Zagor.hu
Zagor.hu fórum
6. könyv: A Múmia Átka
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Nagyon hangulatos. A borítón főellenségünket láthatjuk, ahogy éjszaka épp elővánszorog kriptájából. Szép a kompozíció, csak ezeket a kísérteties betűtípusokat nem kellene szerintem erőltetni.

[b]Illusztráció[/b]
Vegyes a kép. A rajzok többsége átlagos, inkább elnagyoltnak tűnik (pl. 75., 105.), de vannak jól eltaláltak is. A képekben leginkább az a furcsa, hogy kevés elemet tartalmaznak, nem mondhatni hogy túl lennének díszítve. A szfinx (320.) és Nemset (384.) gyengék lettek, de a Drakón (294.), a Caarth (307.), Amnetut (359.), vagy maga Akharis portréja (397.) durván néz ki.

[b]Háttértörténet[/b]
Egy régész (ezek szerint ilyen foglalkozás a fantasy-világokban is van) kér segítséget tőlünk, mert egy rég halott uralkodót, Akharist sikerült híveinek megtalálniuk és szeretnék visszahozni az életbe. Egy kicsit furcsállottam, hogy ez konkrétan egyetlen embert, a mi régész barátunkat zavar, hiszen ahogy kiderül, a mumifikálódott fáraó az egész világot fenyegeti.

[b]Eredetiség[/b]
Mi mást mondhatnék, mint hogy eredeti a mű, hiszen nem nagyon van más ókori atmoszférájú játékkönyv (ja de, most jut eszembe a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=11][i]Rémület útvesztője[/i][/url]…). Ennek talán megvan az oka, mivel én magam sem tudom, hogy az egyiptomi vonal miképp egyeztethető össze egy kitalált fantasy világgal. [i]A Múmia átka[/i] azonban nem zavartatja magát, és igazából a kezdeti kétkedés után már engem sem izgatott, hogy ez akkor hogy is van. Ellenfeleink is igazodnak a környezetükhöz: skarabeusz-bogár, múmiák, állatfejű-embertestű lények, stb. Persze megjelennek a „klasszikus” fantasy figurák is (a jó modorra érzékeny Drakón figurája viszi a pálmát köztük), illetve a két világ találkozásából született hibridek is, mint például az Átkozottak, akik kifejezetten tetszettek. Ellenpéldának ott a Holtak őrzője, aki egy mérges csivavára emlékeztet. A 146-os ponton pedig jól érzékelem, hogy egy kevéssé leplezett Don Quijote utalás van..?

[b]Kihívás[/b]
Először azt akartam írni, hogy nem túlzottan veszélyes a kaland, de miután már a második nekifutásnál is elakadtam, és a harmadik során pedig már 18 (!) kód-bejegyzés virított a kalandlapomon, kicsit átértékeltem a dolgot. Szóval sok infó kell, ha végig akarunk érni a kalandban. A szükséges adatok egymásra épülnek, tehát mire találkozunk a sámánnal, addigra birtokában kell lennünk egy papirusztekercsnek (amit nem találunk, hanem árucsere folytán szerezhetjük meg – ezért is lehet gyanús hogy a kaland elején számos cuccot vehetünk és adhatunk el), ezt ő lefordítja, és onnantól tudjuk elolvasni az ó-szövegeket. Ez ahhoz kell, hogy megtaláljuk Akharist sírját. Később mindenképpen beszélnünk kell egy szellemmel, annak a megfelelő kérdést feltenni, ennek alapján pedig egy titkos kamrát megtalálni. Aztán kell még valami világító eszköz (nélküle kampec a sírhelyen), aranykulcs, sólyom mellvért, ankh szimbólum, a szfinx kérdéseire is válaszolnunk kell, és így tovább… Szóval az élet a múmiák földjén sem egyszerű. Meg kell azonban jegyezni, hogy ha a kaland során bizonyos pontokon valami oknál fogva eszméletünket vesztjük, akkor a saját áldozati szertartásunkon ébredhetünk fel. Ez elsőre nem hangzik túl jól, de mégis jobban járhatunk, mert így az előbb említett szükséges tárgy- és infóerdőnek a felére sem lesz szükségünk. Ha ilyenkor kiszabadítjuk magunkat, korábban találkozhatunk Akharissal, szóval ez egy abszolút előnyös „rövidítés”.
Emellett persze ott vannak a szokványos életerőpont-vesztő események is, nem semmi például, amikor egy fejezetpont alatt 15 db múmiával kell megküzdenünk.

[b]Főgonosz[/b]
Akharis előtt a kultusz főpapnőjét is eliminálni vagyunk kénytelenek, aztán pedig jön a főnök. Őt jópár módon gyengíthetjük, ami nem is árt, mert a 12/25-ös harci értékeivel nem kispályás múmiáról van szó. Itt a bőség zavarával állunk szemben, jó ötlet például összetörni a szarkofágját, vagy letépni a maszkját, bár ezek nem lesznek egyszerűek. Utána Sither hatalmas szobrára is vigyázni kell, végül pedig Akharist másodszor is el kell intézni.

[b]Rendszer[/b]
A klasszikus rendszer a „Mérgezés” rubrikával egészül ki, melynek pontszáma ha eléri a 18-at, akkor meghalunk. Ez az elején érdekesnek tűnt, de igazából nincs másról szó, csak egy új vonalról, ami mentén szintén el lehet patkolni. Mondani se kell, hogy mérgezős veszélyek és ellenfelek bőven lesznek a játékban.

[b]Hangulat[/b]
Nem rossz a hangulat, és rögtön egy harccal indítunk, ami elég egyedi. Régész barátunk (aki a kép alapján leginkább egy cowboy-ra hasonlít) természetesen nem sokáig lesz velünk, igazodva a kaland-játékok „magányos főhős” hagyományaihoz. A történet második felében a labirintus nagyon szerteágazó, ezerfelé mehetünk, de nagyon extra események nincsenek (leginkább harcok, szakadék-átugrások, stb.), a „hard” labirintusos rész pedig ugyanolyan kivitelezésű, mint a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2][i]Tűzhegy[/i][/url]ben. Tetszett még a táblás játék Nemsettel, bár itt azért voltak erős feltételezései a könyvnek (hogy miért pont oda lépek, ahova, és aztán mi történik utána), de összességében jól volt megoldva. A kaland vége is jó volt, hogy a főgonosz eleste után a sámánnak még ki kell teleportálnia minket a kriptából.
 
Ez egy remek Kaland, Játék, Kockázat könyv, mely az ősi Egyiptom hangulatát idézi fel az olvasóban élőholtakkal, múmiákkal, templomokkal, földalatti kriptákkal és fejtörőkkel. Remek kikapcsolódást nyújt, minden vágyadat és várakozásodat kielégíti.

Azonban – és ez egy NAGY azonban – van egy komoly hibája: lehetetlenség végigvinni csalás nélkül, mivel az ellenfelek hihetetlenül erősek. Más szóval ez zseniális, és igen jól játszható könyv lenne, ha nem lenne tele bivalyerős ellenfelekkel.

Az ellenfelek és a főgonoszok, akikkel szembe kell szállni, túlságosan erősek. Rendszeresen, a történet legelejétől kezdődően összetalálkozol 10-es és 11-es ÜGYESSÉGŰ dögökkel, míg a korábbi könyvek csak a különleges szörnyeknek és a végső ellenfél számára tartogatták ezeket. Emiatt nem sok esélyed van arra, hogy túléld az utat.

Ahhoz, hogy egyáltalán esélyed legyen, maximális kezdőértékekkel kell nekivágnod a kalandnak, különben felesleges nekivágni az útnak. Emiatt az átlagos játékosnak semmi esélye nincs a végigjátszásra.

Jópofa könyv, megéri beszerezni, de némileg rontja az élményt, hogy szükségtelenül nehéz, és a harcok tekintetében nagyon kiegyensúlyozatlan.
Értékelés: 7 / 10
A Múmia Átka egy áldás.

Akik esetleg nem tudnák, azoknak elmondom, hogy a Múmia Átka volt az eredeto Fighting Fantasy sorozat utolsó kalandja. És bár ez a mű eléggé szemét volt, örök dísze marad a történeteknek. Elvégre a hatvanadik könyv, a Vérescsont soha nem jelent meg. Így záróműként egy sivatagi kalandot kaptunk.

Röviden arról van szó, hogy le kell győzni Akharist, egy korábbi kor gonosz uralkodóját, még mielőtt feléledhetne. Amennyiben ez nem sikerül, úgy egész Allansiát le fogja igázni. Úgyhogy a Koponyák Sivatagában kutatni kezdünk a fáraó nyughelye után. Ráadásul nem csupán Akharis áll veled szemben. Szorít az idő. Képes vagy véghez vinni a feladatot? Mostanra 58 kaland áll mögötted. Mit gondolsz?

A Múmia Átka egyiptomi hangulatú. És egy igen élvezetes kaland. Ötvözi mind a livingstone-i, mind pedig a jacksoni technikákat – köztük a fejezetponthoz számok hozzáadását, tárgyak összeszedését és a kihagyhatatlan labirintust. Bár nem tartozik a klasszikusok közé, méltó lezárása a sorozatnak.
hr
Első oldalElőző oldal123
2011. március 29. 18:19 | Válasz erre | #24
En meg nem olvastam, de hogy tetszett nektek?
© [törölt felhasználó]
2010. december 10. 12:05 | Válasz erre | #23
Igen,tényleg nehéz.Nekem sikerült kreálnom hozzá egy végigjátszást,viszont van néhány játékkönyv,amelyiknél ez lemaradt.Talán felkerülnek,vagy felteszem az enyéimet,ha valakit érdekel.
Üdv:Dani
© tzs
2010. december 10. 00:41 | Válasz erre | #22
Jó nehéz ez a könyv sztem. De lehet h csak nekem... mert rég játszottam KJK-t :)
© Kamo
2010. november 3. 01:27 | Válasz erre | #21
Nah, feleségem befejezte a könyvet. Elsőre végigment rajta, persze a nehezebb részeknél kikérte a véleményemet. Egy dologban kellett csak csalnia, s ez az egyik tárgy, amiből többet kellett volna vennie, de hát honnan is tudhatta volna, hiszen nem jelezte a szöveg, hogy több fog kelleni belőle. A piramisos dolgot meg úgy csináltuk meg, hogy rajzoltunk, s így tényleg könnyen meg lehetett csinálni.
© tzs
2010. október 11. 15:56 | Válasz erre | #20
na jó irtam emailt inkább :)
© tzs
2010. október 11. 15:54 | Válasz erre | #19
Azt hiszem megvan a megoldás :) Csak a folytatás, nem tudom mintha ki lenne hagyva egy rész és bele a közepébe lenne. Nálad is így volt?
© killmaster (Savanyúhas)
2010. október 10. 16:34 | Válasz erre | #18
Hát igen, ez okoz némi fejtörést szerintem minden kalandornak. A titok abban rejlik, anélkül hogy elárulnám a megfejtét, hogy az egyes tárgyakhoz rendelt számokat, legyen az bármilyen természetes szám, fel kell írni...
Erre a könyv nem figyelmeztet, én is magamtól jöttem rá! Csapdaésszivatás enélkül is van benne egy rakat. A piramis feladvány kifogott rajtam, runner kolléga árulta el a titkot. Ha 120 %-os formában vagyok röhögve megfejtem, de nekem is akadnak gyenge pillanataim...
© tzs
2010. október 10. 16:18 | Válasz erre | #17
Nekem nagyon tetszik ez a könyv. Faszán kezdhetem is előröl...ugyanis fogalma sincs h hány km-rre van a sírhely a templomtól... Több éve nem olvastam ilyen könyveket, tuti h épp elkerülte vmi a figyelmemet :)
2010. szeptember 27. 15:16 | Válasz erre | #16
Bevallom nekem csalódás ez a könyv, pedig nagyon bírom az egyiptomi mitológiát, tehát a hangulatávak magával kellett volna ragadnia, de ez nem igazán sikerült. Emellett kifejezetten nehéz is, de olyan idegesítően nehéz, mert szinte mindent jegyzetelni kell, amire a könyv nem hívja fel a figyelmed (mint az éjsárkányban, vagy a sárkány szemében) mert később jelentősége lesz aztán lapozgathatsz fél óráig mire megleled hol is találtad a tárgyat...
2010. augusztus 12. 12:17 | Válasz erre | #15
A legnehezebb sztori amit ezidáig játszottam.
Valakinek sikerült már végigjátszani?
© Kamo
2010. augusztus 7. 03:24 | Válasz erre | #14
Feleségem olvassa jelenleg is ezt a könyvet és többször szólt, hogy látszólag értelmetlen dolgokat is fel kellett volna jegyeznie, tehát nagyon oda kell tényleg figyelni mindenre, sok fejtörő van benne. (Majd ha én is kiolvasom, írok még róla)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. május 11. 21:57 | Válasz erre | #13
Pár szót a Múmia átkáról! Nagyon tuti könyv lett ez is, Jonathan Green érti a dolgát! A kalandort a biztonság illúziójába kergeti, hogy azután egy nagyot koppanjon! Velem ugyanis ez történt! A könyv nem hazuttolja meg magát, az egyiptomi hiedelemvilágra épít. Múmia van egy rakat, no persze akadnak veszélyesebb ellenfelek is! Van egy új tulajdonságunk a mérgezés, mely nem érheti a 18-at! Óvatosan kóstolgassátok az ismeretlen dolgokat! Ami leginkább szembetűnő a történet során, hogy egy-egy rövid epizódot véltem felfedezni több más KJK könyvből menet közben! Persze ez inkább csak azoknak lesz talán feltűnő, akik olvastak már rengeteg KJK könyvet! Különösen a könyv első felében figyelhető ez meg! Itt sem maradunk feladványok nélkül, és ha jót akartok (bár a könyv erre nem figyelmeztet!) jegyezzetek fel minden apró információt, mert előbb-utóbb kelleni fog valahol! Egy csomó bosszúságot el lehet kerülni! Sajnos kijátszanom még nem sikerült, ebből is látszik, hogy a nehezebb kategóriás könyvek közé sorolható, míg az ellenfelek inkább átlagos szintűek, gyanítom a főellenség azért félisteni erővel bír! A grafika és a szöveg igényes, mi mást is mondhatnék: Kalandra fel!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. április 30. 23:25 | Válasz erre | #12
Így máris más a leányzó fekvése! Ugyanis valóban meg lehet várni ennek a bizonyos szektásnak a belépését! Köszi Firefox, sejtettem, hogy valami sántít itt, amúgy a könyv egész jó, de írok majd bővebb kritikát is...
2010. április 30. 23:13 | Válasz erre | #11
Ez tényleg rossz. Helyesen így lenne: "Ha eddig egy szektást követtél," vagy "Ha a sírboltba egy szektást követtél," vagy "Ha egy szektást követve léptél be a sírba." Talán ez az utolsó a legjobb.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2010. április 30. 21:41 | Válasz erre | #10
Az eredeti:
[img=http://zagor.hu/egyeb/201.jpg]kép[/img]
A főhős Te vagy!
© runner
2010. április 30. 21:38 | Válasz erre | #9
hmm.
Ha jól veszem ki, akkor az eredeti szöveg is csak a végén irja a szektást.
Szerintem jó pár fejezettel elötte tünhetett el, akit most követni lehet.
Sajna nem emlékszem igy hirtelen erre.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2010. április 30. 21:14 | Válasz erre | #8
Runner kolléga ellenőrizd a Múmia átka 201-es fejezetpontját! Kissé zavaros lett a fejezetpont vége... "a folyosó hamarosan jobbra fordul, majd a baloldali falon egy boltíves bejárat tűnik fel, körülötte vésett díszítés. Ha követni akarod a szektást a sírba, lapozz a 43-ra. Hogyha nem, akkor lapozz a 71-re"
A fejezetpontban semmilyen szektásról nem tesz említést a könyv! Szerintem egy mondat lemaradhatott...
© runner
2010. április 30. 14:07 | Válasz erre | #7
Tegnap elkészült A Múmia Átka könyv.
Sorrendben kapja mindenki, igy türelmet kérnék az új rendelő emberektől.
De ha elfogy, akkor sem kell pánikba esni, később majd készül még pár darab...
A főhős Te vagy!
© tzs
2010. április 20. 20:35 | Válasz erre | #6
Én is irigylem :)
© killmaster (Savanyúhas)
2010. április 20. 14:31 | Válasz erre | #5
De irígylem azt a cicust ő már ismerkedhet a könyvvel! Én is szeretnék minél hamarabb kincseket kutatni! Jonathan Green könyvei valóban fordulatosak, bár az ellenfelek sokszor súrolják a "rettentő genyó" és "félisten erejével bíró" kategóriák határát! Talán ezért is tetszik nagyon az Éjféli tolvaj - ott lazábbak az ellenfelek, bár egy-két "rosszfiú" ott is akad. Ahogy olvasgattam a Múmia átka hátterét, picit hasonlít a Vérescsontra, ott is csatával indít a könyv írója. A "kobra kultusz" valószínűleg lesz olyan gonosz és erős, mint Cinnabar és emberei! Hát a feladványok jöhetnek, sokat tanultam a "betűzáras ajtótól a Calabrius számológépéig" bezárólag! Az eddig kiadott könyvek nagyon jók voltak, megjelenés és történet szempontjából is. Csak remélni tudom csak hogy a pár hét leredukálódik 1-2 hétre, persze tudom a jó munkához idő kell! Örülök, hogy olvashattam erről az új könyvről, és biztosan kritikát is írok, ha már a kezemben tarthatom...
© tzs
2010. április 19. 22:38 | Válasz erre | #4
Ez jó! :) Nekem nagyon is tetszettek az itt olvasottak, ezt a könyvet szeretném majd elsőként megvenni... :)
© runner
2010. április 19. 22:05 | Válasz erre | #3
Saját vélemény:
Nekem tetszenek Jonathan Green irásai.
Bevallom ennek a könyvnek nem nagy kedvvel keztem neki. Viszont meglepöttem, hogy ez is fordulatos, és kellemesen csalódtam.
Itt is vannak rejtvények, vagy megjegyezendő nevek, számok.
(Mivel itt is volt pár fejezet ahol az ABC szerint kellett átalakitani a neveket, igy ennek a könyvnek a hátulján is lesz ABC-SZÁM táblázat)
Sőt van két sima rejtvény is, amit minden elözmény nélkül kell kitalálni.

Amúgy már rajtam kivül olvasta egy szakértő a könyvet:
[img=http://zagor.hu/egyeb/ama_cica.jpg]kép[/img] :)
A főhős Te vagy!
© runner
2010. április 19. 21:45 | Válasz erre | #2
HÁTTÉRTÖRTÉNET

Rimon, a Kalóz-part központja, pontosan szemközt fekszik város-testvérével, az Elkor-öböl túlfelén levő Halakkal. Az ikerhegycsúcsok meredek oldalaira kapaszkodó két régi város valóságos paradicsom a haramiák és törvényenkívüliek számára utcáinak kusza halmazával és kanyargó sikátoraival: még a rettegett kalózkapitánynak, Halak Gariusának is valahol itt, a partvidéken található a búvóhelye. S az itteni nyomorult, skorbutos kalózoknak egyik bandája támadta meg azt a kereskedőbárkát is, melyen te magad is utaztál Kaynlesh-Mából az északi Feketehomok kikötő felé. Hajótok elsüllyedt, a tenger kegyelmére bízva ezzel valamennyiőtöket.

Néhány nappal később sodródtál partra - legjobb tudásod szerint egyedüli túlélőként -, egyetlen tulajdonod a kardod, és annyi pénz, amely ha csak néhány napra is, de megment az éhezéstől. Miután kiderítetted, hogy nem messze lehetsz Rimontól, a város felé indultál abban a reményben, hogy elszegődsz fegyveres őrnek egy északra tartó karavánhoz. Éppen egy nappal késted le az utolsót! És a következő csak hetek múlva kel útra. Így hát inkább úgy döntöttél, hogy más, jól fizető munka után nézel, hogy ezzel fedezd a hajóút költségeit Feketehomok kikötőbe.

Aztán megláttad a falra tűzött felhívást a Kalandorok Céhében: "Merész fegyverforgató kerestetik veszélyes küldetésre a Koponyák Sivatagát övező dombvidéken. Bőkezű jutalmazás. Jelentkezés Jerran Farr-nál, a Majommancsban." Diszkréten utánaérdeklődsz az illetőnek, akiről kiderül, hogy régész, és némi neve is van a szakmában; bár a rimoni kalandor-testvériség körében nem örvend túl jó hírnek, sőt legtöbbjük szemében nem több egyszerű sírrablónál. Viszont szükség törvényt bont, s úgy határozol, nincs vesztenivalód: látogatást teszel a Majommancsban, Rimon egyik legszegényebb kerületének hírhedt talponállójában.

Amint belépsz az ivóba, hűvösen nyugtázod, hogy a vendégkör tagjai éppoly baljóslatúan festenek, mint ahogy számítottál rá, és a tulaj is olyannak látszik, mint aki az italod átnyújtása után még azzal a lendülettel a torkodat is elnyiszálná. Jerran Farr nevének megemlítésére a csapos egy morranás kíséretében egy fickóhoz irányít, aki egymagában üldögél az asztalánál. Jerran Farr bajuszos, harmincas évei derekán járó férfi, és ráadásul süt róla, hogy tökéletesen tisztában van vele, milyen kemény legény is ő: a Koponyák Sivatagának izzó peremvidékén töltött napok barnára cserzették a bőrét; ujjatlan bőrkabátja, ahogy öltözetének többi darabja is, viseltes és poros; szemébe húzva széles karimájú, ütött-kopott kalap a nap ellen. Miután kölcsönösen bemutatkoztatok, leülsz vele szemben.

"Hallottál már Akharis Átkáról?", kérdezi Jerran. Megrázod a fejed. "Akkor engedelmeddel mesélek kicsit a legendáról. Évszázadokkal ezelőtt, még mielőtt az istenek elsüllyesztették volna Atlantiszt, Titán három fő kontinense - Allansia, az Óvilág és Khul - még egyetlen földrészt alkotott, melyet a régi feljegyzésekben Irritaria-ként említenek. Ekkoriban annak a területnek a déli peremén, melyet ma Koponyák Sivatagaként ismerünk, egy kicsiny, Djarat nevű sivatagi királyság terült el. Djarat népe állatfejű istenségek egész sorát imádta, halott uralkodóikat pedig mumifikálták, majd mesés pompával helyezték őket örök nyugalomra a hegyekben vájt óriási sírokban. Akharis volt az utolsó király, akit ily módon eltemettek, még mielőtt a földrészek különváltak volna. Akharis Sitherának, a Gonoszság Istennőjének híve volt, jobban tisztelvén őt Djarat bármely más istenénél, s egyúttal a legkegyetlenebb zsarnok is, akit a királyság valaha ismert. Embereket áldozott úrnőjének, s úgy tartották, sötét szellemekkel vált eggyé, sőt ősei múmiáit is visszahozta az életbe. Mikor végül valamely ellenségének mérge végzett vele, már százötvenhat éves volt. Míg haldokolva hevert, Sitherát szólította, s megesküdött, hogy egy napon visszatér, s minden teremtett lelken beteljesíti átkát: legyek terjesztette pestis; kígyók és skorpiók, melyek ellepik a földet; a nappali égbolt éjszakai sötétre vált; és a városokat magába nyeli a sivatag. A legenda úgy tartja, hogy felbecsülhetetlen értékű kincsek halmai közt temették el, az egyik legelképesztőbb sírba, mely valaha is épült, s melyben számos halálos csapda vár az óvatlanokra"

"Mindez nagyon érdekes. De mi köze ahhoz, hogy te harcost szeretnél felfogadni egy veszélyes feladatra?", kérdezed a régészt.

"Hadd magyarázzam el", folytatja Jerran "Öt nappal ezelőtt, mikor egy a Rimont övező sziklás dombok szélénél fekvő lelőhelyen dolgoztam, egy ember vonsolta be magát a táboromba. Iszonyatosan ki volt száradva, szenvedett a napszúrástól, és úgy festett, mintha csatában járt volna. Vizet adtam neki, és megpróbáltam legjobb lehetőségeim szerint kényelembe helyezni. Mikor kissé erőre kapott, elmesélte, mi történt vele. Egy kutatócsapat tagja volt, mely a sivatag határvidékén vizsgálódott. Azt állította, hogy egy oázis romos templománál olyan feliratra bukkantak, mely felfedte Akharis elveszett sírjának s benne minden kincsének helyét. Úgy határoztak, hogy a keresésére is indulnak, de még nem jutottak túl messzire, mikor rajtuk ütöttek. A támadók vörös öltözetet viseltek, rajta arany kobra jelképpel. Csapatának többi tagját elfogták vagy megölték, őt magát pedig otthagyták meghalni. Mikor már biztonságban érezhette magát, nekivágott a küzdelmes útnak vissza Rimonba, hogy figyelmeztesse a lakosokat, de csupán az én táboromig jutott. Másnap reggel pedig meghalt"

Jerran története egészen magával ragad: "De hát kik voltak a vörösruhás támadók?", kérdezed izgatottan.

"A Kobra Kultuszának tagjai", feleli "Ez a kultusz volt hajdanán Djarat Sitherát tisztelő papi rendje, illetve közülük kerültek ki Akharis leghívebb követői. Mindigis az volt a céljuk, hogy megtalálják a sírt, és feltámasszák rég halott mesterüket, hogy az beteljesíthesse az átkot, majd újjáalapíthassa királyságát. A titkos szekta újjáéledt az utóbbi tíz évben, s úgy tűnik, hogy végül meglelték a sírhelyet, s immáron uruk visszatértére készülődnek. Meg kell fékezni őket, vagy Akharis Átka mindent elpusztít. Ezért van szükségem egy vakmerő harcosra, aki társamul szegődne a szekta felkutatásában és ördögi terveik meghiúsításában. Ha csatlakozol - és persze ha sikerrel járunk - a sír összes kincse lesz a jutalmunk"

"Természetesen számíthatsz a segítségemre a tervedhez megvalósításához", jelented ki. Az a vagyon, mely feltehetően a sírban nyugszik, gazdagabbá tehet, mint azt legvadabb álmaidban valaha is képzelted - de ami még fontosabb, a szektát mindenképpen meg kell gátolni abban, hogy egy ilyen förtelmet ismét rászabadítsanak a világra. Nincs vesztegetni való idő. Nyomban elhagyjátok a Majommancsot, hogy felkészüljetek az útra.

Még csak rövid ideje haladtok az egyik mellékutcán Rimon piactere felé, mikor egy tetőtől talpig vörösbe öltözött alak ugrik elétek nesztelenül egy fal tetejéről, s ezzel egy időben durva, sziszegő hang szólal meg a hátatok mögött: "Ne olyan sietve, Jerran Farr!"

És most Lapozz!
A főhős Te vagy!
© runner
2010. április 19. 21:44 | Válasz erre | #1
Már csak pár hét, és elkészül a könyv.
Átolvastam a tesztkönyvet, javitottam, most még a dokumentumba kell felvinni ezeket a módositásokat.
Utána még egy ellenőrzés és kész.
A főhős Te vagy!
Első oldalElőző oldal123