Zagor.hu
Zagor.hu fórum
Allansia Fejvadászai
BejelentkezésElfelejtett jelszó
2021. április 5. 15:55 | Válasz erre | #28
By killmaster

Firefox ma délelőtt volt időm, és elolvastam a történeted, és azt kell írjam, jól bánsz a szavakkal. (Noha ezt eddig is tudtam a fordításaidról!) Egyszer talán te is írhatnál valamiféle rövidebb elbeszélést vagy akár egy KJK kalandot.

Nem akarok pofátlankodni, de ha valakinek kell segítség akár ötletelés szinten is egy kjk íráshoz, írjon nekem bátran. Ha tudok, segítek. Magam is tervezek egyet, de sajnos nem vagyok elég kitartó (Nagyra lobban a láng, de hirtelen ki is alszik. Úgy tűnik, nem tűz volt ez, hanem robbanás - Hark)
2021. április 5. 15:47 | Válasz erre | #27
Denko: Igazán kár,van hozzá tehetséged.Megfordul néha a fejemben,hogy a KJK könyvekre ráférne egy remake(vagy reboot),ha már újra kiadják.Legalább egy kicsit életszerűbbé tehetnék őket,mint például te ezt a háttértörténetet.

A számból vetted ki a szót meg a bélést!!! Maximálisan egyetértek!

Üdv: Hark, a dark
2021. március 10. 19:54 | Válasz erre | #26
Végigjátszás: [spoiler]1-356-100-315-174-11-116-242-223-359-17-213-185-267-201-187-122-365-56-377-319-231-255-104-9-127-289-196-165-82-217-370-147-13-61-302-43-71-329-385-209-88-310-334-367-84-110-389-190-15-288-380-136-375-327-23-317-170-351-364-229-54-203-68-308-283-244-362-250-164-86-35-321-45-197-80-238-53-387-246-341-26-74-208-282-133-32-384-179-232-346-218-121-69-4-311-241-63-224-93-254-118-355-12-305-101-173-363-2-266-22-318-57-222-369-189-70-28-6-291-349-103-10-307-120-243-19-211-3-140-249-383-280-89-160-109-293-344-33-137-360-178-55-150-320-212-98-371-330-123-268-237-271-326-303-153-264-339-378-297-39-132-163-247-106-309-65-130-233-145-259-216-276-347-400 [/spoiler]
2020. március 31. 17:26 | Válasz erre | #25
A "konkurencia" FB-oldalán kint van a video első része a kiadói estről...
2020. március 31. 13:47 | Válasz erre | #24
Nézd másik oldalról, ha emiatt sérülékenyebb a borító, és van olyan rajongó aki vigyáz a könyvei állapotára, az lehet hogy beszervál egy újabbat... esetleg rögtön kettőt is vesz. Rögtön megérte nem rakni rá...

Szóval Gyula HKK szakértő is, miért is nem lepődtem meg...

Térképet valaki lefotózza? Kíváncsi vagyok mennyiben tér el az ittenitől.
© SzG
2020. március 31. 09:28 | Válasz erre | #23
Én abban semmi különösebb problémát nem látok, hogy "csak" 20 egész oldalas kép van a könyvben, szerintem ennyi is bőven elég egy olyan műhöz, aminek a leütésszáma gondolom nem haladja meg mondjuk a 250 000-et, de talán még a 200 000-at se nagyon. :) Másrészt gondolom az eredeti angol változatban is ennyi kép van. Viszont az, hogy nincs fóliázva a borító... hát, ez tényleg kicsit "necces", főleg, hogy ez a kiadvány azért mégiscsak professzionálisnak akar (na) tűnni, gondolom... de ha nincs fólia, akkor azért az eléggé amatőr ízűvé teszi. :) Amúgy meg a fóliázáson maximum pár forintot lehet spórolni példányonként, szóval... maradjunk annyiban, hogy eléggé érhetetlen, hogy ezt így oldották meg. De hát ők tudják.
2020. március 30. 23:06 | Válasz erre | #22
Ja meg egy Hatalomkártyás facebook-oldalon is megosztottam...annak utánanéztem, ott tag a Gyula. Tehát vagy ott, vagy itt találta meg.
2020. március 30. 23:03 | Válasz erre | #21
Na, megnéztem az oldalt. Így, hogy csak megosztották, nincs gond (nekem sem baj, ha több a kattintás :)...egyébként volt is, mert a régi cikkeim olvasottsága is hirtelen emelkedett, amit nem nagyon értettem, de így már világos), de egy kicsit én is csodálkozom, mert azért aki végignézi az elemzéseimet, az látja, hogy ez a 11 pont azért finoman szólva sem rekord (konkrétan: 33 könyvnek adtam magasabb pontot és 10-nek alacsonyabbat), tehát kérdés, ez a reklám mennyire lesz nekik pozitív, ráadásul már ebben az egy cikkben is 6 másik, zagoros könyveket elemző cikkemre tettem hivatkozó linket...de lelkük rajta.

Egyébként csak kíváncsiságból megnéztem, tegnap 13.15-kor tettem ki az elemzést az oldalra, és 15.13-kor osztotta meg a kiadó, tehát kb. 2 órával utána (és akkor még csak itt, a Blogomon és a saját privát FB oldalamon volt megosztva).
2020. március 30. 22:42 | Válasz erre | #20
"Ahogy hallottam, a könyvborító még le sincs fóliázva, és mindössze 20 db rajz található"

Ezeket meg tudom erősíteni.
2020. március 30. 21:58 | Válasz erre | #19
Egyébként a mennyi spoilerezzek vagy mennyit nem, az mindig egy nagyon nehéz kérdés...mert az is baj, ha nincs elég információ, és vannak fordulatok, amik kellenek az értékeléshez...de sokat sem akarok. Ez így nagyon gondolkodtató.

Illusztrációkat azért nem értékelek, mert úgy érzem, hogy nem nagyon van hozzá kompetenciám. Nekem minden tetszik általában közülük, ráadásul rajzokban én egy született antitalentum vagyok :)
2020. március 30. 21:28 | Válasz erre | #18
Normál esetben szívesen megtenném, de kérlek nézd el nekem, hogy nem akarok direkt linket adni most. Facebook, beírod a "kiadó" nevét, és ott lesz a poszt fent.
2020. március 30. 21:10 | Válasz erre | #17
Ezt hol láttad? Meg tudod küldeni az oldalt? Csak mert bocsánat, de azért ha már szerzői jogokról beszélünk...
© Denko
2020. március 30. 21:09 | Válasz erre | #16
"hiányolom az illusztrációk véleményezését"

Felteszem,azért maradt ki,mert ízlés dolga.Én pl. nem szeretem különösebben Russ Nicholson,vagy Vlado Krizan stílusát,de ettől még megvannak a maguk értékei.Nehézséget/történetet könnyebb objektíven megítélni.
2020. március 30. 19:33 | Válasz erre | #15
Én a kritikából hiányolom az illusztrációk véleményezését, egyébként korrekt írás.
Ahogy hallottam, a könyvborító még le sincs fóliázva, és mindössze 20 db rajz található benne-ez bizonyára a Scholasticos "takarékosság" követése lehet-így tuti olcsóbb, de nekem amellett hogy kb. közepes értékelést kapott a könyv, ezek miatt/is/ eléggé elment a kedvem a beszerzésétől.
© SzG
2020. március 30. 17:11 | Válasz erre | #14
Igen, ezt én sem értem... Főleg, hogy ez a blog ugye a Zagoros könyveket elemzi jórészt - tehát azzal, hogy a Kaméleon megosztotta ezt az oldalt a facebookon, gyakorlatilag a [i]zugkalózok zugkiadványait[/i] is reklámozza. [smiley]fejvakaras[/smiley]
© Denko
2020. március 30. 16:23 | Válasz erre | #13
Nekem ez furcsa.Oké,nincs olyan,hogy rossz reklám,de Bubu mindig korrekt,alapos és komplex rajongói kritikákat ír.(A rajongóit azért hangsúlyozom,mert,ilyenkor az ember mindennemű objektivitása ellenére,hajlamos picit megengedőbb lenni.)
Ez a könyv szerinte is legfeljebb középszerű.Ha valaki elolvassa,vagy legalább megnézi az értékelését,szerintem nem igazán lesz motivált a könyv megvételére.(Ha nem lett volna a Fekete Péntek,fontolóra veszem a vásárlást.)A kritikát olvasva,valószínű,lesz pár ember,aki megtakarít magának néhány ezer forintot.Akkor miért tették ki?[smiley]fejvakaras[/smiley]
2020. március 30. 13:29 | Válasz erre | #12
A kulcsmondat az értékelésében: "Akartam szeretni a történetet, de sajnos nem igazán sikerült." Szóval bizonyos elemek, részletek nem engedték, hogy megszerethesse, rombolták az "élmény" faktort. Részletezi is az elemzésben.
2020. március 30. 12:29 | Válasz erre | #11
Kis adalék, kb. 21 órája a véleményed "színt váltott", azaz kikerült egy másik oldalra is, és te se sokkal régebben írtad, mint 21 óra, szóval igen gyors a még mindig folyamatban lévő megfigyelés. De hát a csúnya Zagor.hu jogellenes stb, de azért nem baj, ha átjárunk egy-két friss infoért. No de, nem beszólni akartam, csak mint érdekesebb tényként megemlítettem. Személy szerint jót mosolyogtam rajta.

És úgy látom, hogy te is azok közé tartozol, akiknek annyira nem jött be a könyv. Jó volt olvasni a kritikádat, véleményedet, és akkor meg is ragadom a szót, hogy megköszönjem az eddigi munkásságodat, mindig nagy öröm volt az igen részletes cikkeidet átolvasni! És annak is külön örülök, hogy mindig használtad a spoiler jelzőt. :) Ide kapcsolódóan lenne egy apró észrevételem, szerintem lehetett volna párszor a történeteknél (régebbi írásaidra gondolok most) is használni, mert párszor írtál olyat, amit talán jobb, ha nem tud az ember előre. Remélem, hogy hamarosan folytatódni tudnak az elemzéseid.
2020. március 29. 13:23 | Válasz erre | #10
Azért írtam erről is kritikát :)

https://velemenyes.blogspot.com/2020/03/vissza-multamba-16-allansia-bergyilkosai.html
2020. március 26. 14:08 | Válasz erre | #9
Nem hiszem, hogy hülye kérdés. Most már van belőle magyar verzió, úgyhogy szerintem nyugodtan mehet a magyar témába. De végeredményben rád van bízva, [url=https://zagor.hu/?oldal=forum&tema=4050&p=0]Az eredeti FF könyvek[/url]ben is ugyanúgy meg fogja mindenki találni.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2020. március 26. 13:49 | Válasz erre | #8
Lehet hülye kérdés, de akkor is, ha angolul olvastam?
2020. március 26. 12:11 | Válasz erre | #7
[url=https://zagor.hu/?oldal=forum&tema=4020&p=0]A magyar KJK könyvek[/url] témában.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2020. március 26. 10:25 | Válasz erre | #6
Most, hogy sikeresen végigvittem Livingstone új kalandját, el mertem olvasni, és őszintén gratulálok FireFox, nagyon jól sikerült az írásod.
Apropó, ha pár szót írnék az új könyvről, melyik topicba tehetném meg?
© Denko
2019. december 6. 16:30 | Válasz erre | #5
"Direkt" Bocsánat,én siklottam el fölötte.

"Pontosítottam" Így már világos,köszönöm.

"ez egy "létező" fogadó" Tudom,olvastam a Feketehomok kalandmodult.Csak nagyon tájidegennek érzem,mint a neander-völgyit,vagy a latin néven emlegetett dinoszauruszokat.Miért nem lehetett előember,zsarnokgyík,stb.?Akkor is tudnánk miről van szó,de nem ragadnának ki a történetből.Egyebek közt,ilyenekre gondoltam,amikor remake-t emlegettem.

"amikor írom a szöveget, akkor mindig az aktuális részletekben veszek el, és alapötletek elvesznek" Talán jegyzeteket kellene készítened,mielőtt nekiülsz az írásnak.Én is elfelejtettem tegnap:"elég rövid véget ér az itteni kalandod".Rövid helyett korán/hamar. ;)

"nevetségesebbnek érzem az eredeti könyv háttérsztoriját" Mert az is.Minden tiszteletem az íróké,de nagyon sokszor túlzottan leegyszerűsítették a dolgokat.A Tolvajok Városában pl. arra kapunk megbízást,hogy keressük meg Nikodémuszt,és vigyük el Silvertonba.Csontos Zanbar kinyírásáról nem volt szó.Már csak az effajta logikátlanságok miatt sem ártana újraírni a régi kiadványokat.Sokszor érezni,hogy ez nem egy "élő" világ.
"más téma" [smiley]wow1[/smiley] Ok,nálam biztos jobban értesz hozzá.
© killmaster (Savanyúhas)
2019. december 6. 09:58 | Válasz erre | #4
Firefox ma délelőtt volt időm, és elolvastam a történeted, és azt kell írjam, jól bánsz a szavakkal. (Noha ezt eddig is tudtam a fordításaidról!) Egyszer talán te is írhatnál valamiféle rövidebb elbeszélést vagy akár egy KJK kalandot. Egyébként a kalandozó a kaland kedvéért vállalkozik az egészre, elvégre húsz arany eléggé nevetséges ár még a Titánon is. Egy nagyobb város piacán simán el lehet költeni. Valljuk be őszintén nem mindenki szeret dolgozni, és azért a kriptafosztogatás sem teljesen veszélytelen munka. Én inkább felcsapnék kalóznak! Bár van úgy, hogy ők is csak vasrudakkal teli ládát cipelnek...[smiley]awink[/smiley]
2019. december 5. 23:27 | Válasz erre | #3
A nagyját javítottam, köszönöm.

[quote]"Soha. Többet. Nem. Inni. Fogok." Gondolom,egyértelmű,rossz a szórend.[/quote]Direkt, lásd:[quote]Részben az alkoholnak is köszönheted, hogy képtelen vagy egy értelmes mondatot összerakni magadban[/quote]

[quote]"a bogárból szivárgó véred szaga" A bogár marásából,hacsak nem vittem magammal a dögöt.[/quote]Ez lett volna a szándék, hogy magaddal viszed őket csalinak. Pontosítottam a poharas részen.

[quote]"Feszület" Már A Tűzhegy Varázslójában is zavartak a keresztek.Oké,mondjuk,hogy Glantanka jelképe,vagy valami.De feszület?Melyik istent feszítették meg?A Titánon elvileg nincs keresztény vallás.[/quote] Nem én találtam ki a nevet, ez egy "létező" fogadó: [url=https://fightingfantasy.fandom.com/wiki/The_Cat_and_Crucifix]The Cat and Crucifix[/url]. Még nem sikerült időt találnom rá, hogy nekiálljak a könyvnek, de az a sejtésem, hogy ez az egész szigetesdi csak egy csapda, és mivel ennek a fogadónak a klientúrája jellemzően csalókból és gazemberekből áll, megfelelő helyszínnek tűnt.

Az a baj, hogy folyamatosan jutnak még eszembe dolgok, amiket bele akartam volna eredetileg rakni, például egy utalást rá, hogy a hajóúton gyanúsan nincs ott sem Ivy, sem Joe, de ugye másnaposan ez a legkisebb problémád, vagy hogy sajnos már félálomban vagy, mikor felmerül benned a kérdés, hogy egy elvileg lakatlan szigeten mégis mit keres egy kunyhó? Csak amikor írom a szöveget, akkor mindig az aktuális részletekben veszek el, és alapötletek elvesznek. Az meg nem jó, hogy mindig ugrálok jobbra-balra, mert még ez meg az eszembe jutott.

Egyébként minél tovább gondolkodok rajta, annál nevetségesebbnek érzem az eredeti könyv háttérsztoriját. Adott egy kalandozó, aki 20 Aranyért, józanul, fogadásból, egy egész hónapra kimegy egy lakatlan szigetre. Mégis minek? Hogy addig is unatkozhasson? Ráadásul az Éjsárkányban pont van egy rész, ahol szert tehetünk némi plusz pénzre, és itt farönköket pakolunk napi 2 Aranytallérért, szállásért és élelemért (397. fejezetpont). Most akkor ez praktikusan azt jelenti, hogy 10 napi könnyű fizikai munkáért cserébe 30 napig kotlunk a szigeten? Minden kicsit is értelmes kalandor inkább elmegy és keres magának valami szimpatikus kriptát, ahol nem rozsdásodik be, és két nap alatt összeszed kétszer ennyit érő kincseket.

Kicsit más téma:
1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról
1. § (6) Valamely ötlet, elv, elgondolás, eljárás, működési módszer vagy matematikai művelet nem lehet tárgya a szerzői jogi védelemnek.
[url=https://www.sztnh.gov.hu/hu/szerzoi-jog/szerzoi-jogi-alapfogalmak]A szerzői jogi védelem tárgya minden esetben a gondolatok egyéni-eredeti formába öntése, nem maga az annak alapjául szolgáló tartalom. A szerzői jogi oltalom formavédelmet jelent: a megfogalmazás egyediségét védi.[/url] Ez alapján a törvénymagyarázat alapján szerintem nem kell aggódni [smiley]circling[/smiley]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Denko
2019. december 5. 18:52 | Válasz erre | #2
"a szerzői jog az angol szöveget/megfogalmazást/anyámkínját védi, nem pedig magát az ötletet/történetet"

Nem vagyok jogvégzett ember,de én úgy tudom,hogy átdolgozáshoz is szükséges a szerző engedélyét kérni.Ha tévedek,akkor bocsánat,remélem,vannak itt a témában kompetensebbek.

"ezzel most csak trollkodás a szándékom, és eszemben sincs újraírni és kibővíteni az eredetit"

Igazán kár,van hozzá tehetséged.Megfordul néha a fejemben,hogy a KJK könyvekre ráférne egy remake(vagy reboot),ha már újra kiadják.Legalább egy kicsit életszerűbbé tehetnék őket,mint például te ezt a háttértörténetet.

Apróbb hibák:

"Soha. Többet. Nem. Inni. Fogok." Gondolom,egyértelmű,rossz a szórend.

"új felderíted új otthonodat"

"elmerülsz a jeges vízben" Inkább jéghideg,vagy hideg.(Elvileg trópusi a terület.)

"a bogárból szivárgó véred szaga" A bogár marásából,hacsak nem vittem magammal a dögöt.
(Lenne még pár jelentéktelen korrektúrai probléma,ezeket szerintem figyelmen kívül hagyhatjuk.)

Stilisztikai nyűglődés:

"a kis földrészre" Földdarab.A földrész az kontinens.

"Feszület" Már A Tűzhegy Varázslójában is zavartak a keresztek.Oké,mondjuk,hogy Glantanka jelképe,vagy valami.De feszület?Melyik istent feszítették meg?A Titánon elvileg nincs keresztény vallás.

"Joe és Ivy felsóhajtanak és elkeseredetten az asztalba verik a fejüket" Értem,mit akartál érzékeltetni,de jobb lenne kb. Ivy felsóhajt,Joe pedig elkeseredetten az asztalba veri a fejét.Ha mindketten egyszerre csinálják,nekem fura.

"kúszóindák hevernek" Tekeregnek/kígyóznak.Élő szervezethez szvsz. jobban illik.

"mintha lávába nyúltál volna" Túlzás.Honnan lenne ilyen tapasztalatom?Tűzbe nyúlni,még oké.

"az első kisebb eső elég lesz hozzá, hogy elvigyen egy tüdőgyulladás" Jaj.Nagyon gyenge lehet az immunrendszerem.

"szopóskorpió" Szívóskorpió talán jobb lenne.Ez úgy hangzik,mint egy exfeleség csúfneve.

Összegezve:Nekem nagyon tetszett,az eredetit simán übereli.[smiley]eljen[/smiley]
2019. december 4. 22:53 | Válasz erre | #1
[meret=+10][center]Háttértörténet[/center][/meret]


[i]Soha. Többet. Nem. Inni. Fogok.[/i] Lassan követik egymást fejedben a szavak. Részben az alkoholnak is köszönheted, hogy képtelen vagy egy értelmes mondatot összerakni magadban, de annak az istenverte ladiknak az imbolygása sem segít sokat a helyzeten. [i]Mi lehetett abban a rohadt sörben?[/i] Mindig is jól bírtad az alkoholt és a hajóutat, de csak külön-külön. Szerencsére csak kevesen tudják, mennyire ki tud készíteni, ha akár részegen, akár másnaposan dobálják alattad a hajót a hullámok. [i]Vagy a rumban volt valami…?[/i]

Szerencsére van annyi lélekjelenléted, hogy kihajolj a korláton, mielőtt kikívánkozik belőled az éjszakai dorbézolás közben leküldött mérhetetlen mennyiségű alkohol és földimogyoró keveréke. Bár most, hogy jobban belegondolsz, lehet, hogy nem is mogyoró volt?

[i]Kék Hold[/i], olvasod. A név ismerősen cseng. De honnan is? Miközben ezen elmélkedsz, a kapitány melléd lép és barátságosan megveregeti a hátadat. Hát persze. Annak az istenverte hajónak a neve, ami alattad imbolyog, és kis híján felborul. [i]Már megint mibe keveredtem?[/i]

[meret=+10][center]A Nyugati-óceán[/center][/meret]
Sok pletykát hallottál már a Kutyahal-szigetről. Az elsőt még ifjú korodban, mielőtt kiserkent volna a bajszod. Már akkor is jót nevettél a nevén: hogy lehet valamit kutyahalnak elnevezni? Ugat a hal? Vagy visszahozza a botot? Mindkettő elég viccesen hangzik, ráadásul a vén tengeri medvék soha nem említették még előtted ezt a fajt. Aztán persze gyorsan kiderült, hogy egy túlbuzgó, ám nem túl sokat látott ifjú kartográfus inasnak köszönhető ez a különös elnevezés, aki egyszerűen félrefordította a sziget Elf nevét. Sajnos azonban mire bárki is rájött volna a hibára, a kis földdarabra menthetetlenül ráragadt ez a név. A Tengeri Elfek saját nyelvükön természetesen továbbra is az eredeti nevén, Tüskecápa-szigetként beszélnek róla, mivel Tűz havában az összes öblöt elárasztják ezek a rendkívül ízletes, ámde annál veszedelmesebb ragadozók. Talán egy tucatnyian lehetnek azok, akik ilyenkor bemerészkedtek a vízbe, és ép bőrrel megúszták a kalandot. Természetesen minden évben vannak hasonlóan botor próbálkozók, akik már csak a dicsekvés kedvéért bemerészkednek a vad cápák közé. Aztán hogy azokat lehet-e szerencsésebbnek nevezni, akik csak egy lábukat vesztették el, vagy azokat, akiknek egyszerűen csak átharapták a nyakát, arról már mindenkinek más a véleménye. Te is láttál már nem egy megcsonkított szerencsétlent a kocsmákban, aki óvatosságra próbálta inteni a fiatalságot, de persze senkit nem érdekelt a prédikációjuk. Legjobb gyerekkori barátodat, Féleszű Jimmy-t is így vesztetted el – legalábbis ezt gondolod, mert egyik Tűz havi éjszaka még fogadkozott, hogy kimegy úszni a cápákkal, azóta viszont nem láttad. Neked ez az eset vette el a kedvedet a próbálkozástól.

A Szellem-sziget ennél sokkal érdekesebb és izgalmasabb hely. Korábban Korall-szigetnek hívták, a környékén ugyanis rengeteg csodaszép korallzátony húzódott a ritkán arra járó fürdőzők legnagyobb örömére. Mindenki jól tudja, aki Feketehomok Kikötőben nőtt fel, hogy régen egy különc vénember egy hatalmas kúriát építtetett fel ott magának, hogy a világ zajától elvonulva, békében élhesse le élete utolsó néhány évét. Sajnos azonban nem érte meg, hogy beköltözhessen. Mikor végre hírét kapta, hogy elkészült új otthona, azonnal útnak eredt, és még azt az egyetlen éjszakát sem volt hajlandó a város egyik fogadójában tölteni, ami ahhoz kellett volna, hogy a késő délután felkerekedett vihar elálljon. Szolgálói minden rimánkodása ellenére hajóra szállt, és a hullámok közt lelte halálát. A már-már palotának is beillő épület a városra szállt, melynek vezetői többször is próbálták bérbe adni vállalkozó kedvű, gazdag alattvalóiknak: volt, aki az elit számára kívánt ott pihenőhelyet nyitni, mások elmegyógyintézetet alakítottak volna ki az épületből, egy különösen elmebajos, ámde meglepően jó kapcsolatokkal rendelkező varázslótanonc iskolát kívánt nyitni benne. De bárki is próbálkozott bármivel, egy héten belül futva menekült el a helyről, mindenféle kísértetekről, szellemekről, az ifjak erejéből táplálkozó lelkekről hadoválva. Végül mindenki kísértettanyának könyvelte el magában a helyet, ahol valószínűleg az első tulajdonos és személyzetének szelleme kísérti a mai napig az élőket.

Mindkettő igazi idilli helyszín egy olyan harcedzett kalandozónak, mint amilyen te vagy.

És végül ott van a Kígyó-sziget, egy kicsi, jelentéktelen földdarab, mely mintha csak véletlenül került volna két társa közé, az istenek furcsa vicceként. Nem sokan merészkedtek a kopár, ellenséges területre, de aki megtette, azt többé senki nem látta, mintha elnyelte volna őket a föld. Sokan álltak elő sokféle elmélettel: egyesek úgy vélik, egy elsüllyedt hajó matrózainak szellemei lepték el a szigetet, akik a túlvilágra segítik a hívatlan vendégeket, mások szerint Sorvasztók, Féregkutyák és Húskoponyák népesítik be azt, és aki arra téved, az ízletes vacsoraként végzi. Hogy ki és miért gondolja ezt, arról természetesen már nem szól a fáma, de mindenki ismer valakit, aki tud valakiről, aki hallott valamit…

Ezek a pletykák, és a sziget egyébként tökéletes jellegtelensége elég visszatartó erővel bír ahhoz, hogy az elmúlt években senki se akarja felkeresni ezt a helyet.

[meret=+10][center]Macska és Feszület[/center][/meret]
Legalább öt év telt el azóta, hogy magad mögött hagytad Feketehomok Kikötőt. Első ránézésre nem sok minden változott. Az emberek még mindig mogorvák és nyersek, az utcák még mindig mocskosak és koldusokkal telik, a sikátorokból még mindig zsebmetszők lesnek kifelé, az őrök vagy unottan, vagy undorodva méregetik a lakosokat, Azzur pedig még mindig kemény kézzel irányítja a várost.

Már délutánra jár az idő, az utcák tömve vannak hazafelé tartó munkásokkal, nevetgélő és szaladgáló suhancokkal, a bevásárlást intéző asszonyokkal. A piactér felé veszed az irányt, melynek irányából messziről lehet hallani az árusok kiáltásait, amint portékáikat próbálják rátukmálni minden arra járóra. Alig tíz percedbe kerül megtalálnod Gustavo standját. A vén Fél-Ork semmit nem változott, bár emlékeid szerint a tér déli szélén árulta gőzölgő patkánypitéit, melyekért gyerekkorodban minden kortársaddal együtt annyira odavoltál, most azonban az északnyugati sarokban, a Híd utcánál találsz rá. Mikor felismer, hangos röfögésszerű nevetéssel üdvözöl. Elcsevegtek a régi szép időkről, beszámolsz neki legutóbbi kalandodról, és hogy ha már úgyis a közelben jártál, hát gondoltad, benézel a városba. Ekkor ér az első meglepetés.

Erszényed után nyúlnál, hogy fizetségképp a pitéért előhúzz egy Ezüsttallért, ám elhűlve tapasztalod, hogy már csak a madzagja lóg árván az övedről. Úgy tűnik, a tolvajok céhe sem tétlenkedett, és egyre jobbak lettek a pénzes utazók kifosztásában. Vagy ez, vagy pedig a te reflexeid rozsdásodtak be ennyi idő elteltével. Elkeseredve nyúlsz köpenyed belső zsebébe, ahol tartalék Aranytallérjaidat tartod, csak hogy még keserűbb szájízzel állapítsd meg, a tömegben valakinek abból is sikerült elemelnie nem csak a pénzedet, de azt az ezüstmedált is, melyet Largo egyik hálás kocsmárosától kaptál, amiért sikerült szétkergetned a környéket rettegésben tartó tolvajbandát. Fancsali képed láttán Gustavo ismét felkacag, majd a kezedbe nyom egy gőzölgő pitét.

– Nesze, kölyök – mondja. – De ez lesz az utolsó, amit ingyen szerzel tőlem! Már nem vagy olyan tejfelesszájú, hogy ne tudd megkeresni az árát.

Megköszönöd a Fél-Ork ajándékát, és miközben majszolni kezded, vegyes érzésekkel indulsz tovább a Híd utcán. Kardod még a hüvelyében pihen, úgyhogy tudod, nagy bajod nem eshet. Voltál már ennél rosszabb helyzetben is, egy hozzád hasonló, vérbeli kalandozó pedig mindig feltalálja magát. Úgy döntesz, éjszakára megpihensz az egyik fogadóban, és másnap reggel valami munka után nézel. Mire ezt meg hányod-veted magadban, a Hóhér terén találod magad. Gyerekkorodból emlékszel még, hogy itt állt a Macska és Feszület fogadó, ahol ugyan még soha nem jártál, de többször is rácsodálkoztál az ide általában kettesével betérő alakokra. Valószínűleg gyerekkori kíváncsiságod hozott ide, ezért úgy döntesz, ideje megtudnod, milyen hely is ez.

Rosszabb döntést talán nem is hozhattál volna.

Már az épület is elég visszataszítóan fest, omladozik a vakolata, az egykor fehér fal helyenként vérvörös, de leginkább szürke színben pompázik, és kifejezetten meglep, hogy az ajtó nincs kettétörve a keretében. Ugyanez sajnos nem mondható el az ablakról. Minden arra utal, hogy itt még egy hozzád hasonló, nincstelen utazót is jó szívvel látnak. Belépve azonban meglepően kellemes látvány fogad. A legtöbb asztalnak és széknek megvan mind a négy lába, és csak az átlagos mennyiségű mocsok lep be mindent. Korán van még ahhoz, hogy tele legyen a helyiség, csupán három rikító öltözékű, vidám fickót látsz, akik gondtalanul csevegnek egymással egy-egy pofa sör társaságában.

A kocsmároshoz lépve egy szobát és vacsorát rendelsz, majd előveszed két utolsó Aranytallérodat, melyeket előrelátóan a bakancsaid sarkaiban rejtettél el – tolvaj legyen a talpán, aki képes ezt kilopni alólad! A vézna férfi ráharap az érmékre, majd elégedetten mosolyogva elteszi őket, és egy nagy tálcán sört, kétszersültet és valami fura kinézetű sült húst szolgál fel, aminek eredetéről bölcsen inkább nem faggatózol. Falatozás közben az ismerős ízek rég elfelejtett emlékeket idéznek fel benned: ahogy Jimmyvel, Nyakiglábbal, Zorkkal és Hannával cipót csentek el a közeli pékségből, az utcakőről frissen fogott döghalat próbáltok rásózni a tapasztalatlanabb látogatókra, éjszaka kiszabadítjátok az istállókban raboskodó szegény lovakat…

– …mert mindegyik egy beszari alak! – hangzik fel egy nyers kiáltás, ami kizökkent merengésedből. Az üres tálat már elvitte előled egy szolgálólány, söröskorsódban is már csak egy kortynyi van. Felhajtod az ital maradékát. Erős túlzás lenne mennyeinek nevezni az ételt, de ha őszinte akarsz lenni magaddal, rosszabbra számítottál. Felállsz az asztaltól és az emeleti szállásod felé indulsz, amikor ismét felharsan a korábbi hang. – Mint az ott! Látod, csak meg kell őket említeni, és behúzott farokkal már futnak is. Nincs ezeknek vér a pucájában!

Alaposan végigméred a férfit, aki – most már biztos vagy benne – épp téged ócsárol. Zömök, izmos fickó, aki egyszerű barna nadrágot és kék viharkabátot visel. Bozontos, hófehér szakálla és haja van, melyek alól csak ravaszul csillogó, fekete szemei látszanak ki.

– Igen, rólad beszélek, barátocskám. Jössz itt te is a nagy mesékkel a sárkányokról, akiket megöltél, meg királylányokról, akiket kiszabadítottál, de amikor bizonyítani kéne, akkor köddél válsz.

Késő is van, fáradt is vagy, nincs kedved egy senkivel vitába szállni.

– Fogadok, egy nyomorék Goblint sem lennél képes kikergetni a csatornából!

Na, azért ez már neked is több a soknál.

– Hát, ha mutatsz egy olyan ostoba Goblint, ami egy csatornába fészkeli be magát, nagyon szívesen kikergetem onnan.

Nem valami elmés visszavágás, de láthatóan meglepte a férfit. Pár másodperc döbbent elképedés után hangosan felnevet, és legnagyobb meglepetésedre int, hogy csatlakozz hozzá és társaihoz. Bár nincs sok kedved hozzá, az asztalon heverő sörös korsók csábítóan néznek vissza rád. Vállat vonsz, és közéjük ülsz. Társaid bemutatkoznak: egyikük Tökös Joe, egy langaléta alak, aki fél évvel ezelőtt még fivére farmján ügyködött és tököket termesztett, de mivel túl kétbalkezesnek bizonyult ehhez, egy bevásárló út során véletlenül itt felejtették. Másikuk Ivy, aki cselédlányként szolgált, amíg – teljesen érthető okokból kifolyólag – fel nem találta pofozni a ház urát. Erre – szintén teljesen érthető módon – szélnek eresztették. A harmadik alak Samuként mutatkozik be, és elmondja, hogy ő a [i]Kék Hold[/i], egy halászhajó kapitánya. Azt is gyorsan megtudod, mi baja van a kalandozókkal: két holdtöltével ezelőtt felbérelt egy fickót a Fekete Rákban, hogy hajtsa fel az egyik matrózát, aki lelépett az aznapi bevételével, a kalandozó pedig az előleg zsebre rakását követően egyszerűen felszívódott. Ekkorra már túl vagytok a harmadik kör sörön, és igen jó hangulatban szidjátok a hasonló szélhámosokat.

Szívélyesen felajánlod a férfinak, hogy utánaeredsz nem csak a tolvaj matróznak, de az őt meglopó kalandornak is, elvégre ez számodra most már becsületbeli ügy, ezért eléggé szíven üt, mikor ajánlatodra Samu ismét csak felkacag.

– Ne nevettess már! Még hogy te? Mostanra már bottal ütheted a nyomukat! Különben sem venném a lelkemre, ha út közben valami bajod esne.

– Nem is kell, hogy a lelkedre vedd! – horkantasz föl vérig sértve. – Tudok én magamra vigyázni!

– Még hogy tudsz! Egy havi kapásomat teszem rá, hogy egy lakatlan szigeten nem tudnál kihúzni egy hónapot!

Ezt hallva Ivy felsóhajt, Joe pedig elkeseredetten az asztalba veri a fejét. Láthatóan sokszor játszotta már el a kapitányuk az egész havi bevételt.

[meret=+10][center]A sziget[/center][/meret]
Nem emlékszel rá, hogy kezet ráztatok volna, de biztos vagy benne, hogy megtörtént. Ahogy arra sem, hogy a fogadás megünneplésére felhajtottatok még egy fél üveg rumot is, de biztos vagy benne, hogy megtörtént. Máskülönben miért tört volna rád hajnalok hajnalán a kapitány, és rángatott volna ki a puha ágyadból, egyenesen a hajójára?

Miközben te a halakat eteted, Samuelen nyoma sincs az előző éjszakai dorbézolásnak. Vidáman mosolyogva áll a fedélzeten, élvezi a sós levegő illatát és a hatalmas hullámokat, melyek jobbra-balra taszajtják a kis ladikot. A megfeszített vitorláknak és a jó széljárásnak köszönhetően délutánra már meg is érkeztek, te pedig hálásan ugrasz ki a partra. Ahogy elmerülsz a jéghideg vízben, azonnal kijózanodsz.

– Érezd jól magad! – kiált utánad Samu. – Harminc nap múlva visszajövök, hogy begyűjtsem a hulládat. Már ha marad valami belőled!

– Azért a 20 Aranytallért se felejtsd el, mert legalább egyet meg fogok etetni veled! – kiáltod vissza neki. Tiszta fejjel hirtelen rád törnek a borzalmas út emlékei, ahogy a kapitány folyamatosan ekéz téged, mondván 24 órát sem fogsz tudni kihúzni. Te persze nem aggódsz. Tény és való, hozhatott volna egy szebb helyre is, ahol nem csak homokot, köveket és napszítta deszkákat látsz a parton heverni, de ahogy körbekémlelsz, biztos vagy benne, hogy könnyedén ki fogod tudni böjtölni ezt a harminc napot. És legalább addig sem kell egy garast sem költened.

A nap hátralévő részét azzal töltöd, hogy felderíted új otthonodat. Szerencsére nem találkozol sem Sorvasztókkal, sem matrózkísértetekkel. A növényvilág viszont csak úgy burjánzik: a ronda, göcsörtös fák között tűhegyes tüskéjű bokrok sorakoznak, és ahol utat engednek maguk közt, ott is különös, rikító sárga színű, éles szagú nyálkát eresztő kúszóindák tekerednek. Ami a nyálkát illeti, meg vagy róla győződve, hogy még az érintése is mérgező lehet, a bokor tüskéivel kapcsolatban azonban biztosan tudod ezt, ugyanis amikor óvatlanul megpróbáltad leszüretelni, és az egyik tüske végigkarcolta a kézfejedet, úgy érezted, mintha a tábortűz lángjaiba nyúltál volna. Szerencsére nem volt messze a tenger, így gyorsan tudtad enyhíteni a fájdalmadat, de innentől kezdve gondosan ügyeltél rá, hogy nagy ívben elkerüld ezeket a gyilkos növényeket.

Ráadásul, ha mindez nem lett volna elég, úgy egy órával később megtaláltak maguknak a helyi rovarok is: főként lómoszkítók és vérhangyák csipkedtek agyon, és bár ezek közel sem bizonyultak olyan veszedelmesnek, mint a lávabokrok, a jókora túlerőnek köszönhetően hamar rájöttél, hogy nem hagyhatod magad. Estére felvonult előtted a sziget teljes vérszívó-populációja: a pocsolyákban élő piócák, a közeli erdő avarjában megbúvó szívóskorpiók és töviskígyók, a fák lombjai közt élő kullancsok és denevérkukacok, illetve a bokrok ágai közül lesből támadó ugrópókok. Ez a néhány hét messze nem lesz annyira nyugodt, mint azt remélted. De annyira szörnyű sem lehet, mint a Fekete Erdő volt, és legalább tovább fejlesztheted túlélőképességeidet. Legalábbis ezzel próbálod nyugtatni magad, de egyre inkább rossz érzés fog el az ittlétedet illetően.

Az érzés csak tovább erősödik, amikor a szigetet megkerülve a nyugati parton egy elhagyatott kis kunyhóra bukkansz. Első gondolatod az, hogy mégsem vagy egyedül. A második, hogy ez elvileg egy lakatlan sziget. A harmadik pedig, hogy akár lakatlan, akár nem, ha a szabad ég alatt kell eltöltened az első estédet, akkor egészen biztosan kivérezve fogsz – pontosabban nem fogsz – felébredni. Így hát más választás híján a finoman szólva is rozoga építményhez sietsz. Amennyire meg tudod állapítani, az egyetlen oka annak, hogy még nem dőlt össze az egész, hogy a két szikla, melyek közte fogják, megtámasztja a szúette deszkákat. Az ajtó azonban nem ilyen szerencsés: nem csak jókora lyukak tátongnak benne – próbálod meggyőzni magadat arról, hogy nem szekercenyomokat látsz rajta –, de félig le is van szakadva a zsanérjáról. Hacsak nem lakik erre egy kovács egy jól felszerelt műhellyel, ezzel nem fogsz tudni mit kezdeni. Csak abban reménykedhetsz, hogy a felső zsanér kihúzza a harminc napot. Belépve megállapítod, hogy a tető is elég lyukacsos, az első kiadósabb eső elég lesz hozzá, hogy egy héten át tüsszögj. Az egyik sarokban egymásra halmozott uszadék fából egy kis asztalt látsz összetákolva, rajta egy csorba ónpohárral, a másik sarokban két koszos, rongyokkal teletömött zsákot. [i]Legalább nem kell a földön aludnom[/i], gondolod magadban. Az utolsó néhány órát azzal töltöd, hogy nagyobb leveleket és fadeszkákat gyűjtesz, melyeket a tetőn lévő nagyobb lyukakra helyezel, remélve, hogy így kevésbé fogsz majd elázni, amikor esni kezd.

Csak akkor hagyod abba a munkát, mikor a lenyugvó nap bíborvörös színbe borítja az égboltot és a tengert. A parton ülve gyönyörködsz a naplementébe, melyhez hasonlót csak egyszer láttál, amikor egyszer a Jegesvér-hegység csúcsai közt ért az éjszaka egy szokatlanul tiszta, Fagyás havi estén. Néhány perccel később azonban már teljes sötétség borul a kis szigetre, úgyhogy miután kigyönyörködöd magad a csillagokban, visszatérsz a kis kunyhóba, belülről kiékeled az ajtót, és elterülsz a göröngyös zsákokon.

Ahogy arra számítottál, az éjszaka során minden környező rovar megtalált, és nincs egyetlen négyzetcentiméternyi felület a bőrödön, amin ne vöröslene egy csípés vagy harapás nyoma. Vadul vakarózva ébredsz és gyorsan csobbansz egyet. Ez legalább jó döntésnek bizonyul, az óceán sós vize ugyanis meglepően gyorsan enyhíti a viszkető érzést. Abban pedig csak reménykedni tudsz, hogy egyik seb sem fertőződik el, különben tényleg elég rövid véget ér az itteni kalandod.

Miközben megszárítkozol, két dolgot állapítasz meg. Az egyik, hogy farkas éhes vagy, és gyakorlatilag másfél napja nem ettél semmit. A másik, hogy nincs is mit enned. Bár rengeteg halat látsz kíváncsian a közeledben úszkálni, túl gyorsak ahhoz, hogy esélyed legyen kézzel elkapni őket. De szükség törvényt bont, úgyhogy keresel egy hosszú botot, ingedet megtépve visszafejtesz néhány hosszú fonalszálat, melyeket erősen összekötözöl, az egyik gombrögzítő drótból pedig kezdetleges horgot hajlítgatsz. Ezeket a kacatokat összeszerelve egy kezdetleges horgászbot az eredmény. Ezután megkeresed az éjszakát pokollá tévő bogarakat, és néhány kövérebb példányt a bögrédbe dobálsz, hogy csaliként használhasd fel őket.

A próbálkozás elég cefetül indul, a halaknak nagyon nem akaródzik harapni. A folytatás egyenesen ijesztő, ugyanis nem sokkal később felbukkan egy tüskecápa is, amit a bogárból szivárgó véred szaga csalhatott ide. Az első példány felbukkanásakor hanyatt-homlok visszamenekülsz a partra, még a botot is magad mögött hagyod a nagy ijedtségben. Mikor azonban a cápa megunja a nézelődést, visszaúszik a nyílt vízre, és te is megnyugszol egy kicsit, ismét visszamerészkedsz a vízbe. Az eset megismétlődik még néhányszor, de délre már megszokod az állatok jelenlétét. Ráadásul azok sem tűnnek ellenségesnek, inkább csak kíváncsinak. Felmerül benned a kétség a Kutyahal-szigetet övező pletykákkal kapcsolatban, de aztán eszedbe jut Jimmy, és végül abban maradsz, hogy most valószínűleg nincs ívási időszak, és ezért sokkal barátságosabbak ezek a jószágok.

Végül késő délután hagysz fel a próbálkozással. Végeredményben nem volt teljesen hiábavaló, elvégre két kisebb halat is sikerült kifognod – valószínűleg inkább saját ostobaságuk, mintsem a te tehetséged miatt egyébként –, így nekiállsz, hogy elkészítsd őket. Száraz fát gyűjtesz a tűzhöz, amit az elővigyázatosságból mindig magadnál tartott kovakővel hamar sikerül begyújtanod, és gyorsan megsütöd szegényes vacsorádat. Miután végzel a halakkal, kis túlzással még éhesebbnek érzed magad, mint mielőtt nekivágtál volna a falatozásnak. Eloltod a tüzet, befeded homokkal, nehogy az éjszakai szél feléleszthesse, majd elmosod a poharadat és kiteszed, hogy ha esetleg esne majd az éjszaka során némi eső, reggelre legyen egy kis ivóvized. A deszkák maradékát behordod a kunyhóba, majd az alkonyi félhomályban jobb híján ismét nyugovóra térsz, remélve, hogy a moszkitók nem falnak majd fel elevenen.

[meret=+10][center]Háttértörténet vége[/center][/meret]

Ezt három napomba telt összerakni. Az ötlet először deathangel 144-es kommentje előtt kb. 7 órával merült fel bennem, miközben a melóban pötyögtem. Akkor még csak legyintettem rá, de aztán az aznapi kommenteket olvasgatva ismét felmerült a kérdés: mi lenne, ha tényleg csinálnánk valami egyedit, amitől a másik oldal is enné a kefét? Mivel a szerzői jog az angol szöveget/megfogalmazást/anyámkínját védi, nem pedig magát az ötletet/történetet, ez pedig háromszor hosszabb annál, ezért ez a "verzió" nem csak hogy nem esik a kinti szerzői jogi oltalom alá, de mivel én írtam, ezért az én szerzői jogi oltalmam alá esik. Elég beteg, de ez van. Végül pedig, akinek esetleg nem egyértelmű, ezzel most csak trollkodás a szándékom, és eszemben sincs újraírni és kibővíteni az eredetit. Gondoltam rá, de nem. Ezt minden esetre olvassátok jó kedvvel, és sok szeretettel várom a véleményeket, kritikákat, reakciókat.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?