Zagor.hu
Zagor.hu fórum
A Bíbor Úrnő árulása
BejelentkezésElfelejtett jelszó
2022. február 17. 06:40 | Válasz erre | #14
De ha nem ide a fórumba ír az sem baj, mert majd bemásolod nekünk, ugye? Nem szeretnénk egyetlenegy ismertetőt sem elmulasztani a könyveidről.[smiley]szeret[/smiley]
© SzG
2022. február 3. 20:11 | Válasz erre | #13
Hello Rossa!

Örülök, hogy jobban vagy. :)
A Végzet Prófétái: nem is tudtam, hogy még kapható a Silverlandban. :O (Alig pár példányt vettek át, és azokat is már vagy egy éve... Azt hittem, rég elfogytak.) Mindenesetre köszönjük a vásárlást, és természetesen jó szórakozást a könyvhöz! Ha a végére értél, és lesz hozzá kedved, írj majd pár sort róla ide a fórumra (van saját topicja is a könyvnek kicsivel feljebb).
A kiadással kapcsolatban hamarosan írok egy privát üzenetet. :)
© Rossa
2022. február 3. 16:02 | Válasz erre | #12
Hello SzG!

Közben lebetegedtem, de mára jobban vagyok, szóval tudok válaszolni. Köszi a linkeket, megnézem őket, kíváncsi vagyok, honnan indultatok el, és, hogyan tettétek meg ezt az utat. Épp az imént rendeltem meg a Végzet Prófétáit a Silverlandtől, amint meglesz annak is nekifutok, a róla korábban olvasott elemzés alapján ígéretesnek tűnik. :-)

Rossa
© SzG
2022. január 30. 20:31 | Válasz erre | #11
Illetve ha már érdeklődsz a történetünk iránt, akkor még ajánlanék két interjút. :) Az egyik a Végzet Prófétái, a második pedig a Karavánkísérők kapcsán készült velünk, és beszélünk bennük a könyvek születéséről, valamint a kezdetekről is (főleg az elsőben).

[url=https://www.lidercfeny.hu/download/akf/2021/lidercfeny_akf_202102.pdf?fbclid=IwAR2whBZXmyk9zYvZNFh9rr_S3PS2QcTh66zZ0SFGbCnI1bpVdlhyefmReSc]A Végzet Prófétái interjú[/url]

[url=https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=272559661490947&id=100335215380060]Karavánkísérők interjú[/url]

:)
© SzG
2022. január 30. 19:51 | Válasz erre | #10
Hello, Rossa!

Nem, tényleg elég sokan látnak fantáziát a lapozgatós műfajban, viszont valóban az a helyzet, hogy kb. 90 százalékban gyerekkönyvek jelennek meg... Vagyis, hogy pontosabban fogalmazzak, meséskönyvek, amik épp olyanok, ahogy írtad: teljes egészében nélkülözik az erőszakot, és az ijesztő alakokat és jeleneteket is. Ráadásul a legtöbb inkább füzet, mint könyv (tehát nem túl tartalmasak), és a színvonalukkal is sokszor gond van. Igaz, szinte mindegyik tartalmaz kisebb-nagyobb fejtörőket, rejtvényeket, és gyakran van némi ismeretterjesztő jellegük is, úgyhogy teljesen haszontalannak azért nem mondanám őket. De mindenképp jobb lenne, ha nem ezek lennének túlsúlyban, hanem a fantasy/sci-fi/horror stb. lapozgatósok (mint a 90-es évek elején)... de hát úgy tűnik, hogy a kiadók ezekben kevésbé látnak fantáziát. Viszont valóban egyre több a magánkiadású lapozgatós is, és ezek azért többnyire olyanok, amiket a régi motorosok is bátran forgathatnak. :) Csak pesze valóban nem jutnak el olyan széles rétegekhez (szóval annyira nem meglepő, hogy te sem hallottál róluk).
Ami minket illet, tényleg nem nagyon írtunk még a "történetetünkről". :) Röviden annyit, hogy az elmúlt években több játékkönyvíró-pályázatot is kiírtam (konkrétan kettőt), és lényegében a jelentkezőkből állt össze a csapatunk, valamint a sorozatunk is. Kezdettől fogva komolyabb, és a régi rajongókat megcélzó, az "aranykort" lehetőleg minél jobban felelevenítő könyvekben gondolkoztunk mindannyian (nyilván mi is ilyeneket olvasnánk a legszívesebben :)), a magánkiadást pedig azért választottam, mert már volt benne némi tapasztalatom (2009-ben is megjelentettem már így egy könyvet, A bizonytalanság börtönében címűt), másrészt amúgy se biztos, hogy lett volna más lehetőség. :) Illetve nekem egyébként megfelel ez a fajta kiadási módszer, mert így valóban pont olyan formában tudom-tudjuk kiandi a könyveket, ahogy szeretnénk, nem szól bele semmilyen "külsös" vagy "kiadós" ember semmibe (meg nem húznak le anyagilag stb.). Ami a nehézségeket illeti, volt bennük részünk (főleg az elején, amikor még szinte senki nem ismert minket; a terjesztők/árusítók se vettek komolyan minket sokáig), de mivel mindannyian nagy rajongói vagyunk a műfajnak, és tényleg hiszünk abban, hogy lehet létjogosultsága a komolyabb magyar lapozgatósoknak, így minden nehézségen sikerült túllendülnünk. :) Persze ebben segített a szerencsére egyre bővülő támogatói- és olvasói körünk is.
Most ennyit, de privátban akkor megkereslek a napokban, és értekezünk a magánkiadás részleteiről. ;)
© Rossa
2022. január 30. 17:06 | Válasz erre | #9
Hello SzG!

Bevallom a magam részéről eléggé kiestem a lapogatós könyvek piaca fejleményeinek figyeléséről, - én tényleg azt hittem, hogy a "műfaj" kihalt, és pusztán pár Tűzhegy Varázslóján nevelkedett figura (köztük én is :-) ) lát ebben manapság érdekességet, fantáziát. Említed, hogy a dungeon crawlerekkel csak szűk réteg célozható, - mi az akkor ami manapság ebben a stílusban eladható? Bár utalsz rá, hogy gyerekkönyvek, de ugye a régi KJK könyvek is gyerekkönyvek voltak, hisz igazából még a saját bátyámról sem tudtam volna elképzelni, hogy anno leül az egyik mellé és nekilát olvasni, holott csak pár évvel volt idősebb mint én. Vagy ez esetben úgy érted a gyerekkönyveket, hogy kifejezett mesekönyvek, mindenfajta szörnyetegek, csapdák, és halálos végkifejlet nélkül? Egyébként érdekesség kedvéért kíváncsi lennék a privát megjelentetés anyagi vonzatára is, de, tényleg csak olyan szinten, hogy felmérhessem, az még belefér-e az elfogadható hóbort kategóriába, vagy már túlmutat azon. :-) Ha ebben tudnál segíteni, akkor szívesen megadok egy e-mail címet, amin keresztül beszélgethetnénk. Köszi a két linket, amit megosztottál, - mondanom sem kell, újak voltak számomra, a Visszatérés a Tűzhegyre c. könyvet, szerintem meg is rendelem a Kaméleon Komix oldaláról. Átnéztem a www.vindgardia.hu-ra is, és mindenképp gratulálni szeretnék az eredményeitekhez, szép kis világot sikerült felépíteni. Valahol elérhető a történetetek, hogyan alakítottátok meg a társaságotokat, mi vezérelt az első könyv kiadásakor, milyen nehézségekkel néztetek szembe míg idáig eljutottatok? (Mert ilyesmikre nem bukkantam az oldalatokon, de lehet csak nem a megfelelő helyen kerestem.)

A saját könyvem kapcsán pedig csak annyit, hogy a szabályok úgy érzem ott tényleg másodlagosak, a nyelvezet, hangulat, történet inkább ami az erényei közt tüntethető fel, - ezért javasoltam, hogy a szabályok tüzetes áttanulmányozása nélkül is érdemes belevágni. Azokat egy következő átdolgozás során igyekszem egyszerűsíteni, hogy ne álljon akadályként a leendőbeli olvasó és a kaland elkezdése közt. :-)

Köszi még egyszer válaszod,

Rossa
© Rossa
2022. január 30. 16:33 | Válasz erre | #8
Hello Denko!

Köszi a választ és az ötleteket! Tényleg úgy érzem mindkettőben van valami (a küldetésből való kihátrálás / a Bíbor Úrnő legyőzése a megfelelő tárgyak, információk birtoklása révén), szóval szerintem a könyv következő változatában ezeket javítom. Hiszen végül is a Szellőpillék látják a jövőt, azaz a Garabonciás fel lehet készülve az olvasó esetleges nemleges válaszára, így előre rendelkezik egy B tervvel. A végső összecsapást pedig akkor egy kicsit kibővítem, hogy a játékosnak még ott is kelljen pár döntést hoznia, azaz akkor se érezze biztonságban magát ha az összes fontos tárgy a zsebében lapul, és kellő mennyiségű baráttal rendelkezik, akik a tárnák mélyéről reménykednek a sikerében.

Köszi ismét a meglátásokat,

Rossa
© Denko
2022. január 27. 19:37 | Válasz erre | #7
Elsőre átmentem, rutinos játékosként benéztem mindenhová, beszéltem mindenkivel. A Építőnél kicsit zavarónak találtam, hogy külön próba is kell. Ez eléggé szerencse függővé teszi a dolgot.
A csille kulcsánál nekem elég egyértelműnek tűnt, hogy mit szeretne a manó. (Előtte beszéltem a fajtársaival.)

A monsztáknál elsősorban azt nézem, bele simulnak-e a történetbe/közegbe. Itt ezzel nem volt gond, és kellően változatosak is.

Történet: Fenntartja az érdeklődést, hogy ki lehet az Úrnő/Fekete Apát, bár kicsit fura, hogy in character nem hallottam még róluk. Az tetszett, hogy a háttérsztori kihat a történetre. Az viszont zavaró, hogy elállhatok a küldetéstől.
Volt már ilyen (A fenevad nyomában/Bíbor áradat), de most az egész világról van szó. Nem életszerű, hogy "Belefáradtam, f@szom az egészbe!"
Azt hittem lesz valami poén, pl. a Garabonciás mégis kerít valakit, én meg a végén irigykedhetek a megdicsőült hősre. ;)

© SzG
2022. január 27. 12:21 | Válasz erre | #6
Hát nem szívesen ignorálnám a szabályokat egy játékkönyv esetén... :) Majd megpróbálom akkor kinyomtatni és úgy olvasni, vagy ilyesmi...

"utánaérdeklődve azt hallottam, hogy inkább az online kalandjátékok népszerűek manapság, a könyv formátumúakkal szemben."
Ezzel vitába szállnék. :) Egyértelműen népszerűek a papír alapú lapozgatósok manapság, sőt, bátran kijelenthető, hogy reneszánszukat élik. Gyakorlatilag "futószalagon" érkeznek az újabb és újabb magyar nyelvű játékkönyvek; csak az elmúlt pár évben több tucat megjelent (igaz, a legtöbb gyerekeknek szól). Ráadásul jó néhány egészen szépen fogy: például Bojti Anna könyvei (Éjszaka az Állatkartben, A Lidércerdő mélyén), de a [url=https://chameleoncomix.eu/]Kaméleon Komix[/url] által kiadott új Fighting Fantasy-könyvek is népszerűek, sőt, még a mi "hobbisorozatunk", a Vindgardia Hősei is (www.vindgardia.hu).
Ettől függetlenül persze egy oldschool dungeon crawlert tényleg nem nagyon érdemes elküldeni a kiadóknak, mert úgysem fogják megjelentetni - ez ugyanis tényleg nagyon rétegműfaj, ha pedig magyar a szerző, és ismeretlen, még nehezebben eladható. :) Viszont magánúton, alacsony példányszámban talán ki lehetne adni, kimondmottan a KJK-rajongókat megcélozva... Ahogy én is kiadtam a Vindgardiás-könyveket, meg ahogy Athor R. Chynewa is kiadta [url=https://kronikak.hu/2022/01/26/athor-r-chynewa-vadaszat-a-kriagra-fantasy-jatekkonyv-kritika/?fbclid=IwAR223jnHiEHUYbmFQurQygP8LDaQ_EQpXmMcxNcC2XAmjpnTmRljJAggN6U]Vadászat a Kriágra[/url] c. könyvet épp a napokban. Persze ez sem egyszerű azért, kell hozzá némi pénz, aztán a terjesztéshez meg kapcsolatok és reklámok. :) De megoldható a dolog... Talán érdemes lenne neked is megfontolni a magánkiadást. :) Nyilván tudánk segíteni ebben-abban... főleg a reklámozásban, mert az senkinek sem kerül pénzbe. :))
© Rossa
2022. január 27. 11:03 | Válasz erre | #5
Hello Denko!

Tegnap válaszoltam a bejegyzésedre, de abban elfelejtettem megkérdezni, hogy elsőre sikerült végigjátszani a könyvet? Azért kérdem, mert íróként a nehézségi szintjére nem volt reális rálátásom. Ugyan kevés létfontosságú pont van benne, amit az olvasónak érintenie kell, ill. bizonyos "küldetések" több úton keresztül is teljesíthetőek (pl. a Farkasverem megoldásához több helyen lehet tárgyakat találni, és ugyan változó mértékben, de mind megkönnyíti az átjutást), azonban van egy-két helyszín, aminek az elrejtésére gondosan ügyeltem (pl. az Építő szálláshelye, vagy a száguldó csillét megállító kulcs), s ezek meglelése talán komolyabb kihívást jelenthet.
A másik kérdésem az volna, hogy az ellenfeleket mennyire találtad benne színesnek? Igyekeztem elkerülni a tipikus ork, goblin csapatokat (igaz, a történet jellegéből eredően zombik azért akadtak), de nem tudom, hogy ez érezhető-e olvasás közben, ill. befolyásolja-e a hangulatot?
Az utolsó kérdésem pedig az lenne, hogy számodra az olvasás élményéhez hozzájárult a könyv lassan kibontakozó története, valamint bizonyos múltbéli dolgok kihatása a végjátékra, (akár a magyarázat, hogy miért épp a játékos az, aki szembeszállhat a Bíbor Úrnővel, stb.) vagy ez annyira nem érzékelhető, s ezért az olvasmány marad egy normál labirintusban csavargás szintjén?

Köszi a választ előre is,

Rossa
© Rossa
2022. január 27. 10:52 | Válasz erre | #4
Hello SzG!

Köszi, hogy belenéztél, neked is azt tudom javasolni, hogy a szabályrendszert hagyd nyugodtan, hisz valóban eltér a normál KJK könyvek szabályaitól, és kicsit hosszú is, ezért időigényes vele elbíbelődni. Viszont a könyv ettől függetlenül is olvasható, mivel igyekeztem úgy megírni, hogy legyen története, sodra, szórakoztasson a nyelvezete, s időről-időre derüljenek ki bizonyos részletek, ahogy az olvasó halad benne előre, azaz ne csak egy egyszerű labirintusban tekergés legyen, aminek a végén ott tornyosul a főellenfél, hanem legyen tartalma, cselekménye.

A könyvet kinyomtattam és beköttettem, úgy tíz példány lehet belőle, de ez csak házi megoldás, igazi kiadóhoz nem juttattam el, ahhoz kicsit túl hosszú, ill. utánaérdeklődve azt hallottam, hogy inkább az online kalandjátékok népszerűek manapság, a könyv formátumúakkal szemben.

Köszi a választ! :-)

Rossa
© SzG
2022. január 26. 20:24 | Válasz erre | #3
Hello!

Én is belenéztem vagy egy hete, tényleg igényesnek tűnik, és a klasszikus dungeon crawlerek hangulatát is jól hozza. :) Mondjuk a szabályrendszer nekem is eléggé "túlkomplikáltnak" tűnt, de majd még emésztgetem. :)

"hogyha az olvasó a történet papíralapú változatát bújja, akkor valóban olyan érzése legyen, mintha a könyv ellen küzdene."
Ezek szerint várható, hogy könyv formájában is megjelenik? Vagy esetleg már meg is jelent?? :O
© Rossa
2022. január 26. 19:44 | Válasz erre | #2
Hello Denko!

Köszi szépen a véleményt és a türelmet, hogy végigolvastad! :-) Egyet tudok érteni a meglátásaiddal, - a szabályrendszer terén valóban a kockamentesség vezérelt, valamint az, hogyha az olvasó a történet papíralapú változatát bújja, akkor valóban olyan érzése legyen, mintha a könyv ellen küzdene. Ez viszont nem érzékelhető az online verzióban, így marad a körülményesség - hiszen egy pdf-ben kényelmetlen lenne ide-oda kattintgatni, aztán visszalapozni az eredeti oldalra. Mikor felmerült az online megjelentetés gondolata, akkor eltöprengtem a szabályok korrigálásán, de ahhoz nagyon bele kellett volna nyúlni a könyvbe (sok helyen történik hivatkozás a Végzet kockáira), ezért inkább hagytam az eredeti verzióban. Viszont meglátásaidból okulva azt tanácsolnám mindenkinek, aki időt szánna a könyv által kínált kalandokra, hogy csak a történetre összepontosítson, és ne bíbelődjön a speciális szabályokkal, ami a sok lapozgatást eredményezné.

A bossfight-ot valóban nem próbáltam olyan nehézségűre összehozni, mint mondjuk a Varázsló Kriptájának végjátéka volt, bár egy picit ihletet merítettem belőle, és a hangsúlyt inkább al-küldetések teljesítésére helyeztem (barátok gyűjtése, varázstárgy megszerzése, halálos csapdák elkerülése stb.), szemben azzal, hogy az utolsó pillanatokban is élet-halál döntések elé állítsam az olvasót. Ill. még annyit fűznék ehhez, hogy a boss fight-ot két epizódra bontottam, az egyik az általad is említett összecsapás a Bíbor Úrnővel, a másik viszont a valamivel harc orientáltabb küzdelem a Fekete Apáttal és csatlósaival.

Köszönöm a kedves szavakat melyekkel a történetet és a hangulatot illetted! :-) Az alapkoncepció valóban klasszikus, világmegmentés, - amivel egyedivé próbáltam tenni az a világpusztítás módja volt és a kerettörténet a varázslórendről, no meg a főszereplő történetbe csöppenése, - valamint hátterének kihatása az egész küldetésre.

Hálás vagyok véleményedért, és köszönet mégegyszer az elolvasásért! :-)

Rossa
© Denko
2022. január 24. 09:17 | Válasz erre | #1
Érdekes könyv, a térkép készítős játékok kedvelőinek tudom ajánlani. (Ti., ez egy labirintus játék, 500 f.pontban.)

Tudjuk le először a negatívumokat.

Szabályok: (Hitelt érdemlően nem tudtam kipróbálni, ahhoz papír alapon kellene játszani, szóval a véleményemet kezeljétek fenntartásokkal.)
Értem, hogy a cél a dobókocka mentesség volt, de ennyire agyonbonyolítani kb. mindent, szerintem nem kellett volna.

Bossfight: Ez nagyon béna lett.

[spoiler]Eljutok végre a Bíbor Úrnőig. Az ezeréves, nagyhatalmú varázslónőig, aki végig úgy van felvezetve, mint valami győzhetetlen démon, vagy nem is tudom. És simán leszúrom karddal. Csak mert van 7 "barátom", akikkel átlag két szót váltottam, mielőtt hátrahagytam őket.[/spoiler]

Vannak töltelék fp.-k, ahol mindegy, hogyan döntök. Ezek helyett lehetett volna egy tisztességesebb összecsapást írni.

A kötet többi része szerintem rendben van. A történet ugyan sablon világmegmentés, de a gonosz terve egyedi. A fogalmazás igényes, az író végig próbál hangulatot teremteni. Az illusztrációk jól sikerültek, csak pár esetben nem értem, miért pont ezt választotta a rajzoló. (sínpár/farkasverem) Talán jobb lett volna pár élesebb kontúr, de ehhez nem értek.
Tetszik a felbukkanó fekete humor (a Vakmerő hős sztorija), az NPC-k a karakterüknek megfelelően viselkednek. A nehézséget ránézésre nem tudom belőni, nagyjából kiegyensúlyozottnak tűnik.

Aki szereti a labirintus játékokat, az biztosan kedvelni fogja.