Zagor.hu
Zagor.hu fórum
A Végzet Prófétái
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
A Végzet Prófétái – kritika

Előre jelezném, hogy csak mostanában kezdtem újraolvasni a klasszikusokat és régi olvasmányaim emléke már eléggé elhalványult, szóval azokkal csak érintőlegesen szeretném összehasonlítani a könyvet. 3 alkalommal futottam neki a kalandnak, harmadszorra csalás nélkül megoldottam, de nem olvastam át minden fejezetpontot és lehetőséget (még).

A Könyv formátuma:
Jobban tetszett volna, ha igazodik a klasszikus KJK könyvek méretéhez, tördeléséhez. Nekem túl nagy alakú a kiadvány és túl kicsik a margók. Nem vészes, nincs gond vele, de kényelmesebb olvasnom a megszokott méretet. Ettől a totálisan szubjektív dologtól eltekintve a kiadvány rendkívül igényes, jó megjelenésű. Esetleg, ha megoldható, érdemes lenne a további kötetek lapjainak aljára a megszokott kockákat odarittyenteni, hogy ne kelljen a mobilon kockadobás-szimulátort használni.

Illusztrációk:
Egyesek szerint túl kevés, legalábbis a szokásos KJK könyvekhez képest. Nekem nincs hiányérzetem mennyiségileg, már csak azért sem, mert a helyszínek, karakterek leírása elég szemléletes. Ennyi kell, de nem feltétlenül több. Igényesek, jól néznek ki, de kár lett volna emiatt további költségeket vállalni, vagy halasztani a megjelenést.

Tartalom:
Először én is meglepődtem, hogy csak 200 fejezetpontos a kaland, de a szokásoshoz képest hosszabbak az egyes fejezetek és az egész valóban sokkal olvasmányosabb, tartalmasabb. Nem kell tehát attól félni, hogy rövidke kalandban lesz részünk. Volt már olyan könyvélményem, ahol a szokásos 400 pont ellenére is érezhetően hamarabb átrágtam magam a tartalmon. Nagyon tetszett, hogy nincsenek benne fölösleges ide-oda lapozgatások. Így maga a kaland hangsúlyosabb, kevésbé töri meg a történetet a sok kaszabolás. Nincsenek benne túlcizellált leírások, de több helyen is valóban fontos infók vannak elrejtve a történet mesélése során. Sokkal élvezetesebb így olvasni, hogy hamar rájövünk, a szöveg nem az öncélú helykitöltés eszköze.

Sorspróba:
Nekem alapvetően az elgondolás tetszett, a mások által korábban kifogásolt fölösleges túlbonyolítást én sem raktam volna bele, de akár ez valóban kiváltható a játékos részéről egy sima kockadobással: 1-2: lapozok az első lehetőségre, 3-4: másodikra, 5-6: harmadikra. Részemről sosem szerettem a szerencse túl nagy szerepét, itt nem vészes a dolog, ennyi belefér a kaland változatossá tétele érdekében. Nekem úgy tetszene leginkább, hogy csak ott legyen sorspróba, ahol kevésbé számít, pl., ha az első lehetőség jön ki, akkor aranyat kapunk, amivel fel tudunk bérelni még csapatot, ha a második, akkor varázstárgyat, ha a harmadik, akkor másik tárgy, amivel szintén valami előnyhöz jutunk. A jelen sztoriban volt azért, ahol az egyik verzió esetén garantáltan buktam a kalandot.
Előfordult, hogy egy ponton, ha nem jól dobok ÉS nincs nálam a megfelelő csapat, akkor bukom egy tárgyat, amely hiányában a halál garantált egy későbbi helyszínen. Mondjuk az írók figyeltek arra, hogy ezt a tárgyat később is be tudom szerezni, szóval többször kell rossz döntést hozni, vagy előnytelenül dobni a sorspróbát, hogy elbukjunk. Ha a történet által javasolt úton megyek tovább, akkor nem találkozom egy személlyel és nem csatlakoznak a druidák. Nem szép dolog ez az írók részéről. Azt hiszi az egyszerű olvasó, hogy ha szerencsével sikerül hozzájutni némi plusz infóhoz, akkor az tényleg hasznos és feltétlenül érdemes követni, de néha mégsem, szóval érdemes kritikával fogadni még a legjobb szándékú tanácsot is a döntések meghozatalakor. Ez néha bosszantó, de igazából így életszerű.

Csapatok:
Szuper ötletnek tartom a csapatok összeállítást kockadobásos értékek használata helyett. Új színt visz a játékba, bevonva érezzük magunkat a történetbe. Már emiatt is érdemes többször nekifutni a kalandnak. Kifejezetten jó szórakozás ennek a kimatekozása! Gratula érte! Ha ezt a vonalat folytatjátok, akkor az megalapozza a további könyvek hangulatát. Sokkal jobban, mint a kockadobálós módszer.

Kihívás, balansz:
Kifejezetten ideálisnak érzem mind a nehézséget, mind a helyszínek és cselekmények változatosságát.
Elsőre nem ment, mert bár követtem a megszerzett infók alapján az optimálisnak vélt utat, hiányoztak tárgyak, csapatok, meg a szerencse is. A könyv viszont nagyon motivál az újrajátszásra, így nem kínszenvedésnek éljük meg az újrakezdést. Lehet új csapattal próbálkozni, más útvonalon, amik nagyon jól elkülönülnek egymástól. Így fedezve fel a lehetőségeket már könnyebb a célba elérése. A szükséges infókat, tárgyakat második, harmadik alkalomra már könnyű megszerezni, így végül a könyv, ha nem is elsőre, de 2-3 nekifutás alatt már valóban sikerélménnyel kecsegtet, csalás nélkül. Én más könyveket simán a harcok átugrásával szoktam, jó sokat csalva végigolvasni. Itt ezt most kifejezetten nem ajánlom senkinek, mert anélkül is meg lehet találni a helyes utat!
Csábít arra, hogy a nehezebb úton is végigolvassam a sztorit, szóval valóban érződik, hogy hatalmas gondot fordítottak az írók az események leírására, a balanszírozására. Más KJK kötetekben ezeket olyan esetlennek, random dolognak tartottam sokszor. Ebben a könyvben nagyon nem mindegy, hogy fel tudunk-e fogadni még csapatokat pénzért, vagy estleg meg tudjuk-e venni a csapatbővítéshez szükséges tárgyakat. Itt mindennek komoly szerepe van.

Értékelés:
Nálam 9/10 pont a felsorolt pár - számomra - furcsa történetvezetési dolog miatt, amúgy az egyik legjobb, legizgalmasabb könyv a műfajban. Különösen tetszett a csapatösszeállítás újszerűsége, az elrejtett infók a szövegben (érdemes jegyzetelni!). Mindenképpen ajánlom mindenkinek, régi motorosoknak, újrakezdőknek és KJK szüzeknek is akár első könyvnek.

Köszönöm, hogy olvashattam!
Értékelés: 9 / 10
Mai napon egy különleges lapozgatós könyvet hoztam el nektek. A Végzet prófétái két magyar szerző, Takács László és Szlobodnik Gábor műve, amely a klasszikus KJK-s hagyományokat részben továbbviszi, azonban egy új szabályrendszerrel teszi mindezt. Mivel a könyv 200 fejezetpontos, gondolkodtam, melyik rovatomat folytassam ezzel, de mivel ez nem Zagor minikaland – még akkor sem, ha a szerzők a zagor.hu tevékenységében igencsak közreműködnek – új rovatot pedig nem akartam indítani, ezért végül az eredeti mellett döntöttem. A pontozási szisztémám és az elemzésem tekintetében ugyanakkor a Zagor minikalandos értékelést veszem alapul, amit [url=http://velemenyes.blogspot.com/2019/09/zagor-minikalandok-elemzese-1-resz.html]itt[/url] találhattok meg. No, lássunk hozzá!

[b]Történet:[/b] Történetünk egy eleddig ismeretlen világban, Vindgardiaban játszódik. Veterán harcost alakítunk, aki sok csatát megjárt már. Végül a megállapodás mellett döntünk és Ildenor városában Zsugori Fengor szolgálatába állunk testőrnek. Munkáltatónk a nevéhez méltó, de azért alapvetően meg tudunk élni, mígnem egyszer egy egyedi küldetést bíz ránk: a távoli Nordhern városába menő kereskedőkaravánjait rendszeresen megtámadják, kifosztják, óriási veszteségeket okozva neki. Ezt meg kell akadályozni! A következő karavánt – megbízottjával, Serenával karöltve – mi kísérjük el, de ad pénzt arra, hogy kísérőosztagokkal gazdagítsuk csapatunkat. Maga a történet nem túl bonyolult, de természetesen lesz benne még fordulat, de ezt nem akarom elspoilerezni. Ami viszont egyedi az eddigiek játékkönyvekhez képest, az a szabályrendszere. Ugyanis alapból az egyik főértékünket sem kell kidobni. Szerencse pontunk nincs is, hanem véletlenszerű sorspróbák vannak, ahol 3 opció közül bármi megtörténhet. Ügyességünk és életerőnk sincs, egyedül a seregünknek van harcértéke és erőnléte, ami attól függ, hogy milyen csapatokat bérlünk fel. Ez nekem nagyon tetszett, legalább nem kockadobással dőlnek el a fontosabb dolgok. A kaland alapvetően két részre oszlik, a Khaleboron kívüli és azon belüli részre, mindkettőnek megvan a maga hangulata, előbbi kicsit lassabb tempójú rész, a végére viszont igazán felpörögnek az események.

[b]A kezdeti döntés:[/b] Úgy döntöttem, ezt a részt kicsit jobban kielemzem, mert nagyon-nagyon tetszett. Tehát az elején nem sorsolunk adatokat, hanem válogathatunk seregek közül, amelyeknek van harcértéke és erőnléte. A kapott értékek összege lesz a végső harcértéke és erőnléte. Összesen 7 csapatot bérelhetünk fel, akik különböző erősségűek, de az áraik is eltérnek, és van, amelyik még speciális képességekkel is rendelkezik. Tulajdonképpen az alábbi szempontokat kell a válogatás során figyelembe venni:
  • Minimum 3 sereget kötelező felbérelni.
  • Maximum 260 aranyunk van, ami azt is jelenti, hogy 4-nél többet nem tudunk bérelni.
  • Vannak olyan osztagok, amelyek utálják egymást, így nem lehet őket együtt felbérelni.
Amit a továbbiakban fogok írni, az az én gondolatmenetem volt, amiről azonban nem mondom el, hogy jó vagy rossz stratégia volt.

Igazából a harci szempontból legerősebb opció Theor Gladiátorai, Estrella pajzsos hajadonjai és Vindgardia felderítői. Így a legerősebb a seregünk harckészsége, és marad is 10 aranyunk, viszont nem lesz olyan seregünk, akinek harcon kívüli speciális képessége van. Minden más esetben valamivel gyengébb a seregünk, de vagy anyagilag leszünk erősebbek, vagy „taktikusabb” seregünk lesz. Ugyanakkor akárhogy akartam, nem jöttek ki pénzben az általam akart seregek. Ezért megfordítottam a játékot, és megnéztem az összes opciót, ami lehetséges. Ezeket egy táblázatba foglaltam össze, amit [url=https://docs.google.com/spreadsheets/d/1OkgcOVRHxQHG-VKLMvpNAeE7GdYTBBxFMA3341zo2A8/edit?usp=sharing]itt[/url] tekinthettek meg (a gladiátoroknál 4,5-es ügyességgel számoltam a speciális képesség miatt). Lényegét tekintve egyébként az alábbi választásokban kell dönteni:
  • [i]Theor gladiátorai vs. Estrella pajzsos hajadonjai:[/i] Bár nem egymással ellentétben álló csapatok, az első opciót leszámítva megfizethetetlenek együtt, így valószínű választani kell közülük. A gladiátorok erősebbek és kitartóbbak, viszont jóval drágábbak, az áruk lehetetlenné teszi 4 csapat felbérlését, és a 3 esetében is beszűkíti a mozgásterünket.
  • [i]Félszemű Thogar katonái vs. Mileona harci solymai:[/i] A két sereg harckészsége egyenlő, viszont utálják egymást. Mileona drágább, és az erőnlétük is gyengébb, de a látnoki képesség és a repülő harcosok jelenthetnek előny. Thogar viszont ismeri a tolvajbandákat.
  • [i]Zender tanítványai vs. Corpius alkimistái:[/i] Két nem túl erős harcértékű egység, amikből az egyik a mágia, a másik a tudomány erejével ajándékoz meg minket. De nem ismerik el egymást, ezért mindkettőt nem vihetjük.
  • [i]Vindgardia felderítői:[/i] Funkciója nagyban függ az első döntésünktől. Ha a gladiátorok mellett döntünk, és szeretnénk egy kicsit több pénzt, akkor valamelyik erősebb egység helyett lehet felvenni őket. Ha az amazonok mellett döntünk, akkor akár 4. erőként is felvehetjük őket. Nem túl erősek, de árták-érték arányban bőven jók.
A továbbiakban leírom, hogy milyen sorrendben hoztam meg a döntéseimet. Ezt a színek is jelölik:
  1. Alapból kiszedtem minden olyan opciót, ahol a sereg harckészsége 5 vagy alatta van, valamint, ahol a maradék arany meghaladja az 50-et. Előbbinél nem éreztem ütőképesnek a seregem, utóbbit meg soknak éreztem, úgy gondoltam, nem kell sok pénz, és nem akartam megkockáztatni, hogy ennyi pénzt elvesztek. (piros színűek).
  2. Három seregnél jelölt meg a könyv egy konkrét, nem harci speciális képesség. Ebből 2 kontrában van egymással, tehát maximum 2 lehet meg belőlük. Úgy voltam vele, hogy nem akarok „tippelni”, hogy kire lesz épp szükség, tehát vagy 2-t is választok közülük, vagy egyet sem és a harci erőre megyek rá. Így kiesett minden olyan, ahol a harci solymok-mágustanoncok-alkimisták hármasból egy volt benn (sárga színűek).
  3. Hét opcióm maradt, kettő az erőre, 5 inkább a stratégiára épül. Végülis úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a stratégiával, így a 2 képesség nélküli opció kiesett (kék színűek).
  4. Öt lehetőség volt. Ekkor úgy tűnt, hogy a Gladiátor-alkimista-sólyom hármas a legerősebb, 2 speciális képesség, plusz a legjobb harci egység. De valami belső megérzés azt súgta, hogy a mágustanoncokra szükségem lesz. Ezért inkább azokat az opciókat hagytam benn, ahol a mágustanoncok ott vannak az alkimisták helyett. A mágustanonc-sólyom kettős mellé azonban már csak a hajadonok jönnek ki pénzbe, a többi opció kiesett (rózsaszínek).
  5. Innentől már csak egy kérdés maradt: a maradék 20 aranyamat hagyjam meg, vagy szánjam rá a felderítőkre. Az érzésem az volt, hogy az a +1 harcérték kelleni fog, meg amúgy is, ki tudja, mire lesznek jók, így bevállaltam a pénz nélküli kezdőállapotot.
Ezt a döntést persze leírni hosszabb volt, mint meghozni. De végül a táblázatba zölddel jelölt 9. opció mellett döntöttem…de, hogy ez jó volt-e vagy nem, arról már itt nem értekezem J

[b]Nehézség:[/b] Egyáltalán nem egyszerű, de azért messze van a szadista történetektől is. A kaland első felében tulajdonképpen Khaleborba kell bejutni, de addig 2 „miniboss”-on is túl kell lennünk, és egyik sem olyan egyszerű. A kalandnak ebben a részében teljesen kötelező tárgy nincs, de egy olyan van, ami elég randommá teszi a játékunkat, ha nem szerezzük meg. A városhoz érve vagy lennie kell nálunk valaminek/valakinek, ami/aki révén még aznap bejuthatunk, vagy csak másnap érkezünk, ekkor viszont szembe kell néznünk egy elég erős trollal. A troll ereje azonban akkora, hogy nyílt harcban legfeljebb a szerencse vagy a csalás Istene segíthet nekünk normális körülmények között. Azonban, ha van nálunk egy vízmágia pálca, az egyből elintézi, illetve, ha sikerül a seregünket egy komolyabb egységgel gyarapítani, ami jelentősen megnöveli a harckészségünket, akkor már van esélyünk a szörnyeteg ellen. Nekem a városba jutás 3. próbálkozásra sikerült (egyszer meghaltam a város előtt, egyszer a trollnál), de jobban megnézve már rájöttem, hogy igazából bármilyen utat választunk, azért megteremthetjük magunknak az esélyt a győzelemre, ez nem az ösvényválasztáson múlik. [spoiler2]Mondjuk a druidás ösvény abból a szempontból jobb, hogy ott később kaphatunk egy másik információt, ami rengeteget segít a küldetésünk teljesítésében.[/spoiler2] A kaland második felében már megnövekednek a kötelező tárgyak, ami kicsit megnehezíti a dolgot. [spoiler2]Egy térkép és egy buzogány megtalálása kötelező, e mellé meg vagy egy lícs, vagy egy szellem segítsége is szükséges. Ugyanakkor ezek mindegyike már a városon belül is megtalálható, egy kicsit az volt a benyomásom, mintha egy 2. rész formájában újrakezdődne itt a kaland.[/spoiler2] Ebben a részben ugyan egyszer sem haltam meg, de utólag átlapozva a könyvet, azért elég sok helyen megtörténhet ez, és bevallom, szerencsém is volt, hogy elsőre sikeresen átjutottam mindenen. Az ellenséges egységek is jó kemények, itt nem nagyon fordul elő az, hogy 6-7 harcértékkel többünk van, mint az ellenfelünknek. A seregünk is szépen fogyhat, de azért van lehetőség bővítésre is. Mindent egybevetve kiegyensúlyozottnak érzem a kalandot, de azért van benne kihívás. Ugyanakkor a 84-es fejezetpont kapcsán üzenem a szerzőknek, hogy elmentek ám a… :D

[b]Fény…:[/b] Mindenek előtt azt szeretném kiemelni, hogy a fejezetpontok nagyon szépen megfogalmazottak. Hosszúak, kerekek, de mégis eseménydúsak, tehát nem arról van szó, hogy kapunk egy fél oldalas leíró részt az erdőről vagy a velünk szemben álló lényről, hanem tényleg történnek események is ez alatt. Néha a fejezetpontok közben is van lehetőség valahova továbblapozni, ez is tetszik nekem. A könyv hossza is imponáló. Bár egy 200 fejezetpontos alkotásban nem lehet csodákat várni, de a fejezetek hosszúsága és a relatíve kevés leágazás miatt elég hosszú a kaland, konkrétan nekem az első teljes lejátszás kb. fél órával volt rövidebb, mint a 400 fejezetpontos [url=https://velemenyes.blogspot.com/2020/03/vissza-multamba-16-allansia-bergyilkosai.html]Allansia bérgyilkosai[/url], ami szerintem nagyon jó arány a fejezetpont számához mérten. Nagyon tetszik az, hogy a könyv minden pillanatban azt érzem, hogy megtalálja az egyensúlyt, ami még kihívás, de már nem szadizmus. Mondhatnám, hogy jól alkalmazzák a kettő szabályát, de azt egy másik univerzumban kéne keresni ☺. Komolyra fordítva a szót, a legtöbb azonnali halálhoz két körülmény együttállása kell (pl. egy rossz döntés, és e mellett egy másik tárgy meg nem találása), a kötelező tárgyakból van, ami két helyen megtalálható, másnál ahhoz, hogy megtaláljuk, kaphatunk információt, de akár szerencsénk is lehet egy ösvényválasztásnál. Magyarán szólva nem nagyon van olyan szituáció, ahol egyetlen rossz döntésen bukjuk a kalandot. Szintén pozitív, hogy nagyon sok csapatvezér aktív szereplővé válik a kaland során, ezek a részek elég jól kidolgozottak, de a seregeknél más érdekes szituációk is előjöhetnek [spoiler2]nagy kedvencem, amikor az egyik mágustanonc elcseszi a varázslatot, megöli a megmenteni kívánt emberünket, majd mérgében elhagyja a csapatot[/spoiler2] Tetszik az is, hogy viszonylag sok rejtvény és odafigyelős próba van a történetben, az aranygazdálkodásnak is szerepe van, meg úgy általában végig éberen tartja a játékost. Nagyon meglepett a zöld kard mágiája is, és a konsztriktusz is gondolatindító volt, bár kicsit másként, mint gondoljátok. Biztos voltam benne, hogy valahol már hallottam róla, de nem tudtam hova tenni…aztán leesett a tantusz, hogy a Sötét Víz Kalózai c. mesében szerepelt egy ilyen nevű szörnyeteg…emlékeztek még erre? ☺ Ezen kívül nekem az is nagyon tetszett, hogy az elején mi dönthettünk a pénzünk árán az értékeinkről. De erről már elég sokat írtam, így ezeket a részeket most nem fogom megismételni.

[b]… és árnyék:[/b] Leginkább technikai problémáim voltak a történettel. A harcok alapvetően tetszettek, de életszerűtlennek hatott, hogy a seregünk erőnlétének gyengülésével párhuzamosan nem csökkent a harckészség. Hiszen ha van a 15-ös erőnlét ponttal meglévő sereg, ami lecsökken 5-re, az nyilván nem olyan ütőképes már, ráadásul ez valószínű azt jelenti, hogy minimum egy egységünket el is vesztettük. De ebből semmit nem érzünk. Persze az is igaz, hogy így hirtelen én sem tudom, hogy ezt miként lehetett volna jól megoldani, csak így kaland közben ez furán hatott. Nekem a sorspróbák sem annyira tetszettek. Bár a KJK kalandokban mondhatjuk, hogy nem reális, hogy a kaland elején gyakrabban van szerencsénk, később kevésbé, de mégis játéktechnikailag megvan az értelme, hiszen minél többet hagyatkozunk a szerencsénkre, annál nagyobb az esélye, hogy belebukunk. De itt meg a sorspróbák teljesen randomok és gyakran élet-halálról döntenek közvetett módon [spoiler2]pl. hogy meg kell-e küzdeni a Vörös sárkánnyal, vagy nem, vagy, hogy egy nagyon egyszerű logikai rejtvényt kapunk vagy egy olyan kérdést, amire nem biztos, hogy megtaláltuk a választ[/spoiler2] Kicsit zavaró még, hogy a harci szekerek gyengítése nem mindenhol egyértelmű, a könyv leírja, hogy intelligens teremtmények megrémülnek tőle, a sárkánynál jelezve van, hogy nincs rá hatással, de pl. a trollnál vagy a halálsólyomnál – amik szintén nem túl okosak – nincs. Végül zavart, hogy néha félrevezetett a könyv, és itt nem a tőrbecsaló haszonlesőkre gondolok, mert az még természetes, hanem arra, hogy az eredendően jó szándékú tanácsok megfogadása sem mindig szerencsés [spoiler2]eklatáns példa az az információ, hogy legegyszerűbb út a hídon keresztül megy. Ha ezt megfogadjuk és azonnal a hídhoz megyünk, nem futunk össze a vándorkereskedővel, akitől nagyon értékes cuccokat lehet szerezni.[/spoiler2] Szerencsére ezek azért nem akkora hibák, hogy a játékélmény rovására menjenek.

Értékelésem: 9/10

Gondolkodtam azon, hogy megadjam-e a maximumot, de úgy vagyok vele, hogyha egy több részre tervezett kalandot már az elején megajándékozom a legnagyobb ponttal, akkor később már csak lefele mehetek, és ki tudja, mi van még a srácokban!

A könyv megrendelhető itt: [url=http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai]http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai[/url]

Ha szeretnél értesülni az új cikkekről, csatlakozz a blog facebook-oldalához: [url=https://www.facebook.com/velemenyes]https://www.facebook.com/velemenyes[/url]
© SzG
Dr. Lecter véleménye a könyvről:

"Szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Killmasternek és Szlobonak a nagyszerűen sikerült közös munkájukért! Nagy szerencsémre már volt alkalmam olvasni a könyvet, és talán a megjelenéshez közeledvén már nem hiszem, hogy titok lenne, ezért mindenképpen megemlítem, hogy akár esély is lehet arra, hogy újra pislákoljon majd idővel egy kis parázs a hazai lapozgatós fronton. De ez legyen most csak egy vágyálom, ne éljük bele magunkat, legalábbis én nem teszem, de roppant mód örülök, hogy végre esély kínálkozik rá, igaz jó lenne, ha a terjesztőtök is szépen kivenné belőle a részét.

Pár apró gondolat a könyvről: a borító nekem tetszik, szerintem semmi gond nincs a kocka helyével. Az 1990-es ár tényleg jobban hangzik (ez csak egyszerű pszichológia), bár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért. De hát ez van, mindenkinek meg kell élnie valamiből, éppen ezért is nagy pluszpont a két írónak, mert ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát. Az a 200 fejezetpont pedig igen tartalmasra sikerült, az átlagtól hosszabbak a szövegek, és tényleg jól ki lett pofozva, még egyszer gratulálok hozzá. És minimum két végigjátszás is benne van a könyvben, azt se felejtsük el, sőt meg merem kockáztatni, hogy a tárgyhasználatban meg jobb is lett, mint pl. Livingstone új könyve, pedig azért mindenki ismeri a nevét. Persze ez most nagyon magasztosan hangzik, de kb. az az igazság, hogy míg Killmaster és Szlobo "megerőltették magukat", és próbáltak kreatívak lenni, amennyire csak lehet, addig a mester "unott" volt.

Végszónak pedig legyen elég most annyi, hogy nagyon szurkolok nektek, és sok sikert kívánok!"

***

Denko véleménye a könyvről:

"Dr Lecter diagnózisa most is helytálló(én is azon szerencsések közé tartozom,akik már ismerik a művet).Senkit ne tévesszen meg a (látszólagos) rövidsége,200 TARTALMAS fejezetpont van benne,semmi "Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)
Őszintén remélem,hogy az íróknak sikerül új fejezetet nyitni a magyar lapozgatós könyvek történetében."

***

Péter Imre Tóth véleménye a könyvről:

"én tegnap végeztem a könyvvel. nagyon jó történet volt"

***

Gergő Juhász véleménye a könyvről:

"Nos, végigvittük az egyik lehetséges megoldást, jó kis történet volt :) Sok mindennel igy se találkoztunk a napokban megcsináljuk még egyszer, más útvonalon :)
Várjuk a folytatást izgatottan :) Szuper lett a könyv :)"
SPOILER
Két résznél állt meg a sztorink, először a kőhídnál atmenve a kentaurok letaroltak minket, mert akkor már annyi erőnlétet veszitettünk, a mádik pedig hogy nem volt térképünk a csatornahálózatban. Valamint egyszer a templomban a sorsunk elkerülte a buzogányt, így a szobor kiütött minket :)
Nekünk egyébként csapat szinten az Estella-Zender-Milenda-vindergard felderítők jöttek be, + méregkeveről és törpök :)
SPOILER VÉGE

***

Péter Szabó véleménye a könyvről:

"Na… Kész.. Vegeztem a könyvvel. Mindenkinek csak ajanlani tudom, jó a sztori, engem sikerult meglepni egy-kétszer, pedig szinte az összes kjk könyvet, harcos-képzelet borzalmat és egyéb lapozgatos különlegességet vegigjatszottam... Érződik a könyvön, hogy tényleg szívvel-lélekkel készült, az illusztrációk jók, a bekezdések kellően igenyesen megirtak... Várom a folytatást... ;) (y)"

***

Kiskakukk véleménye a könyvről:

"Hú, nekem ez nagyon tetszik.
Remek a hangulata, kellően szivatós, szépek az illusztrációk, jó az írói stílus.
Még nem sikerült sikerrel teljesítenem a küldetést, de rajta vagyok az ügyön. (SPOILER Először a lovas barbárok nyírtak ki, másodszor meg lecsukott a városőrség a hülye selyemkendő miatt. :D SPOILER VÉGE)
Aki szerette a régi Kaland Játék Kockázat/ fighting fantasy könyveket, annak jó szívvel tudom ajánlani! Én biztos vevő leszek a következő részre is! :)
Update: közben sikerült teljesítenem a kalandot. :D SPOILER Hú, hát a templom az nagyon szívatós volt, főleg a szobrok négyből három megátkoz, hát köszi :D. Nagyon tetszett a legvégén, hogy a pergamen miatt két befejezése is lehet a történetnek. :) SPOILER VÉGE"

***

Éji_Huhogány véleménye a könyvről:

"Nagyon tetszik, tesómtól kaptam ajándékba egy példányt, egy az egyben idézi a régi kaland-játék-kockázat könyvek hangulatát, le a kalappal :) Kíváncsi leszek a folytatásra! Teljesíteni még én sem tudtam a küldetést, a város alatti csatornarendszerben sikerült beadni a kulcsot :D"

***

Hatvankettedik Salamon véleménye a könyvről:

"No, többször elolvastam a művet. Alább összegzem a véleményemet, pro és kontra. Olyanokat, amiket mások is írtak, nem nagyon szeretnék ismételni, ezért magát a kalandot nem fogom elemezni.

Pro

- Először is leszögezném, hogy ár-érték arányban jól teljesít a Végzet Prófétái. 1990 Ft-ot abszolút megér a könyv, bár a postai terjesztés miatti plusz ezer Ft-al együtt viszont már határesetnek mondható.

- Természetesen pozitívum, hogy hazai szerzőktől származó, saját világban játszódó, igényes műról van szó, és további bónusz, hogy SzG bevállalta a magánkiadás kockázatát. A magánkiadás semmit sem ront a kiadvány minőségén, szép fehér papírra lett nyomtatva, jól olvasható sorokkal, talán csak a fekete-fehér borítón látszik a költségek lefaragásának szándéka.

- Krakatit grafikái mindenképpen emelik a mű színvonalát. Igényes, profi rajzok.

- Magának a könyvnek a legnagyobb erénye a zsoldoscsapatokban rejtőzik. A zsoldoscsapatok jópofák, egyéniek. Tetszett, hogy ismerik egymást és reagálnak egymásra bemutatkozáskor. A felfogadásuk már induláskor lehetőséget ad némi agytornára (ld. Bubu elemzése), amíg kisakkozzuk, hogy anyagi korlátaink mellett melyik lenne a legjobb felállás. Később, a kaland folyamán mindegyik csapatnak többször is lehetősége van befolyásolni az eseményeket, méghozzá értelmes módon. A KJK-könyvek között igazi ritkaság, hogy egy csapatot és nem egy magányos kalandozót irányítunk.

- A könyv jól hozza a megszokott KJK-érzést, így a KJK-rajongóknál biztosan beindul a nosztalgiafaktor olvasásnál.

- Érdekes megoldás, hogy a küldetés a történet közepén teljesen más irányt vesz, de erről nem akarok többet elspoilerezni.

Kontra

Két dolog nem tetszett, ezeket alább bővebben is kifejtem.

- Rövidség. A 200 pont alapvetően nem lenne kevés, és átlagban valóban hosszabbak a fejezetek, mint a többi KJK-ban, viszont a kaland mégis rövidnek tűnik. Ennek az az oka, hogy Killmaster műve szerintem nem "hosszában", hanem "széltében" terjeszkedik, tehát viszonylag kevés epizód van, de ezeknél sok-sok alternatív lehetőséget találunk (zsoldosok bevetése, sorspróbák). Ugyanakkor sem a sorspróbák, sem a zsoldosok nem igazán adnak értelmes választási lehetőséget, hiszen az előbbinél a véletlen, az utóbbinál a kaland legelején meghozott döntéseink alakítják a történetet. (Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne sok értelmes döntési lehetőségünk a könyvben.)

- Tudom, hogy ezzel a véleménnyel valószínűleg kisebbséget alkotok a KJK-rajongók táborán belül, de számomra fájóan hiányzott a világépítés a műből. Vindgardia leírása teljesen sematikus: vannak erdők-hegyek-romok, de sem az országokról, sem a fajokról, sem a történelemről nem derül ki semmi. A kalandban elképesztően sokféle népség felbukkan: vannak itt törpék, goblinok, sötételfek, káosz kentuarok, sárkányfattyak, trollok, orkok, druidák, yakkenek, barbárok, amazonok és így tovább – de egyikről sem tudjuk, hogy kik ők tulajdonképpen és mi a szerepük Vindgardiában. Részemről nagyon örültem volna, ha a szerzők kicsivel nagyobb erőfeszítést tesznek a háttérvilág kidolgozására és egyénivé tételére. Persze ez a későbbi könyvekben még pótolható.

Összefoglalva szerintem egy ígéretes sorozat kezdete a Végzet Prófétái, amely már így is igazi hiánypótló a hazai fantasy játékkönyvek piacán."

***

Navarrista véleménye a könyvről:

"Na Sikerült átolvasnom a könyvet. Meglepően sok tartalom van benne 200 fejezetponthoz képest, ügyesen kalkuláltak a lehetőségek szövegrészenként. Ehhez persze csökkentett számmal lelhetőek fel halál fejezetpontok, bár én mondjuk személy szerint örültem neki.
A legtöbbjük fer, de a SPOILER tolvajkulcsos instant death, az mondjuk túlzás, nem tudok élő embert elképzelni aki, emiatt újra kezdené : ) SPOILER VÉGE
Őszinte leszek, kockák nélkül vittem, a harcok nehézségéről kevésbé tudok gyakorlatias észrevételt írni.
A történet egyfajta hiányérzetet keltett bennem, de már többször találkoztam ilyennel, úgyhogy nem ért annyira meglepetésként. Ez mondjuk a felnőtt lényemből is fakad, mint olvasó, hogy elégedettebb vagyok egy reális, ám kellőképpen megdolgoztató céllal.
Azon jót mosolyogtam, hogy pont az alkimisták gondolták a mágusokat kontárnak.
A szerencsepróba átértelmezése üde színfoltot hozott.
Játékmenetben a halál seregei könyvet juttatja eszembe, nem egyszerű ez a kísérleti al-kjk műfaj, de itt korrekt a kivitelezés.
Látszik, hogy rengeteg elő-tapasztalat rejlik a könyvben, szilárd kjk stratégiákat alkalmaz.
A kötelezően beiktatott feladványok is teljesíthetőek, egyszerű a tárgy és pénzrendszer.
A világ 'egyedi' elvileg, de nem láttam benne úgymond mást, mint egy tipikus DnD-ben. Mint olvasó, nem érzékeltem, hogy miben lehet elkülöníteni Vingardiát mondjuk Worluktól vagy Waterdeeptől.
Illusztrációk terén megállja a helyét, az adott fejezetponthoz passzolnak szerekesztésügyileg is.
Csak egy-két gépelési hibát láttam, szinte észre se venni.
Összességében stabil 80% körülre értékelném avagy 4/5. Bevált elemekre támaszkodik hagyományos kjk-ból, nem túl nehéz, ugyanakkor eseménydús mű a fejezetpontok számához képest."

***

Mannász Viktor véleménye a könyvről:

SPOILER HEGYEK, TEHÁT CSAK AZ OLVASSA VÉGIG A VÉLEMÉNYT, AKI MÁR JÁTSZOTT A KÖNYVVEL!!!

"A borító gyenge minőségű, lásd a képet.
KÉP
Balra a Végzet Prófétái. Mint minden könyvemmel, ezzel is nagyon óvatosan bántam, és mégis ilyen lett pár óra olvasás után. A régi játékkönyvekkel nem emlékszem, hogy lett volna ilyen gond. (Jobbra a 30 éves Gyíkkirály szigete, amit jóval többet forgattam és ráadásul használtam kaptam.) Talán az a probléma, hogy a Végzet Prófétái szélesebb.

1. próbálkozás
Csapat: gladiátorok, hajadonok, felderítők (összes ügyesség: 8, életerő 17, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki Serene zaklatóit, mert nem bízom bennük. Könnyű harc, mivel 8-as az ügyességem, nekik pedig 5, amit csökkent 1-gyel a gladiátorok képessége.
• Velem vannnak a gladiátorok, így a felderítőktől megtudom, hogy Szulde a barbárok istenének neve.
• Megpróbálok segíteni a halászoknak, amikor 6-ot dobok, így meg is halok. De inkább csak levonok 2 életet (marad: 15), mert ratyi dolog 5 lapozás után meghalni.
• 74. fejezetben nyílzápor ér, marad 14 élet. Rohamra vezényelem a gladiátorok harci szekereit, aminek következtében sérülök 3-at (élet: 11). A sötételfek elleni harcban csökken az ügyességem 2-vel és nincsenek különleges képességek, így 6 vs 6 a támadóerőnk. Győzök, marad 6 életem.
• Egy roskatagnak tűnő híd kerül elém. Nem merek rajta átmenni, mert korábban a csónak nem tűnt gyanúsnak és mégis széttörött, szóval egy eleve gyanús híd túl nagy kockázat.
• A kereskedőnél a hold talizmán beszámításával megveszem a vörös ékköves fejpántot (marad 7 arany), a kereskedő fiától megtudom pár csillag nevét.
• ÉK felé a felderítők felmásznak a hárpiafészekre (marad 5 élet), az üveggömböt választom.
• Az orkokkal nem tudok beszélni.
• A szellemeknél segít az imént vásárolt fejpánt, 1-et sérülök, marad 4 élet.
• Morthiana: a biztonság kedvéért adakozom az összes aranyam (7), amiről kiderül, hogy a közelében sincs a 20-nak, így jön a második alkalom, ahol egy kockadobás miatt meg lehet halni. Szerencsére csak sérülök, marad 3 életem.
• A sárkány feltörli velem a padlót, a lánglehelete önmagában megölne a 4. körre, de egyébként is elég esélytelen, több az élete, több az ügyessége.

2. próbálkozás
Csapat: boszorkány, hajadonok, alkimisták, felderítők (összes ügyesség: 7, élet 16, maradék arany 10)
• Nem fizetem ki a zaklatókat, sérülés nélkül megúszom a harcot.
• Bár nincsenek velem a gladiátorok, de a sorspróba eredménye miatt most is megtudom Szulde nevét.
• Nem segítek a halászoknak, mivel nincs kedvem 1/6 eséllyel meghalni.
• Nyílzápor miatt sérülök egyet, de a boszi sólymai miatt most jobban indul a harc. Marad 12 életem.
• Most kipróbálom a rozzant hidat, hárpiák támadnak rám, szerencsére a sólymok ezúttal is hasznosnak bizonyulnak, így nem kell 2-vel csökkentem a támadóerőm. Marad 10 élet, de elveszik minden aranyam.
• Az alkimistáim megtanulják az Írásjelolvasást, aminek nagyon érdekesnek tűnik a mechanikája (bár nem tudtam kipróbálni).
• Találkozok egy szikla alatt csapdába esett emberrel, de nincsenek se gladiátoraim, se varázslóim, így nem tudok vele mit kezdeni.
• Barbár horda. Megpróbálom védekezésbe állítani a szekereket. A harc után marad 3 életem, de úgy érzem, hogy ezzel nem sokáig jutnék el, így visszamegyek és inkább párbajra hívom a vezért. Ami instant halál. Végül köszöntöm őket, és mivel tudom Szulde nevét, így csatlakoznak hozzám. Brutál erősek, így új reménnyel folytatom a kalandom (ügyesség 11, élet 16).
• Kristálytorony sorspróba a 197. fejezetre vezet, ahol meghalok, mert nincs rajtam a vörös köves fejpánt. Úgy tekintem, mintha nálam lenne és megküzdök a kristályharcosokkal. Győzök, marad 12 életem.
• Találunk egy vörös ékköves kardot, ami a sorsoláson hozzám kerül.
• A halálsólymokat legyőzöm sérülés nélkül, de a méregtől 9-re csökken az életem. Serena-nál megint nincs nálam a fejpánt, 1-4 között dobok és meghalok.

Ezzel el is fogyott a türelmem. Nagyon rossz KJK instant halál emlékek idéződtek fel bennem. Kétszer egymás után meghalni egy olyan tárgy hiánya miatt, amit nem tudtam beszerezni, mert átmentem egy hídon? Hagyjuk már… Tovább olvastam a könyvet, hogy megtudjam a sztorit végét, de már dobálgatás nélkül. Később is voltak fura dolgok, pl. azért halsz meg, mert használod a kereskedőtől vásárolt kulcsokat (13. fejezet). Szóval vehetsz nála egy kulcsot, ami arra jó, hogy meghalj vagy egy fejpántot, ami 100x megmenti az életed? Ez hogy lett kitalálva? Az első próbálkozásnál meg igen hamar elfogyott az életem, nem hiszem, hogy ostoba döntéseket hoztam volna, de a harcban elvileg igen durva csapatom már a 3. küzdelmében elvérzett. Frusztráló, hogy a gladiátoroknak több hátránya volt, mint haszna: megtudtam általuk Szulda nevét (amit nem is tudtam felhasználni), viszont sérültem 3-at a szekérroham miatt…
A 79. fejezetpont elég sután néz ki. Nem tudom, hogy mi vezet ide, de nem lehetett volna az előző pontnál egyből a 121-re irányítani az olvasót?
A szerencsepróba táblázatot fölöslegesnek találtam, egyszerűen úgy csináltam, hogy egy kockával dobok és 1-2: nap, 3-4: hold, 5-6: csillag. Nem volt kedvem hátralapozgatni. Az igaz, hogy a végén volt hivatkozás a sorsra a nap, hold, csillag ajtóknál, ami némileg indokolttá teszi a rendszert, de a következő könyvben már szükségtelen bonyolításnak tartanám a táblázatot.
A történet hozza a 90-es évek hangulatát: egyszerű és klisés, de a célnak megfelel, vagyis keretet ad egy kalandnak, amelynek során legyőzhetünk pár szörnyet és elnyerhetjük az anyagi javakat.
A grafikák szépek. Tudom, hogy anyagi okai vannak, de a borító annyival mutatósabb lenne színesben. Így fekete-fehérben kicsit Tesco gazdaságos hangulatot ad a külalaknak.
A könyv egyetlen kiemelkedő pontjának a csapatok kezelését tartom. Mindig tetszett, amikor ilyen extrák vannak egy játékkönyvben, pl. Zagor legendája kasztok, Démonlovagok képzettségek, Skorpiók Mocsara varázsgyöngyök. A Végzet Prófétáiban a vártnál sokkal többször volt szerepe a csapatoknak, nem hittem volna, hogy 200 (pontosabban 199 ) fejezetpontban ilyen gyakran lehet hivatkozni rájuk.
Összegezve a könyv valóban hozza a klasszikus KJK hangulatot. De már túlságosan is retró. Nem annyira durva, mint a legszemetebb KJK-k, de azért nagyon szivatós. 10 évesen még volt időm arra, hogy térképet rajzoljak olvasás közben és többször nekivágjak, ma már nem. Főleg nem akkor, ha egymás után jönnek az olyanok, hogy 1-3-at dobsz, életben maradsz, 4-6-ig dobsz, meghalsz. A történet túl egyszerű, a világban semmi egyedi. Értem, hogy egy korszellemet akar megragadni, de a nosztalgia nélkül nem mozgat meg. Semmivel sem gyengébb, mint pl. a Gyíkkirály szigete, de amikor azt elővettem, hogy lefényképezzem, már a borítótól elérzékenyültem. A Végzet prófétái kapcsán pedig azt érzem, hogy egy tiszteletteljes főhajtás a régi KJK-k előtt, ám 30 évvel meg van késve. Ennyi erővel egy klasszikust is elővehettem volna, ami érzelmileg jelent valamit. A Bizonytalanság börtönében sokkal jobban tetszett, különlegesebbnek találtam (pl. nincs harc). Őszintén szólva a Végzet prófétáival nekem elég is volt a retróból, ezután valami újítóbb szellemű játékkönyv érdekelne. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ne ilyen 10-14 éves korosztálynak szóló, tucat fantasy története legyen, hanem olyan, amit felnőtteknek is érdekes lehet. (Úgyse a fiatalok fognak új játékkönyvet venni, hanem azok, akik 30 éve játszottak és mára felnőttek.)"

***

qgtanton véleménye a könyvről:

"Végre boldog tulajdonosa lettem egy Végzet prófétái könyvnek! Sőt már a lányommal meg is fejtettük, ami a harmadik próbálkozásra sikerült. Kicsit visszaolvastam a korábbi posztokat, de szerintem jó történet és jó játékkönyv is kerekedett belőle. Nekem nagyon tetszett a csapatalapú mechanika, sokkal könnyebb így, hogy a kockadobások nem befolyásolták annyira, hogy meddig tudsz eljutni a könyvben.
A kötése jó, nem nyílt szét a három-négyujjas kiváncsiskodó lapozgatástól sem a fűzése. A rajzok szintén jók, szerintem a hangulatot megfelelően emelik. A történet több síkon is megoldható, ha jól sikerül több egymást követő kockadobás is, ami szintén egy plusz jópont a könyvnek! Úgyhogy bátran javaslom a folytatást a szerzőknek, mert ilyen igényes szórakoztató irodalomra szerintem mostanában is szükség van. Gratulálok!"
hr
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal
© killmaster (Savanyúhas)
2020. április 18. 14:21 | Válasz erre | #79
Több szempontból is speciális a kaland, és miután Szlobo mester volt a szerzőtársam elhihetitek itt nem két sorosak még a halálcsapdák sem... Hét oldal csak a háttértörténet, ahol már döntésre kell vinned pár dolgot. Ez nagyon ritka a KJK könyvekben. Aztán itt a kezdőértékeidnek nem kell dobni dobókockával! Nem kell hatosokért imádkozni! Persze 3000 forint az üres pénztárcában jól mutat, de ennyiért valódi élményt kínálunk minden olvasónknak, aki szereti a lapozgatós könyvek világát! Ráadásul ez a könyv tíz év elteltével is okozhat örömöt akár egy baráti társaságban is, ahol esetleg csak most ismerkednének ezzel a világgal, és nem feltétlen akarnak Jedik vagy valamiféle HK hősök lenni. Nyilván ha a többség jónak találja majd a kalandot lesz folytatás is, van nekem is pár jó ötletem még a tarsolyban, és Szlobo mestert sem kell félteni. Olyan ötleteket kellett kihagyni az első kalandból, hogy a következőben már biztosan helyet kaphatna. Egyébként mint írtam ajándéknak is kiváló könyv! Én is egy barátomnak szánok egy példányt! Arra biztatnék minden olvasót, hogy bátran írják meg az észrevételüket a kalanddal kapcsolatban, egyrészt gyanús lenne ha csak mi dicsérnénk, másrészt ha tudjuk mit csináljunk másként egy következő kalandban, akkor máris jobbakká váltunk az olvasóink szemében!
2020. április 18. 12:31 | Válasz erre | #78
Engem meggyőzött a bemutató, úgyhogy megrendelve. [smiley]circling[/smiley]
© SzG
2020. április 17. 19:03 | Válasz erre | #77
Igen, ezért is igyekeztem minél lejjebb nyomni a könyv árát... mert számoltam vele, hogy még mindenképp rájön kb. 1000 forint postaköltség. Hát sajnos ennyit sikerült elérnem... ezt se volt könnyű egyébként tényleg, mert ahogy talán írtam, a terjesztővel/árusítóval is meg kellett harcolni; először ugyanis lényegesen többet kértek volna a könyv árából, ami miatt 2500 forintért kellett volna árulnunk egy példányt... de ezt már tényleg elfogadhatatlannak gondoltam, hiszen akkor postaköltséggel együtt már 3.500 lett volna a könyv... Ezért hosszas alkudozásba kezdtem velük, és a végén (amúgy számomra is kicsit meglepő módon) sikerült elérnem, hogy ők kevesebbet kapjanak a könyv árából; így tudtuk levinni a könyv árát a 2500-ról 1990-re. De ennél többet már tényleg nem tudtam tenni; ennél olcsóbban már egyszerűen nem lehet árulni a könyvet, mert akkor már veszteséges lenne számomra a kiadás (igazából így is az lesz, hacsak nem adom-adjuk el gyakorlatilag mind a 200 legyártott példányt). A terjesztő/árusító pedig csak postázni tud jelenleg, így a postaköltségen se lehet spórolni.
Sajnos ez van... hiba szeretném én "anyagáron" árulni a könyvet, ha egyszer ki kell fizetni egy terjesztőt/árusítót is... meg ugye ott van az adó is stb.
Azért remélem, hogy annyira még nem vészes ez az 1990 forintos könyvár, plusz a 990 forint postaköltség.
Végül is ha azt nézzük, a legutóbb nálunk kiadott két említésre méltó játékkönyv, az Allansia bérgyilkosai és az Éjszaka az állatkertben is 3500-4000 forint... és azokra is rájön a postaköltség (legalábbis most már biztos). Rendben, azokban több kép van... de ebben meg több a betű. :) (260 000 karakter a Végzet Prófétái, ahogy írtam, ami azért tényleg elég sok egy játékkönyvhöz képest.)
2020. április 17. 18:27 | Válasz erre | #76
Sajnos az alapból megduplázott árra így még rájön a postaköltség, ami szintén majdnem egy ezres. Ezért bosszantó hogy nincs személyes átvétel...OK hogy járvány meg minden, de már szinte vártam hogy még mennyi plusz költség lesz rápakolva.
© SzG
2020. április 17. 17:49 | Válasz erre | #75
Mi is köszönjük! :) Reméljük, elnyeri majd a tetszésedet. Esetleg írj majd róla pár sort, ha elolvastad, és lesz kedved hozzá, minden visszajelzésnek örülünk Killmaster kollégával. :)
© Kawer
2020. április 17. 17:35 | Válasz erre | #74
Juhúúúú.... kösziii, megrendeltem, várom nagyon! [smiley]szeret[/smiley]
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© SzG
2020. április 17. 17:20 | Válasz erre | #73
Csináltam egyébként közben egy moly.hu-s adatlapot is a könyvhöz, ezt is lehet majd jelölni, ha gondoljátok, és fent vagytok a molyon (előre is köszönjük):
[url=https://moly.hu/konyvek/takacs-laszlo-szlobodnik-gabor-a-vegzet-profetai]A Végzet Prófétái[/url]
© SzG
2020. április 17. 16:48 | Válasz erre | #72
Tyűha!
Csak felkerült már ma a Végzet Prófétái a webshopba...

[url=http://www.konyvmuhely.hu/konyvek/a-vegzet-profetai]A Végzet Prófétái[/url]

Mondjuk persze a héten már úgyse viszik ki senkinek... de azért megrendelni már meg lehet, ha gondoljátok. [smiley]awink[/smiley]
© SzG
2020. április 17. 13:29 | Válasz erre | #71
Hát igen, jó sok munkát igényelt a dolog, illetve persze szervezést és pénzt is. :)
Mondjuk egyébként ennek ellenére is már legalább egy hónappal ezelőtt megjelenhetett volna a könyv, csak ugye először tördelőt nem találtunk hetekig, aztán meg a nyomda is kissé lassabban dolgozott, valószínűleg a járványhelyzet miatt. De most már mindegy, a lényeg, hogy megjelent, és valóban egész mutatós lett. Remélem, ezt a kedves olvasók/kalandozótársak is így fogják látni. :)
Mindenesetre azért bízom benne, hogy a következő könyv könnyebben és gyorsabban napvilágot lát majd.
© killmaster (Savanyúhas)
2020. április 17. 10:36 | Válasz erre | #70
A technika ördöge ezek szerint ott is dolgozik! Amúgy tényleg érdemes várni még egy kicsit rá, mert egy remekbe szabott kiadványt kapnak a megrendelők kézhez. (Én persze könnyen vagyok, nekem már itt figyel a polcomon), viszont nekem is türelemmel kellett lenni, mert hát a kaland könyvvé válás folyamata is jó hosszan elhúzódott. Túl azon, mikor már tucatszor néztünk át rajta mindent, és meg volt a borító is, a nyomda sem egy egyszerű része az egésznek. Runner erről biztosan hosszan tudna mesélni! (Egyébként sosem gondoltam volna, hogy ez ilyen bonyolult és hosszadalmas meló.) A hőskorban megnyomtam a megrendelem gombot, utaltam a lóvét, és már jött is a zagor-könyv. Ebből is látszik, bizony a kulisszák mögött van munka bőséggel!
© SzG
2020. április 17. 09:21 | Válasz erre | #69
Beszéltem a terjesztővel-árusítóval. Volt némi "adminisztrációs gond", ezért nem lett még feltöltve a könyv a webboltba... de ez a probléma ma megoldódik, és akkor jövő héttől már tényleg rendelhető lesz a könyv (komolyan). [smiley]awink[/smiley]
© SzG
2020. április 15. 22:08 | Válasz erre | #68
Sajnos muszáj tőlük rendelnie mindenkinek, mert ők az egyedüli terjesztők/árusítók... és náluk van gyakorlatilag az összes példány. Én csak pár darabbal rendelkezem, de azok nem rendelhetőek, mert úgymond "promókönyvek" meg tiszteletpéldányok (tehát azokból kap pl. Killmaster meg a grafikusunk).
Holnap lemeccselem a dolgot a terjesztővel. [smiley]boxer[/smiley]
© Kawer
2020. április 15. 16:58 | Válasz erre | #67
SzG, nem muszáj a terjesztőtől/árusítótól rendelnem, írd meg hova utaljak és várom a postádat... [smiley]fantasy-31[/smiley]
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© SzG
2020. április 15. 06:23 | Válasz erre | #66
Sajnos nem, mert még mindig nem került fel a terjesztő/árusító webboltjába a könyv... nem tudom, miért húzódik ennyi ideig a dolog. Én is kezdem lassan elveszteni a türelmem. Ha ma sem fog történni semmi, rájuk írok. [smiley]whatever[/smiley]
© Vikky
2020. április 14. 22:45 | Válasz erre | #65
SzG mester akkor lehet rendelni a cuccot? :)
© SzG
2020. április 10. 06:29 | Válasz erre | #64
Ja hát igen, "önkéntes karanténba" vonultam én is. Egyrészt én sem vagyok teljesen egészséges, ahogy biztos utaltam rá itt is az elmúlt években, másrészt itt van az idős apukám is. Nem lenne jó "megkoronázódni" egyikünknek sem. Persze kicsi az esély, hogy ez megtörténjen, és aztán komolyabb bajunk legyen, de akkor is, nem kocáztatok. Amúgy se okoz gondot az elzárkózás, pláne, hogy ez, illetve a "remeteélet" korábban is jellemző volt rám, sőt: mondhatni élveztem is. Már csak azért is, mert így általában az írással is jobban haladtam korábban. :) Reméljük, most is így lesz, és be tudom fejezni kb. nyár végéig/ősz elejéig a Vindgardia Hősei második részét (amit teljesen egészében én írok, ahogy talán említettem is már).
Szóval igen, velem most a következő hónapokban biztosan nem fogtok tudni találkozni... a Speedo-féle bulin sem, ugyanis nem igen fog addig teljesen rendeződni a helyzet; ha mégis, akkor persze lehet, hogy majd elnézek rá. Meglátjuk.
© SzG
2020. április 10. 06:11 | Válasz erre | #63
Köszi előre is. [smiley]eljen[/smiley]
© cock
2020. április 10. 01:47 | Válasz erre | #62
Szlobó mester nem hagyja, hogy bárki találkozzon vele. Pedig tudja nagyon jól, hogy nekünk lenne miért. Tehát az szinte kizárt, hogy majd véletlenül összefutok vele az utcán. Nem mintha eddig is bármi esély lett volna rá.

Ha velem nem hajlandó találkozni, akkor miért gondolja bárki akárcsak egy másik megyéből is, hogy vele szívesebben találkozna.

Nem személyes szimpátia kérdése, hanem koronagyfasz. Erről a problémakörről meg nem óhajtok vitázni senkivel.
© Vikky
2020. április 9. 19:53 | Válasz erre | #61
Nagyon jól néz ki a képek alapján, én tuti megrendelem!
© SzG
2020. április 9. 17:11 | Válasz erre | #60
Köszi szépen, neked is! [smiley]wave[/smiley]
© Kawer
2020. április 9. 17:09 | Válasz erre | #59
Oké, nincsen semmi baj, mindezek ellenére azért legyen szép, napsütéses, madárfüttyös, vidám, egészséges Húsvétotok! [smiley]circling[/smiley]
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© SzG
2020. április 9. 17:04 | Válasz erre | #58
Sajnos úgy néz ki, hogy csak Húsvét után lehet rendelni. :( A terjesztő/árusító ugyanis ma már nem tudta feltölteni a könyvet a webshopjukba, holnap meg már ugye ünnep... Mondjuk egyébként már úgysem vitte volna ki a posta a héten senkinek a csomagot.
Mindenesetre kedden már elvileg tényleg rendelhető lesz a könyv.
Elnézést még egyszer mindenkitől, már én is kissé "égőnek" érzem, hogy ennyire húzódik az egész... [smiley]pardon1[/smiley]
Megpróbálunk kitalálni valamit Killmaster kollégával a hétvégén, afféle kárpótlásként... mondjuk egy nyereményjátékot. [smiley]awink[/smiley]
© Kawer
2020. április 9. 16:09 | Válasz erre | #57
Húúú, ne csigázzátok már az érdeklődésemet... Adjátok meg a linket, hol lehet rendelni, szeretném megvenni ezt a könyvet! [smiley]help[/smiley]
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© SzG
2020. április 8. 17:46 | Válasz erre | #56
Mondjuk egyébként most újra belelapoztam az említett Kalandorkrónikákba, és azokban is csak 10 egész oldalas kép van könyvenként... pedig azok vastagabbak. Szóval akkor azért remélhetőleg nem annyira "gáz", hogy a miénkben csak 8 darab van. :) Meg ezek azért minőségi képek, legalábbis úgy érzem.
De igen, mindenképp több rajz lesz a sorozatunk következő részében. Legalább 15. :)
© killmaster (Savanyúhas)
2020. április 8. 17:20 | Válasz erre | #55
Jól mutat ám így könyv alakban azt meg kell hagyni! Reméljük, aki megrendeli örömét leli majd a kiadványban! Ha pedig valahol találkoznátok Szlobo mesterrel vagy netán velem élőben, biztosan dedikáljuk is annak, aki szeretné. Vegyétek, vigyétek, kiváló ajándék húsvétra, születésnapra, május elsejére, de pünkösdre is! A rajzok miatt ne bánkódjatok, a következő kötetben már biztosan több lesz...
© SzG
2020. április 8. 17:08 | Válasz erre | #54
"nekem még nem sikerült megtekinteném őket, de holnap remélhetőleg erre is sor kerül. :)"
Sor került... és szerintem igen minőségi munkát végzett a nyomda. :) Mutatok is pár képet a végeredményről:

[img=https://i.imgur.com/dydTuge.png]VP2[/img]

[img=https://i.imgur.com/qKasHE6.png]VP2[/img]

[img=https://i.imgur.com/VspPFPJ.png]VP3[/img]

A fényképek minőségéért elnézést, nem éppen csúcskategóriás a telefon, amivel készítettem őket.
Mindenesetre valóban jól néz ki a könyv "élőben": a borító szép fényes (fóliázott...), a képek nem pixelesek, a lapok is hófehérek, a ragasztás is rendben van a tipográfia/tördelés is jó. Szóval szerintem semmivel sem néz ki rosszabbul ez a kiadvány, mint a korábbi magyar fantasy játékkönyvek (mondjuk, hogy csak egy példát írjak, a "Kalandorkrónikák"), pedig nem hagyományos nyomdában készült, meg nyilván az anyagi lehetőségek is korlátozottak voltak. :) Egy problémám van csak a kiadvánnyal, mégpedig az, hogy tényleg túl kevés ez a 8 + 2 egész oldalas kép... ez így a könyvet lapozgatva még feltűnőbb. Ezt tényleg sajnálom, én sem így akartam eredetileg, de ahogy írtam, nem tudott többet bevállalni a grafikus. Mindegy, most már ez van. Azért remélem, így is élvezni fogjátok a könyvet. :)
Ha minden jól megy, holnaptól már rendelhető is lesz egyébként.
© SzG
2020. április 7. 16:36 | Válasz erre | #53
Elkészültek a könyvek... mondjuk nekem még nem sikerült megtekinteném őket, de holnap remélhetőleg erre is sor kerül. :) Illetve talán már a terjesztő webboltjába is felkerül majd a Végzet Prófétái. Természetesen ha erre sor kerül, azonnal jelzem, illetve adok linket is a könyvhöz.
© SzG
2020. április 6. 12:29 | Válasz erre | #52
[smiley]eljen[/smiley]
© Kawer
2020. április 6. 11:31 | Válasz erre | #51
Köszönjük a jelentést... Türelemmel várunk... [smiley]guluszem1[/smiley]
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© SzG
2020. április 6. 08:03 | Válasz erre | #50
Hét eleji helyzetjelentés: most beszéltem a nyomdával, és azt mondták, hogy holnap fognak elkészülni a könyvek. Tehát már tényleg csak pár nap, és rendelhető lesz a Végzet Prófétái. :)
© SzG
2020. március 30. 08:12 | Válasz erre | #49
Ja igen, rémlik valami. Még vadászni is lehetett rájuk, talán a barlangokban.... Vagyis jól agyon lehetett verni őket a bunkóval, mint a kőkorszakban körülbelül. :D
2020. március 30. 07:24 | Válasz erre | #48
A Dungeon Master 2-ben lehet denevérhúst enni. A játék elején, amikor kevés pénze van a csapatnak igen jól ön a bokorban talált denevérhusi. XD
© SzG
2020. március 30. 06:44 | Válasz erre | #47
Nem tudok róla, de majd utánajárok, és ha valamelyik kocsmáros vagy fogadós esetleg "csak és kiz." denevérhusit árul, annak a körmére nézek. [smiley]nevetes1[/smiley]
© dan
2020. március 29. 23:39 | Válasz erre | #46
Ugye,egyik vindgardiai kocsmában sincs az,hogy csak és kiz.denevérhusit lehet enni,ha pl.éhesek vagyunk?
Üdv:dan
© SzG
2020. március 29. 19:36 | Válasz erre | #45
2020. március 29. 19:16 | Válasz erre | #44
Tényleg, a képen látható alakok szabálysértők, mert nem tartják be a 1,5 méteres távolságot.
© SzG
2020. március 29. 15:25 | Válasz erre | #43
A hétvégén egyébként runner megcsinálta a borítón az említett kisebb változtatásokat, úgyhogy be is tudjuk mutatni a végleges változatot. Íme:

[img=http://users.atw.hu/szlobo/Kepek/AVPFrontSmall2.jpg]AVP borító[/img]

Ahogy tehát látható, kisebb lett az elején lévő kocka + köréírtuk azt is, hogy "Fantasy játékkönyv", csak hogy teljesen egyértelmű legyen már az első borító láttán is, hogy miféle könyvről van szó (szerintem ez nem árt). Valamint a vonalkódot is lekicsinyítettük (óriási volt), meg az árat is átírtuk az említett 1990-re. További variálás már valóban nem lesz, úgyhogy holnap reggel el is küldöm a nyomdának a borítót, és remélhetőleg még aznap le is gyártják. Tehát már mindenképp csak napok kérdése a megjelenés.
© SzG
2020. március 29. 13:11 | Válasz erre | #42
Mondjuk ezen a "kik ezek a "punnyadt alakok"-beszóláson legalább jót nevettem... de úgy tudom, Killmaster is. Szóval végül is ha az volt a célod ezzel a trollkodással, hogy elszórakoztass minket, akkor ez összejött. :D
© SzG
2020. március 29. 09:47 | Válasz erre | #41
De még én vagyok a "troll" twillight szerint. [smiley]nevetes1[/smiley]

Te nem lehet, hogy valamelyik HK-író rokona vagy barátja vagy? Vagy mégis miért érint ilyen érzékenyen, hogy kritizáltam a HK-sorozatot (amit amúgy 10 emberből 9 kritizálni szokott)?
Vagy egyszerűen csak irigy vagy, hogy mi Killmasterrel összehoztunk egy könyvet, meg hogy az én régi pályázatomra három pályamű is érkezett, neked meg semmi nem jön össze, még a "Tibi csokis" pályázatodra sem érkezett egy 50 fejezetes kalandvázlat sem? Ezért csinálod a cirkuszt? Bánt, hogy más sikeresebb, vagy legalábbis többet fel tud mutatni, mint te?
2020. március 29. 08:46 | Válasz erre | #40
Akkor most csináljunk egy olyat amit SzG csinált máshol.

Lássuk a borítót:
- miért néz mindenki mindenfelé, nem egyfelé? Kik ezek a punnyadt alakok? Miért állnak ilyen közel egymáshoz, ha egyszer nem egy party? Személyes térről még nem hallottak?
- hogy néz már ki az a sisak?
- az egész rajzstílus az FF gyengébb eresztéseit idézi, talán Pusztítás maszkjai...
- persze eredetiséget lehetőleg hanyagoltátok, ott egy Rincewind pl.
- röhej az a sólyom kocsmaasztalnál a kézen. Semmi realitás.
- a dobókockát is nyilván valamelyik könyvről loptátok. És miért nem 2 kocka, ha 2 kocka kell a játszáshoz?
- Vingardium Leviosa hősei...
- a csapdák, és cselszövések azok valami növények? Mert a szöveg szerint "az életetekre törő gonosz teremtmények"-nek nincs közük hozzájuk. Persze lehet hogy életetekre törő jó teremtmények tették oda őket...
[b]- Ja, remélem nem felejtetek el a könyveladás után adózni! Az ugyanis adóköteles![/b]
© SzG
2020. március 27. 19:45 | Válasz erre | #39
Köszi a megerősítést, illetve támogatást!

"Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)"
Ez tényleg röhej. :D És igen, az ilyen megoldások többé-kevésbé szinte mindegyik játékkönyvre jellemzőek, ha jobban megnézi az ember. Oké, van, ahol nem egy sorból áll egy ehhez hasonló fejezet, hanem mondjuk kettőből vagy háromból, de akkor is... ez simán fejezetpocsékolás.
© Denko
2020. március 27. 14:56 | Válasz erre | #38
Dr Lecter diagnózisa most is helytálló(én is azon szerencsések közé tartozom,akik már ismerik a művet).Senkit ne tévesszen meg a (látszólagos) rövidsége,200 TARTALMAS fejezetpont van benne,semmi "Bevezetnek a házba.Lapozz a 151.-re."(Lásd: A ketheri maffia)
Őszintén remélem,hogy az íróknak sikerül új fejezetet nyitni a magyar lapozgatós könyvek történetében.
© SzG
2020. március 27. 11:14 | Válasz erre | #37
Nagyon örülök, és előre is köszi, hogy a vásárlásoddal támogatsz majd minket, illetve az új magyar játékkönyv sorozatot. :)

Egyébként most úgy néz ki, hétfőn fogják kinyomtatni a borítókat, mert néhány minimális változtatást még eszközlünk rajta a hétvégén. Mindenesetre jövő héten remélhetőleg már így is rendelhető lesz a könyv, ugyanis ahogy elkészül, rögtön fel is kerül majd a terjesztő webshopjába. Természetesen ha erre sor kerül, rögtön jelzem.
© Kawer
2020. március 27. 07:23 | Válasz erre | #36
"Nem titok: körülbelül pártízer forint haszonhoz fogunk hozzájutni akkor, ha mind a 200 darabot eladjuk (ennyit rendeltem ugyanis a nyomdától első körben)" - Nos, akkor első körben biztos vevő vagyok egy első kiadású példányra! [smiley]arrow[/smiley]
Nekem megéri a fejezetpontonéknti 10 Ft-ot [smiley]circling[/smiley]
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© SzG
2020. március 26. 17:15 | Válasz erre | #35
2020. március 26. 15:19 | Válasz erre | #34
Akkor pontosítok, mert valószínűleg nem fogalmaztam elég pontosan. Pontosan arra akartam kitérni, amit te is mondtál, hogy ne tévesszem meg senkit a 200-as szám, mert bőven kap érte kompenzációt. :)
© SzG
2020. március 26. 11:42 | Válasz erre | #33
Köszi a biztatást, illetve szurkolást, nagyon jól esett!
Remélem én is, hogy sikerül legalább egy kicsit "felszítani a parazsat hazai lapozgatós fronton". :) Mi ezen leszünk.

"az ár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért"
Szerintem ezt ne így nézd/nézzétek, mert ez így tényleg félrevezető lehet. A szövegmennyiséget érdemes nézni, ami ugye ugyanannyi, sőt még több is, mint egy átlagos játékkönyvnél (és egyébként választási lehetőségből sincs szerintem kevesebb).
Ahogy Killmaster is írta: ez a könyv jóval több lenne 200 fejezetnél, egyedül azért lett 200 végül, mert én szerkesztéskor kicsit "összetoltam" a fejezeteket; például azokba a fejezetekbe, ahol harc folyik, még hozzácsaptam a harc utáni részeket is (amik általában már külön fejezeten szoktak lenni) stb. Ha úgy lenne felépítve ez a könyv is, mint egy KJK vagy HK, megkockáztatom, ha annyi "fejezetpocsékolás" lenne benne, mint általában azokban, akkor valóban legalább 300 fejezetpontos lenne a Végzet prófétái.
Tehát az 1990 forintért egész biztosan nem egy 200 fejezetes "minikalandot" fogtok kapni, hanem valóban egy teljes hosszúságú, tartalmas könyvet, ahogy korábban is írtuk.
No de nem magyarázkodok többet. :) De remélem, hogy azért tényleg nem fog senkinek sem elmenni a kedve a könyvtől, mert "hivatalosan" 200 fejezetes.

"ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát."
Ez egész biztos. Nem titok: körülbelül pártízer forint haszonhoz fogunk hozzájutni akkor, ha mind a 200 darabot eladjuk (ennyit rendeltem ugyanis a nyomdától első körben). De nem fogjuk mind a 200 darabot eladni, már csak azért sem, mert jó párat el is kell osztogatni majd (tiszteletpéldányok stb., illetve egy nyereményjátékot is tervezek például). Tehát valószínűleg szinte semennyi plusz pénzhez nem fogunk hozzájutni. De ez persze nem is baj, mert ez eleve egy hobbi projekt, nem ebből akarunk-akarok megélni. Ha kb. a befektetett pénz visszajön, az elég.
Oké, lehet, hogy lesz annyi haszon, hogy mondjuk egy havi kombinált bérletet tudjunk majd venni Killmasterrel. :D Feltéve, ha szinte az összes legyártott könyvet eladjuk.
2020. március 26. 10:43 | Válasz erre | #32
Szeretném megragadni az alkalmat, és gratulálni Killmasternek és Szlobonak a nagyszerűen sikerült közös munkájukért! Nagy szerencsémre már volt alkalmam olvasni a könyvet, és talán a megjelenéshez közeledvén már nem hiszem, hogy titok lenne, ezért mindenképpen megemlítem, hogy akár esély is lehet arra, hogy újra pislákoljon majd idővel egy kis parázs a hazai lapozgatós fronton. De ez legyen most csak egy vágyálom, ne éljük bele magunkat, legalábbis én nem teszem, de roppant mód örülök, hogy végre esély kínálkozik rá, igaz jó lenne, ha a terjesztőtök is szépen kivenné belőle a részét.

Pár apró gondolat a könyvről: a borító nekem tetszik, szerintem semmi gond nincs a kocka helyével. Az 1990-es ár tényleg jobban hangzik (ez csak egyszerű pszichológia), bár tényleg kicsit húzós "200" fejezetpontért. De hát ez van, mindenkinek meg kell élnie valamiből, éppen ezért is nagy pluszpont a két írónak, mert ha ezek után marad is nekik valami haszon, az egész biztosan nem akkora, hogy pusztán csak az anyagiak kompenzálják valamennyire a belé fektetett munkát. Az a 200 fejezetpont pedig igen tartalmasra sikerült, az átlagtól hosszabbak a szövegek, és tényleg jól ki lett pofozva, még egyszer gratulálok hozzá. És minimum két végigjátszás is benne van a könyvben, azt se felejtsük el, sőt meg merem kockáztatni, hogy a tárgyhasználatban meg jobb is lett, mint pl. Livingstone új könyve, pedig azért mindenki ismeri a nevét. Persze ez most nagyon magasztosan hangzik, de kb. az az igazság, hogy míg Killmaster és Szlobo "megerőltették magukat", és próbáltak kreatívak lenni, amennyire csak lehet, addig a mester "unott" volt.

Végszónak pedig legyen elég most annyi, hogy nagyon szurkolok nektek, és sok sikert kívánok!
© SzG
2020. március 26. 07:34 | Válasz erre | #31
Aludtam egyet a dologra, és arra jutottam, hogy pár dolgon még változtatunk. :) Például a vonalkódot kisebbre vesszük, mert jelenleg túl nagy (a többi játékkönyvön is jóval kisebb, ahogy néztem). Plusz javasolták páran, hogy az ár legyen 2000 helyett inkább 1990, mert az jobban hangzik... ezt a tanácsot is megfogadom, bár egyébként sosem kedveltem az ilyen árakat (főleg azokat nem, amik ráadásul 9-re végződnek, pl. 199). De mivel fontos, hogy lehetőleg minden jól nézzen ki, meg "jól hangozzon", így akkor 1990 lesz az ár. Meg aztán ezáltal legalább újabb 10 forintot tudunk spórolni a vásárlóknak. :))
A kocka viszont marad az első borítón, mert szerintem egyszerűen kell, ahogy tegnap is írtam. De kicsit kisebbre vesszük, sőt, megpróbálunk tenni egy "Fantasy játékkönyv" vagy csak "Játékkönyv" feliratot is még a keretbe, a kocka köré, hátha elfér... de majd meglátjuk.
Ha kialakult a végleges borító, belinkelem.

Amúgy a borítórajz ma már valahogy nekem sem tűnik sötét árnyalatúnak, úgyhogy akkor lehet, hogy ez marad úgy, ahogy van. :) Nehogy a végén túl világos legyen, mert nyilván az sem lenne jó, sőt.
© SzG
2020. március 25. 21:57 | Válasz erre | #30
Egyiket sem akarom igazán koppintani, de igen, ha már választani kell, akkor inkább a KJK-t koppintanám, mint a HK-t. :)
Jó, végül is megkérhetem runnert, hogy nézzük meg, milyen, ha hátulra kerül a kocka, vagyis akkor már kettő...
Viszont ha elől nem lesz kocka, akkor semmi sem fog utalni rá ott, hogy ez egy játékkönyv... teljesen úgy fog kinézni az egész borító, mintha pl. egy regény lenne, hiszen csak a két író neve + a cím fog szerepelni a képen... ez nem lesz furcsa? [smiley]fejvakaras[/smiley]
Első oldalElőző oldal12345Következő oldalUtolsó oldal