Zagor.hu
Zagor.hu fórum
8. könyv: Éjféli Tolvaj
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
[b]Történet (4)[/b]: Ezúttal nem a jót szolgáljuk. Tolvajként a mestervizsgánk, hogy megszerezzük a Baziliszkusz szemét, egy drágakövet, amit egy Brass nevű kereskedő szerzett meg. A feladatunk két részből áll, egyrészt ki kell deríteni, hogy merre található a drágakő, másrészt meg is kell szerezni azt. Maga az alaptörténet nekem nagyon tetszik, eleve néha jó a sötét oldalon állni (a Vértengereken kívül eddig ilyen könyvet nem olvastam), valamint a feladat is kellőképpen izgalmas. Ehhez pedig még hozzátesznek a képességek is, amelyek kiválasztása nagyon fontos. Egy másik izgalmas taktikai feladatok jelent a táskánk limitált férőhelye is. Tetszenek a könyvben a vesztegetés-próbák is. Ami miatt mégsem tudom megadni a maximum pontot, az két dolog. Az egyik, hogy a könyv elején 3 lehetőség ajánl kutatásra, de aztán a későbbiekben az egyikbe [spoiler2]a Hurokba[/spoiler2] nem enged bemenni, tehát ha nem ott kezdjük, már bukó a dolog. A másik ami zavar, hogy bár a könyv első fele a nyomozással nagyon izgalmas, de a második fele átmegy egy teljesen sematikus labirintus sztoriba. Így azért nem teljesen újszerű az élmény. Még két apróságot említenék meg. Az egyik a Nikodémusszal való találkozás, ami egy vicces jelenete a könyvnek (bár ha ide eljutunk, az már régen rossz), a másik, hogy van a könyvnek egy csapdája, vagyis egyszer felajánlja egy olyan tárgy használatát, amit addig nem szerezhettünk meg, és ha odalapozunk, közli, hogy csaltunk és kezdjük elölről. Ez vicces, de szerintem felesleges, aki csal, az úgysem fogja elölről kezdeni, aki meg nem, az nem fog oda eljutni.

[b]Gondolkodás/szerencse (2)[/b]: Meglep, hogy egy tolvajos könyvben, ahol szükség lenne az eszünkre, egyetlen rejtvény nem sok annyival nem találkozunk. Némi gondolkodást a képességeink választása, a felszerelés cipelése és az utolsó kihívás jelent, de sajnos ez sem túlzottan sokat. A szerencsén viszont annál több múlik, az elején a sorrend miatt, a labirintusban meg az ösvények miatt, bár ez utóbbi valójában nem akkora kihívás, mert ez a része nem túl nehéz a könyvnek.

[b]Nehézség (4)[/b]: Ha eltekintünk attól az egy dologtól, amit elspoilereztem, akkor szerintem nem annyira nehéz könyv. Az eleje, hogy a 3 infot megszerezzük, nem olyan egyszerű, vagy legalábbis az egyik megszerzése komoly kihívás, hiszen két kulcs is kell hozzá, vagy 1 kulcs és 1 képesség. A másik két információ begyűjtése annyira nem nagy para. A második fele egy klasszikus labirintus-játék, de ott mindösszesen két tárgyra van szükség, és ha jól néztem, mindkettő megkerülhetetlen. Ami még egy kis nehézséget jelent, az a képességek kiválasztása, ugyanis 3-at közülük tárgyként megszerezhetünk, ami bosszantó lehet, ha épp azt választottuk, van viszont 2 olyan, tárggyal nem megszerezhető képesség [spoiler2]a zsebtolvajlás és a rejtett dolgok meglátása[/spoiler2] amiből ha legalább az egyik nincs meg, nem tudjuk a könyvet teljesíteni. Mindezektől eltekintve azonban nincsenek benne megoldhatatlan dolgok. Magas alapértékek sem feltétlen szükségesek, itt 9-es ügyességgel gond nélkül abszolváltam a könyvet.

[b]Játékélmény (4)[/b]: Alapvetően itt két részre lehet osztani a könyvet, a városon belüli részre és a labirintusra. Nekem egyértelműen az első fele tetszett jobban. Izgalmas volt körbejárni a 3 helyet és megszerezni a különböző információkat. Ebben a részben a karakterek is bejönnek, akikkel találkoztam. A második felével már jóval kevésbé voltam kibékülve, az egy kicsit monoton labirintus-játék lett, igaz, abból a jobb fajtából, mert nem egy balra-jobbramenésen dől el, hogy teljesül-e a küldetésünk. Az utolsó próba ad még némi izgalmat a könyvnek, bár annyira azt nem tartom kiemelkedőnek. Összességében a pontszám a 2 rész átlagát jelöli.

[b]Összességében: 14/20[/b]
© Nheil
Graeme Davis első és egyben egyetlen könyvében ezúttal - a sorozat történetében másodjára, a Vértengerek volt még ilyen - a sötét oldalon vagyunk, mégpedig tolvajtanoncot alakítunk, aki a mestervizsgáját készül letenni, hogy teljes értékű taggá válhasson a Feketehomok Kikötőbeli tolvajok klánjában. A Baziliszkusz Szemét kell ehhez megtalálni, ami egy nagyon értékes drágakő és a képességeink kombinált használatára lesz szükség, hogy sikerrel járjunk.

A koncepció remek, végre nem kell az n-edik világuralomra törő főgonoszt levadászni. Ha már képességek, ezek tényleg a játék szerves részét képezik. Hét képességből hármat kell választanunk karakteralkotáskor. A szabad választás illúzióját árnyalja, hogy némelyiket jóval hangsúlyosabban kell használni, mint a többit és bizony a két misztikusabb skill közül az egyikre mindenképpen szükség lesz a történet egy pontján. Szóval kritikus fontosságú ezek kiválasztása. Új játékosnak a rejtett dolgok meglátása VAGY titkos jelek + zárnyitás kombóval (ha jobban belegondolunk, valójában tényleg ezek a legtipikusabb képességek, amik a laikusok szerint is a legalapabb tolvajskilleknek tűnnek, nem igaz?) nem lehet mellélőni, ezeket használja a legtöbbet a kaland és bár utóbbihoz szerezhetünk esetleg helyettesítő felszerelést, mégis érdemes ezekkel indulni, a harmadik skillnek pedig a rejtőzködés/lopakodás tűnik ideálisnak. A mászás a legkevésbé hasznos és azt is ki tudjuk egyébként pótolni kötéllel. De alapvetően a kihívások 80 százaléka megoldható akkor is, ha nincs meg hozzá a képességünk, alternatív lehetőségekkel, ilyenkor tipikusan sérülünk egy picit. Az ügyesség-és szerencsepróbák (amikből egészen sok van) elveszítésekor sincs általában minden veszve, szóval ez azon könyvek közé tartozik ahol tényleg érdemes szabályosan kockázni. A harcok nem vészesek, főleg akkor, ha nem állunk bele feleslegesen mindegyikbe. Abszolút nem létszükséglet a 12-es ügyesség (az ügyességpróbák miatt azért 10 alatt már necces). Én amúgy szinte mindig 11-es ügyességet utalok ki magamnak fixen. Egy könnyűléptű tolvaj esetében pláne hülyén nézne ki, hogy ügyetlen. Szerencsepróba azért tényleg elég sok van, így kézenfekvő választásnak tűnik a szerencse italát választani kezdéskor. Csak limitált felszerelést vihetünk magunkkal (hat lehet a hátizsákunkban, induláskor gyakorlatilag egyetlen szabad helyünk van), ami teljesen reális egy tolvaj karakterében, aki a sötétség leple alatt ügyködik. Igazából nem is lesz túl sok magunkkal vihető tárgy de azért néhol meg kell gondolni, hogy mit vigyünk magunkkal.

Az a típusú kaland ez, amit a nagy többség nagyjából szerintem hasonlóra értékel. Én sem tudok újat hozzátenni, a könyv első része kifejezetten hangulatos, amíg nyomokat kell keresnünk a drágakő hollétéről. Bosszantó baki, hogy muszáj a Hurokban kezdenünk, mert később nem ajánlja fel a könyv az oda való ellátogatást, holott így nem lesz meg egy kötelező nyomunk. Nem gond, ha elsőre elbukjuk a három nyom megszerzését, mert onnan újrakezdeni nem vészes és legalább megkereshetjük a kaland ezen részének alternatíváit. Jópofa a sötét éjszakában nyomozgatni, noha a bejárható helyszínek azért elég limitáltak. A történet ezen a részén alig bonyolódunk harcokba. Könnyűnek nem mondanám, de nehéznek sem, a három nyom megtalálása akár elsőre is összejöhet a képességeink és a talált kulcsok kombinálásával (a zárnyitás ezen a ponton kötelező, ha nincs, akkor viszont a zsebtolvajlás kelleni fog az egyik kulcshoz). A történet második része markánsan elkülönül az elsőtől, ott egy teljesen hagyományos labirintusban (ami szinte cső lineáris) haladunk előre és ez a rész már eléggé jellegtelen lett. Jártam már rosszabb dungeonökben persze és itt is megengedő az író, mert a fontos tárgyakba úgyis bele fogunk futni. Itt már jóval több a harc, de ezek egy részét kihagyhatjuk, vagy a képességeink/tárgyaink használatával megkönnyíthetjük.

Összességében pozitív ez a kaland, tök jó a koncepció, a nehézség kellemes, de jobban ki lehetett volna aknázni, ha nagyobb hangsúly került volna a nyomozós részekre, több helyszínnel és lehetőséggel és szerintem senki nem bánkódott volna, ha rövidebb a labirintusos rész. Azt nem tudom, miért nem jött ki több Davis kaland, mert köröket ver elképzeléseivel és játékmechanikájával a hírhedt Luke Sharpra, akinek rendkívül gyenge művei pont ezidőtájt jelentek meg.
10/7
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borítón lévő cím betűtípusával kezdeném, ami olyan mintha már nem tudott volna milyen fontkészletet választani a készítő. A két vigyorgó/vicsorgó vízköpő pofa elég vicces és az ékkő nagyon sugárzik… maradjunk annyiban hogy láttunk már szebb kompozíciót is.

[b]Illusztráció[/b]
Tetszetős a külön térkép, de ennek kicsinyített mása szerepel a könyvben is, így ezt meg lehetett volna spórolni. Már csak amiatt is, mert funkciója nincs neki, a városban nem fogunk eltévedni a kaland közben. Az illusztrációkról amúgy nem sok mindent tudok írni. Nem kiemelkedőek, de hangulatosak. Gyakori köztük a saját szemszögű ábrázolás, már úgy értve, ahol a lábainkat, vagy éppen kezeinket láthatjuk, ahogy éppen kinyitunk egy zárat, stb. Van pár elég egyszerű rajzocska, amiken az érződik, mintha az illusztrátor nem szerette volna annyira megerőltetni magát (104., 165., 343.). Egyszóval: közepes.

[b]Háttértörténet[/b]
Végre nem hősök, hanem a sötét oldalon álló alakok vagyunk, még ha nem is rögtön kiemelkedő figurát alakítunk, csupán egy egyszerű tolvajt. Ráadásul egy kezdőt, akinek leghőbb vágya, hogy a Tolvaj Céh tagja legyen. A sztori az ehhez szükséges próbáról szól, a próba pedig nem más, mint megszerezni a Baziliszkusz Szeme nevezetű drágakövet.

[b]Eredetiség[/b]
Abszolút eredeti az alapötlet, a megvalósítás azonban kevésbé. Hiányoznak a különleges megoldások, a játék emiatt kicsit szürke lett. Nagyon tetszett mondjuk a megvesztegetés, ami itt az Ügyesség-próba analógiájára van megalkotva, tehát amennyi aranyat szánunk egy ilyen akcióra, akkor fog sikerülni, ha alá dobunk a kockával. Ilyeneket lehetett volna még kitalálni a zártörésre is például, vagy mondjuk a kombinációs-kódos megoldások szerintem egy tolvajos játékban tálcán kínálják magukat, de itt mégis kimaradtak.

[b]Kihívás[/b]
Az Éjféli tolvaj a könnyebb könyvek közé tartozik, túlzottan sok must have cuccal sem kell rendelkezni a végigjátszáshoz. Kell mondjuk az információ a kő hollétéről és kell két kulcs a széfhez, illetve a Bitorló Lélek nevezetű csodalény ellen egy varázsfegyver. Az is lényeges hogy már az 1-es fejezetnél ne rontsuk el a dolgot, mert ha nem a Hurok-ba megyünk először, akkor sem lehet végignyomni a kalandot. A harcok nem túl nehezek, illetve gyakran el lehet menekülni. Van egy labirintus is a történetben, de ha nincs térképünk, akkor is könnyen át lehet jutni rajta. A Baziliszkusz Szeme megkaparintásához a végén pedig kell egy obszidián korong, de az éppen az előtte lévő szobában található, és még vissza is lehet menni érte utólag, hehe…

[b]Főgonosz[/b]
Ezt a pontot megspórolhatjuk, mert ilyesmi itt nincsen. Mondjuk nem is baj, mert nagyon nem illene a sztoriba.

[b]Rendszer[/b]
Azzal kezdem hogy maximum 6 tárgy lehet nálunk (étel és ital is 1-1 egységnek számítanak !!!), ami egy tolvajnál elég érdekes, bár jobban meggondolva, azt a logikát is értem, hogy csörömpölő hátizsákkal nehezen tudnánk lopakodni, mászni, hátbaszúrni és ilyesmi. A másik extra dolog a speciális képességek, melyekből 7 van, és 3-at kell választanunk. Ezek a kaland során nem változtatgathatók, szóval jól gondoljuk meg, mi lenne hasznos. Természetesen mind annak tűnik: lopakodás, mászás, rejtőzködés, rejtett dolgok meglátása, zárnyitás, titkos jelek ismerete, zsebtolvajlás. Ahogy én észrevettem, leggyakrabban a Rejtett dolgok meglátása és a Zárnyitás jön elő a játékban, a Zsebtolvajlás és a Mászás például elég ritkán. Spoilerként itt jegyzem meg, hogy ha a Rejtett dolgok meglátása vagy a Titkos jelek ismerete skillek valamelyikével nem rendelkezünk, akkor a játék egy pontján nem tudunk továbbjutni. Tegyük még hozzá azt is, hogy a Mászást és a Rejtőzködést megkaphatjuk a kaland során is külön (szerzett tárgyak segítségével), úgyhogy ilyenkor örülhetünk, ha ezekre tettünk potyára… Többször is van olyan, hogy ha szükség lenne rá, de nem rendelkezünk egy skillel, attól még nem pusztulunk el véglegesen, maximum Életerő pontot vesztünk, vagy hasonló kellemetlenségek érnek. A képességeket viszont ettől függetlenül lépten-nyomon használnunk kell, szóval erősen ki vannak használva a játék folyamán.

[b]Hangulat[/b]
A kaland közben én hajlamos voltam elfeledkezni arról hogy ez egy fantasy világ, mert sokszor sokáig teljesen realista középkori események történtek csak, se egy csontvázharcos, se egy mágus… A betörések a könyv első felében sajnos nem lettek túl izgalmasak, nem érezzük a szituációkon hogy veszélyesek lennének. A második részben pedig a föld alatt, a játék átmegy egy teljesen klasszikus folyosós-szobás megoldásba, ami meglehetősen lineáris, és kicsit uncsi is. Többször lehet vége úgy a kalandunknak, hogy egyszerűen csak nem tudunk továbbmenni, mert nem látunk meg egy rejtekajtót. Összegezve, ez egy magányos játék, az interakciók hiánya már-már idegesítő volt, annyira nem találkozunk és nem beszélünk senkivel. A befejezés tetszett, de mégis valahogy fájdalmasan közepes lett az Éjféli tolvaj.
Értékelés: 3 / 10
Ez az első és egyetlen Graeme Davis KJK (már ha nem számoljuk ide a rövid történeteket). Az alapötlet szerint Feketehomok Kikötő tolvajai és koldusai egy boldog, nagy családba, a Tolvajok Céhébe tömörülnek, akik törődnek egymással. Nyoma sincs benne a [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városából[/url] jól ismert és szeretett káosznak és forrongásnak (melyre utalásokat is találunk a sztoriban), ahol mindenki csak magáért élt, csak a saját javát nézte -- vagy legalábbis a kívülálló ezt látta. Az ember azt hinné, hogy a Céh ahelyett, hogy az újoncokat életveszélyes küldetésekre küldené, egyszerűen csak hagyja, hogy mindenki úgy űzze a mesterségét, ahogy jónak látja és tudja.

Mint az hamar kiderül, a könyv fele gyakorlatilag pocsékba ment, mivel a város sikátorainak és házainak felderítése helyett egy labirintusban találjuk magunkat, ami a különleges képességektől eltekintve bárhol máshol is lehetne, és bárki más is bejárhatná. Ehhez jön még hozzá az, amit a városból látunk: két egyszerű betörés és némi mellékes csillogás: az utcák pedig kísértetiesen kihaltak. A könyv elég könnyű (nekem sikerült elsőre végigvinnem). Egy jótanács: ne játssz 11-es vagy 12-es ÜGYESSÉGGEL, mivel ez elveszi a tucatnyi elvégzendő ügyességpróba és a számtalan csata izgalmát. Azzal is növelheted a nehézséget, ha a józan észnek ellentmondó kezdő képességeket választasz.

Ezek közül egyébként kettőt agyonhasznál a kötet, ráadásul az egyiket utólag is meg lehet szerezni (kicsit trükkös, de nem lehetetlen feladat mindegyikre szert tenni egy játék során). Az egyikre mindenképp szükség van ahhoz, hogy néhány kritikus helyen át lehessen jutni, de még ezen kívül is vagy egy tucatnyi alkalommal megkérdezi a könyv, hogy rendelkezel-e vele, mintha az író komolyan úgy gondolná, hogy menet közben elveszíted. Elég sok értelmetlen ,,francba az egésszel, hazamegyek'' választási lehetőség van, és nagyon sok helyen hiányzik a ,,ha még nem...'' kitétel is (a tapasztalt olvasók persze automatikusan odaértik ezeket). Nincs logikus magyarázat arra, miért van szükség mindhárom nyomra a küldetés sikeres teljesítéséhez (az egyik csupán a másik kettőre hivatkozik, amik lényegében ugyanazt az információt tartalmazzák), így a könyv két része közti átmenet csupán meta-eseménnyé válik. Van szabály a hátizsákban cipelhető tárgyak maximális számára, azonban túl kevés ilyennel találkozunk az út során ahhoz, hogy ennek értelme legyen.

John Sibbick illusztrációi nem rosszak, ám egyik-másik kicsit kilóg. Ez azért van, mert sokukat nem egy-egy találkozás bevezetéséhez használták, hanem valamelyik végkifejletet ábrázolják, ám nem ily módon használták fel. Az egyik képen például látszik egy tárgy, amit keresel, ám a vele szemközt lévő fejezetpont szerint nem sikerült rátalálnod. Akárhogy is, a borító annak ellenére is szépre sikeredett, hogy az ékkőnek sárgának kellett volna lennie, és hogy a sötétkék és a skarlátvörös nem igazán mennek egymáshoz.

Rövid megjegyzések: Bár nem egyértelmű a dolog, úgy is csatlakozhatsz az ujj-szurkálós játékhoz, hogy nincs elegendő pénzed a tétre (ami természetesen lehetetlen). A 169-en úgy döntöttem, hogy átválthatok a kőbaltára, még ha eredetileg nem is azzal kezdtem a csatát. Ami a fegyverválasztásokat illeti, az egyik pont szerint lehet fáklyát használni a harcokban, ami a többi KJK-t nézve nem tűnik valami életszerűnek. A 386-on szükséged van a Mászás képességre, hogy a 4-re lapozhass, míg a többi helyen ez nem kell. A 338-as pont nagyon furává válik, ha az előző teremben már mindent megpróbáltál.

Az Éjféli Tolvaj sajnos nagyon összecsapott munkának tűnik a számomra, érzésem szerint az író nem gondolta végig elég alaposan, hogy a különböző elemek hogyan működnek valójában, sem pedig egymással. Egy-két ponttal többel jutalmaztam volna, ha az első játék után visszahajítottam volna a szekrénybe, de nagyon zavarnak az olyan összecsapott szerkesztések, mint hogy a látszólag fontos nyomokat és fejtörőket teljesen szükségtelenné teszik azok a tervezési elemek, melyekkel az író látszólag csak nagy vonalakban volt tisztában, vagy hogy egy választás, amit az ember ,,Ölj meg, ölj meg most!''-nak értelmez, egy végeredményben pozitív kimenetelhez vezet. Egy olyan kötetre számítottam, amit olyasvalaki állított össze, aki odafigyel arra, amit csinál, de az Éjféli Tolvaj sajnos nem bizonyult ilyennek.
hr
© SzG
2010. október 15. 06:12 | Válasz erre | #72
Ja bocs, kicsit visszanéztem, gondolon a Szabó Norbert hozzászólására gondolt tzs. :S :D
© SzG
2010. október 15. 05:17 | Válasz erre | #71
Jaa vagy ez már a moderált "verzió"??
© SzG
2010. október 15. 05:16 | Válasz erre | #70
Ezt nem értem. Mit kell (ene) moderálni saviour hsz-én? Az a baj, hogy valaki kivételesen nem dicsér egy FF-könyvet? (Bár én semmi durvát nem látok ebben az egy sorban, meg azt sem érzem, hogy annyira "lenézné". Én szerintem sokkal jobban odamondogatnék, ha elolvasnám. :D)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. október 14. 23:18 | Válasz erre | #69
Saviour kolléga, mintha kicsit lenéznéd a könyvet! A linearitással még egyet is kell értsek, de ez nem feltétlenül rossz. Sőt, miután a képességeinket kell próbára tennünk, ez szinte el is volt várható. Minden egyes helyszínen jól jött valamely képesség! Persze nem ehhez vagyunk szokva, de ettől egyedi a könyv! Mit tekintesz nagy elődnek? Mert hát erről mindenkinek más lesz a véleménye... Számomra az abszolút csúcs a Rémület útvesztője, egy fél ponttal megelőzve a Vérescsontokat. Az Éjféli tolvajt a középmezőnybe sorolnám, azért akad pár alkotás, amit minden tekintetben felülmúl. Persze nem igazán lehet két könyvet összehasonlítani, talán csak szimpátia alapján. Az egyszerűségről annyit, hogy a látszat csal. Azért annyira nem egyszerű, bár tény, hogy az ellenfelek pontértékei az átlag alatt vannak.
© tzs
2010. október 14. 15:49 | Válasz erre | #68
Én moderálnám a kérdéses hsz-t az admin helyében...
2010. október 14. 15:33 | Válasz erre | #67
Ez a könyv meglepően egyszerűnek bizonyult és sajnos elég lineáris. Szerintem messze van a nagy elődöktől.
2010. augusztus 12. 12:25 | Válasz erre | #66
Bocs mindenkinek aki még nem játszotta le
és elöbb olvasta a véleményem.
© CatDog
2010. augusztus 11. 14:24 | Válasz erre | #65
Róbert így kellett volna kezdened irományod. Warning SPOILER!!! Vannak akik még nem olvasták szerintem a könyvet ezzel lelötted a csattanót számukra.
2010. augusztus 11. 14:01 | Válasz erre | #64
Eszelős nagy szívatás ennyit kockáztatni egy
hamis drágakőért.Az író hülyének vagy csalónak
hiszi a játékost.Hol kezded a keresést Azzur
nagyúr palotájában?Az utolsó szívatás miatt
remek a sztori.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. augusztus 10. 14:50 | Válasz erre | #63
Ma kaptam kézhez a két legújabb könyvet, leírhatatlan érzés fogott el. Runner és Firefox kolléga ismét remek munkát végzett, és örülök, hogy egy kicsit én is részese lehettem az alkotásnak! Hihetetlen ezt így kimondani, de már kilenc könyv került kiadásra, és valamennyi kiadvány megállja a helyét a régi kiadások között, méltó díszei könyvespolcomnak. A zöld borítónak azért örülök, mert másnak aligha van ilyen kiadványa... Csak remélni tudom, hogy hasonló ütemben következnek majd az újabb kalandok, és ha majd a Varsányi Mária nálam vendégeskedik, meg tudom mutatni neki, lám-lám eg kis csapat is tud nagyot alkotni!
© runner
2010. augusztus 9. 08:48 | Válasz erre | #62
Halihó!

Tessék véleményeket írni a könyvvel kapcsolatban, aki olvasta.
Tetszett, nem tetszett? [smiley]confused[/smiley]
A főhős Te vagy!
© SzG
2010. augusztus 1. 06:44 | Válasz erre | #61
Bocs, 'Ordenáré'.
Tényleg lehetne intézni egy szerkesztés-gombot :)

Könyv Vs. PDF-témában egyetértek, én maximum rövidebb írásokat vagyok képes elolvasni gépen, de pl. rendes játékkönyvet sosem vállalnék be. Épp elég betűvel találkozok netezés, meg írás közben, épp eleget rongálom a szemem már ezekkel is. :)
© SzG
2010. augusztus 1. 06:33 | Válasz erre | #60
Dehogy, az "Ordanáré" egy külön "mű", amit Nimnretilnek küldtem a minap. Szerintem elég egyértelmű volt, hogy nem az Éjféli tolvajról beszélek. :)
© Kamo
2010. augusztus 1. 02:47 | Válasz erre | #59
Én is csak könyv formában olvasom el őket. Próbáltam már gépen, de nem megy: feléig sem jutok el és kilépek. Viszont ha már kezembe veszem a könyvet, akkor az más: Szívesen végigolvasom, kockázással együtt. (Kivéve a Pusztítót, azt még csalással sem sikerült végigvinnem, mert mindíg megszívat.) Várom már a hétfőt, nagyon! Amúgy esetleg SZG valami hibát talált a könyvben és arra reagált így? Lehet benne elírás, de azért még mindíg "tisztábbak" ezek a könyvek, mint a régi ÚjVénusz-os kiadások, meg egy-két Rakétás... szerintem.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. július 31. 22:45 | Válasz erre | #58
Igen, igaz hogy más a számítógép előtt és más könyv formátumban olvasni, de minden csak megszokás kérdése. Maga a monitor sem veszélyes, ha nem túl sokat bámulod, mint ahogyan gyertyafényben olvasol könyvet, és megerölteted a szemed. Válság van a könyvpiacon is, sajnos voltak olyan könyvek, melyeket nem állt módomban megvenni, hát letöltöttem és monitor előtt olvastam. Igen, ha könyved van nem kell az egeret görgetni, nem zuhansz ki a folyamatos olvasásból, bele teheted az ujjad, ha csalni szeretnél egy picit, viszont nincs ingyen! Valamit valamiért! Engem leginkább az tud felbosszantani, ha azért nem tudok tovább haladni, mert valamely tárgyat nem lelem meg időben, vagy egy nyüzüge ellenfél végez velem! Az Éjféli tolvajban nem kell túl sok tárgy, és sok a nyüzüge ellenfél. A könyv alakra nem kell sokat várni, bár a nyomdának is van kapacitása, mindenki hozzájuthat, aki igényli. Runner kolléga ezen a téren is nagyon korrekt, ami valljuk be a mai világban nem annyira jellemző...
SzG kolléga, legutolsó hozzászólásodat nem igazán értem, amolyan balladai homály fedi...
© SzG
2010. július 31. 21:25 | Válasz erre | #57
Azért az "Ordanáré"-ba majd nézz bele gépen. :)) (Az valószínűleg amúgy se fog megjelenni... legalábbis kétlem, hogy valaki ki akarná adni. LOL)
2010. július 31. 20:50 | Válasz erre | #56
Én úgy tudom, hétfőn már könyv formában is elérhető lesz. Javítsatok ki, ha tévedek!
Szerintem aki olvasni akarja, várja meg. Teljesen más könyvből olvasni, mint gépen. Sokat ronthat a hangulaton, meg a szemeden is. (Igen, nekem is LCD monitorom van, de akkor is!) :)
© Kamo
2010. július 31. 13:27 | Válasz erre | #55
ngabko: Runner ebben a kérdésben (is) az, aki válaszolhat; esetleg írj neki egy e-mailt.
© ngabko
2010. július 31. 13:16 | Válasz erre | #54
Sziasztok!
Papír alapon mikortól elérhető a könyv?
© cock
2010. július 31. 01:05 | Válasz erre | #53
Városi gyerek vagyok mégis tudom mi az, hogy abált szalonna. Mondjuk tény, hogy így a ki igekötővel még soha nem láttam ezt leírva, de még csak hallani se hallottam KI abálásról. :D
© SzG
2010. július 30. 22:26 | Válasz erre | #52
Na én meg lehet, hogy kicsit félreérthető voltam. Szóval nekem ezzel nincs bajom, sőt, valóban, ahogy Nimretil is utalt rá, ez hozzátartozik Killmaster stílusához, így egyedi! Olyan ez, mint nálam a körmondatok, meg a kismillió zárójeles közbevetés, meg az időnkénti fárasztó monologizálás... ezek adják meg a mi hsz-eink egyedi ízét. [smiley]taps[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2010. július 30. 22:07 | Válasz erre | #51
Akkor a szalonnás szóvicchez. A szalonnát disznóvágáskor főzni (felénk abálni szokták, ha pedig kifőzik az kiabálják!) Tehát ebben a többjelentésű szóban gondolkodtam én. Egyébként a könyvben nincs ennyi felkiáltó jel, a kérdőjelek is csak az utolsó fázisban kerültek bele... Hát, ami a lelkesedést illeti, azt eme közösség táplálja, hol pozitív, hol negatív irányba, de a kritikák is jobbá teszik a fordítást, és a földön tartanak, hogy ne szálljak el magamtól! Azért örülök, hogy végre pontot tehettem ennek a könyvnek a végére, és koncentrálhatok végre a Kard mesterére, mellyel csűnyán elmaradtam a terveimhez képest... De jó munkához idő kell, leginkább szabadidő.
© SzG
2010. július 30. 21:08 | Válasz erre | #50
Egyébként pedig:
"Nem ordibál, de azért felemeli a hangját. Indulatosan beszél"
Hát egy 'killmaster' hogy beszéljen? :))
© SzG
2010. július 30. 21:03 | Válasz erre | #49
Azért én találkoztam már ponttal lezárt mondattal is!
"Most már csak Runneren múlik a dolog, hogy kicsit szerkessze át, és már nyomtatható is."
Igaz, ez valóban ritka, mint a fehér holló...
:D
2010. július 30. 19:46 | Válasz erre | #48
Okok, a könyvről még semmit sem írtam, a hszedről volt szó. :) Azt értem kiabálás alatt, hogy mikor olvasom, úgy érzem, mintha hallanám, ahogyan valaki felolvassa a szöveget. Nem ordibál, de azért felemeli a hangját. Indulatosan beszél, érzelmei hangszínében tükröződnek. (Ez egy picit olyan, mint mikor az ember könyvet olvas, s tényleg elképzeli, mi történik.)
Így érthető, mit akarok mondani? Szóval lassan már kezd stílusa lenni a szövegednek. Olyan Killmasteres. :) A szalonnát pedig én nem értem.

Amúgy tényleg csak vicc volt a felkiáltójeles dolog. Azért írtam, mert az összes mondatod végére felkiáltó jelet tettél. Mondjuk most már a ... is megjelent, ráadásul két helyen is.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. július 30. 19:19 | Válasz erre | #47
Hát nem tudom mit értesz "kiabálás" alatt, nálunk a szalonnát szokták kiabálni, meg ha végig nagybetűvel írom a betűket, de erre külön figyeltem... Egyébként a könyvet nem én írtam, csak fordítottam, és ebben többen is benne hagyták a kézjegyüket! Talán ezért is lett kicsit más, mint az eddigiek, amolyan Killmasteres! Van, akinek azért ez is bejön! Ráadásul agyaltam eleget, hogyan küszöböljem ki a logikai bukfenceket a történetben! Remélem azért a többség meg lesz elégedve a munkámmal, illetve többek munkájával, mert nem egyedül engem illet dícséret, vagy szidás! Egyébként még óhajtó mondat is szerepel a könyvben valahol...
2010. július 30. 13:34 | Válasz erre | #46
Csak azért írtam, mert egész fura hatása van így a szövegnek. Bennem olyan érzést kelt mikor olvasom, mintha "kiabálva lenne". Ööö... nem tudom ez mennyire érthető. Lényeg a lényeg, ha ez a lelkesedésedet tükrözi killmaster, akkor nekem tetszik :) Legalább rögtön tudom, hogy tényleg te írtad :).
© SzG
2010. július 30. 11:00 | Válasz erre | #45
"(Remélem azért a könyvbe becsempésztél néhány kérdő, esetleg kijelentő mondatot is! :)"
Ez jó volt. :)))

No ha tényleg nem olyan tipikus "kockacsörgős" KJK, akkor majd szerintem én is belenézek.
2010. július 30. 10:33 | Válasz erre | #44
Rendben, ha lesz időm, lehetőségem, akkor beszerzem! Kíváncsian várom!
(Remélem azért a könyvbe becsempésztél néhány kérdő, esetleg kijelentő mondatot is! :) Bocs! Ez most tényleg csak úgy a poén helyett! Remélem nem veszed sértésnek! Meg tényleg érdekel, ha valóban kisebb szerepe van a kockadobálásnak. Meg a "logikus döntések" is jól hangzik. Amúgy már lehet venni is? (Már könyv formában, úgy értem.))
© killmaster (Savanyúhas)
2010. július 30. 00:48 | Válasz erre | #43
Immáron elkészült a (remek)mű, hogy mennyire remek, azt az olvasókra bízom! Megmondom őszintén, itt-ott még én is meglepődtem a szöveget olvasva, egészen más így kiforrottan látni! Köszönöm minden közreműködőnek a segítséget, nélkületek nem sikerült volna a dolog! A fórumozók pedig bátran olvassanak bele, lehet kritizálni, jót és rosszat is szabad írni, kinek mennyire tetszett vagy éppen nem nyerte el a tetszését! Hozzáteszem az angol verziótól némely helyen eltértünk, mely a könyv javára szolgált! Ez végre egy olyan könyv, ahol nem elsődlegesen a kockadobásokon múlik az életed, hanem a helyes döntések, és némi logika szükségeltetik a sikerhez! Kalandra fel!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. július 15. 15:27 | Válasz erre | #42
Sosem gondoltam volna, hogy így megizzadok az Éjféli tolvaj fordítással! Amikor Runner visszaküldte átnézésre, bizony akadt még benne bőven mit kijavítani! Most már csak Runneren múlik a dolog, hogy kicsit szerkessze át, és már nyomtatható is. Az angol verzióban volt ám bőven hiba, nem is értem, hogy nézték így be a kiadónál! A magyar kiadás tutira jobb lesz, aztán a többit majd meglátjátok!
2010. július 5. 07:46 | Válasz erre | #41
A Blacksand-ban levő térképek és adatok szerintem segítenek majd a térképészetben, mivel ott eléggé részletesen kivesézték a várost.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. július 4. 22:18 | Válasz erre | #40
Most, hogy az Éjféli tolvaj végső munkálatai folynak, talán elárulhatok pár műhelytitkot. Egy hagyományos fordító azt hinné, hogy ha lefordítja az angol szöveget, akkor minden szép és jó, mehet kiadásba. Igen ám, de mi van akkor, ha az angol verzióban is akadnak hibák szép számmal? Akkor bizony a fordítónak kell cselekednie... Az Éjféli tolvaj bizony hemzsegett a logikai bakiktól, és ezt leginkább a könyv írójának lehet felróni! Sőt minden bakit én sem fedeztem fel, volt amire Runner hívta fel a figyelmem! Tehát nem kell megrettenni, ha valaki olvasta az angol verziót, és helyenként eltér majd a magyar kiadás attól! A könyv talán legnagyobb hibájának a fejezetszám pocsékolást tudnám felróni! Van benne 10-15 fejezetpont, amit az író töltelék szöveggel töltött meg, illetve helyenként túl triviálisak a lehetőségeink! Persze tudom, hogy ezek a könyvek a fiatal korosztálynak íródtak, na de annyira ők sem alacsony szellemi kapacitásúak, hogy bizonyos dolgokat ne látnának át! A könyv több szempontból egyedinek is mondható! Van egy hely a könyvben (most nem árulnám el, hogy hol), ahol felszólít bennünket az író, hogy tedd próbára szerencséd! Ez ugye mindegyik könyvben előfordult már. Na de olyan még nem volt, ha szerencséd van, akkor is meghalsz, és ha nincs, akkor is! Csak éppen más-más dolog miatt! Na ez a 22-es csapdája... A másik dolog a könyvvel a térkép-mizéria volt, ugyanis ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, hol és merre kalandozunk a Feketehomok kikötőben, kell egy jó térkép! Amit az angol kiadáshoz mellékeltek, minden volt csak jó nem... Én is a Titán című könyv alapján azonosítottam be a helyeket, és még így is Cock kolléga segítsége kellett, hogy minden a helyére kerüljön. Mindezek ellenére a történet eléggé egyedi, nem világmegváltós sztori! Főgonosz sincs benne, egyszerűen el kell lopnunk egy drágakövet! A borító ebben az esetben inkább félrevezető, a zsákmányunkat jól elrejtették! Ellenfél akad benne persze, de egyikük sem brutális, ami szerintem a könyv javára válik! Vannak képességeink, melyeket mi választhatunk meg; célszerű jól átgondolni a választást! Nehézségre kb. olyan, mint a Gyíkkirály szigete, sok halálcsapda nincs benne, de számtalan jó poénnal tarkították a sztorit! Vannak persze csapdák is, melyet az óvatlan tolvajoknak állítottak, no meg számtalan mást dolog is, de nem szeretném elárulni az összes titkot, fedezzétek fel ti magatok! Én nem tenném be a top 10-es alkotások közé a könyvet, de a középmezőnyben jól megállja a helyét!
© marczy
2010. június 26. 17:44 | Válasz erre | #39
Milyen jó kis reklám ez a macs az oldalnak! A kritikai megjegyzéseket minden könyv kapcsán elnyávoghatná... A Pusztítót pl. én is csak nagyon gyakorlott kalandozónak ajánlanám, viszont A mélység démonain kívül az Éjsárkány is pazar lett. A fordítások tekintetében egyelőre FireFoX a csúcs, nagyon ráérzett az ízére.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 26. 13:36 | Válasz erre | #38
Nahát ez a macsek milyen pokoli mázlista! Ja az én borítom lehet világos zöld, a sötét zöldet már ellőtték az Új-vénusznál! Az annyira nem is tetszett! Ellenben a Mélyég démonai nagyon pazar, bőszen lapozgatom és irtom a víz alatti világ teremtményeit!
© runner
2010. június 26. 12:04 | Válasz erre | #37
Kritikusunk ismét feltünt:

[img=http://zagor.hu/egyeb/et_cica.jpg]kép[/img]
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 22. 22:00 | Válasz erre | #36
No igen! Ha lehetne tényleg zöld borítóval szeretném a saját példányomat. Belátom kissé különc kérés, de mint a könyv fordítójának, elnézitek ezt nekem! Remélem sokaknak tetszeni fog a könyv, beleadtam apait-anyait! Akiknek bejött a Tolvajok városa, azoknak ez a könyv is tetszeni fog. Érdekessége, hogy a helyes út nincs igazán kikövezve, de döntéseink komoly kihatással lehetnek a sikerre...
© runner
2010. június 22. 20:42 | Válasz erre | #35
Elkészült a tesztkönyv. Nemsokára kiolvasom.
Szerintem nagyon jól néz ki a piros boritóval.
(De ha Killmaster zölddel szeretné, úgy kapja.)
A belső szines térkép nagyon jól néz ki!
Továbbiakban, ha majd olvastam.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 21. 08:21 | Válasz erre | #34
Alig várom a tesztkönyvet, no meg a véleményeteket elsősorban a könyvről és a fordításról! Két és fél hónapnyi munkám fekszik benne, és bár a szövege eléggé egyszerűnek mondható a többi könyvhöz képest, azért akadtak fejezetpontok, amivel meggyűlt a bajom. Azt persze nem gondoltam volna, hogy ennyi vita és csatározás előzi meg a könyv kiadását. És hol vagyunk még a nyomtatott verziótól? Ahogyan elmondtam már korábban, a könyv hemzsegett a logikai bakiktól, melyeknek egy részét kijavítottam, másokat a szöveghűség kedvéért benne hagytam, bár ezek tényleg nagyon apró hibácskák! A szövegen véleményem szerint sokat változtatni nem kell, igyekeztem választékosan fogalmazni, és bővített mondatokat használni. Ezzel nem azt mondom, hogy remekművet alkottam, hibát mindenben lehet találni. Runner kolléga szerkesztői munkáját ismerve minden adott, hogy egy igazán jó könyv kerüljön a kezetekbe! Persze meg kell említenem Cock kolléga nevét is, aki számos hasznos tanáccsal és némi fordítói munkával járult hozzá, hogy elkészülhessen a könyv! Hasonlóan érdekes, bár teljesen más jellegű a Kard mestere című könyv is, logikai bakik ott is akadnak, azért az angol kiadások sem mentesek a hibáktól...
© runner
2010. június 20. 22:12 | Válasz erre | #33
Befejeztem a fejezetek beillesztését, elrendezését.
Nemsokára készül a tesztkönyv, és még át kell nézni, javitani.
A főhős Te vagy!
© runner
2010. június 1. 16:47 | Válasz erre | #32
A 6-oshoz nem nyúltam.
Akkor a 10-es meg kerüljön feljebb, a pirosba. oké.
A főhős Te vagy!
© cock
2010. június 1. 16:20 | Válasz erre | #31
Ok, az új térképen a 6-os jó helyre került, a 7-es is, a 10-es elvileg rossz helyen van, mert itt ugye (tekintve hogy a térkép 90 fokkal balra van elforgatva a függőleges tengelye kelet-nyugati irányt, a vízszintes tengelye észak-déli irányt jelent.
Ahogy kellene: [img=http://img46.imageshack.us/img46/7803/terkepreszlet2.png]kép[/img]
Vagy otthagyni a 10-est, ahol van, de akkor annak a neve Hívogató Ujj kocsma legyen.
Az meg hogy kilóg a Noose-ból és nem a félkörív egyik épülete nem nagyon számít, mert a történet is azt írja, hogy at the edge of the Noose. A Noose egyúttal egy kerület neve is és ebbe a kerületbe simán belefér még az a rész is, ahova én tettem a 10-est.
© runner
2010. június 1. 14:18 | Válasz erre | #30
Javítottam a fordításban, meg a dokumentumban, amiben 130 fejezetet már átillesztettem, a "Kereskedők Céhe" meg a "Tolvajok klánja" szavakat.
A főhős Te vagy!
© runner
2010. június 1. 13:41 | Válasz erre | #29
Még azért megvárom cock hozzászólását, hogy jók e így a pontok a térképen.

Amúgy ez a lista:

1. Fekete Rák fogadó
2. Brass, a kereskedő háza
3. Halász kapu
4. Akasztófa kapu
5. Azzur nagyúr palotája
6. Madame Csillag háza
7. Kereskedők Céhe
8. Középső híd
9. Palota híd
10. Patkány és Menyét ivó
11. Éneklő híd
12. Küzdőtér
13. Foltos Kutya kocsma
14. Tolvajok klánja
15. Takács kapu

Kis-nagy betűkre is figyeltem.
A Kereskedők Céhe nagy c, míg a Tolvajok klánja kicsi k.
Neten ezek voltak töbségben.
Patkány és Menyét ivó, nagy P és nagy M.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 1. 13:28 | Válasz erre | #28
Így tökéletes Runner kolléga! Akkor a kereskedők céhe és a Tolvajok klánja! Okés! Az Óra utcát valószínű azért írtam, mert régebbi térképvázlatot néztem valószínűleg! A 10-es így került jó helyre, mert valójában ott van a Patkány és menyét ivó. Majd a szöveget figyeld, ahol tolvajok céhére hivatkozom, akkor ott klán lesz... Tőlem mehet nyomtatásba is!
© runner
2010. június 1. 13:09 | Válasz erre | #27
Killmaster: Az Óra utca ott van a térképen. Nem értem miért írtad, hogy jelöljem be.
A főhős Te vagy!
© runner
2010. június 1. 13:04 | Válasz erre | #26
Ehh.
Akkor nem Tolvajok Klánja, hanem Céhe maradjon mindenhol?
Szerintem jó lenne a Klán szó arra. A kereskedők meg céh.
Arréb raktam a 10-es pontot.
Akkor rossz helyen van? felfelé kellett volna tenni?
Meg akkor mi a 10-es most végül is?
A főhős Te vagy!
© cock
2010. június 1. 11:49 | Válasz erre | #25
10. Hívogató Ujj kocsma
A Patkány és Menyét ivó helye nincs beszámozva. Erre mondtuk, hogy a 6-ostól keletre (azaz a térképen felfelé)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 1. 11:49 | Válasz erre | #24
Egyébként Runner,ha figyelmesen olvasod a kommenteketláthatod, hogy a Tolvajok Céhéről illetve klánjáról vitáztam Cock kollégával. Maradjon meg a céh kifejezés, a többit meg már leírtam! Remélem így mindenkinek megfelel majd!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. június 1. 11:33 | Válasz erre | #23
A belső térképpel kapcsolatban írtam már neked korábban, hogy az óra utcát jelöld be rajta, mert annak szerepe lehet a történetben. A dalmata kocsma pedig maradjon Foltos kutya! A többi nekem megfelel, de ha valakinek van még problémája kéretik jelezni...