Zagor.hu
Zagor.hu fórum
A "Rakétás" időkben – 1989-1993
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
© AXE
2016. november 30. 17:03 | Válasz erre | #81
Sziasztok!

Engedjétek meg,hogy megosszam veletek a KJK-s történelmemet!
1989-ben apámmal egy alkalommal orvosi vizsgálatra mentünk Budapestre vonattal.Nos addig az esetig rejtvényújságokkal,a benne lévő képregényekkel múlattam az időt(Ben Hur és társai),de akkor apám a Tűzhegy Varázslóját nyomta a kezembe.Furcsa volt,hogy egyes szám második személyben szólított meg a könyv.Egyből magával ragadott a Titán világa.Utána a Hóboszorkány Barlangjáig folyamatos volt az utánpótlás.A Hóboszorkány Barlangjait az akkoriban Kecskeméten a nagyszüleinél lakó mostohabátyám bocsátotta rendelkezésemre(később a Rémület Útvesztőjével ugyanez volt a helyzet).Az Elátkozott Házat általános iskolai osztálytársam adta kölcsön.2apig nem adtam vissza,mert nem sikerült végigvinnem.Később a könyvet a Pusztítás Maszkjaival együtt sikerült beszereznem az egykori orosz laktanyában(élet az Interspar előtt)lévő bolhapiacon.Ezt követte a karácsonyi ajándékom(amire nem is gondoltam,hogy KJK lenne)a Kaliforniai Visszaszámlálás.Majd egy későbbi karácsony alkalmával a Végzet Erdeje,illetve a Varázsló Kriptája követte.

Imígyen szólt a Rakétás könyvek históriája.

Üdv:AXE
2015. december 27. 14:48 | Válasz erre | #80
És még mai is sok ilyesmit követ el. :D
© marczy
2015. január 14. 00:29 | Válasz erre | #79
Neonvadász:
Tihor Miklós? Jó, hogy említed, a Drakula Adventure c. örökbecsű szg. kalandjátékának leírásától még most is elkap a röhögés, ha olvasom. Meg volt még pár ilyesmi, amit elkövetett...
Akkoriban csak CoV volt meg 576, ezeket olvasgatták az öreg gamerek, amikben ezeknek is benne volt a leírásuk... De programozó-palánták számára is volt pár hasznos dolog a CoV-ban.

Zoleeka, a határok lezárása uniós jogba ütközne :).
2014. december 1. 01:36 | Válasz erre | #78
Mielőtt nagyon demagógba kanyarodna a téma, én is megosztanám a rakétás időkkel kapcsolatos élményeimet.

Már a hőskorban, 1989-ben megismertem a sorozatot. Negyedikes voltam, egyszer becsöngetés után valami idegen terembe mentünk – talán helyettesítés miatt –, és mivel az ajtó zárva volt, a folyosón vártunk, hogy jöjjön a tanár, és beengedjen. Amíg sorban álltunk, egyik osztálytársam kérdezte a többiektől, hogy melyik ajtón menjen be – egy könyvet tartott a kezében, és egy képen két ajtó volt látható. Nem tudtam, mi lehet. Egy-két évvel korábban láttam már fantasztikus társasjáték-gyűjteményt – ahol egy doboz számtalan játékot rejtett, némelyiket az iskolákban használatos piros-kék kartonkorongokkal kellett játszani –, de olyanról még nem hallottam, hogy egy könyvvel játszani lehet. Nézegettem, mi lehet az, és arra emlékszem, hogy egy nindzsás képet is láttam. Ebből a hozzáértők már tudják, hogy a Halállabirintushoz volt szerencsém.
Mint általában, azon a nyáron is sok időt töltöttem a Nagymamámnál a belvárosban, a Rákóczi úton. Egyik nap megkaptam a ház előtti újságosnál Az országút harcosát. Odabent nekiestem, rohamléptekben elkezdtem átfutni a szabályait, de a harc ismertetésénél elakadtam. Dobtam a kockákkal, ahogy a könyv írja, de nem értettem, hogy mihez is kell hozzáadnom, mennyi az ellenfelem ügyessége, mennyi lesz a támadóereje, és miből kell levonnom, ha sikerül megsebeznem. Nem eszik olyan forrón a kását – nem volt mit tenni, elkezdtem rendesen elolvasni a szabályt. Így minden világos lett, és elkezdhettem első kalandjátékomat a kellemesen hűvös gangos udvarra nyíló bejárati ajtó mögött.
Egyik legjobb barátomnak megvolt A tűzhegy varázslója, és amikor náluk beolvastam, kissé unalmasnak, sivárnak tűnt, hogy csak egyféle harc van, fix kétpontos sebzéssel. A posztapokaliptikus világ után pedig furcsa volt az orkok, goblinok, varázslatok jellemezte fantáziavilág. Itt találkoztam először a bőrpáncéllal, és arra gondoltam, milyen hülyeség ez, ki az, aki fémpáncél helyett puha bőrrel védi magát… Egyébként egészen a közelmúltig abban a hitben éltem, hogy A tűzhegy varázslója volt az első kötet, a Halállabirintus a második.
Szeptembertől, immár felső tagozatosként, állandó téma volt a suliban a Kaland-játék-kockázat sorozat. Egyik udvari szünetben egy volt osztálytársam azt mondta, hogy nem interkeptornak, hanem interszeptornak kell ejteni Az országút harcosában szereplő kocsi nevét; hittem is neki meg nem is.
Abban az évben új tantárgy volt a történelem. Egyik órán nagyon unatkozhattam, mert elővettem a táskámból a frissen megkapott Halállabirintust. A középső padsor első vagy második padjában ültem, a tanár szinte azonnal észrevett, és elvette a könyvet. Év végén visszakaptam volna, de valahol eltűnt, soha többé nem lett nyomtatott Halállabirintusom…
A gyíkkirály szigetét emlékeim szerint végigvittem. A győzelemnél az utolsó mondat valami olyasmi, hogy „Mungo biztosan büszke lenne rád, ha élne”. Egyik osztálytársam végigvitte – igaz, csalással –, és megkérdeztem tőle, hogy ezek szerint törvényszerű-e, hogy Mungo meghal, ő erre azt mondta, hogy bár a parton megtámadják, nem emlékszik arra, hogy meghalt volna. Egyébként A gyíkkirály szigetében volt a kalandjátékíró versenynek a felhívása vagy a kalandot beküldők névsora. Amikor felfedeztem egyik osztálytársamat a névsorban, azt hittem, elájulok – akkoriban számomra megmagyarázhatatlanul nagy varázsa volt annak, ha valakinek nyomtatásban leírták a nevét. Amikor bementem suliba, elújságoltam neki, és azt hittem, neki is hasonló lesz a reakciója, erre rezzenéstelen arccal elmondta, hogy látta a listát. Én meg ott álltam értetlenül, hogy miért nem veti szét a büszkeség a srácot. Egyébként nem is teljes kalanddal kellett nevezni, hanem témaötlettel. Az osztálytársam A vulkán katonái címmel küldte be az anyagát.
Következett A skorpiók mocsara. Az egyik kedvencem volt, mert nem lineárisan kellett benne haladni, hanem egy helyet többször is érinthettem, és nagy szerepe volt a térképnek. Karácsonykor átmentünk unokatestvéremékhez Mátyásföldre, és vittem magammal a könyvet. Arra már nem emlékszem, hogy ott is elővettem-e, de az biztos, hogy Újpestre hazafelé menet olvastam a Škoda 120 L jobb hátsó ülésén – már amikor épp megvilágította a lapokat egy utcai lámpa. Azóta ha nagyritkán arrafelé járok, gyakran eszembe jut az az érzés.
Utána jött A Káosz fellegvára, amelyet szintén nagyon szerettem, tetszett a hangulat, a varázslási képesség és a bordó-türkiz borító is. Egyszer a tőrjátékkal – az orosz rulett tőrös változata – nagyon megszedtem magam, de semmi hasznát nem vettem, mert elvéreztem. Sosem sikerült végigvinnem a játékot. 1991 nyarán, egy tiszabői nyaralás során miután sokadszorra lett végem, úgy döntöttem, hogy csalok, megnézem, hogyan lehetett volna sikerrel venni az akadályt. Arra jutottam, hogy sehogy.
Amikor megjelent A vértengerek, a végén volt egy hibajegyzék. Gondoltam, így már biztos jó lesz, de emlékeim szerint ez sem oldotta meg a felfedezett problémát. A vértengereket egyébként a mungós osztálytársam mutatta meg, és A tűzhegy varázslóját birtokló haverommal vittem végig, kis csalással. Én olvastam fel, ő döntötte el, mi legyen, de néhányszor előrelapoztam, és súgtam. Egy konkrét esetre emlékszem: a vége felé volt valami mérgezett ital, és mivel ott rosszul döntött, rávettem, hogy gondolja át. A szüleink már toporogtak az ajtóban, hogy menjünk, de meggyőztük őket, hogy nagyon fontos ügyről van szó…
A sorban következő könyv, amelyhez emlék fűz, a Bajnokok próbája. Ezt végigvittem, rendesen, csalás nélkül. A Hóboszorkány barlangjairól alig van emlékem, A Haláltalizmánról és A rémület útvesztőjéről semmi. A Tolvajok városát megint csak az osztálytársam mutatta meg, és csak arra emlékszem belőle, hogy egy szemüveges, kis termetű emberkének azt hazudjuk, hogy meg akarjuk ölni Nikodémuszt, s ő elkezd örvendezni, hogy Nikodémusz ellensége az ő barátja. Ugyanez az osztálytársam mutatta meg és adta kölcsön Az elátkozott házat is, amellyel alig játszottam, de tetszett, hogy nem a szokásos világban játszódik. A szamuráj kardjáról, A pusztítás maszkjairól, A végzet erdejéről és A varázsló kriptájáról megint csak semmi emlékem.
A Kaland-játék-varázslat sorozatból megvolt az első három kötet, bár a Hét sárkánykígyóig sosem sikerült eljutnom. Kharéban mindig elvéreztem, hiányzott egy szám, és gyanítottam, hogy valami nem stimmel. 1993-ban egyik barátom felhívott, hogy ha hiszem, ha nem, kezében tartja a Királyok Koronája könyvet, amely 800 pontból áll. Tényleg hihetetlen volt, már letettünk arról, hogy valaha is látni fogjuk a négyrészes sorozat befejező darabját. Amikor megnéztem, némiképp furcsállottam, hogy a varázslatok teljesen új kódokat kaptak; játszani nem volt módom vele.
A jó előre beharangozott Titánt nagyon vártam, de nagy csalódás volt, mert azt hittem, játékkönyv lesz.
A rakétás kiadványok mellett begyűjtöttem néhány egyéb lapozgatós könyvet. A Tihor Miklós-féle A sárkány háborúja az egyik – vagy talán a – kedvenc; és talán a legnehezebb, mert szinte semmi mozgástér nincs, egyetlenegy módon lehet nyerni. Ezt követte A sárkányvár titka, amellyel nem sokat játszottam, leginkább arra emlékszem vele kapcsolatban, hogy anyám kiszúrta, hogy a mű eredeti címe – Aktit rávynákrás a – a valódi cím megfordítva. (Ezt annyira megjegyeztem, hogy most is fejből írtam le, nem kellett visszafelé betűznöm.) Megvolt még a Rettegés a negyedik dimenzióban – amely szintén Rakéta-kiadvány –, a Küzdelem az éj kövéért és a Vietnami tombolás is, kölcsönben a A tök(él)etlen katona, és talán nem csak kölcsönbe sikerült megszereznem A lovagok titkát. Ezektől nem estem hasra, ráadásul mind erősebb versenyben kellett volna helytállniuk a lapozgatós könyveknek: egyre látványosabbá váltak a számítógépes játékok, és megjelent a könyveknél sokkal interaktívabb kalandozást ígérő Túlélők földje is.
Amikor rátaláltam a Zagor.hura, nagyon megörültem. Egyrészt jó látni, hogy egy csomó ember emlékszik még arra, hogy milyen remek szórakozást nyújtottak annak idején ezek a könyvek, másrészt jó látni, hogy a közös hobbi alkotó közösséget kovácsol.
Látom, hogy majdnem minden könyv mellett van hibajegyzék. Mint fentebb olvasható, néhány logikai hibát én is találtam, de hogy ennyi volt, azon kissé csodálkoztam. Ahogy azon is, hogy már a rakétás könyvekben is mennyi helyesírási-nyelvhelyességi hiba van. Az már akkor feltűnt – és nagyon zavart –, hogy a goblin, ork, barbár stb. szavakat rendre nagy kezdőbetűvel írták, az angol nyelvtani szabályok szerint, de ennyi hibára nem emlékeztem, minden könyvben több száz van.
Nagyritkán, mikor időm engedi, nekikezdek egy-egy kalandnak. Kihasználva a kimagasló helyesírási-nyelvhelyességi ismereteimet, elkezdtem összeírni a kiadványok összes hibáját, a magam módján én is szeretnék hozzájárulni néhány téglával a Zagor.hu építményéhez.

(Bocsánat, hogy kicsit hosszúra nyúlt, elég sok minden jutott eszembe. Ha elolvastad, köszönöm a figyelmet.)
2014. október 25. 12:03 | Válasz erre | #77
Egyébként meg nem kell ennyire komolyan venni, akkor minden weblapoból lesz fapados? Ha bevezetik az internetadót, akkor pont az lesz a legkisebb probléma, hogy most van-e fapados zagor vagy sem. Akkor el kell húzni ebből az országból mielőtt lezárják a határokat ismét.
2014. október 24. 21:37 | Válasz erre | #76
2014. október 22. 12:40 | Válasz erre | #75
Ha szükségesnek bizonyul, majd csinálunk fapados verziót is mindenféle képek meg egyéb felesleges csiricsárék nélkül.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2014. október 22. 12:16 | Válasz erre | #74
Az lehet... lesz nosztalgia.
A főhős Te vagy!
2014. október 22. 09:11 | Válasz erre | #73
Lehet, hogy visszajönnek azok a rakétás idők, ha tényleg bevezetik az internetadót.
© Anry
2014. június 17. 13:25 | Válasz erre | #72
Szerintem ez nem véletlen. Gyerekként is élveztük a műveket, felnőttként meg még jobban esik a rengeteg, hétköznaponként ránk nehezedő teher alól egy kicsit kikandikálni. Én képregényeket is szívesen olvasom és néha meséket is nézek. :)
2014. június 17. 12:43 | Válasz erre | #71
Nos, talán nem a legmegfelelőbb példát hoztam... [smiley]circling[/smiley]
2014. június 17. 12:34 | Válasz erre | #70
Häagen-Dazs egy kib*szott nagy lehúzás. :) 900 forintért árulnak egy normális gombóc fagyit. [smiley]catch-hit-with-chair[/smiley]
© marczy
2014. június 16. 17:55 | Válasz erre | #69
\"megérik a papír\"...
Hát igen, jól megsárgultak már a KJK-k. Ha sárga a papír, akkor biztos, hogy már sok éve porosodott raktáron a cucc. De az én könyveim tényleg úgy rendesen megsárgultak, kb. mint a nagymama által sütött keksznek a tésztája, olyan színűek lettek.
2014. június 16. 09:09 | Válasz erre | #68
Tényleg szinte félelmetes, milyen sok 30-as korosztályba tartozó ember gyerekkorának képezi szerves részét ez az egész. Szerintem nagyon sokan azon is meglepődnek most, hogy ez így van, mert bevallom, én is úgy voltam ezzel, hogy részben el is felejtkeztem róla (shame upon me) már egy ideje a sok, \"felnőtté válással\" összefüggő szarság, egyetem, munka stb. miatt, meg azt hittem, hogy másban nem is hagyott ilyen pozitív nyomot Livingstone-ék munkássága. Egészen nagy bizonyossággal állíthatom, hogy a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje messze a legboldogabb időszakok között van az életemben, és ebben tagadhatatlanul nagy szerepe van a KJK-nak. Nagyon jó érzés újra úgy érezni, mintha \"akkor lenne\". Perverz módon még az akkori családi fényképeket is elővettem nemrég, hogy könnyebben felidézhessem az akkori dolgokat, és egy-egy kép hátterében fel is fedeztem, hogy a polcomon már ott gyűltek a kultikus példányok. És az az öröm, amit a születésnapomon éreztem, amikor megkaptam a Titán-t... Most már elég sok Häagen-Dazs jégkrémre lenne szükség, hogy megközelítsem azt az érzést. [smiley]smile[/smiley]
© grosy
2014. március 13. 12:09 | Válasz erre | #67
Már régen tartoztam az oldalnak és magamnak is ezzel az írással.
Kezdhetném a történetet egy halovány gyerekkori emlékkel, de az igazat megvallva nem emlékszem, hogy mikor, milyen körülmények között találkoztam először a kalandkönyvek varázslatos világával, csak arra emlékszem, hogy voltak a polcomon. Talán édesanyám fodrászüzlete mellett lévő könyvesboltban ismertem meg e csodás kalandokat először, ahol hosszú-hosszú délutánokat töltöttem el várva, hogy befejezze a munkát. Ha visszagondolok, hogy milyen emléket őrzök róluk, akkor azt kell, hogy mondjam kellemeset…
…most pedig ugorjunk az időben valamivel több, mint 20 évet. Tavaly évvége felé vásároltam egy ebook olvasót, amit szépen lassan töltöttem fel tartalommal. A keresgélés közben jutottam el a zagor.hu-ra úgy, hogy már nem is emlékeztem e könyvek létezésére. Mint egy villámcsapás, úgy ért a felismerés, hogy mennyire, de mennyire is szerettem ezeket a könyveket, és szeretem a mai napig, szinte gyermeki rajongással olvasom újra őket. Természetesen az első 17 könyvet egyből feltettem az ebook olvasómra, ahol külön kiemelt helye van a mappának.
Viszont az „éhségemet” nem elégítette ki az elektronikus tartalom, és újra akartam élni a lapozás élményét, ahogy keresem a következő fejezetpontot. Ma már több mint 15 zagoros könyvem van, és terveim közt szerepel, hogy a többit is beszerzem. Talán egy következő akció alkalmával (gyenge célzás Runner [smiley]buck[/smiley])
Egy dolgot zárásként megemlítenék. Egy hatalmas irodaházban dolgozom, ahol több mint 3000 ember dolgozik nap, mint nap. Csak az irodánkban „openair office” rendszer miatt 12-en vagyunk, 4 férfi 8 nő, ebből mégis rajtam kívül 5-en voltak aktív KJK játékosok a 90-es évek legelején. A folyosón összetalálkozva 30-40 év közötti emberekkel, akiket így-úgy ismerek, szinte mindenkit megkérdeztem, hogy emlékeznek-e…és emlékeznek. Jó érzés tudni, hogy ekkora rajongótábora volt/van ezeknek a csodálatos könyveknek, mert igazán megérdemlik.
Ez az én rövid történetem…
© runner
2014. február 6. 08:54 | Válasz erre | #66
Kiegészíteném Vorennaal leírását, azzal, amit küldött nekem:

\"Érdekesség: Régen volt a Hahota című poénos ifjúsági kiadvány, abban láttam előzöször a Shamutatni dombok regényt. Összesen 2 Hahotám volt és pont a meglévő 48-as szám végén hírdették a kiadványt valamikor 91-ben. Akkor még nem kaptam meg a könyvet, valójában a sorozatból a Hét Sáránykígyó volt az első kötet, amit apukám megvett nekem, de ez már valamikor 93 környékén lehetett. Nyár volt és táborozásból hozott éppen haza az apukám és egy utcai könyvesnél vette meg nekem a kiadványt. :)\"

[img=http://zagor.hu/egyeb/hahota48k.jpg]http://zagor.hu/egyeb/hahota48k.jpg[/img]

Nagy méretben:
[url=http://zagor.hu/egyeb/hahota48.jpg]http://zagor.hu/egyeb/hahota48.jpg[/url]
A főhős Te vagy!
2014. február 4. 23:28 | Válasz erre | #65
A Rakétás idők egy különleges, már nem egészen szocialista korszellem volt, amikor átszakadt a kulturális gát nyugat és kelet között. Ebben a Rakéta kiadó újító volt, mert bár nagy késéssel, de elsőként hozta el nekünk a nyugati szerepjátékok egy kis szeletét. Én a KJK könyvekkel kisiskolás koromban ismerkedtem meg először, 89-ben voltam első osztályos tanuló a zuglói Martos Flóra Általános Iskolában (később Padlizsán utcai, majd végül Heltai Gáspár Általános Iskola lett belőle) Egyik napköziben figyeltem fel rá, hogy néhány srác az iskola mellett lévő játszótér beton ping pong asztalán ücsörögve lapozgat valamilyen könyvet. Elég barátkozós és fesztelen természetű voltam, így hívás nélkül is felpattantam az asztalra és melléjük telepedtem. Hárman játszottak egy könyvvel, szerintem a Halállabirintus lehetett az, de nem vagyok benne biztos. Addig a műfaj teljesen ismeretlen volt számomra és szapora kérdéseimmel bombáztam a nálam jóval idősebb srácokat. Rettenet zavarhattam őket, hogy kérés nélkül melléjük telepedtem, meg is jegyezték \"...nem látod, hogy zavarsz\". Láttam és éreztem, így hagytam őket a fenébe, de a gondolat már meg is ült a fejemben, nekem kellett egy olyan könyvet szereznem. Megtudtam, hogy az egyik osztálytársamnak van pár darab és valami csere útján megszereztem a Skorpiók Mocsarát és a Gyíkkirály szigetét. Nagyon megörültem a szerzeményeknek és még az iskolába is magammal cipeltem, pedig tilos volt efféle dolgokat bevinni, még egy kisautó miatt is szóltak a tanárok, hát még a szüleim. A Skorpiók Mocsarát akkor nem tudtam végigvinni, a Gyíkkirály szigete pedig túl könnyűnek bizonyult, így további részeket is kénytelen voltam beszerezni és az általános iskola közepére már teljes volt a gyűjteményem. 93-ban jelent meg az utolsó Rakétás kiadvány, a Varázsló kriptája, amit rögtön kikönyörögtem, majd egy leértékelést követően apukám megvette nekem a Titánt és a Shamutatni dombokat is. Ez már 93 környékén lehetett és az Örs Vezér téren egy szabadtéri könyves pultján bukkantam rá, nyári táborból éppen hazafelé jövet. Később az Új Vénusz köteteiből is kaptam párat (Lázadók Bolygója, Robot Kommandó)de azok nem igazán tetszettek, majd a sort 93-ban a Királyok Koronája zárta, amit akkor nem tudtam végigvinni, a bikát formázó szoborig jutottam és ott nem tudtam megmondani az oldalszámot. Ezt követően alább hagyott a rajongás és pénzhiány által vezérelve az egész gyűjteményemen túladtam. Elvittem az akkor még a Keleti Pályaudvar alatt működő használtkönyveshez és ott adtam el néhány ezer forintért a teljes sorozatomat. Később az egész gyűjteményt újra beszereztem a testvéremnek, majd amikor rátaláltam erre az oldalra, újra betermeltem magamnak is a könyveket és azóta jó néhány Zagor kötettel is gazdagítottam a gyűjteményemet és remélhetőleg még fogom is a jövőben!
© Anry
2014. január 27. 06:10 | Válasz erre | #64
Nem ugyanaz. Könyvesboltba csak akkor járok, ha webshopos rendelést akarok átvenni.
2014. január 26. 14:42 | Válasz erre | #63
Azért vannak szép nagy könyvesboltjaink csomó választékkal. :)
© Anry
2014. január 25. 22:08 | Válasz erre | #62
Ezeket az időket ma már nem hozza vissza semmi.
Lassan úgy bámulnak az emberre, mint egy ufo-ra, ha egyáltalán olvas valamit.

Nekem nagyon hiányoznak az utcai könyvárusok. Meg az izgalom, miközben a szemeimmel átpásztáztam a kínálatukat, hogy jelent e meg újabb KJK.
2014. január 23. 23:58 | Válasz erre | #61
Ez eddig kimaradt az életemből, köszi:)
© Kawer
2014. január 23. 21:15 | Válasz erre | #60
\"pepsi-kokakóla\" lásd, halld Csinibaba című Tímár Péter film ;) (ezért van \" \" között)
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
2014. január 22. 19:58 | Válasz erre | #59
Pepsi az csak kóla, egyféle coca-cola van, levédették okosan, nyerték is a pert a pepsi ellen:DD

Amúgy szép írás!
© Kawer
2014. január 22. 19:32 | Válasz erre | #58
Valaha régen... a XX. században... annak is a \'89. esztendejében, általános iskola egy Baranya megyei álmos kisvárosban... A 7. és 8. osztályos gyerekek között Hősök születtek! A kisváros postáján lévő újságárusnál megjelent a kirakatban egyszerre A Tűzhegy varázslója és a Halállabirintus. Zoli, Peti, Ádám és jómagam azonnal összekapartuk a zsebpénzünket és nem az iskola büféjében vettünk \"parizeles-zsemlét\" és \"pepsi-kokakólát\", hanem hazafelé menet az újságárus nénitől felvásároltuk az összes lapozgatós könyvet. Tudta jól Erzsi néni, hogy mi srácok hosszú időt szoktunk eltölteni az újságosbódé előtt - hátunkon az iskolatáskával -, sóvárogva nézve a képregények, ifjúsági magazinok borítóját. Ezért amikor meglátott minket, azonnal felhívta a figyelmünket ezekre a jó kis könyvekre, amik igazán \"nagyfiúknak\", igazi kalandoroknak való. ... és Titán világa beszippantott, jöttek sorban a kötetek, én meg faltam, csak faltam őket. Térképeket rajzoltam, bejártam újra és újra az útvonalakat, képzeletben óriási csatákat vívtam a szörnyekkel!
Nem is olyan rég... a XXI. század elején, annak is a \'11. évében újraéledt bennem az a Kalandor, az a Főhős, aki csak háttérbe szorult a mindennapok taposómalmában, de soha nem halt ki belőlem!
Köszönöm Runnernek, Killmasternek és MINDENKINEK, akik itt dolgoznak azon, hogy Titán tovább éljen, és a bennünk rejlő gyermeki énünk nap mint nap megküzdjön gonosz varázslókkal, gyíkemberekkel, élőholtakkal és elnyerjük jutalmunkat egy-egy könyv végigolvasása után!
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© killmaster (Savanyúhas)
2014. január 22. 14:53 | Válasz erre | #57
Én most is örülök ha megjelenik egy-egy könyv, no persze így, hogy van lehetőségem tájékozódni a tartalma felől, még zsákbamacskát sem kell vennem. Nagyon bosszankodtam, amikor pl a Ketheri maffiáért fizettem egy rakat pénzt vagy épp a Csillaghajót vettem meg, igaz azt kedvezményesen, de az árát így sem érte meg... Én osztálytársaktól és a haveroktól szereztem be a friss példányokat, és jóval később, amikor Runner kolléga megalapította a magán KJK kiadóját, nem volt kérdés, hogy nekem is szerepet kell vállalnom itt! (Még ha csekélykét is...) [smiley]crazya[/smiley]
2014. január 22. 10:08 | Válasz erre | #56
Régi szép idők, amikor az utcai (!) könyvárusoknál vadásztam én is a sárga recés-logós könyvekre. :) Akkoriban sokkal jobban tudtunk örülni 1-1 könyvnek vagy számítógépes játéknak, mert nem volt ekkora választék. Emlékszem, egyszer voltam a Rakéta kiadó bázisán is, a Népszínház utcában, megvenni a hiányzó darabokat: akkor egyszerre olyan 3-4 könyvvel tértem haza. :) Szóval megértem az esti fennmaradásodat és a nosztalgiádat.
2014. január 21. 16:14 | Válasz erre | #55
Nagyon jól is tetted! [smiley]eljen[/smiley]
2014. január 21. 14:08 | Válasz erre | #54
Kb. általános 4-5. osztályos tanuló voltam, mikor elősször találkoztam az első KJK könyvvel, a Halállabirintussal. Egy idősebb barátomhoz mentünk fel, hogy elhívjuk focizni és ő pont a könyvvel játszott. Eleinte nem értettem, hogy miről beszél, de 10 perc után már együtt olvastuk a könyvet és kíváncsian vártam, hányast dob a kockával. Kölcsönkértem tőle a könyvet, de nem akarta odaadni, mert ő is egy osztálytársától kapta. Felajánlottam neki, hogy amíg nálam lesz a könyv, addig nála lehet a Star Wars társasjátékom. Erre belemen és 1 hétig nálam lehetett a könyv. Egyfolytában játszottam, nem érdekelt se foci, se tv, se étel, semmi, csak azon voltam, hogy kijussak a labirintusból, hogy aztán a végén feltörölhessem Szukimvittal a padlót. (Valamiért azt hittem, hogy ez lesz a vége.) Végül eletelt az 1 hét, de addigra már elhataráztom, hogy ennek a könyvnek a polcomon a helye. Nagy nehezen sikerült is beszereznem. Majd később Mikukásra megkaptam a Tűzhegy Varázslóját, az Országút Harcosát pedig Siófokon vettem, mikor ott nyaraltam. Akkoriban egy kisvárosban éltünk és nem mindig lehetett a könyvesboltban megkapni az új köteteket. Édesanyám néha elutazott Pestre, és sokszor 2 KJK könyvet is hozott haza. Csak késő este ért be a busza, de én fennmaradtam, mert mindig reménykedtem, hogy hozni fog egy \"lapozgatós\" könyvet. A kiadó megszünése után nagyon szomorú voltam, majd nagyon megörültem az Új Vénusz sorozatának, ami sajnos egy idő után szintén megszünt. A Zagor.hu oldalról egy blogban olvastam, és mikor meglátogattam olyan nosztalgikus érzés fogott el a gyerekkorom és a Szüleim iránt, hogy elmorzsoltam egy könnycseppet a gép előtt. Gyorsan be is csuktam az irodám ajtaját. Azóta szorgalmasan olvasom a fórumot és az elkészült műveket. Tervezem a könyvek megrendelését is, írok is majd Runner mesternek ez ügyben, csak gondoltam, előbb megejtek pár hozzászólást a fórumban.
2013. február 7. 16:11 | Válasz erre | #53
Szerintem sincs ujranyomas joga es foleg nem egy kis csaladi vallalkozasnak. Librirol vagy Alexandrarol meg el tudom kepzelni. Egyebkent meg egyszeru, meg kell nezni a konyvben a kiadas datumat. Ha 2012 akkor elhiszem. :) De egy az egyben ujranyomni regi datummal nem lehet, nem lenne jogszeru. Vampiros klanregenyekben lattam ujranyomatott verziot, de ott minosegben is volt kulonbseg a Silverlandi/Tuzsarkanyos es a Alexandras peldanyok kozott.
© elefes
2013. február 7. 12:27 | Válasz erre | #52
Nem, tényleg nem hallottam még ilyesmiről.
2013. február 7. 10:51 | Válasz erre | #51
Egyszer vettem egy Kaliforniai Visszaszámlálást a Silverlandból, igaz nem amiatt rendeltem onnan, de ha hiszitek ha nem, 0 Ft-ért árulták:D
Na mondom kell egy abból is, amúgy se volt valami nagy szám az előző példányom. Nemsokára kaptam egy emailt, miszerint annak nem is annyi az ára, rossz volt valami a rendszerben. De ha nem akarom, akkor nem kötelező megvenni. Nem vitatkoztam, pedig elméletileg a hiba nem a vásárlót terheli, hanem megvettem, nem is volt drága ha jól emlékszem.
© runner
2013. február 7. 10:34 | Válasz erre | #50
Rakétásokra lejárt a jog, nem lehet újranyomni őket.

Én beszéltem a Silverlandbe az ottani emberkével.
kb 5-6 újnak tűnő [i]Az Elátkozott ház[/i] könyv volt ott.
Akkor mondta, hogy fóliából most csomagolta ki.

Nem értem miért ne lehetne nála, hogy anno bevásárolt belőle?

Esetleg vett 50-et, és mondjuk időnként kibontott belőlük, ahogy fogyott.
Nem kell azért Indiana Jones raktár ezekhez...
A főhős Te vagy!
© cock
2013. február 7. 00:23 | Válasz erre | #49
© elefes
2013. február 6. 23:37 | Válasz erre | #48
Jé, ilyenről még nem is hallottam.
2013. február 6. 18:08 | Válasz erre | #47
A Silverland - tudtommal - nem egy könyvnél rendelkezik jogokkal, hogy \"kinyomtassa\" őket. Azt tudom pl. a M.A.G.U.S. könyvek közül nem is egyet nyomtathat, így simán elképzelhető, hogy KJK könyvek terén is megvannak ezek a jogaik. (És ez meg is magyarázza, hogy miért árul majdnem mindent csillagászati áron.)
© cock
2013. február 6. 17:20 | Válasz erre | #46
Nem az a kérdés, hogy vannak-e elfekvőben könyvek, hanem az a kérdés, hogy mennyi és mikor fogy el. Mert ez a készlet 20 éve feltűnően nem akar fogyni. Azt meg erősen kétlem, hogy az egykori vevőktől visszavásárolt könyvekből tudnak eladásra szánt mennyiséget képezni.
© elefes
2013. február 6. 16:57 | Válasz erre | #45
Persze, ez a fóliázott KJK lehet, hogy kamu. Sőt, gyaníthatóan az. De tényleg vannak ilyen eltemetett könyvek a forgalmazók raktáraiban.
A Silverland meg mindig mindent túláraz, KJK-kat pár száz forintért lehet venni, suttyóbb helyen 1200-ért, kivéve a Varázsló kriptáját.
© cock
2013. február 6. 13:51 | Válasz erre | #44
Szerintem ennek így semmi értelme. Csak egyet kérdeznék azoktól, akik görcsösen ragaszkodnak ahhoz az elmélethez, hogy márpedig ezek a könyvek 20 éve ott állnak a raktárban meg stb..
Ugyebár adott x mennyiség, ami egy idő után elfogy. Hogy lehet, hogy ez az idő még mindig nem járt le? Hogy lehet, hogy bizonyos KJK könyvekből MINDIG van utánpótlás. Most éppen az Elátkozott házból, aztán ha az \"elfogy\", akkor lesz majd fóliából frissen bontott Haláltalizmán, aztán ha az is \"elfogy\", akkor meg majd lesz egy ideig \"vadi új\" Varázslók kriptája stb..
Hogy a csávó mit állít az lényegtelen, mert gondolom nem a szemed előtt bontotta ki a fóliából. De még ha a szemed előtt is bontotta ki, az sem bizonyít semmit. Nem bizonyítja sem azt, hogy a könyv 20 éve ott áll érintetlenül a raktárban, sem pedig azt, hogy mondjuk 1 hónapja lett utánnyomva.

Ha jól tudom még antikváriumokban is kaphatók ezek a könyvek, nemcsak a Silverlandben.
Gondoljatok bele, ha valami 20 évig állt érintetlenül egy raktárban, annak nyilván kellett a hely, közben gondolom érkeztek egyéb cuccok is jócskán, azokból is nyilván raktak félre a kereslet függvényében igen sokat. Mekkora hangár kell akkor ezeknek a könyveknek, hogy még 20 év után is legyen utánpótlás?!
Miután csődbe ment a Rakéta, hogy nézhetett ki ez a bizonyos raktár? Plafonig érő Rakéta könyvtornyok sorakoztak szorosan egymás mellett? :D
Mennyibe került ennek a raktárnak a fenntartása, bérlése, takarítása. A Silverland állítólag egy kis családi vállalkozás, nem hiszem, hogy egy óriási raktárra volt/van pénzük. Még úgy sem, hogy mindent méregdrágán árulnak.
Ha olyan marha jól menne nekik az üzlet, akkor már igazán átköltözhettek volna egy nagyobb üzlethelyiségbe is, ahol egyszerre elfér a pult előtt 3 vevő is és nem kell óriási könyvtornyokat félregórni az útból ahhoz, hogy hozzáférj a könyvespolcokhoz.
© marczy
2013. január 28. 00:39 | Válasz erre | #43
Most mondjam azt, hogy a Frigyláda vagy valami hasonló az a láda, ami a kiadók raktáraiban van, könyvekkel tele?
Na jó, ez rossz vicc, de az analógia kézenfekvő, főleg a KJK-k esetén :).
© elefes
2013. január 26. 22:00 | Válasz erre | #42
Simán elképzelhető, hogy raktárak mélyén még mindig vannak befóliázott Rakétás KJK-k. Amikor arról meséltek, hogy mi minden van egy kiadó vagy egy forgalmazó raktárában, nagyjából a Frigyláda végén levő óriási raktár jutott az eszembe.
A papírról: bizonyos papírtípusok hamarabb sárgulnak, amikor a kiadók kiválasztják a könyvhöz a papírt, ezt is belekalkulálják. Ők úgy mondják, hogy \"megérik a papír\", sok könyvet direkt úgy terveznek meg, hogy akkor nyeri el a könyv a végleges karakterét, amikor \"megérik\" a papír.
© SzG
2013. január 24. 21:20 | Válasz erre | #41
Hát szerintem egyáltalán nem törvényszerű, hogy ilyen 10-20 éves könyvek besárguljanak, sőt... ez azért szerintem elég ritka. Nekem is van amúgy egy rakás olyan lapozgatósom, ami inkább fehér (jó, a Maszkok pl. erősen sárga, szóval ez papírfüggő is lehet), emellett tényleg vadiújnak is látszik, egy gyűrődés nincs a lapokon, meg egy karc sem a borítón... sőt, a Hóboszimnak konkrétan még festékszaga is van és a borítója sincs kihajtva... de akad pár ilyen Vénuszos is, amik tényleg olyanok, mintha most jöttek volna a nyomdából. És ezek tuti nem utánnyomottak, egyszerűen olyan hapiktól vettem őket, akik tényleg hozzájuk se nyúltak, csak ott álltak a szekrényükben vagy fiókjukban kb. 20 éve. :) Szóval van ilyen.
© CatDog
2013. január 24. 20:08 | Válasz erre | #40
Jahh és találós kérdés vajon melyik lehet az a Vénuszos könyv amit egyszer nyitottam ki 20 év alatt és 93-ban jelent meg nálunk?
© CatDog
2013. január 24. 20:07 | Válasz erre | #39
Pár érintetlen darab lehet persze csak azért az mégsem úgynéz ki, mint egy új könyv nekem van a Vénuszosból amit 20éve vettem és egyszer nyitottam ki összesen és vigyáztam rá, mint a szememfényére ennek ellenére is az idő mégis látszik rajta rendesen megsárgult lapok formájában másban nem. Szóval gyakorlatilag új, mert hozzáse nyúltam. Viszont amikor így előkerül mástól és nem látszik ez a könyvön akkor ott már sántít a dolog.
© SzG
2013. január 24. 16:40 | Válasz erre | #38
De hülyeség az egész. Miért ne lehetne pár új (pontosabban újszerű, érintetlen) példánya az ürgének egy könyvből? Máshol, más könyveknél (sőt, gépeknél, egyéb kütyüknél) is előfordul, hogy csak úgy előkerülnek gyakorlatolag új példányok, amik eddig valami raktárban álltak akár évtizedekig is. Van ilyen.
© marczy
2013. január 24. 15:27 | Válasz erre | #37
Ettől még lehet jogutódlás, lehet, hogy a jogutódoktól vette meg valaki a jogot. Nem tudom, hogy erre az esetre mit mond a szerzői jogi törvény, ha a Rakéta csődbe ment.
A szerzői jog vagyoni értékű jog, tehát még a direkt jogutódlás sem biztos, a jogok elvileg mondjuk a Rakéta csődjekor is érhettek valamennyit. De ebbe nem látok bele, se jogász nem vagyok, se a csődeljárás hátterét nem ismerem.
© SzG
2013. január 24. 11:05 | Válasz erre | #36
De ezt honnan verszed??? Hogy újranyomottak-hamisítványok-mit tudom én?
© CatDog
2013. január 24. 10:27 | Válasz erre | #35
Minek nyomna belőlük újat bármilyen hivatalos kiadó? (Mármint a Rakétásokból) egyértelmű, hogy hamisítványok.
© SzG
2013. január 24. 10:06 | Válasz erre | #34
Na és ezt egyáltalán honnan veszed?
Kizárt, hogy bármelyik kiadó is utánnyomta volna az utóbbi x évben a Rakétás-könyveket vagy csak akármilyen játékkönyvet.
© marczy
2013. január 23. 23:30 | Válasz erre | #33
Na és akkor mi van?
Ha utánnyomás, akkor utánnyomás. Mert van piacuk a könyveknek, megérte a kiadónak. Ennyi.
© CatDog
2013. január 23. 20:14 | Válasz erre | #32
Azok után nyomott könyvek ott...csak hát ezt azért mégsem lehet reklámozni egy hivatalos üzletben.