Zagor.hu
Zagor.hu fórum
18. könyv: A Kard Mestere
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
[b]Történet (2)[/b]: Vymorna falait immáron 6 éve ostromolják a gyíkemberek, ám a vár mindmáig kitart. A harc azonban egyre kilátástalanabbnak tűnik, amikor álmunkban megjelenik Telak, és közli, hogy a vár megmenekülésének a záloga Telak keze, a különleges varázskard. Ezt kell megszerezned. Hát, haver, egy kicsit előbb is szólhattál volna…A kaland során először meg kell találni egy kalandort, Laskart, aki segít nekünk a kard megszerzésében, majd át kell menni egy labirintuson hozzá, és a végén jön egy nem túl váratlan fordulat, amit még nem akarok elspoilerezni. Ennél klisésebb és sablonosabb sztorit keresve nem lehetett volna, találni a kaland menete kb. a megyünk-ölünk-megyünk-ölünk, megtaláljuk a fontos embert, bemegyünk a labirintusba, megyünk-ölünk-megyünk-ölünk, majd megtaláljuk a pengét és az ékköveket, végül ölünk vagy minket ölnek meg. De azért kaphatunk magunk mellé egy társat…aki kb. 3 fejezetponttal később dobja fel a talpát. Két nagyon minimális pozitívum van benne számomra, ami a végső megalázástól (egyelőre) megmenti, az egyik az elején lévő tárgyak, amik adnak némi újdonságot, a másik a T-rex. No nem a jelenléte, hanem az, hogy végre van méltósága, és ha összefutunk vele, akkor halottak is vagyunk, nem pedig meg kell küzdeni vele úgy, hogy ügyesség:10, életerő 14 (most csak hasamra ütöttem, lényeg, hogy közepesnél kissé nehezebb ellenfélként). Sokkal reálisabb ez így. Ezek viszont csak apró szépségtapaszok.

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Szinte alig kell az agyunkat használni bárhol is. Laskar tikára jó rájönni, de túl nagy relevanciája nincs a végén, illetve ha jól emlékszem van a könyvben egy utalás, ami segít kiválasztani a helyes ékkövet [spoiler2]erre nem emlékszem biztosra, de mintha valaki azt mondaná, hogy 2 ékkő kell, és a smaragd az egyetlen, amit 2 részből rakunk össze. Én ez alapján elsőre jól választottam[/spoiler2] A fekete párducos rész még lehetett volna egy gondolkodós elem, de a könyv annyit segít, hogy nem lett az. Viszont sok az ösvényválasztás, folyosóválasztás, a küldetésünk sikere (szükséges drágakő megtalálása) is egy ilyenen múlik.

[b]Nehézség (3)[/b]: Már-már azt mondanám, hogy nevetségesen könnyű, ha nem lenne két dolog. Az egyik, hogy egy drágakövet azért kötelezően meg kell szerezni és a végén jót kell beletenni a kardba. A másik, hogy 10-es ügyességgel azért elég nehezen szenvedtem magam végig a könyvön. Ezt leszámítva azért nem olyan nehéz, az azonnali halál kevés és a legtöbb helyen nem kerül egy rossz döntés az életünkbe. Tehát az átlagnál még valamivel könnyebb is. Ami viszont nagyon nem tetszik, és ezért 1 pontot levontam, az az, hogy 2 alkalommal is van olyan, hogy egy jól sikerült ügyességpróbával rosszabb helyzetbe hozzuk magunkat, mint egy rosszal. [spoiler2] Az egyik ilyen szitu a párducos törzs előli menekülés, ahol sikeres ügyességpróba esetén bukjuk a táskánk tartalmát, de ha elkapnak minket, akkor akár meg is úszhatjuk, de a labirintuson belül is, ha sikerül megtalálnunk egy ajtó kulcsát, akkor sokkal nehezebb körülmények között kell megküzdeni 4 gyíkemberrel, mintha nem sikerül megtalálni azt.[/spoiler2] Ezeket nem szeretem.

[b]Játékélmény (2)[/b]: Sajnos rettenetesen untam. Az egész történet során azt éreztem, hogy ismétlődnek a régi emlékek, megint bolyongok valamilyen helyen, jönnek szembe velem ellenségek, akiket megölök, majd folytatódik egy labirintusban ugyanez. Hát nem voltam hálás ezért a könyvnek. És azt éreztem közben, hogy egész egyszerűen hidegen hagy az egész, szinte minden pillanat kiszámítható volt és a párducos jeleneten kívül nem volt olyan, aminél ne sejtettem volna jó előre, hogy mi fog történni. Sajnálom, hogy ezt kell mondani, de nekem ez az egész könyv egy üresjárat volt. Aki nem sok KJK könyvet olvasott, annak biztos nagy élmény lesz, nekem ez már nem volt az.

[b]Összességében: 9/20[/b]
© Nheil
Marc Gascoigne már évek óta a Fighting Fantasy környékén mozgott, mire megírta első és egyetlen játékkönyvét, addigra megjelent az elsősorban az ő nevéhez kapcsolható Titán - A szárnyaló fantázia világa kiadvány és a Warlock magazin utolsó három számának is ő volt a főszerkesztője. Később több regényt is írt.

A kard mesterében Vymornia várát ostromolják már évek óta a gyíkemberek. Mikor bekapcsolódunk a történetbe, Telak isten megjelenik álmunkban és kinyilatkoztatja, hogy meg kell keresnünk egy bizonyos varázskardot, csak így lesz esélye a várnak. Hogyan képes amúgy túlélni utánpótlás nélkül hat évnyi ostromot mondjuk egy vár azt nehezen látom be de sebaj. Ezen kívül nem rossz a háttértörténet, de nem is kiemelkedő. Nem akarok előreszaladni, de pont ugyanez a véleményem az egész kalandról. Küldetésünk tehát világos, kezdetben tulajdonképpen a puszta életbenmaradás a cél, hogy kijussunk az ostromgyűrűből, majd meg kell találnunk Laskart, a kalandort, akinek a segítségével meg kell szereznünk Telak varázskardját.

A kaland szerintem jól indít, az ostrom leírása egészen hangulatos. Tényleg nincs is értelme leállni itt mindenkivel feleslegesen harcolni. Ellenségek márpedig vannak dögivel. Egy extrém főértékű 12 ügyesség 18 életerő gyíkember bajnoknak is nekimehetünk, de nem javaslom. A könyv eléggé szerteágazó, három eltérő útvonalon indulhatunk el és csak jóval később fog ez a három ösvény összefutni. A kaland legvégéig semmiféle kötelező tárgy nem szükséges ami nekem mindig tetszik, sokkal élvezetesebb úgy haladni előre, hogy nincs meg a stressz hogy épp mit nem találtam meg egy szerencsétlen ösvényválasztás miatt. Egészen hangulatos epizódokba lehet belefutni: a könyv eleji ostrom jelenetek, a rövid ideig velünk együtt harcoló, kardfogú tigris házikedvencet tartó kalandor vagy az ork temetés. Aztán ahogy haladunk tovább, kezd a történet szürkülni, kevésbé érdekes lenni. A kaland végén nem maradhat el a kötelező dungeonözés és itt már bele kell futnunk legalább egy bizonyos ékkőbe - dehogy aztán miért pont az lesz a jó a kardba semmi infónk nem lesz hozzá. Valahogy kifulladt a kreativitás a végére. Megjegyezném, hogy olyan útvonalon haladtam, ahol egymást követő hat alkalommal kellett szerencsepróbát tenni és egyszer sem lehetett visszanyerni a szerencsét. Ilyenre illene odafigyelni azért.

Nincs semmi nagy baj ezzel a kalanddal, csak éppen nem túl markáns és valakitől, aki már benne van a FF körforgásában, többet várnánk. A hangulatosan induló, majd a végére kifulladó kaland nem tartogat túl nagy izgalmakat, sem meglepetéseket de pozitívum a sok választási lehetőség és a nehézségi szint jól el lett találva.

10/6
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Hát, most se kaptunk egy izgalmas betűtípust… A borító mintha egy fokkal homályosabb és alacsonyabb felbontású lenne, mint bármelyik másik könyv esetén (a hegyek teteje már teljesen elhalványul, mintha utólag satírozgatták volna), és amúgy sem nagy szám a grafika. Érdekesek a narancssárga betűk a könyv gerincén, ha jól rémlik, nincs másik ilyen.

[b]Illusztráció[/b]
Alan Langford tehetséges illusztrátor, a mozgó jeleneteket is jól ábrázolja (amin sok kollégája elvérzik). Nincsenek túlbonyolítva a képek, de igazából egy rossz szavam se lehet. A téma viszont kissé egysíkú, gyíkember-túltengés van. Persze ez a történetből adódik, de azért…

[b]Háttértörténet[/b]
Megint itt a gyíkkirály! Én bírtam őt, szóval nem volt kifogásom egy újabb gyíkemberes sztori ellen, de roppant feltűnő a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=4][i]Gyíkkirály szigeté[/i][/url]nek hatása Gascoigne úrra. Vymorna ostrom alá került a pikkelyesek által, de a mi királyi családunk már hat éve (!) kitart. Álmunkban megjelenik Telak nagyúr, aki elmondja, hogy ha megszerezzük az ő szent kardját, akkor képesek lehetünk örökre végezni az agresszor hüllőkkel. Ehhez viszont ki kell jutnunk az ostromlott várból, át kell verekednünk magunkat a gyíkemberektől hemzsegő területen, és a Telak által említett Laskar nevű illető segítségével megkaparintani a legendás fegyvert.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Eredetiség[/b]
Ezen a téren a mű kihívásokkal küszködik. A gyíklények régi jó ismerősökként köszönnek ránk, a dzsungel-kaland szintén a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=4][i]Gyíkkirály szigetét[/i][/url] idézi, Laskar kicsit emlékeztet az abban szereplő sámánra… szóval hm-hm. Nem túl fantáziadús a lényfelhozatal sem, bár ezt az elején még lehet arra fogni, hogy az ostromban a sereg tömegesen használ gyíkembereket, orkokat, trollokat, stb. A csatán való áttörés kifejezetten jól sikerült, sokkal jobban mint például az egy évvel későbbi [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=60][i]Őrjöngő agyarak[/i][/url]ban, ahol általában azt sem tudtam, éppen hol vagyok.

[b]Kihívás[/b]
Szerintem túl könnyű lett. Nincs kifejezetten szadista rész, bár vannak erős ellenfelek (a T- Rexszel már meg se kell küzdenünk, a vele való találkozás azonnali halált jelent). Elég rövid az út is, mert rengeteg elágazás van, nagyon sokféleképpen lehet végigmenni a kalandon. Egyetlen megszerzendő tárgy Telak szeme lesz, de négy potenciális jelölt is van erre a titulusra. A négyféle drágakövet bezsákolhatjuk mentünkben (kifejezetten könnyű rájuk akadni, ha jól emlékszem, mind az utolsó helyszínen, a romvárosban található), de Telak kardja csak az egyiktől kapja vissza régi erejét, úgyhogy 4 az 1-hez az esélyünk, hogy a végén a jót válasszuk. A kard megszerzése nem kötelező, mert ha nem találjuk meg, akkor a gyíkemberek megteszik helyettünk, mire a végjátékhoz érkezünk.

[b]Főgonosz[/b]
Mindenki vigyázzon: spoiler. Szóval főgonosz az nincs, nem kell még egyszer levágnunk a gyíkkirályt, de itt van helyette az árulóvá lett Laskar. Az öreggel harcolni se kell, csak elvenni tőle a mágikus kardot, leszúrni vele, és kész. Kissé kiábrándító. Ami mondjuk nekem nem volt annyira világos, hogy miért vált Laskar árulóvá..?

[b]Hangulat[/b]
Nincs ezzel a könyvvel olyan nagy probléma, csak egy kicsit „B-kategóriás” lett. Az utánzás egyértelmű, a kirándulás a természet lágy ölén szintén megvolt már korábban a Gyíkkirályban, sok minden nincs igazán kifejtve (pl. kicsoda Telak és kicsoda Laskar), a drámaiság rengetegszer inkább nevetségessé válik („– Én vagyok a kiválasztott, anyám – feleled egyszerűen és már mész is hogy összepakold a szükséges felszereléseket”, de a 20. oldal legfelső mondatát is háromszor olvastam el, mert nem tudtam felfogni). A nyelvezet időnként furcsa volt („Úúú! Borzalmas látvány tárul eléd.”, vagy „Ajaj! A kezed megbicsaklik…” és hasonlók). Volt pár ellentmondásos dolog is, például nem értettem, miért kellene lejátszani a csatát a T-Rex és a Triceratops között, amikor semmi nem függ tőle, vagy a 126-os pont, ahol „nincs esély a menekülésre”, de ha gondoljuk, a harc ötödik köre után azért elmenekülhetünk. A 229-es pont szörnyeinek leírása sem igazán fedi azt, ahogy a képen kinéznek, és még van jó pár ilyen.
De hogy jót is mondjak, tetszett a darkos hangulat a romvárosban, néhol szinte tapintható a romlottság és az őrület. Poénos az ork temetésen való részvétel (ihatunk ork sört!), vagy Kátya mellénk szegődése útközben, akit azonban sajnos rekord gyorsasággal ölnek meg. Ebben is követi a Gyíkkirályt, emlékezzünk csak Mungóra… Szóval több kellett volna, jóval több. Így leginkább csak közepes lett.
Értékelés: 6 / 10
A Kard Mesterében az első szembetűnő dolog a színes borító, melyen egy ládzsás Gyíkember lovagol egy Pterodaktilusz hátán!

A könyv célja, hogy megmentsük Vymornát a Gyíkemberek inváziójától. Ennek érdekében egy mágikus fegyvert kell megtalálni, amivel egy természetfeletti sereget lehet megidézni.

A küldetés során ki kell jutni az ostromlott városból, és egy másik, dombok közt fekvő, elhagyatott települést kell felkeresni, melyhez síkságokon, folyókon és erdőkön át vezet az út.

A terep folyamatosan változik, a találkozások pedig jól el lettek készítve. A könyv illusztrációi szépek – mind kívül, mind pedig belül.

A fogalmazás megfelelő. A koncepció is érdekes – végre megtörtént, hogy az író egy egész könyvet szentelt a Gyíkemberek seregének. A Gyíkkirály szigete óta ilyen még nem volt, de úgy hiszem, lesz még rá példa.
hr
Első oldalElőző oldal12
2011. április 2. 08:39 | Válasz erre | #43
Hmm meglehet, már régen olvastam :)
De abban eléggé biztos vagyok, hogy a végén a csata a négy gyíkemberrel az kötelező...és ott szerintem még maxos statisztikákkal is simán meg lehet murdálni.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. április 1. 21:37 | Válasz erre | #42
Ki kell javítsalak Drasworth kolléga szó sincs efféle dolgokról, vagy te olvastál félre valamit az angol verzióban! Szerencse pontod lesz elég, sőt én még kicsit nyirbáltam is, ezért is kerültem Firefox kollégával némileg ellentétes álláspontra. Ő álltalában ragaszkodik az eredetiséghez, én meg a játék egészét nézem, és a kalandor szemszögéből vizsgálok dolgokat. Optimális útvonal több is van, ebben a tekintetben is hasonló a Gyíkkirály szigetéhez. Több más tekintetben viszont kissé eltértünk az eredeti könyvtől, kijavítottunk néhány kisebb hibát, illetve leegyszerűsítettem helyenként a dolgokat. Csak azt ígérhetem mint az Éjféli tolvajnál, a magyar kiadás, jobb lesz mint az eredeti![smiley]eplus2[/smiley]
2011. április 1. 20:44 | Válasz erre | #41
A másik elcseszett dolog az meg a szerencsekezelés, azt hiszem az optimális útvonal 6-7 szerencsepróbát tartalmaz, de a szerencspontokat visszapótolni azt már nem...
2011. április 1. 20:33 | Válasz erre | #40
Érdekes ez a kérdés, ugyanis változtatás nélkül a könyv gyk. végigjátszhatatlan. Tegyük fel, hogy 12-es ügyességgel mész neki. A romváros elején kicsorbul a kardod, az -1 támadóerő. Aztán van egy csata 4 gyíkemberrel, ahol kapsz még -2-t a túlerő miatt.

Tehát kvázi 9es ügyességgel kell megvívnod egy csatát 4 ellenféllel, amelyeknek 9es illetve 8as az ügyessége, ráadásul egyszerre mindig 2 támad. Ez szvsz a szabályokhoz ragaszkodva végigvihetetlen.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. február 6. 23:21 | Válasz erre | #39
Folynak már az egyeztető emailok a Kard mestertét illetően, nem könnyű dolog mindenben közös nevezőre jutni az ellenőrző bizottsággal. Van pár kérdés (jórészt néhány apróság...), amiben eltérő az álláspontunk. Én azt a nézetet vallom, ha kell módosítok a játékon a saját felelősségemre, de az játszható és élvezhető legyen. Így tettem az Éjféli tolvajnál, és erre törekszem a Kard mesterében is. Az persze más kérdés, hogy ezzel nem mindenki ért egyet, mert ki a szöveghűséghez, ki pedig a magyar nyelvtan valamely paragrafusához ragaszkodik. Bízom benne, azért a végeredmény mindenki számára kedvező lesz. Hangulatát és stílusát tekintve a Gyíkkirály szigete idéződik fel bennem, megpróbáljuk fordító kollégámmal azt a fonalat követni. Azt megígérhetem, hogy a történetben nem lesznek furcsa jellegű és szövegű halálcsapdák, hirtelen megjelenő és eltűnő utitársak, kesze-kusza egymásnak ellentmondó fejezetpontok, csak az "őseredeti", "klasszikus Titánt idéző", lehengerlő nagy kaland, ahol jó ha észben tartod, nem mindig te vagy az erősebb! [smiley]email[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. január 16. 21:49 | Válasz erre | #38
A történet sok helyen (persze némi túlzással), de valóban a Gyíkkirály szigetét idézi. Konkrétumokra nem térnék ki, amikor olvassátok ti magatok is észre fogjátok venni! Azzal talán nem árulok el semmit, hogy a történetben szerepel egy tucatnyi gyíkember és ezek vállfajai! (mutáns, kétfejű, pap, de még egy bajnok is!) Akadnak persze más ellenfelek is, a Titánon még nem pusztultak ki a dinoszauruszok! No igen, és itt csak 4 étkezésnyi élelmiszert vihetünk magunkkal és apánk hagyatékából választhatunk. Társakra is szert tehetünk szerencsére mindkét nem képviselteti magát, de elégedjetek most meg ennyivel...[smiley]vigyor0[/smiley]
© Agglax
2011. január 16. 20:59 | Válasz erre | #37
Király! Már alig várom. Ha a Gyíkkirály hangulatát adja vissza, akkor valóban örülni fogok. Az a könyv annyira bejött, hogy még arra a percre is tisztán emlékszem, amikor megvettem.

Szóval hajrá fiúk!
© runner
2011. január 15. 16:59 | Válasz erre | #36
A sorrend megváltozott, előre kerül a könyv. 17. lesz.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. január 14. 20:23 | Válasz erre | #35
Nagyon jó kis térkép lett, bár ez sok segítséget nem nyújt a kalandornak, inkább csak amolyan esztétikai jellegű. A történetben csak néhány hely szerepel, az is inkább említés jelleggel, de azért jó tudni, honnan és hová is kell menni! Talán egy dolog tűnhet fel számotokra az angol és a magyar nyelvű térkép között, hogy az Axehead plains Baltanyél síkságként lett lefordítva. Ez nem abból adódik, hogy a fordítók vacak szótárprogrammal dolgoztak, csupán a Baltafej síkságot kissé stílustalannak találtam. Egyébként is inkább hasonlít a kiterjedése baltanyélre. Ilyen és ehhez hasonló kisebb változtatásokkal fogtok találkozni ha belelapoztok az angol verzióba, de mint írtam többször is a magyar kiadás remélhetőleg, jobb és hibátlanabb lesz. Bár a megjelenése még kicsit odébb van, remélem azért sokan belevágtok majd a kalandba. Azt hiszem egy igazi, hamisítatlan, a Gyíkkirály szigetét idéző kalandban lesz részetek.[smiley]taps[/smiley]
2011. január 13. 21:04 | Válasz erre | #34
[smiley]eljen[/smiley][smiley]eljen[/smiley]
© runner
2011. január 12. 22:51 | Válasz erre | #33
Akkor gondoltam felteszem ide is az elkészült térképet:
[img=http://zagor.hu/egyeb/akm_terkep.jpg]akm_terkep[/img]

és az eredeti:
[img=http://zagor.hu/egyeb/akm_terkep_e.jpg]akm_terkep_e[/img]

A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2011. január 6. 19:11 | Válasz erre | #32
Nem számoltam meg a halálcsapdákat kb. 15-20 körül lehet benne! Ettől függetlenül el lehet benne bukni, ha rosszul méred fel a terepet! Ha ügyes vagy eljuthatsz elsőre a végkifejletig, de akkor sem garantált a siker! Ugye a halálcsapdák többsége egy-egy elrontott ügyesség vagy szerencse próbából adódik, de bizony hozhatsz rossz döntést is, és akkor Vymorna megmentetlenül marad! A könyv címe igazából a 400-as fejezetpontra utal; fiatal hercegfiúként kezded a kalandot, értesz ugyan a kardforgatáshoz, de messze nem vagy a mestere! Bár ha Terminátor üzemmódban játszol a könyvvel 30 ellenség lekaszabolása után talán azzá is válhatsz! [smiley]banplz[/smiley]
© Agglax
2011. január 6. 17:50 | Válasz erre | #31
Köszi Killmaster!

Annyit árulj el kérlek hány halálfejezet van a könyvben? Annyi mint a varázsló kriptájában vagy annyi mint a végzet erdejében?
© Anry
2011. január 5. 23:49 | Válasz erre | #30
Gratula és köszönjük! Kíváncsian várom mit sikerült kihoznotok belőle.. ;)
© killmaster (Savanyúhas)
2011. január 5. 23:17 | Válasz erre | #29
Végre elkészültünk a fordítással és az utómunkálatokkal is. A kollégám és jómagam (valamint Cock kolléga segedelmével) immáron összeállt a nagy mű magyar nyelven. Apait-anyait beleadtunk, hogy egy jó kalandban legyen részetek. Gondolom az nem meglepő, hogy itt-ott belenyúltam a könyvbe, kicsit kiigazítottam,de ezzel csupán az volt a célom, hogy a magyar verzió jobb legyen az eredetinél! A történet egyik nagy szépséghibája, hogy véleményem szerint sok az alibi fejezetpont, különösen a vége felé figyelhető ez meg, mintha az írónak elfogytak volna az ötletei. (Vagy a határidő sürgette!) Ellenfélből nincs hiány, mehetünk Terminátor és normál üzemmódban is, kinek melyik fekszik jobban! Belefuthatunk izmos ellenfelekbe, szerencsére nem kell mindenkit legyilkolni a sikerért! Itt is igaz a régi mondás, ésszel több ellenséget lehet legyőzni, mint puszta erővel! A könyvet leginkább a Gyíkkirály szigetéhez tudnám hasonlítani hangulatilag, de attól azért nehezebb egy kicsivel. Egy jó kis túrát tehetünk Allansia déli vidékén, ahol a kalandornak kijut minden jóból! Összességében jó kis történet, néha elég vicces helyzetekbe is kerülhetünk, és ha nem elég óvatos a karakterünk, bizony könnyedén kudarcot is lehet vallani! [smiley]buck[/smiley]
© Agglax
2010. december 21. 16:42 | Válasz erre | #28
Freedom for Vymorna!
© Anry
2010. december 21. 13:49 | Válasz erre | #27
Király! [smiley]vigyor2[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2010. december 21. 11:24 | Válasz erre | #26
Hát elkészült a "nagy mű" fordítása, illetve a 400. fejezetpont még nem, de az sem sokat várat magára. Most éppen átnézés alatt van a mű, összefésüljük a történetet és a szöveget, illetve kiegészítem saját beegyzéseimmel Runner kolléga számára a változtatásokról. (Ez megint jobb lesz, mint az eredeti kiadás!) Illetve van egy térkép is, még azt is magyarosítjuk, valamint a bevezetőt! Remélem sokaknak tetszeni fog a történet, és kellően nagy lelkesedéssel vágtok bele majd a kalandba. (Killmasteres hasonlatok nem lesznek benne, kemény ellenfelek, veszélyes szituációk, kaja, pia, nők, üldözéses jelenetek viszont akadnak benne bőven!) [smiley]smile[/smiley]
2010. december 8. 00:28 | Válasz erre | #25
© killmaster (Savanyúhas)
2010. december 6. 23:18 | Válasz erre | #24
Ezúton tájékoztatlak Runner kolléga, hogy a történet fordítása - a jelen állás szerint - összes fejezetpontot tekintve áll 80%-on, ezek begépelve és több példányban szerepelnek a gépemen, plusz biztonsági mentés a pendrive-mon. Kollégámat megelőztem pár fejezetpont fordítással, korábban ő volt a szorgalmasabb, de a hétvégére friss fejezeteket ígért! Persze ezek a fejezetpontok némi csiszolást igényelnek majd, mivel össze kell símítani az egész történetet, no meg némi szakmai korrekciót részetekről, mert hát attól, hogy mi csináljuk és alapos munkát igyekszünk végezni, hibák maradnak benne! Ha törik, ha szakad az idén még befejezzük a fordítást[smiley]vigyor2[/smiley]!
2010. december 1. 20:37 | Válasz erre | #23
Szeretem az ilyen kalandozast. [smiley]bohoc[/smiley]
2010. december 1. 18:06 | Válasz erre | #22
Ezt most nem mondjátok komolyan, hogy tényleg 113. oldal! Én csak tippeltem...
2010. december 1. 17:45 | Válasz erre | #21
Na jó, ha tudom, nagyon off, de, kizárólag, hogy mindenki értse:

"Nagydarab fickó vagy de fájdalom:
Megszűnsz a száztizenharmadik oldalon"


113. oldalról:
"- Ez valami félreértés! - tiltakozott Pepin. - Nincs nálam!
- Ne velem kekeckedjetek! - szűkölte Trufó, s Pepinre bökött. - Ö rakta el!
- Dehogy én! Ö! - állította Pepin. - Ö a tettes, felismerném bárhol! Egytíz magas, kábé
hetven kiló, bal karján sárkánytetoválás... Alaposan gyanúsítható kétrendbeli
Gyűrűhordozó-támogatással és cinkeléssel!
Az ork-főnök kíméletlenül felröhögött.
- A többiek annyi előnyt kapnak - mondta -, míg tízig számolok! - Hatalmas láncos
buzogányt húzott elő, fenyegetően pörgetni kezdte a feje felett. Baromur nyomban
futásnak eredt, ám tüstént elbotlott kardja hüvelyében, felbukott, s beledőlt tulajdon
szteppcipőjének tűhegyes orrába.
- Beteljesült... a jóslat! - hörögte. - Ó, mondjátok meg a lakedoméciaiaknak, hogy az
anyjuk jó... E szavakkal, érzelmes hegedűszó kíséretében, kilehelte lelkét."
2010. december 1. 13:13 | Válasz erre | #20
Valami olyasmi is rémlik, hogy Baromúr (ezt a nevet hogy megjegyeztem...) elküldi az anyjába az írót, mikor beledől a saját cipőorrába.

Gandalf azt hiszem Gründolf volt... de újra kellene olvasnom a történetet, hogy biztos legyek benne. Az sem rossz, ahogyan Frodó (Fritó?) belöki Gollumot (na az ő megnevezésére már abszolúte nem emlékszem) a Végzet Hegyének katlanjába.

No de befejeztem az OFF-ot.
2010. december 1. 10:27 | Válasz erre | #19
Őszintén szólva nekem a Tökéletlen Katona a kedvenceim közé tartozik. Azon ritka paródiák egyike, ahol az író nem hiszi azt, hogy ami gusztustalan az poénos is. Én simán meghagynám ezeket a pontokat.

A gyűrűkúrás jóslat rémlik, valami olyasmi volt, hogy "Minő fájdalom, meghalsz a 113. oldalon". Annyira nem volt poénos a könyv, de volt benne pár jó rész, pl. ahogy Gandalf (akárhogy is hívták) kinyitotta Mória kapuját, meg amikor Völgyzugoly előtt nem tudtak átmenni a fekete lovasok. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. december 1. 09:58 | Válasz erre | #18
Magával a történettel semmi baj, az Éjféli tolvajban sem, jól megalkotta a szerző; egész egyszerűen néhány fejezetpont nagyon eröltetett lett! Amit tudtam segítőimmel egyetemben kijavítottunk rajta, de mert nem célunk a teljes könyv átírása ezért csak apró változtatásokat eszközöltünk rajta. Ugye ez volt tipikusan az a könyv, amit a fiatalabb korosztálynak írtak, ennek megfelelelő a nyelvezete és a nehézsége is. A Kard mestere is itt-ott változtatásokra szorul, leginkább azért, hogy gördülékeny legyen! Részletekre most nem térek ki, aki csak a magyar verziót olvassa, az (elvileg) semmiféle érthetetlen, agyonbonyolított fejezetponntal nem fog találkozni. Itt is csak azt tudom ígérni, hogy jobb lesz, mint az eredeti. Nekem ez a Katya név továbbra is elég furcsa, de lehet, hogy csak én vagyok ezzel így... Ami az ellenfeleket illeti eléggé változatosak, a gyíkemberek teljes kollekciója és néhány dinoszaurusz is képviselteti magát! Egyik-másik terminátor üzemmódban működik, úgy hogy csak óvatosan villogtassátok majd a kardotokat. Bátran merem ajánlani mindenkinek ezt a kalandot, kicsit olyan, mintha a Gyíkkirály szigete térne vissza. Aki ott szeretett kalandozni, az ezt a könyvet is szeretni fogja. Szeretem az olyan történeteket, ahol a hátizsákunk nincs teletömve negyven féle kulccsal és további ötven nélkülözhetetlen felszerelési tárggyal, amelyből ha egy is hiányzik belefutsz a kalandod itt véget ért fejezetpontba...[smiley]felkialtas[/smiley]
2010. december 1. 09:49 | Válasz erre | #17
Ez totál az... Durva mesélői kiszólás a történetből, öreg hiba, vagy tényleg paródiába illik. (Jut eszembe, emlékszik még valaki a Gyűrűkúra jóslatára Baromúrról? Meg fogsz halni a - mittudomén- 113. oldalon? És tényleg... Na ott jól csattant.) Egyébként ha jól emlékszem volt már több hasonló cseles kérdés más könyvekben is, de ott rendszerint egy szereplő szájába adták a kérdést, és ő is büntetett meg érte, ha hazudtunk. Az azért csak elegánsabb megoldás.
2010. december 1. 09:24 | Válasz erre | #16
Hát erről kicsit a Tök (él) etlen katona jutott eszembe, ami nem túl biztató a könyv színvonalát illetően.
© runner
2010. december 1. 08:31 | Válasz erre | #15
Én még a 158. fejezetpontot is kitöröltem volna szívem szerint, mert hülyeségnek tartom.
De az azért benne maradt.

[b]158.[/b]
Eddig semmiképp nem tehettél szert varázsfegyverre – tehát csaltál! Lapozz vissza az [b]1[/b]-re, és csináld végig becsületesen a küldetésed!

A főhős Te vagy!
2010. december 1. 01:34 | Válasz erre | #14
Es mik voltak ezek a fejezetpontok? Vagy el sem lehetett jutni hozzajuk?
© killmaster (Savanyúhas)
2010. november 30. 20:10 | Válasz erre | #13
Érdeklődő kérdésedre egyszerű válasz létezik Zoleeka. Kivettem a két felesleges fejezetpontot, (mondjuk maradt még így is benne vagy kettő, de akkor már át kellett volna írni kissé a könyvet), és két összetettebb fejezetpontot választottam szét. Ott ahol a tartalom és a logika megengedte! Így, aki nem olvasta az angol verziót, erre rá sem jönne... Hát egyeztetnem kellett ebben az ügyben Runner kollégával, aki elfogadva érveim már így adta ki a könyvet! Nem tudom Firefox mit és mennyit módosított fordításai során, de biztosra veszem, hogy ő is a könyv gördülékenységét tartja szem előtt, amikor az eredeti történetben felfedez egy hibát! Most 1 fejezetpont felesleget én is felfedeztem a Kard mesterében is, a szerző feleslegesen ismétli önmagát! Szerepel a Katya nevű nő is a történetben, nekem a neve kicsit oroszosan hat, de lehet, hogy ettől különleges. De erről majd legközelebb többet írok...[smiley]email[/smiley]
2010. november 30. 18:07 | Válasz erre | #12
milyen a kamu fp?es mit csinaltatok a magyarban?
2010. november 29. 23:44 | Válasz erre | #11
Ilyen mondjuk az Éjsárkányban is volt, ahol egy helyen négyszer kellett lapozni, hogy választási lehetőséget kapj, meg a lidérckastélyban is egy hármas. Ez talán azért volt, hogy ne legyen olyan sok szöveg egy rakáson. Aztán persze jött Mr. Zöld és mindezen igyekezeteket hazavágta az egy, két, nagyritkán három oldalas fejezetpontjaival. Vagy egyszerűen kifogyott az ötletből az író, és így akarta kipótolni a néhány hiányzó fejezetpontot ahelyett, hogy betesz pár kamut, mint ahogy az történt az Éjféli Tolvaj eredetijében is.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2010. november 29. 23:00 | Válasz erre | #10
Sok filmet nézek, művészfilmeket is, meg sokmindent, de azt a Vérfarkas filmet nem tudtam végignézni.
Szerintem borzalmasan rossz volt.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. november 29. 22:16 | Válasz erre | #9
Abban a történetben nagyon is jó ha van, beleillik a hiedelem világba. Volt is egy ilyen film Farkasember címmel, ahol ez a pokoli szörnyeteg alaposan megtizedelte a táborlakókat! Talán néhányan láttátok is azt a filmet... Nem tudom, mert nem olvastam még a könyvet, hogy ott mit művelhet egy vérfarkas, de vannak tippjeim. Mellesleg a Kard mesterének van egy nagyon lineáris szakasza, ahol öt fejezetpont úgy követi egymást, hogy nincs választási lehetőséged. Ez azért nem jellemző a KJK könyvekre! Legalább lenne egy szerencsepróba, vagy küzdelem egy gonosz szörnyeteggel, de semmi! Számomra a váratlan fordulat is elmaradt, ami számos könyvben azért meg volt! Mélység rabszolgái: Luthaur és Csöndes Sige árulása, Éjféli tolvaj: aki olvasta tudja mire gondolok ha azt mondom Baziliszkusz szeme, A Nekromanta éjszakájáról már nem is beszélve, szóval úgy érzem a Kard mesterének története a végére ellaposodott. Azért ne gondoljátok, hogy elsőre hip-hop győzedelmeskedni lehet! Az író (talán szándékosan) több alternatív utat is kínál, hogy aztán egy váratlan pillanatban a kaszás karmai közé kergessen! No meg nem mindig kalandorunk az erősebb, nincs gépfegyvere, mint Chuck Norrisnak, Nem rúg és üt úgy, mint Steven Seagal, nem vág le egy teljes hadsereget, mint a Conan a pusztítóban Arnold képviselő úr, no ilyenkor nyúlcipőt húz! Mert hát szégyen a futás, de fárasztó! [smiley]nyes[/smiley]
© runner
2010. november 29. 20:31 | Válasz erre | #8
Cigánykaraván van a Vérfarkasban is [smiley]wink[/smiley]
A főhős Te vagy!
© Agglax
2010. november 29. 18:17 | Válasz erre | #7
Köszke az ízelitőt
© killmaster (Savanyúhas)
2010. november 29. 17:55 | Válasz erre | #6
Már jeleztem Runner kollégának hogy a fordítás közel 80%-nál jár; ha a kollégával belehúzunk nemsokára kész is! Sajna a november sem olyan volt, mint amilyennek gondoltam. Ugye betegen ki a francnak van kedve fordítgatni, meg a családtagok is sikeresen tudnak hátráltatni olykor, na de ez az én problémám! A hajmeresztő dolgok inkább a szerző nem logikus észjárására vonatkoznak leginkább... Miért kell olyan ellenfelek legyártani, akik ellen esélyed nincs? Nem ám egyet! Ugye a Skorpiók mocsarában volt egy démon, aki ellen igazából esélyed sem volt. Na persze nehéz is volt szembekerülni vele. Aztán ott volt a Titánium Kiborg, aki ellen ha nem volt felszerelésed, taccsra tett. Aztán ott a harci sárkány a Zagor legendájában, de ő legalább bénítható, és még sorolhatnám! Szóval, aki szabályosan szeretné végigvinni a könyvet, hát annak nem egy helyen kell imára kulcsolnia a kezét és cinkelnie a kockát! Ha terminátor típusú az ellenfél lehessél te is az, (mint pl az Éjsárkányban), egyébként mi az értelme a szabályos játéknak? A másik nagy hibája a szerzőnek, hogy helyenként túlzottan nagy követelményeket támaszt a játékossal szemben. Agyonbonyolítja a csatákat teljesen feleslegesen! (Van ahol nem is igazán egyértelmű számomra ki van kivel...) Na itt, mint Nagy Sándor átvágtam a gordiuszi csomókat, és én a legjobb belátásom szerint módosítottam egy kissé a dolgokon. Nem tettem könnyebbé csak egyszerűbbé a kalandor helyzetét! Ntomi szokta azt írni nekem skype-on, hogy elveszek a részletekben, holott kínosan próbálok figyelni arra, hogy minden a helyén legyen. (Na azért nekem sem mindig sikerül!) Amit az író javára írnék az talán az, hogy a könyv eleje rettentően jól el van találva, vannak benne egyedi dolgok, (pl cigánykaraván... Bizony a Titánon is léteznek ám! Na de erről majd legközelebb többet írok...[smiley]email[/smiley]

© Agglax
2010. november 29. 16:59 | Válasz erre | #5
Figyelgettem, hogy nem akar elmozdulni 50% ról a könyv feldolgozottsága. De már ez is haladás, hogy beszélünk róla. Én várok türelemmel, csak ne zavartasd magad Killmaster.

Vajon milyen hajmeresztő dolgokra gondoljatsz?
© Agglax
2010. november 29. 16:54 | Válasz erre | #4
Nem szeretem, ha a szerzők drogoznak könyvírás közben.
© Anry
2010. november 29. 11:33 | Válasz erre | #3
Izgalmasan hangzik.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. november 28. 23:00 | Válasz erre | #2
Agglax kolléga! Örülök, hogy valaki érdeklődik ezen könyv iránt is, sajnos várni kell még rá, mert kissé megint lemaradtam a fordítással. A hátteret már olvashattad, szerintem egészen jó, és hát a történetben is vannak egészen jó részek. Mondhatnám hogy frenetikus és lenyűgöző a könyv, de mint fordító és Titán szakértő nem szeretném meghazuttolni magam. Inkább a szódával elmegy kategóriába tartozik! Időnként a könyv írójával elszalad a ló, és mintha a végére elfogyott volna az író tudománya. Lesz benne javítás az eredetihez képest, mert néhol hajmeresztő dolgok vannak benne, úgy látszik, nekem ilyen könyvek jutnak. Remélem ennek ellenére sokan fogják felszabadítani Vymornát, hisz a gyíkemberek eléggé megnehezítik a dolgunkat, a többiekről már nem is szólok. Legyen annyi elég, hogy nem kell a tárgyakat halmozni, elég lesz az élvezeteket. Ja, és egész jó poénok is vannak a sztoriban! [smiley]nevetes1[/smiley]
© Agglax
2010. november 28. 21:10 | Válasz erre | #1
Én Ezt a könyvet várom már nagyon. Annyira szívesen kalandoznék már Vymorna körül.
Első oldalElőző oldal12