Zagor.hu
Zagor.hu fórum
3. könyv: Visszatérés a Tűzhegybe
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (4)
 
[b]Borító[/b]
Szép, szép, csak a Tűzhegy topográfiája nem egyezik azzal a leírással, amit az előző 2-3 könyvben kaptunk, amikor arrafelé barangoltunk. Egyszer ugye a Tűzhegy Varázslójánál, másodjára pedig a Hóboszorkány legyőzése után. Elvileg erdőnek kéne körbevennie, ehhez képest csak egy sivatagot látok. Cserébe Zagor itt viszont már sokkal hitelesebben néz ki, nem „károlybácsi 2”. A hegy körül látható hadsereg viszont számomra rejtély marad…biztos csak statiszták, na.

[b]Grafikák[/b]
Nagyon szépek, az egyetlen kifogásom az az Elmehajlítóval kapcsolatos, mert véleményem szerint nem így kellene kinéznie. Korábban ugye volt dolgunk pár agypusztítós szörnnyel, erről a kinézetről előbb jutna eszembe Drakula gróf, mint egy elmemanipuláló ember (ott volt tökéletes példának Yuri a Red Alert sorozatból). De ez végül is nem az illusztrátor hibája, azonkívül az a kép létfontosságú is lehet.

[b]Történet[/b]
Tűzhegy Varázslója kettő. Zagor feltámadt, megint el kell pusztítani. Ezúttal nincs szó kincsekről.

[b]Nehézség[/b]
A Sárkány Szeméhez tudnám hasonlítani, elképesztően sok a párhuzam, azonban ez nehezebb valamivel. Bár maga az útvesztő kevésbé drasztikus, itt is megeshet, hogy ha jobbra megyünk ott, ahol balra kellene, akkor egyből meghalunk, és természetesen előfordulnak megölhetetlen, fontos személyek (afféle Próbamester-utánérzés a Halállabirintusból), akiknek ki kell állni a próbáját. Rengeteg felszedhető holmi van, de élettöltésből viszonylag kevés, úgyhogy kerüljük a konfliktusokat, ha lehet (szerencse utántöltésből sincs sok). Kulcsok helyett itt arany sárkányfogakat kell keresni, amikben elementálok (elemi erőt képviselő természetfeletti lények) lapulnak, mint a lámpás-dzsinik, legnehezebb ezeket összevadászni, a főellenséget ezek után már valahogy csak el tudjuk intézni.

[b]Ami tetszett[/b]
A hangulata roppant nosztalgikus, és erre bőven ráerősítenek azok a helyszínek, amiket már az első részben is bejárhattunk. Meglelhetjük az örök álmot adó nyílvessző üres tégelyét, az orkok szobáját a csontvázaikkal, és sok más szívet melengető régi helyszínt, évtizedes lábnyomainkkal a porban. Pontosan ilyennek kell lennie egy második résznek, különösen ha azonos helyszínen zajlik a kaland. Azt nem tudom, a hegymélyi labirintus ugyanaz-e, mint az első részben, vagyis hogy mondjam…tehát hogy megvan-e benne az eredeti labirintus (használható-e az akkor rajzolt térkép), de reménykedem benne, végső soron a szerzőknek is egyszerűbb egy meglévő labirintus-lapozgatós részt kibővíteni utólag, mint átírni az egészet. Ez a valóságban is így van: bővíteni valamit könnyebb mint a nulláról újat csinálni. A hétköznapi szörnyeket itt is sikeresen keverték új teremtményekkel, végre aktív szerepet kaptak az elementálok (külön köszönet a fordítóknak, hogy nem ilyen nyögvenyelős „Elemi Föld-erő” nevű lényeknek fordították őket, hanem bátorkodtak magyarosítani az elementál szót). Ami pedig a csapdákat illeti, nos, abból pont elegendő mennyiségű van – az abszolút nyerő az Agyevő bogár, és a hozzá kapcsolódó halálpont!
A kihívással sincs gond, véleményem szerint arany középút – a könnyűnél nehezebb, de mégsincsenek benne Varázsló Kriptája-szintű agyonszopatások. Vannak egész szellemes, ötletes helyszínek is, mint a szemgolyóevő verseny, Zagor saját „Z” betűs tallérjai, és az is sokat dobott a kalandon, hogy NEM egyből az alagutakban kezdtünk, hanem lehetett előtte a vadonban is kolbászolni. Ez elég sokat dob a realitásán, mert a kalandregények általában nem a tetthelyen szoktak kezdődni. Az is tetszett, hogy az első résszel ellentetétben a kiszabadított fogoly – Zoot Zimmer (Frei) – valamelyest már aktív szereplő a regényben. Hogy a többi dologhoz hogy viszonyul a játékos, az már a saját egyéni ízlése.

[b]És ami nem[/b]
Nagyon érezni hogy kismillió dolgot újrahasznosítottak más könyvekből. Ha az első részből csemegéznek, avval semmi gond nincs, de itt egyértelműen túllőttek a célon párszor. Kiváló példája ennek a légicsata az óriás sas és a Hárpia között – ezt egy az egyben a Rémület Útvesztőjéből emelték át. Az Elmehajlító ötlete a Hóboszorkány barlangjaiban már el lett sütve egyszer, a Gorgonnal pedig összefuthattunk már a Káosz Fellegvárában. Nos igen, a kevésbé ötletes részeket ilyen újramelegített „tőtöttkáposztákkal” akarták kiszínezni, de látjátok, ez meglehetősen amatőr, lapos megoldás.
Mint említettem, a kulcskeresgélést átmaszkírozták aranyfog-keresgéléssé. Ha eljutunk Zagorhoz, mindenféle elementált hív életre, amiket nekünk le kell győznünk a saját elementáljainkkal, melyek az aranyfogakban lapulnak (hogy jön össze egy aranyfog és egy elementál), eléggé nevetséges Pokémon-csatává degradálták a főellenséggel való végső összecsapást. Plusz, nem elég az aranyfogakat gyűjtögetni, még a számaikat is fel kell írni (egy helyütt varázsszó van szám helyett), hogy alkalmazhassuk őket. Mindennek tetejébe az is kiderül, hogy van hamis aranyfog, és a nagy Pokémon-csata közben egy patkány is megjelenik, hogy a széttört aranyfog egyik felét ellopja…biztos devizahitele van patkány barátunknak, és kell a stabil értékű valuta, különben jön a végrehajtó…Na de poén nélkül, ez az elementál-csata borzasztó béna, nevetnivaló baromság lett, és mellesleg ez is Hóboszorkány-utánérzés. Véletlenül nem hasonlót kellett csinálni fémlapocskákkal a jégbarlangban? De bizooony!
Sikerült lelnem egy összefüggési hibát is („Continuity error”): Az alakváltó szörnyet csak úgy lehet megölni, ha a szívét szúrjuk át, azaz hiába találjuk el, nem veszít életerőt. Micsoda baromság ez!? Az eddigi könyvekben ugyanúgy voltak alakváltók (Lázadók bolygója, Végzet erdeje, Gyíkkirály szigete), ott semmi szőrözés nem volt velük, csak zúzd le oszt kész. Most akkor miért is? Ez valami Alakváltó 2.0? Jaj ne csináljuk már…van rendes vámpír is a könyvben, az nem eléggé speckó szörny?
Végül pedig nézzük a legnevetségesebb halálokot: Egy átkozott tőr a fokhagyma kipárolgásától életre kel a hátizsákomban és spontán leszúr. Rég olvastam ennél erőltetettebb dolgot kalandjáték-könyvben. A kisfiút, akinek pont egy fatégla kell, már meg se éreztem szinte.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borító nekem a 80-as évek hangulatát idézi, elég erősen sablonos mind színeiben, mind témáját tekintve. Zagor vicsorgón magasodik alattvalói fölé. A képen láthatóan elég nagy létszámú sereg van, amiről a könyvben nem nagyon esik szó. Itt található a kapuőr is, meg valami fekete párducszerű izomhegy a szokásos orkos-goblinos sokaságban.

[b]Illusztráció[/b]
Nem éreztem problémát ezen a téren, kellően jó minőségű és hangulatos a könyv képes tartalma. Kedvencem a sárkánykoponyát vonszoló púpos (60.), de a Káosz Iszap Vad (291.) se rossz. A gyengébbeket most nincs is nagyon kedvem kiemelni, ez a rész rendben van.

[b]Háttértörténet[/b]
Kb. semmi, azazhogy visszatérünk a Tűzhegyre, mert Zagor már megint fenyegeti a lakosságot és a világot. Nem bonyolította túl ez a Livingstone fiú.

[b]Eredetiség[/b]
Igen, a főbb problémám ebben a pontban rejlik. Nem mondok olyan csúnyát, hogy volt-e bármi értelme annak, hogy meg lett írva ez a könyv, de… szóval az újító szándék, vagy hogy legalább egy másik aspektusból meséljük el ugyanazt a történetet, vagy legalább valami csavart vigyünk bele: mindez hiányzik. Félelmetesen idejétmúlt a kaland stílusa, minden a régmúlt időket idézi. A kezdés is a lehető legsablonosabb lett: kocsmából indulunk (a csapos neve Jávorszarvas!), utána egy kis utazás, falulátogatás (már ha úgy gondoljuk, de mehetünk egyenest a Tűzhegynek), ebben a kitérőben tér csak el az elődjétől, mert utána meg jön a bóklászás a hegyben: folyosók, szobák, folyosók, szobák…

[b]Kihívás[/b]
Aránylag könnyűnek mondanám, de a beszerzendő tárgyak (legfőképp a sárkányfogak) nehezítik meg a dolgunkat. Ugye kell ez a négy fog, ha egyik hiányzik, akkor annyi. A könyv viszont segít, mert ezeket több helyről is össze lehet szedni, tehát nem lehetetlen a dolog. Kell még dobótőr is, illetve biztos volt még egy-két tárgy, de nem emlékszem hogy azok mindenképpen szükségesek, vagy csak bizonyos helyszínen pusztulunk el nélkülük. Az biztos, hogy a kaland nem szűkölködik felvehető cuccokban. Van itt is azért olyan, hogy jobbra megyünk, és aztán kampec, de szerencsére talán csak egyszer futottam bele. Könnyítés még, hogy egy csomó szituációban simán el lehet menekülni, meg hogy elég lineáris a Tűzhegy, a jobbra-balra választások esetében sokszor az egyik irány zsákutca, így csak egyfelé lehet továbbmenni.

[b]Főgonosz[/b]
No igen, az ős-gonosz Zagor bácsi, aki nagyon sátáni, nagyon megátalkodott, én mégsem tudom komolyan venni. Amikor beszél hozzánk az éppoly annyira kínos és színpadias mint amilyen az egész mű stílusa, szóval ahhoz tényleg passzol. Én nem tudom, de a „parasztozós” Balthus, vagy akár a gyáva, ravaszkodó Cyrus (Űr-orgyilkos) nekem sokkal hitelesebb. Amúgy nincs vele sok dolog, elementálharcot kell csak vívnunk vele, amit úgy nem is mi magunk vívunk, szóval amolyan pokemon-bajnokság történik. Aztán persze őt is le kell csapnunk, bár azt nem értem hogy mitől ilyen erős ellenfél, amikor még fél keze sincs…

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
A fentiekből már szerintem eléggé átjött a véleményem, de azért vannak a könyvnek extrább megoldásai. Vicces például a birkaszem evő verseny, jó ötlet a 371. pontnál az aranytallér-számolós feladat a képen, és mókás a 78-as pont halálneme is (a medál hátizsákunkban a fokhagymától tőrré változik, és átdöfi a hátunkat!). A Yaztromo-hasonmás trükk is tetszett. Az említett sablonosságok mellett nekem érdekes volt a különböző próbamesterek jelenléte is. De most komolyan, ennek mi értelme? Ez nem a Bajnokok próbája, minek adnak nekünk feladatokat olyanok, akiket mi meg akarunk ölni, és miért engednek tovább ha sikerül? Ugyanígy déja-vu-t éreztem a Káosz harcos felbukkanásakor (szintén Bajnokok próbája), illetve nekem az is csak a végén esett le, hogy Zagort épp most foltozzák össze, ez menet közben csak bizonyos haláleseteknél derül ki, amikor mindig eljönnek értünk a sebészei. Persze nem ez a lényeg. A lényeg hogy egy erősen túlhaladott stílusú könyvről van szó, amit ha valaki az első könyvek között próbál ki, vagy nosztalgiázni szeretne, akkor a célnak megfelel, de egyébként nagyon avítt és anakronisztikus alkotás. Nem rossz, de semmi nincs benne, amire azt mondja a (tapasztalt) játékos hogy: húha.
Értékelés: 6 / 10
Ezt a könyvet olvasva akaratlanul is úgy éreztem, mintha határidőre kellett volna leadni, és emiatt sietve írták meg. A hírhedt hibákat leszámítva azonban tipikus livingstone-i történet: Yaztromo megbízásából öld meg a gonosz varázslót a megfelelő varázstárgyak segítségével.

Ismét utazni készerülünk földön, vízen és levegőben, de ezek közül korábban már minddel találkoztunk. Sőt, az sem jelentett volna nagy különbséget, ha Zagor helyett bárki más nevét írjuk bele.

A könyv közepe tájékán, amikor először kell behatolni a Tűzhegybe, nem egy helyet tiszteleg az író az első könyv felé, ezekből azonban kevés van, és nehezen megtalálhatóak – a Bajnokok Próbája után egy újabb elvesztegetett lehetőség a nosztalgiázásra.

Ha nem a Tűzhegy Varázslójának folytatásaként jelent volna meg a mű, sokkal alacsonyabb elvárásaim lettek volna az irányába. Véleményem szerint azonban a Zagor Legendája sokkal jobban megállta volna ötvenedik könyvként a helyét, mint ez a régi ötleteket felvonultató kaland. (Ráadásul folytonossági hiba is van benne, ugyanis a Tűzhegy Varázslójában lehetőség van a gonosz mágus teljes megsemmisítésére, emiatt kérdéses, hogyan maradhatott vissza a csontváza, melyre ráépítették a húsát. Erre válaszoljon valaki!)
Értékelés: 9 / 10
Ian Livingstone azzal a céllal írta meg a Visszatérés a Tűzhegybe című művét, hogy azzal végleg lezárja a Kaland, Játék, Kockázat sorozatot. Több esze is lehett volna. Ha a könyvek túlélték az olyan alakokat, mint Rettegett Balthusz, akkor biztos, hogy örökké megmarad.

Ez a könyv, lényegét tekintve, a sorozat legelső művének, A Tűzhegy Varázslójának újjáéledése. A hegy belseje természetesen szinte teljesen megváltozott, de attól még remek olvasmány.

Ez a játékkönyv van olyan jó, mint elődje. A borító és a belső illusztrációk is elsőrangúak, melyek remekül megfogják a pillanatot. Kiváló munka!
hr
Első oldalElőző oldal12
© killmaster (Savanyúhas)
2011. augusztus 23. 06:11 | Válasz erre | #19
Nem vagyok nyelvész, bár nyelvtanból viszonylag jónak számítottam a suliban. Nekem nincs bajom a címmel, hát a fordításban akadnak apróbb hibák, de ezért van külön gyűjtőhelyük ezeknek. Mint írtam, szerintem a trilógia legjobb darabja, és ha annak idején a Rakéta kiadó ezt is piacra dobja (Mondjuk a Pusztítás maszjai helyett), talán több rajongója maradt volna a könyveknek. Azért még így is maradtunk páran...[smiley]c2060[/smiley] (Ja és jópofák az új szmájlik!)
2011. augusztus 23. 00:02 | Válasz erre | #18
„Visszatérés a tűzhegybe”. Ne már! Csak én érzem rettentően magyartalannak ezt a címet? Persze tudjuk, hogy főszereplőnk a tűzhegy belsejébe vájt labirintusban bóklászik, de ilyet magyarul akkor se írunk le. Célszerűbb lett volna inkább megtartani az angol cím pontos magyar fordítását: Visszatérés a tűzhegyhez
Egyébként nem kötözködni akarok, nagyon dicséretes, hogy vannak, akik hobbiból lefordítgatják gyermekkorom kedven sorozatának hiányzó köteteit. De egy „nyomtatott” műnél nagyon „báncsa” a fülemet az ilyen. Ettől függetlenül elég szép munka, beleolvastam, és jó minőségű a fordítás. Talán még arra lenne érdemes odafigyelni, hogy az „és”, mint kötőszó elé ki kellene tenni a vesszőt. Ez elég következetesen lemaradt, szinte mindenhol.
2011. május 27. 20:31 | Válasz erre | #17
Na, kérem szépen!

Spoiler most nem lesz, de valószínűleg megdöntöm Szlobo írásainak karakterszámát.

Csatlakozom az előttem szólókhoz, tényleg a trilógia legjobb része. A borító olyan, mint maga a könyv: meg merem kockáztatni, hogy nemcsak az egyik legjobb Zagor.hu-s könyv, hanem az egyik legjobb FF könyv!
Nagyon tetszett a könyv, mentek is rá a szép pontok, bár lehettem volna egy kicsit szőrös szívű.
Kiadás szép, rajzok egyszerűen gyönyörűek, Isten éltesse Martint sokáig! Imádom Zagor tekintetét, tisztán kivehető belőle a gyűlölet.
Fordítók alapjába véve ügyesek voltak, gratulálok nekik, bár szemet szúrt pár dolog. Két új idegen szót is tanultam - repkény, motring -, persze ezeket használni is kell, mert semmit sem érnek így. Mivel runner is mondta, hogy nyugodtan írjam le, ezért így teszek most is:

71-Pagan az Pogányt jelent?, nem emlékszem, hogy valaha is le lett volna fordítva a síkság neve
335-a Halálúrak tényleg szoknyát hordanak?, 3.-ik bekezdés végére kötőjel
háttér-A segítségre...vagy A segítségedre, vagy A betű nélkül és nagy S-el
81-Világosság elementálja, a többinél Fény volt
306-ami itt Balamudot zavarhatta, az szerintem a megfogalmazás, mert Jávorszarvas azt mondta, hogy ő nem venné fel, de fel is vehetem
161-először le lett fordítva Dan neve, utána viszont egyszer sem
43-nagytányér+on, előtte és utána nem kell vessző
329-repkény sokszor szerepel
40-hason-más, egybe
11-az, lemaradt a t
356-itt megnézhetjük a fegyvereket, többes szám, de ha megnézzük, akkor már csak egyről ír
244-melyet helyett mely
167-akart helyett meg akar jutalmazni, szerintem
389-ész, lemaradt a re
87-hüvelyk-szorítók, egybe
47-egyenlő helyett ugyanannyi
231-re/ra
22-Kutya- Mutáns
102-közepén lévő mondatban szóismétlés, egy
277-ezüst-tőr, egybe, teremtmény után nem kell vessző
132-undorítós mondatot át kellene fogalmazni
238-első bekezdés végére kötőjel
230-nagytód

De ezek apróságok, ennyi baj legyen!

Livingstone most sem hazudtolta meg magát: több kilométeres felszerelési lista. Tényleg átalakult a labirintus belseje, de szerintem így is jó. A Királyok Koronájának főcsatája is lehetett volna ennyire kidolgozott! Roppant jó ötlet volt a 3.-ik fognál a patkány[smiley]csodalk[/smiley]. Viszont jó lett volna egy kicsit több párbeszéd Zagorral. Zagornak van stílusa, bevallom nagyot nőtt a szememben, hogy egyenlőnek tekintett rám.

A kaland a hosszabbak közé tartozik, erre pedig rátesz a - Iantől kissé szokatlan - hosszabb fejezetpontok. Igen, lineáris, és?? Hangulatos a kaland, de azért egy-két helyre írtam volna olyat, hogy: "Vajon mennyire lett erősebb Zagor?"... meg hasonlókat.
Szerintem nem nehéz kaland, bár nem is könnyű, kell hozzá agyalni. Ehhez sok segítséget nyújtanak a szövegben az apróbb utalások. Egyszer meghaltam benne, mert nem volt nálam a 30-as fp-n kellő tárgy.
Hiányoltam az erősebb ellenfeleket. A fogak nagyon ötletesen lettek elrejtve. Bár tényleg elvett sokat az elején az utazás, de azért tetszett. Megérdemelte volna a könyv az 500 fp-t.
Tetszett még a fegyverszobás ötlet, az a bizonyos evős verseny, na meg az Ork tetvek is. Jók voltak a félrevezetős számok is.
Sajnáltam a barátomat, akivel elbánt a Tűzsárkány, kár, hogy nem élnek az írók a társakkal - vagy csak nagyon ritkán. A 182-es pontnál lévő választási lehetőség a segítség nélkül is átlátható, hiszen ilyen "stílust" nem szoktunk meg tőle. Volt számos visszautalás az első könyvre: Altató fű, Révész, Vasrács, Örök álmot hozó, Nyugodj, Zagor értékei.
Tetszettek még a Próbamesterek, nekem is rég volt már matekóra...[smiley]wink[/smiley]

Összességében - szerintem - nagyon jó könyv, ajánlom mindenkinek. Bár nem csoda, hogy jó könyv, hiszen az alapkoncepcióm az volt, hogy a gyengébbekkel, illetve a középszerűekkel kezdem.

Nagyon nagyon köszönöm!


Bocsánat, véletlen nyomtam rá.
2011. május 27. 19:59 | Válasz erre | #16
Na, kérem szépen!

Spoiler most nem lesz, de valószínűleg megdöntöm Szlobo írásainak karakterszámát.


Nagyon tetszett a könyv, mentek is rá a szép pontok, bár lehettem volna egy kicsit szőrös szívű.
Kiadás szép, rajzok egyszerűen gyönyörűek, Isten éltesse Martint sokáig! Imádom Zagor tekintetét, tisztán kivehető belőle a gyűlölet.
Fordítók alapjába véve ügyesek voltak, gratulálok nekik, bár szemet szúrt pár dolog. Két új idegen szót is tanultam - repkény, mot Mivel runner is mondta, hogy nyugodtan írjam le, ezért így teszek most is:

335-a Halálúrak tényleg szoknyát hordanak?, 3.-ik bekezdés végére kötőjel
háttér-A segítségre...vagy A segítségedre, vagy A betű nélkül és nagy S-el
81-Világosság elementálja, a többinél Fény volt
306-ami itt Balamudot zavarhatta, az szerintem a megfogalmazás, mert Jávorszarvas azt mondta, hogy ő nem venné fel, de fel is vehetem
161-először le lett fordítva Dan neve, utána viszont egyszer sem
43-nagytányér+on, előtte és utána nem kell vessző
329-repkény sokszor szerepel
2011. január 13. 07:48 | Válasz erre | #15
Köszi az infót, de az elmehajlítót nevelő ostor még hiányzott a több kilométeres felszerelési listámról. Mindenesetre ostor híján a fokhagyma elég ostoba ötletnek tűnt, ezért nem maradt más csak a nyeszeb-kaszab. Így hát zagor 1 személyes testépítő klubjában kötöttem ki. A fordítónak grat. A könyv meg szerencsére klasszisokkal jobb, mint az első rész.
© runner
2011. január 12. 00:04 | Válasz erre | #14
Hát én nem emlékszem már, de a végigjátszásban látom, hogy utána valóban a 337-re jutsz, ahol elvileg még nem jártál.
Ha igen, akkor lehet azért, mert labirintusról van szó.
Tehát a 337-ről nyugodtan folytathatod a kalandot...
A főhős Te vagy!
2011. január 11. 20:57 | Válasz erre | #13
Megfeleltem az inkvizítór kérdéseire. Majd azonnal visszakerültem a 337-es pontra ahol már jártam. Valóban 337?
És az első részhez hasonlóan bolyongás a végtelenségig amíg hirtelen halálba botlom vagy Zagorba?
Mivel nem kenyerem a csalás nem szeretnék itt elbukni ilyen aprócska dolog miatt.
© Anry
2010. október 14. 18:52 | Válasz erre | #12
Kivégezve ez is.. Mit mondjak kicsit felemás érzéseim vannak.. Az utazás az elején elvitte a változatosságot az útvesztőből - lett belőle útNEMvesztő.. gyakorlatilag lineáris az egész.

A vége felé eléggé felhúzott.. Érezni lehetett, hogy gyorsan kellett befejezni, mert arrafelé már minden szobában van valami létfontosságú..

Az egyik helyen a szobában lévő aranytallérok száma a feladvány, de csak az asztalon látni belőle a képen (a szöveg szerint a szobában mindenhol hevernek szétszórva és a manusz is a szobában lévő összes aranyra kérdez rá). Meglepő hát, hogy a helyes megoldás az asztalon lévő tallérok száma, holott az ipse kezében is van egy..

No meg a vége felé az a két instant halál pusztán azért, mert nem x, hanem y irányba mész.. mindenféle figyelmeztetés vagy szerencsepróba lehetősége nélkül.. A végén lévő szobasorban meg gyakorlatilag pontonként kell valami "nélkülözhetetlen" tárgy a továbbjutáshoz.
© tzs
2010. október 8. 13:40 | Válasz erre | #11
Ezt fogom most megrendelni következőnek... :)
© Anry
2010. augusztus 30. 12:46 | Válasz erre | #10
Jó kis könyv! Nemrég kezdtem bele.
Találtam én is pár hibát..

- A 66-os pontnál a Gorgon egy helyen Gargannak van írva.
- A bennünket megkergető Ogre életereje,(anélkül, hogy sérülne) a 199-es pontnál 11, míg a 395-ösnél csak 10. Az eredetiben is így van.
Az eredetinél Zagor 10 éve halott, nálunk pedig 20 éve (gondolom ez direkt volt, mert az első könyv 20 éve jelent meg itthon). :-)
2010. július 13. 09:40 | Válasz erre | #9
a 306-os pontban mintha lenne egy kis hiba:

Azt mondja a fogadós: Én nem nyúlnék ahhoz a büdös izéhez

Erre a választási lehetőségek: Akképpen teszel ahogy javasolja vagy pedig otthagyod

Bár mondjuk azt is mondja, hogy ha akarod felveheted, szal lehet mégsem elírás...
© FeroxX
2010. július 8. 14:33 | Válasz erre | #8
Hey, na este elolvastam a könyvet ! Köszönet érte, nagyon igényes és profi munka, teljesen beszippantott a régi rakétás feeling, a fordítás is nagyon ízes és hangulatos volt ! Csak így tovább !

de, hogy legyen egy kis szőrszálhasogatás 1-2 hibát találtam benne (apróságok, de gondoltam azért szólok)

-55. "Muszáj azonnal 'újabb' sárkányfogat a padlóhoz vágnod"
+ itt még csak az első fogat vágjuk épp a földhöz

-14. "...ahol Zagor halálra 'váltan' ül..."
+elírás

-105. "..Természetellenesen 'egyik' oldalra billent fejével.."
+ezexerint 2 feje volt a káoszharcosnak, de én erről lemaradtam :D

-382. "...'vászonszákot' húzol a fejére..."
+elírás

-375. "..ezüst harang"
+ na itt bevallom őszintén csaltam, mert a boszorkánynál nem volt nálam az 'ezüst csengő', de tovább mentem, és amikor befejeztem a könyvet, végiglapoztam a könyvet, hogy megtaláljam, hol kellett volna felszednem az 'ezüst csengőt', aztán meg is találtam ezt a fejezet pontot. nos itt nem jártam, és valószínűleg magától értetődő lett volna számomra, hogy ezüst harang = ezüst csengő, de azért egy kicsi 'Káosz Fellegvárás tégely effektus befigyel' :D

na csak ennyi lenne. 400. fejezetpontból 5 apróbb hiba szerintem bőven belefér, de ha egy olvasással én magam is ki tudtam szúrni ezeket, szerintem ti is kitudtátok volna ! >_<



hogy a könyvről is írjak.
huhh.. azt hittem egy sima séta lesz a tűzhegyben, de ez bizony szinte bajnokok próbájába fajult át :) amit mondjuk egyáltalán nem bántam, mert egyik kedvenc könyvem, de tény, hogy rengeteg helyen ellehetett volna hasalni, nagyon jók a hosszabb hangulat megalapozó fejezetpontok, meg a sok buktató-fejtörő (az inkvizítornál vagy negyed óráig töprengtem az élet korát illető megfejtésen xD.. [rég volt már matek óra na.. :D]). jók a lények benne, a végső csata Zagor-al is nagyon jó, anno a Királyok Koronája-s fő csata is lehetett volna legalább ennyire kidolgozott :).. a könyv elején lévő kisebb utazás-kalandozás is teljesen jó, szal mindenkinek csak ajánlani tudom, egyik legjobb könyv ! (ja és a könyv grafikái is első osztályúak)

ui.: ez előtt a könyv előtt közvetlenül a 'Halál Seregei'-t olvastam, de az szörnyen laposnak és kiszámíthatónak tűnt.. már kezdtem félni, hogy talán kinőttem a műfajból vagy valami.., de szerencsére a 'Visszatérés a Tűzhegybe' teljesen megnyugtatott, hogy nem így van :D
2010. május 14. 15:50 | Válasz erre | #7
Megkaptam a könyvet és szeretném megköszönni mindenkinek aki részt vállalt benne !! még egyszer köszönet !!
© balee
2010. április 12. 23:06 | Válasz erre | #6
A Túzhegy varázslója, Zagor legendája, és a Visszatérés a Túzhegybe.

Mindegyikben Zagor az ellenfeled, emiatt a könyvek úgymond egy sorozatot alkotnak.
© tzs
2010. április 11. 19:50 | Válasz erre | #5
Trilógia? Mi a 3 könyv címe ?
© killmaster (Savanyúhas)
2010. március 22. 23:34 | Válasz erre | #4
Magányosan játszani unalmas, ezért jó ha valaki más olvassa és dob az ellenfélnek! Máris izgalmasabb a történet, és kisebb a csalás kockázata! Bizony sokszor szidtam én is a kockát, amikor nem úgy gurult, ahogy kellett volna. De azért álltalában diadalt arattam a nehezebb ellenfeleken is.
Különösebb gondom a Zagor legendájával sincs, bár a varázsló karaktere tök béna lett! A többiek klasszissal jobbak! Sokkal több mágiapont kellett volna neki... A varázsgyűrűk pedig nem hevernek mindenfelé... Mellesleg eléggé bután adná ki magát egy légelementálba gömbvillámot küldeni, vagy tüzet... Na de nem kukacoskodni akarok! Livinstone szinte mindig klasszkusokat alkot, talán ezért is szeretem annyira a könyveit! Mindenesetre a top 10-es listámon előkelő helyet kapna a Visszatérés a tűzhegybe című könyv!
© balee
2010. március 22. 22:27 | Válasz erre | #3
Elég sok kód van benne, és jó szokás szerint hacsak egyről is lemaradsz, akkor bukta van.

Az értékeléssel kapcsolatban egyetértek veled, valóban jobban sikerült az első résznél (ott a labirintus nekem nagyon nem jött be), a 2000-es években megjelent Zagor-os könyv pedig teljesen hangulattalan. Mindenki jobban járt volna, ha a kiadó ezt dobta volna ahelyett a piacra.

Tényleg killmaster, te szabályosan kockákkal játszol? Én az első könyvemnél elkezdtem, de elég hamar beleuntam. Azóta mindig "sudden death" van az ellenfélnek. :P
© killmaster (Savanyúhas)
2010. március 22. 21:35 | Válasz erre | #2
Na ez az a könyv, ami szerintem a trilógia legjobb része lett! Méltó folytatása az első könyvnek. Számos visszautalás is van benne az első kötetre. Van itt minden, ami az első könyvből kimaradt! Megtévesztően egyszerű az eleje, de bizony a végére a profi kalandoroknak is beletörhet a bicskája. Ebben a kötetben nem sárkány vigyázza Zagor nyugalmát, de azért profi testőrsége van... A tűzhegy is átalakult némileg, de ez csak az előnyére vált! A sok ajtónyitogatás mellett vannak egyéb helyszínek is, és hasonlóan a Halállabirintushoz próbamesterekkel is találkozhatunk. "Tőlük jó óvakodni, vagyis ne nagyon kekeckedjünk velük!"
Bizony én is jó párszor futottam neki a könyvnek, idáig nem sok sikerrel. A Vérescsont is bejött nagyon, de itt azért az ellenfelek nem annyira brutálisan erősek... (Van persze kivétel!)
© runner
2010. február 23. 20:53 | Válasz erre | #1
Elkészült könyv: Visszatérés a Tűzhegybe
A főhős Te vagy!
Első oldalElőző oldal12