Zagor.hu
Zagor.hu fórum
39. könyv: A Félelem Fantomjai
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (5)
[b]Történet (4)[/b]: Na, ez a történet már sokkal inkább méltó Robint Waterfieldhez. A sztoriban egy elfet testesítünk meg, aki jó vadász, harmóniában él az erdővel és rendelkezik a mágia és az álmok ismeretének képességével. Éppen egy ilyen álom hozza a problémát, amiben látjuk, hogy Isthra démonherceg káoszsereget gyűjt a világ leigázása céljából, és az elfek elpusztítása a listája élén szerepel. Ezt még nem nevezném annyira kreatív történetnek, de már önagában az elf karakter számomra szimpatikus. Ami azonban igazán kreatívvá teszi az egész történetet, az az álomvilág. A könyvnek az a fajta kidolgozása, hogy egy szakaszban az álom és a valóság között vándorolhatunk, és rengetegszer válthatunk és párhuzamosan játszhatjuk a két világot, nagyon érdekes és a kivitelezése szerintem elsőosztályú (jó, össze lehet benne zavarodni, de ez egy tudatos jelenség). Ebben nem kevés munka volt, lássuk be! Az álomvilágban játszódó jelenetek érdekesek, kreatívak, egy-egy álomképben pedig nagyon frankó képek jelennek meg, nagyon tetszett például a Bajnokok próbája Easter Egg a halálarénából, de a modern társadalom előrevetítése is bejött. Ezenkívül ott van még a varázsolás lehetősége, ez viszont nem sikerült túl jól. Eleve kevés a varázslat, ritkán lehet alkalmazni, a könyv egy részében pedig már egyáltalán nem, ráadásul nem is biztos, hogy olyan jó ötlet a varázslás [spoiler2]a könyv vége kétféleképpen teljesíthető, és szerintem az energiaszinttel egyszerűbb, de varázsolással könnyen elveszíthetjük ezt a lehetőséget[/spoiler2] De mindent egybevetve ez egy jó történet.

[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Itt egy kicsit jóindulatúnak érzem magam. Van a könyvben 1-2 rejtvény, amiket élveztem, bár a számos-verses rejtvény szerintem egy kicsit már morbid lett. A könyvben nem árt odafigyelni az apró jelenetekre is, 1-2 helyen ez is fontos lehet. Ugyanakkor a szerencse szerepe is eléggé nagy, az ösvényválasztásokon nagyon sok múlik. Ezen enyhít valamelyest az, hogy az álomvilágban is teljesíthető a küldetés, ahol már jóval kevesebb múlik a random szerencsén, de ott meg az álomvilágos harcokban van nagyon komoly szerencsefaktor, ráadásul ott tényleg szerencsésnek kell lennünk, ugyanis a kockadobásoknál 21 számunkra rossz és csak 15 számunkra jó opció van, szóval nem könnyű ezekben győzni. Persze ezekben nem muszáj győzni, de az energiaszintünk növekedéséhez mégiscsak szükséges ez, így a szerencsefaktor itt is jelen van.

[b]Nehézség (3)[/b]: Nem egyszerű könyv, sőt! Bár azonnali halál nincs, és az ellenfelek sem túlságosan vészesek, kétféleképpen lehet legyőzni a főgonoszt. Az egyikhez ezek közül azonban szükség van 6 különböző tárgyra (első alkalommal én kerek 2-t szereztem meg közülük), és a sorrendet sem árt tudni. Ez önmagában nagyon nehéz, hiszen ha csak 1 is hiányzik a tárgyaink közül, máris esélytelen ez a vonulat. Az álomvilágos győzelem szerintem kivitelezhetőbb, de ehhez is kell a végén egy elég magas energiaszint [spoiler2]22[/spoiler2] Ez gyakorlatilag lehetetlen, ha mondjuk 8-as energiaszinttel kezdünk. Egy középértéknél magasabb értékkel már jóval teljesíthetőbb, feltéve, ha elfelejtjük a varázslás lehetőségét. Az álomvilágos részben nehezebb elbukni, bár a Kísértetek próbája szerintem nagyon aljas és szinte reménytelen rész (igaz, elkerülhető). Mindent egybevetve a két lejátszási mód átlagát írtam ide.

[b]Játékélmény (4)[/b]: Én szeretem az újításokat, ez a könyv meg vitán felül újító volt. Az álomvilágban lévő kalandok, képek annyira érdekesek, hogy annak minden egyes percét élveztem. Bejöttek a nyugalom szigetei is, üde színfoltot hoztak a darkos hangulatú elemek között. Ha viszont átlépünk a való világba, akkor onnantól megkapunk egy szokásos, hétköznapi labirintus-játékot, amiből már elég sok van. De én azt mondom, ignoráljuk ezeket a gondolatokat, ne a rosszat lássuk, hanem dicsérjük a változtató szándékot, még ha kétség kívül vannak is hibái!

[b]Összességében: 14/20[/b]
© Nheil
Robin Waterfield mindig képes hangulatos, olvasmányos háttértörténetet kreálni és megteremteni az atmoszférát. Talán most mutatkozik ez a legjobban, harmadik könyvében, ahol ezúttal egy erdei elf karakterrel vágunk neki a kalandnak. Akinek még neve is van, ami kifejezetten ritkaság a sorozatban. A tetszetős háttértörténet szerint Isthra, a démonherceg (érdekes, nekem inkább egy jóságos istennőre emlékeztet egy ilyen név) sereget gyűjt a világ leigázásra és éppenséggel az erdei elfekkel akarja kezdeni. Az Affen erdő (helló, Pusztítás maszkjai) egyik rezidenseként valamiért minket választ ki istenünk erre a küldetésre. Igényesen, részletesen, olvasmányosan megírt a háttértörténet, az író erőssége, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a karakterbe és a feladat súlyára folyamatosan emlékeztet küldetésünk során.

A kaland legnagyobb újítása az álomvilág rendszeres használata. Álmainkban minden kuszább, de megvan a kapocs a valósággal. Többször kell küzdelmeket bonyolítanunk álmunkban és az sem gond, ha nem nyerünk meg mindent - mégis érdemes, mert energia pontot nyerhetünk. Ugyanis az energia főérték bevezetésre került, amit az álmainkban kell használnunk, gyakorlatilag az életerőnket helyettesítő érték. Kicsit nehezítés, hogy az álombéli harcok esetében minimálisan mindig ellenfeleink felé hajlik a kocka, tehát aki tényleg teljesen szabályosan játszik, nem reális hogy mindig minden harcot megnyer ott. Energiapontot márpedig serényen kell gyűjtögetnünk. Nagyon javallott magas kezdőértékkel indítani (8-18 lehet ez az érték azegyébként, tehát durván nagy itt is a szórás), hogy megnyerjük a játékot. Amit két módon tehetünk meg, hat tárgy összegyűjtésével és ez esetben a valóságban fogjuk legyőzni a démonherceget - ez az út eléggé felejtős, mert mindegyik tárgyra szükség lesz hozzá, ha csak egy kimarad, bukta van. Matametikailag nagyon kicsi az esélye, hogy pont mindig jó ösvényeken, útvonalakon haladunk és begyűjtjük mind a hatot. A másik út a könnyebb, ott az álomvilágban fogunk megküzdeni Isthrával, ehhez legalább 22 energiának kell lennie - ez jóval könnyebben teljesíthető, de azért akármennyire magas kezdőértékkel is indulunk, akkor is kell nyernünk hozzá még. Én most 16-tal indítottam és pont 22 lett, szóval necces volt. A friss kalandozó egyébként nincs tisztában ezekkel, tehát könnyen érheti őt kellemetlen meglepetés a könyv végén, hogy egyik feltételnek sem felel meg, ezért elhalálozik, valamilyen módon terelgetni kellett volna szerintem a játékost.

Elfünk alapvető varázslatokra is képes. Ez volt az a feature, amit szerintem nyugodtan ki lehetett volna hagyni, mert igen kevés alkalommal lehet egyáltalán ezeket használni és egyik sem valami drasztikus hatású. Ráadásul energia pontba kerülnek, amit nem szabad elfecsérelni. Ilyen formában tehát nem sok értelme van a varázslatoknak, igaz, maga Waterfield is jelzi, hogy nem vagyunk nagy mágusok.

Az erdő a második legjobban agyonhasznált helyszín a fighting fantasy világában (az első nyilvánvalóan a föld alatti labirintusok). Ennek ellenére nem soha nem válik unlamassá az erdőben való haladás, mert átitatja az a markánsan baljós waterfieldi hangulat és az igényes környezeti leírások. A sötét erdei helyszíneket ritkán felváltja egy-egy békés "safe space", ahol egy picit megnyugodhatunk. Találkozásaink állatokkal, szörnyekkel vannak bőven, ezek sokszor teljesen mezei kreatúrák és nem jellemzők a kemény harcok. Természetesen aki alapvetően nem kedveli az erdőket, annak nem lesz a kedvenc kalandja. Álmainkban nehezebbek a harcok de ott megvan az a luxus, hogy nem kell mindig győznünk. A kaland utolsó harmada leváltja a zord, beteg erdőt Isthra búvóhelyére a föld alatt, ahol a köré gyűlt harcosaival, szolgáival folyamatosan összefutunk. Kifejezetten kreatív ez a rész, az álomvilág és a valóság összemosódik, két alakban kell haladnunk, váltogatva a két énünket. Vajmi kevéssé hasonlít egy generikus, elcsépelt labirintushoz.

A nehézség alsó hangon is erős közepes. Az "álmos" utat választóknak könnyebb a dolga, de halálfejezetek mindenképp vannak és alacsony kezdeti energiával inkább el se kezdjék. Ilyen módon nem lesz rajtunk az a stressz, hogy hol is maradhatott ki valamelyik tárgy. Aki megkísérli a hagyományosabb, tárgygyűjtögetős utat az készüljön fel jópár visszalapozásra és újrakezdésre, itt már a nehéz kategóriába esik a kaland.

Inkább csak kisebb dolgokba tudok belekötni, amiket már említettem. A majdnem irreleváns jelentőségű mágiahasználat és hogy a játékos nem tudja előre, hogy mire számítson. Na meg itt is akad pár nem fair halál, vagy halálközeli helyzet egy-egy szerencsétlen irányválasztásnál. De ezeket bőven felülírja a könyv hangulata, ami végig egységesen jó és mindig díjazom, ha új koncepcióval áll elő egy író és még működik is. Határozottan fejlődött Waterfield összességében a Pusztítás maszkjai óta (bár én azt is perverz módon nagyon szeretem).
10/8
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Hm, érdekes. Valahol félúton a riasztó és a vicces kategória között, talán a „groteszk” illik rá a legjobban. Nekem valahogy teljesen bejön az alkotás, még a cirádás címfelirat sem lóg ki az összképből.

[b]Illusztráció[/b]
A belső grafikák is furcsák, de tagadhatatlanul megvan a hangulatuk, mégpedig az igen vérfagyasztó hangulatuk, ami mondjuk nem hátrány egy ilyen címet viselő könyv esetében. Némelyik rajznak sikerült megidéznie gyermekkorom félelmetes meséit ([i]Varjúdombi mesék[/i], [i]Szekrénymesék[/i], valaki..?), amik persze másnál valószínűleg semmiféle reakciót nem fognak kiváltani, maximum csak röhög rajtuk. Egyik-másik mondjuk tényleg inkább poénos lett, mint a kőgolyós csontváz az érdekes barlangbejárat előtt (295.), vagy maga a főgonosz Ishtra (212), aki kung-fu állásba vágja magát, de néhol egyszerűen rossz minőségű a kép, mint a 142-es sárkánykígyónál. Vannak még ilyen bénaságok, de vannak gyöngyszemek is, mint a 386-os félelmetes erdő, vagy a 267-es zsizsik-ember, akinek halott tekintetével nem szeretnék összekacsintani egy elhagyatott utcában, az biztos. Brrr…

[b]Háttértörténet[/b]
Először is: juhú, emberi fordítói név egy Zagor-os kiadványban! Az illető „Melikének” ajánlja munkáját. Hát jó.
Indulásként álmunkból ébredünk, melyben az istenek minket jelöltek ki arra (legalábbis mi így értelmezzük magunknak), hogy leszámoljunk Ishtra démonherceggel, ki a föld alatt gyűjti rettenetes seregét, hogy leigázza a világot, ráadásul elsőként az erdei elfeket. Naná, hogy úgy döntünk: egyedül kerekedünk fel ellene.

[b]Rendszer[/b]
Van egy Energia értékünk, ami 2K6+6. Elf sámánként fontos nekünk, hisz ez határozza meg az álmokban az erőnket. Nekem igazából már az, hogy elfek vagyunk, illetve a leírás az álmokról tökre felkeltette az érdeklődésem a játék iránt. Elvileg tudunk varázsolni is, de az csak a valóságban működik, álomban nem. Azért írom, hogy „elvileg”, mert nem tudom szándékosan-e vagy sem, de iszonyatosan kevésszer lehet használni mágiát a kalandban. Mintha a szabályrendszer megalkotásakor még jó ötletnek tűnt volna, de végül leginkább már nem fért bele a 400 fejezetpontba. Én olyan kalandot is játszottam, ahol a varázshasználat lehetősége konkrétan nulla volt, szóval ez elég érdekes. Továbbá Ishtra birodalmában már egyáltalán nem lehet használni, ez is alátámasztja a gyanút. Amúgy hatféle bűbáj van: Védelem, Illúzió, Lebegés, Gyengítés, Keresés, Tűz. A Védelem kábé ugyanaz, mint az Illúzió.

[b]Kihívás[/b]
Alapvetően nem lenne vészes, de mivel a végén vagy bazi sok Energiapontunknak kell lenni, vagy kell hat darab tárgy, amiket mind meglelni finoman szólva is necces, így mégis az lett (erről bővebben a következő fejezetben). Ellenfeleink nem annyira durvák, nincs túl sok halálcsapda, vagy szívatós szituáció. Jó, hát ha úgy döntünk, hogy a mocsár felé vesszük az irányt, akkor azonnal kampec, és az is fun, amikor azért halunk meg mert fejsze van nálunk (a leírás a 16-os ponton található).

[b]Főgonosz[/b]
Először le kell győzzük Morfeuszt, a rémálmok urát, aztán el kell döntenünk, hogy Ishtrával álomban vagy valóságban akarunk szembeszállni. Igazán remek dolog, hogy 22-es Energia alatt nem is próbálkozhatunk az álommal (nekem átlagosan 14-20 között volt a játék ezen pontján). Ha mégis meglenne a 22, akkor egyetlen teljesen sima harccal már el is értünk a 400-as fejezetre (Ishtra Ügyessége 10, Energiája 21 – nem túl sok egy démonhercegtől). A valóságban sima fegyverrel nincs esélyünk a gaz ellen, ezért a könyv kér tőlünk tárgyakat, amikre a kaland során rálelhettünk, és amikhez számok kötődnek. Azért az nem túl szép, hogy azt se mondja, hány ilyen tárgy van. Én első alkalommal a hatból kettőt találtam meg, szóval nem egyszerű. Ha mind megvan, akkor jó sorrendbe kell egymás mellé helyeznünk őket (2 variáció közül választhatunk), és az utolsó feltétel, hogy több Energiánk legyen, mint a kaland kezdetén (ez még abszolválható). Ha minden pöpec, akkor harcolnunk sem kell, Ishtrát elemésztik az ereklyék.

[b]Hangulat[/b]
A játékot egy álomban kezdjük, azon belül is egy erdőben. Ha például elfelejtettük, hogy éppen nem a valóságban járunk, és varázsolni szándékozunk, akkor büntetésül veszítünk 2 Energia pontot, mert ugye azt az álomban nem lehet. Ez az egész álomjárásos koncepció nekem nagyon megadta a hangulatot. Teljesen egyedi, és érdekesen is lett megoldva, bár a kaland második felében – Ishtra vermében – már durván elharapódzik a használata. Ott ugyanis ide-oda lehet „teleportálgatni” álom és valóság között, és néha már tényleg nem tudhatjuk, hogy most mi van, vagy épp hol vagyunk. Álomban például nem használhatunk tárgyakat, de miközben álmodunk, és álmunkban haladunk valamerre, közben Ishtra birodalmában is lépkedünk előre, és ilyenkor láthatatlanok vagyunk! Szóval kvázi alvajáróként zúzunk a folyosókon miközben mindenféle katonák és szörnyek kolbászolnak körülöttünk! Mondhatom, nagyon megnyugtató lehet a tudat, mert hát oké, hogy nem látnak minket, de simán nekünk jöhetnek, hisz anyagtalanokká azért nem válunk. Mindenesetre le a kalappal a megoldás előtt, biztos nem két perc alatt lett kitalálva, bár elképzelni az ilyenfajta kalandozást kissé nehézkes. Szinte bármikor válthatunk a valóság és az álom között, főleg ha úgy érezzük, hogy valami olyan szituációval állunk szembe, amit az adott síkon nem tudnánk megoldani. De persze az is lehet, hogy a másik síkra érve még nagyobb kihívással találjuk szembe magunkat. Ez az álom/valóság rendszer elég durva mátrixot alkot, nem lehetett egyszerű a játékot megírni (kritikát írni sem volt egyszerű róla, már csak ezért is gondolom…). A kapcsolódási pontok száma bazi sok, igazán kíváncsi lennék a könyv munkavázlatára. Mondjuk gyakran nem érezni szervesen összefüggőnek a soron következő fejezetet, de ez így ebben a formában kábé elkerülhetetlen volt. Van viszont, hogy poénosan kijönnek a dolgok. Például amikor látunk egy ogrét és egy trollt összeütközni a folyosón, ami miatt összekapnak. Ha erre álomban járunk, akkor kiderül, hogy láthatatlan formánkban mi magunk ütközünk a trollba, tehát miattunk lesz a veszekedés. Az álmok szabályai meglehetősen bonyolultak tudnak lenni, néha eszembe ötlött az [i]Eredet[/i] című film is, de azért annyira talán nem komplikált. Van külön álom-harc, amiben ha alul maradunk, akkor sem kell kétségbe esni, mert ugye felébredünk, és visszakapjuk elveszett Energiánkat is (bónuszt akkor kaphatunk, ha győzünk). Ezzel szemben viszont akad pár speciális alkalom, amikor álom-csata elvesztésével a valóságban is meghalunk! És hab a tortán Morfeusz, a rémálmok ura, akit ha eliminálunk az álmunkban, saját magunkkal is végzünk, mert… mert itt így szól a szabály.
Az álmok amúgy elég érdekesek, sokszor szürreálisak, egyszer szalamandrává változunk, máskor meg akár önmagunkkal kell megküzdenünk. A valóság azonban elég unalmas (hah, micsoda közhely!), főleg a könyv első felében, ahol az erdőben szinte csak megzakkant állatokkal kell megküzdenünk. Összességében érdekes kísérlet lett [i]A Félelem Fantomjai[/i]. Az ötlet nagyon jó, a megvalósítás kicsit felemás. A mágiát meg teljesen felesleges volt belerakni, mert jelentősége nulla.
Értékelés: 6 / 10
Ez csak egy tömör összefoglaló az után, hogy végigjátszottam A Félelem Fantomjait. Nem tudom eléggé hangsúlyozni a könyv szokatlanságát. Ezúttal nem a szokásos hősi harcos bőrébe bújunk, hanem egy egyszerű Erdei Elfébe. Vannak álom-bejátszások, melyek szerves részei a történetnek, és amik időnként homályosak, zavarosak, esetleg teljesen feleslegesek (gondolom a legtöbb álom ilyen). Ezek miatt a bejátszások miatt néha elég nehéz követni a történéseket. A mágiarendszer sok kívánnivalót hagy maga után, sokkal jobban is meg lehetett volna csinálni. A történet maga nem különösebben érdekfeszítő, nincs benne túl sok mellékszál sem. Ha nagyobb figyelmet fordított volna a szerző az írás minőségére, akár még jó is lehetett volna a történet, de az álombejátszások és a fejezetpontok általában túlságosan zavarosak ahhoz, hogy szórakoztatóak legyenek. Mindent egybevetve a könyv sajnos csak átlagos. De ha valami újdonságra vágysz a KJK sorozatban, érdemes erre is vetni egy pillantást.
Értékelés: 6 / 10
Mindig is úgy véltem, hogy ez egy méltánytalanul mellőzött könyv. Szerintem viszont egész jó. A feladat a szokásos: öld meg a gonoszt. Előnyei közé tartozik azonban, hogy egy Erdei Elfet személyesítesz meg, aki érdekes erőkkel rendelkezik, melyek segítségével képes átlépni az ,,álmok világába.'' A varázslatrendszer nagyon kis szerepet kap, ami egy igazán nagy veszteség, a gonosz várában az álomjárás többé-kevésbé kárpótol érte.

A remekül elkészített, torz, kaotikus illusztrációk csak még többet adnak a könyv légköréhez. A borító egész jó, ám nem mondható kimagaslónak. Elég nehéz túlélni, különösen a kaland második felében.
hr
© Nheil
2023. december 21. 10:40 | Válasz erre | #52
Robin Waterfield mindig képes hangulatos, olvasmányos háttértörténetet kreálni és megteremteni az atmoszférát. Talán most mutatkozik ez a legjobban, harmadik könyvében, ahol ezúttal egy erdei elf karakterrel vágunk neki a kalandnak. Akinek még neve is van, ami kifejezetten ritkaság a sorozatban. A tetszetős háttértörténet szerint Isthra, a démonherceg (érdekes, nekem inkább egy jóságos istennőre emlékeztet egy ilyen név) sereget gyűjt a világ leigázásra és éppenséggel az erdei elfekkel akarja kezdeni. Az Affen erdő (helló, Pusztítás maszkjai) egyik rezidenseként valamiért minket választ ki istenünk erre a küldetésre. Igényesen, részletesen, olvasmányosan megírt a háttértörténet, az író erőssége, hogy bele tudjuk képzelni magunkat a karakterbe és a feladat súlyára folyamatosan emlékeztet küldetésünk során.

A kaland legnagyobb újítása az álomvilág rendszeres használata. Álmainkban minden kuszább, de megvan a kapocs a valósággal. Többször kell küzdelmeket bonyolítanunk álmunkban és az sem gond, ha nem nyerünk meg mindent - mégis érdemes, mert energia pontot nyerhetünk. Ugyanis az energia főérték bevezetésre került, amit az álmainkban kell használnunk, gyakorlatilag az életerőnket helyettesítő érték. Kicsit nehezítés, hogy az álombéli harcok esetében minimálisan mindig ellenfeleink felé hajlik a kocka, tehát aki tényleg teljesen szabályosan játszik, nem reális hogy mindig minden harcot megnyer ott. Energiapontot márpedig serényen kell gyűjtögetnünk. Nagyon javallott magas kezdőértékkel indítani (8-18 lehet ez az érték azegyébként, tehát durván nagy itt is a szórás), hogy megnyerjük a játékot. Amit két módon tehetünk meg, hat tárgy összegyűjtésével és ez esetben a valóságban fogjuk legyőzni a démonherceget - ez az út eléggé felejtős, mert mindegyik tárgyra szükség lesz hozzá, ha csak egy kimarad, bukta van. Matametikailag nagyon kicsi az esélye, hogy pont mindig jó ösvényeken, útvonalakon haladunk és begyűjtjük mind a hatot. A másik út a könnyebb, ott az álomvilágban fogunk megküzdeni Isthrával, ehhez legalább 22 energiának kell lennie - ez jóval könnyebben teljesíthető, de azért akármennyire magas kezdőértékkel is indulunk, akkor is kell nyernünk hozzá még. Én most 16-tal indítottam és pont 22 lett, szóval necces volt. A friss kalandozó egyébként nincs tisztában ezekkel, tehát könnyen érheti őt kellemetlen meglepetés a könyv végén, hogy egyik feltételnek sem felel meg, ezért elhalálozik, valamilyen módon terelgetni kellett volna szerintem a játékost.

Elfünk alapvető varázslatokra is képes. Ez volt az a feature, amit szerintem nyugodtan ki lehetett volna hagyni, mert igen kevés alkalommal lehet egyáltalán ezeket használni és egyik sem valami drasztikus hatású. Ráadásul energia pontba kerülnek, amit nem szabad elfecsérelni. Ilyen formában tehát nem sok értelme van a varázslatoknak, igaz, maga Waterfield is jelzi, hogy nem vagyunk nagy mágusok.

Az erdő a második legjobban agyonhasznált helyszín a fighting fantasy világában (az első nyilvánvalóan a föld alatti labirintusok). Ennek ellenére nem soha nem válik unlamassá az erdőben való haladás, mert átitatja az a markánsan baljós waterfieldi hangulat és az igényes környezeti leírások. A sötét erdei helyszíneket ritkán felváltja egy-egy békés "safe space", ahol egy picit megnyugodhatunk. Találkozásaink állatokkal, szörnyekkel vannak bőven, ezek sokszor teljesen mezei kreatúrák és nem jellemzők a kemény harcok. Természetesen aki alapvetően nem kedveli az erdőket, annak nem lesz a kedvenc kalandja. Álmainkban nehezebbek a harcok de ott megvan az a luxus, hogy nem kell mindig győznünk. A kaland utolsó harmada leváltja a zord, beteg erdőt Isthra búvóhelyére a föld alatt, ahol a köré gyűlt harcosaival, szolgáival folyamatosan összefutunk. Kifejezetten kreatív ez a rész, az álomvilág és a valóság összemosódik, két alakban kell haladnunk, váltogatva a két énünket. Vajmi kevéssé hasonlít egy generikus, elcsépelt labirintushoz.

A nehézség alsó hangon is erős közepes. Az "álmos" utat választóknak könnyebb a dolga, de halálfejezetek mindenképp vannak és alacsony kezdeti energiával inkább el se kezdjék. Ilyen módon nem lesz rajtunk az a stressz, hogy hol is maradhatott ki valamelyik tárgy. Aki megkísérli a hagyományosabb, tárgygyűjtögetős utat az készüljön fel jópár visszalapozásra és újrakezdésre, itt már a nehéz kategóriába esik a kaland.

Inkább csak kisebb dolgokba tudok belekötni, amiket már említettem. A majdnem irreleváns jelentőségű mágiahasználat és hogy a játékos nem tudja előre, hogy mire számítson. Na meg itt is akad pár nem fair halál, vagy halálközeli helyzet egy-egy szerencsétlen irányválasztásnál. De ezeket bőven felülírja a könyv hangulata, ami végig egységesen jó és mindig díjazom, ha új koncepcióval áll elő egy író és még működik is. Határozottan fejlődött Waterfield összességében a Pusztítás maszkjai óta (bár én azt is perverz módon nagyon szeretem).
10/8
The city changes but the fools within are always the same.
2020. november 21. 11:50 | Válasz erre | #51
A Félelem Fantomjai Robin Waterfield legjobb könyve szerintem, nem éreztem olyan pofátlan, csalás szintű húzásokat benne az író részéről, mint például A Pusztítás Maszkjaiban.

A történet itt sem eget rengető, de az említett Pusztítás Maszkjainál sokkal jobb. Nagy vonalakban hasonló a két sztori - a saját közösségében vezető szerepet betöltő főhős egyedül indul el, hogy szembeszálljon az egész világát fenyegető veszéllyel. Csak hát ez egy civilizált ország királyával a főszerepben nagyon erőltetett volt nekem A Pusztítás Maszkjaiban, persze, majd az uralkodó tökegyedül nekivág a vadonnak...

Ian Miller készítette a borítót és a belső illusztrációkat is, elég összetéveszthetetlen a stílusa, Az Elátkozott ház és A Káosz Fellegvára borítója is neki köszönhető. A groteszk (de hangulatos) rajzok még nyomasztóbbá teszik az amúgy sem vidám történetet.

Az álomvilágba ki-be lépkedés ötlete bejött, csak nem igazán éreztem mindig logikusnak hogy egyáltalán álomvilágról van szó, hiszen úgy tűnik a segítségével a való világban is mozoghatunk, láthatatlanul, vagy mi... Rendesen átgondolva sokkal jobb lehetett volna.

Waterfieldnél sokszor előfordulnak "saját" lények, amik mindig nagyon ritkák, nagyon veszélyesek és ezt jó alaposan ki is hangsúlyozza - ez viszont néha már az önparódia határán mozog, főleg ha egynél több könyvét olvastuk.

Úgy tudom ez az egyetlen KJK, amiben elf karakterrel vagyunk, csodálom hogy máshol nem fordult elő ez az ötlet.
© [törölt felhasználó]
2019. március 23. 14:58 | Válasz erre | #50
2019. március 21. 22:10 | Válasz erre | #49
Miből gondolod hogy a két ember ugyanaz? [smiley]miaz[/smiley]
2017. augusztus 3. 12:22 | Válasz erre | #48
Íme a végigjátszás:[spoiler]1-306-380-344-387-59-209-298-50-376-326-265-131-49-144-91-164-253-(341)-172-150-282-101-28-383-181-357-319-114-386-373-175-57-239-199-160-31-259-191-6-69-122-277-206-47-375-301-152-86-23-215-183-89-146-323-19-392-350-362-151-27-84-64-365-192-40-231-371-331-139-189-92-63-274-288-188-21-102-195-388-123-176-299-269-379-310-33-217-73-53-364-250-346-126-173-234-400[/spoiler]
Nos, ez lenne.Aki akar, az a 319-ről lapozhat a 35-re is, és felderítheti a barlangot, de ez nem fontos, csak mellékszál.Tetszetős félpoén és fricska a 341-es fejezetpont, amikor is elf hősünk arról a világról álmodik amiben mi élünk![smiley]nevetes1[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. augusztus 3. 12:12 | Válasz erre | #47
Robin Waterfield a Pusztítás Maszkjai után egészen jól folytatta a Dárdanyél síkság felépítését!
Buta, groteszk borítóábra, de nekem mégis bejön.A kedvencem nem lett/lesz, de tudom értékelni Ian Miller tök sajátos, és furcsa, kissé morbid stílusát.Tetszetős a zöld és piros színek párosítása is.Ehhez a könyvhöz pedig még kifejezetten illik is a citromsárga hátsó borító/könyvgerinc (csak hogy ne ebbe kössek bele minden könyv kapcsán)!
A belső ábrák összességében nem olyan jók, a kicsikkel még nincs is semmi baj, a nagyobbak között pedig már akadnak gyengébbek is (pl.72.), és jellegtelenek, feleslegesek is (pl.309.).Azért még mindig az elviselhetőség határán belül, szóval annyira nem szar képek ezek.A hangulatuk megvan, ráadásul elég szórtan a bejárható területen belül, igaz, ezáltal kevesebb jut a fő útvonalra.
Jöjjön hát a sztori.Elsőre nem igazán jött be ez az álomvilág bővítés, de ahogy jobban belemerültem a kalandba, egészen könnyen megbarátkoztam vele.Nem olyan rossz ez, mint ahogyan gondoltam, bár azért e kedvencemmé nem lett.
Annál feleslegesebb a varázslás!Semmit nem tesz hozzá a kalandhoz, azon kívül hogy csak az energiapontokat szívja el, és ugyanígy a fejezetpontokat pazarolja!
Leginkább azoknak tudom ajánlani, akiknek a Pusztítás Maszkjai is tetszett!Bár a két kaland egészen más, és szerintem a Pusztítás jobb valamivel, az író stílusa simán felismerhető, a történet felépítése is emiatt nagyon hasonló, de a lényeg, hogy már csak a helyszín miatt is jól kiegészíti egymást a két mű!
Némi plusz info, hogy anno ennek a könyvnek a fordításába én is belekezdtem, ami miatt jobban is vártam a végeredményt, és jobban bele is látok a fordítási eltérésekbe.
Zak összességében elégedett lehet, szerintem jobban megoldotta mint azt én tetten volna, de azért akad 1-2 hiba.
Kapásból az előtörténet végéről lemaradt egy bekezdés.Nem tudom ez miért volt indokolt.Aztán a könyv hátulján sem lett korrigálva az itt
a 37-41-42 hozzászólásokban felmerült hiba!Az Erik Rúna-fejsze névnek pedig nem fordítva Rúna-fejsze Eriknek kéne inkább lennie?Mert magyarul elől van a vezetéknév, aztán a keresztnév.A kompmester pedig szimplán révész lenne, de mind közül ez a leglényegtelenebb, mert egyébként teljesen rendben van a fordítás!
Más!Az a végigjátszás ami itt az oldalon a könyvnél szerepel enyhén szólva sem a legjobb!Oké, hogy többféleképpen is végigvihető, de az abszolút helyes út az az amelyiken a legkevesebb rizikó és a legtöbb jutalom adódik!Ez a végigjátszás pedig nem az.
Ha valakit érdekel akkor a következő hozzászólásban mellékelem azt is!
10/7
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© twillight (Kövérorr)
2015. augusztus 22. 11:21 | Válasz erre | #46
Az megvolt hogy Erickel már találkoztunk a Tűzhegy... 36. fejezetpontján?
© runner
2015. január 30. 13:54 | Válasz erre | #45
Hétvégén várható majd a készlet feltöltés.
A főhős Te vagy!
2015. január 30. 13:37 | Válasz erre | #44
Elfogyott a könyv jelzem nekem kellene 1 db belőle.
2014. december 2. 21:46 | Válasz erre | #43
Nekem a borítóképen Nemes Elf van akkor is. :)
2014. december 2. 17:46 | Válasz erre | #42
A példád esetében igazad van,de az alaptéma esetében nincs,mert ott a birtokos és a birtokolt között van egy \"és\" szócska is!
\"...hogy megtörd Ishtra és gonosz káoszseregének erejét.\"-nos ez vagy úgy lenne helyes hogy:\"...hogy megtörd Ishtra és gonosz káoszserege erejét.\" vagy \"...hogy megtörd Ishtrának és gonosz káoszseregének az erejét.\"!A -nak,-nek ragokon van itt a hangsúly,szóval nem az a baj hogy nem elég magyaros,hanem hogy nyelvtanilag helytelen.De annyira azért nem zavar hogy álmatlan éjszakáim legyenek miatta,még akkor sem ha ez éppen egy az álmokkal kapcsolatos kaland![smiley]hehe[/smiley]



Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Zak
2014. december 2. 16:56 | Válasz erre | #41
Nem tudom, szerintem jobb a káoszseregének.
Meghúztam apám kocsija ajtaját vagy meghúztam apám kocsijának ajtaját? Szerintem az utóbbi a magyarosabb.
A High Elf tényleg Nemes Elf lett, a Magas Elf nem volt jó megfogalmazás.
Részben a korábbi javaslatok, hozzászólások alapján:
Erdei Varánusz, Portyázó, Pindúr, Zsizsik-ember
2014. december 2. 12:49 | Válasz erre | #40
Nálad az?Nálam nem.És szerintem nálad sem.

Azaz?Na rajta!(De előtte olvasd el az itteni 2.hozzászólás ide vágó részét!)

Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© runner
2014. december 2. 10:57 | Válasz erre | #39
Sokszor a borító hamar elkészül, és csak aztán a mű, ebből volt néha kis kavarodás.
De ez legyen a legkisebb probléma.
A főhős Te vagy!
2014. december 2. 10:52 | Válasz erre | #38
Nemes Elf van a hátsó borítón.

Azokat meg könnyen le lehet fordítani. :)
2014. december 2. 09:30 | Válasz erre | #37
Erre a könyvre én speciál kíváncsibb vagyok a szokásostól,mivel anno én is belekezdtem a fordításába.(Az előtörténet és vagy 40fp. el is készült,aztán mégis hagytam a francba,mert valaki jelezte hogy a hosszú időre \"eltűnt\" Zak bár nem kapkodja el,de halad vele.)
Nem kötekedésképpen írom,de a hátsó borító leírásában máris van némi kivetnivalóm!Rögtön a második bekezdés első mondata:a \"káoszseregének\" kifejezést szerintem abban a mondatban helyesebb lenne szimplán \"káoszserege\"-ként írni.
Illetve a \"Magas Elf\" az \"High Elf\" lenne,nem?Ezt pedig akkor jobb lett volna szerintem \"Nemes Elf\"-nek fordítani,hiszen itt a \"High\" szó nem a termetre mintsem inkább a felsőbbrendűségre utal!
Vajon a Komodo Lizard-ot,a Prowler-t,a Pixie-t,és a Weevil man-t hogy fordította át Zak?
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. december 1. 22:38 | Válasz erre | #36
Így első beleolvasatra Zak én megköszönöm a munkád, de ez a történet túlmutat rajtam túlságosan is. Egyébként az alapötlet itt sem volt rossz, a kivitelezés hát az olyan amilyen. Egyrészről megint zanzásítva vannak a dolgok, néhol semmi aztán meg valami fura kavalkád. A Fekete erdő is gonosz hely, de az sokkal inkább kézzel fogható, mint ez az elvarázsolt facsoport, ahol hol alszunk, hol meg kóválygunk az író kénye kedve szerint. Némely csapda és halálpont nagyon eröltetett volt számomra, de azért a fordításod és segítőid munkája dícséretet érdemel. A kritikusoknak igaza volt, próbált az író újító lenni, de elsiklottak a szálak. De az is lehet, hogy nem én vagyok a megcélzott korcsoport... Különösebben a rajzok sem tetszenek. Olyan semmi emlékeztes nincs rajtuk. Nekem már-már túl absztakt némelyik, sőt a képek többsége ilyen. A titános utalások és az ötletek miatt azért mégis megér 4 pontot a 10-ből. Mindenesetre olvastam gyengébb kalandokat is, nem is egyet! [smiley]phone[/smiley]
© Zak
2014. december 1. 21:24 | Válasz erre | #35
A történetről nem akarok semmit írni, de az álom-valóság közti váltogatás egyedi elem, nem is rossz. Ha az ember szabályosan játszik, jól összekavarodhat, az biztos, bár ez valakit nyilván bosszanthat is. Térképet készíteni ajánlatos szerintem. A varázslás csak fp pazarló töltelék, nyugodtan kimaradhatott volna, hogy több helyszín/esemény kerüljön be, de ez van. A könyv nagyon nehéz, habár többféleképpen is végigjátszható, ami egyébként az én szememben mindig előny, az újrajátszhatóság miatt.
Összességében korántsem kiemelkedő könyv, de van egy hangulata - végig baromi nyomasztó [smiley]circling[/smiley] Felfedezhetünk jó pár utalást más KJK könyvekre és egyéb dolgokra, amit most nem lövök le. Itt-ott még humorosnak is mondanám, párszor jókat mosolyogtam olvasás illetve fordítás közben.
Bár sejtem, hogy 5-10 embernél több talán sosem fogja átrágni magát a könyvön, de a fordítással elsősorban az volt a célom, hogy közreműködjek a sorozat magyarra történő átültetésében, és ez most sikerült is [smiley]wink[/smiley]
Köszönetem Zagor.hu! runnert idézve:
Éljen soká a Kaland, Játék, Kockázat sorozat!
© runner
2014. december 1. 14:57 | Válasz erre | #34
Fura Sárga úr halad, ha lassan is, és ígérte, hogy elvileg nemsokára elkészül.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. december 1. 14:47 | Válasz erre | #33
Hát a kíváncsiság kedvéért belelapozok, talán kellemesen csalódom majd. Bezzeg a Halál úr erődje csak topog egyhelyben, nem tudom Fura Sárga úr mivel van elveszve ennyire. Az az egy kiadvány még kecsegtet némi jó kaland ígéretével. Talán pont ennek a kalandnak a legbénább egyébként a borítója. A grafikust tuti a falhoz állítottam volna... Vagy szimplán csak Picasso rajzolt nekik valami absztakt dolgot!
© runner
2014. december 1. 14:07 | Válasz erre | #32
Elkészült a könyv.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. november 2. 14:50 | Válasz erre | #31
Hát ez jó hír, sajnos ettől a kalandtól várom a legkevesebbet. De legalább, amit felvállaltál, azt véghez is vitted. Dícséretes teljesítmény, mert hát fordítókból errefelé mindig hiány van. Sokan szeretnek csak kézhez kapni egy új kalandot. Igaz a finomítások sem mindig olyan egyszerűek, mint azt az átlag olvasó gondolná, hisz véleménykülönbség mindig van. Meglátjuk mit sikerül kihoznotok a kalandból, mindenesetre nem lepődnék meg, ha nem a legnépszerűbb kalandokkal emlegetnék majd együtt. Azért a fordítónak is meg vannak a maga korlátai. Tudom, mert volt benne részem...
© Zak
2014. november 2. 12:34 | Válasz erre | #30
Kész a fordítás, átküldtem az anyagot runner-nek és FireFoX-nak. Biztos lesz még vele munka, de a nehezével megvagyunk. [smiley]vigyor2[/smiley]
© Anry
2014. március 18. 22:16 | Válasz erre | #29
Banshee-ra +1 szavazat. :)
2014. március 18. 20:29 | Válasz erre | #28
[smiley]eljen[/smiley][smiley]worship[/smiley]
© Zak
2014. március 18. 19:52 | Válasz erre | #27
Köszi a hozzászólásokat. Banshee a legjobb szerintem is, maradjon akkor az.
© Ravnos
2014. március 17. 23:31 | Válasz erre | #26
Én meghagynám a helyedben. A magyar \"sikító szellem\" túl hosszú és szerintem inkább gyerekesnek hangzik. De a Banshee-nak véleményem szerint, erőteljesebb túlvilági hangzása van!
© killmaster (Savanyúhas)
2014. március 17. 08:32 | Válasz erre | #25
A Banshee-t ha magyarítni szeretnéd Sikitó szellem néven teljesen el tudnám képzelni, mert gyakorlatilag tényleg erről van szó. Magyaros írásmóddal semmiképp, illetve mint szinonímát felhasználod a fordításnál, hogy ne minden mondatban Banshee legyen. Nem ezen fog a kaland sikere igazán múlni...
2014. március 16. 19:32 | Válasz erre | #24
A Vérfarkasban egyszer bukkan fel a név hasonlatként, ott Sikító szellem lett belőle. A Démonlovagokban Bansí-ra lett ,,magyarítva.\'\' Végül ott van még a Vértengerekben is Kísértet néven, bár ott egy hajót neveztek így.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2014. március 16. 19:32 | Válasz erre | #23
Szerintem jó a Banshee.
© Zak
2014. március 16. 19:04 | Válasz erre | #22
A véleményeteket szeretném kérni, kedves fórumozók. A Félelem Fantomjai könyvben szerepel egy Banshee (21). Nem emlékszem, hogy más könyvben is előfordul-e még, de A Hóboszorkány Barlangjaiban (154) biztosan benne van. Ott a nevét meghagyták Banshee-nak, ezért azt kérdem, hogy én se változtassak ezen, vagy adjak neki valami magyar megnevezést (Sivító-ra gondoltam például)? Köszi.

© killmaster (Savanyúhas)
2014. január 24. 19:21 | Válasz erre | #21
Hát ez is egy megoldás, bár az eredeti, angol versike elég gyengécske, és véleményem szerint a magyar megfelelője lehetne valamivel jobb. Tulajdonképp az egész rigmus másról sem szól, mint hogy csapdába estél és jól megszívod, ha nem jössz rá a megoldásra! Rá kellene vezetni a kalandort a megoldásra, mert mire rájöttem, mibe is rejlik a válasz, eltelt kb. 1,5 óra, ha nem több. Igaz volt olyan rejtvény már KJK könyvben, aminek a megoldását egyszerűen nem tudtam kitalálni, mert a logikai nehézsége átlépett az agykapacitásomon. De ebben így legalább felfedezhető némi logika. [smiley]fejvakaras[/smiley]
© Zak
2014. január 24. 18:04 | Válasz erre | #20
Ez nagyon jó, erre sosem gondoltam, köszönöm. Akkor viszont meghagyom a versem, csak a könyvben kicserélem a 32-es és a 27-es pontot és az eredeti logika szerint majd a 27-re kell lapozni a továbbjutáshoz (az enyém ennyi szóból áll). Persze a 27-re mutató fejezetekben is cserélem majd mindenhol a számot 32-re.
© killmaster (Savanyúhas)
2014. január 20. 22:58 | Válasz erre | #19
Hát szerintem megtaláltam a megoldást, mely eléggé egyszerűnek tűnik, és talán logika is van benne. Kérem szépen ezek a minimók elmondják, hogy a számot a szavak rejtik. Ugyanis az angol fejtörő épp 32 szóból áll! Na most a magyar fordításban ettől azért el lehet térni! Vatos-kalandora felvázolt egy lehetséges megoldást, de én is előállok talán valamivel kicsit később...
2014. január 20. 21:27 | Válasz erre | #18
\"Az Erdei Elf, ki való Khulból
Vakmerőségében hálóba szorult
A kis Pixik rigmusa hiába segítő
Mit menthetne, hisz kevés az idő
Másodpercben mérve [u]egy percet felező[/u]
És egy-[u]kettőre[/u] hűs vízbe merítendő\"
© killmaster (Savanyúhas)
2014. január 20. 20:42 | Válasz erre | #17
Zak gondolkodni fogok rajta ezt megígérhetem, mert ez így, hogy is mondjam csak, totálisan logikátlan! Egyrészt nehéz úgy egy számot elrejteni hogy még rímeljen is a vers, még a Démonlovagokban is bajban voltak az Y-nal. Viszont valami furfangot be lehetne azért vetni, hogy összejöjjön a dolog. Másrészről a szöveghűségből kénytelen leszel engedni, mi is ezt tettük pár alkalommal. Biztosan olvastál már te is olyan verset, amelyet többen lefordítottak magyarra, és bár tartalomban hasonlóak voltak, teljesen más szövegük volt. Tetszik vagy sem valahogy meg kell oldani, hogy legyen logikája az elrejtett számnak, és azért magyarul is legyen értelme az egésznek. De akadnak itt nálam furfangosabb hozzászólók is biztosan, tőlük is bizton számíthatsz segítségre!
© Zak
2014. január 20. 18:18 | Válasz erre | #16
Akinek van kedve kicsit törnie a fejét+verset faragni, ajánlom a következőt[smiley]awink[/smiley]:

***SPOILER***
A 98-as pontban van egy versike, elvileg el van benne rejtve a továbbjutáshoz tartozó fejezetszám. Az első gondom, hogy nem bírok rájönni, hol szerepel ebben a thirty-two, mert hogy ide kell lapozni a továbbjutáshoz[smiley]miaz[/smiley]
There was a young Wood Elf from Khul,
Trussed up in a net like a fool.
The wee Pixies\' rhyme
Can save precious time...
Or else you\'ll be dunked in the pool!

Mivel az angol rejtvény logikájára nem sikerült rájönnöm, a magyar verzióban sem tudtam azt nyilván átültetni, ezért egyszerűen a harminckettő betűit szerepeltettem a versben, valahogy így (a láthatóság kedvéért most pontok közé tettem a kulcs betűket):
.K.hulból egy .E.rdei Elf volt ő,
.H.álóba gabalyodo.tt. a vakmer.ő..
.A. kis Pixik .r.igmusa segítő,
.Mi.t menthetsz vele, az a szűk idő…
Vagy mede.nc.ébe mártunk, az hűsítő.

Tehát sorban: KE H ttő ArMinc

Ha valaki rájön az angol szövegben elrejtett megoldásra, vagy a magyarba jobban bele tudja foglalni a 32-őt, persze úgy, hogy az eredeti angol versike szövegéhez minél jobban hű maradjon a fordítás, szívesen veszem a segítségét[smiley]taps[/smiley]

2014. január 20. 08:24 | Válasz erre | #15
Pedig érdekesnek tűnt ez az álomvilág, na majd én is beleolvasok jobban.
© killmaster (Savanyúhas)
2014. január 19. 21:47 | Válasz erre | #14
Zak azért ne add fel! Ha Hullgrim kolléga megbirkózott a Gyűlölet szakadékával, és nekem is sikerült a Sötétség tőreivel dűlőre jutnom, a \"kedvencemről\" a Kétélű jóslatról már nem is ejtve szót, hát akkor akármekkora gagyi is a sztori, talán egyszer te is a végére érsz! Arra azért ügyelj, hogy legalább valami kézzel fogható történés legyen benne, és ne hemzsegjenek benne a logikai bakik, mert azoktól tudok frászt kapni. Most, hogy a fordítás milyen lesz, az más kérdés, a gagyiból nehéz tutit készíteni! De majd belelesek én is az angol verzióba, talán többen többre megyünk vele! [smiley]nezze[/smiley]
2014. január 19. 17:03 | Válasz erre | #13
© Zak
2014. január 19. 15:01 | Válasz erre | #12
Sziasztok! Én vállaltam fel több, mint egy éve a A félelem fantomjai könyv fordítását, és a kezdeti lelkesedésem bizony hamar elfogyott. Néhány más ok mellett ez sajnos annak is betudható, hogy a könyv, a történet - legalábbis eddig - szerintem elég unalmas, tele van értelmetlen történésekkel, helyszínekkel (főleg az álmokban való ténfergés), így bevallom nem könnyű odaülni a géphez. Persze azért nem vetettem el teljesen a dolgot, időről-időre előveszem az anyagot, csiszolgatom a már elkészült fejezeteket és 1-2 pontot is lefordítok néha. Tegnap és ma kicsit megint nekiduráltam magam a fordításnak, közeledek a 40% felé, de nagyon messze még a vége. Csak abban reménykedem, hogy a könyv 2. fele izgalmasabb lesz az eddigieknél és így majd nagyobb kedvvel fogom végezni a fordítást. (Most tartok ott, hogy a hős eléri Ishtra birodalmának határát és behatolni készül. Őszintén szeretném hinni, hogy innentől a történet mozgalmasabbá, fordulatosabbá és nem utolsó sorban értelmesebbé válik majd, mert ha mégsem…)
2012. szeptember 24. 15:36 | Válasz erre | #11
Bárki is fordítja végül a könyvet, megpróbálok értelmes javaslatokat tenni a felvetett kérdésekre, hátha hasznosíthatóak lesznek valamelyest (itt úgy is megmarad a bejegyzés, tehát az ötlet talán nem vész el).

Első (Komodói varánusz): Ennél, ha a varánusznak semmi \"extra\" képessége/tulajdonsága nincs, akkor a legcélszerűbb annak a Titánon való felbukkanási helyéről elnevezni (vagy arról a helyről, ahol épp össze lehet futni vele). /Pl: ...-síksági varánusz/
Második (Prowler): A Portyázó jól hangzik; helyette valami túlbonyolított nevet adni nem biztos, hogy szerencsés lenne.
Harmadik (Pixie): /Erre továbbra sincs jó ötletem./
Negyedik (Weevil man): Ötlet erre: \"Magnyűvő emberféle\" vagy \"Magnyűvő lárvaember\" (Elsőre a \"Moly-ember\" jutott eszembe, de ez eléggé X-Aktás hangulatú...)
© runner
2012. szeptember 24. 10:13 | Válasz erre | #10
Zak augusztus 25-én válaszolt, hogy lassan, de folytatja a fordítást...
A főhős Te vagy!
2012. szeptember 24. 09:01 | Válasz erre | #9
Ahhoz képest jól eltűnt,ill.már elég régen 30%-nál tart,de kösz hogy szóltál,mert így még az elején fejezek be egy lényegében teljesen felesleges melót!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. szeptember 23. 21:23 | Válasz erre | #8
Legjobb tudomásom szerint fordítja.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2012. szeptember 23. 16:44 | Válasz erre | #7
Közben megtaláltam hogy ki jutott el ennek a könyvnek a 30%-os átfordításához!Ez a Zak nicknevű egyén foglalkozik-e még ezzel vajon,mert elég rég jelentkezett már be utójára?
Ha fordít még,akkor én leállok,mert én inkább szivességből vállaltam be ezt hogy valamerre haladjon is a dolog,mintsem az ehhez megfelelő nyelvtudásom alapján!
Viszont ha leállt akkor folytatom!Ebben az esetben viszont jó lenne mindennemű segítség,mint pl.a nyersfordításaim helyrepofozásai,stb.,és akkor gyorsan el tudok készülni vele szerintem!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. szeptember 23. 16:36 | Válasz erre | #6
A sárkánygyík-ot mint lehetőséget ezért is hagytam ki;a Földön jópofa Komodói sárkánygyíknak hívni egy varánuszfajt,a Titánon viszont már ugyanez máshogy adná ki magát.Mellesleg semmi nem utal kimondottan,külön a páncélos voltára.
A prowler Ishtra genetikai kísérleteinek egy maradványa;farkas-darázs keverék test,emberi végtagokkal kb.
A Weevil man-el kapcsolatban annyit találtam hogy egy letűnt faj;néhány túlélő példányuk a civilizációtól minél távolabb húzódott meg.És ahogy írtam ilyen bogárember féleség.
Az \"erdőpillék\" az egyik helyen még egy verset is mondanak,aminek a lefordítása még okés,de hogy az angol eredeti rímei is megmaradjanak az nem megy!

Amúgy amennyi eddig lejött a könyvből,az az hogy stílusában fellelhető némi hasonlóság a Pusztítás maszkjaival!Mellesleg több mint 3 oldalas 1-es fejezetponttal sem találkoztam még eddig.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. szeptember 23. 00:24 | Válasz erre | #5
A fordításnál a \"komodói\" megnevezést valóban ki kéne hagyni a lény nevéből. (Amúgy szokták még komodói sárkánynak és komodói sárkánygyíknak is nevezni.) Nyilván ez utóbbiak elsőre nem tűnnek túl jónak, hisz a Titánon a sárkány az tényleg sárkány. Ha a könyvben van a lényünknek valamiféle \"sárkányos\" tulajdonsága, esetleg nevezhető (valamilyen) sárkánygyíknak is; ellenkező esetben (valamilyen) varánusz lenne a szerencsésebb. (A \"páncélos\" megnevezést csak akkor javasolnám, ha valamilyen formában kiderül a műben, hogy a gyíkunk pikkelyei különösen vastagok és ellenállóak, mert ellenkező esetben zavaróam hatna, hisz a Titán világában joggal elvárható, hogy egy \"páncélos\" teremtményt ne tudjunk \"csak úgy\" kardélre hányni.)
A portyázó jobban hangzik a csavargónál (hacsak nincs berugva az illető).
/A harmadik kérdést passzolom./
Ennél a lénynél (weevil man) meg kéne egy kis info annak szerepéről/funkciójáról, kizézetéről, hogy értelmes nevet lehessen javasolni neki.
2012. szeptember 22. 21:54 | Válasz erre | #4
Bár nem olvastam angolul ezt a könyvet, de szerény véleményem szerint:
A Komodo Lizard szerintem is hülyén hangzik (nem Titános), így én a Páncélos varánusz (esetleg Páncélos gyík vagy Páncélos gyíklény) mellett tenném le a voksom.
A Portyázót jobbnak tartanám, mivel a Csavargóból egy utcakölyökre aszociálok.
A Pixie-vel kapcsolatban már volt egy vita a fórumon (ha jól emlékszem), azt viszont nem tudom, hogy mi lett a végkimenetele. Szerintem a Pandúr megfelelő lenne (vagy esetleg Erdőpille).
© killmaster (Savanyúhas)
2012. szeptember 22. 21:08 | Válasz erre | #3
Igazából, hogy érdemben hozzá tudjak szólni, nekem is át kel tanulmányoznom a szöveget. Sajnos akadnak valóban olyan angol teremtény nevek, melyeket nem egyszerű magyarosítani. Néhány helyen a Sötétség tőreiben én is meghagytam az angol eredetijét, mert jó magyar szó nem igazán van rá, viszont mivel az író fukarkodott a teremtmény bemutatásával, az angol Titannica-ból csempésztem bele egy-két magyarázó mondatot. Így azért az olvasó jobban elképzelheti, ki vagy mi támadta meg éppen. Persze néhol így sem egyszerű a helyzet. Mivel még akad vele melóm bőséggel, biztosan változni fog benne még jó néhány dolog, és persze én is számítok majd esetleges ötleteitekre, de erről majd kicsit később. Egyébként én azt az álláspontot képviselem ha egy teremtmény nevét le lehet jól fordítani magyarra, tegyük meg, ha nem inkább maradjon az angol verzió. (Az eröltetett magyar név ritkán jó!)