Zagor.hu
Zagor.hu fórum
A "Rakétás" időkben – 1989-1993
BejelentkezésElfelejtett jelszó
© Denko
2020. október 11. 20:06 | Válasz erre | #96
"az unalmas nagyon egyénfüggő"

Azért kellene szélesebb palettáról válogatni.

Követelés:Jó poén volt! :)[smiley]eljen[/smiley]Te is tudod,hogy a dolgozat célja a képességek felmérése.Ha Pistikének nehezen megy az összeadás,koncentráljunk vele arra a területre.Villanyásznak nyilván az megy,akiben van érdeklődés a dolog iránt(oké,van aki jobb híján),nem fogja kényszernek megélni a vizsgát,mert az jogosítja fel a munkavégzésre.
Egy kötelező olvasmány elolvasásával mit lehet felmérni?Képes-e a gyerek a szöveget értelmezni?

Jútúber:Értettem,azért írtam,hogy el fognak hasalni.Nekem a MÁV volt az első munkahelyem,jegyvizsgáló voltam(aka. kalauz).Annyit tudtam az egészről,hogy nem nehéz fizikai munka,csak sétálok a vonaton,kezelem a jegyeket,stabil állás,és nem fizet rosszul.Másfél év után felmondtam,a végén már úgy jártam be dolgozni,hogy tikkelt a szemem az idegtől. :) Mások munkája mindig könnyebbnek tűnik.Kívülről.
2020. október 11. 19:32 | Válasz erre | #95
Ez az unalmas nagyon egyénfüggő, szóval...
A követelés része meg érdekes, akkor matekból ne legyen dolgozat, mert ugye az is követelés, a villanyszerelőtől ne kérjünk szakvizsgát, csak kapja meg a papírt, mert hát az egy kényszer?

Jútúberes részt úgy értettem, hogy a mai fiatalok sok része ezt látja benne.
És eléggé kiszámíthatatlan mi tarol éppen, van mikor a macskafotózás, van mikor a kjk... van akinek bejön, van akinek nem (többségnek az utóbbi). De persze ők úgy indulnának neki, hogy "amit én csinálok az 100%, hogy tarol". Legalábbis, amikor beszédtéma volt ez, mindi. ez jött le.

Kb. 2-3 éve volt egy felmérés, hogy mennyi kezdő fizetéssel lennének elégedettek a középszinten kikerülők, ha jól rémlik 500-600eFt volt az átlag.
© Denko
2020. október 11. 18:48 | Válasz erre | #94
"És hogy keltsék fel?"

Nyitó lépésnek javasolnám,hogy ne legyen unalmas. :) Zoleeka is,te is kifejtettétek már,hogy ez a kötelezők egyik rákfenéje.Nem olvastam a Harry Potter-t,de gondolom,nem azért lett sikeres,mert jókat lehet aludni rajta.A másik probléma a követelés.Azért kell elolvasni,mert feleltetés/vizsga lesz belőle.Innen már nem szórakozás,hanem kényszer,de ezt te is tudod.

"A mai fiatalok közül sokan bloggerek, jútúberek, ejátékosok akarnak lenni, mert ők alig dolgoznak és láthatóan baromi jól megélnek belőle."

Nincs rálátásom,hogy mennyi időt/energiát fektetett be az említett SIKERES blogger/jútúber/ejátékos,mire elért addig,hogy megéljen a dologból,de gondolom,nem úgy megy,hogy 10 perc alatt összedobok valamit,aztán dől a zsé.

Nem az a baj,amit szeretnének. (Sok pénz, minimális munkával, ami ne kezdődjön korán, mert korán kelni xar, és ne is tartson sokáig, mert kell az idő másra, és a munka alatt lehessen mobilon játszani.)
Az a gond,hogy pofára fognak esni,mert csak a végeredményt látják,az oda vezető utat nem.
2020. október 11. 18:02 | Válasz erre | #93
És hogy keltsék fel? Ne olvasd el inkább hallgasd meg hangoskönyvben? Ezzel is az a baj, hogy erre is képtelenek sokan, mert inkább sorozatot, tik-tok ökörködést néznek stb. Feliratolvasást talán vállalnak. :D
Olvasd el a Fazekast? Minek, megnézem filmen. Vagy anno láttam, minek nézzem meg újra. (Amúgy én az első kötet után abbahagytam, mert ennél sokkal izgalmasabb könyveket olvastam már, szóval untam.)

Sok pénz, minimális munkával, ami ne kezdődjön korán, mert korán kelni xar, és ne is tartson sokáig, mert kell az idő másra, és a munka alatt lehessen mobilon játszani.
A mai fiatalok közül sokan bloggerek, jútúberek, ejátékosok akarnak lenni, mert ők alig dolgoznak és láthatóan baromi jól megélnek belőle.
© Denko
2020. október 11. 10:58 | Válasz erre | #92
"Kötelezőknek mindig is meg volt a feladatuk"

Nem lehet erőszakkal értékrendet közvetíteni,mert csak ellenállást vált ki.Ha meg akarják szerettetni az olvasást,keltsék fel iránta az érdeklődést.Azzal revolverezni a kölyköket,hogy "Olvasd el mert muszáj" hiba.Az ifjú Werther nekem kimaradt,de Dosztojevszkijt egy életre meguntam.(Bűn és bűnhődés.Azon gondolkodtam közben,mit követhettem el,hogy erre kényszerítenek.)

"a mai fiatalok"

Ők azt látják,hogy a fáradt/túlterhelt/alulfizetett tanáraik,meg a fáradt/túlterhelt/alulfizetett szüleik belenyomorodnak a munkába.Csoda,hogy nincs motivációjuk dolgozni?
2020. október 11. 04:45 | Válasz erre | #91
Én elvből nem vennék már ennyiért legót vagy vasutat. Akkor találnék másik hobbit vagy játékot a gyereknek. :)

Ha Budapesten laksz már van egy pár board game cafe ahol ki lehet próbálni játékokat és talán be is lehet csatlakozni. Meg ott van az évente megrendezésre kerülő társasjátékok ünnepe is.
2020. október 11. 04:40 | Válasz erre | #90
Durva árak...régen meg fillérekért lehetett kapni. :(

Értém én, hogy a kötelezőknek megvan a feladatuk...és lehet, hogy a Tüskevár olvasmányos volt a '60-as évkben, de basszus, most már 2020-at írunk és én már a '90-es években is untam. :( Erkölcsi nevelés van egy csomó mostani tini (fiatal felnőtt?) könyvsorozatban. Harry Potter, Percy Jackson, I am number four, és még ki tudja mik vannak, amikról még nem is hallottam. Hiszen egy számtech órán sem a Commodore-ral ismerkednek meg a diákok. Jaj, az ifjú Werther-t nekünk németül kellett olvasni és megtanulni, szóval én duplán szenvedtem vele. :)



Kötelezőknek mindig is meg volt a feladatuk, tüskevár pl. a természet szeretetére nevelne, míg egy másik más morális értékeket közvetítene. Viszont a mai fiatalok (ha a diákjaimból indulok ki) igénye egyszerű, mobilon nézni a videókat, hogy valaki hogy csinál hülyét magából (és ezek lesznek a példaképek), esetleg játszós videókat. Látják, hogy látszatra nagyon jól megélnek belőle, így ők is ezt akarják követni, mert dolgozni azt nem akarnak. Vagy ha megy az angol, akkor elmennek bloggernek, és egy angol cikket lefordítva eladják, hogy ők milyen okosak. Bár utóbbinál fontos, hogy bizonyos dolgokat alapból emelj ki, pl. hogy a SW univerzumban is van buzulás. Amúgy kötelezőből a Werther szenvedése és halála volt az ami nekem is sok volt, valaki másnak is volt kötelező? Baromi unalmas mű.
2020. október 5. 19:36 | Válasz erre | #89
[smiley]taps[/smiley]
Ez nem semmi.
© runner
2020. október 5. 16:19 | Válasz erre | #88
Találtam pár régi 1989 és 1990 közötti Rakétás hirdetést.
Íme a régi újságok oldalai:

[url=http://zagor.hu/egyeb/Kurír - reggeli kiadás, 1990. július (1. évfolyam, 1-26. szám)1990-07-10 8. szám_page0113.pdf]http://zagor.hu/egyeb/Kurír - reggeli kiadás, 1990. július (1. évfolyam, 1-26. szám)1990-07-10 8. szám_page0113.pdf[/url]

[url=http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1989. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)1989-11-14 46. szám_page0930.pdf]http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1989. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)1989-11-14 46. szám_page0930.pdf[/url]

[url=http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1989. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)1989-08-15 33. szám_page0303.pdf]http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1989. július-december (16. évfolyam, 27-52. szám)1989-08-15 33. szám_page0303.pdf[/url]

[url=http://zagor.hu/egyeb/Nemzeti (nép)Sport, 1990. július (1. évfolyam, 108-138. szám)1990-07-10 117. szám_page0155.pdf]http://zagor.hu/egyeb/Nemzeti (nép)Sport, 1990. július (1. évfolyam, 108-138. szám)1990-07-10 117. szám_page0155.pdf[/url]

[url=http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1989. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)1989-04-25 17. szám_page0789.pdf]http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1989. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)1989-04-25 17. szám_page0789.pdf[/url]

[url=http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1990. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)1990-06-19 25. szám_page1152.pdf]http://zagor.hu/egyeb/Rakéta Regényújság, 1990. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)1990-06-19 25. szám_page1152.pdf[/url]
A főhős Te vagy!
© Uhu
2020. október 5. 15:41 | Válasz erre | #87
Nem akarom szétOFFolni a topikot, de ha már vasútmodellezés és legó. Én úgy látom, h a legó egyáltalán nincs válságban: bár nagyon drága, de időben tudtak váltani és behozták a mainstream, popkulturális, filmes témákat, amellyel rengeteg új gyerkőcnek (és felnőttnek :) ) hoztak kedvet újabb vásárlásra. És ebből látszik, h az ár tényleg nem minden.

A vasútmodellezésnél sem az árat látom gondnak. Egyrészt, akinek nincs pénze, az a vaterán nagyon olcsón tud kapni, ma is működőképes felszerelést: mozdonyt 20e alatt, vagonokat 10e alatt. Persze az a kérdés, mik az igények. A felső határ a csillagos ég. De azt gondolom, a többi hobbi sem olcsóbb: egy gamer szgép 200e-től kezdődik. A legfrisebb játékok kb. 15-etől, konzolnál még drágábban. De a ma trendi sportok sem olcsóbbak.

Én a mobiltelefonok, PC, internet, szocmédia hatásában látom az okot. Illetve, h minden sokkal felszínesebb lett, mindenhol azonnal várjuk a pozitív eredményt, jutalmatást. Valamint egyre durvábban ingerfüggőek vagyunk. A vasútmdellezés meg türelmet, elmélyülést, bizonyos fokig polihisztorságot kíván. (Gondolom, a körökre osztott szgépes stratégiák is ezért vonzanak már csak szűk közönséget.) Ez van, el kell fogadni, h ez ma a helyzet. Ha esetleg valakit érdekel a téma, itt van a vasútmodell blogom: https://vasutmodell.wordpress.com/

...és akkor On!. :)

© Uhu
2020. október 5. 13:38 | Válasz erre | #86
"És akkor eljutunk oda, hogy nekem is vannak olyan ismerőseim, akiknek egy (!) könyv sincs a lakásukban" - uhh, az brutál... Mondjuk tény, h amióta szgép akadt a kezembe (14 éves koromtól), onnantól kezdve, majd az internettől kezdve, nekem is alaposan lezuhant az olvasási aktivitásom. Egyszerűen érdekelnek a világ történései(nem a napi politika, hanem a világfolyamatok, ok, okozatok - meg mindenféle más is), így azok elveszik az időt, energiát. Plusz mindig volt egy-egy 2. VH-s, körökre osztott, stratégiai játék, amely szintén játékórák százait emésztette fel. Viszont 14 éves koromig eszméletlen sok könyvet elolvastam!
Ilyen szempontból tényleg katasztrofális helyzetben van a később jövő generáció, mert egyszerűen ki sem fejlődik az agyukban a vizualitásért felelő terület és ezt nem én mondom, hanem a tudomány...
A társasjátékozásra érdekes, h így reagál az ismeretségi köröd egy része, mert az pedig hatalmas reneszánszát éli. Én is tolnám, de sajnos nincs meg hozzá a társaság. Bár Bp-en tudom, h vannak ilyen klubok, pub-ok is, ahol ilyesmire lehetőség van.
2020. október 4. 08:31 | Válasz erre | #85
Vasútmodellekhez: egy diákom anno 50%-os kedvezménnyel kicsivel 30k fölötti áron vett mozdonyt, tehát az a több tízezer felettébb több. A sima vagonok voltak asszem 10k körül.
A lego ára elszaladt, meg volt NDK építőcsoda, ahol csavarozni kellett, volt benne motor is stb. pár éve láttam valahol a neten, és hát az sem volt olcsó. Pedig ezeknek is meg volt a feladatuk, a gyerkőc kreativitását növelték, amit a felnőtt életben kamatoztathatott.

Kötelezőknek mindig is meg volt a feladatuk, tüskevár pl. a természet szeretetére nevelne, míg egy másik más morális értékeket közvetítene. Viszont a mai fiatalok (ha a diákjaimból indulok ki) igénye egyszerű, mobilon nézni a videókat, hogy valaki hogy csinál hülyét magából (és ezek lesznek a példaképek), esetleg játszós videókat. Látják, hogy látszatra nagyon jól megélnek belőle, így ők is ezt akarják követni, mert dolgozni azt nem akarnak. Vagy ha megy az angol, akkor elmennek bloggernek, és egy angol cikket lefordítva eladják, hogy ők milyen okosak. Bár utóbbinál fontos, hogy bizonyos dolgokat alapból emelj ki, pl. hogy a SW univerzumban is van buzulás. Amúgy kötelezőből a Werther szenvedése és halála volt az ami nekem is sok volt, valaki másnak is volt kötelező? Baromi unalmas mű.
2020. október 4. 02:24 | Válasz erre | #84
Az utolsó részre reflektálva, szerintem nagyban múlik a nevelésen, hogy milyen példát lát otthon a gyerek, mennyire engedik a fantáziáját szabadon, stb. Nem csak a KJK könyvek rajongótábora szorult vissza, hanem a normális könyvekéé is. Egyre kevesebbet olvasunk, mert annyi időt töltünk a neten...ha meg esetleg nem ott, akkor meg a stresszes élet és család vesz el tőlünk annyit, hogy utána már ne üljünk le olvasni. Én gyerekkoromban az anyukámtól láttam az olvasást, mert szereti a könyveket. Apukám meg esténként mesélt, illetve diafilmeket néztünk (tényleg, az is, hogy eltűnt, vagy horror árban vannak). Ez már szerintem elegendő volt ahhoz, hogy megszeressem az olvasást annyira, hogy a kötelezők se vegyék el a kedvem tőlük. Az is egy külön téma lehetne, hogy vajon miért akarják a kötelezőkkel kiírtani a gyerekekből az olvasás szeretetét? Pl. egy Kincskereső kisködmönnel, de még a Tüskevárral is ki lehetett engem kergetni a világból. És akkor eljutunk oda, hogy nekem is vannak olyan ismerőseim, akiknek egy (!) könyv sincs a lakásukban. Én meg csak fogom a fejem, hogy ez mégis hogyan?

A másik, a vasútmodell és pl. a legó. Én is ezeken nőttem fel. De ott meg a pénz miatt nem csinálják az emberek. Emlékeim szerint a TT modellek olcsóak voltak, szinte fillérekért lehetett építeni terepasztalt, most meg több 10 ezerbe kerül egy mozdony??? És ugyanez igaz a legóra is. 10 000 alatt max egy kisautót kapsz egy figurával. Harry Potteres meg Star Warsos csúcs modellek meg 150-200 ezer forint? Azt hittem rosszul látok. Nekem sok legóm volt, pedig nem voltunk gazdagok és másnak is volt...de manapság ez már luxus. Én nem is vennék már ilyet sajnos gyerekeknek...

És végül az is számít, hogy ki mennyire ragaszkodó típus. Nekem a KJK-k szeretete végig megmaradt, max a ráfordított idő változott meg. Nem fordultam el tőlük, se a rendes könyvektől még a C64-Amiga-PC-és korszakban sem. De egy csomó olyan ember van, hogy megvan a fellángolás, aztán dobja az adott dolgot, mert jött valami új, valami más. Szerintem a modern világban az emberek több, mint a fele nem tudja hogyan kellene élni. Hajszolják a pénzt, látszat dolgokra költenek (jaj új teló, autó, tévé, stb), aztán meg csodálkoznak, hogy miért nem boldogok? 5 éve elkezdtem újra társasozni. Egy újabb alkalom, amikor offline vagyok és elkap a flow a barátokkal. Viszont, amikor mások megtudják, hogy társasozom, mi a reakció? Sokszor megmosolyognak, hogy jaj társas, milyen gyerekes...aztán hazamegy, előveszi a mobilját és nyomkodja órákon keresztül és sopánkodik, hogy nem kapott elég lájkot az ebédjéről készült fotója. Vagy megnézi a tévében valamelyik n+1. idióta showt.
© Uhu
2020. szeptember 26. 12:45 | Válasz erre | #83
Örülök, h van ez a topic (még ha régen is szóltak hozzá) - pont egy ilyen visszaemlékezős, a múlt szép KJK életérzéseit felemlegetős topicot kerestem. :)

Nos, nekem is valamivel a Kaland Játék Kockázat könyvsorozat magyarországi elindulásakor kezdődött a kalandom. Amit biztosan tudok, h nálam 'Az Első' a Tűzhegy varázslója volt és nagyon sok ideig azt gondoltam, a sorozatban is ez volt az első. Sosem fogom elfelejteni azt a bizsergető izgalmat, ahogyan beléptem ebbe a rejtélyes-félelmetes, eleddig teljesen ismeretlen világba, a hegy mélyébe indulva! A játékban lévő, nagy labirintusból én sem találtam sokáig a kivezető utat, végül egy véletlen folytán sikerült továbbjutnom. (Évekkel később aztán nyáron, amikor több időm volt, feltérképeztem a labirintust, bár tökéletesen akkor sem tudtam megrajzolni.)

Érdekes, a Halállabirintus, bár annyi mindenkinek a legjobb alkotás, számomra nem adott olyan maradandót, amire rögtön visszaemlékeznék. Megvan az érzés, különösen a Holtak Kamrájának a horrorisztikus helyzet-érzete, de ha visszagondolok a könyvekre, akkor más művek maradtak meg bennem erősebben ennyi év távlatából. Amire viszont emlékszem, h éppen A Velencei-tónál nyaraltam és egyszer csak megláttam az agárdi posta újságárus részlegének üvege mögött egy új, nagyon izgalmasnak látszó KJK-t! Természetesen Az országút harcosa volt. Bár nem volt lehetőségem azonnal megszerezni, de az izgalom és a csodaszép borító láttán a szépség érzése máig bennem van ennek kapcsán is.

Az Országút harcosa szintén nagy örömet okozott, ahogyan a Gyíkkirály szigete is (egy csöppet ezt is haloványabbnak éreztem, a sziget kétségtelenül hangulatos világa ellenére). A Skorpiók mocsara nagyon bejött, azzal, h több küldetést is véghez vihettünk, számos befejezéssel, valamint korábbi helyszínekre visszatérési lehetőségekkel. Ami kiemelten megmaradt az a Madarak Mestere - mikor találkoztam vele, rögtön az jutott eszembe, h "Áááá, én is ilyen valaki szeretnék lenni!" (Nagyon szeretem a madarakat.) A Káosz fellegvára aztán egy nagy csalódás, mert a hibák miatt végigvihetetlen volt, amire csak nagyon-nagyon sokára jöttem rá. Én mindig szabályosan játszottam a KJK-t, mert csak úgy láttam értelmét és úgy adott teljes elégedettséget, amikor végigvittem a kalandot. Ennél azonban végül végigolvastam az összes fejezetet és ez alapján javítottam át a könyvet. (Én mondjuk más tárgyat vittem a gendzsiknek, amely még egy kicsit nehezítette és összetettebbé tette a küldetést is, erről majd A Káosz fellegvára topikban írok.)

Szerencsére a Vértengerek aztán megvígasztalt: számomra ez az egyik legjobban sikerült játék az összes közül. Emlékszem, a társasházban, ahol laktam, a srácokkal versenyt is csináltunk, h ki tud több pénzt összegyűjteni a kalandozások során. A Titán világa nagyon nagy vágyakozással töltött el, de annyira drága volt, h esélyem sem volt beszerezni. :( Végül, emlékeim szerint a Pecsa bolhapiacán akadtam rá egy közepesen sérült példányra, amely azért még kiválóan olvasható, nézhető volt. Innentől kezdve már egyre kevesebb a konkrét emlékem a könyvekről: egészen A szamuráj kardjáig vásároltam őket, de ekkor már feltehetően, a számítógépes korszakom megkezdésének okán (Atari 1040 STE, Csokonai műv.ház, rulez! :) ), egyre inkább háttérbe szorultak. Viszont a Kaland Játék Varázslat könyveket még beszereztem és még a Vénuszos katasztrófa (Királyok koronája) megjelenésének is tudtam örülni, h végül megjelent. Persze ott már annyi volt a hiba, h még a gyermeki-kamasz énem is észrevette a problémákat. Érdekes, h a korábbi könyveknél még mennyire toleráns voltam ezekkel - mai szemmel csak fogom a fejem, h "Ezt így hogy???". Hogyan lehetett ennyire igénytelen a fordító? Miért nem volt olvasószerkesztő? Ha ennyire nem fogta meg Titán világa, akkor miért nem olyasvalakivel fordították, akit érdekelt? Nem vagyok hivatalos fordító, de bőven minőségibb magyar szöveget tudnék írni.

No, de térjünk vissza a kellemesebb emlékekre! Én magam is belekezdtem egy klasszikus, lapozgatós könyv mwegírásába. 400 fejezet, fantasy világ, kicsit Tűzhegyes beütés, de azért egyedi helyszín. Emlékszem, még le is gépelte anyám írógépen (hol volt még akkor számítógép!). A gond az lett aztán, h ezeket a papírokat idővel firkapapírnak felhasználtuk. Ami pedig azért lett baj, mert egyszer, valamikor elkezdtem átírni, modernizálni a könyvet, de ezt idővel félbehagytam és már elfelejtettem, hol, mit írtam át. Úgyh emiatt a könyv, ki tudja, mennyire játszható...meg kéne, át is fogom majd nézni. Gondolom, az informatika azért nagy segítséget fog adni, h a játék struktúráját átlátható formában megszervezzem.

Ettől függetlenül a KJK/V könyveimet mindig nagy becsben tartottam: a könyvespolcomon volt egy külön fertály, ahol ezek voltak, szépen, egymás mellett, finoman egymás mellé szorítva. (Megjegyzés: emiatt a most eladott, zagorosra cserélt, vénuszos, KK-könyvem teljesen olyan állapotban volt, mintha sosem használtam volna. :) ) A visszatérés talán egy éve kezdődött. Sajnos, mire odáig jutottam volna, h zagoros könyveket rendeljek, már beütött a Fekete péntek... Azóta sikerült azért jó néhányat beszereznem, mégha erősen borsos áron is. Emellett a KJK Somee oldalt is gyakran forgattam - szerintem messze ez a legjobb digitális változata a lapozgatós könyveknek.

Beszereztem A végzet prófétáit is és bár még csak beleolvastam, tervezem, h én is részt veszek a könyvírói pályázaton. Amit sajnálok, h mára ez a könyv-játék stílus ennyire elvesztette a rajongótáborát. (Még annál is jobban, mint a vasútmodellezés, pedig sajnos az is nagyon visszaszorult.) Persze a számítógép, szerepjátszás, mobilozás mind konkurrenciát jelent, ettől függetlenül kiváló szórakozásnak gondolom a mai napig. És mennyire összekti fiatalkori-gyerekkori élményként a mai 30-40-es korosztályt! Ami engem, felnőtt fejjel időnként zavar, azok a sokszor nagyon egyszerű, egy kaptafára épülő induló történetek, ahol mindig valami Főgonosz akarja éppen aktuálisan elfoglalni a világot, amelyet csak TE tudsz megakadályozni... Ezért számomra felüdülés, ha ennél fantáziadúsabb a történet. Szerencsére, ahogy látom, azért vannak egyéb jellegű küldetések is. :)

Kíváncsi vagyok, vajon hány rajongója lehet még a KJK-nak magyar nyelvterületen. Érdekesség, h van egy 26 éves ismerősöm, aki későbbi generációból érkezettsége ellenére szereti a lapozgatós könyveket - bár nem fanatikus, illetve valamiért a Fantázia Harcos kötetek jönnek be neki jobban. Fura egy ízlése van, na! :) Kíváncsi lennék, az ifjabb korosztályt mennyire tudnák a lapozgatósok még elbűvölni. Mondjuk még abban az életkorukban, amikor már tudnak olvasni, de még nem nyelte el őket a mobilvilág.
2019. október 29. 00:30 | Válasz erre | #82
1980-ban születtem, tehát én jókor voltam a jó időben. Anyám vette nekem a Halállabirintust, mivel logopédiára kellett járnom a dadogás miatt, majd utána egyedül hagyott a kocsiban órákra, amíg ő a kozmetikában mulatta az időt. Akkoriban még Bobót, Góliátot, később Tini Nindzsa Teknőcös képregényeket olvastam, illetve szombaton ment a Knight Rider, míg vasárnap a Disney mesedélután. Na szóval a lényeg, hogy hónapról hónapra izgatottan jártam körbe a főtéren Nyíregyházán az akkor még álló hírlaposokat, ahol aztán időről időre ki voltak téve az új kötetek 1-2 havonta. Vidéken laktunk egy nagyközségben, s az osztálytársaim előtt iszonyú menő voltam az új kötetekkel. Olyan szinten beleszerettem a szerepjátékba és a világba, hogy igazán becses kincsem voltak a KJK könyvek a c64-s korszak mellett. Még számos apróbb kalandot is írtam magamtól. Egy időben volt hasonló koncepció Időrégész címmel, amelyikből az egyiket egy demecseri srác írta. Emlékszem egymás mellé rendeztem a KJK regényeket esténként, néha szín szerint is, aztán vissza a megjelenési sorrendbe. Aztán valahogy az egyik kötet, a Vértengerek kimaradt. Bele voltam betegedve, sehol nem volt már kapható. Évekkel később egy antikváriumban megvettem. A Titánt is imádtam (talán a Haláltalizmán után jelent meg időrendben), bár emlékszem olyan könyvcímeket említettek benne (pl. Kifele a verembol, A melyseg demonai), illetve olyan képek szerepeltek benne, amik hazánkban meg nem jelent regényekből származtak. Az illusztrációkat nagyon szerettem, jópárat MAGUS partik során mesélés közben is bevetettem kifénymásolva a kilencvenes években. Aztán felnőttünk, a széria megjelenése is elakadt. Később láttam ugyan a Szukits áltak kiadott kötetet a Sparban, de már nem vettem meg, mert a PC játékok mellett már nem érdekelt annyira. Pláne a scifi borítók riasztottak el. Az Országút harcosa vagy az Elátkozott ház pedig elviselhető volt, de én továbbra is a fantasyt szeretem. Közben nekem is megvolt pár más lapozgatós könyv (pl. Vietnámi tombolás,illetve egy magyar író roppant genge utánzata). A KJK könyvekben azt szerettem, hogy beindították a fantáziám, hiszen egy c64hez képest a grafikák lenyűgöztek. Ma már felnőtt fejjel közel sincs az a varázs, valószínűleg mind felnőttünk. A kötetekben túl sok a véletlen, vakszerencsén múló döntés, míg én inkább az etikus szerepjátékot szeretem. Tehát büntessen a könyv, ha rosszat teszek, ha bántok valakit, de ez a szimpla jobbra vagy balra, illetve a benyitsz vagy nem már nem elég kielegítő. A lényeg hogy nagyon szerettem ezeket a regényeket, pláne a mai angolos szóhasználattal élve a crossovereket, a visszatérő elemeket. A YouTubeon is láttam pár kapcsolódó videót, így találtam rá a Zagor.hu-ra. Fantasztikus munkát végeztetek, mert reg láttam ilyen igényes tematikus oldalt. Szóval profik vagytok. Bocsánat a hosszas vallomásért, de azt hiszem akik itt vagyunk és éltünk a Rakétás időkben, annak a KJK örökre fogalom marad.
© AXE
2016. november 30. 17:03 | Válasz erre | #81
Sziasztok!

Engedjétek meg,hogy megosszam veletek a KJK-s történelmemet!
1989-ben apámmal egy alkalommal orvosi vizsgálatra mentünk Budapestre vonattal.Nos addig az esetig rejtvényújságokkal,a benne lévő képregényekkel múlattam az időt(Ben Hur és társai),de akkor apám a Tűzhegy Varázslóját nyomta a kezembe.Furcsa volt,hogy egyes szám második személyben szólított meg a könyv.Egyből magával ragadott a Titán világa.Utána a Hóboszorkány Barlangjáig folyamatos volt az utánpótlás.A Hóboszorkány Barlangjait az akkoriban Kecskeméten a nagyszüleinél lakó mostohabátyám bocsátotta rendelkezésemre(később a Rémület Útvesztőjével ugyanez volt a helyzet).Az Elátkozott Házat általános iskolai osztálytársam adta kölcsön.2apig nem adtam vissza,mert nem sikerült végigvinnem.Később a könyvet a Pusztítás Maszkjaival együtt sikerült beszereznem az egykori orosz laktanyában(élet az Interspar előtt)lévő bolhapiacon.Ezt követte a karácsonyi ajándékom(amire nem is gondoltam,hogy KJK lenne)a Kaliforniai Visszaszámlálás.Majd egy későbbi karácsony alkalmával a Végzet Erdeje,illetve a Varázsló Kriptája követte.

Imígyen szólt a Rakétás könyvek históriája.

Üdv:AXE
© [törölt felhasználó]
2015. december 27. 14:48 | Válasz erre | #80
© marczy
2015. január 14. 00:29 | Válasz erre | #79
Neonvadász:
Tihor Miklós? Jó, hogy említed, a Drakula Adventure c. örökbecsű szg. kalandjátékának leírásától még most is elkap a röhögés, ha olvasom. Meg volt még pár ilyesmi, amit elkövetett...
Akkoriban csak CoV volt meg 576, ezeket olvasgatták az öreg gamerek, amikben ezeknek is benne volt a leírásuk... De programozó-palánták számára is volt pár hasznos dolog a CoV-ban.

Zoleeka, a határok lezárása uniós jogba ütközne :).
2014. december 1. 01:36 | Válasz erre | #78
Mielőtt nagyon demagógba kanyarodna a téma, én is megosztanám a rakétás időkkel kapcsolatos élményeimet.

Már a hőskorban, 1989-ben megismertem a sorozatot. Negyedikes voltam, egyszer becsöngetés után valami idegen terembe mentünk – talán helyettesítés miatt –, és mivel az ajtó zárva volt, a folyosón vártunk, hogy jöjjön a tanár, és beengedjen. Amíg sorban álltunk, egyik osztálytársam kérdezte a többiektől, hogy melyik ajtón menjen be – egy könyvet tartott a kezében, és egy képen két ajtó volt látható. Nem tudtam, mi lehet. Egy-két évvel korábban láttam már fantasztikus társasjáték-gyűjteményt – ahol egy doboz számtalan játékot rejtett, némelyiket az iskolákban használatos piros-kék kartonkorongokkal kellett játszani –, de olyanról még nem hallottam, hogy egy könyvvel játszani lehet. Nézegettem, mi lehet az, és arra emlékszem, hogy egy nindzsás képet is láttam. Ebből a hozzáértők már tudják, hogy a Halállabirintushoz volt szerencsém.
Mint általában, azon a nyáron is sok időt töltöttem a Nagymamámnál a belvárosban, a Rákóczi úton. Egyik nap megkaptam a ház előtti újságosnál Az országút harcosát. Odabent nekiestem, rohamléptekben elkezdtem átfutni a szabályait, de a harc ismertetésénél elakadtam. Dobtam a kockákkal, ahogy a könyv írja, de nem értettem, hogy mihez is kell hozzáadnom, mennyi az ellenfelem ügyessége, mennyi lesz a támadóereje, és miből kell levonnom, ha sikerül megsebeznem. Nem eszik olyan forrón a kását – nem volt mit tenni, elkezdtem rendesen elolvasni a szabályt. Így minden világos lett, és elkezdhettem első kalandjátékomat a kellemesen hűvös gangos udvarra nyíló bejárati ajtó mögött.
Egyik legjobb barátomnak megvolt A tűzhegy varázslója, és amikor náluk beolvastam, kissé unalmasnak, sivárnak tűnt, hogy csak egyféle harc van, fix kétpontos sebzéssel. A posztapokaliptikus világ után pedig furcsa volt az orkok, goblinok, varázslatok jellemezte fantáziavilág. Itt találkoztam először a bőrpáncéllal, és arra gondoltam, milyen hülyeség ez, ki az, aki fémpáncél helyett puha bőrrel védi magát… Egyébként egészen a közelmúltig abban a hitben éltem, hogy A tűzhegy varázslója volt az első kötet, a Halállabirintus a második.
Szeptembertől, immár felső tagozatosként, állandó téma volt a suliban a Kaland-játék-kockázat sorozat. Egyik udvari szünetben egy volt osztálytársam azt mondta, hogy nem interkeptornak, hanem interszeptornak kell ejteni Az országút harcosában szereplő kocsi nevét; hittem is neki meg nem is.
Abban az évben új tantárgy volt a történelem. Egyik órán nagyon unatkozhattam, mert elővettem a táskámból a frissen megkapott Halállabirintust. A középső padsor első vagy második padjában ültem, a tanár szinte azonnal észrevett, és elvette a könyvet. Év végén visszakaptam volna, de valahol eltűnt, soha többé nem lett nyomtatott Halállabirintusom…
A gyíkkirály szigetét emlékeim szerint végigvittem. A győzelemnél az utolsó mondat valami olyasmi, hogy „Mungo biztosan büszke lenne rád, ha élne”. Egyik osztálytársam végigvitte – igaz, csalással –, és megkérdeztem tőle, hogy ezek szerint törvényszerű-e, hogy Mungo meghal, ő erre azt mondta, hogy bár a parton megtámadják, nem emlékszik arra, hogy meghalt volna. Egyébként A gyíkkirály szigetében volt a kalandjátékíró versenynek a felhívása vagy a kalandot beküldők névsora. Amikor felfedeztem egyik osztálytársamat a névsorban, azt hittem, elájulok – akkoriban számomra megmagyarázhatatlanul nagy varázsa volt annak, ha valakinek nyomtatásban leírták a nevét. Amikor bementem suliba, elújságoltam neki, és azt hittem, neki is hasonló lesz a reakciója, erre rezzenéstelen arccal elmondta, hogy látta a listát. Én meg ott álltam értetlenül, hogy miért nem veti szét a büszkeség a srácot. Egyébként nem is teljes kalanddal kellett nevezni, hanem témaötlettel. Az osztálytársam A vulkán katonái címmel küldte be az anyagát.
Következett A skorpiók mocsara. Az egyik kedvencem volt, mert nem lineárisan kellett benne haladni, hanem egy helyet többször is érinthettem, és nagy szerepe volt a térképnek. Karácsonykor átmentünk unokatestvéremékhez Mátyásföldre, és vittem magammal a könyvet. Arra már nem emlékszem, hogy ott is elővettem-e, de az biztos, hogy Újpestre hazafelé menet olvastam a Škoda 120 L jobb hátsó ülésén – már amikor épp megvilágította a lapokat egy utcai lámpa. Azóta ha nagyritkán arrafelé járok, gyakran eszembe jut az az érzés.
Utána jött A Káosz fellegvára, amelyet szintén nagyon szerettem, tetszett a hangulat, a varázslási képesség és a bordó-türkiz borító is. Egyszer a tőrjátékkal – az orosz rulett tőrös változata – nagyon megszedtem magam, de semmi hasznát nem vettem, mert elvéreztem. Sosem sikerült végigvinnem a játékot. 1991 nyarán, egy tiszabői nyaralás során miután sokadszorra lett végem, úgy döntöttem, hogy csalok, megnézem, hogyan lehetett volna sikerrel venni az akadályt. Arra jutottam, hogy sehogy.
Amikor megjelent A vértengerek, a végén volt egy hibajegyzék. Gondoltam, így már biztos jó lesz, de emlékeim szerint ez sem oldotta meg a felfedezett problémát. A vértengereket egyébként a mungós osztálytársam mutatta meg, és A tűzhegy varázslóját birtokló haverommal vittem végig, kis csalással. Én olvastam fel, ő döntötte el, mi legyen, de néhányszor előrelapoztam, és súgtam. Egy konkrét esetre emlékszem: a vége felé volt valami mérgezett ital, és mivel ott rosszul döntött, rávettem, hogy gondolja át. A szüleink már toporogtak az ajtóban, hogy menjünk, de meggyőztük őket, hogy nagyon fontos ügyről van szó…
A sorban következő könyv, amelyhez emlék fűz, a Bajnokok próbája. Ezt végigvittem, rendesen, csalás nélkül. A Hóboszorkány barlangjairól alig van emlékem, A Haláltalizmánról és A rémület útvesztőjéről semmi. A Tolvajok városát megint csak az osztálytársam mutatta meg, és csak arra emlékszem belőle, hogy egy szemüveges, kis termetű emberkének azt hazudjuk, hogy meg akarjuk ölni Nikodémuszt, s ő elkezd örvendezni, hogy Nikodémusz ellensége az ő barátja. Ugyanez az osztálytársam mutatta meg és adta kölcsön Az elátkozott házat is, amellyel alig játszottam, de tetszett, hogy nem a szokásos világban játszódik. A szamuráj kardjáról, A pusztítás maszkjairól, A végzet erdejéről és A varázsló kriptájáról megint csak semmi emlékem.
A Kaland-játék-varázslat sorozatból megvolt az első három kötet, bár a Hét sárkánykígyóig sosem sikerült eljutnom. Kharéban mindig elvéreztem, hiányzott egy szám, és gyanítottam, hogy valami nem stimmel. 1993-ban egyik barátom felhívott, hogy ha hiszem, ha nem, kezében tartja a Királyok Koronája könyvet, amely 800 pontból áll. Tényleg hihetetlen volt, már letettünk arról, hogy valaha is látni fogjuk a négyrészes sorozat befejező darabját. Amikor megnéztem, némiképp furcsállottam, hogy a varázslatok teljesen új kódokat kaptak; játszani nem volt módom vele.
A jó előre beharangozott Titánt nagyon vártam, de nagy csalódás volt, mert azt hittem, játékkönyv lesz.
A rakétás kiadványok mellett begyűjtöttem néhány egyéb lapozgatós könyvet. A Tihor Miklós-féle A sárkány háborúja az egyik – vagy talán a – kedvenc; és talán a legnehezebb, mert szinte semmi mozgástér nincs, egyetlenegy módon lehet nyerni. Ezt követte A sárkányvár titka, amellyel nem sokat játszottam, leginkább arra emlékszem vele kapcsolatban, hogy anyám kiszúrta, hogy a mű eredeti címe – Aktit rávynákrás a – a valódi cím megfordítva. (Ezt annyira megjegyeztem, hogy most is fejből írtam le, nem kellett visszafelé betűznöm.) Megvolt még a Rettegés a negyedik dimenzióban – amely szintén Rakéta-kiadvány –, a Küzdelem az éj kövéért és a Vietnami tombolás is, kölcsönben a A tök(él)etlen katona, és talán nem csak kölcsönbe sikerült megszereznem A lovagok titkát. Ezektől nem estem hasra, ráadásul mind erősebb versenyben kellett volna helytállniuk a lapozgatós könyveknek: egyre látványosabbá váltak a számítógépes játékok, és megjelent a könyveknél sokkal interaktívabb kalandozást ígérő Túlélők földje is.
Amikor rátaláltam a Zagor.hura, nagyon megörültem. Egyrészt jó látni, hogy egy csomó ember emlékszik még arra, hogy milyen remek szórakozást nyújtottak annak idején ezek a könyvek, másrészt jó látni, hogy a közös hobbi alkotó közösséget kovácsol.
Látom, hogy majdnem minden könyv mellett van hibajegyzék. Mint fentebb olvasható, néhány logikai hibát én is találtam, de hogy ennyi volt, azon kissé csodálkoztam. Ahogy azon is, hogy már a rakétás könyvekben is mennyi helyesírási-nyelvhelyességi hiba van. Az már akkor feltűnt – és nagyon zavart –, hogy a goblin, ork, barbár stb. szavakat rendre nagy kezdőbetűvel írták, az angol nyelvtani szabályok szerint, de ennyi hibára nem emlékeztem, minden könyvben több száz van.
Nagyritkán, mikor időm engedi, nekikezdek egy-egy kalandnak. Kihasználva a kimagasló helyesírási-nyelvhelyességi ismereteimet, elkezdtem összeírni a kiadványok összes hibáját, a magam módján én is szeretnék hozzájárulni néhány téglával a Zagor.hu építményéhez.

(Bocsánat, hogy kicsit hosszúra nyúlt, elég sok minden jutott eszembe. Ha elolvastad, köszönöm a figyelmet.)
2014. október 25. 12:03 | Válasz erre | #77
Egyébként meg nem kell ennyire komolyan venni, akkor minden weblapoból lesz fapados? Ha bevezetik az internetadót, akkor pont az lesz a legkisebb probléma, hogy most van-e fapados zagor vagy sem. Akkor el kell húzni ebből az országból mielőtt lezárják a határokat ismét.
2014. október 24. 21:37 | Válasz erre | #76
2014. október 22. 12:40 | Válasz erre | #75
Ha szükségesnek bizonyul, majd csinálunk fapados verziót is mindenféle képek meg egyéb felesleges csiricsárék nélkül.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© runner
2014. október 22. 12:16 | Válasz erre | #74
Az lehet... lesz nosztalgia.
A főhős Te vagy!
2014. október 22. 09:11 | Válasz erre | #73
Lehet, hogy visszajönnek azok a rakétás idők, ha tényleg bevezetik az internetadót.
© Anry
2014. június 17. 13:25 | Válasz erre | #72
Szerintem ez nem véletlen. Gyerekként is élveztük a műveket, felnőttként meg még jobban esik a rengeteg, hétköznaponként ránk nehezedő teher alól egy kicsit kikandikálni. Én képregényeket is szívesen olvasom és néha meséket is nézek. :)
2014. június 17. 12:43 | Válasz erre | #71
Nos, talán nem a legmegfelelőbb példát hoztam... [smiley]circling[/smiley]
2014. június 17. 12:34 | Válasz erre | #70
Häagen-Dazs egy kib*szott nagy lehúzás. :) 900 forintért árulnak egy normális gombóc fagyit. [smiley]catch-hit-with-chair[/smiley]
© marczy
2014. június 16. 17:55 | Válasz erre | #69
\"megérik a papír\"...
Hát igen, jól megsárgultak már a KJK-k. Ha sárga a papír, akkor biztos, hogy már sok éve porosodott raktáron a cucc. De az én könyveim tényleg úgy rendesen megsárgultak, kb. mint a nagymama által sütött keksznek a tésztája, olyan színűek lettek.
2014. június 16. 09:09 | Válasz erre | #68
Tényleg szinte félelmetes, milyen sok 30-as korosztályba tartozó ember gyerekkorának képezi szerves részét ez az egész. Szerintem nagyon sokan azon is meglepődnek most, hogy ez így van, mert bevallom, én is úgy voltam ezzel, hogy részben el is felejtkeztem róla (shame upon me) már egy ideje a sok, \"felnőtté válással\" összefüggő szarság, egyetem, munka stb. miatt, meg azt hittem, hogy másban nem is hagyott ilyen pozitív nyomot Livingstone-ék munkássága. Egészen nagy bizonyossággal állíthatom, hogy a nyolcvanas évek vége, kilencvenes évek eleje messze a legboldogabb időszakok között van az életemben, és ebben tagadhatatlanul nagy szerepe van a KJK-nak. Nagyon jó érzés újra úgy érezni, mintha \"akkor lenne\". Perverz módon még az akkori családi fényképeket is elővettem nemrég, hogy könnyebben felidézhessem az akkori dolgokat, és egy-egy kép hátterében fel is fedeztem, hogy a polcomon már ott gyűltek a kultikus példányok. És az az öröm, amit a születésnapomon éreztem, amikor megkaptam a Titán-t... Most már elég sok Häagen-Dazs jégkrémre lenne szükség, hogy megközelítsem azt az érzést. [smiley]smile[/smiley]
© grosy
2014. március 13. 12:09 | Válasz erre | #67
Már régen tartoztam az oldalnak és magamnak is ezzel az írással.
Kezdhetném a történetet egy halovány gyerekkori emlékkel, de az igazat megvallva nem emlékszem, hogy mikor, milyen körülmények között találkoztam először a kalandkönyvek varázslatos világával, csak arra emlékszem, hogy voltak a polcomon. Talán édesanyám fodrászüzlete mellett lévő könyvesboltban ismertem meg e csodás kalandokat először, ahol hosszú-hosszú délutánokat töltöttem el várva, hogy befejezze a munkát. Ha visszagondolok, hogy milyen emléket őrzök róluk, akkor azt kell, hogy mondjam kellemeset…
…most pedig ugorjunk az időben valamivel több, mint 20 évet. Tavaly évvége felé vásároltam egy ebook olvasót, amit szépen lassan töltöttem fel tartalommal. A keresgélés közben jutottam el a zagor.hu-ra úgy, hogy már nem is emlékeztem e könyvek létezésére. Mint egy villámcsapás, úgy ért a felismerés, hogy mennyire, de mennyire is szerettem ezeket a könyveket, és szeretem a mai napig, szinte gyermeki rajongással olvasom újra őket. Természetesen az első 17 könyvet egyből feltettem az ebook olvasómra, ahol külön kiemelt helye van a mappának.
Viszont az „éhségemet” nem elégítette ki az elektronikus tartalom, és újra akartam élni a lapozás élményét, ahogy keresem a következő fejezetpontot. Ma már több mint 15 zagoros könyvem van, és terveim közt szerepel, hogy a többit is beszerzem. Talán egy következő akció alkalmával (gyenge célzás Runner [smiley]buck[/smiley])
Egy dolgot zárásként megemlítenék. Egy hatalmas irodaházban dolgozom, ahol több mint 3000 ember dolgozik nap, mint nap. Csak az irodánkban „openair office” rendszer miatt 12-en vagyunk, 4 férfi 8 nő, ebből mégis rajtam kívül 5-en voltak aktív KJK játékosok a 90-es évek legelején. A folyosón összetalálkozva 30-40 év közötti emberekkel, akiket így-úgy ismerek, szinte mindenkit megkérdeztem, hogy emlékeznek-e…és emlékeznek. Jó érzés tudni, hogy ekkora rajongótábora volt/van ezeknek a csodálatos könyveknek, mert igazán megérdemlik.
Ez az én rövid történetem…
© runner
2014. február 6. 08:54 | Válasz erre | #66
Kiegészíteném Vorennaal leírását, azzal, amit küldött nekem:

\"Érdekesség: Régen volt a Hahota című poénos ifjúsági kiadvány, abban láttam előzöször a Shamutatni dombok regényt. Összesen 2 Hahotám volt és pont a meglévő 48-as szám végén hírdették a kiadványt valamikor 91-ben. Akkor még nem kaptam meg a könyvet, valójában a sorozatból a Hét Sáránykígyó volt az első kötet, amit apukám megvett nekem, de ez már valamikor 93 környékén lehetett. Nyár volt és táborozásból hozott éppen haza az apukám és egy utcai könyvesnél vette meg nekem a kiadványt. :)\"

[img=http://zagor.hu/egyeb/hahota48k.jpg]http://zagor.hu/egyeb/hahota48k.jpg[/img]

Nagy méretben:
[url=http://zagor.hu/egyeb/hahota48.jpg]http://zagor.hu/egyeb/hahota48.jpg[/url]
A főhős Te vagy!
2014. február 4. 23:28 | Válasz erre | #65
A Rakétás idők egy különleges, már nem egészen szocialista korszellem volt, amikor átszakadt a kulturális gát nyugat és kelet között. Ebben a Rakéta kiadó újító volt, mert bár nagy késéssel, de elsőként hozta el nekünk a nyugati szerepjátékok egy kis szeletét. Én a KJK könyvekkel kisiskolás koromban ismerkedtem meg először, 89-ben voltam első osztályos tanuló a zuglói Martos Flóra Általános Iskolában (később Padlizsán utcai, majd végül Heltai Gáspár Általános Iskola lett belőle) Egyik napköziben figyeltem fel rá, hogy néhány srác az iskola mellett lévő játszótér beton ping pong asztalán ücsörögve lapozgat valamilyen könyvet. Elég barátkozós és fesztelen természetű voltam, így hívás nélkül is felpattantam az asztalra és melléjük telepedtem. Hárman játszottak egy könyvvel, szerintem a Halállabirintus lehetett az, de nem vagyok benne biztos. Addig a műfaj teljesen ismeretlen volt számomra és szapora kérdéseimmel bombáztam a nálam jóval idősebb srácokat. Rettenet zavarhattam őket, hogy kérés nélkül melléjük telepedtem, meg is jegyezték \"...nem látod, hogy zavarsz\". Láttam és éreztem, így hagytam őket a fenébe, de a gondolat már meg is ült a fejemben, nekem kellett egy olyan könyvet szereznem. Megtudtam, hogy az egyik osztálytársamnak van pár darab és valami csere útján megszereztem a Skorpiók Mocsarát és a Gyíkkirály szigetét. Nagyon megörültem a szerzeményeknek és még az iskolába is magammal cipeltem, pedig tilos volt efféle dolgokat bevinni, még egy kisautó miatt is szóltak a tanárok, hát még a szüleim. A Skorpiók Mocsarát akkor nem tudtam végigvinni, a Gyíkkirály szigete pedig túl könnyűnek bizonyult, így további részeket is kénytelen voltam beszerezni és az általános iskola közepére már teljes volt a gyűjteményem. 93-ban jelent meg az utolsó Rakétás kiadvány, a Varázsló kriptája, amit rögtön kikönyörögtem, majd egy leértékelést követően apukám megvette nekem a Titánt és a Shamutatni dombokat is. Ez már 93 környékén lehetett és az Örs Vezér téren egy szabadtéri könyves pultján bukkantam rá, nyári táborból éppen hazafelé jövet. Később az Új Vénusz köteteiből is kaptam párat (Lázadók Bolygója, Robot Kommandó)de azok nem igazán tetszettek, majd a sort 93-ban a Királyok Koronája zárta, amit akkor nem tudtam végigvinni, a bikát formázó szoborig jutottam és ott nem tudtam megmondani az oldalszámot. Ezt követően alább hagyott a rajongás és pénzhiány által vezérelve az egész gyűjteményemen túladtam. Elvittem az akkor még a Keleti Pályaudvar alatt működő használtkönyveshez és ott adtam el néhány ezer forintért a teljes sorozatomat. Később az egész gyűjteményt újra beszereztem a testvéremnek, majd amikor rátaláltam erre az oldalra, újra betermeltem magamnak is a könyveket és azóta jó néhány Zagor kötettel is gazdagítottam a gyűjteményemet és remélhetőleg még fogom is a jövőben!
© Anry
2014. január 27. 06:10 | Válasz erre | #64
Nem ugyanaz. Könyvesboltba csak akkor járok, ha webshopos rendelést akarok átvenni.
2014. január 26. 14:42 | Válasz erre | #63
Azért vannak szép nagy könyvesboltjaink csomó választékkal. :)
© Anry
2014. január 25. 22:08 | Válasz erre | #62
Ezeket az időket ma már nem hozza vissza semmi.
Lassan úgy bámulnak az emberre, mint egy ufo-ra, ha egyáltalán olvas valamit.

Nekem nagyon hiányoznak az utcai könyvárusok. Meg az izgalom, miközben a szemeimmel átpásztáztam a kínálatukat, hogy jelent e meg újabb KJK.
2014. január 23. 23:58 | Válasz erre | #61
Ez eddig kimaradt az életemből, köszi:)
© Kawer
2014. január 23. 21:15 | Válasz erre | #60
\"pepsi-kokakóla\" lásd, halld Csinibaba című Tímár Péter film ;) (ezért van \" \" között)
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
2014. január 22. 19:58 | Válasz erre | #59
Pepsi az csak kóla, egyféle coca-cola van, levédették okosan, nyerték is a pert a pepsi ellen:DD

Amúgy szép írás!
© Kawer
2014. január 22. 19:32 | Válasz erre | #58
Valaha régen... a XX. században... annak is a \'89. esztendejében, általános iskola egy Baranya megyei álmos kisvárosban... A 7. és 8. osztályos gyerekek között Hősök születtek! A kisváros postáján lévő újságárusnál megjelent a kirakatban egyszerre A Tűzhegy varázslója és a Halállabirintus. Zoli, Peti, Ádám és jómagam azonnal összekapartuk a zsebpénzünket és nem az iskola büféjében vettünk \"parizeles-zsemlét\" és \"pepsi-kokakólát\", hanem hazafelé menet az újságárus nénitől felvásároltuk az összes lapozgatós könyvet. Tudta jól Erzsi néni, hogy mi srácok hosszú időt szoktunk eltölteni az újságosbódé előtt - hátunkon az iskolatáskával -, sóvárogva nézve a képregények, ifjúsági magazinok borítóját. Ezért amikor meglátott minket, azonnal felhívta a figyelmünket ezekre a jó kis könyvekre, amik igazán \"nagyfiúknak\", igazi kalandoroknak való. ... és Titán világa beszippantott, jöttek sorban a kötetek, én meg faltam, csak faltam őket. Térképeket rajzoltam, bejártam újra és újra az útvonalakat, képzeletben óriási csatákat vívtam a szörnyekkel!
Nem is olyan rég... a XXI. század elején, annak is a \'11. évében újraéledt bennem az a Kalandor, az a Főhős, aki csak háttérbe szorult a mindennapok taposómalmában, de soha nem halt ki belőlem!
Köszönöm Runnernek, Killmasternek és MINDENKINEK, akik itt dolgoznak azon, hogy Titán tovább éljen, és a bennünk rejlő gyermeki énünk nap mint nap megküzdjön gonosz varázslókkal, gyíkemberekkel, élőholtakkal és elnyerjük jutalmunkat egy-egy könyv végigolvasása után!
"Mióta felfogtam halandóságomat, azóta sokkal vidámabban telnek napjaim!"
© killmaster (Savanyúhas)
2014. január 22. 14:53 | Válasz erre | #57
Én most is örülök ha megjelenik egy-egy könyv, no persze így, hogy van lehetőségem tájékozódni a tartalma felől, még zsákbamacskát sem kell vennem. Nagyon bosszankodtam, amikor pl a Ketheri maffiáért fizettem egy rakat pénzt vagy épp a Csillaghajót vettem meg, igaz azt kedvezményesen, de az árát így sem érte meg... Én osztálytársaktól és a haveroktól szereztem be a friss példányokat, és jóval később, amikor Runner kolléga megalapította a magán KJK kiadóját, nem volt kérdés, hogy nekem is szerepet kell vállalnom itt! (Még ha csekélykét is...) [smiley]crazya[/smiley]
2014. január 22. 10:08 | Válasz erre | #56
Régi szép idők, amikor az utcai (!) könyvárusoknál vadásztam én is a sárga recés-logós könyvekre. :) Akkoriban sokkal jobban tudtunk örülni 1-1 könyvnek vagy számítógépes játéknak, mert nem volt ekkora választék. Emlékszem, egyszer voltam a Rakéta kiadó bázisán is, a Népszínház utcában, megvenni a hiányzó darabokat: akkor egyszerre olyan 3-4 könyvvel tértem haza. :) Szóval megértem az esti fennmaradásodat és a nosztalgiádat.
2014. január 21. 16:14 | Válasz erre | #55
Nagyon jól is tetted! [smiley]eljen[/smiley]
2014. január 21. 14:08 | Válasz erre | #54
Kb. általános 4-5. osztályos tanuló voltam, mikor elősször találkoztam az első KJK könyvvel, a Halállabirintussal. Egy idősebb barátomhoz mentünk fel, hogy elhívjuk focizni és ő pont a könyvvel játszott. Eleinte nem értettem, hogy miről beszél, de 10 perc után már együtt olvastuk a könyvet és kíváncsian vártam, hányast dob a kockával. Kölcsönkértem tőle a könyvet, de nem akarta odaadni, mert ő is egy osztálytársától kapta. Felajánlottam neki, hogy amíg nálam lesz a könyv, addig nála lehet a Star Wars társasjátékom. Erre belemen és 1 hétig nálam lehetett a könyv. Egyfolytában játszottam, nem érdekelt se foci, se tv, se étel, semmi, csak azon voltam, hogy kijussak a labirintusból, hogy aztán a végén feltörölhessem Szukimvittal a padlót. (Valamiért azt hittem, hogy ez lesz a vége.) Végül eletelt az 1 hét, de addigra már elhataráztom, hogy ennek a könyvnek a polcomon a helye. Nagy nehezen sikerült is beszereznem. Majd később Mikukásra megkaptam a Tűzhegy Varázslóját, az Országút Harcosát pedig Siófokon vettem, mikor ott nyaraltam. Akkoriban egy kisvárosban éltünk és nem mindig lehetett a könyvesboltban megkapni az új köteteket. Édesanyám néha elutazott Pestre, és sokszor 2 KJK könyvet is hozott haza. Csak késő este ért be a busza, de én fennmaradtam, mert mindig reménykedtem, hogy hozni fog egy \"lapozgatós\" könyvet. A kiadó megszünése után nagyon szomorú voltam, majd nagyon megörültem az Új Vénusz sorozatának, ami sajnos egy idő után szintén megszünt. A Zagor.hu oldalról egy blogban olvastam, és mikor meglátogattam olyan nosztalgikus érzés fogott el a gyerekkorom és a Szüleim iránt, hogy elmorzsoltam egy könnycseppet a gép előtt. Gyorsan be is csuktam az irodám ajtaját. Azóta szorgalmasan olvasom a fórumot és az elkészült műveket. Tervezem a könyvek megrendelését is, írok is majd Runner mesternek ez ügyben, csak gondoltam, előbb megejtek pár hozzászólást a fórumban.
2013. február 7. 16:11 | Válasz erre | #53
Szerintem sincs ujranyomas joga es foleg nem egy kis csaladi vallalkozasnak. Librirol vagy Alexandrarol meg el tudom kepzelni. Egyebkent meg egyszeru, meg kell nezni a konyvben a kiadas datumat. Ha 2012 akkor elhiszem. :) De egy az egyben ujranyomni regi datummal nem lehet, nem lenne jogszeru. Vampiros klanregenyekben lattam ujranyomatott verziot, de ott minosegben is volt kulonbseg a Silverlandi/Tuzsarkanyos es a Alexandras peldanyok kozott.
© elefes
2013. február 7. 12:27 | Válasz erre | #52
Nem, tényleg nem hallottam még ilyesmiről.
2013. február 7. 10:51 | Válasz erre | #51
Egyszer vettem egy Kaliforniai Visszaszámlálást a Silverlandból, igaz nem amiatt rendeltem onnan, de ha hiszitek ha nem, 0 Ft-ért árulták:D
Na mondom kell egy abból is, amúgy se volt valami nagy szám az előző példányom. Nemsokára kaptam egy emailt, miszerint annak nem is annyi az ára, rossz volt valami a rendszerben. De ha nem akarom, akkor nem kötelező megvenni. Nem vitatkoztam, pedig elméletileg a hiba nem a vásárlót terheli, hanem megvettem, nem is volt drága ha jól emlékszem.
© runner
2013. február 7. 10:34 | Válasz erre | #50
Rakétásokra lejárt a jog, nem lehet újranyomni őket.

Én beszéltem a Silverlandbe az ottani emberkével.
kb 5-6 újnak tűnő [i]Az Elátkozott ház[/i] könyv volt ott.
Akkor mondta, hogy fóliából most csomagolta ki.

Nem értem miért ne lehetne nála, hogy anno bevásárolt belőle?

Esetleg vett 50-et, és mondjuk időnként kibontott belőlük, ahogy fogyott.
Nem kell azért Indiana Jones raktár ezekhez...
A főhős Te vagy!
© cock
2013. február 7. 00:23 | Válasz erre | #49
© elefes
2013. február 6. 23:37 | Válasz erre | #48
Jé, ilyenről még nem is hallottam.
2013. február 6. 18:08 | Válasz erre | #47
A Silverland - tudtommal - nem egy könyvnél rendelkezik jogokkal, hogy \"kinyomtassa\" őket. Azt tudom pl. a M.A.G.U.S. könyvek közül nem is egyet nyomtathat, így simán elképzelhető, hogy KJK könyvek terén is megvannak ezek a jogaik. (És ez meg is magyarázza, hogy miért árul majdnem mindent csillagászati áron.)