Zagor.hu
Zagor.hu fórum
2. könyv: A Pusztító
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (7)
 
[b]Borító[/b]
Nem tetszik. Nem azt mondom, hogy szar, de a zöld bőrű lény olyan nevetséges pofát vág rajta, mintha épp egy tüsszentés facsarná az orrát, emellett az sem világos, hogy ki a fene ő tulajdonképpen. Nyilvánvalóan nem a főhős, de Zharradan Marr se lehet, ő ugyanis (elméletileg) ember. Személy szerint a Darramous nevű gazgonoszra tippelek, de még ha ő is van a borítón, sokkal inkább szánalmas mint félelmetes látványt nyújt.

[b]Grafikák[/b]
Ezek már sokkal jobbak; hangulatosak, csinosak, és életszerűek is. Mondjuk, volt olyan, ami az én egyéni ízlésemnek nem jön be…az a zombi ami lángot lövell a szeméből ilyen élveteg vigyorral, erőteljesen hasonlít a Zabáló nevű szörnyetegre (erős a gyanúm, hogy sablonra dolgozott az illusztrátor), de a többi képre igazán nem lehet panasz. A Fecsegőt és az Ördögfürtöt azért valamelyest hiányoltam.

[b]Történet[/b]
Ebből a szempontból különleges ez a könyv – egyrészt a háttértörténete megdöbbentően hosszú, másrészt látszólag semmi köze a könyvhöz. A legendás Festőfüvesd nevű Elf faluról, az ottani királynőkről van szó, miszerint a királynővé választott Elf lányka 18. születésnapján összefekhet az Istenekkel, és különleges élőlényeket – Szellemeket – szül nem sokkal utána. Hja, eredetiség a köbön. Szellemek. Na mindegy. Egyszóval a gonosz nekromanta, Zharradan Marr meg akarja kaparintani a Szellemeket, ehhez azonban meg kell találnia Festőfüvesdet.
Na igen, és itt megint van egy bazinagy törés a történetben. Elkezd a könyv valami különleges repülő hajóról, a Vezérgályáról beszélni, hogy Zharradan Marr emberei elfoglalták, és most azzal keresik Festőfüvesdet. Van némi leírás a különleges Szivárvány Tavakról, a Coven és Dree nevű településekről (eredetileg a Dree-ben lakó boszorkányok hozták létre Zharradan Marr-t).
És most jön a poén. Egy hüllőszerű, pikkelyes szörnyeteget alakítunk ebben a műben, semmit nem tudunk se magunkról, se a küldetésünkről, mindent menet közben kell kideríteni.
Mindent összevetve nagyon különleges és szemet gyönyörködtető történet. De ezek a Szellemek…

[b]Nehézség[/b]
A legnehezebb kalandjáték-könyv az összes kötet közül. Kezdjük azzal, hogy mivel szörnyeteget játszunk, akinek nincs tudata, ennélfogva nem is lehet eldönteni, merre akarsz menni, hanem csak úgy dobálgatni kell kockával, aztán amilyen eredményt kapsz, arra lapozhatsz…komolyan, az elején semmi beleszólásod nincs, merre menj. Aztán a könyv első fele…te jézusatyaúristen!!!
Zharradan Marr börtöneiből gyakorlatilag lehetetlen kijutni. Körbe-körbe vezetnek az utak, rengeteg a zsákutca és a halálcsapda, nagyon sok fejezetpontnál van „végtelen ciklus”, azaz addig mész körbe-körbe és ölöd meg ugyanazokat az ellenségeket, amíg meg nem halsz. Azt is tegyük hozzá, hogy vannak ugyan titkos átjárók, de ezeket csak egy speckó medállal lehet megtalálni (20-at le kell vonni bizonyos fejezetpontok számából), de ez se mindig célravezető. Aranyunk és élelmünk sincs, az életerő-levonások csak úgy röpködnek mínuszokban, és gyakorta akaratunkon kívül halunk meg.
És miben iszonyú nehéz még ez a könyv? Nos, amíg nem találkozunk a Nyelvek nevű Szellemmel (igazi sablon..palackból bújik elő), addig nem tudunk se olvasni, se más lények szövegelését megérteni (bár lehet dekódolni a szöveget). Éppen ezért rettentő nehéz dolgunk van, mert gyakran kritikusan fontos helyszíneket ugrunk így át.
Aztán pedig, ha valami isteni szerencsével ki is jutunk a börtönből, utána is nagyon könnyű meghalni – Dree-ben, a Bu Fon mocsaraiban, a Gyakorlótérnél, a Sárgakő Bányáknál…rengeteg a zsákutca, és bizony nagyon fontosak a különböző felszedhető tárgyak. Szükséged van például Kristály Bunkóra, mágikus robbanóköves gyűrűre Darramouss ellen (ugye az ilyen fontosabb karaktereket nem lehet csak úgy megölni), Elf Porra, Evezősdudva gyökérre…és persze Grog hátizsákjára is. De ha még ezt mind össze is szedted, a Vezérgályára feljutni már tényleg a szopatás netovábbja…
Ezt a könyvet még haladóknak se javaslom – kötélidegek, rengeteg próbálkozás, és bődületesen sok türelem kell hozzá.

[b]Főellenség[/b]
Zharradan Marr, egyértelmű. Megküzdeni nem kell (nem is lehet) vele, egyszerűen csak szét kell verni a dimenzióskapu-tükrét, és kész. Ez viszont nem fog menni a Kristály Bunkó nélkül.

[b]Ami tetszett[/b]
Ez a legelső ilyen könyv, amiben nem hős lovagot, bátor kalandozót vagy más hasonló embert alakítunk, hanem egy brutális,vérengző szörnyeteget. Ennek megfelelően remekül megmodellezték egy ilyen szörnyedvény gondolkodását és „életvitelét”. Meg lehet támadni és fel lehet falni az ellenségeket, nagy kedvenc a sült Hobbit,nyámnyám (a Hobbittól a kezdeti értékre áll vissza mindig az életerőnk), nem ismerjük a fegyvereket, az aranypénzt, nem tudjunk, hogy működik az ajtó, és egyéb és egyéb. Tényleg remek munka, ehhez azért eléggé ki kellett tekerednie magából az embernek, hogy megértse, hogy működik egy fenevad agya!
A másik nagyon szellemes megoldás az írások és beszéd eltorzítása. Amíg nem ismerjük a nyelvet, addig mindenhol érthetetlen halandzsa szöveget hallunk és látunk. Persze lehet dekódolni a megfelelő módszerrel (bámulatosan át lett ültetve magyarra a halandzsa szöveg), és akkor megértjük, bár ez nagyon időrabló megoldás.
A háttértörténete nekem kifejezetten tetszett. Nem egy ilyen Seholsincsországbeli névtelen királyság névtelen hősét alakítjuk, hanem tényleg költöttek hozzá egy izgalmas, regénybe illő sztorit, mindenféle hősökkel és szereplőkkel. A legtöbb könyvben vagyunk mi, van a csúnyarossz főellenség, oszt kész, semmi mellékszereplő. Na erre a játékra igazán nem lehet panasz – van itt Thugruff féltroll fegyvermester, Darramouss gonosz elf sötét mágus, Dree-i boszorkányok, és rengeteg mellékszereplő a maguk történetével. Nagyon megdöbbentem, hogy milyen érdekes dolgokat hoztak ki ebből a műből, már a háttértörténet kedvéért is érdemes végigjátszani.
Érdekes az is, hogy a helyszínek milyen változatosak. Van itt földalatti alagútrendszer, bánya, mocsár, falu, erdő, és mindenhová elkísér minket az a fíling, hogy igazi szörnyetegek vagyunk, nem kell semmi törvényt betartani, lelkiismeret-furdalás nélkül befalhatunk más lényeket, törni-zúzni kimondottan javasolt cselekedet, és mire végigjutunk (HA végigjutunk…) a könyvön, kiderül, kik is vagyunk mi, és mi volt a feladatunk.
Végül pedig egy újrahasznosított könnyítés – akárcsak a Mélység Rabszolgáinál, itt is van Azonnali halál szabálya.

[b]És ami nem[/b]
Az alagutas labirintus rész borzasztóan túlnehezített. Még ha térképet rajzolsz is, akkor se valószínű, hogy kijutsz az útvesztőből. Mivel a szerencsén múlik, milyen számot dobsz, arra mehetsz, egyszóval kb. semmi ráhatásod nincs saját magadra a könyv elején. A hardcore kalandjátékosoknak elhiszem, hogy ez meg se kottyan, de egy kevésbé tapasztalt illetőnek simán elveheti a kedvét az egész műfajtól…
A szöveg dekódolásával szintén lehetnek gondok, nagyon bonyolult módszer alapján hozták össze a halandzsa szövegeket. Bár ezt nagyon jól átrakták magyarra, de rettentő időigényes egyesével kibogarászni…
Tehát a túlnehezítettség a legnagyobb gondja a játéknak, főleg az elején. Ennek a párja a szörnyeteg kidolgozatlansága. Én végignyálaztam jópár kalandjáték-kiadványt, összecsaptam több száz szörnyeteggel, de egyiknek se voltak ennyire „emberiek” az értékei. Most komolyan már, ha egy nagydarab csúnyarossz monsztát alakítok, akkor legyen már több életerőm, vagy legyen valami speckó támadásom, mint minden rendes szörnynek! Azt akarom ezzel mondani, hogyha szörnyeteget játszok, lehetett volna kicsit táposabb is, és egy különleges támadási képességért se haragudtam volna meg. Aki szörnyeteget alakít, az ne csak zagyva szövegben meg ösztönökben gondolkodjon, és ne csak fogak meg karmok jussanak az eszébe.
Számítógépes játékoknál találkozni azzal a hibával, hogy a fontosabb karaktereket nem engedi megölni a program, csak akkor, ha egy bizonyos ponthoz, helyszínhez érkezett, ahol a játék már akarta, hogy meghaljon. Ugyanez a baromság jön elő a Pusztítóban is; nem engedi megölni se Thugruffot, se Darramouss-t, ha megpróbáljuk, mindig meghalunk. Darramouss-t is csak hosszas vesződés után, speciális gyűrűvel lehet eltenni láb alól. Azt se nagyon értettem meg, hogyha Hannicus ránk bízza, hogy öljük meg Darramouss-t, mi a fenének követeli vissza a gyűrűt?
A történetre azt találtam írni, hogy nagyon jó, és tetszik. Maradéktalanul ez sem igaz, példának okáért a mái napig nem tudom megérteni, hogy a Szellemek története hogy függ össze a Vezérgályával, vagy pláne velem. Mi közöm nekem az Elfek királynőihez, meg ehhez az egész zűrzavarhoz, amibe belecsöppenek? Nem nagyon tűnik életszerűnek, hogy pont én segítsek az Elfeken, egy ronda szörny, akinek a zabáláson és ürítésen kívül más dolga nem kellene, hogy legyen.
A befejezés is gyenge pontja a könyvnek – nem ölhetjük meg Zharradan Marr-t ugyanis, csak az átjárót pusztíthatjuk el, és ottreked a saját világában. Képzelem, mekkora erőfeszítésbe kerül egy másikat csinálni, amikor egyszer már sikerült. Ergo a könyv végén egyáltalán nem is győztem, csak időt nyertem. Ha persze írnak neki majd folytatást, akkor ezt az utolsó bekezdést visszavonom.
© Cade
Értékelés: 10 / 10
Mindig is ez volt a KJK sorozat legjobb könyve, és örökké az is marad. Steve Jackson olyan ügyes trükkel rejtette el a kazamatákból kivezető titkos fejezetpontot, hogy első látásra nem is lehet kiszabadulni. Egészen addig, amíg az olvasó rá nem jön a cselre. De megéri az erőfeszítést, mert amint kiérünk a szabadba, a könyv megtelik élettel. Új területekre érünk, amiket fel lehet deríteni, és csodálatos sikerélményekkel leszünk gazdagabbak.

A könyv olyan csapdákkal van teletömve, mint végtelen ciklusok, melyekből csak akkor szabadulhatsz, ha ÉLETERŐD nullára csökken, vagy a tucatnyi választási lehetőséget adó fejezetpontok tömkelege, melyek végül elkerülhetetlenül a véghez vezetnek, miközben az út, amin tovább kellett volna menned, nagyjából húsz fejezetponttal azelőtt bukkant fel.

Ha nem számítjuk a Múmia Átkának nevetségesen feltápolt ellenfeleit, ez a legnehezebb, ugyanakkor tisztességes könyv, melyet remekül írtak meg. Az idők végéig ez marad majd az etalon a KJKk körében.

Ha még nem olvastad volna, mielőbb szerezd meg.
Értékelés: 9.6 / 10
Készen állsz az eddigi legszokatlanabb Kaland, Játék, Kockázat kalandra? – ezzel a kérdéssel reklámozta Steve Jackson (aki [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárát[/url] írta, nem [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=5]A Skorpiók Mocsara[/url] szerzője!) ezt a kötetet. És valóban, nem csupán a legszokatlanabb, hanem a legtöbbek szerint egyben a sorozat legjobbja is. És bár én nem értek ezzel teljesen egyet (az én személyes kedvencem a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=38]Zagor Legendája[/url], így is egy kifejezetten jó könyvnek tartom.

Az alaptörténet nagyon jó: nem tudjuk, hol vagyunk, kik vagyunk, vagy egyáltalán hogy mik vagyunk? A háttértörténet lényegében egy hosszú, izgalmas, és látszólag teljesen lényegtelen történet. Egyszerűen szuper.

Míg sokan amiatt panaszkodnak, hogy a kaland túlságosan nehezen teljesíthető, éppen ez az, ami a legjobban átadja a kaland érzetét. Van benne néhány kifejezetten jó rész, és pár egyenesen ördögi – emlékszem, amikor egy résznél egy végtelenül hosszú csatasorozatba sikerült belebotlanom... És a katyvasz beszéd is igen érdekes.

Pfr szfeb fek fl le lbtn ji, h pgyob ab przb lmbs bnan fh fzéjbt fkmfn f t fté lfsz bmjt vba, BOCSÁNAT! Az én hibám. AP-stílusú kódolt beszéd!

Persze be kell látni, hogy a borzalmasan nehéz játékmenetét leszámítva nem sok mindent lehet elmondani róla. És éppen ez a nehézség az, ami [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=67]A Bíbor Áradattal[/url] ellentétben nem agyonfrusztrál, hanem hajt, hogy térj vissza hozzá, és vágj neki még egyszer a kalandnak. Térkép készítése nélkül esélytelen végigjutni rajta. Van ugyanakkor még a legelején egy rendkívül bosszantó probléma: ha rosszakat dobálsz, akkor egyhamar nem fogsz eljutni a 460-as fejezetpontra. 460? Igen, 15%-al több fejezetpont! Ugyanazért az árért! Remek!

Szóval kutasd fel, vedd meg és fejezd be (nagyjából az 58. nekifutásra).
Értékelés: 9 / 10
A kezdeti állati természetünkből fakadóan az első néhány döntésünk véletlenszerű lesz. Egy kockadobással kell eldönteni, melyik irányba indulunk. Ezt a részt annyira nem szeretem, mivel így önhibánkon kívül is könnyedén kimaradhatnak fontos részek. De amint felnyitjuk az Értelem Szellemének palackját, magunk hozhatjuk meg a döntéseket. Szellemek, mi? Ha nem tudod, mik azok, később alaposabban is megismerheted őket. A kezdő útvesztőből elég nehéz kijutni. Egy hatalmas labirintus, ami gyakorlatilag a kaland első felét jelképezi, és ha nem tudod, hogyan találhatsz rá a titkos járatokra, örökké körbe-körbe fogsz járni benne. Minden helyre több útvonal is vezet, én például állandóan a dolgozószobában kötöttem ki.

A medál rendkívül hasznos a titkos járatok keresése közben. A felszínen az egyik legszemetebb húzás az, amikor e nélkül küldenek minket vissza az útvesztőbe. A könyvhöz mellékelt térkép rendkívül haszontalan, a belső képek némelyike azonban fontos nyomokat tartalmaz, melyekre nagyon oda kell figyelni!

Elég trükkös eljutni Zharradan Marr lakhelyéhez. (Ő a borítón pózoló fura figura.) Semmiféle utalás nincs arra, hol és mikor kell megpróbálni bejutni a világába, de szerencsére akárhányszor meg lehet ezt próbálni. (Ha a cél fejezetpont nem értelmes, akkor tudni lehet, hogy rosszkor próbálkoztunk.) Talán rácsodálkozol a könyvben használt különös nyelvre. Steve Jackson zseniálisat alkotott, megakadályozva abban, hogy túl hamar túl sok minden kiderüljön. Miután primitív teremtmények vagyunk, minden normális nyelven írt és beszélt szöveg értelmetlen halandzsának tűnik. Amíg rá nem találunk a Nyelv Szellemére, addig nem fogod tudni kibogarászni a szöveg jelentését.

Őszinte gratulációm Steve Jacksonnak, amiért sikerült egy ennyire összetett kalandot írnia. Sajnos nagyon sokan túl nehéznek találják, sok minden múlik benne a szerencsén és találgatáson. Nem könnyű messzire jutni benne.
Értékelés: 10 / 10
A Pusztítót minden idők legjobban megírt Kaland, Játék, Kockázat könyvének kellene kikiáltani. Egy ismeretlen származású teremtmény kalandos történetét meséli el, aki rá akar jönni, kicsoda is valójában. Az olvasó ennek a lénynek a szerepét veszi fel, és elég gyorsan kénytelen rájönni, hogy nem rendelkezik valami sok önuralommal. A könyv korai fejezetpontjainál az író (Steve Jackson) remekül megteremti a magatehetetlenség érzetét azzal, hogy útválasztások helyett dobat a játékossal.

A nyelv megértésének problémáját is nagyon jól megoldotta azzal, hogy bizonyos betűket elkódolt. Ahogy a lényünk egyre nagyobb rálátást szerez a körülötte lévő világra, úgy a beszéd megértésének képességét is el tudja sajátítani, a későbbi részeknél pedig a kód is eltűnik -- beszélni azonban továbbra sem képes.

Jackson remekül felkelti az olvasó érdeklődését a könyv bevezetőjénél. Allansiában járunk, Szélpuszta és a Trollfog-hágó találkozásánál. A történet főellensége nem más, mint Zharradan Marr, a Démoni Hármas harmadik tagja (Zagorral és Rettegett Balthusszal korábbi kalandokban már találkozhattunk). A háttértörténet tizenkilenc oldalon keresztül kígyózik, melynek során alaposan felvázolja a helyszínt. Rengeteg információ szerezhető be, azonban a kalandozónak érdemes ezeket fenntartásokkal kezelniük, ugyanis elég sok veszély vár ránk, és adott esetben feleslegesen nehezítjük meg saját életünket, ha mindent készpénznek veszünk.

Ha a könyvnek van hátulütője, akkor az a nehézsége. Az olvasókat könnyen felbosszanthatják a sok bejárást igénylő helyszínek és a szerencsén múló döntések.

Van néhány végtelen ciklus a kötetben, ami elég hamar fel kell, hogy tűnjön mindenkinek. Ezek egyikében újra és újra szembetalálkozunk egy bizonyos lénnyel, amivel újra és újra meg kell küzdenünk. A Pusztító talán a legnehezebben kijátszható Kaland, Játék, Kockázat kaland, és minden bizonnyal rengetegszer neki kell majd futni a sikeres befejezés érdekében.

Az utolsó találkozás leírása zseniális, a KJK sorozat történelmének legfelemelőbbje. Az olvasó végre megtudja, honnan származik, ami végre elhozza számára a megnyugtató lezárást.
Értékelés: 10 / 10
Minden kétséget kizárólag ez a legjobb KJK könyv. Míg Livingstone remekül megírt, de sokkal inkább tradícionális kötetekkel rukkolt elő, addig Jackson inkább a műfaj határait feszegette. Először bevezette a mágiát [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárában[/url], majd egy legénységgel teljes űrhajót hozott be a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=25]Csillaghajóval[/url] – bár be kell látni, ez nem tartozik a sikeresebb kísérletei közé. [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=14]Az Elátkozott Házzal[/url] pedig (melyben szintén használ sok olyan játékmechanikai elemet, amiből A Pusztító is szemezget) egy igen ijesztő, a sorozatot új irányba indító kalandot hozott létre.

Itt azonban tényleg egészen messzire ment. A háttér már önmagában is felér egy rövid történettel: egy hatalmas elbeszélés, mely rengeteg hasznos információt tartalmaz a kalandról. Ezt követően minden olyan trükköt belezsúfolt a műbe, ami csak az eszébe jutott, ráadásul a biztonság kedvéért még a megszokott 400 pontot is kibővítette egy kicsit.

Ez a kötetek legnehezebbike, tele zsákutcákkal és hasznavehetetlen tárgyakkal. A kötetek nagy részéhez hasonlóan itt is csak egy helyes út van, a megszokottnál nagyobb ívű történet miatt azonban jóval nehezebb azoknál. A történetben van egy kód is, ami kilétünket még nagyobb homályba borítja. Talán nem árulok el sokat, ha azt mondom, hogy a végén mindenre fény derül, bár nem sokkal a befejezés előtt magunktól is rájöhetünk erre.

Mondhatnánk, hogy a változatosság gyönyörködtet, és ebben a kötetben ez így is van: egy földalatti bányából a vadonba, onnan pedig egy városba jutunk, végül pedig a végső leszámolás helyszínére, és ezek egyike sem siettet sehová. Az ellenségek kemények, a vezetőik pedig, akikkel találkozol és akikről hallasz, egyszerűen ijesztőek.

A játék nagy része a szerencsére épül: az elején kockákat dobálsz, nem pedig útvonalat választasz, ám ahogy a karakter egyre
tudatosabbá válik, úgy kerül a játékos kezébe az irányítás lehetősége. Sajnos ez egy igen dühítő része a könyvnek: ha az elején rosszakat dobsz, újra és újra nekifuthatsz a kalandnak, akkor is el fogsz bukni. Ezek a hibás utak persze nem vezetnek túl hosszan, így hamar újra neki lehet futni az egésznekj. Ezen a ponton talán valamivel nagyobb a kísértés a csalásra, mint bármelyik másik könyvben. Végül azonban ez is csak egy újabb újdonság a könyvben.

A borító és a belső képek remekül sikerültek. A sztori légköre kifejezetten fenyegető – az egész kaland során úgy érzi az ember, mintha manipulálnák, nem csak a rossz fiúk, de a szerző által maga a sors is. Egy igazi mestermű a játékkönyvek között. Mindenképpen ajánlott beszerezni.
A Pusztító rengeteg Kaland, Játék, Kockázat toplistán foglalta már el az első helyet, méghozzá megérdemelten. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez a legnehezebb könyv, és ha valaki ezen művön át kezdene megismerkedni a sorozattal, az nagyon gyorsan elvesztené a lelkesedését. Ettől függetlenül igen érdekes és csavaros történettel találjuk szembe magunkat, amit több oldalnyi háttéranyag tesz még színesebbé. Ezzel együtt egy, a világot egyáltalán nem ismerő bestiaként vágsz neki az útnak, és önmagad megtalálásának. Sokféle helyszínre eljuthatsz. Ami a kivitelét illeti, az ellen sem lehet kifogás: a gyönyörű borítótól kezdve a kiváló minőségű papírig minden tökéletes. Minden KJK, vagy játékkönyv-rajongó számára kötelező mű!
hr
2018. május 25. 23:50 | Válasz erre | #118
2018. május 25. 17:35 | Válasz erre | #117
Érdemérem tekintetében a legszivatósabb a békamberes. Nem sejtettem hogy békameberekkel fogok találkozni, hogy úgy mondjam. De az is csak azért, mert messze van a mentési ponttól.
Egyébként nem nagy kitérők, és gyakorlatilag minden kitérő halálpont is, kivéve azt az átkozódós palit.

[spoiler2]397 198 40 68 214(400) 228 74[/spoiler2]

2018. május 24. 21:38 | Válasz erre | #116
Gasztrorovatba csak olyan ételt teszek, amit valójában megkóstolok :) Ilyen szinten nem akartam a fantasyt a valósággal keverni.
2018. május 24. 15:38 | Válasz erre | #115
Szvsz fölösleges volt háromszor benyomni.
Amúgy haha a Puszítós szenvedésedért!
Viszont ha már gasztroblog, vártam hogy a Sárkány Szeme boltosainak kínálatáról valamit. Nem árultak azok ételeket?
2018. május 23. 23:26 | Válasz erre | #114
Nem tudom, mennyien olvassák még a fórumot, de:

Elkezdtem az egyébként közéleti és gasztro témájú blogomban ezekkel a könyvekkel foglalkozni. Erről a könyvről ebben a cikkemben írtam, ha valakit érdekel, olvassa el:

https://velemenyes.blogspot.hu/2018/05/9-es18-eves-korom-kozott-volt-egy-nagy.html
© AXE
2016. szeptember 28. 17:36 | Válasz erre | #113
Sziasztok!
Színes könyvek reneszánsza2.felvonás?

Üdv:AXE
© runner
2016. szeptember 28. 17:26 | Válasz erre | #112
Javított és újraszerkesztett lett a könyv.
Ám a képek elég sötétek, bár ilyen a hangulata...
A főhős Te vagy!
2016. szeptember 28. 17:01 | Válasz erre | #111
Alig várom, hogy A Pusztító színes változatát a kezemben tarthassam. [smiley]awink[/smiley]
Ekrator dela monda!
2015. december 30. 14:48 | Válasz erre | #110
Nagyon izgi könyv lehet, nem tudtam ki járni.
2015. február 10. 10:31 | Válasz erre | #109
A 34. oldalon (háttértörténet) Menyétnyelvűből Menyéthangú lesz, majd visszaalakul Menyétnyelvűvé. :)

A 35. ponton pedig a következő szerepel: \"És ne felejtsd el, hogy a torkában ott a mandulása is. és az biztosan szép pénzt ér...\" Gondolom a mandulása helyett mandulája kellene, hogy szerepeljen.

2015. február 5. 00:45 | Válasz erre | #108
Igen, de halálcsapda és halálcsapda között is lehetnek különbségek...
2015. február 4. 22:18 | Válasz erre | #107
\"viszont nem is a harcok jelentik a fő kihívást…\"
Tényleg nem a harcok jelentik a fő kihívást... hanem a temérdek halálcsapda.[smiley]eplus2[/smiley] Ez se sokkal jobb megoldás...
2015. február 4. 21:42 | Válasz erre | #106
Igaza van Jacksonnak! Nagyon odafigyel, nehogy túl könnyűvé váljon a kaland! :) Szerintem ezzel a kötettel kihozta a maximumot ebből a műfajból. Aki egy Steve Jackson könyvről nem tudja megmondani, hogy az amerikai vagy a brit volt az elkövető, az tényleg laikusnak mondhatja magát a témában. Míg az amerikai Jackson abszolút könnyed, többféle befejezéssel, visszatérési,javítási lehetőséggel ellátott kalandokkal kedveskedett, addig angol barátunk köteteinek nehézsége sokszor a majdnem lehetetlent súrolja. Zseniális, hiszen a nehézség általában nem abban rejlik, hogy legyőzhetetlenre erősíti az ellenfeleket. Itt a Pusztítóban a karakterünk a harci képességeit tekintve elképesztően erős, viszont nem is a harcok jelentik a fő kihívást...
© killmaster (Savanyúhas)
2015. február 4. 18:41 | Válasz erre | #105
A tábla van elforgatva szándékosan! S.J trükk! [smiley]wink[/smiley]
2015. február 4. 15:20 | Válasz erre | #104
Igyekszem megosztani a tapasztalataimat. Szerintem van még egy kis bökkenő a Pusztítóval. A 130-as pontnál 2 választható irány van. Az északnyugati Covenbe vezet az északkkeleti a Bu Fon Mocsárba. Ehhez képest az északnyugatinál feltüntetett fejezetszám (190) a mocsárba vezet, az északkeleti pedig Covenbe.[smiley]fejvakaras[/smiley]
© Zak
2015. február 4. 00:10 | Válasz erre | #103
Ez is teljesen jogos, és ez is olyan hiba, ami elég jelentősen befolyásolhatja a végigjátszás nehézségét. Úgy látszik, jól ismered az angol eredeti könyveket, szóval ha találsz még ilyeneket, remélem megosztod majd őket. Ezt a hibát utólagos engedelmeddel fel is töltöm a \"Hibák a KJK könyvekben\" témába.
2015. február 1. 22:52 | Válasz erre | #102
Üdv!
Ugyanúgy, mint múltkor a Tűzhegy Varázslójában itt is találtam hibát. Az eredeti szabályok szerint az ellenfél sikeres támadása 1 pont sebet okoz, sikeres szerencsepróba esetén 0. Ez nyilvánvalóan szörnyeteg mivoltunkból adódik, az ellenálló kültakaró miatt. A könyvben ehelyett a normál 2-1 sebzési rendszer van feltüntetve.
© taffer
2014. március 19. 09:53 | Válasz erre | #101
Ezt a könyvet csak most pótoltam, és rendkívül tetszett. Ez azért is meglepő, mert a fiatalkori emlékeket nehéz überelni. :)

Az is érdekes, hogy ez időben A pusztítás maszkjai után következő könyv, amit viszont az egyik leggyengébbnek tartok (idegesítően rossz sztori, bosszantó azonnali halálpontok, stb.).

Ebben viszont már a hosszú háttértörténet annyira megfogott, hogy a nehézkes full grafikus pdf formátum ellenére is végigjátszottam (tényleg, ezeket az új kiadványokat nem lehetne szintén epub-ba konvertálni, vagy legalább szöveges pdf-be, amiben a linkek működnek?).

A plusz 60 fejezetpont teljesen indokolt, és még a nehézség is jól van tálalva. Tipikus Steve Jackson-os megoldás, hogy egy biztos halálba vezető út is sok fejezetpontból áll, de ez még mindig jobb, mint amikor azért halsz meg azonnal, mert jobbra és nem balra mentél (lásd A pusztítás maszkjai).

Az mondjuk elég nehéz, hogy gyakran hiába tudom, hogy egy fejezet fontos infót tartalmaz, elfelejtem alkalmazni, vagy nem ismerem fel a helyzetet, ahol használni kéne.

A szövegek kódolása jól sikerült, az ember egy idő után már elég folyékonyan tudja olvasni.
© taffer
2014. március 19. 09:53 | Válasz erre | #100
[url=http://kickass.to/fighting-fantasy-solution-maps-t2614483.html]Itt[/url] megvannak a fordítások angolul.
2014. január 31. 18:37 | Válasz erre | #99
Sziasztok!
Igen, az átkódolásokra gondoltam. Sajnos hiába olvastam el a könyvben a kódfejtésre vonatkozó pontot, nekem így is kínai, plusz ismerem magam annyira, hogy úgysem lenne hozzá türelmem :-)
Régebben írták páran, hogy nekik megvannak ezek a szövegrészek, bízom benne, hogy megszán valaki :-)
© runner
2014. január 30. 19:54 | Válasz erre | #98
Gondolom arra gondolsz, amiket át kell kódolni.
Elején nehéz, de aztán könnyű már olvasni.
De nincs meg külön magyarul...
A főhős Te vagy!
2014. január 30. 19:00 | Válasz erre | #97
Milyen fordítások?
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2014. január 30. 16:09 | Válasz erre | #96
Sziasztok!

Valakinek megvannak esetleg a fordítások, akitől elkérhetem pm-ben, mielőtt kifolyik a megmaradt agyam is és rituális körülmények között el kelljen égetnem ezt a csodával határos könyvet? :-)

Köszi előre is!
2013. december 27. 14:20 | Válasz erre | #95
© AXE
2013. december 27. 09:49 | Válasz erre | #94
Egyébként van valami nélkülözhetetlen a bányában,amit csak ott lehet beszerezni?

Üdv:AXE
© AXE
2013. december 26. 18:10 | Válasz erre | #93
© AXE
2013. december 26. 17:55 | Válasz erre | #92
Sziasztok!
Szerintem aki(1.Kaliforniai Visszaszámlálás)vállalta,hogy a terroristák robbantása előtt lemászik egy austini olajbányába és 9évnyi viszontagság után élve kimászik a felszínre,majd ezután véletlenül betéved az elátkozott bányába(2.A Pusztítás Maszkjai)ahol miután minden szükséges tárgyat összeszed,kifilézi az eszetlen Nandimedvét,majd egy lépéssel később kikeveredik a szabadba,annak nem jelenthet nagy kihívást a könyvben szereplő bánya.

Üdv:AXE
2013. november 7. 17:58 | Válasz erre | #91
Élőholtak Szigete, esetleg a Nekromanta Éjszakája!
© AXE
2013. november 7. 17:28 | Válasz erre | #90
Élet a Pusztító után:
Éjféli tolvaj
A Nekromanta Éjszakája
Az Élőhalottak Szigete
A Kétélű Jóslat
Zombik Vére
Javaslatokat kérek,hogy melyik nyerje a februári versenyt!
2013. április 7. 21:44 | Válasz erre | #89
Két dolognak örülök, de nagyon. Az kisebbik örömöm az, hogy neked is tetszett a könyv. A nagyobbik pedig... jól megszívatott[smiley]nyes[/smiley][smiley]nevetes2[/smiley][smiley]nevetes1[/smiley]
2013. április 7. 21:02 | Válasz erre | #88
Egy közepes idegbaj kíséretében jelentem végeztem a könyvvel!!!

Képek,illusztrációk:Nekem bejönnek a képek a könyvben,és igazából a borítóval sincs különösebb problémám,ellenben bizonyos főszereplők hiányával igen.

A könyv maga: Hatalmas gratuláció a kitartásért és a profi munkáért ami a könyv magyarítását,kódolását,stb illeti. Pár apró hiba van,de nem számottevő.

Háttér: amikor megláttam már tudtam,hogy itt nem egy délután alatt kipörgetett könyvről lesz szó. Számomra felemás a történet.Nagyon sok mindent és sok mindenkit említ meg a könyv,és közülük sajnos sok olyan van aki abszolút mellékszereplő,és nem is nagyon találkozunk vele.Olvasgattam a kommenteket,és nem nagyon említi senki,de nekem nagyon hiányzott az hogy nem lehetett elmenni festőfüvesdre. Ha jól emlékszem annyit tudunk meg,hogy vagy a föld alatt van,vagy a fák tetején.Azt hittem majd a történetben oda is eljutok,és vmi szupertitkos infot mondanak majd ott nekem,ehelyett ez le lett zavarva pár fp-ban az erdőben azzal a Menyétnyelvű Elffel. Nyilván kellett a hely a kétszázharminchat instant halálpontnak... Bár rengeteg az info nagyon lightosan utal csak bizonyos dolgokra,és azok is szinte mind homályosak.

Történet: Érdekes.Jól megcsinálta Jackson hogy szépen fejlődünk,az egyszerű tárgyak \"szörnyszemmel\" való ábrázolása is nagyon bejött.A bánya hatalmas sz*patás,tuti nem találnék ki mégegyszer onnan. Egyik este múlt héten kb két órát lapozgattam,és írogattam,és rajzolgattam,aminek az lett a vége hogy bármerre mentem meghaltam,és gyakorlatilag másnap UGYANONNAN kezdhettem neki a kalandnak.[smiley]falbav[/smiley] A bányának rettenetesen nyomasztó hangulata van alig vártam,hogy kikerüljek onnan. Az is érdekes,hogy kikkel találkozol ott,és mit csinálsz velük,hiszen ez a végén új értelmet nyer.A második fele a könyvnek már más tészta. Ez is rettenetesen nehéz,viszont ha sikerül jó irányba indulni az elején akkor azért annyira nem vészes. Azt néztem hogy a végigjátszása nem is olyan hosszú,csak hát nagyon sok a félrevezető mellékszál.Én például a gyakorlótéren nem is voltam pedig az is egy fontos része a történetnek.Dree nagyon rideg lett és ha jól tudom nem is lehet élve kikerülni onnan.Ahogy már említettem Festőfüvesd live,és Szivárványtavak live nagyon hiányzott. Viszont én azt mondom miután odaadtad az evezősdudvát már nem olyan vészes.Ott ellátnak infoval,és egy kis ésszel és átgondoltsággal viszonylag hamar a végére lehet érni a könyvnek. A vége nem igazán nyerte el a tetszésemet két okból. Először is nem lehet Marr-al megküzdeni,ezáltal megölni.Másodszor az hogy szétzúzom a kaput az egy dolog,de hát tudjuk hogy az ilyen űbervarázslók nem arról híresek hogy emiatt felvágják az ereiket,hanem visszatérnek később. (lásd Zagor) Az hogy visszaváltozol emberré,és végülis megtudod hogy mi fán termett az egész történet viszont szerintem kárpótol sokmindenért. 100% hogy fogok még vele játszani hiszen kitalálni a bányákból megint nagy kihívás lesz,és szabályosan végigvinni sem kevésbé. Bár megszenvedtem vele örülök hogy a gyűjteményem részét képezi.




2013. április 1. 09:59 | Válasz erre | #87
Lesz még idegbajban részed...[smiley]crazya[/smiley]
2013. március 31. 23:25 | Válasz erre | #86
Küzdöttem derekasan,de meghaltam. Kicsit visszalapoztam,és rájöttem hogy CSAK arra nem mentem ahol meg lehet kapni a kulcsot a kódokhoz... Eléggé egyedülálló amit eddig olvastam,de hát erre lehetett számítani.Kíváncsi vagyok hogyan tovább,és hogy mi fog kisülni ebből.[smiley]pardon1[/smiley]
2013. február 13. 14:58 | Válasz erre | #85
Akár azt is el lehet képzelni, bizony ám!
2013. február 13. 14:30 | Válasz erre | #84
A szörny amelyek mi vagyunk eleve pikkelyes!Plusz a hátán tarajos és behúzhatóak a karmai.Azt hiszem ennyi info van róla!
A zabálónak(amely mellesleg a 88-as fp.-nál ábrázolva is van,csak kissé másként)pedig kísérteties,fehér szemei,tűhegyes fogai vannak és gubancos szőre,amellett hogy \"hozzánk\" hasonlóan egy nagy darab,\"agyatlan\",ragadozó állat!Könnyen lehet hogy ő is egykori társaink egyike,egy kis mágiával(marrangha)átalakítva![smiley]miaz[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2013. február 13. 13:35 | Válasz erre | #83
Én meg azt hittem, hogy azok mi vagyunk[smiley]nyes[/smiley]
2013. február 13. 11:41 | Válasz erre | #82
Most hogy végre sikerült megszerezni a Sárgakő bányák térképét,ismét beleástam magam eme kalandba!Valahogy eddig átsiklott rajtuk a figyelmem,de ebben a fordításban is akad egy-két hiba!
A 205-ös fp.második és harmadik mondata lényegében értelmetlen!Illetve a hobbitoknak nem a talpa(sole)szőrös,hanem a lábfeje(foot)!
Közben rájöttem mit is ábrázol az új kiadás borítója!A zabáló(devourer)nevezető szörnyet!Kicsit ciki hogy ez eddig nem esett le![smiley]circling[/smiley]

Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. november 27. 12:00 | Válasz erre | #81
Egy újabb dolog amiben eltér a véleményünk!Én Zagort semmivel sem tartom kidolgozottabnak Zharradannál,sőt!
Érvelés:mit is tudunk voltaképpen Zagorról?X esztendő homály,majd együtt tanul Balthus-szal,Zharaddannal.Komolyabb hatalomra szert téve kinyírják mesterüket,visszatérnek ény-allansiába,majd különválnak útjaik.Zagor elfoglalja a tűzhegy belsejében található törpe bányákat,és ennyi!Igaz hogy az ő likvidálásával indul a sorozat,de az semmit sem magyaráz!Elvan a hegy gyomrában a kincseivel és ennyi.Ja,akárhányszor kinyírják,ő visszatér.Kicsit erőltetett szerintem,de mindegy!Ettől nincs komolyabb múltja,nincs jellemábrázolása,élből belőhető személyisége!A Tűzhegyből még az sem derül ki hogy mitől annyira gonosz ő lényegében,csak bemész és kinyírod!
Balthus a legjobban kidolgozott ezen a téren,a leginkább élő karakter!Neki a nagyapja építette a fellegvárat,amit később az apja örökölt.Kilogikázható hogy itt egyfajta gonosz harcos-mágus dinasztia ténykedik,nyilván nem véletlen iskolázták be az ifjú Balthust Volgerához!Ő céltudatosabb,és türelmetlenebb!Nem várta ki hogy apu beadja a kulcsot,hanem rásegített erre,hogy kapásból ő legyen a grandmaster flesh!Megnősült-azaz az utódlásra is gondolt-és késlekedés nélkül meg is tervezte a Fűzvölgy lerohanását!Ráadásul a Káosz végén sokkal komplexebb a Balthus-szal való interakció,amiből a személyisége is jobban kidomborodik!
Zharradannak a Pusztító háttere szintén jócskán ír a múltjáról,és bár a vele való találka tény hogy nem olyan színes mint a Balthus-os,de a Zagorétól még ez is több!Számomra ő is kidolgozotabb,élőbb karakter,leginkább csak a képet hiányolom róla,mert a borítós nem meggyőző és nem bejövős számomra!
Azt viszont mindenképpen hozzátenném hogy számomra sem alapfeltétel minden főgonosz teljes kidolgozása,bár egyeseknél elvárok valami minimálisat!Ha megvannak a nekem tetsző alapjai,az szimpatikusabb,de hagyjunk valamit a saját fantáziánknak is!Balthus,Zharradan,Razaak,Malbordus,a Főmágus kb.pont ez a kategória!Scharelláról,Zagorról,Csontos Zanbarról viszont jobb lenne többet tudni!De pl.a Gyíkkirály esetében nem várok el több infot!
\"A dimenzióváltásról annyit, hogy azért az egy képzett varázslónak sem egyszerű ám!\"
Ez honnan jött?Mivel nem tudok egységes Titán szabálykönyvről ami leírná mi hogyan működik!És mivel ilyen nincs,valószínűsíthető hogy azonos mágikus hatás elérésére több,eltérő verzió létezik!Magyarul Zharradan nem feltétlen úgy vált dimenziót mint pl.Razaak!
A lényeg hogy ez nem lehet a kidolgozottsága ellen szóló érvelés!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. november 26. 22:09 | Válasz erre | #80
Akkor ajánlom neked a Zagor.hu lexikonát is, ott is van pár mondat Zagorról, és igen valóban a játékkönyvekre gondoltam, ahol el lehet csípni egy-egy információt. Hogy mitől kidolgozottabb Zagor, mint Zharaddan Marr? A válasz itt is a részletekben rejtőzik. Az utóbbinak van egy aránylag tisztes múltja, de ezen kívül semmi. A történet nem igazán szövi át őt... Zagor múltja ugyan kissé rejtelmesebb, de a jelene átszövi a Tűzhegyet. Ha tényleg behatóan tanulmányoztad a könyveket, ahogy állítod, akkor ebben talán egyetérthetünk.
Kidolgozás és információ... A kettő nincs meg egymás nélkül! Leírhatom én, hogy milyen ruhát visel Zagor, és hogy képes alakot váltani, meg átkozni rendesen, de ezt minden jobb képességű varázsló tudja. Na de ha ezt ügyesen elhelyezik egy történetben, ami ugye többé-kevésbé harmonizál is az adott hellyel, arra már rá lehet mondani, hogy jól kidolgozott. Vagy mint ahogyan Rettegett Balthusról is megtudhatsz pl a könyvtárból néhány dolgot.
A dimenzióváltásról annyit, hogy azért az egy képzett varázslónak sem egyszerű ám! Sőt talán az időutazás mellett az egyik legnehezebben végrehajtható varázslat. Egyébként Zagornak legalább több szobája is van a Tűzhegyben és ugye a könyve segítségével uralja az egész helyet. Erre itt van Marr varázsló, aki túl azon, hogy átváltoztat bennünket mágiájával, még a dimenziókapuját sem olyan egyszerű bezárni. Leginkább talán tényleg az zavar benne, hogy míg a Démoni Hármas másik két tagja odaáll elénk, és kard ki kard vagy épp varázspárbaj segítségével legyőzhető, addig Marr piszkosul kilóg ebből a sorból. Na persze Steve Jackson nyilván így álmodta meg, és ki vagyok én, hogy bíráljam őt...[smiley]pardon1[/smiley]
2012. november 26. 20:51 | Válasz erre | #79
Próbálok mondatról mondatra válaszolni hogy legyen egy szerkezete ennek az eszmecserének,mert nekem úgy tűnik kezd elveszni!
1)Nyugodt szívvel állíthatom kellően beleástam magam mind a trilógia,mind a Káosz fellegvára sztorijába,és nyugi,a jelenlegi témánkat illetően is!Hülye sem vagyok,mégsem \"értem\" mire gondolsz amíg nem adsz konkrét választ,mert nem vagyok gondolatolvasó!
2)Ezzel a mondatoddal teljesen egyet értek,de ez még így önmagában nem jelent Balthusról,Zagorról a Zharradanétól több információt!Egy példával szemléltetve,legyen mind a hármukról 100 egységnyi info;attól nem lesz több az egyiké a másikkal szemben hogy az 5*10+10*5 adagban van közzétéve,míg amaz mondjuk 2*50-ben!Maximum azonos mennyiségű információ sok kisebb leosztásban többnek tűnhet!
3)Sarkított a mondatod,így az csak féligazság!Igen,benne van az összezavarás miatti rizsázás is,de az már erős hogy maga az egész háttér leginkább arra szolgálna!
4)Mint az az eddigi szövegemből kiderülhetett,nem csupán a Titánból \"indultam ki\"!Az az alap,az összekötő kapocs,de nyilván hozzávettem azon,már említett KJK-okat is amelyekben karaktereink szerepelnek!
5)Itt most magadnak mondassz ellent,vagy mi?Az hogy melyikről mennyi az info,ill.melyikük mennyire kidolgozott karakter,bár nem független fogalmak egymástól,de nem is azonosak!Csak hogy ne keverd őket,ez ne legyen kibúvó!Balthust én is kidolgozottnak tartom,de Zagort már nem annyira!Egyrészt túl sok info nincs róla,azaz nem tudom te mennyivel tudsz többet róla mint Zharradanról(?),másrészt jelleméből sem jön le túl sok!Vagy te milyen határozott személyiségjegyekkel írnád körül?
6)Némi ellentmondást vélek felfedezni a harmadik mondatoddal!Szóval mégiscsak kiderül ez az,talán több is mint Zagorról,nem?Hogy mit keres egy másik dimenzióban?Ezt az utolsó mondatoddal saját magadnak válaszolod meg![smiley]nevetes1[/smiley]
De ilyen alapon mit keres a Főmágus a magántornyában?Mert erre a válasz kb.ugyanaz!Vagy Balthus úgyszintén mit keres egy torony legtetején lévő szobába,kódzáras ajtóval bezárva?Vagy Zagor egy hegy legmélyén egy kincsesláda szomszédságában?Ő pl.hol étkezik,tisztálkodik,végzi kis és nagydolgát?[smiley]wow3[/smiley]
Látod ilyenek ezek a varázslók![smiley]fantasy-27[/smiley][smiley]fantasy-28[/smiley]
Balthusnak legalább van felesége!
Szóval mennyivel van több info Balthusról,és Zagorról mint Zharradanról?Ill.mitől kidolgozottabb Zagor?(Mert Balthus valóban az!)
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. november 26. 20:17 | Válasz erre | #78
Hát ha alaposabban beleástad magad a Zagor trilógiába és a Káosz fellegvárába, akkor érteni fogod mire is gondoltam. Sok apró információ rejlik ezekben a kalandokban amiből lehet következtetni rájuk, erősségeikre, gyengéikre stb. A Pusztítónak hiába novella hosszúságú a háttere, az leginkább arra szolgál, hogy teljesen összezavarjon. Igaz, ha te magából a Titán című könyvből indultál ki, akkor valóban szegényes lenne az információk tárháza. Picit kutatni kell, én megtettem ezt még annak idején, amikor ezekkel a könyvekkel ismerkedtem. Persze a \"jóval több\" információt képletesen értsd, mindenesetre én Zagort és Balthust is kidolgozottabb és érdekesebb karakrernek tartom. Persze tény, hogy a Pusztító hátterében Zharradan Marr múltjáról sok dolgot megtudhatunk, de azt nem, hogy mit is keres egy másik dimenzióban, és hogyan is uralja onnét a Vezérgályát. Na igaz, ő mégis csak mágus, mit neki egy ilyen kaput nyitnia a Titánra...[smiley]fantasy-sorcery-01[/smiley]
2012. november 26. 17:57 | Válasz erre | #77
Zharradanról csak azért van annyi info a Titánban amennyi,mert az előbb készült el és lett kiadva,mint a Pusztító!Feltehetően léteztek már azok az alapok amely alapján meg lehetett említeni Zharradant,sőt bevenni Balthus és Zagor mellé harmadiknak,maximum Jackson nem akarta ellőni még a nagy poén(já)t vele kapcsolatosan,és állították be potenciálisan halottként!Ezt kárpótolni hivatott a Pusztító pazar háttértörténete,amiben pedig már a Titánban lefektetett alapok köszönnek vissza!
De arra kíváncsi lennék hogy mivel tudtál meg többet Balthusról,vagy akár Zagorról?Szerintem semmivel se,ugyanis nem hiszem hogy jóval több információ lenne róluk![smiley]awink[/smiley]
Sőt,nekem úgy tűnik Zagorról van a legkevesebb!
Ettől függetlenül várom a választ!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. november 26. 11:27 | Válasz erre | #76
Eddig én is csak egyszer játszottam ki, annyira oda kell rá figyelni.
Szerintem is jó az új borító, csakúgy mint a régi.
Valóban Marrt jobban ki lehetett volna bontani, akár készülhetne róla még egy könyv...
© killmaster (Savanyúhas)
2012. november 26. 10:37 | Válasz erre | #75
Hát erre a könyvre mondanám azt, játsszon vele minden magát profinak kikiáltott kalandor, aztán rájön, hogy a szivatásnak se vége se hossza! Szóval ha létezik lehetetlen küldetés, akkor ez az! Ugye Zharradan Marr a Démoni Hármas egyike (Balthus és Zagor mellett), és pont ő lett a legismeretlenebb. A Titán is csak annyit ír róla, hogy a Holdkő Domboknál látták utoljára, és remélik, hogy már nem is él! Hát nincs olyan szerencsénk! Viszont míg Zagorról és Balhusról elég sok mindent megtudtunk, róla szinte semmit! Kicsit úgy lóg a levegőben... Mint főgonosz karakter sem igazán tetszik, a Démoni Hármas másik két karaktere mellett elszürkül. Én sokkal emberibb és jobb főgonosznak tartom a Főmágust, aki tényleg jól berendezkedett a kis várában, és olyan udvartartása van, amit az Óvilág összes királysága megirígyelhet. Lehet másoknál nagy kedvenc a könyv, nálam inkább a ritkábban olvasottak közé került be...
2012. november 26. 10:06 | Válasz erre | #74
Úgy vélem kiforrott már a véleményem a könyvről annyira hogy jöhet a kritika!
Mindenek előtt megjegyzem,ezt a könyvet vártam a leginkább!Annyi felemás,de inkább pozitív kritikát olvastam el a művel kapcsolatban az évek során,hogy ritka kivételes módon keltette fel a kíváncsiságomat!Pláne hogy az egykori magyarul is megjelent sorozatból kimaradt,és a tipikus Jackson-i stílust így is tutira lehetett venni az anyagot illetően!
Rögtön azzal kezdeném hogy egytől-egyig gratulálok mindenkinek aki részt vett abban a munkában hogy mára már színvonalas formában,magyarul olvashatjuk eme könyvet!Megdöbbentően jól sikerült,és nem kis meló lehetett(főleg a kódolt szövegek magyarítása)!Óriási űrt töltöttetek be ezzel srácok!Szóval le a kalappal![smiley]worship[/smiley][smiley]eljen[/smiley]
A borító:én bírom Ian Miller elvont munkáit,és ez a műve bár nem a legjobb,egyáltalán nem is rossz!Igaz én Zharradan Marrt nem ilyennek képzeltem el,és nem ilyennek képzelem most sem,hangulatilag roppant nyomasztó,pszichopata mű ez,valódi 80-as évek stílusban!Ennél a könyvnél kivételesen az új kiadás borítója is tuti lett!Bár hangulatában gyengébb szerintem,maga a kép összességében talán még jobb is kicsit!
A belső illusztrációk inkább már \"tűrhetőek\" kategória.Van egy-két kiemelkedőbb(talán az ophidiotaurt ábrázoló a legjobb!),de összeségében nem nagy durranás egyik sem,Alan Langford tud(ott) ennél sokkal jobbakat is,lásd Gyíkkirály szigete!Leginkább a főszereplők ábrázolásai hiányoztak!
Az az alaphangulat amit így önmagukban a képek még nem igazán adnak meg,hamar bepótolódik a könyv kivételes háttértörténetével!
Ezt már nevezem,panasz nem lehet,mintha a Titánt olvasná az ember!
Aztán maga a kaland is egészen egyedi,rendhagyó!Ostoba szörnyként startolva kell visszaküzdeni magunkat eredeti mivoltunkká!Ezt Jackson amennyire reálisan csak lehetett megoldotta,de itt jön az első komolyabb bibi is,ez számomra szintén a hangulat rovására ment!
Nyilván más egy ilyen szörny szemén keresztül a világ,mint egy szimpla kalandorén keresztül,ebből a szempontból jó a megvalósítás,csak nekem unalmas is!Azzal együtt hogy baromi nehéz mindemellé,egyszerűen fárasztóvá válik a könyv,és mindez az élvezeti értékéből von le,hiába az eredetiség,és a kreatív megvalósítás!
A bányán kívül már jobb a helyzet egyébként,nekem az a rész jobban tetszett!
Jackson nem mellesleg nagyon alapos,kivételesen ügyel a részletekre,amitől egyrészt nagyon él a világ,és ez óriási pozitívum,másrészt visszaköszönnek korábbi munkáinak hangulatai is,ami már nem annyira!Nekem elsősorban a KJV sorozat-abból is legjobban a Királyok koronája-és Az elátkozott ház hangulata ugrott be többször,már csak tematikáját,túlbonyolítottságát illetően is!Mintha minden Jackson könyv sajátossága lenne hogy a helyes utat ismerve egyik sem nehéz kaland,sőt,de mire megvan ez a helyes út addigra vért izzad a szerencsétlen játékos!
Összességében egy jól kidolgozott,nagyon eredeti,korrekt sztori ez,de túlbonyolítottságában rejlő nehézsége,és az emiatti hangulatzuhanása miatt nem egy csúcsmű!Ráadásul kezdőknek sem igazán ajánlott!Csak már szörnyeteggé vált szörnyvadászoknak![smiley]fantasy-dragon-08[/smiley][smiley]crushed-6[/smiley][smiley]Clay-Golem-icon[/smiley]
Így a nagyon várt könyv számomra enyhe csalódással hozta csak a vártat!10/8
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. november 3. 13:31 | Válasz erre | #73
Nekem nagyon nehéz volt ez a könyv, viszont kreatív a storry.
2012. szeptember 21. 18:47 | Válasz erre | #72
Nem kell utánanéznem,mert az említett dologra tökéletesen emlékszem!Viszont az nem volt vita!Inkább eszmecsere,mert ugyan eltérő véleménynyilvánítás volt,de mindenféle győzködés nélkül!
Ráadásul mintha néhány felvetésem megválaszolatlanul maradt volna![smiley]whatever[/smiley]
Lényegében véleménymonológoztam már ott a végére,amelynek egy részére tőled speciál most érkezett válasz,és ide![smiley]awink[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. szeptember 21. 17:58 | Válasz erre | #71
Konkrétan a Káosz fellegvára borítója kapcsán nem értettünk egyet, majd nézz utána abban a topic-ban... Talán az is szóba került, hogy egy könyv borítója mennyire határozza meg a történet jellegét. Mennyire fontos, hogy egy KJK könyvnek milyen a borítója? Ugye aki, KJK könyvet keres, az nem a borító alapján fog válogatni, hisz ha igazi rajongó az a története miatt veszi vagy épp nem veszi meg. Valahogy mégis az olvasóra gyakorolt összhatás úgy teljes, ha egy igényes borítójú könyvet tarthat a kalandor a kezében. Persze kinek mire van igénye, ez személyenként változik, de én kifejezetten szeretem, ha a borító valahol kapcsolódik a történethez. Hiszen így kapunk még egy képet a belsőkhöz, ami segít elképzelni és teljessé tenni a kalandozásunk. Konkrétan itt a Pusztító címlapján eléggé jól feszít ez az izmos teretmény...
2012. szeptember 21. 16:39 | Válasz erre | #70
Az eredeti Pusztitó olyan retrós, nekem tetszik. Szinte az összes régi boritó jó, egyedül az Országút harcosa tűnik gagyinak kicsit.

Nekem az nem tetszik, hogy az új zombis könyvvel megint egy új design vette kezdetét, ami nem illik sehova. És nem is látszik rajta elsőre, hogy játékkönyv lenne. :(
2012. szeptember 21. 16:14 | Válasz erre | #69
Velem vitáztál borító ügyben?Mikor is konkrétan és melyikről mert erre nem emlékszem?
Mellesleg ennél a könyvnél mind a régi mind az új borító tetszik!Még a Hóboszi új borítója egy kiugróbb darab,meg az itt a Nekromanta éjszakájához felhasznált Haláltalizmáné,a többi vagy okés lenne,csak legfeljebb kevésbé hangulatos számomra mint az elődje,vagy kimondottan gyenge darab(ebből van több)!
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!