Zagor.hu
Zagor.hu fórum
3. könyv: Visszatérés a Tűzhegybe
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (5)
[b]Történet (2)[/b]: Jelentem, megkaptuk a 12346. labirintusos kalandot is! Örüljünk neki együtt! De ha ez vígasztal titeket, akkor legalább van egy új főellenség…ja, nem, már megint Zagor. De legalább megismerhetünk egy új embert, aki segít nekünk…oh wait, már megint Yaztromo! És most még csak varázslatokat meg varázstárgyakat sem ad, csak néhány tanácsot! Már a bölcs öreg varázsló sem a régi, kérem szépen. Van társunk is…aki 2 fejezetponttal később elpatkol. A labirintus szokásos rendszerű, gyakorlatilag semmi extra nincs benne, és engem a végén az elementál-csata sem hozott igazán lázba. Külön logikai bukfence a könyvnek, hogy nagyon könnyű benne cheatelni, ugyanis a sárkányfogak sorszámát a használati utasítások oldalain is megtalálhatjuk, így ha nincsenek nálunk a fogak, akkor is tudjuk a végén, hogy milyen fejezetpontok kellenek, ha ezek az oldalak megvannak (apropo, itt igazán jó lett volna, ha valamit kell csinálni – mondjuk szorozni vagy osztani a számokat – mert így ha megvan a 4. fog, azzal szinte nyertünk is ☺ ). A másik logikátlansága a sztorinak a próbamester(ek) jelenléte. Ezt egy Szukumvit-féle pénzdíjas labirintusnál még csak-csak értem, de itt? Ha valaki Zagor szolgája, miért nem nyír ki minket rögtön, mit tesz próbára? Ha meg nem akarja a hatalmát, miért nem segít nekünk automatikusan? Teljesen logikátlan. Amiért mégsem adtam meg neki a végső lealázást, az az, hogy azért a könyvben van 1-2 egyedi jelenet (a best offom a fokhagymától tőrré váló és megölő ékszer…ez beteg), illetve a 400-as fejezetpont utolsó pár mondata igazán nagy poén (a [i]Zagor legendája[/i] ismeretében).

[b]Gondolkodás/szerencse (3)[/b]: Ez egy kicsit jóindulatú pont, mert itt is rengeteg dől el a megfelelő ösvényeken. Viszont nem akarok szemet hunyni a fölött, hogy azért van két tudáspróba (igaz, ez elkerülhető szakasz), van egy képes megfigyelős teszt, és van 1-2 olyan része a könyvnek, ami azért jól át tud minket verni, ha nem figyelünk, az egyik barlangban lévő fog pedig csapda, [spoiler2]hiszen bronzból van és nekünk csak az aranyfogak jók, így ha azt dobjuk el a harcban, akkor kampó[/spoiler2]. Ezenkívül azt sem árt kilogikáznunk, hogy melyik sötét elementált melyik jó elementál győzi le (bár ezt az előbb említett oldalakkal is kideríthetjük). Szóval, bár nem az ész dominál, de egy kevés nem árt belőle.

[b]Nehézség (3)[/b]: Azt elmeséltem, hogy miként lehet csalni, de becsülettel lejátszani nem könnyű. Kell ugyanis kötelezően a 4 sárkányfog, kell egy dobótőr, két fog megtalálásához 2 másik tárgyra is szükségünk van, továbbá van még valami, ami egy ajtón belül kell nagyon, ha oda belépünk. A szörnyek a könyvben nem olyan vészesek, és szerintem annyira Zagor sem faszagyerek, bár ha belegondolunk, azért fél kézzel ez se rossz.

[b]Játékélmény (2)[/b]: Sajnos, ami a Sárkány szeménél a nosztalgia-faktor miatt működött, az itt már nem. Kicsit olyan érzésem volt, mint a SW Ébredő Erő nézése közben. Egyfajta jubileumnak felfogva (50. KJK könyv) a Tűzhegy varázslója nosztalgiájára épült a dolog, de semmi újat nem kaptam ahhoz képest. Megint járkálok a labirintusban, gyűjtöm össze a cuccokat, és a végén találkozom Zagorral, akit vagy megölök, vagy nem. Nem hozott lázba az elementál csata sem, a Szamuráj kardjában a Síkok Közti Lovagi Torna kategóriákkal izgalmasabb. Van benne 1-2 kiemelkedőbb momentum, például a logikailag kritizált próbamestert azért szerettem, de ez nekem kevés.

[b]Összességében: 10/20[/b]
 
[b]Borító[/b]
Szép, szép, csak a Tűzhegy topográfiája nem egyezik azzal a leírással, amit az előző 2-3 könyvben kaptunk, amikor arrafelé barangoltunk. Egyszer ugye a Tűzhegy Varázslójánál, másodjára pedig a Hóboszorkány legyőzése után. Elvileg erdőnek kéne körbevennie, ehhez képest csak egy sivatagot látok. Cserébe Zagor itt viszont már sokkal hitelesebben néz ki, nem „károlybácsi 2”. A hegy körül látható hadsereg viszont számomra rejtély marad…biztos csak statiszták, na.

[b]Grafikák[/b]
Nagyon szépek, az egyetlen kifogásom az az Elmehajlítóval kapcsolatos, mert véleményem szerint nem így kellene kinéznie. Korábban ugye volt dolgunk pár agypusztítós szörnnyel, erről a kinézetről előbb jutna eszembe Drakula gróf, mint egy elmemanipuláló ember (ott volt tökéletes példának Yuri a Red Alert sorozatból). De ez végül is nem az illusztrátor hibája, azonkívül az a kép létfontosságú is lehet.

[b]Történet[/b]
Tűzhegy Varázslója kettő. Zagor feltámadt, megint el kell pusztítani. Ezúttal nincs szó kincsekről.

[b]Nehézség[/b]
A Sárkány Szeméhez tudnám hasonlítani, elképesztően sok a párhuzam, azonban ez nehezebb valamivel. Bár maga az útvesztő kevésbé drasztikus, itt is megeshet, hogy ha jobbra megyünk ott, ahol balra kellene, akkor egyből meghalunk, és természetesen előfordulnak megölhetetlen, fontos személyek (afféle Próbamester-utánérzés a Halállabirintusból), akiknek ki kell állni a próbáját. Rengeteg felszedhető holmi van, de élettöltésből viszonylag kevés, úgyhogy kerüljük a konfliktusokat, ha lehet (szerencse utántöltésből sincs sok). Kulcsok helyett itt arany sárkányfogakat kell keresni, amikben elementálok (elemi erőt képviselő természetfeletti lények) lapulnak, mint a lámpás-dzsinik, legnehezebb ezeket összevadászni, a főellenséget ezek után már valahogy csak el tudjuk intézni.

[b]Ami tetszett[/b]
A hangulata roppant nosztalgikus, és erre bőven ráerősítenek azok a helyszínek, amiket már az első részben is bejárhattunk. Meglelhetjük az örök álmot adó nyílvessző üres tégelyét, az orkok szobáját a csontvázaikkal, és sok más szívet melengető régi helyszínt, évtizedes lábnyomainkkal a porban. Pontosan ilyennek kell lennie egy második résznek, különösen ha azonos helyszínen zajlik a kaland. Azt nem tudom, a hegymélyi labirintus ugyanaz-e, mint az első részben, vagyis hogy mondjam…tehát hogy megvan-e benne az eredeti labirintus (használható-e az akkor rajzolt térkép), de reménykedem benne, végső soron a szerzőknek is egyszerűbb egy meglévő labirintus-lapozgatós részt kibővíteni utólag, mint átírni az egészet. Ez a valóságban is így van: bővíteni valamit könnyebb mint a nulláról újat csinálni. A hétköznapi szörnyeket itt is sikeresen keverték új teremtményekkel, végre aktív szerepet kaptak az elementálok (külön köszönet a fordítóknak, hogy nem ilyen nyögvenyelős „Elemi Föld-erő” nevű lényeknek fordították őket, hanem bátorkodtak magyarosítani az elementál szót). Ami pedig a csapdákat illeti, nos, abból pont elegendő mennyiségű van – az abszolút nyerő az Agyevő bogár, és a hozzá kapcsolódó halálpont!
A kihívással sincs gond, véleményem szerint arany középút – a könnyűnél nehezebb, de mégsincsenek benne Varázsló Kriptája-szintű agyonszopatások. Vannak egész szellemes, ötletes helyszínek is, mint a szemgolyóevő verseny, Zagor saját „Z” betűs tallérjai, és az is sokat dobott a kalandon, hogy NEM egyből az alagutakban kezdtünk, hanem lehetett előtte a vadonban is kolbászolni. Ez elég sokat dob a realitásán, mert a kalandregények általában nem a tetthelyen szoktak kezdődni. Az is tetszett, hogy az első résszel ellentetétben a kiszabadított fogoly – Zoot Zimmer (Frei) – valamelyest már aktív szereplő a regényben. Hogy a többi dologhoz hogy viszonyul a játékos, az már a saját egyéni ízlése.

[b]És ami nem[/b]
Nagyon érezni hogy kismillió dolgot újrahasznosítottak más könyvekből. Ha az első részből csemegéznek, avval semmi gond nincs, de itt egyértelműen túllőttek a célon párszor. Kiváló példája ennek a légicsata az óriás sas és a Hárpia között – ezt egy az egyben a Rémület Útvesztőjéből emelték át. Az Elmehajlító ötlete a Hóboszorkány barlangjaiban már el lett sütve egyszer, a Gorgonnal pedig összefuthattunk már a Káosz Fellegvárában. Nos igen, a kevésbé ötletes részeket ilyen újramelegített „tőtöttkáposztákkal” akarták kiszínezni, de látjátok, ez meglehetősen amatőr, lapos megoldás.
Mint említettem, a kulcskeresgélést átmaszkírozták aranyfog-keresgéléssé. Ha eljutunk Zagorhoz, mindenféle elementált hív életre, amiket nekünk le kell győznünk a saját elementáljainkkal, melyek az aranyfogakban lapulnak (hogy jön össze egy aranyfog és egy elementál), eléggé nevetséges Pokémon-csatává degradálták a főellenséggel való végső összecsapást. Plusz, nem elég az aranyfogakat gyűjtögetni, még a számaikat is fel kell írni (egy helyütt varázsszó van szám helyett), hogy alkalmazhassuk őket. Mindennek tetejébe az is kiderül, hogy van hamis aranyfog, és a nagy Pokémon-csata közben egy patkány is megjelenik, hogy a széttört aranyfog egyik felét ellopja…biztos devizahitele van patkány barátunknak, és kell a stabil értékű valuta, különben jön a végrehajtó…Na de poén nélkül, ez az elementál-csata borzasztó béna, nevetnivaló baromság lett, és mellesleg ez is Hóboszorkány-utánérzés. Véletlenül nem hasonlót kellett csinálni fémlapocskákkal a jégbarlangban? De bizooony!
Sikerült lelnem egy összefüggési hibát is („Continuity error”): Az alakváltó szörnyet csak úgy lehet megölni, ha a szívét szúrjuk át, azaz hiába találjuk el, nem veszít életerőt. Micsoda baromság ez!? Az eddigi könyvekben ugyanúgy voltak alakváltók (Lázadók bolygója, Végzet erdeje, Gyíkkirály szigete), ott semmi szőrözés nem volt velük, csak zúzd le oszt kész. Most akkor miért is? Ez valami Alakváltó 2.0? Jaj ne csináljuk már…van rendes vámpír is a könyvben, az nem eléggé speckó szörny?
Végül pedig nézzük a legnevetségesebb halálokot: Egy átkozott tőr a fokhagyma kipárolgásától életre kel a hátizsákomban és spontán leszúr. Rég olvastam ennél erőltetettebb dolgot kalandjáték-könyvben. A kisfiút, akinek pont egy fatégla kell, már meg se éreztem szinte.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borító nekem a 80-as évek hangulatát idézi, elég erősen sablonos mind színeiben, mind témáját tekintve. Zagor vicsorgón magasodik alattvalói fölé. A képen láthatóan elég nagy létszámú sereg van, amiről a könyvben nem nagyon esik szó. Itt található a kapuőr is, meg valami fekete párducszerű izomhegy a szokásos orkos-goblinos sokaságban.

[b]Illusztráció[/b]
Nem éreztem problémát ezen a téren, kellően jó minőségű és hangulatos a könyv képes tartalma. Kedvencem a sárkánykoponyát vonszoló púpos (60.), de a Káosz Iszap Vad (291.) se rossz. A gyengébbeket most nincs is nagyon kedvem kiemelni, ez a rész rendben van.

[b]Háttértörténet[/b]
Kb. semmi, azazhogy visszatérünk a Tűzhegyre, mert Zagor már megint fenyegeti a lakosságot és a világot. Nem bonyolította túl ez a Livingstone fiú.

[b]Eredetiség[/b]
Igen, a főbb problémám ebben a pontban rejlik. Nem mondok olyan csúnyát, hogy volt-e bármi értelme annak, hogy meg lett írva ez a könyv, de… szóval az újító szándék, vagy hogy legalább egy másik aspektusból meséljük el ugyanazt a történetet, vagy legalább valami csavart vigyünk bele: mindez hiányzik. Félelmetesen idejétmúlt a kaland stílusa, minden a régmúlt időket idézi. A kezdés is a lehető legsablonosabb lett: kocsmából indulunk (a csapos neve Jávorszarvas!), utána egy kis utazás, falulátogatás (már ha úgy gondoljuk, de mehetünk egyenest a Tűzhegynek), ebben a kitérőben tér csak el az elődjétől, mert utána meg jön a bóklászás a hegyben: folyosók, szobák, folyosók, szobák…

[b]Kihívás[/b]
Aránylag könnyűnek mondanám, de a beszerzendő tárgyak (legfőképp a sárkányfogak) nehezítik meg a dolgunkat. Ugye kell ez a négy fog, ha egyik hiányzik, akkor annyi. A könyv viszont segít, mert ezeket több helyről is össze lehet szedni, tehát nem lehetetlen a dolog. Kell még dobótőr is, illetve biztos volt még egy-két tárgy, de nem emlékszem hogy azok mindenképpen szükségesek, vagy csak bizonyos helyszínen pusztulunk el nélkülük. Az biztos, hogy a kaland nem szűkölködik felvehető cuccokban. Van itt is azért olyan, hogy jobbra megyünk, és aztán kampec, de szerencsére talán csak egyszer futottam bele. Könnyítés még, hogy egy csomó szituációban simán el lehet menekülni, meg hogy elég lineáris a Tűzhegy, a jobbra-balra választások esetében sokszor az egyik irány zsákutca, így csak egyfelé lehet továbbmenni.

[b]Főgonosz[/b]
No igen, az ős-gonosz Zagor bácsi, aki nagyon sátáni, nagyon megátalkodott, én mégsem tudom komolyan venni. Amikor beszél hozzánk az éppoly annyira kínos és színpadias mint amilyen az egész mű stílusa, szóval ahhoz tényleg passzol. Én nem tudom, de a „parasztozós” Balthus, vagy akár a gyáva, ravaszkodó Cyrus (Űr-orgyilkos) nekem sokkal hitelesebb. Amúgy nincs vele sok dolog, elementálharcot kell csak vívnunk vele, amit úgy nem is mi magunk vívunk, szóval amolyan pokemon-bajnokság történik. Aztán persze őt is le kell csapnunk, bár azt nem értem hogy mitől ilyen erős ellenfél, amikor még fél keze sincs…

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
A fentiekből már szerintem eléggé átjött a véleményem, de azért vannak a könyvnek extrább megoldásai. Vicces például a birkaszem evő verseny, jó ötlet a 371. pontnál az aranytallér-számolós feladat a képen, és mókás a 78-as pont halálneme is (a medál hátizsákunkban a fokhagymától tőrré változik, és átdöfi a hátunkat!). A Yaztromo-hasonmás trükk is tetszett. Az említett sablonosságok mellett nekem érdekes volt a különböző próbamesterek jelenléte is. De most komolyan, ennek mi értelme? Ez nem a Bajnokok próbája, minek adnak nekünk feladatokat olyanok, akiket mi meg akarunk ölni, és miért engednek tovább ha sikerül? Ugyanígy déja-vu-t éreztem a Káosz harcos felbukkanásakor (szintén Bajnokok próbája), illetve nekem az is csak a végén esett le, hogy Zagort épp most foltozzák össze, ez menet közben csak bizonyos haláleseteknél derül ki, amikor mindig eljönnek értünk a sebészei. Persze nem ez a lényeg. A lényeg hogy egy erősen túlhaladott stílusú könyvről van szó, amit ha valaki az első könyvek között próbál ki, vagy nosztalgiázni szeretne, akkor a célnak megfelel, de egyébként nagyon avítt és anakronisztikus alkotás. Nem rossz, de semmi nincs benne, amire azt mondja a (tapasztalt) játékos hogy: húha.
Értékelés: 6 / 10
Ezt a könyvet olvasva akaratlanul is úgy éreztem, mintha határidőre kellett volna leadni, és emiatt sietve írták meg. A hírhedt hibákat leszámítva azonban tipikus livingstone-i történet: Yaztromo megbízásából öld meg a gonosz varázslót a megfelelő varázstárgyak segítségével.

Ismét utazni készerülünk földön, vízen és levegőben, de ezek közül korábban már minddel találkoztunk. Sőt, az sem jelentett volna nagy különbséget, ha Zagor helyett bárki más nevét írjuk bele.

A könyv közepe tájékán, amikor először kell behatolni a Tűzhegybe, nem egy helyet tiszteleg az író az első könyv felé, ezekből azonban kevés van, és nehezen megtalálhatóak – a Bajnokok Próbája után egy újabb elvesztegetett lehetőség a nosztalgiázásra.

Ha nem a Tűzhegy Varázslójának folytatásaként jelent volna meg a mű, sokkal alacsonyabb elvárásaim lettek volna az irányába. Véleményem szerint azonban a Zagor Legendája sokkal jobban megállta volna ötvenedik könyvként a helyét, mint ez a régi ötleteket felvonultató kaland. (Ráadásul folytonossági hiba is van benne, ugyanis a Tűzhegy Varázslójában lehetőség van a gonosz mágus teljes megsemmisítésére, emiatt kérdéses, hogyan maradhatott vissza a csontváza, melyre ráépítették a húsát. Erre válaszoljon valaki!)
Értékelés: 9 / 10
Ian Livingstone azzal a céllal írta meg a Visszatérés a Tűzhegybe című művét, hogy azzal végleg lezárja a Kaland, Játék, Kockázat sorozatot. Több esze is lehett volna. Ha a könyvek túlélték az olyan alakokat, mint Rettegett Balthusz, akkor biztos, hogy örökké megmarad.

Ez a könyv, lényegét tekintve, a sorozat legelső művének, A Tűzhegy Varázslójának újjáéledése. A hegy belseje természetesen szinte teljesen megváltozott, de attól még remek olvasmány.

Ez a játékkönyv van olyan jó, mint elődje. A borító és a belső illusztrációk is elsőrangúak, melyek remekül megfogják a pillanatot. Kiváló munka!
hr
2019. július 5. 14:11 | Válasz erre | #69
Hiba a könyvben:
38. fejezet - "Egy fekete csukja" helyett csuklya.
2018. május 23. 23:38 | Válasz erre | #68
Nekem kevésbé volt jó élmény ez a könyv, mint itt sokaknak. Itt leírtam, miért:

https://velemenyes.blogspot.hu/2018/05/9-es18-eves-korom-kozott-volt-egy-nagy.html
2017. július 21. 21:12 | Válasz erre | #67
Végeztem a könyvvel egyenlőre. Hát meg kell mondanom, nekem nagyon tetszett, azonban nem éreztem egy könnyű kalandnak. Ami nem baj, de nem éreztem mindig kiegyensúlyozottnak a küzdelmeket. Harmadszorra sikerült, összességében egy erős 7 pontra értékelném 10ből. Ja és túúúúúl sok a tárgylista.
2017. július 21. 12:38 | Válasz erre | #66
Rendben, köszönöm a választ. Nem voltam benne biztos, hogy ez kimaradt info vagy tényleg nem kapunk semmi ételt.
2017. július 21. 12:21 | Válasz erre | #65
A könyvben a kalandorunk nem kap élelmiszert a kezdőfelszerelés részeként.
2017. július 20. 14:14 | Válasz erre | #64
Lehet én nem látom sehol, de ez a könyv mennyi kaját ad kezdéskor és mennyi hp-t tölt az vissza?
2015. február 19. 09:05 | Válasz erre | #63
Az eredeti angol változatban, ha jól emlékszem nem kapunk induláskor varázsitalt. (Ügyesség, Erő, Szerencse) Az \"előzménnyel\" ellentétben, ahol remekül el voltunk látva (10 élelmiszeradag, 2 adag varázsital) itt Ian Livingstone úr egy szál klottgatyával lep meg, illetve alapfelszereléssel. Ha esetleg tévednék, ami könnyen előfordulhat, akkor elnézést kérek, de ez megint olyan dolog ami a játék kihívási szintjét befolyásolná.
© AXE
2014. szeptember 22. 11:23 | Válasz erre | #62
Ahhoz képest,hogy az előzményben 5oldalon keresztül harcolsz a vámpírral(folyamatos hipnózisveszély közepette)a második főhős leredukálta háromra,mindenféle mellékhatás nélkül.
2014. július 9. 16:32 | Válasz erre | #61
Ez volt az első zagoros könyvem; a (várható) nosztalgiaélmény miatt olvastam el ezt először.

A \"nagy elődhöz\" képest észrevehető, mekkora fejlődés ment végbe a játékban, mennyivel \"komolyabb\", kiforrottabb lett a kaland felépítése és az egész történetvezetés az elsőként íródott könyv óta.

A kaland nem túlzottan nehéz, ennek ellenére én háromszor is nekifutottam, mire meglett minden szükséges dolog a végső győzelemhez. A nehézség nem megy a játszhatóság rovására.

Nagyon tetszett, hogy egyes dolgok visszaköszönnek a Tűzhegy varázslójából – én az író helyében sokkal nagyobb dózisban adagoltam volna a \"régi\" helyszíneket, tárgyakat, stb. - ez szerintem a mű amúgy is jó hangulatát még tovább fokozta volna, főleg a régebbi kalandorok számára.

Az illusztrációk jól sikerültek, de még jobb lett volna Russ Nicholsont felkérni (szintén a nosztalgiaélmény fokozása érdekében) a munkára.

Ami nem tetszett a történetben, azok a próbamesterek jelenléte (ha jól emlékszem, ezt már más is említette)- abszolút céltalannak és nem ide való motívumnak éreztem őket. Az \"elementálok\" (nincs erre jobb magyar szó?) csatája a végén végül is elmegy.

A fordítás és a fogalmazás jó, eltekintve egy-két kisebb hibától. A könyv \"külcsínje\" nagyon szépre, igényesre sikeredett (ez a többiről ugyanígy elmondható), jó kézbe venni.

Összességében jó élményt nyújtott a könyv végigolvasása; bátran ajánlom mindenkinek.
2013. január 6. 08:19 | Válasz erre | #60
És máris kiderült, hogy honnan van az alap Zagor új testében.
2013. január 5. 19:56 | Válasz erre | #59
Na igen,efelett eddig szépen elsiklottunk,de mi van ha ott maradsz a Tűzhegy új uraként?Kezdhetünk ezen is végetnemérően szőrözni![smiley]eplus2[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. január 5. 18:50 | Válasz erre | #58
Hehehe :D:D:D Ez igaz :D
Egy rendes kalandozó, miután legyőzte a főellenséget, szépen visszatesz mindent a helyére, csak a kincseket meg a speckó fegyvereket tartja meg :D
A történet szerint erre meg is van a lehetőség, elvégre a Tűzhegy Varázslója végén dupla befejezés van: Vagy elbórom a kincseket, hazamegyek és boldogan élek, vagy ott maradok a Tűzhegy új uraként. Na tegyük fel, hogy az utóbbit választjuk, és akkor ottmaradunk a Tűzhegyben. Simán el tudom képzelni hogy ezek után szépen rendet csinálok újsütetű birodalmamban, plázát rendezek be a barlangjaimban, és a többi :) Ez persze fölveti az olyan kérdést, hogy akkor mégis hogy került vissza Zagor a Tűzhegy uradalmába, de ezzel még valahogy megbirkózhatunk. Lehet hogy a győztes kalandor időközben megöregedett és meghalt, esetleg elunta magát a Tűzhegy mélyében ücsörögve, és mégis inkább hazament.
Ami az ismétléseket illeti, nagyon sok különbség van egy jobbra fordulás, és egy teljesen ugyanolyan légicsata között szerintem. Az sosem zavart, ha egynél többször kell jobbra fordulni egy folyosóban, de mekkora az esélye hogy két külön kalandban teljesen véletlenül ugyanúgy történnek meg a dolgok? Erre gondoltam, ez a copypasta megoldás nem tetszett.
2013. január 5. 11:46 | Válasz erre | #57
Kezd nagyon izzadságszagúvá válni ez az egész srácok!
Mert mi is történt voltaképpen?Lentebb,a 43-as hozzászólásomban meg mertem jegyezni hogy akad a könyvben néhány apróbb pontatlanság!Szinte törvényszerű hogy lesz erre legalább egy reakció;namármost itt több is lett,amelyre ugyancsak érkezik a válasz/érkeznek a válaszok,és így tovább a téma horderejétől függően annak kifulladásáig!Ennyi történt nem több,aminek valahol szintén örülni kéne,mivel legalább van téma!Szóval nem kell ezt arra a szintre kisarkítani hogy bármelyik hozzászóló ezt az apróságot túlreagálná(lásd pl.51-es hsz.-em utolsó mondata),de ha bárki olyan választ ír rá,ami szintén \"választ vár\",akkor csak illik írni valamit,nem?

Viszont ha már itt tartunk,próbálok egy mindenre kiterjedő választ adni!Az alap sztorit kijátszva,a helyes úton belebotlunk a wight nevezetű élőholtba!Vele persze nem kötelező harcba bocsájtkoznunk,de ha ezt mégis megtesszük,akkor kell az íj/nyíl!Azaz egy precíz kalandor magával viszi!Itt nyilvánvalóvá válik hogy akkora a hátizsákja amibe belefér egy fél méteres tok!Igen,kicsi az íj,és így feltehetően kicsi a lőtávolsága,de lelőni valakit egy szobában még ezzel együtt sem gondolnám hogy nagy ügy!Ennél a verziónál nyilván baki hogy rálelhetsz az íjtokra!
Ha viszont kihagyod a wightot,és ezzel együtt az íjat,akkor nyilván a tokra is rátalálhatsz,amiből azóta a lényeget ki is vehette már másvalaki!
Egyértelmű hogy többek között ez az íjtokos dolog is egy hangulatfokozónak szánt valami volt(ezt korábban is megjegyeztem),de mivel Livingstone nem tudhatta hogy anno elvitte-e ezt a cuccot,avagy sem a korábbi játékos,vagy egyáltalán hogy játszott-e az alapsztorival,előállott eme apró paradoxon!Ez tény,de ne aggódjon senki,emiatt nemigen lesz senkinek sem álmatlan éjszakája!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2013. január 5. 11:02 | Válasz erre | #56
Azt hiszem egyetérthetünk Nimretil kolléga állításával, miszerint ennek az egésznek hangulatkeltő szerepe van. Úgy a bőrtoknak, mint a festményeknek, a révésznek, a próbamestereknek, stb. A hasonlatosság más kalandokkal pedig az írók műve, nem hiszem hogy ennek különösebb jelentősége lenne. Fogadjuk el, hogy a hősünk egy Herkulesi alak, akit némi ésszel is megáldottak az istenek, ügyesen használ mindenféle fegyvert és tárgyat, Sárkányokat, Ogrékat, Óriásokat reggelizik, Varázslókat ebédel, és a goblinok, orkok, mint afféle desszertet intéz el vacsorára. Persze ő sem elpusztíthatatlan, de akár a főnix feltámad hamvaiból, hogy tudásával felvértezve újra belevágjon a kalandjába. Igyekszik megmenteni a Titán világát, olykor átáll a sötét oldalra, ha úgy adódik különleges képességeket sajátít el, vannak barátai, sőt sereget is vezet, ha úgy hozza a szükség. Igen, ilyen egy hős kalandor és ti azon filozófáltok hová lett egy íj tokja? Ez egy kaland, ahol nem mindig a logika törvényszerűségei érvényesülnek. Sőt olykor a logikátlansága tűnik logikusnak. Ez a Titán világa![smiley]vigyor2[/smiley]
2013. január 4. 22:02 | Válasz erre | #55
Szerintem ez inkább ilyen nosztalgiás kaland, ahol nem a részleteken van a hangsúly, hanem azon, hogy megint bóklászhatunk a Tűzhegyben. Másrészt mi alapján lehet eldönteni, hogy ténylegesen mi történt a Tűzhegy Varázslójában? Eleve sok esemény nem lehet igaz, mert kizárják egymást (pl. nem tudsz egyszerre nyerni, meg meghalni, csak hogy a legegyszerűbb esetet nézzük). Ennélfogva nem is lehet egyértelműen megállapítani, hogy minek hol kellene lennie. (Lehet, hogy a kalandozó valóban magával vitte az íjat, de utána eladta egy kereskedőnek. A kereskedőtől elrabolta egy ork, aki véletlen épp az újjászületett Zagor útjába került. Miután Zagor rendszerető, meg olvasta az előző részt, tudta, hol az íj helye, és visszarakta. :D)

Az, hogy mit tud magával vinni a kalandozó, szintén nem bizonyít semmit. Sok kalandban annyi tárgyat vihetsz magaddal, amennyit technikailag képtelenség lenne. Ha minden részletre ki akarnánk térni, abból max arra következtethetnénk, hogy hülyeség az összes kjk, az összes pc-s játék, sőt, a filmek és könyvek nagy része is.
2013. január 4. 20:05 | Válasz erre | #54
Szerintem az egy mágikus hatalmú nyílvessző, automatikusan célt ér.
2013. január 4. 18:52 | Válasz erre | #53
Nem is kell hogy nagyhatótávú íj legyen!Egyrészt egy földalatti útvesztő nem a legideálisabb lőterep,másrészt egy ezüst nyílvesszőt nem is nagyon lőne el messzire szerintem senki![smiley]fantasy-archer-12[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. január 4. 16:30 | Válasz erre | #52
Lentebb volt egy felsorolás, ott a legenda előrébb díszlett, mint a visszatérés.

Hm, 50 centis íj, jó messzire vihet. Mondjuk a vállon cipelése sem lehet olyan kényelmes. :D Hát ha jól emlékszem egy alaprajzot ők is készítettek a könyvekhez, ahol jelölték a lényeket, csapdákat, tárgyakat stb. Elképzelhető hogy látta az íjat ott és a mondókát, de nem nézte meg a leírást, és visszagondolva arra jutott, hogy biztos azt írta, hogy nem vitte magával a kari. Vagy annyira egyértelművé akarta tenni hogy a csontik azok az orkok, akik ott ettek, hogy visszahelyezte oda.
2013. január 4. 13:31 | Válasz erre | #51
\"Lagalapvetőbb hiba, ami jó lenne ha nem alkotódna tovább.

A valós időrendi sorrend:
1. A Tűzhegy varázslója FF1
2. Visszatérés a Tűzhegyhez FF50
3. Zagor legendája FF54
Az hogy magyar milyen sorrendben alkotódott meg más tészta…\"

Őszintén!Ez kinek szólt?Szerintem ezzel mindenki tisztában van!

A második szövegrész gondolom Reactornak.Az a gond hogy itt nem kicsit kisarkított az ellenpéldád!Az hogy x könyvben van folyosó,benne akármilyen,már előzőleg is elsütött ajtóelosztással,így önmagában nem hinném hogy bárkinek is problémája lenne!Ilyen jellegű probléma inkább abból van ha x könyvben egyértelműen felismerhető,már felhasznált helyszínek,szituációk találhatóak!Szóval valami ilyesmi zavarhatta/zavarhatja Reactort,csak éppen ő is felhozott téves példákat(a gorgon;agypusztító-elmehajlító)a valós mellett(az óriás sas-hárpia harca/óriás sas-pterodactylus harca).A kulcsgyűjtésből sárkányfoggyűjtés lett,ill.a Hóboszi fémlapos játéka,Zagor sárkányfogasáéval szemben érvek pedig-bár van valós alapjuk-teljességükben már nem helytállóak hogy zavaróak lehessenek!

Igen,alapvetően vállraakasztva logikus magunkkal vinni egy íjat,de itt egy kis íjról lehet szó,ugyanis egy kb.50centis tokról van említés!Abban mekkora íj lehet?Egy fél méteres tokot pedig magával cipelhet az ember hátizsákjában,innentől már csak ez utóbbi mérete számít,de arról nincs említés!
Mellesleg nem akkora horderejű hiba ez(és a többi hasonló,még együttvéve sem)hogy az egész művet tönkretegye,csak éppen elvárható lett volna egy picivel több precizitás ezen a téren!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. január 4. 12:45 | Válasz erre | #50
Lagalapvetőbb hiba, ami jó lenne ha nem alkotódna tovább.

A valós időrendi sorrend:
1. A Tűzhegy varázslója FF1
2. Visszatérés a Tűzhegyhez FF50
3. Zagor legendája FF54
Az hogy magyar milyen sorrendben alkotódott meg más tészta...

Az meg hogy ami volt már ne legyen többet, egyenesen röhejes kritika. \"Mész a folyosón jobbra egy ajtó.\" Vajon ez hányban szerepel, akkor most mind koppintja az elsőt? Volt balra is, szemben veled is, volt jobbra-balra is stb., akkor ezek már ne legyenek? Végülis a padlón és a mennyezeten nem volt, de ugye ebből is csak 2 lehet, mert aztán megint fanyar ismétlődésérzeted lesz. :D A könyvek nagy részében ismétlés van pár újdonsággal (ha nem is könyvben, de lehet hogy filmben láttad már stb.), maga az összekomponálás adhatja a sava-borsát.

A toknál szerintem Livingstone rájött, hogy marhaságot írt. Azért egy íj tokostul elég sok helyet foglal, így a hátizsákba rakása kicsit necces. Szóval szerintem úgy vette, hogy az íjat a válladra vetted, a nyílvesszőt meg elraktad.
© Anry
2012. december 30. 17:09 | Válasz erre | #49
A rendes kalandozó, miután megölte Zagort szépen visszatesz mindent a helyére, ahonnan elvette (hátha másnak is kell!!)! És Zagort fel is támasztja valami lassabban regeneráló lötyivel (nem rögtön full ÉP, mert akkor újra meg kellene küzdenie vele). A ládába meg az arany helyére berakja a kis forintjait (úgy sem ér semmit sem ez a pénznem /abban a világban sem/). Ennyi.
Ne legyünk már önzőek!!!

Egyébként jogos az észrevétel. ;)
2012. december 30. 10:23 | Válasz erre | #48
A folyóig vezető helyes útvonal maradt meg az eredeti helyszínekből-egy kivételével-a mellékútvonalakat leszámítva!(Itt futhatunk bele néhány hangulatfokozó,régi dologba!)Mindez kiegészült egy új,titkos folyosóággal!
A folyó utáni rész teljesen új!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. december 30. 03:23 | Válasz erre | #47
Azért igazán utánanézhetett volna a részleteknek, hogy mi az amit a kalandor otthagyott, melyik helyiségben mi volt a falon stb. Ennyire részletesen nem szaglásztam át a labirintust, hogy pontosan tudjam, hol mi maradt, már annak is örültem, hogy nagyvonalakban megvolt az új labirintusban a régi is.
2012. december 29. 17:49 | Válasz erre | #46
Ez így igaz, valóban erőltetett lenne.
A tűzhegyre nem emlékeztem, köszi az idézetet.
Valószínűleg Livingstone se, és nem nézett utána.
2012. december 29. 17:36 | Válasz erre | #45
Nem értem a gondolatmenetedet.A tűzhegy varázslójában az egyetlen értékelhető holmi a konyhában az íj,a hozzá tartozó örök álmot nyújtó ezüst nyílvesszővel!Idézek a 266-os fejezetpontból:\"Az íjat és a nyílvesszőt a tokkal együtt a hátizsákodba teszed,és távozol.\"
A visszatérésben pedig megtalálod a tokot (61-es fp.);kinyitva pedig(119-es fp.)elég egyértelmű hogy ez a fentebb említett tok,ami viszont elméletileg nem lehetne ott!
Nyilván ki lehet magyarázni hogy valahogyan visszakerült így meg úgy,de ez meglehetősen erőltetett verzió lenne számomra,és csak tovább rontana a helyzeten!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. december 29. 14:33 | Válasz erre | #44
A tok lehetett egy másik íjjé is, csak abban a dobozban volt, nem?
2012. december 29. 10:58 | Válasz erre | #43
Utána néztem,és sehol sem olvastam hogy erdő venné körül a Tűzhegyet!Sőt azon minimális leírások alapján amelyek egyáltalán erre kitérnek,inkább pusztaság van körülötte!

Itt jegyezném meg hogy ebben a visszatérésben is vétett néhány minimális bakit Livingstone!Az orkok konyhájában pl.megtalálod az egykori íj/nyíl tokját,holott azt előző karaktereddel magaddal vitted!A konyhával szemközt volt az ork törzsfőnök szobája,aholt itt csak egy szimpla falban végződik ez az alagút!A kínzókamrában a csontváz egy nyújtópadra kötve található.Ez minden bizonnyal az egykor megkínzott törpe maradványa akar lenni,akit pedig egy,a mennyezetből kiálló horogra akasztottak!A varázsszék \"Fáradt vándor pihend itt ki magad!\" megkopott feliratából most csupán az első \"Nyugodj\" kiolvasható!Bár meglehet hogy ez csak fordítói figyelmetlenség!
Megtalálod a maradványait annak a barbárnak is aki anno hátba támadott!A csontváza mellett ott a kardja,holott egykor csatabárddal volt felfegyverezve!
És végül-lehet ez is csak fordítási baki-abban a szobában ahol régebben a festmények voltak,mind a négy külön falakon volt,itt a nyomai viszont csak az egyik falon vannak!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. december 21. 18:39 | Válasz erre | #42
Az a helyzet hogy eme könyvek nincsenek a közelemben,így nem tudok utánna nézni!
A Tűzhegy borítóján nem feltétlenül Zagor látható!Az első könyv esetében még nem volt egyértelműen szinkronban a borító és a tartalom!Zagor a 358.fejezetpontnál található;a későbbi képek is ez alapján készültek!
A KJK könyvek szörnykészlete pedig alapvetően a D&D/AD&D szerepjátékokból kölcsönzött,ahol az agypusztító valóban egy polipfejű humanoid kreatúra,és ténylegesen pusztítja is az agyad(attól függetlenül hogy a Hóbosziba azért nem öl meg),míg a pszionicista lehet szinte bármilyen faj,akinek megvan hozzá az alapképessége hogy elsajátítsa eme tudományt!Ráadásul általában nem halsz egyből bele a produkciójukba!Teljesen más a kettő ez a lényeg,ill.szinte biztos hogy azok a videójátékok amelyekben ezek felbukkanak,nem olyan régiek mint ezek a könyvek,szabályrendszerük módosulhatott,így nem is számít összehasonlítási alapnak!
A gorgon kapcsán azért azt ne várjuk el hogy egy szörny ami már valamelyik könyvben valahogy felbukkant,a többiben ne szerepelhessen!Ráadásul ez a gorgon is azon szörnyek egyike amelyik van hogy meduzaként van említve,és ezzel együtt sem gyakori!
Az alakváltó megnevezés a magyar fordítás végeredménye,és mivel a szöveg alapján egyértelműen kiderül hogy nem a már megszokott alakváltóról van szó,az angol eredeti elnevezése is feltételezhetően más!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. december 21. 18:18 | Válasz erre | #41
Az első két könyvben erdő veszi körül (Tűzhegy varázslója, Hóboszorkány), a háttértörténetben is olvasni, meg útközben is.
A Tűzhegy Varázslója borítóján Zagor totál úgy néz ki mint a Frakk-ból a Károly bácsi, csak hosszabb a haja :) nézd csak meg!
Az agypusztító, elmehajlító közt nem éreztem sohase különbséget, elvégre mindkettő ugyanazt csinálja. Nem vagyok otthon az AD&D szerepjátékokban, de az ilyen pszihomókusok előbukkannak sok számítógépes játékban (kiváló példa erre a Yuri nevű pasas), ezért mondtam hogy nagyjából ugyanaz a kettő, csak a kinézet más szinte.
Balthus felveszi a Gorgon alakját, nem is az a lényeg hogy valódi Gorgon legyen, hanem hogy az ötlet maga fel lett-e már használva másutt is. Ami pedig az alakváltót illeti, hogy állapítod meg egy folyton alakot változtató szörnyről hogy MÁS mint a többi ilyen? :DDDD
2012. december 21. 10:19 | Válasz erre | #40
Az az info honnan van hogy a Tűzhegyet elvileg erdőnek kéne körbevennie?
Zagor hol \"károlybácsi2\"?
Az agypusztító mint szörny nem azonos az elmehajlítóval,ami egyfajta hivatás inkább,mint pl.a varázsló!Ha ismered az AD&D szerepjátékot,akkor egyértelmű hogy az agypusztító=mind flayer;az elmehajlító pedig egyfajta pszionicista(psionicist)!Keress rá mindkettőre itt a neten,látni fogod a különbséget!
Gorgonnal nem futsz össze a Káosz fellegvárában!Max.a végső mágikus összecsapásnál Balthus felveszi annak alakját!
Igen,ennek az \"új\" labirintusnak a térképe,részben lefedi az eredetiét,ugyanis annak folyosórészletei itt is megvannak!
Az ebben a kalandban szereplő alakváltó-bár a neve ugyanaz-gyanítom nem azonos a \"Végzet erdejében\",\"Gyíkkirályban\",\"Halál seregeiben\"szereplő alakváltóval,ezért kell másképpen likvidálni!Szóval ez csak egy névazonosságból adódó félreértés!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. december 19. 06:05 | Válasz erre | #39
Nekem tetszett az elementálos rész, ugyanis így ezzel a témával, még nem találkozhattunk!
2012. december 18. 03:45 | Válasz erre | #38
Borító:
Szép, szép, csak a Tűzhegy topográfiája nem egyezik azzal a leírással, amit az előző 2-3 könyvben kaptunk, amikor arrafelé barangoltunk. Egyszer ugye a Tűzhegy Varázslójánál, másodjára pedig a Hóboszorkány legyőzése után. Elvileg erdőnek kéne körbevennie, ehhez képest csak egy sivatagot látok. Cserébe Zagor itt viszont már sokkal hitelesebben néz ki, nem „károlybácsi 2”. A hegy körül látható hadsereg viszont számomra rejtély marad…biztos csak statiszták, na.

Grafikák:
Nagyon szépek, az egyetlen kifogásom az az Elmehajlítóval kapcsolatos, mert véleményem szerint nem így kellene kinéznie. Korábban ugye volt dolgunk pár agypusztítós szörnnyel, erről a kinézetről előbb jutna eszembe Drakula gróf, mint egy elmemanipuláló ember (ott volt tökéletes példának Yuri a Red Alert sorozatból). De ez végül is nem az illusztrátor hibája, azonkívül az a kép létfontosságú is lehet.

Történet:
Tűzhegy Varázslója kettő. Zagor feltámadt, megint el kell pusztítani. Ezúttal nincs szó kincsekről.

Nehézség:
A Sárkány Szeméhez tudnám hasonlítani, elképesztően sok a párhuzam, azonban ez nehezebb valamivel. Bár maga az útvesztő kevésbé drasztikus, itt is megeshet, hogy ha jobbra megyünk ott, ahol balra kellene, akkor egyből meghalunk, és természetesen előfordulnak megölhetetlen, fontos személyek (afféle Próbamester-utánérzés a Halállabirintusból), akiknek ki kell állni a próbáját. Rengeteg felszedhető holmi van, de élettöltésből viszonylag kevés, úgyhogy kerüljük a konfliktusokat, ha lehet (szerencse utántöltésből sincs sok). Kulcsok helyett itt arany sárkányfogakat kell keresni, amikben elementálok (elemi erőt képviselő természetfeletti lények) lapulnak, mint a lámpás-dzsinik, legnehezebb ezeket összevadászni, a főellenséget ezek után már valahogy csak el tudjuk intézni.

Ami tetszett:
A hangulata roppant nosztalgikus, és erre bőven ráerősítenek azok a helyszínek, amiket már az első részben is bejárhattunk. Meglelhetjük az örök álmot adó nyílvessző üres tégelyét, az orkok szobáját a csontvázaikkal, és sok más szívet melengető régi helyszínt, évtizedes lábnyomainkkal a porban. Pontosan ilyennek kell lennie egy második résznek, különösen ha azonos helyszínen zajlik a kaland. Azt nem tudom, a hegymélyi labirintus ugyanaz-e, mint az első részben, vagyis hogy mondjam…tehát hogy megvan-e benne az eredeti labirintus (használható-e az akkor rajzolt térkép), de reménykedem benne, végső soron a szerzőknek is egyszerűbb egy meglévő labirintus-lapozgatós részt kibővíteni utólag, mint átírni az egészet. Ez a valóságban is így van: bővíteni valamit könnyebb mint a nulláról újat csinálni. A hétköznapi szörnyeket itt is sikeresen keverték új teremtményekkel, végre aktív szerepet kaptak az elementálok (külön köszönet a fordítóknak, hogy nem ilyen nyögvenyelős „Elemi Föld-erő” nevű lényeknek fordították őket, hanem bátorkodtak magyarosítani az elementál szót). Ami pedig a csapdákat illeti, nos, abból pont elegendő mennyiségű van – az abszolút nyerő az Agyevő bogár, és a hozzá kapcsolódó halálpont!
A kihívással sincs gond, véleményem szerint arany középút – a könnyűnél nehezebb, de mégsincsenek benne Varázsló Kriptája-szintű agyonszopatások. Vannak egész szellemes, ötletes helyszínek is, mint a szemgolyóevő verseny, Zagor saját „Z” betűs tallérjai, és az is sokat dobott a kalandon, hogy NEM egyből az alagutakban kezdtünk, hanem lehetett előtte a vadonban is kolbászolni. Ez elég sokat dob a realitásán, mert a kalandregények általában nem a tetthelyen szoktak kezdődni. Az is tetszett, hogy az első résszel ellentetétben a kiszabadított fogoly – Zoot Zimmer (Frei) – valamelyest már aktív szereplő a regényben. Hogy a többi dologhoz hogy viszonyul a játékos, az már a saját egyéni ízlése.

És ami nem:
Nagyon érezni hogy kismillió dolgot újrahasznosítottak más könyvekből. Ha az első részből csemegéznek, avval semmi gond nincs, de itt egyértelműen túllőttek a célon párszor. Kiváló példája ennek a légicsata az óriás sas és a Hárpia között – ezt egy az egyben a Rémület Útvesztőjéből emelték át. Az Elmehajlító ötlete a Hóboszorkány barlangjaiban már el lett sütve egyszer, a Gorgonnal pedig összefuthattunk már a Káosz Fellegvárában. Nos igen, a kevésbé ötletes részeket ilyen újramelegített „tőtöttkáposztákkal” akarták kiszínezni, de látjátok, ez meglehetősen amatőr, lapos megoldás.
Mint említettem, a kulcskeresgélést átmaszkírozták aranyfog-keresgéléssé. Ha eljutunk Zagorhoz, mindenféle elementált hív életre, amiket nekünk le kell győznünk a saját elementáljainkkal, melyek az aranyfogakban lapulnak (hogy jön össze egy aranyfog és egy elementál), eléggé nevetséges Pokémon-csatává degradálták a főellenséggel való végső összecsapást. Plusz, nem elég az aranyfogakat gyűjtögetni, még a számaikat is fel kell írni (egy helyütt varázsszó van szám helyett), hogy alkalmazhassuk őket. Mindennek tetejébe az is kiderül, hogy van hamis aranyfog, és a nagy Pokémon-csata közben egy patkány is megjelenik, hogy a széttört aranyfog egyik felét ellopja…biztos devizahitele van patkány barátunknak, és kell a stabil értékű valuta, különben jön a végrehajtó…Na de poén nélkül, ez az elementál-csata borzasztó béna, nevetnivaló baromság lett, és mellesleg ez is Hóboszorkány-utánérzés. Véletlenül nem hasonlót kellett csinálni fémlapocskákkal a jégbarlangban? De bizooony!
Sikerült lelnem egy összefüggési hibát is („Continuity error”): Az alakváltó szörnyet csak úgy lehet megölni, ha a szívét szúrjuk át, azaz hiába találjuk el, nem veszít életerőt. Micsoda baromság ez!? Az eddigi könyvekben ugyanúgy voltak alakváltók (Lázadók bolygója, Végzet erdeje, Gyíkkirály szigete), ott semmi szőrözés nem volt velük, csak zúzd le oszt kész. Most akkor miért is? Ez valami Alakváltó 2.0? Jaj ne csináljuk már…van rendes vámpír is a könyvben, az nem eléggé speckó szörny?
Végül pedig nézzük a legnevetségesebb halálokot: Egy átkozott tőr a fokhagyma kipárolgásától életre kel a hátizsákomban és spontán leszúr. Rég olvastam ennél erőltetettebb dolgot kalandjáték-könyvben. A kisfiút, akinek pont egy fatégla kell, már meg se éreztem szinte.
2012. november 11. 15:46 | Válasz erre | #37
Az eredeti sajátomat felcsatolom a hátamra.
2012. november 11. 15:12 | Válasz erre | #36
Őszintén bevallom,a magam részéről azt gondoltam hogy Livingstone a Varázsló kriptájával kiadott magából mindent,és hogy nem hoz már össze több kiugró művet!A halál seregei egynek elment ugyan,de nem volt már az elődeihez mérten elég ütős,így fogalmam sem volt mit várhatok eme anyagától,kicsit tartottam is tőle!
Kellemesen csalódtam![smiley]nevetes1[/smiley]
A borító nem nagy durranás,de nincs is nagyon elcseszve,egy jó közepes szint!A várható hangulatot végülis jól indítja!
A belső illusztrációk színvonalasak,és a hangulatuk is szintén megvan!Panasz nem lehet,még a kis képek is f...ák!Ezek közül különösen a hegy ábrázolása tetszik,és a Zagor rajz,amely a nagy képpel is szinkronban van,és egyet kell értenem Lecterrel,jól sikerült Zagor arcán a negatív érzelmek kifejezése!
De a lényeg,hogy a sztori sem rossz!Sőt!Nagy újdonságok bár nincsenek,egészen kellemes anyag!Nekem egyszerre idézte a Rémület útvesztője,A tűzhegy varázslója,és a Bajnokok próbája hangulatát,így ebben a sorrendben való intenzitással!Tipikus Livingstone-i(gyűjtögetős)kaland különben!
Bejött a labirintus előtti szabadban való mozgás(ez idézte a \"Rémületet\",és ezek számomra élőbbé tudják tenni az adott sztorit),a tűzhegy eredeti folyosóinak maradványa,és az arra/ahhoz épült új részek!Ahhoz képest hogy ennek a könyvnek a megírásáig hányszor ellőtték már ezt a földalatti labirintus témát,még viszonylag mindig eredeti tudott lenni!Az elődjéhez hű folytatás ez,nem úgy mint a Zagor legendája!
Szabályrendszere a hagyományos,nehézsége kb.egy erős közepes,szóval nem egy játszhatatlan brutalitás!
Értékelésem:10/8
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. november 11. 14:38 | Válasz erre | #35
Ezek szerint a 355-ös fp.-tól a 202-ig két karddal mész?
[smiley]ninja[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. november 10. 23:02 | Válasz erre | #34
1, Szerintem csak Sötétpengés fegyverét használod, mert \"minőségibb\". Valószínűleg írói figyelmetlenség.
2, Gondolom nem, megmarad a sajátod.
3, Igen
4, Igen
5, Gondolom ez is figyelmetlenség.
2012. november 10. 20:30 | Válasz erre | #33
Néhány kérdésem lenne,aki tud segítsen!
1)A 355-ös fp.-nál otthagyod a saját kardod?A szövegből ez nem derül ki!
2)Az előbb talált kardot a 202-es fp.-nál a káosz vadembernek lepasszolva,onnantól nincs fegyvered,és -ügyességgel folytatod?Ez sem egyértelmű?
3)30-as fp.;ez az ezüst csengettyű a 375-ös fp.ezüst harangjával azonos?Gondolom igen.
4)Ugyanezen az alapon sejteni vélem hogy a 70-es fp.hajító tőr=a 142-es fp.-on szükséges dobótőrrel. ???
És ehhez még egy észrevétel!A 315-ös fp.kérdése:van-e nálad dobótőr,holott nélküle el sem juthattál volna idáig![smiley]awink[/smiley]
Előre is köszi a választ!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2011. december 30. 07:03 | Válasz erre | #32
Zagor már csak ilyen:)
© elefes
2011. december 30. 00:05 | Válasz erre | #31
Védelem, nyilván, de akkor már állítson oda mittudomén egy légiónyi szörnyeteget. Szerintem egyszerűen marhaság, hogy úgy véded meg a birtokod, hogy odaállítasz valakit az ajtó elé, hogy adjon már fel néhány rejtvény a betolakodónak. Inkább lezúzod a francba. Mondják ugyan a próba végén, hogy ez inkább afféle próba, hogy elég méltó-e az illető rá, hogy Zagor színe elé járuljon, de azért ez mégis csak egy igen körülményes módja a vizsgáztatásnak.
De ezt leszámítva tetszett a kaland (legalábbis míg meg nem haltam).
2011. december 29. 23:04 | Válasz erre | #30
Gondolom, egyfajta védelemként szolgálhatnak.
© Enzo55
2011. december 29. 22:33 | Válasz erre | #29
Az elején azonos az alaprajz aztán mintha váltana, persze lehet csak az zavart meg, hogy "elkezdtem valakit kergetni".
© elefes
2011. december 29. 22:00 | Válasz erre | #28
Elkezdtem, meghaltam. Nem sikerült megszereznem a kulcsot, amin az a szám van - bár gyaníthatóan ha sikerül is tovább jutnom, valami másba pusztulok bele.
Régen olvastam a Tűzhegy varázslóját, de néhány helyszín ismerős volt. A labirintus alaprajza változott? Mert az lenne a logikus, hogy ugyanaz, legfeljebb kibővítették. A Próbamesterek viszont nagyon nem tetszettek. Mi a fenének kellenek ilyenek egy gonosz varázsló főhadiszállására? Direkt az őt legyőzni vágyó kalandorok számára rakták ki őket? Mert aki mondjuk csak simán audenciát kér, azt elég béna dolog próbára tenni.
2011. november 16. 15:27 | Válasz erre | #27
De az is elképzelhető, hogy a csontváz is másé, és mint szellem, vagy lélek költözött bele.
Viszont ha már itt járunk, a másodikban ugye csak simán "kivéreztettük", ezért vissza tudott térni még egyszer. A harmadikban pedig a megmaradt csontkarját belevetettük a Tűzmagba. Nem emlékszem, ezzel a lelke is elpusztult? Köszi
2011. november 16. 13:46 | Válasz erre | #26
Szerintem nem feltételezhetjük, hogy az első kalandozó ilyen vagy olyan módon végzett vele. Ha lehetséges atomjaira bomlasztani a csákót, akkor ne mondjuk már, hogy a csontváza megmaradt.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. november 15. 15:18 | Válasz erre | #25
Bocsi, persze. Csak gondoltam, hogy hozzászólok, mert ha valaki más is olvassa, már pedig fogja; akár csak kedvcsinálóképpen, akkor ne olvasson hülyeséget.[smiley]wow3[/smiley]
© SzG
2011. november 15. 15:05 | Válasz erre | #24
[smiley]circling[/smiley][smiley]eplus2[/smiley]
2011. november 15. 14:51 | Válasz erre | #23
Lechter, megkérhetnélek rá, hogy ne kérdezgess olyan angol emberektől, akik nem is tudnak róla, hogy lefordítottam a véleményüket magyarra?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. november 15. 14:48 | Válasz erre | #22
Laurence: hogy maradhatott életben? például úgy, hogy valaki kard-ki-kard alapon győzte le őt, nem pedig a Küklopsz Szemét használva.
© runner
2011. szeptember 30. 10:21 | Válasz erre | #21
Nekem írj egy e-mailt ez ügyben.
[email]runner@freemail.hu[/email]


A főhős Te vagy!
© AXE
2011. szeptember 30. 09:19 | Válasz erre | #20
Sziasztok!Érdeklődni szeretnék,hogyan lehet hozzájutni a zagor.hu könyvekhez?