Zagor.hu
Zagor.hu fórum
5 – A Skorpiók Mocsara
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (5)
© Nheil
A skorpiók mocsara az első KJK történet, amelyet nem az eddig megszokott Steve Jackson,Ian Livingstone páros valamelyike írt, hanem... egy ugyancsak Steve Jackson nevű amerikai illető :-). Hogy ennek mekkora esélye már de komolyan? Mondjuk, kb mint annyi, hogy valaki elsőre végigjátssza csalás nélkül a Pusztítót vagy a Bajnokok próbáját! Szerintem ezzel persze annak idején a rakétás könyvek olvasgatása idején senki sem foglalkozott.

A történet kifejezetten érdekesen indul, egy elég részletes háttértörténet szerint a birtokunkba jutott bűvös rézgyűrűvel mindig tudjuk, merre van észak, valamint megérezzük a gonoszok jelenlétét. Mondjuk ez kicsit kínban született párosítás de annyi baj legyen. Ezután megismerkedünk a Mocsár történetével és "felvehetünk" három küldetésből egyet. Feladatunk tehát attól függően más lesz, hogy melyik varázsló megbízatását fogadjuk el. Ez dícséretes újítás, mint ahogy a varázslási rendszer is, de ez a varázsgolyós megoldás mondjuk elég béna, de végül is fogadjuk el, hogy alapvetően harcosok vagyunk és ez csak egy kis extra.

A történet jól indul, de amint belépünk a mocsárba, valahogy megreked a hangulat. Nyoma sincs annak a misztikusságnak, ami Livingstonet és az "eredeti" Jacksont jellemzi, még a gyengébb könyveikben is. Különféle viszonylag érdekes és kevésbé érdekes epizodikus tisztások követik egymást, ahol karddal, varázslattal vagy épp beszélgetéssel kell megoldani a helyzeteket. Az első időkben persze én is serényen rajzoltam térképet, ez a része végül is működik, hiszen aki becsületesen akar haladni, az belefércel egy kis munkát abba, hogy ne tévedjen el. A mocsár ökoszisztémája elég hihetetlen és irreális, egymás melletti tisztásokon laknak mindenféle Mesterek, random szörnyek, útonállók stb. Hogy kerültek ezek oda, hogyan maradnak életben, egyáltalán mi a céljuk egy mocsár közepén? És hogyan tud fennmaradni egy teljes város ennyire elszigetelten? Ezeket sosem fogjuk megtudni. Hacsak nem a gonosz utat választottuk, el kell jutnunk jó messzire északra Fűzfaliget városába, vagy a gyógyító virághoz, így a mocsár nagy részét be kell járnunk ás vissza.

A nehézség nem vészes, nem cél egyáltalán lekaszabolni mindenkit, sem tárgyakat harácsolni (kivéve a gonosz küldetés esetén, ott ugye amuletteket kell szerezni a mesterektől - ha amúgy nem vagyunk gonoszak, elég csak a gonosz mestereket leölni és akkor nem lesz lelkiismeret-furdalásunk). Általában nem leszünk nagy veszélyben, ha ésszerűen választunk az opciókból. A térkép/gyógynövény megszerzése után visszafelé kell haladnunk és nem minden tisztás lesz kihalt, érhetnek megint meglepetések.

Összességében egy elfogadható iparosmunka lett a Skorpiók mocsara, ami egy egészen jó alapötlettel indít, de hamar átvált egy középszerű kalandba, amiből hiányzik a misztikum és az izgalom. Bár a több, eltérő befejezés miatt itt több értelme van újrakezdeni, mint a lineárisabb kalandok esetében, de annyira azért nem izgalmas minden egyes tisztást felderíteni.
10/6
 
[b]Borító[/b]
Csinosnak mondható ez is, a Víziszörnyet ábrázolja, ami nekem egy kicsit torznak tűnik. Hogy a fenébe képes azokkal a csőtészta karjaival EKKORA karmokat megtartani rajtuk? Nem semmi, emberek, nem semmi…

[b]Grafikák[/b]
Hm. Összességében véve itt is elég szépen meg lettek ábrázolva a különféle események, egyedül a gonosz varázslóról hiányoltam valamiféle képet – a Jó és a Semleges varázslóról van kép. Helyette van kép a Pókok mesteréről, ami szerintem elég jól sikerült.

[b]Történet[/b]
Na, ez az egyik különlegessége ennek a könyvnek. A bevezetőben csak annyiról van szó, hogy kapunk egy varázslatos rézgyűrűt, ami mindig megmutatja, merrefelé van észak, és felforrósodik, ha rossz emberrel akadunk össze. A játékos természetesen itt is egy harcedzett kalandor, aki épp munkaadót keres magának, hogy egy kis lóvéhoz jusson. A Skorpiók Mocsara melletti településben egész véletlenül három munkaadó is akad – egy Jó varázsló, egy Semleges varázsló, és egy Gonosz varázsló. Attól függően, hogy a játékos melyikkel szerződik le, változik a küldetés célja. A Jó varázslónak egy különleges növény bogyóját kell a mocsárból megszerezni, a Semleges varázslónak el kell jutni a mocsár túloldalán lévő Fűzfaligetbe, a Gonosz varázslónak pedig varázsamuletteket kell összeszedni a mocsárból, legalább hármat.

[b]Nehézség[/b]
Attól függetlenül, hogy a környékbeliek mennyire paráznak a mocsártól, nem nevezném túlzottan veszélyes helynek. Komolyan, sokkal több jó arc van a mocsárban, mint ellenség, szóval az előrejutás abszolút nem jelent nagy problémát, különösen, mivel ebben a könyvben tudunk varázsolni is. Meg kell mondjam, elég nagy kunszt a mocsárban meghalni, meglehetősen kevés a halálpont, és az ellenségek se túl táposak. A borítón lévő Víziszörnyet kivéve esetleg csak Bakó, a gonosz varázsló, vagy a démonja jelenthet némi kihívást.

[b]Főellenség[/b]
Na, ilyen itt nincs, ha a Bakót nem vesszük bele.

[b]Ami tetszett[/b]
Na, ami igencsak tetszett, az az, hogy nem egy, hanem kapásból HÁROM küldetésünk is lehet, attól függően, melyik varázslóhoz látogatunk el, úgyhogy harcolhatunk a semleges, és a gonosz oldalán is. A mocsár szerkezete eléggé átlátható, térképet is lehet rajzolni belőle, őszintén szólva nem értem, a kedves varázsló pajtikáknak mi nehézséget okozna felderíteni a mocsarat. Az ellenfelek változatosak, viszonylag sok van belőlük (majdnem minden tisztáson harcolhatunk valakivel), vannak itt tolvajok, útonállók, vadállatok, és veszedelmes növények is. Egy tisztásra többször is vissza lehet térni, és olyankor más dolgok történhetnek, mint eredetileg. Amint azt már írtam, lehetőségünk van varázsolni is úgynevezett „varázsgolyókkal” (ez viszont nem tetszett), és így nem veszítünk varázsláskor életerő pontot. Különleges fegyverek nincsenek a mocsárban, és életerő-növelő tárgyakból is viszonylag kevés van, ha az ember nem éri el Fűzfaligetet. Varázskard viszont szerezhető Bakótól, ha megöljük. Néhány halálpont meglehetősen durva…például a 375.-ös, vagy amikor Bakó elfog minket, és elszörnyedve nézzük, mi van a kezében…na az ilyeneket szeretem!

[b]És ami nem[/b]
Például ez a „varázsgolyós” marhaság. Mi az, hogy „varázsgolyó”, hogy kell azt elképzelni hogy varázsolok vele? Dörzsölgetem a kezemben, földhöz csapom, vagy beveszem egy pohár vízzel főétkezések után? Nevetséges. Aztán, egyes helyeken a varázslatok alkalmazásával sincs minden rendben…a Kardfáknál például mit kínál fel ellenük a könyv? Naná hogy a Növesztést, mert hogy akkor biztos úgy megnőnek a Kardfák, hogy nem érnek el engem…aha…hát mi mást is varázsolna az okos ember egy csomó ellenséges növénnyel szemben, mint Növesztést. Ugyan már, én kérek elnézést. Ugyanez van a Kertek Mesterénél, ahol Hervasztást lehet ellene varázsolni, mire kijelenti a könyv, hogy a Kertek Mestere nem növény, tehát a varázslat nem fog rajta. Nahát, pedig tökre úgy nézett ki, mint egy virág. Az Áldás-varázslat meg kb. teljesen hasznavehetetlen. Bakó várát nem lehet átkutatni, miután megöltük, akkor se engedi a könyv…kár érte. Vicces félrefordítás pedig ebben a könyvben is akad – Bakó, amikor kiakad, nem azt mondja hogy „megvédj egy gyenge szobrot”, hanem „legyőzz egy kis szobrot”. Ja, és ha nem a Jót szolgálom, akkor miért úgy fejeződik be a könyv, mintha meghaltam volna?! Tudjátok…”kalandod véget ér”. Ezeket jobb lett volna bele sem írni a könyvbe.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Nekem valahogy a víziszörny inkább vicces mint félelmetes, ettől eltekintve nincs bajom a borítóval, a pasztellszínek megadják a mocsár hangulatát, de jobbat is ki tudtam volna találni.

[b]Illusztráció[/b]
Úgy átlagban rendben vannak, bár a rákfüvek rajza (388.) ritka béna.

[b]Háttértörténet[/b]
Nincs túlbonyolítva: kalandra éhes kalandorok vagyunk és egy jótettünk jutalmaként egy mágikus rézgyűrűt kapunk, melynek segítségével végre nekivághatunk a hírhedt Skorpiók mocsarának. A gyűrű segítségével mindig tudni fogjuk merre van észak - ez a mocsárban előttünk elhullottak egyik fő problémája volt, nevezetesen hogy a helyen nem működik az iránytű, és a csillagokat sem látni az állandó ködtől. Továbbá a gyűrű a veszélyre és a gonosz emberekre is figyelmeztet minket úgy, hogy forrósodni kezd. Konkrét célunk voltaképpen már a kaland közben kezd el körvonalazódni, mikor is választanunk kell hogy mely nagyhatalmú mágus szolgálatába szegődünk, hogy azért mégiscsak legyen valami értelme a túrának.

[b]Eredetiség[/b]
Nincs a sztoriban semmi extra, de mégis érdekes tud maradni végig. Köszönhető ez a három választható patrónusnak, akik alapvetően meghatározzák célunkat, és hozzáállásunkat a mocsárvilág népéhez. Selator a jó varázsló - akit az őt ábrázoló képről inkább egy tanyasi parasztembernek mondanék - egy mágikus növényt kerestet meg velünk. Bakó a fekete mágus (róla érdekes módon nincs kép a könyvben) a mocsári Mesterek amulettjeit akarja. A titokzatos Vasöklűről később kiderül hogy egy kereskedő, bár hatalmát butaság lenne lebecsülni. Ő a mocsár térképét szeretné, pontosabban a Fűzfaligetbe vezető út leírását, melyen végre útra indíthatná kereskedő karavánjait. Szóval tetszetős ez a megvalósítás, mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikus úriembert.

[b]Kihívás[/b]
A játék könnyű. Szerencse-és Ügyesség-próbákat például alig kell tennünk. A szörnyek és egyéb ellenfelek harcértékei átlagosak vagy alacsonyak. Mindemellett még el is menekülhetünk majdnem minden harc elől, szóval tényleg nem fogunk megizzadni.

[b]Főgonosz[/b]
Hát itt olyan nincs, maximum Bakóval végezhetünk, és ha ezt a játék elején tesszük, akkor még egy +2 Ügyességű kard is miénk lesz, tehát érdemes. Ha már csak a végén, akkor már nem várhat ránk teljes happy end. Bakó mellesleg a játék legerősebb ellenfele.

[b]Rendszer[/b]
A varázslatok rendszere szerencsére ebben a könyvben normálisan van megoldva és nem kell Életerő pontokat vagy mást költeni használatukkor (kivéve az egyetlen Átok varázslatot). Tulajdonképpen a kalandban mi nem vagyunk igazi varázslók, csak ún. varázsgömbökkel tudjuk elsütni a varázslatokat. Egy varázsgömb három típusú lehet: jó, gonosz vagy semleges. Pártfogónktól függ hogy mennyivel és milyenekkel lát el minket, például Selatortól ugyebár nem fogunk gonosz varázsgömböket kapni. A mágia nagyon jól használható a játékban, néha tényleg látványos dolgokat produkálhatunk (pl. az Átok varázslattal, mely minden ellenfelünknek személyre szabott átkot biztosít). Én úgy tapasztaltam hogy a Félelem és a Növekedés bűbájok a legkevésbé hasznosak.
A másik lényeges alapja a könyvnek a térképezés, mely ennél a kalandnál elengedhetetlen, úgyhogy biztosra veszem hogy jópár korabeli megsárgult Skorpiók mocsara térkép lapul sok azóta már felnőtt szekrénye mélyén.

[b]Hangulat[/b]
A pártfogók és a varázsolgatás mellett a mocsárban élő Mesterek adják még meg a mű egyedi hangulatát. Kicsit sajnáltam hogy részletesebben nincs kifejtve hogy kik ők, miért vannak ennyien, miért költöztek tömegesen a mocsárba, hogyhogy ők nem tévednek el, stb., de lehet hogy pont a titokzatosságuk izgalmas. Ha Bakót szolgáljuk mindig érdekes a Mesterekkel való találka hiszen elvileg meg kell szereznünk az amulettjüket (legalább hármat, hogy a fekete mágus elégedett legyen).
Az is jó hogy Jacksonék figyeltek arra hogy ha visszatérünk egy olyan tisztásra ahol már jártunk, ott kerülhetünk új szituációba is (sajnos azonban ez nincs részletesen kidolgozva - persze a 400 pont kevés is ehhez). Ami viszont annyira nem jó, hogy túlságosan epizodikus minden helyzet, nem nagyon van összefüggő eseménysor: 1 tisztás - 1 megoldandó feladat, és aztán mehetünk a következőre. Ezt ebben a könyvben jobban érezni lehet, mint más művekben.
Természetesen ebből a játékból sem hiányoznak az apróbb hibák, elírások. A Békák Mesterénél például a könyv automatikusan feltételezi hogy van Illúzió varázslatunk, ha el akarjuk lopni az amulettjét. A 257-es pontnál pedig ha sikerül az Ügyesség-próbánk akkor kapunk 2 szerencse pontot - na ilyet se láttam még más könyvben. Az se nagyon világos hogy ha olyan halálos hely a mocsár, akkor miért flangálnak benne annyian (tolvaj, csavargó, stb.), de hát ilyenek felett persze szemet lehet hunyni. A három féle út és befejezés, a Mesterek és a jól megoldott és kihasznált mágia javít erősen az összképen: a Skorpiók mocsara nem egy rossz alkotás.
© Yoro35
A könyvet a közelmúltban újra végigolvasva (most már vagy 30 éve megvan) kis hiányérzetem támadt: 2 évvel a Titán előtt készült, ahol a köszönetnyilvánításnál megemlítik Steve Jacksont "a Skorpiók Mocsaráért és a Király Országútjáért a Skorpiók Mocsarából". Ehhez képest az Országút csak a háttértörténetben szerepel, ahol Varsányi Mária "Király út"-nak fordította, aztán sehol... Pedig annyival is beértem volna, hogy valami magasabb ponton, mondjuk a Rút Ivadék (Ambrus Gergely fordításában a Titán-ban: Fattyú) folyó partján állva "a távolban látod a mocsarat megkerülő Országutat"...
A Skorpiók Mocsara hatalmas lehetőségeket rejtett, de nem sikerült ezt rendesen kiaknázni. Először is ahelyett, hogy mindig ugyanannak a küldetésnek futnánk neki, három teljesen eltérő feladatot teljesíthetünk. Másodszorra, [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárához[/url] hasonlóan itt is rendelkezünk némi mágikus arzenállal. A gond az, hogy a könyv nem valami magával ragadó. Lényegében egy mocsárba telepített labirintust kell bejárni benne. Hiányzik belőle az a titokzatosság, ami [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslóját[/url] sikeresen megmentette. Ha több kötet jelent volna meg előtte és több más író is próbálkozott volna a rendszer behangolásával, az újszerű megközelítés megmentette volna. Így azonban messze nem lett az a könyv, amit reméltem, így senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani.
hr
2024. március 24. 09:48 | Válasz erre | #38
Én nem értem a könyvet illető negatív kritikákat, szerintem szuper. :) Hozzá kell tenni, én csak a kölyökkoromban megjelent Rakéta könyveket ismerem, azok közül ez szerintem a jobbak közé tartozik, Steve Jackson v2 nagyot alkotott. Tetszik a hangulata, a "free roaming" rendszer, az, hogy nem kell Rambo karakter a végigjátszásához, stb. Nemrég kezdtem újrajátszani a kalandot, és még a térképkészítésre és jegyzetelésre is rá tudott venni, még úgy is, hogy neten minden info megtalálható. A benne elrejtett miniküldi a Tolvajjal és Óriással nagyon jól sikerült (az Óriás karaktere szenzációs), és ötletesen vezette be, hogy 4 helyen is lehessen varázsgömböket találni a mocsárban kalandozás során (az Unikornisos a kedvencem).

Ami kicsit hangulatromboló, az a Madarak Úrnőjénél található bug, ha Selator szolgálatában állsz, és előbb szerzed meg az Antherica termétését, majd csak utána mész az Úrnőhöz, akkor is visszarepít a madarával a 16-os tisztásra a Sasfészekhez. Mert annyira segíteni akar [smiley]circling[/smiley]...

Sajnos a könyv nem végigjátszható a lehető leggyengébb karakterrel (hetes Ügyesség és Szerencse, 14 Életerő), pedig nálam pluszpontot érne, ha minden helyzetnek lenne megoldása így is, de itt legalább nem sok híja van, összesen 1 olyan rész van (a Kardfák tisztása), ahol hibádzik a dolog. Nekik 9 az Ügyességük, és az a 2 különbség sok. Nem teljesen esélytelen, de majdnem.

Ja és az is jó, hogy ha Bakó szolgálatában állunk, 3 Amulet összeszedhető úgy is, hogy az ember ne érezze teljesen hernyónak magát. [smiley]crazya[/smiley]
© Nheil
2023. december 15. 19:52 | Válasz erre | #37
USA Steve Jackson szerintem egy elfogadható iparos, de a 3 könyve közül egyik sem igazán jó :-) Valahogy nem tud izgalmas lenni egyik kalandja sem.
The city changes but the fools within are always the same.
2023. december 14. 18:05 | Válasz erre | #36
"A mocsár ökoszisztémája elég hihetetlen és irreális, egymás melletti tisztásokon laknak mindenféle Mesterek, random szörnyek, útonállók stb. Hogy kerültek ezek oda, hogyan maradnak életben, egyáltalán mi a céljuk egy mocsár közepén?"

Valamelyest jogos a felvetés, de azért a helyzet nem ennyire drasztikus szerintem.Ezek az ún mesterek, varázslók.Egy bizonyos dolognak (farkasok, pókok, békák, madarak, növények) szentelve életüket, egyfajta remeteként élnek itt, a helyszín adottságaival elég nagy biztonsággal kizárva a "nyüzsgő" és ezáltal számukra (az elmélyülésüket "szakterületükben") zavaró civilizációt.A farkasok mestere közel is lakik Láphatárhoz (Fenmarge), még említik is, hogy meg-megjelenik ott;a madarak mesternője az óriás sas hátán könnyen képes akár a mocsáron kívül is mozogni; a pókok és békák mesterének valószínűleg nem probléma ez a környezet, és benne az életben maradás (az utóbbinak semmiképp!); a kertek mestere mondjuk valóban talány ebből a szempontból, de magyarázzuk ki, hogy végül is a mocsár északi peremén lakik, ahonnan ő lehet, hogy valami csak általa ismert rejtett úton képes ki-be mozogni.
Az útonállók szintén a mocsár szélén, közvetlenül Fűzfaliget település mellett vannak, szóval ez sem irreális.
Ahogyan a mocsárban felbukkanó növények, állatok, szörnyek sem szerintem.Egyedül talán a tolvaj ottléte nehezen magyarázható, főleg, hogy ő ráadásul mondhatni a mocsár közepén tanyázik.

"És hogyan tud fennmaradni egy teljes város ennyire elszigetelten?"

A műben szereplő két település egyike sem elszigetelt!Legfeljebb egymástól, mert köztük terül el a Skorpiók mocsara, de egyébiránt más irányokból mindkettő problémamentesen megközelíthető, szóval egyiket sem veszi körül a mocsár, hogy elszigetelt legyen.

Viszont ha már ennyire belementünk ebbe, számomra sokkal nagyobb probléma, hogy maga a mocsár sem (mindenhol) "vegytiszta" mocsár, sokkal inkább szimpla vadon, mocsaras részekkel!A valódi mocsár jellegű tisztások: 8; 15; 25; 26; 28;és fogjuk rá, hogy a 30.A folyóparti rész viszont abszolút nem mocsár jellegű, sőt!Lényegében egy szikla(!) kanyonban, mélyen folyik egy folyó.20; 33; 35 tisztások.A többi tisztás meg kb. lehetne bárhol a vadonban.Szóval közel sem olyan nagy dagonyázásról van itt szó, hogy egy iránytű gyűrű nélkül, hülye legyen az ember tájékozódni, és kapásból egy szargödörben végezze.

De egyébként alapvetően egyet értek a kritikáddal, amihez hasonlót jómagam is megfogalmaztam anno.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Nheil
2023. december 9. 12:27 | Válasz erre | #35
A skorpiók mocsara az első KJK történet, amelyet nem az eddig megszokott Steve Jackson,Ian Livingstone páros valamelyike írt, hanem… egy ugyancsak Steve Jackson nevű amerikai illető :-). Hogy ennek mekkora esélye már de komolyan? Mondjuk, kb mint annyi, hogy valaki elsőre végigjátssza csalás nélkül a Pusztítót vagy a Bajnokok próbáját! Szerintem ezzel persze annak idején a rakétás könyvek olvasgatása idején senki sem foglalkozott.

A történet kifejezetten érdekesen indul, egy elég részletes háttértörténet szerint a birtokunkba jutott bűvös rézgyűrűvel mindig tudjuk, merre van észak, valamint megérezzük a gonoszok jelenlétét. Mondjuk ez kicsit kínban született párosítás de annyi baj legyen. Ezután megismerkedünk a Mocsár történetével és "felvehetünk" három küldetésből egyet. Feladatunk tehát attól függően más lesz, hogy melyik varázsló megbízatását fogadjuk el. Ez dícséretes újítás, mint ahogy a varázslási rendszer is, de ez a varázsgolyós megoldás mondjuk elég béna, de végül is fogadjuk el, hogy alapvetően harcosok vagyunk és ez csak egy kis extra.

A történet jól indul, de amint belépünk a mocsárba, valahogy megreked a hangulat. Nyoma sincs annak a misztikusságnak, ami Livingstonet és az "eredeti" Jacksont jellemzi, még a gyengébb könyveikben is. Különféle viszonylag érdekes és kevésbé érdekes epizodikus tisztások követik egymást, ahol karddal, varázslattal vagy épp beszélgetéssel kell megoldani a helyzeteket. Az első időkben persze én is serényen rajzoltam térképet, ez a része végül is működik, hiszen aki becsületesen akar haladni, az belefércel egy kis munkát abba, hogy ne tévedjen el. A mocsár ökoszisztémája elég hihetetlen és irreális, egymás melletti tisztásokon laknak mindenféle Mesterek, random szörnyek, útonállók stb. Hogy kerültek ezek oda, hogyan maradnak életben, egyáltalán mi a céljuk egy mocsár közepén? És hogyan tud fennmaradni egy teljes város ennyire elszigetelten? Ezeket sosem fogjuk megtudni. Hacsak nem a gonosz utat választottuk, el kell jutnunk jó messzire északra Fűzfaliget városába, vagy a gyógyító virághoz, így a mocsár nagy részét be kell járnunk ás vissza.

A nehézség nem vészes, nem cél egyáltalán lekaszabolni mindenkit, sem tárgyakat harácsolni (kivéve a gonosz küldetés esetén, ott ugye amuletteket kell szerezni a mesterektől - ha amúgy nem vagyunk gonoszak, elég csak a gonosz mestereket leölni és akkor nem lesz lelkiismeret-furdalásunk). Általában nem leszünk nagy veszélyben, ha ésszerűen választunk az opciókból. A térkép/gyógynövény megszerzése után visszafelé kell haladnunk és nem minden tisztás lesz kihalt, érhetnek megint meglepetések.

Összességében egy elfogadható iparosmunka lett a Skorpiók mocsara, ami egy egészen jó alapötlettel indít, de hamar átvált egy középszerű kalandba, amiből hiányzik a misztikum és az izgalom. Bár a több, eltérő befejezés miatt itt több értelme van újrakezdeni, mint a lineárisabb kalandok esetében, de annyira azért nem izgalmas minden egyes tisztást felderíteni.
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
© Yoro35
2020. március 4. 16:22 | Válasz erre | #34
A könyvet a közelmúltban újra végigolvasva (most már vagy 30 éve megvan) kis hiányérzetem támadt: 2 évvel a Titán előtt készült, ahol a köszönetnyilvánításnál megemlítik Steve Jacksont "a Skorpiók Mocsaráért és a Király Országútjáért a Skorpiók Mocsarából". Ehhez képest az Országút csak a háttértörténetben szerepel, ahol Varsányi Mária "Király út"-nak fordította, aztán sehol... Pedig annyival is beértem volna, hogy valami magasabb ponton, mondjuk a Rút Ivadék (Ambrus Gergely fordításában a Titán-ban: Fattyú) folyó partján állva "a távolban látod a mocsarat megkerülő Országutat"...
© twillight (Kövérorr)
2018. május 23. 14:24 | Válasz erre | #33
Érdemérem gonosz módra: a lényeg az amulettek sorrendje:
1) pók: vagy átok, vagy semmi varázslat itt
2) békák: illúzió
3) kertek: egyszerűen zúzzuk le
4) madarak: csak kérni kell. Mikor kiértünk nagyon ajánlatos egy Ügyességgolyó.
5) farkas: átok
Jó ötlet még egy szerencse- és egy életerőgolyó a fentiekhez. Meg jó magas statok.

Érdemérem semlegesként:
ajánlott varázslatok:
1) jég
2) tűz
3) életerő
4) ügyesség
5) szerencse
Nem lövöm le a poént, mert okos feladvány a "haszontalan térkép". Jellegéből adódón onnan érdemes visszatölteni mielőtt felégeted az utat.


© twillight (Kövérorr)
2015. augusztus 7. 18:53 | Válasz erre | #32
Hiba: 375: nem "régóta várom a lelkedet", hanem "régóta vártam a lelkét".
© twillight (Kövérorr)
2015. augusztus 7. 16:06 | Válasz erre | #31
Hiba: háttértörténetben nem "A Király Úton sétálva", hanem "A Király Országútján sétálva".
2014. július 14. 10:12 | Válasz erre | #30
...aki nem mellesleg minden kétséget kizáróan a Madarak Mesternője lehet.

(Amúgy a térkép is szép darab.)
2014. július 14. 08:33 | Válasz erre | #29
Nem rossz! Jó a magassarkú mocsárjárója a hölgynek! [smiley]beka3[/smiley]
2014. július 12. 07:51 | Válasz erre | #28
Ez most bukkant fel az FB-s FF csoportban...
[img=http://zagor.hu/egyeb/ss.jpg]Skorpiók Mocsara térkép[/img]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© AXE
2013. december 20. 19:27 | Válasz erre | #27
Az ülő tagok közül balról a második.
2013. december 19. 11:05 | Válasz erre | #26
Melyik emberke hasonlít rá? :)
2013. december 19. 10:18 | Válasz erre | #25
Ja![smiley]nevetes1[/smiley]Lehet két képhez is modellt állt?Ha állt(bárki is egyáltalán)?[smiley]hehe[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 19. 10:16 | Válasz erre | #24
Ha tudod igazolni hogy az illusztrátor ezt az ábrát egy csoportképről készítette,akkor oké,ha nem,bármilyen hasonlóság lehet pusztán a véletlen műve is!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© Vikky
2013. december 19. 06:50 | Válasz erre | #23
Inkább a Farkasok Mesterére hasonlít... :)
2013. december 18. 18:19 | Válasz erre | #22
Nekem nem hasonlít rá annyira.
© AXE
2013. december 18. 15:28 | Válasz erre | #21
[spoiler]Kris Kristofferson[/spoiler]
2013. december 17. 23:06 | Válasz erre | #20
Pedig jó,egyszer meg lehet nézni.
2013. december 17. 18:56 | Válasz erre | #19
A D-Tox kivételével az összeset ismerem, de nem jött meg az ihlet, ki az?
© AXE
2013. december 17. 15:47 | Válasz erre | #18
Aki ismeri a Konvoj(1978)D-Tox(2002)Vakító fehérség(2009)filmeket,vagy akár a Penge-sorozatot,az a Láphatár lakóit ábrázoló első illusztráción biztos talál egy ismerőst.
2013. december 8. 17:09 | Válasz erre | #17
Szerintem simán lehetnek támadó varázslatai,és ezek majdnemhogy bármilyenek lehetnek.Így csak az egyértelműen gonosz varázslatok maradnak ki,de azok is inkább csak az erkölcsi gátak,mintsem a kivitelezésük képességének hiánya miatt.
Az hogy a Skorpiók mocsarában ez nem így van,az csak az író szuverén döntése volt ezzel kapcsolatban,ugyanis a KJK világában nincs egységes mágiával kapcsolatos szabályrendszer!Ott van példának okáért a KJV sorozat,ahol egyértelműen jó karaktert kell alakítanunk,és egy rakás támadóvarázslata van!Ugyanez a helyzet a Káosz fellegvárával,és a Rémület útvesztőjével kapcsolatban is!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. december 8. 11:35 | Válasz erre | #16
Tudom hogy hülye kérdés, de egy Jó varázslónak lehetnek támadó-varázslatai? És ha igen,akkor milyenek? Vagy csak a semleges varázslatokra hagyatkozhat?
2013. december 7. 09:38 | Válasz erre | #15
Semmi szükség három külön térképre,mikor mindegyik küldetés egy helyszínen zajlik,azaz nem \"Bakóé természetesen az egész mocsarat takarja\",hanem az egész mocsár takarja mind a három útvonalat!
Mellesleg szerintem ez az egyik legkönnyebben térképezhető helyszín,ill.a mai internet világban könnyen letölthető,szóval így vagy úgy de minden komoly KJK rajongónak rég megvan!
Kicsit elkéstél,de amúgy engem az se zavar ha beküldöd.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© AXE
2013. december 3. 07:49 | Válasz erre | #14
Sziasztok!
Érdeklődni szeretnék,hogy saját kezűleg készített térképeket be lehet-e küldeni?Azért kérdezem,mert megvan mind a három(Selator,Bakó,Vasöklű)végigjátszás térképe.A Bakóé természetesen az
egész mocsarat takarja.

Üdv:AXE
2012. szeptember 16. 16:27 | Válasz erre | #13
Játszd végig mind a három útvonalon, úgy már nem lesz rövid a kaland:)
© szam42
2012. szeptember 16. 12:45 | Válasz erre | #12
Nem rég újra elkezdtem összegyűjteni a KJK köteteket (anno elajándékozatam őket), és ezzel kezdtem a múltidézést, mivel ezzel még nem játszottam. Nem elsőre, de sikerült végigvinni a kalandot a jó szolgálatában, majd még játszok vele, mert azért egy kicsit rövid volt a kaland.
© twillight (Kövérorr)
2012. augusztus 30. 11:55 | Válasz erre | #11
Selator = extra pont az ügyességedre. Viszont egy rohadék tetü a munkaadód.

Bakó = szokásos egyszeri lovetta a kaland végén, epikus fight a végén, és lehet trükközni.

Vasöklű = szokásos treasure a kaland végén, és ő az egyetlen aki nem próbál megszivatni. Sajna kevesebb varázslatot kapsz, de őszintén szólva kit érdekel, úgyis csak egy rakás szerencsepótlást szokok venni, ami semleges.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. augusztus 30. 09:54 | Válasz erre | #10
Én kinyírtam Bakót a kardjáért, aztán mentem Vasölűhöz. Őt nem igazán érdemes megtámadni... Egyébként szinte a teljes mocsarat be kell járni a sikeres küldetéshez, mert a Pókok mestere tisztásán csak egyszer haladhatsz át és az az egyik csomópontja a mocsárnak. Ráadásul ha megeszed az Antherika bogyót, még visszanyersz némi életerőt is. A Titán pedig folyton bajban van, hát valakinek meg kell mentenie. Szerencsére azért akad más olyan kaland is, ahol nem a világ megmentése a cél, bár hősnek lenni azért nem olyan rossz! Siker, pénz, csillogás :-)
© Enzo55
2012. augusztus 30. 09:11 | Válasz erre | #9
Nekem vasöklű volt a \"kedvencem\", nagyon régen olvastam de emlékeim (gyerekkori) szerint nagyon hangulatos volt a kaland. Végre nem a Titánt kellett megmenteni és voltak lehetőségek hogy ne egy \"sablon\" kalandot játszunk.
© AXE
2012. augusztus 30. 09:00 | Válasz erre | #8
Az eredeti küldetés véghezviteléhez is a Bakó a favorit.1Selator:Az Antericha bogyót összeszedni és vissza.2Vasöklű:Térkép a Fűzfaligetig és vissza.Ezekkel szemben a Bakónál fel lehet térképezni az egész mocsarat.
© AXE
2012. augusztus 30. 07:57 | Válasz erre | #7
Szerintetek melyik varázslót jó szolgálni?
Selator:Boldog vagy és jól érzed magad.Igazán kitűnően eleget tettél a küldetésednek.
Bakó:\"Az Amuletteket akarom.Legalább hármat.ötszáz aranyat adok midegyikért.\"Van összesen 5 varázsló az kézhez 2500Aranytallér.
Vasöklű:\"Ha tudsz nekem egy térképet hozni amelyen tökéletesen látszik a Fűzfaligetbe vezető út,megkapod annak a pénznek a felét amit az első évben keresek.\"
2012. január 19. 09:16 | Válasz erre | #6
Még annyit utólagosan hozzáfűznék hogy a könyvbeli visszautalás a Halállabirintusra nem volt éppen rossz húzás!Bár így a helyszín az akkor már alakulgató Titán részévé vált,nem Allansiába került!És nem is a KJV sorozat által létrehozott Óvilágba!Ezzel ugyan egy 3.kontinens is született,Khul,ami önmagában véve abszolút nem probléma,viszont így eléggé távol került a mocsár Fanghoz,hogy onnan tudomásuk lehessen róla!A Titán leírásai is azt erősítik hogy az Allansia Khul közti óceánok nem igazán hajózhatóak!Így egyetlen logikus megoldásként az maradt ha gonosz karakterünk épp tudtán kívüli valóságot blöfföl a Békák mesterének![smiley]nevetes1[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. január 18. 19:27 | Válasz erre | #5
Az első új szerző által írt könyv;poén hogy ezt a csókát is Steve Jacksonnak hívják!Srácok erre kb.mennyi volt a %-os esély?[smiley]awink[/smiley]
A borító-ha őszinték akarunk lenni-valljuk be nyugodtan egy cseppet gagyi.Ettől független nekem tetszik,van egy hangulata.Sajátos a fehér háttér,jól mutat rajta a piros felirat is,meg úgy az egész szörnyábrán tud dobni.Az illusztrációk nem kiugróak,nálam kb. ez az a tűrhető kategória ami alá azért már ne menjen a szint!Még a kis képek ötletesebbek mint a nagyok,érdekes.
A könyvnek az eddigiekkel szemben van egy-két érdeme!Egyrészt nem lineáris,azaz úgy bolyongunk a terepen ahogy kedvünk tartja,bár a sokszori visszatérés egy-egy helyszínre azért már nem annyira jópofi dolog!Másrészt voltaképpen 3 különböző kalandot játszhatunk le!Slussz poénként még varázsolgatni is lehet!Ilyenformán dícséret illeti Steve 2-t,amit 400pontból így meg lehetett valósítani azt megtette!A sztori nehézségi szintje attól függő hogy jóként,semlegesként vagy gonoszként vágunk neki a kalandnak!Az első kettő nagyjából azonos szinten van(talán a semleges egy hajszálnyival neccesebb),inkább a könnyű könyvek közé sorolnám;a gonosz nehézségi szintje pedig azon múlik hogy hány mestert hajlandó lemészárolni a kedves játékos!3-at,4-et vagy 5-öt!3-nál még könnyű,4-nél nyilván nehezebb,és 5-nél már a közepesen nehéz könyvek kategóriájába lőném be a cuccot!Mintha erkölcsileg is nevelni szeretné a játékosait Steve 2,a gonoszt jobban megszívatja![smiley]catch-hit-with-chair[/smiley]
Nos eddig még nincs is különösebb gond a könyvvel!Ami viszont már nekem személy szerint nem jött át az a hangulat!Valahogy nincs meg az a klasszikus fantasy atmoszféra,inkább olyan az egész mint egy csipetnyi fantasyval meghintett 15.századi Európa!A képek legalábbis nagyon ezt tükrözik!A mocsárhangulat sem jön át igazán!Ahogy az elején mindenféle brutál helynek le van írva,ahhoz képest nagyon gyenge!Azt hogy egyáltalán mocsárban kalandozol,és nem szimplán a vadonban konkrétan 2 kép adja vissza,a 209-es és a 290-es pontokhoz tartozóak!(Ill.a kis képek.)Ha ehhez még azt is hozzáveszem hogy a fentebb előnyként említett dolgok azért szűkítették is a kalandhosszt,még kihasználatlan is lett egy-két tisztás!Valahol egyszerűen nincs semmi,vagy már nincs ha nem előszörre érkezel az adott tisztásra!Azaz könnyen az unalomba fulladhat az egész!
OK,első könyve a tagnak,újított,érezhetően mindent beleadott,és nem is mondanám rossz könyvnek,de nekem mégse tartozik a kedvenceim közé!10/6
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2011. december 29. 20:04 | Válasz erre | #4
Borító:
Csinosnak mondható ez is, a Víziszörnyet ábrázolja, ami nekem egy kicsit torznak tűnik. Hogy a fenébe képes azokkal a csőtészta karjaival EKKORA karmokat megtartani rajtuk? Nem semmi, emberek, nem semmi…

Grafikák:
Hm. Összességében véve itt is elég szépen meg lettek ábrázolva a különféle események, egyedül a gonosz varázslóról hiányoltam valamiféle képet – a Jó és a Semleges varázslóról van kép. Helyette van kép a Pókok mesteréről, ami szerintem elég jól sikerült.

Történet:
Na, ez az egyik különlegessége ennek a könyvnek. A bevezetőben csak annyiról van szó, hogy kapunk egy varázslatos rézgyűrűt, ami mindig megmutatja, merrefelé van észak, és felforrósodik, ha rossz emberrel akadunk össze. A játékos természetesen itt is egy harcedzett kalandor, aki épp munkaadót keres magának, hogy egy kis lóvéhoz jusson. A Skorpiók Mocsara melletti településben egész véletlenül három munkaadó is akad – egy Jó varázsló, egy Semleges varázsló, és egy Gonosz varázsló. Attól függően, hogy a játékos melyikkel szerződik le, változik a küldetés célja. A Jó varázslónak egy különleges növény bogyóját kell a mocsárból megszerezni, a Semleges varázslónak el kell jutni a mocsár túloldalán lévő Fűzfaligetbe, a Gonosz varázslónak pedig varázsamuletteket kell összeszedni a mocsárból, legalább hármat.

Nehézség:
Attól függetlenül, hogy a környékbeliek mennyire paráznak a mocsártól, nem nevezném túlzottan veszélyes helynek. Komolyan, sokkal több jó arc van a mocsárban, mint ellenség, szóval az előrejutás abszolút nem jelent nagy problémát, különösen, mivel ebben a könyvben tudunk varázsolni is. Meg kell mondjam, elég nagy kunszt a mocsárban meghalni, meglehetősen kevés a halálpont, és az ellenségek se túl táposak. A borítón lévő Víziszörnyet kivéve esetleg csak Bakó, a gonosz varázsló, vagy a démonja jelenthet némi kihívást.

Főellenség:
Na, ilyen itt nincs, ha a Bakót nem vesszük bele.

Ami tetszett:
Na, ami igencsak tetszett, az az, hogy nem egy, hanem kapásból HÁROM küldetésünk is lehet, attól függően, melyik varázslóhoz látogatunk el, úgyhogy harcolhatunk a semleges, és a gonosz oldalán is. A mocsár szerkezete eléggé átlátható, térképet is lehet rajzolni belőle, őszintén szólva nem értem, a kedves varázsló pajtikáknak mi nehézséget okozna felderíteni a mocsarat. Az ellenfelek változatosak, viszonylag sok van belőlük (majdnem minden tisztáson harcolhatunk valakivel), vannak itt tolvajok, útonállók, vadállatok, és veszedelmes növények is. Egy tisztásra többször is vissza lehet térni, és olyankor más dolgok történhetnek, mint eredetileg. Amint azt már írtam, lehetőségünk van varázsolni is úgynevezett „varázsgolyókkal” (ez viszont nem tetszett), és így nem veszítünk varázsláskor életerő pontot. Különleges fegyverek nincsenek a mocsárban, és életerő-növelő tárgyakból is viszonylag kevés van, ha az ember nem éri el Fűzfaligetet. Varázskard viszont szerezhető Bakótól, ha megöljük. Néhány halálpont meglehetősen durva…például a 375.-ös, vagy amikor Bakó elfog minket, és elszörnyedve nézzük, mi van a kezében…na az ilyeneket szeretem!

És ami nem:
Például ez a „varázsgolyós” marhaság. Mi az, hogy „varázsgolyó”, hogy kell azt elképzelni hogy varázsolok vele? Dörzsölgetem a kezemben, földhöz csapom, vagy beveszem egy pohár vízzel főétkezések után? Nevetséges. Aztán, egyes helyeken a varázslatok alkalmazásával sincs minden rendben…a Kardfáknál például mit kínál fel ellenük a könyv? Naná hogy a Növesztést, mert hogy akkor biztos úgy megnőnek a Kardfák, hogy nem érnek el engem…aha…hát mi mást is varázsolna az okos ember egy csomó ellenséges növénnyel szemben, mint Növesztést. Ugyan már, én kérek elnézést. Ugyanez van a Kertek Mesterénél, ahol Hervasztást lehet ellene varázsolni, mire kijelenti a könyv, hogy a Kertek Mestere nem növény, tehát a varázslat nem fog rajta. Nahát, pedig tökre úgy nézett ki, mint egy virág. Az Áldás-varázslat meg kb. teljesen hasznavehetetlen. Bakó várát nem lehet átkutatni, miután megöltük, akkor se engedi a könyv...kár érte. Vicces félrefordítás pedig ebben a könyvben is akad – Bakó, amikor kiakad, nem azt mondja hogy „megvédj egy gyenge szobrot”, hanem „legyőzz egy kis szobrot”. Ja, és ha nem a Jót szolgálom, akkor miért úgy fejeződik be a könyv, mintha meghaltam volna?! Tudjátok…”kalandod véget ér”. Ezeket jobb lett volna bele sem írni a könyvbe.
2011. december 28. 18:21 | Válasz erre | #3
Én kedveltem ezt a könyvet anno, habár tényleg nem a legjobb darab a sorozatból. Valahogy azt bírtam benne, hogy te választhatod meg, kinek a szolgálatába állsz, a kereskedőtől a sötét mágusig. Meg voltak benne jópofa részek, pl. az óriás, aki rád támad, de valójában barátságos, ilyesmi. Főként általános iskolás koromban szerettem ezeket a kalandkönyveket, annak idején szinte az összeset végigjátszottam. Persze, nem épp a legnívósabb irodalom, de tizenévesen nagyon jó szórakozást nyújt, mindig jó szívvel gondolok vissza rájuk. [smiley]vigyor2[/smiley]
2011. december 18. 22:30 | Válasz erre | #2
Ebben esetleg Speedo kolléga tudna segíteni, ha lefordítani azt a több, mint 1000 fp-t:D Bár engem nem fogott meg ez a kaland, de azért biztos végigolvasnám egyszer.
2011. december 18. 11:28 | Válasz erre | #1
Egész jó kis könyvecske.Kíváncsi lennék a folytatására.