült a kritikán a könyvről. Aki akarja, látványosabb formában a blogomon tudja magáévá tenni:
https://kalandjatek.wordpress.com/2020/11/11/a-kaosz-fellegvara/

A Káosz fellegvára

Kiadás: Rakéta könyvek, Szerző:Steve Jackson, Grafika: Russ Nicholson

A gyermekkori lapozgatós könyvek egyik kiemelkedő szereplője volt számomra a címben szereplő mű. Ekkor már javában dúlt a KJK-láz, magam is rendelkeztem az összes addig megjelent Rakétás könyvvel. Lelkesem vetettem rá és olvastam rongyosra, csak éppen… de erről bővebben a keretes írásban. A lényeg, hogy a gyári hiba miatt nagyon nehen sikerült végül eljutnom a 400. oldalra és ez bizony komoly negatív emléket hagyott bennem a könyv iránt. Most, 30 év elteltével kíváncsi voltam, milyen élményt ad ezúttal, immár kijavított változatban.

…Hát nem valami nagyot! Tudom, ezzel vitára adok okot, mert sokak nagy kedvence ez a könyv. Nincs ezzel semmi gondom. Egy kritika amúgy is valamilyen mértékben szubjektív, tehát garantáltak a nézetkülönbségek. Részemről azért igyekszem minél több objektív szempontot figyelembe véve kifejteni a véleményemet, ettől függetlenül természetesen elfogadom, ha másokra eltérő benyomást tett. Akkor lássuk, miért is alakult ki bennem ez az érzés!

-----Keretes írás
Nehéz ma, az internet, a számtalan magyar és nemzetközi fórum, wikipédia, facebook és egyéb szociális média világában elképzelni azt, hogy milyen kiszolgáltatott tudtam lenni gyerek olvasóként, amikor szembetalálkoztam a könyv hibájával. Amiről persze nem is tudtam! Csak azt tapasztaltam, hogy akárhányszor olvasom végig a művet, kipróbálva minden lehetőséget, a végén mégsem találom meg sehol azt a nyavajás Kenőcsös Tégelyt! :) Mennyi újrakezdés, mennyi újra-csalódás kellett ahhoz, hogy végül egyenként végignyálazva minden fejezetet, megtaláljam a megoldást: hogy a Gendzsik az Arany Prémet akarják! (Spoiler: valójában nem, de lehetne.) Ezt végül akkurátusan be is írtam filctollal a könyvembe, hogy igazságot szolgáltassak a világnak. Ez volt számomra az első látványos jele annak, hogy a kiadó mennyire lezseren kezeli ezt a sorozatot. Gyerekként ekkor még nem tűnt fel a katasztrofális fordítás, de erről majd még bővebben értekezem.
--------

Az alaptörténet nem túl különleges: ismét csak egy gonosz megpályázta, hogy elfoglalja, legyőzi azt a békés területet – Fűzfavölgyet -, ahol élünk. Az antagonistáról szinte semmi érdemlegeset nem tudunk meg, ahogyan a megvédendő területről sem. Az viszont számomra azért pozitívum volt, hogy egy normál gonosz akart elfoglalósdit játszani: így elvileg a leigázásnál nem is voltak nagyratörőbb tervei, vagyis a még klisésebb démon/élőhalott/zombi nagyúr, aki az egész az egész világot élőhalott/zombi lakossággá akarja átkonvertálni verziót szerencsére elkerüljük.

A másik örömteli hír és ezt mindenképpen a könyv kiemelkedő tulajdonságának tekintem, hogy nem a szokványos kardos-harcos kalandozók vagyunk, hanem egy varázslótanonc, aki rendelkezik bizonyos mennyiségű varázslattal is. Ezeket a varázslatokat kalandunk megkezdése előtt választhatjuk ki, amelyek között megtalálható a klasszikus Ügyesség, Életerő, Szerencse visszatöltő mellett választható Hamis Arany, Illúzió, védő-, és támadóvarázslat is, de még olyan különleges mágia is, amellyel belekukkanthatunk a kiválasztott lény agyába, hogy az illető éppen mire gondol. Ezek ráadásul nem igényelnek életerő pont levonást, mint más könyvekben, ezért sokkal könnyebb szívvel használhatjuk őket, amíg el nem fogynak. No, persze azért teljes szabadságot nem kapunk, de helyzettől függően általában kettő-három varázslat közül választhatunk.

A másik, ami nagyon tetszett a könyvben, a számtalan érdekes karakter, akikkel Balthushoz vezető utunk során a Fellegvárban találkozhatunk. Szakítva a szokásos goblin-ork-ogre-csontváz szereplőkkel (azért goblinok vannak :) ) számos érdekes lénnyel futhatunk össze: Gendzsik, Majom-Kutya, Szélvész, Calacorm, Korongrádok – csak hogy párat említsek. Sokukat az illusztrátor meg is rajzolta, így még erősebben jelennek meg a történetben. Ugyanakkor ezen a ponton kénytelen vagyok át is térni a negatívumok bemutatására, mert témánál vagyunk: hiába az izgalmas, érdekes, változatos karakterek, ugyanis:

- Ha a helyes úton megyünk, akkor alig egy részükkel, kb. az egyharmadukkal találkozunk össze. Nyilván nem mondom azt, hogy mindenkivel fussun össze, de az arányokkal nem vagyok kibékülve.
- Igazából a többségükkel nem tudunk semmi értelmeset csinálni. Jobb esetben szóba elegyedünk, de az interakciók lehetősége nagyon szűkös és hamar véget ér. Részemről abszolút azt érzem, hogy sokkal többet is ki lehetett volna belőlük hozni és akkor a könyv is sokkal komplexebb, érdekesebb és hosszabb lehetett volna.

A könyv következő gyengesége számomra, hogy nagyon rövidnek éreztem. A helyes úton, helyes végigjátszással hamar a végére érhetünk a küldetésnek és ez bizony nem túlságosan lelkesítő. Ha ügyesen játszunk, akkor összesen két csetepatéban kell kockadobálós közelharcot vívnunk, a többit mind el tudjuk intézni varázslattal, odafigyeléssel, vagy némi szerencsével. Ezzel önmagában cseppet sem lenne bajom (sőt!), hiszen varázslótanoncok vagyunk, vagy mi. Azonban így egyáltalán nem éreztem a kaland egyetlen pontján sem azt a hősi, epikus, sem pedig a titokzatos-félelmetes érzést, hogy itt kérem szépen, nagy dolgok zajlanak és az én életem a hajszálon múlik.

Ide kapcsolódik az is, hogy a könyv – megfelelő végigjátszással – borzasztóan könnyű! Az átlag ellenfelek 5-7-es ügyességgel rendelkeznek, a durva ellenfeleket pedig mindig le tudjuk más módon is győzni. Elsőre gondoltam, megyek ismét a 10-es Ügyesség, 18-as Életerő, 11-es Szerencse átlagképességekkel, de nagyon hamar kiderült számomra, hogy ilyen számok mellett maximum az unalomba fogok tudni belehalni. Nekem mondjuk nem is realisztikus, hogy egy varázslótanonc, aki ugye pergamenek, könyvek, írások tanulmányozásával tölti az idejét, nem pedig sziklákat emelget a jó levegőn, két kardpárbaj között, szóval az ilyen értelmiségi figura olyan értékekkel rendelkezzen, mint egy kemény harcos. Ezt azért a szerepjátékokban figyelembe is szokták venni, így egy mágus mindig sokkal gyengébb fizikumú szokott lenni – itt viszont nem ütközünk ilyen korlátozásba.

Pedig az a helyzet, hogy ha megtaláltuk a helyes végigjátszást, akkor bőven elég a 7-es Ügyesség, 14-es Életerő és a 10-es Szerencse is. Így legalább van némi tétje is a harcoknak. Szerencse próba összesen kétszer kerül elő a könyvben, abból az egyik a történet végén van és küldetés-kritikus, úgyhogy emiatt nem kockáztatnék ennél alacsonyabb számmal. Ezek viszont reálisak is így egy varázslótanoncnak, úgyhogy azt ajánlom, aki vágyik egy kis kihívásra, az ilyen értékekkel vágjon bele a játékba. Rendelkezünk még egy kezdeti varázslatszám erősséggel is: ez azt mondja meg, hány varázslatot vihetünk magunkkal. Ez 2D6 + 6, ami sok lehetőséget rejt magában. Azt tapasztaltam, hogy még a hét varázslat is elég ahhoz, hogy sikeresek legyünk. De rosszabb csata-, vagy szerencsedobások esetére esetére jól jöhet még egy Szerencse-, és egy Életerő visszaállítás varázslat, így a 9 már tényleg biztosan elég lesz. Szintén örömteli jelenség, hogy a varázslatok hatásának leírásai is színesítik a történetet: ezek mindig változnak aszerint, hogy éppen milyen szituációban, ki ellen használjuk őket.

Vannak viszont még további problémáim is a könnyvvel – mindenekelőtt az életszerűtlen szituációkat és megoldásokat említeném -, erről a SPOILEREK részben értekezem részletesebben. Végezetül említést tennék még a látványról: a címlap számomra nagyon tetszetős! Nagyon szerettem már gyerekként is a kép közepét, így az egészet domináló Szélvész hölgyet! (…a könyvben viszont már tényleg kissé spagettiszörny kinézete van.
2020. szeptember 27. 20:22 | Válasz erre | #115
Ahogy emelkedik a torony úgy keskenyedik. [smiley]beka2[/smiley] Elején még 3 szoba közül választhattál, aztán kettő, majd egy-egy, aztán a főnök. De valószínűbb, hogy az ottani ellenfeleknek nagyobb életterület kellett. Amúgy, ha egy kicsit logikusan nézzük, a Gendzsik és a Hidra megtűrt volna szomszédokat maguk mellett?
Karomvad, amúgy szerintem azért került bele, mert ezen kettőn harc nélkül át lehet jutni, sőt az előtte levő szinten is. Gendzsik ugye csupor (amit elsőre nem valószínű, hogy meghagysz), hidra prém (ha szerencsés vagy) - teremtmény hasonmás (ha tudtad, hogy be kell tárazni belőle és tartogatni kell) - zsebszerkentyű (ha nem bízol a szerencsédben, és a könyvtárból beutaltatod magad a börtönbe).
Amúgy a legtöbb könyvben a vége lineáris, Zagorhoz is a sárkányon át vezet az út...
© Uhu
2020. szeptember 27. 11:29 | Válasz erre | #114
Olyan értelemben értettem a végefelét lineárisnak, h míg korábban számos irányba mehettünk, itt már konkrétan egy út vezet a torony szintjein keresztül Balthus-hoz. Ezt én sem éreztem zavarónak (egyfajta célegyenes), a kaland többi részéhez képest egyszerűen más jellegű.
© killmaster (Savanyúhas)
2020. szeptember 26. 15:09 | Válasz erre | #113
A helyes út eddig is meg volt benne, a kenőcsös tégelyt picit benézték a fordításban, de nekünk unokatesóval már akkor is gyanús volt, hogy a varázskenőcs lesz az, mert a gendzsik is alkimista balzsamnak hívták. Hogy volt benne tucatnyi fordítási hiba? Aláírom, mert benne voltam a kalandot javító brigádban, és azért még így is akadt benne egy-két apróság, amin vitatkoztunk kicsit. Miért is lenne lineáris a kaland vége? Itt több ellenféllel is (Hidra és Balthus) többféle módon is végezhetünk. A Varázsló kriptájának vége, na az lineáris, mert ha nincs nálad ez vagy az, akkor véged van. Itt azért több dologól is választhatunk, még akkor is ha elszúrtuk a végén! Steve Jackson szereti az ilyen poénokat!
© Uhu
2020. szeptember 26. 12:55 | Válasz erre | #112
Számomra A Káosz fellegvára egyértelműen csalódás volt - és még ma is az. Szerintem sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. Gyerekkoromban az ominózus hiba miatt rongyosra olvastam, h megtaláljam a gendzsiknél a továbbjutás megoldását. Nyilván hiába... Aztán idővel végigolvastam az összes fejezetet és ezek alapján kijavítottam. Igaz, mivel nem tudtam az eredeti angol változatról, így én a varázsló nőcijének a prémjét (?) adtam oda végül így a gendzsiknek. Szerintem ez változatosabb és összetettebb küldetést is jelent az eredetihez képest, egyúttal megmarad a gyógytégely funkciója is.
A fordítás szintén botrányos helyenként, mai fejjel csak fogom a fejem, h miként lehetett ennyire igénytelen a fordító és a kiadó. Persze lehet mondani, h emiatt a gyermekkori, rossz emlék miatt húzom le most is, de én másként látom. Pl. nekem a címlapja nagyon tetszik: számomra egy titokzatos-félelmetes, igazi fantasy hangulatot áraszt. Maga a könyv tartalma is rendben lenne. Ami a gond, h ha az egyetlen helyes utat választjuk, akkor a játékidő nagyon rövid - miközben a többi elágazás felé elmenve még rengeteg érdekes lénnyel és helyzettel futnánk össze. Nem azt mondom, h akkor legyen az egész könyv teljesen lineáris (ráadásul a későbbi része meg nagyon is lineáris), de úgy érzem, a szerző itt nem találta el az arányokat.
2017. szeptember 30. 00:57 | Válasz erre | #111
Ennek megfelelően javaslom a v2.0 javítását.
Only in Death - Mindhalálig
2017. szeptember 30. 00:41 | Válasz erre | #110
Mondjuk a horrorba illő ábrázolás engem nem zavar, valahogy illik is szerintem a könyvek harcos szelleméhez.
Only in Death - Mindhalálig
2017. augusztus 28. 13:50 | Válasz erre | #109
Nagyon sok mindenre mondhatjuk, hogy most nem szeretnénk tinik lenni, de lehet, hogy nekik jobban bejönnek ezek az új grafikák. Mint ahogy a mai tinik nem hallgatnak már Roxettet vagy Baby Sisterst, nem játszanak kvarcjátékokkal,C64-el,stb. Már annak is örülni lehet, hogy egyáltalán elolvasnak egy ilyen könyvet. Reméljük.
© [törölt felhasználó]
2017. augusztus 23. 19:28 | Válasz erre | #108
2017. augusztus 23. 15:19 | Válasz erre | #107
Van még valahol több kép is a könyvből? Mert ez valóban olybá tűnik, mintha meg akarták volna tartani az eredeti grafikák tartalmát, csupán a hangulatot, tónust szerették volna kicsit jobban kitolni a magasabb ingerküszöb felé. Ha volna más kép is, azon talán le lehetne csekkolni mennyire tér el az eredetitől.
© killmaster (Savanyúhas)
2017. augusztus 23. 09:24 | Válasz erre | #106
Mondjuk úgy, hogy én megmaradtam a pálcikaembereknél, de már megbocsáss Celebrau ha összehasonlítod a két képet, akkor te melyikről mondanál pozitívabb véleményt? Illetve ha a két könyvet összehasonlítod (a régebbi kiadást és a mostani új dizájnost) melyiket vennéd meg? Feltételezve hogy egyforma áron kaphatod meg. Mert ha ezzel az új dizájnnal a mai tízéveseket célozzák meg, akkor én most nem szeretnék tini lenni! De túl ezen láttunk más újra kiadásokat is. Az meg hogy én miről ismerem meg a jó művészeket, hát természetesen a rajzaikról, és nem arról, hogy mit ír róluk egy művészeti szaklap vagy az internet! És ha egy ókori bölcs szerint a "művészet a másolat másolata" akkor ez a fent linkelt kép másolat másolatának halvány utánzata.
© [törölt felhasználó]
2017. augusztus 23. 08:50 | Válasz erre | #105
© [törölt felhasználó]
2017. augusztus 23. 08:46 | Válasz erre | #104
2017. augusztus 22. 19:51 | Válasz erre | #103
Nagyon komolyra vette a rajzoló magát. Azért ez nem horrorkönyv
Only in Death - Mindhalálig
© killmaster (Savanyúhas)
2017. augusztus 22. 10:29 | Válasz erre | #102
Találtam egy képet az új káosz fellegvára könyvből, amit ez az új kiadó reklámoz. Szóval csóró művészkém próbálta lemásolni elődei grafikáját, esküszöm én indigóval szebbet csinálok. Hogy ezzel a grafikával mennyire lesz sikeres az új kiadvány, azt nem tudom, de nem jósolok nagy jövőt ennek a művésznek. Ja igen a képet megtekinthetitek: https://jamsplacedotco.files.wordpress.com/2017/07/img_20170729_201857.jpg?w=627
Nézzétek, és mondjátok el véleményeteket! [smiley]shakehead[/smiley]
2017. március 6. 12:49 | Válasz erre | #101
sziasztok! aki jatszott a hazilag tervezett Kaosz fellegvara jatekommal, amit Vikky volt olyan kedves es elerhetove tett nyomtathato valtozatban, kerem, ossza meg velem a tapasztalatait.

koszonom
© Nheil
2017. február 16. 07:39 | Válasz erre | #100
De :-) Bár tudnám még szerkeszteni...
The city changes but the fools within are always the same.
2017. február 15. 22:35 | Válasz erre | #99
Malbordus? Nem Balthusra gondoltál?
© Nheil
2017. február 15. 21:24 | Válasz erre | #98
Jackson első önálló könyve, szerintem az egyik legjobban is sikerült.
Úgy veszem észre, hogy Jackson kreatívabb a szörnyek és az egyes epizódok terén, viszont Livingstone jobban tudja megragadni az összképet és koherensebb történeteket alkot. Ez a könyv hemzseg a kimondottan kreatív szörnyektől, már most szakított a csontváz, goblin, ork stb. alap felhozatallal. A történet nem kimondottan ütős, de Malbordus figurája kiemelkedően jól lett eltalálva, az egyik legjobb főgonosz a KJK-k történetében. A citadella hangulata alapvetően jó, de néhol találni helyszínidegen jeleneteket és néhol túl vicces is, ami nem illik oda szerintem igazán.
A rendszer kiegészült a varázslási lehetőséggel, ami egészen jól lett megoldva. Bizonyos helyeken létszükséglet is bizonyos varázslat. A főértékek nem annyira fontosak (jó útvonalon alig kell harcolni), de minél több varázslási lehetőség viszont igen. Kár, hogy elég kevés KJK könyvben lehet varázsolni és ha mégis, gyengén vannak megoldva, ez a könyv az üdítő kivétel.
A nehézség relatív, mert Jacksonhoz képest könnyűnek mondható… Egyébként viszont elég nehéz. Meg kell találni az ideális utat, ami igen nehéz, mert túl sok rossz helyre lehet elbolyongani. Továbbjutáshoz mindenképpen szükséges tárgyak, információk is vannak. Tehát összességében a nehezebben teljesíthető könyvek közé sorolom.
A hangulat, a kreatív szörnyek, a varázslási rendszer összessége alapján ez a könyv
10/8,5
The city changes but the fools within are always the same.
2017. január 5. 00:02 | Válasz erre | #97
Így már mindjárt más, köszi! :)
© Vikky
2017. január 4. 08:00 | Válasz erre | #96
Bocsánat, frissítettem! :) Elfelejtettem, hogy csak a lapozókártyákat tettem fel, mert azt csináltam meg 2 oldalasan nyomtathatóra. Most már minden OK.
2017. január 3. 23:11 | Válasz erre | #95
Valami mintha hiányozna [smiley]circling[/smiley]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. január 3. 19:12 | Válasz erre | #94
Köszönöm. Hogyan kell játszani?
© Vikky
2017. január 3. 08:32 | Válasz erre | #93
Innen letöltheted:
[url=https://www.dropbox.com/sh/delpc57d5jnhsyq/AAB8P-RRfAnHGY7f7vIL_IDHa?dl=0]A Dropbox fiókom.[/url]
2017. január 2. 21:16 | Válasz erre | #92
Áhhá! És ez megvan valakinek még, el tudnátok küldeni nekem is? Milyen lett?
2017. január 2. 21:03 | Válasz erre | #91
Valószínűleg [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=forum&tema=4040&p=0#857]erről[/url].
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. január 2. 20:47 | Válasz erre | #90
Milyen játékról beszéltek, hol lehet ezt megtalálni?
2017. január 2. 20:13 | Válasz erre | #89
Mi a lényegi különbség aközött, hogy a könyv szövege szabadon szerkeszthető, és hogy a hibalista szabadon szerkeszthető? Már persze azon kívül, hogy az előbbit gond nélkül adja nekünk a github, utóbbit pedig nekem kellene lefejlesztenem, illetve hogy utána azt a hibalistát valakinek át kellene emelnie az összes nyomorék többtucat vesszőhibával egyetemben. Az egyetlen plusz meló az ottani regisztráció, mert nem akarjuk, hogy akárki akármit tudjon módosítani, hanem csak azok, akik innen vannak.

A repos dolog csak addig hangzik bonyolultan, amíg az első módosítást meg nem csinálod az utasításokat követve. A második már menni fog, nem egy nagy ördöngösség.

Nem kell folyton néznünk, ez egy verziókövető rendszer, és a megfelelő eszközökkel gyorsan és kényelmesen lehet minden módosítást követni, ellenőrizni, visszaforgatni, akármizni. Tízszer ekkora projekteken dolgozunk ugyanezzel a háttérrel, (nyilván más kliensekkel, amik nekem rendelkezésemre állnak és sokat egyszerűsítenek azon, ami nektek elsőre látszik,) és sosem volt semmi probléma ezzel a felével.

Ami pedig a jogos/nem jogos részét illeti, hát kéremszépen a zagor.hu tagságának készül a könyv, tehát a zagor.hu tagsága a legilletékesebb ebben a kérdésben.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© SzG
2017. január 2. 20:00 | Válasz erre | #88
Nem lenne egyszerűbb az itteni hibalistát valahogy szerkeszthetővé tenni? Vagy egy másikat valahol máshol, de úgy, hogy 'tényleg' egyszerű legyen belenyúlni-hibákat hozzáadni, körülbelül úgy, mint egy hozzászólásnál? Ez a "github repotos"-dolog valóban eléggé bonyolultul hangzik, pl. én se sokat értettem belőle (igaz, én mondjuk "digitális analfabéta" vagyok :-) ).
Akkor fogtok "duplán" dolgozni szerintem (sőt, sokszorosan duplán), ha mindenki szabadon belenyúlhat a könyvbe, úgy írhatja át, ahogy "nem szégyelli". Folyton meg kell majd néznetek, hogy mi volt az eredeti szöveg, és hogy jogos volt-e az átírás stb. Sokkal egyszerűbb lenne tényleg, ha mi csak a hibákat gyűjtenénk össze valami közös fájlba mondjuk, aztán a végén egyvalaki (aki nyilván érti is a témát) kijavítaná őket-elvégezné a szükséges módosításokat. :-)
2017. január 2. 19:46 | Válasz erre | #87
Egyrészt nem én szerkesztem meg, hanem runner. Másrészt meg ha mindenki elkezd emaileket küldözgetni, akkor ugyanazt a hibát megkapja mondjuk ötször. Ezt szorozd be azzal a kismillió hibával, ami van a könyvben, és máris látszik, hogy ez így baromira nem célravezető. Ellenben ha mindenki tudja szerkeszteni az EGY darab referenciaművet, akkor pontosan látni, hogy ki mit javított bele, mit javasolt, és nem kell runnernek MINDENKI után DUPLÁN dolgoznia, arról nem is beszélve, hogy sok esetben teljesen FELESLEGESEN.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© SzG
2017. január 2. 19:33 | Válasz erre | #86
Hát igen, a Tűzhegyhez hasonlóan ez a könyv is tömve van hibákkal, úgyhogy ráfér egy kis "kipofozás"... Nekem most mondjuk nincs kedvem elmélyedni a témában (főleg, hogy annyira nagy kedvenc nálam sosem volt a Fellegvár), viszont vagy 7-8 éve, amikor legutóbb végigvittem, összeírtam az olyan hibákat, amik akkor feltűntek... Tomi egykori fórumán osztottam még meg a listát, úgyhogy bemásolom esetleg ide is, hátha tartalmaz olyan bugokat, amik az itteniben nem szerepelnek (a végén van egy gyors véleményféleség is, már akkor azt is benne hagyom, érdekességnek elmegy :-) ):


No, hosszú évek után sikerült újra elolvasnom/végigjátszanom A káosz fellegvárát is. Hát nem mondom, akadnak benne hibák szép számmal. :) Mivel most nagyon ráértem, és jódolgomban nem tudtam mit kezdeni magammal + mert az itteni hibalistában az általam kiszúrt (fordítási?) hibák/elírások java részét nem fedeztem fel, írtam egy kis összefoglalót a "furcsaságokról". Íme:

37: "lehúzod a bőrt" - :shock: Miről húzom le a bőrt? :) Egy Arany prémről van szó.
71: "ha a saját támadóerőd sokkal kevesebb" - a "sokkal" ide gondolom nem kell, sima csatáknál se akkor sérülsz meg, ha a támadóerőd sokkal "kevesebb" - eleve mint jelentene az, hogy "sokkal"? 5-el? 10-el?
78: "tanítványai elfehérednek" - ?? Miféle "tanítványai"? :shock: Rájuk sehol sem volt utalás. Vagy az eredetiben van valami leírás Balthus tanítványairól? Netán ők is ott vannak a teremben?
101: ez inkább logikai baki lehet. Ugye itt az van, hogy ha varázsolunk egy Teremtmény hasommás varázslatot, és az igazi nyer, akkor mi megölhetjük az "originalt": de hogy? Hiszen amikor a varázslat előtt próbáltunk rátámadni, még simán lepattant róla a kardunk. :)
110: "tüzelésre kész fegyverrel közelednek feléd" - mi van?? :D Egy bunkósbotos (buzogányos?) Majom-Kutya és Kutya-Majom az ellenfél, nem valami pisztolyos-nyílpuskás akármi.
111: "ha van egy fényes ezüst tükröd, odanyújthatod a varázslónak" - talán inkább odatarthatod elé vagy ilyesmi :D Ez az "odanyújtod neki" itt elég furán veszi ki magát - mintha felkínálnám neki, például ajándékként. :lol:
127, választási lehetőségek: és ha egyiket se tudom, akkor mi van? Nem törvényszerű, hogy nálam legyen a két tárgy, vagy tudjam az említett varázslatot. Nincs itt az eredetiben egy plusz választási lehetőség, ami visszairányít egy előző pontra például?
138: "folyosón" - erkélyen nincs "folyosó". A többi helyen, ha vissza akarsz menni egy másik ajtóhoz, amúgy se folyosó van írva, hanem erkély, szóval gondolom ez is baki.
162: "vagy ha akarod, új Erővarázslattal lerohanhatsz a hegyről" - vagyis? Jó, lerohanok, de ez mivel jár? Felkaphatom a kardom (ami kiesett a kezemből) vagy mi? Az eredeti változatban nincs erre valami utalás?
171: ez a játék így ebben a formában egyáltalán nem világos. Illetve értelmetlen. Gondolom csak egy számra lehetne tenni, és csak akkor nyernék, ha pont azt dobom ki, nem? Vagy ez hogy van az originalban? Amúgy meg Hat Csákány a játék neve, nem Hat Választás (itt a választási lehetőségek körül ugyanis Hat Választás van írva).
238, választási lehetőségek: "vagy azt kérdezed tőle, merre van Sziklaszirt Teremtményeinek birodalma" - korábban egy könyvről volt szó, amiben a Sziklaszirt [b]teremtményeiről[/b] lehet olvasni, szóval ez is elírás lehet.
277: "a Fellegvárba vezető utad során" - inkább a [i]Fellegvárban[/i], elvégre még mindig ott vagyok :)
303: itt ugye a gólem van, és az a lényeg, hogy amennyiben harcolunk, le kell vonnunk egy ügyesség pontot. De meddig? Ez csak átmeneti levonás (mert pl. nehéz megsebezni stb.) vagy végleges (mert mondjuk kicsorbult a kardunk, ahogy rávágtunk)? Erre vonatkozóan semmi infó nincs. Az eredetiben itt mit írnak?
323: "idegesen bukfencezik a levegőben" - nem arról van szó, hogy az Ó-Samu majd megszakad a röhögéstől? Akkor hogy hogy "idegesen" bukfencezik? :D
Aztán Samuhoz még:
29: "egyetlen szeme kinyílik" - a rajzon kettő van neki. :)
348: "Nem kellene erre mennem" - nem menned? Elvileg rólad van szó.
350: "odafut" - a forgószél? :D Talán hirtelen lábai nőttek?
369: "amikor megpróbálsz belesni a függöny mögé" - mivel a függöny mögött vagyok, ezért inkább kilesni a függöny mögül
384: "miközben a szerkentyűvel játszadozol, egy hosszú, vékony kötél tekeredik elő az aknából" - miféle aknából?? :shock: Amúgy a "játszadozik" szó se túl szerencsés itt, elvégre egy gonosz hidrával nézek farkasszemet éppen. :D
Egyébként az is zavaró kicsit, hogy maga a helyszín, bár fellegvár (ugye ez a szó a címben is benne van, meg hát egyértelmű is, hogy ott játszódik), de legtöbbször (Fekete) [i]Toronynak[/i] van írva.
Aztán az is érdekes, hogy az udvaron talált Rézkulcs egyszerre nyitja a földszinten lévő éléskamrát, meg a nagyterem feletti hálószobát, ahol ugye a nagyfőnök, vagyis Balthus felesége (?) alszik. Érdekes. :) Arról nem is beszélve, hogy a kulcs valami sima orknál-goblinnál volt. :shock:

Nagyjából ennyi, a többi már azt hiszem volt. Mindenesetre a fontosabbakat majd a fentiek közül esetleg be lehetne vezetni a hibalistába. Ha már egyszer összeírtam őket. :)

Egyébként maga a könyv most annyira nem tetszett, a szerkesztése szerintem kissé elhibázott, elsősorban azért, mert ebben a formában valami elképesztően rövid. Egy fél óra (20 perc??) alatt végig lehet rohanni rajta akár elsőre is, hiszen lényegében az udvar után, a "fellegvár" földszintén alig 1-2 folyosón/helyiségen kell átmenni, aztán már a nagyteremben is vagyunk, onnan meg ugye alig pár szobányira van Balthus... A rengeteg "alternatív" útra nagyon sok fejezetpont elment (amik ráadásul nem is igazi alternatív utak, elvégre csak egyetlen helyes útvonal van), nem is szólva az egyes helyszíneken lévő rengeteg választási lehetőségről, varázslatokról. Utóbbiakhoz még annyit, hogy a varázslatok használata se tetszik: egyfelől néhol feleslegesen sok pont lett elszúrva rájuk (a lényegében "harci" varázslatokhoz, pl. erő, erőtlenség, felesleges volt a csaták előtt mindig új fejezetet nyitni, vagyis "felkínálni" őket: elég lett volna egy leírás az elején, hogy az egyik +3 ügyességet ad, a másik -3-at stb. - persze, a speciális eseteknél, pl. árok átugrása erővarázslattal, nyilván kell a plusz fejezet, de most ugye nem ezekre gondoltam), másfelől jó pár helyen nem is a logikus varázslatok vannak felkínálva, mint lehetőség (pl. a hidránál nincs se védelem, se tűz, pedig ezekkel simán meg lehetne szabadulni tőle: ugye Herkules-Héraklész is tűzzel intézte el a hidrát :)). Egyébiránt pedig annyira a végső csata sem jött be, legalábbis jobbra emlékeztem: sok a lehetőség, de itt is ugyanaz a probléma, mint a könyv egészénél: túl gyorsan vége, plusz sok olyan rész van, ami tulajdonképpen felesleges, hiszen úgyis csak meghalsz, csak 1-2 helyes "kombináció" van. Szóval tulajdonképpen vagy te halálozol el pár fejezet/cselekedet után vagy pedig Balthus, sokat nem lehet variálni, hiába tűnik úgy esetleg elsőre. Nagyon el lett "aprózva" ez is, egy némileg "lineárisabb" (s így nyilvánvalóan hosszabb) csata a főgonosszal szerencsésebb lett volna. De ez az egész könyvre igaz, ahogy írtam, túl (és sokszor feleslegesen) non-lineáris. Persze, jó ötletekben azért nincs hiány, gondolok itt a Játékteremre, meg az éléskamrában található speckó kajákra, Korongádokra stb. - kár, hogy ezek többsége kimarad, ha az egyetlen helyes úton megyünk. :S Mindenesetre szerintem ez a könyv még az említett plusz "finomságok" ellenére is Jackson legrosszabb (ul megírt) könyve. Persze, azért nyilván így se rossz, de inkább csak amolyan "előtanulmány" a későbbi Sorceryhez (ugye eléggé hasonló a kettő, csak az jóval átgondoltabb, talán érettebb is). Mindenesetre adok rá vagy 3-3,5 pontot. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2017. január 2. 19:14 | Válasz erre | #85
Firefox muszáj ezt ennyire megbonyolítani? Nem azért, mert én nem szeretnék besegíteni ebbe a projectbe, és nem adnék ötleteket, de első olvasatra elég bonyolultnak tűnik. Ha én emailban küldenék neked ötleteket fejezetponttal együtt az miért nem célravezető? Nyilván te lennél akkor is a főkoordinátor, úgy is te szerkesztenéd az új kiadást, meg aztán ez régebben is egész jól működött! De ez csak egy 5let részemről... [smiley]heureka[/smiley]
2017. január 2. 18:32 | Válasz erre | #84
Aki besegítene a javításban, azokhoz szólnék. Csináltam egy [url=https://github.com/firefoxpdm/kaoszfellegvara/tree/master/fejezetek]github repot[/url] a könyvnek, az egyszerűség kedvéért minden fejezetpont külön file-ba került. Fontos, hogy ez még az a verzió, ami a doksiban szerepel, semmilyen javítást nem tettem bele egyelőre.

Tehát akit érdekel, az regisztráljon githubra és dobja át nekem a felhasználónevét PM-ben. Válaszban küldeni fogok majd egy meghívót, azt el kell fogadni, és mehet a közös javítás.

Ennek menete (csak a meghívó elfogadása után!):
- katt a megfelelő txt file-ra.
- nyom egy "e" betűt, ekkor az oldal szerkesztő módba vált
- elvégzi a módosítást
- a Commit changes részhez ír egy rövid leírást a módosításról, magyarul (első sor max 50 karakter legyen, de annál több igazából nem is kell)
- a választógombokat a "Commit directly to the master branch" álláson hagyja
- katt a zöld "Commit changes" gombra

Aki netán jobban is ismeri a rendszer működését, az természetesen olyan klienssel használja, amilyennel szeretné.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2016. december 31. 11:35 | Válasz erre | #83
Lehet úgy gondolta, hogy biztonságosabb neki, ha a saját erődjében őrzi azokat, elvégre ki merne vele szembeszállni? :)
2016. december 31. 10:23 | Válasz erre | #82
Tizenévesként ezt a könyvet olvastam el a legtöbbször, szerintem elég jó kaland. Hogy mennyire életszerű az, hogy a főellenfél a saját legyőzéséhez könyveket/dolgokat tart raktáron, érdekes kérdés. Attól még nekem tetszett.
Only in Death - Mindhalálig
2016. december 28. 22:36 | Válasz erre | #81
Te kis huncut. :) Egyébként valóban nem a legsikeresebb fordítás, kissé valóban áthallásos. :) Viszont a Wheelie - Korongád akár jónak is mondható.
Számomra egyébként arról nevezetes ez a könyv, hogy jó döntésekkel minimális tulajdonságokkal is végig lehetett játszani, azt hiszem ez szinte egyedülálló a sorozatban.
2016. december 28. 18:03 | Válasz erre | #80
Na ja, az ember önkéntelenül is egy végbélre asszociál... :)
© Grimmy
2016. december 28. 17:27 | Válasz erre | #79
Igen, a Kloáka kígyó tényleg nevetséges. :D Ezt én is átírnám.

Grimmy