Zagor.hu
Zagor.hu fórum
A "Rakétás" időkben – 1989-1993
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Első oldalElőző oldal12
© CatDog
2013. január 23. 20:14 | Válasz erre | #32
Azok után nyomott könyvek ott...csak hát ezt azért mégsem lehet reklámozni egy hivatalos üzletben.
© marczy
2013. január 22. 21:44 | Válasz erre | #31
... és az asztalomon a minap, amikor hazajött a srác, egy Pusztítás Maszkjai!!! Még most is beleborzongok, mennyire nehéz volt elérnem a végéig a sok halálcsapda miatt...
© killmaster (Savanyúhas)
2012. november 16. 21:14 | Válasz erre | #30
Én is szoktam kapni könyvajánlókat emailban fantazy kategóriában, és bizony ott is vannak antikvár Rakétás könyvek 1000 forintos árban. Még jó, hogy a gimiben (ezelőtt sok-sok évvel) elkeztem őket összegyűjteni, mára már egész szép gyűjteményem van. Remélhetőleg hamarosan ismét szaporodni fog a gyűjteményem egy újabb kiadvánnyal. Bennem mindmáig él ezeknek a könyveknek a nosztalgikus hangulata, unokatesóval szoktam iőnként egy-egy kalandot végigjátszani. Na persze akad egy-két olyan kaland, amit szabályosan sosem sikerült végigvinnem, és volt pár olyan is, amit szabálytalanul is nehéz volt. A Vérescsontban csak hétszer haltam meg, mire elhagytam a várost, aztán a szigeten leltem a halálom. Most a Magányos Farkas kötetekkel szemezgetek egy kicsit, elvégre egy tőről fakadnaka KJK-val, és annak a második kötetében akadnak egész érdekes dolgok is. Ráadásul, így hogy van hozzá kockám, már a harc sem olyan bonyolult...
© runner
2012. november 16. 20:12 | Válasz erre | #29
Hát nem is tudom, talán ide illik a hozzászólásom:

Ma voltam a [url=http://www.silverland.hu/termek/648/ELATKOZOTT_HAZ,_AZ/]Silverlandben[/url], és a sok könyvön megláttam egy igazi sötétkék-hátuljú Rakétás könyvet.
Rákérdeztem, és [i]Az Elátkozott ház[/i] volt az, több példányban.
Az eladó úr elmondta, hogy ezeket most bontotta ki a fóliából, mivel anno bevásárolt ezekből, és van neki raktáron.
Mit mondjak, furi volt látni vadonatúj formában a könyvet.
Egy pillanatra újra gyerekkori varázs fogott el (Persze mikor egy zagor.hu-s könyvet veszek a kezembe, akkor is [smiley]buck[/smiley]).

A régi Rakétás könyvek ára amúgy 1990 Ft, már amelyik kapható, illetve nem mind ilyen szép új.
A főhős Te vagy!
© marczy
2012. szeptember 5. 23:57 | Válasz erre | #28
Haverom üres lakásában vagyok jelenleg. A kis szobát raktárnak használja a srác, de nekem is van ott pár cuccom. Mást kerestem, amit nem találtam meg, de...
... a haver rég nem használt holmijai között ott díszelgett...
egy Elátkozott ház!
egy Skorpiók Mocsara!
ráadásnak még egy Űr-Orgyilkos és a Magányos Farkas kötetek közül az első, a Menekülés a sötétségből!!!
Holnap viszem őket haza!!!
© NEOX
2012. április 15. 21:18 | Válasz erre | #27
Az Én éleményem:

1989-ben vagy 1990-ben történt talán általános iskola 7. vagy 8. osztályában, hogy azt vettem észre, amint a fiúk az osztályban valami könyveket adnak egymásnak kézről kézre. Megkérdeztem, milyen könyvek ezek és a kezembe nyomta egy osztálytársam a Halállabirintust. A borítója azonnal megfogott, de még nem tudtam, hogy kell vele játszani, viszont kölcsönkértem. Nem adta ide, mert másnak ígérte, de pár nap múlva megkaptam. Itthon nálunk akkor éppen szobafestés volt, így azóta, ha festékszagot érzek, azonnal a Halállabirintus és az akkor emlékek ugranak be. :) Mintha megint ott barangolnék a labirintusban. :) A lényeg, hogy először sorrendben olvastam a pontokat, és ideges voltam, hogy \"milyen hülye egy regény ez?\" :D Aztán rájöttem, hogy mi van, és akkor már nagyon tetszett, bár nem a szabályok szerint játszottam, hanem csak úgy olvastam. Aztán két nap múlva vissza kellett adnom a könyvet, de már ez is elég volt ahhoz, hogy függővé tegyen. :) Persze aztán már a szabályok szerint játszottam, sőt statisztikákat vezettem, térképeket rajzoltam, stb. :) Aztán minden hónapban könyörgés ment az újabb és újabb kötetért. Később pedig magam vettem meg akkori kedvenc könyvárusomnál. Amikor meglátott, már tudta, miért megyek. :) Aztán 1993 végén elkezdtem megírni saját regényemet, a Királynők Útvesztője címűt és másfél hónap alatt teljesen készen is lettem vele. :) Ezt a regényt amúgy fel is dolgoztam online formában. Ha valakit érdekel, kipróbálhatja a [url=http://www.kjkonline.atw.hu]KJK Online[/url] weboldalamon. Ezután még három regényt írtam, azokat is tervezem majd online-osítani.
Emlékszem, amikor a Titánt beharangozták, szinte aludni sem tudtam, annyira vártam. Amikor pedig megjelent, könyörögtem a szüleimnek, hogy nekem az kell, de nehezen akarták megvenni, mert sokba került. Persze csak megkaptam. :)
Aztán végülis a 17. könyv után már nem jelent meg több Rakéta-könyv (én csak így hívtam őket) és lassacskán alábbhagyott a rajongásom. Az utóbbi 3-4 évben jött elő megint. :) Életem egyik legnagyobb hobbija volt. :)
2012. február 15. 04:21 | Válasz erre | #26
Sajna originál FF-kötetet még nem szagoltam. Ellenben azt vettem észre, hogy az orrom kezd erőteljesen megbarátkozni a zagoros kiadványok szagával is.
2012. február 14. 21:54 | Válasz erre | #25
93' vettem egy a Call of Cthulhu könyvet (angol 5th edition) évekig jellegzetes illata volt mikor kinyitottam. Mára már sajnos elmult :( Ez volt az egyetlen olyan könyv, ami az illat alapján is megfogott.
© marczy
2012. február 11. 17:38 | Válasz erre | #24
A nyomdai és sajtótermékek illata mindig jellegzetes, sőt egyes okiratoknak is tud bukéjuk lenni...
Most sajnos nincsenek itt a kjk-k, nincs mit szagolgatnom... (Ezeknek is megvan még az illata.)
© cock
2012. február 10. 22:00 | Válasz erre | #23
Igazán jó illata tulajdonképpen a régi Fighting Fantasy könyveknek van. Ezek a szekrényemben egy helyre vannak eltéve és így együtt megvan a jellegzetes illatuk.
© Ravnos
2012. február 10. 13:27 | Válasz erre | #22
Nem te vagy az egyetlen aki megszagolja ne aggódj! Én is szoktam:D! Az az igazi aminek dohos pince szaga van!
2012. február 9. 23:05 | Válasz erre | #21
Kötészeti szempontból a Titán a KJK-sorozat legótvarabb minőségű darabja, pár hét alatt atomjaira hullott minden ismerősöm kezében.
Így amikor a Rakéta bedőlt, és a SZYSZY-ben fillérekért lehetett megvenni a beragadt könyveket, azonmód lecsaptam egy zsírúj Titánra - a mai napig nem volt szívem leszedni róla az átragasztott árcímkét: 40 Ft.

Van tehát egy érintetlen Titánom az agyonnyúzott használati példány mellett. Talán nem lett volna rossz befektetés venni egy pár tucatot belőle annak idején...

Amúgy lehet, hogy csak én vagyok olyan elvetemült, hogy imádom a sajtótermékek illatát, és minden könyvet meg újságot szagolgatok, de emiatt nálam a "Rakétás idők" addig fognak tartani, amíg az ős-KJK-köteteknek megmarad az eredeti illatuk. Még szenzációsan tartják magukat. [smiley]szeret[/smiley]
© Enzo55
2012. február 5. 13:28 | Válasz erre | #20
Nem emlékszem pontosan én sem,még az évre sem emlékszem [smiley]brick-throw[/smiley] de én is 500-600 huf-ra tippelnék ha "nyúznának".
2012. február 4. 15:18 | Válasz erre | #19
Köszönöm!
Kissé meglepődtem, hiszen a halvány emlékeimben az élt, hogy a könyv eredeti ára kb. ötszáz és hatszáz forint között volt.
© balee
2012. február 4. 07:02 | Válasz erre | #18
279 jó magyar pénz. Én a Kharéval együtt kaptam, az akkor 148 forint volt. Ezek voltak az első könyveim! :)
2012. február 4. 01:57 | Válasz erre | #17
Pusztán kiváncsiságból kérdezem a kedves fórumozóktól, hogy hány forint volt annak idején a TITÁN? Erre már a sok év távlatából nem tudok visszaemlékezni.
Az én példányomat antikváriumból szereztem be, és a hátulján az eredeti ár, köszönhetően valamilyen szuper tartós, fekete, alkoholos filctollnak, örökre a múlt fogságába veszett... (Nyilván az eredeti tulaja ajéndékba kapta a könyvet. A szerencsés!)

Jó kalandozást mindenkinek!
© cock
2012. január 5. 17:17 | Válasz erre | #16
Nos, BÚÉK annak a pár hölgynek, aki idejár és természetesen az uraknak is.
Hullgrim: Nekem is tiltották, de végül nagynéném adott egyet ajándékba, tesómnak meg már eleve volt egy csomó. Csak nekem a Shamutanti dombok volt az első. Úgyhogy alig vártam, hogy megtudhassam mi van Kharéban. :D

"a SZYSZY Kft. népszínház utcai lerakatába"

Hát hogy emlékeznék rá az túlzás, de észrevettem a könyvek végén ezt a céget, gondoltam a későbbiekben jó volna felkeresni, de nyilván sok év távlatából már fel se ismerném a helyet, annál is inkább mivel nem vagyok pesti. A planetáriumban meg többek között ezért sem tudtam ott lenni, másrészt ha jól tudom 5 éves voltam. :D
© marczy
2011. december 29. 18:33 | Válasz erre | #15
Egy magyar népmesében néha nem folyik a vér? Dehogynem...
2011. december 28. 18:40 | Válasz erre | #14
Egyébként szerencsére szüleim elég liberális szemléletűek voltak, és soha nem tiltakoztak ellene, hogy efféle "véres" könyveket olvasok.
2011. december 28. 18:30 | Válasz erre | #13
Jómagam is kisiskolásként, valamikor a '90-es évek közepe táján találkoztam először ezekkel a könyvekkel, néhány osztálytársammal egyetemben nagy rajongói lettünk a sorozatnak, és igyekeztünk minél több részt beszerezni. Mivel ekkor már lefutott a sorozat, leginkább antikváriumokban, vagy iskolai vásárokon tudtunk találni példányokat, és persze cserélgettük is egymás közt folyamatosan. Csak most láttam meg, hogy egy egész oldalt szenteltek ezeknek a könyveknek, erős nosztalgia lett úrrá rajtam hirtelen.
© marczy
2011. december 25. 15:24 | Válasz erre | #12
... és még dobókocka is került (ebből szűkében vagyunk sajnos mostanság), no meg a jó öreg Bajnokok Próbája könyv is a dobókocka környékéről.

Meg egy másik, régi játékból került egy kocka, ez a dobás előjelét volt hivatott meghatározni, ezt most beszámoztam...
Ugyanebből volt nekem régesrég 2 db 10 oldalú "dobókockám" (pentagonális bipiramis :) ) is. Ezt vittem szerepjátszáshoz anno (még be is színeztem őket, hogy 100-asként is működhessenek), de már rég elvesztek...

Más kérdés, hogy nem szerették őket, mert folyton alacsonyakat dobáltak velük a haverok... Mondom nekik: nézzétek, van olyan is, hogy kicsit kell dobni, akkor használjátok ezeket... A nagy számok dobálásához meg ott a másik, ami úgymond "jobb". Hat oldalas kockák eme tulajdonságaival is tisztában voltam/-tunk... A piros színű fakockákkal szinte csak 1-3-ig dobáltunk, a fehér műanyaggal pedig 4-6-ig...
2011. december 4. 23:26 | Válasz erre | #11
Atyaisten, mekkora topik! Magam is a rendszerváltás környékén, kisiskolásként találkoztam a sorozattal, de a legtöbb osztálytársammal ellentétben én csak a rakétás sorozat hajrájában kapcsolódtam be aktívan a KJK-flowba. Szüleim ugyanis ostobaságnak tartották az öldöklősdit, és a cizelláltan kidolgozott borítók sem nyerték el a tetszésüket, sőt. (Az ellenpélda: az egyik barátom még olvasni sem tudott, amikor megkapta a Halállabirintust, és az anyukája segítségével játszotta ki az első pár könyvet - anyuka felolvasta az opciókat, a csemete meg döntést hozott.) Így én kíváncsisággal vegyes irigykedéssel szemléltem, ahogy az osztálytársaim közül szinte mindenki dobókockákkal, meg térképekkel szórakozik a szünetekben, hogy aztán végül annak rendje és módja szerint a nagymamám vegye meg nekem 1992 tavaszán az akkor frissen megjelent Pusztítás Maszkjait. Emlékszem,napokig mással sem foglalkoztam, és hatalmas csalódás volt, hogy nem tudtam önerőből megcsinálni a történetet, mivel az Ifor Tynin-es hibára nem jöttem rá 10 éves fejjel... (Némi vigasz volt, hogy a nálam sokkal tapasztaltabb kalandornak számító cimboráim is hasonló cipőben jártak.) De ekkor már mindegy volt, totálisan megfertőzött KJK-k világa, és ezt a szüleim is belátták: apám a névnapomon elcipelt a SZYSZY Kft. népszínház utcai lerakatába, és minden elérhető régebbi KJK-t megkaptam. Életem egyik legszebb névnapja volt! (Tényleg, ha már, van még valaki, aki emlékszik erre az aranybányára?)

Akkoriban éjjel-nappal ezeket a könyveket bújtam, és az egyik barátommal (mostani fordító-kollégámmal) folyamatosan jártuk az antikváriumokat, hogy a kollekciónkból még hiányzó - főleg régebbi darabokat - beszerezzük. Így mire a sorozat utolsó darabja, a Varázsló Kriptája megjelent, már szinte az összes addig napvilágot látott KJK-t a polcomon tudhattam. Alighanem a topiktársak esetében is hasonló lehetett a történet, de érdemes megjegyezni, hogy az osztályban több napig komoly dicsfényben fürdött az, aki elsőként adott hírt arról, hogy egy új KJK jelent meg - az utcát járva csak nyitva kellett tartani a szemünket, és lesni a mozgóárusokat. Rettenetesen büszke voltam magamra, hogy a Végzet Erdejét én szúrtam ki legelőször (amikor az osztály a félévente kötelező fogorvosi vizsgálatra zarándokolt), és hiába bizonygattam, hogy láttam az új KJK-t, senki nem hitt nekem. Ellenben visszafelé a naugyemegmondtam magabiztosságával feszítettem a könyvárus előtt...

Ki hitte volna, hogy bő évvel később, amikor fent emlegetett barátom azzal bombázott minket, hogy megjelent egy új kötet, a Varázsló Kriptája, utoljára játsszuk el a szokásos koreográfiát: hosszas hitetlenkedés után elhűlve fogjuk a kezünkbe a mindig hatalmas izgalommal várt újdonságot... Akkoriban nemhogy internet, de még számítógép sem nagyon volt az ismerős háztartásokban, így személyesen, hosszas utánajárással kellett összeszednünk a Rakéta kiadóval kapcsolatos híreket. Döbbenten hallottuk az utcai könyvárusoktól, hogy a Rakéta becsődölt, és egy másik kiadó folytatja a sorozatot. Miután a SZYSZY-ben is ezzel voltunk kénytelenek szembesülni, elárulva éreztük magunkat - pláne, miután az első bátor (botor?) jelentkező próbaképp meg nem vett egyet a Fantázia Harcos névre hallgató sorozat kötetei közül. Letaglózva vettük tudomásul, hogy hiába a Jackson-Livingstone páros, az új könyvek nem a Titánon játszódnak, de még ennél is elkeserítőbb volt a silány minőség, a rengeteg nyomda- és fordítási hiba. Az arisztokrata KJK-sok közül többen nem is voltak hajlandóak megvenni ezeket, én is csak azt a hármat, ami a Titánhoz köthető. Még sokáig fortyogtunk, és vártuk a csodát, hogy a Rakétát valaki újra fellövi az égbe - pláne, miután a FH-könyvekben láttuk, hogy számszakilag is dús a még megjelentethető könyvek lajstroma.

Aztán lassan beletörődtünk a tényekbe. Rezignáltságunkat mi sem mutatja jobban, hogy az Új Vénusz bedőlése is teljesen hidegen hagyott bennünket. Én akkoriban már kijátszottam az összes régebbi könyvet, KJK-imádatom lángját azzal tartottam 1994 végéig ébren, hogy hetente jártam az antikváriumokat, hogy a megviselt példányok helyett újszerűbbeket vadásszak. Ezután szép lassan elhalt bennem az érdeklődés a fantasyk világa iránt, és 2010 végéig lényegében évente csak két ízben, a könyvespolcom tavaszi, ill. karácsonyi takarítása során ápoltam a hagyományokat, amikor hatalmas nosztalgiával vettem kezembe a féltő gonddal őrzött, hiánytalan sorozat köteteit.

Nemrég volt egy éve, hogy a már többször emlegetett barátomnál jártam látogatóban, és csak úgy, minden különösebb szándék vagy ok nélkül megjegyeztem neki, hogy ha nyerek a lottón, lefordíttatom, és az eredeti rakétás köntösben kiadom a magyar nyelven meg nem jelent FF-köteteket, hogy helyreálljon az a kontinuitás, aminek megszakadása oly nagy fájdalmat okozott gyermeki lelkünknek. Cimborám ezt hallva csak úgy érdekességképpen, minden különösebb cél nélkül elkezdett sasszézni a neten, és egyszercsak valami döbbenetes fénykép villant föl előttünk: az Éjsárkány! Percekig nem értettük, hogy mi van, először azt hittük, hogy rakétás próbanyomatok túlélőpéldányait látjuk... Azt az érzést sohasem fogom elfelejteni, amikor sorra néztük az addig megjelent zagoros kötetek címlapjait... mintha csak édes pezsgőt pumpáltak volna ereimbe. Napokon keresztül lopott félórákban tátottam a számat a Zagor.hu-t bámulva - kis túlzással mindannyiszor görcsöt kaptak az arcizmaim az állandó mosolygástól. Gyorsan írtunk is az oldal tótumfaktumának, hogy mi magunk is kivennénk a részünket a hazánkban magyarul eddig meg nem jelent könyvek fordításából ... na de ez már a "zagoros időkben"...
© marczy
2011. augusztus 17. 15:31 | Válasz erre | #10
Apropó: a Bajnokok próbájához egy könyvstandon jutottam hozzá, utána pedig jöttek a HK-k, az első négyet meg is vettem, ma is megvannak. Viszont a szabályrendszer miatt nem igazán fogtak meg. Az innen leszedett pár további HK könyvről meg beléjük olvasván megállapítottam, hogy tényleg nem hozzák a KJK-k hangulatát, főleg ha azt veszem, hogy a "friss" KJK-k között is akad pár nagyon-nagyon jól sikerült kaland.
© marczy
2011. augusztus 17. 15:15 | Válasz erre | #9
Talán 4. osztály vége felé láttam először egy bolt kirakatában a Halállabirintust, már akkor meg akartam vetetni, de amikor nem lett belőle semmi, én nem vernyákoltam. Kicsit később viszont haveromék bevitték az osztályba, onnantól kezdve kézről kézre jártak a könyvek. De mivel nem sorban kerültek a kezembe, már ötödik vége felé, amikor éppen A Tűzhegy varázslója volt nálam, szívattak amiatt a másik osztályból, hogy milyen régi már az a könyv, meg hogy még mindig nem nyomtam végig stb... Aztán persze megértették, hogy nálunk cserélgetéses-kölcsönadásos alapon megy a dolog, és hogy nekem a Hóboszorkány volt meg először, és csak utána jött a többi, más és más havertól.

Aztán persze a könyvtárban fellelhető példányok következtek... Volt sci-fi jellegű (Hogyan lehetsz űrmester?) és Időgép-regényes könyvem is, bár ebből nem lehetett túl sokat fellelni.
Amire emlékszem: Hóboszorkány, Skorpiók mocsara, Tűzhegy varázslója, Halállabirintus, Haláltalizmán, Pusztítás maszkjai, könyvtárból Az országút harcosa, Vértengerek, Elátkozott ház.

Néhány év késéssel lett meg a Bajnokok próbája egy leárazás okán, végül, messze megkésve lett egy Gyíkkirály szigetém, ez ma is megvan.

Számítógépen csak jóval később kezdtem el komolyabban játszani, a legeslegelső szerepjátékom az EOB volt. Az élő szerepjátszáshoz (neve persze M betűvel kezdődött, már sokkal korábbról megvolt havertól az első szabálykönyv, most pedig egy d20-as van meg nekem, immár saját pénzből) még további éveket kellett várnom, de legalább aranyosak is voltak a csajok :).
Szóval talán annyiban voltam szerencsés helyzetben, hogy a KJK, a szerepjátszás meg a számítógépezés nem egymás rovására történtek, hanem külön korszakokban. A szerepjátszás után engem pl. már nem fog meg a WoW sem, hanem üljön ott három haver mellettem, és szerepjátékozzunk. Az egyetemen szerencsére akadtak partnerek.
2011. július 28. 17:06 | Válasz erre | #8
Nekem is általánosiskola 3. vagy 4. osztálya. Bajnokok próbája, Tolvajok városa volt az, amit kölcsönkaptam, ha jól emlékszem. Vagy A Tolvajok városa helyett a Rémület útvesztője, nem emlékszem már teljesen. De nagyon megragadott, tetszett, hogy én alakithatom a történetet. Sajnos már nincs meg az az érzés, ami akkor volt, de még mindig szivesen olvasom őket.
© Anry
2011. július 24. 07:32 | Válasz erre | #7
Én is 1989-ben találkoztam először a könyvekkel, nevezetesen A Tűzhegy Varázslójával.

Emlékszem egy átlagos nap indult a suliban (általános), mikor megpillantottam a könyvet. Az nem rémlik hogy melyik "elvetemült" osztálytársam forgatta, már voltak néhányan körülötte, pörgették, nézegették a képeket, kockáztak, írtak, rajzoltak, radíroztak. Egyből kíváncsi lettem, hogy mi ez míg végül a kezeimbe kerülhetett egy rövid időre. Első látásra beleszerettem és addig nem nyugodtam míg anyu nem adott rá pénzt. A kezdeti láz Hugit is elragadta, az első két könyv neki is megvolt (én meg jól elkunyiztam tőle, mikor már nem kellett neki), aztán nála ki is fújt a rajongás, ami egyértelműen a trendnek szólt, ő letudta ennyivel (velem ellentétben).

Onnantól már nemcsak a környékbeli összes újságost nézegettem át (amerre bandáztunk) friss képregényekért, hanem az akkortájt elterjedt és sajnos évek óta eltűnt utcai könyvárusokat is. Mikor végre új könyv jelent meg a szívem hevesen dobbant és szinte repültem hazafelé, hogy anyából valahogy "kizsaroljam" az árát, ha kellett vagy két napig duzzogtam érte (erre ma már nem vagyok büszke).

Mindig bennem volt annak félelme, hogy egyszer csak nem jelenik meg több könyv. Emlékszem mekkorát csalódtam, mikor egy leárazott könyveket áruló üzletben megláttam a Pókember amerikai kiadásait (akkor derült ki számomra, hogy ott kéthetente is jelenik meg képregény és hogy Pókemberből is többféle van). Akkor valami iszonyatos csalódottságot éreztem, ugyanez hatott át amikor a Szabadság térhez közeli könyvház idegen nyelvű olvasnivalókat forgalmazó legfelső szintjén Fighting Fantasy könyvekkel találkoztam, olyanokkal is, amik nem jelentek meg magyarul.

Emlékszem majd felrobbantam a dühtől mikor hozzám is elértek a Rakéta könyvkiadó csődjéről szóló hírek a Kaland Játék Varázslat harmadik kötetének megjelenése után. Féltem hogy a negyedik kötet sohasem jelenik meg. Aztán jött az Új Vénusz és az utolsó általuk kiadott kötetben (A Halál Seregei) egy ínycsiklandó lista 18 darab könyvről, amit végül sosem jelentettek meg.

Közben jöttek a klónkönyvek; egy-kettő mindig más itthoni vagy külföldi szerzőktől. Azokat is megszereztem a megjelenésükkel egy időben. Még A Titokzatos Zónát is sikerült fellelnem egy üzletben, ami a Robur magazin mellékleteként jelent meg. Mindezeket azokban az időkben, amikor még nem volt internet és szerepjáték klubok sem.

Tizenvalahány könyvig a HK sorozatot is gyűjtöttem, de annyira minősíthetetlenül szarrá vált, hogy lemondtam róla. Később vettem még próbaképpen egy könyvet tőlük, de elég volt pár fejezetpontot átolvasnom ahhoz, hogy tudjam - én ezt nem fogom végigjátszani. Lapozgatósokból csak a Nintendo-féle könyvek nincsenek meg, úgy gondoltam hogy abból a játékból egy ilyen dedós izét csinálni rettentően komolytalan és ezért az én világomban azok kiközösítődtek a könyveim közül. :)

Szerepjátékok közül először a Harc és Varázslattal találkoztam majd jött a Középfölde, az "M" betűs magyar :D , Shadowrun és a többi. Ezeket inkább csak olvasgatni szerettem meg végigmazsolázni a szabályrendszereket, mert játszanom nemigen volt kivel. Egyszer volt rá kísérlet, de közvetlenül a parti elején megkérdeztem a mesélőtől, hogy mi az, hogy nincs halálvarázslat és onnantól egy végeláthatatlan röhögésbe fulladt az egész. :DD

Aztán jött a Démonlovagok, amit véletlenül szúrtam ki valamerre majd a megjelenése után jó pár év késéssel A Zagor Legendája. Mikor elnézek valamelyik könyváruházba mindig átnézem a fantasy részleget és ott bukkantam rá a Móricz Zsigmond körtérnél az Alexandrában.

Többé-kevésbé megbékéltem azzal, hogy a műfaj a hamvába holt, de voltak időnként visszatérő álmaim, melyekben újra voltak utcai könyvárusok és a kínálatot szemügyre véve egy csomó új könyvvel találkoztam. Némelyiknek még a címére is emlékeztem ébredés után meg néhány fejezetpontra is. Ezt az álmot egész addig nem tudtam hová tenni míg a Subbán bele nem botlottam runner oldalába. Néhányszor rákerestem a neten a KJK-ra, de ezzel az oldallal nem találkoztam (pedig elég sok találatot végignéztem/olvastam). Akkor már a hatodik könyvnél jártatok és mikor láttam, hogy könyv formában is elérhetőek végem volt. :D Azóta itt hever mind az asztalomon.

Érdekességképpen megemlíteném, hogy én sosem "temettem el" a könyveket. Időtlen idők óta előkelő helyen részei az egyik könyvespolcomnak. :)


Itt pedig újra megragadom a lehetőséget, hogy köszönetet mondjak minden közreműködőnek.

Nagyon szeretem a számítógépes játékokat is, de számomra nem adják vissza azt az érzést, amikor egy színes-szagos könyvet forgathatok, térképet rajzolhatok és a leírt szöveg alapján saját magam képzelhetem el a helyszíneket, szörnyeket, szituációkat.

Mindig elsőként ezt az oldalt nyitom meg, mikor bekapcsolom a gépet. Sajnos és egyben hála is az égnek, hogy Magyarországon egy fanatikusok kis csoportjából álló kezdeményezés tud csak sikerre venni olyasvalamit, ami a profitorientált és ezen felbuzdulva silány honi másolatokat előállító kiadóknak nem sikerült. És nemcsak sikerre vinni, hanem azt felül is múlni. Mikor megláttam runner Mikulás-napi meglepetését (KJK füzetek) - a lélegzetem is elállt. A régi szép időkben egy ilyenért ölre is mentem volna. :D
Minden egyes könyvből árad a törődés, a rengeteg munka és az, hogy igazi rajongással nyúltak hozzá.

Köszönöm!

Mindörökké Zagor! :)
© Kamo
2011. július 23. 02:13 | Válasz erre | #6
Nekem van két bátyám: a legidősebb "vezette" mindig az esti beszélgetések témáját, az alvás helyett. Egyik alkalommal egy olyan könyvről beszélt, melyet egyik-másik osztálytársa olvasott, s ebben Te vagy a főhős, Te irányítod a cselekményt. Elmesélte, hogy amit látott (könyvet), abban először gályarabként elkerülsz egy helyre, hol gladiátorként kell harcolnod, s túlélned. Miután a kezdeti nehézségeken túljutottál, Sukumvit báró Halállabirintusában kell végigmenned. Miután végigmentél, a könyv végén meg is mérkőzhetsz vele (bár zavaros, hogy Lord Carnuss-t is sokat emlegette, s már nem tudom, hogy melyikre mondta ő, hogy meg lehet ölni a végén). Akkor rájöttem, hogy kell nekem egy ilyen. Elég nagy változás volt ez, hiszen addig csak az indiánregényeket olvasgattam. Mondhatni egy komolyabb (?) stílusról váltottam egy nekem valóra. Mind ez kb. a 90-es évek végén volt. Édesanyánk '91-ben lement a sarki boltba vásárolni, s a bátyám által mesélt könyvvel tért haza, melyet neki vett meg. (Bajnokok próbája) Én és kisebbik bátyám egyből jeleztük, hogy már pedig nekünk is kell egy ilyen. Elmentünk hát anyukánkkal hárman a boltba, míg Tibi bátyám otthon nekilátott elolvasni első KJK-ját. A boltban volt több ilyen könyv is, Tamás bátyám a Haláltalizmánt szemelte ki magának, míg jómagam a Szamuráj kardját (judo-s múlt, hehe) választottam. Mivel nálunk furcsa hierarchia uralkodott, a bátyám könyveit nem olvashattam el addig, míg meg nem vettem tőle, de erről majd később. Szóval nem telt bele kis idő, s jöttek az újabb könyvek. Tibinek az Elátkozott ház, Tamásnak a Pusztítás maszkjai, nekem meg az Űrorgyilkos jutott. Akkoriban kezdett a Fantázia Harcos sorozat, s nekem bejött a sci-fi világa. Tamás bátyóm kicsit engedett, s elolvashattam az ő könyveit, illetve egyszer-kétszer elcsórtam Tibi Elátkozott házát, hogy titkon azt olvassam. Még egy ilyen kör volt, amikor Tibi, Tamás meg én együtt kaptunk ilyen könyveket: Tibinek-Ketheri maffia, Tamásnak-Robotkommandó, nekem meg a Mélység rabszolgái. (Jellemző, hogy elkezdtem saját ötleteken/sztorikon agyalni, de az első jobbnak vélt dolog az volt, hogy a Mélység rabszolgáit, pontosabban a benne írt Mélységet bontom ki jobban. Az is sokat elmond a minőségéről, hogy még úgy írtam le a címét a lapra, hogy Mélység raPszolgái. No comment erre.) Idősebbik bátyám megutálta valahogy az olvasást, így fiatalabb bátyámmal, Tamással együtt kaptunk könyveket. Jöttek a Kaland-Játék-Varázslat köteteiből az első két rész (Shamutanti dombok, meg a Kharé - a csapdák kikötővárosa), megkaptam az Égi fejedelem, és a Találkozás F.E.A.R.-relt is. Később még a Csillagközi fejvadászt is megvetettem anyukámmal. Valamikor közben beszereztük az első Harcos Képzelet könyveinket is: Tamásnak - Küzdelem az éj könyvéért és A kőtorony titka, nekem meg a Káosz létsíkja és a Sárkánykard lett megvéve. Kis adalék: '92-ig városban laktunk, s ottani iskolában találkoztunk először a KJK-val. '92- után aztán falura költöztünk, s az ottani gyerekek nem ismerték és nem is tudták nagyon értékelni ezeket a könyveket. Én persze továbbra is nagyon szerettem lapozgatni és elmerülni a könyvek világában. '94 szeptemberétől aztán ismét városba jártam általános iskolába, s ott bizony már nagyon sokan ismerték a KJK-kat. Így jutottam hozzá az általam nem birtokolt könyvekhez, mint a Halállabirintus, A tűzhegy varázslója, az Országúti harcos, Gyíkkirály szigete, Tolvajok városa, A végzet erdeje és A varázsló kriptája című remekművekhez. Persze mindezeket csak kölcsönbe kaptam, de így a Monarakh titka és egyéb HK könyveket is elolvashattam. Az időgépkönyvek közül a Szamuráj kardját olvashattam így el (kölcsönben) többször is. Egyik alkalommal Budapesten jártunk Édesanyámmal, s végigvizslattunk több könyvárust is a Déli pályaudvaron. Ott kaptam meg a Királyok koronáját is. Később megvettük a Titán-t is, mikor le volt értékelve. Hármunk közül én maradtam hű a műfajhoz, hiszen két bátyám elpártolt a könyvektől, s más elfoglaltságot kerestek maguknak. Bejött a számítógépes időszak, talán mondanom sem kell. Addig is volt ZX Spectrum otthon, de a PC új színt hozott (szó szerint is) a játékok közé. Az addig hihetetlen grafika olyannyira megbabonázta az embert, hogy folyamatosan ment a Time Commando, meg a Need for Speed. Én is szerettem játszani, s a mai napig is gamer vagyok, de sosem hagytam sokáig abba a könyveim olvasgatását. A legnehezebben a Varázslat sorozat harmadik kötetét, a Hét sárkánykígyó címűt sikerült beszereznem, nagy alkudozások árán, elcseréltem a Nintendo-Dupla gubanc (vagy mi a fene a címe) című könyvemért. Az óta teljes a négy részes sorozatom is. Írtam több lapozgatós könyvet is, de mindíg az újítást kerestem, s a stratégiai döntéseket akartam beleszőni a könyvbe. Én a számítógépen tapasztalt dolgokat akartam visszavinni a könyvekbe, hogy még több szabadságot kaphasson az olvasó. Valamikor 2009-ben, mivel már nem otthon lakom, elugrottam a régi otthonomba, ahol még öcsém és anyukánk lakik, s kimenekítettem az egész KJK-s, HK-s, JoeDever-es (ez utóbbiból csak a Kaliforniai visszaszámlálás volt meg, bár addigra már ált. iskolás koromban olvastam a Magányos farkas I.-t is,) könyvgyűjteményemet a folyton bepenészedő lakásból. Neki kezdtem egy új történet írásának, s úgy döntöttem, hogy a legjobb az lesz, ha beszerzem a még hiányzó köteteket. Az interneten kutakodva találtam rá runner előző weboldalára, melyen már a Sárkány szeme és a Pusztító készen volt. Egyből le akartam tölteni, de sajnos valami hiba miatt nem töltődött le az egész fájl, így sosem tudtam bele olvasni ezekbe. Addig nézegettem, míg észre vettem, hogy elköltözik az oldal, s a Zagor.hu lesz a helye. Innentől kezdve minden nap felnéztem az oldalra, a fórumra is, bár utóbbira csak kis idő után regisztráltam, s azóta is ennek köszönhetően teljes a KJK -gyűjteményem, PDF-ben teljes a HK-gyűjteményem, a Zagor.hu-s könyveket pedig még mindig nagyon várom. Közel 6ezer karakter után mit is írhatnék még? Esetleg egy bocsánatkérést, amiért nem csak a Rakétás időszakról meséltem, de az egész lapozgatós életélményemet dióhéjban ideszórtam. Végezetül pedig: a kezdeti első KJK-s lendület mind a mai napig tart nálam, pedig sosem mondtam volna magamra azt, hogy KJK-fan vagyok. Nekem mind tetszik, bár elismerem, hogy van egy-két jobb és gyengébb, de mind nagyon jó, s élvezettel olvasom őket. A HK más téma, ott van olyan, amitől vuk-ot dobnék, ha el kéne olvasnom még egyszer. Szóval köszönöm Zagor.hu, köszi fordítók, s fórumozók, köszönöm runner! Nagy dolog amit csináltok, hát sose hagyjátok abba! Köszönöm, hogy tartjátok a "Rakétás" könyvek által behozott feelinget, s az általuk emelt léc pedig már jóval magasabbra lett emelve - általatok.
2011. július 22. 19:21 | Válasz erre | #5
Csatlakozom killmaster-hez,lényegében - na jó, egy picit - az állandó kockázgatás, a grafitceruzával másolt/rajzolt HK-s és M.A.G.U.S.-os alakok rárajzolása ( az egyébként a matekra vagy kémiai egyenletek lejegyzésére fenntatott ), a négyzetrácsos vagy sima füzeteken előttem megelevenedő történetek és karakterek erőt adtak az adott reál-tantárgy szebbé tételéhez... [smiley]fantasy-27[/smiley]
Ebből is látszik, a fantasy világhoz milyen nagy - mármár - vallásos őrültséggel álltam hozzá...

A KJK-s és HK-s aranykorszakom 1995-től kb. 2000-ig tartott, mikor az FF-es könyvek "saját szájízre" való átírásakor [smiley]nezze[/smiley] beleszőttem a nem sokkal kisebb rajongással kiteljesedett alieneket (ALIENS RULEZ!! [smiley]gun[/smiley]), melyekben a főhősként persze a marinokkal lehettünk a térképek meg ennek megfelelően a tollal "kiépített" folyosók voltak, s a szobákat valamint nagy termeket néha Laboroknak, olykor Lakónegyedeknek meg Hangároknak kereszteltem el..

Amint az elképzelhető, a 2000-es évig igazából a tanulás másodlagos szerepet kapott bennem, talán a matematikát is csak azért bírtam valamennyire szinten tartani, mert mint úgy általában, a Szerepjátékokban eléggé kiterjedt a számok Világa. [smiley]violent[/smiley]

Mostanában nálam amúgy a munka az első, de az Internetnek - főképp az elektronikus boltok terjedésének köszönhetően sokkal komolyabb, okosabb és izgalmasabb dolgokat találok az FF vmint a Titán világához kapcsolódó témában.
Új könyvet/kalandot egyébként még régebben sem volt kedvem papírra írni, még így a 30-hoz közeledve is fogyasztó/vásárló/olvasó vagyok, ritkábban rajzolok, zenélek vagy térképezek de az Internet (Zagor, KJK, Fighting Fantasy) határozottan fontos szerepet kap világomban. [smiley]fantasy-mummy-33[/smiley]

© killmaster (Savanyúhas)
2011. július 14. 17:28 | Válasz erre | #4
Mit is írhatna egy KJK fanatikus? Ha azt mondom, hogy gyerekkorom meghatározó könyvei ezek, talán nem is állítok valótlanságot. A suliban négy dolog volt igazán népszerű: a nyáron a foci, télen a gombfoci, a rejtvényfejtés, és a KJK könyvek. Sok ismerős és osztálytárs lapozgatta, titokban még órákon a pad alatt is ezeket a könyveket. Valóságos hajtóvadászat indult egy-egy könyv megszerzéséért, sőt egymással vetélkedve, hogy ki szerzi meg hamarabb az újabb kiadványokat. Először a Halállabirintusban kalandoztam, majd következett a Tűzhegy varázslója, amiért egy ismerőssel kellett szinte közelharcot vívnom a postán. Mondanom sem kell, mi magunk is gyártottunk mindenféle kalandot, amit aztán a rokonságomon teszteltem. De nekünk ez sem volt elég. Olyan társasjátékot csináltam még a gimis éveim alatt, amiben összevontam a Halállabirintust és a Bajnokok próbáját. kialakult egy 130 játékmezőből álló tábla, ahol az volt a cél, hogy összegyűjts 60 aranyat és teljesítsd egy próbamester próbáját. Kívülről fújtam Steve Jackson összes varázslatát, sőt volt úgy, hogy mi magunk játszottuk a varázsló szerepét. Piszkálta is a fantáziámat mi a ZED varázslat lényege... Emlékeztek Egri János Kérdezz-Felelek című műsorára? Hát ezt is lehetett titánosítani. Hogy hogyan? Erről a játékról tudni kell, hogy egy kártyán 12 állítás áll, 1-12-ig megszámozva. Mondasz egy számot, a műsorvezető felolvassa az ahhoz a számhoz tartozó információt. Természetesen mindig közlik veled, hogy személyt, helyet vagy tárgyat kell netán kitalálnod. Ha az első információból kitaláltad léphettél előre 11-et a játéktáblán, ha nem kérhettél újabb információkat, de akkor már annyival kevesebbet léphettél előre. Az már csak hab a tortán, hogy néhány éve mióta rejtvényeket is készítek az ismerősök szórakoztatására, belevontam a Titán világát is, mert hát miért ne alapon... No persze akkoriban még nem értettem miért is kell a Pusztítás maszkjaiban a 40-re lapozni, és hogy hol a francba is van a kenőcsös tégely a Káosz fellegvárában; a kívánság gyűrűjét pedig úgy értelmeztük, hogy ha hiányzott pl a gyémánt, akkor azt kívántuk, hogy legyen a felszerelésünk között. Ha a tanulással is annyit foglalkoztam volna akkoriban, mint a Titánnal, valószínűleg kitűnő lehettem volna... [smiley]buck[/smiley]
2011. július 14. 15:32 | Válasz erre | #3
Az egyik osztálytársam elhozott napközibe egy időutazó lapozgatós könyvet. Nagyon megtetszett, hogy én lehetek a főszereplő, és rögtön el is kezdtem a kutatást a helyi könyvesboltokban, de sajnos nem is hallottak még ilyesmiről.
Aztán szólt egy haverom, hogy ők kaptak ilyet karácsonyra, de mindketten ugyan azt a könyvet kapták, az egyiket eladják nekem kicsivel a bolti ár alatt.
Másnap vittem is a zsebpénzemet és megvettem a Káosz létsíkját.
Ezt követte egy ingyen kapott, megunt Sötétség Gyűrűje, majd a nagyi által hozzámvágott nyári zsebpénzből az Arcnélküliek és a Shiwo.
Állandóan hurcoltam ezeket a könyveket az iskolába, minden szünetben bőszen aprítottam a szörnyeket.

A Rakétás könyvekkel csak később találkoztam, amikor az egyik osztálytársam hozott egy köteget, mert a nagybátyja neki adta őket.
Megegyeztünk, hogy én kölcsön adom neki az enyéimet, ő pedig cserébe ide adja azokat a furcsa, régi, megsárgult könyveket, amik még annyira kezdetleges szabályokkal rendelkeztek, hogy nem is volt benne védekező érték, meg varázspont sem. XD

Köztük volt a halállabirintus is, ami rögtön a kedvencemmé vált, egy hétig folyamatosan nyüstöltem.
Aztán elérkezett a szomorú idő, visszacseréltük a kölcsönkönyveket. Saját KJK könyvem csak 2 volt. A Gyíkkirály szigete és a Hóboszorkány barlangjai, ezeket 4 Kretén magazinért kaptam. :D

Persze egy idő után kiszúrtuk a suli udvarán, hogy többen is játszanak ilyen könyvekkel, ment a cserebere, ha kaptam zsebpénzt én nem a hamburgereshez szaladtam, nem a disco-ba vittem, hanem rögtön a könyvesboltok polcain kutakodtam utánpótlásért.

Aztán eljött a legnagyobb nap a kalandor pályafutásom alatt. Az unokatesóimhoz utaztam nyaralni, és benéztünk a Camelotba, amit William MacGregor vezetett és vezet azóta is. :D
2000 Ft-tal felfegyverkezve kezdtem hozzá a különféle misztikus fóliánsok (rúna magazinok, szerepjátékos könyvek) átbogarászásához.
Észrevettem ott egy használt könyvekkel megpakolt polcot, ami tele volt eladó KJK könyvekkel 100-200 Ft-os áron. Legalább egy óra hosszát töltöttem ott, majd felnyaláboltam azokat, amikről még sosem hallottam 1000 Ft értékben, vettem melléjük egy Armageddon szerepjáték szabálykönyvet a másik ezresemből és elégedetten távoztam. Később persze bántam, hogy nem KJK-ra költöttem a másik ezrest is.

Ahogy egyre idősebb lettem egyre több könyvem lett, két polcom volt tele velük. Aztán jött a fősuli, a pénz kellett kollégiumra, utazásra, energiaitalra és rájöttem, hogy a könyveimet már kívülről fújom, ezért eladtam mindet egyben egy csajnak.

A fősuli után 2 évvel, véletlenül bukkantam a zagor.hu linkjére a puruttya egyik blogján.
Húhúztam egyet örömömben, amikor megláttam, hogy minden könyvet le lehet tölteni, majd rögötön hozzá is láttam kiválasztani, hogy melyik könyvet játszam újra.
Antikváriumokban találtam néhány silány állapotú könyvet, illetve a fórumozóktól vettem jópárat, majd teljes gyűjteményeket, mostanra pedig már megint tele vagyok játékkönyvekkel, néhányból több is van, mint elég. Folyamatosan biznicelek a fórumon, veszek-cserélek-eladok, a régi kedvenceim és azon könyvek közül, amikre mindig is vágytam, de sosem tudtam megszerezni őket már csak a Királyok Koronája hiányzik.

Mostanra minden alkalommal, amikor bekapcsolom a gépet rögtön megnyitom a zagort :D

2011. július 14. 14:40 | Válasz erre | #2
Nekem túl sok emlékem nincs a Rakétás időkből, mert ha jól emlékszem, akkor 96-ban, azaz mintegy 8 évesen került az első KJK a kezembe.
Még napköziben vettem észre, hogy néhány osztálytársam ősszegyűlt egy groupba és felettébb vihogtak valami fölött. Ez volt a Halállabirintus. Azonnal beleszerettem.
Emlékszem még, hogy egy szendvics áráért, ami akkoriban 10 forint volt a büfében, vettem meg az első lapozgatósomat, mely máig az egyik kedvencem, a Hóboszorkány barlangjai. Nem is mentem foocizni, hanem
leültem az egyik padra és nekikezddtem. Megölt a Halálvarázs. Aztén este is megpróbáltam, de megint végem volt.
Aztán jött a Halállabirintus, és így tovább.
Már akkor megfogott, hogy én alakíthattam a történetet.
© runner
2011. július 14. 09:54 | Válasz erre | #1
Gondoltam (mivel már öregszünk sajnos) legyen egy ilyen [i]nosztalgia [/i]téma.

Szeretném ha minél többen megosztanák gyerekkori emlékleiket, amik a KJK könyvekkel, és a Rakéta kiadó köteteivel kapcsolatosak.

[u]íme az enyém:[/u]
1989-ben (11 évesen) mint megannyi nyáron, akkor is összeszedett majdnem minden hétköznap engem, és a környező iskola tanulóit a BKV egy külön busza, és kivitt a Hüvösvölgyi egyik általános iskolába.
Én ott láttam az udvaron egy kis csoportnál először KJK könyvet, név szerint [i]A Tűzhegy Varázslójá[/i]t. Ott olvastam először, és persze rögtön magával ragadott.
Később hozta valaki a [i]Halállabirintus[/i]t is. Meg persze megvetettem anyámmal ezeket az újságárusnál (milyen szép is volt, amikor ezeket ott láttam az újságos pavilonok kirakatában virítani).
Még azon a nyáron családi nyaraláson voltam Gyulán.
Hihetetlen érzés volt mikor megláttam egy ottani újságosnál [i]Az országút harcosa[/i] könyvet. (Valahogy ez a KJK logó jól el lett találva, mert rögtön ki lehet szúrni egy ilyen könyvet.)
Már csak kis hiszti kellett, mire ezt is megvették nekem. A kisfiú pedig agyon olvasta ezt a Gyulai strandon. [smiley]buck[/smiley]

Ennek a könyvnek a hátulján volt a pályázati felhívás, saját kalandokat kellet írni. Én nem írtam ekkor (csak később), de a Sorsoláson ott voltam a Planetáriumban 1989. október 14-én.
[b]Aki volt ott, az írjon majd ide![/b] Netán ha nyert is, akkor, hogy mit és milyen művel.
(múltkor említette valaki, amit el is felejtettem, és sajna nincs nekem, de itt osztogattak - vagy venni lehetett talán - kitűzőket és matricákat.)
Egyik ismerősömnek egész az elmúlt évekig megvolt az a kisszekrénye, amin a ninja-s KJK logó volt, egy legalább 30cm-es változata.
Na meg persze itt lehetett megvásárolni [i]A Gyíkkirály szigete[/i] könyvet.

Hát gondolom sokaknak vannak hasonló élményeik.
Netán ha vannak "Rakétás ereklyéik", vagy fotóik, azokat a képeket is fel lehetne ide tenni.
Várom a hozzászólásokat...

[img=http://www.freeweb.hu/kjk/kepek/kjklogo.jpg]kjklogo[/img]

A főhős Te vagy!
Első oldalElőző oldal12