Zagor.hu
Zagor.hu fórum
1. könyv: A Sárkány szeme
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
 
[b]Borító[/b]
Egy sárkány szeme van rajta! Nahát! Kár, hogy semmi köze az eredeti műhöz. Nekem ez a borító inkább alibizésnek tűnik.

[b]Grafikák[/b]
Nagyon szépek – itt már a tónusozásra és az árnyékolásra is fokozottan ügyeltek! Fejlődik a sorozat, fejlődik…!

[b]Történet[/b]
Nem nevezném eredetinek, szokásos kincsvadászos balhékeresős sztori – valahol Fang városának közelében (igen, itt játszódik a Halállabirintus és a Bajnokok Próbája is) van egy titkos föld alatti üreg egy értékes kinccsel: az aranysárkánnyal. Eddig semmi extra, de a java csak most jön: a küldetéssel egy Henry Delacor nevű tolvaj bíz meg. Szerezd meg neki az aranysárkányt, ám ehhez szükség van két smaragd szemre, amit a helyükre kell pattintani, mielőtt lenyúlnánk a kincset, máskülönben kanyec. És hogy biztosan ne verd át őt, lassan ható mérget iszol a küldetés elején. Csak a biztonság kedvéért, tudjátok…szóval az unalmas, ízetlen kincsvadászos sztorit azért ízlésesen megfűszerezték nekünk!

[b]Nehézség[/b]
Elég könnyű. Nagyon hasonlít a Tűzhegy Varázslójához; a smaragdszemen kívül kulcsokat, és rejtvénynek álcázott kulcsokat kell összeszedegetni, hogy bejuthassunk az aranysárkányhoz. Mondom, tiszta Tűzhegy Varázslója. Életerő-növelésből van elegendő, a harcok sem nehezek, fel lehet szedegetni speckó fegyvereket és hasznos tárgyakat is, amikkel simán elkerülhetjük a macsóbb ellenfeleket, mint pl. a Fekete Sárkány. Ezúttal is van társunk – egy mókás, Littlebig (Kicsinagy) nevű Törpe – és ezúttal végre nem veszítjük el őt, végig ott lesz a kalandjaink során velünk, és ő is beszáll harcolni! Na ezt már szeretem!

[b]Főellenség[/b]
Most ide mit írjak? Henry Delacor-t, akit meg se kell ölni?

[b]Ami tetszett[/b]
Kezdetnek például a rajzok. Aztán az is nagyon szimpatikus dolog volt, hogy végre hasznos társunk akad, és a könyv nem követ el mindent, hogy elveszítsük őt, mindamellett egész jól megcsinálták Littlebig figuráját, nem egy ólomgolyó amit magaddal vonszolsz a lábadon, hanem aktívan harcol, és tipikusan „törpésen” beszélget is veled. Van elegendő utánpótlás életerőből, akad itt is csúcsfegyver (koponyahasogató kard), a szerencsét se kell túlzottan használni. Az ellenfeleknél megvan a nagyszerű átmenet a futószalagon gyártott goblinorkcsontváztrollzombi-kreációktól a könyv saját, egyedi teremtményeikig. Van Niblick, gonosz varázsló, kígyóboszorkány, Gremlin, alakváltó. Aranyat bőségesen lehet gyűjteni, és szerencsére itt fel is lehet használni őket vásárlásra egy kereskedőnél, vagy egy Pia nevű asszonynál, aki – minő meglepetés! – italokat árul (nomen est omen). A könyv befejezése is szintén dícséretet érdemel.

[b]És ami nem[/b]
Hátöööö, sajnos nagyon látszik ezen a kiadványon, hogy nem hivatásos fordítók készítették (bár ahogy elnéztem, ők se jobbak), vannak igen béna módon lefordított részek, amire nincs mentség. Ilyet, hogy az „emeráld”-ot nem tudták smaragdra lefordítani, képtelen vagyok elhinni, a legbénább szótárban is ott a definíciója. Vagy például hogy a villámcsapás „feltölt”, amikor eltalál…mi vagyok én, akkumulátor? Az óriáspók leírásánál is találtam egy vicces dolgot: „A tetemeden akar ünnepelni”. Pezsgőt nem kér hozzá esetleg? Ezt leszámítva a fordítással nincs gond, bár elírás így is akad (szóközhiány, írásjelhiba) néhol.
Sajnos sokkal több a játékhiba: a kiszabadított dzsinntől persze nem lehet a smaragdszem párját kérni, ááá az túl egyszerű lenne. Néhány tárgynak meg gyakorlatilag csak annyi a szerepe, hogy legyen valami a kalandban (például egy fatégla – micsoda véletlen, hogy egy kisfiúnak pont az kell!), úgymond „kitölteni a hézagokat”. Egy fatéglánál nem nehéz elképzelni valami hasznosabb tárgyat :D
Aztán ott van a kaland végén az a feladvány, ahol fegyvereket kell a falban kihúzogatni, de nem mindegy, milyen sorrendben – még csiszolt köveket is kell szerezni amikre rá van írva a sorrend! Ez egy annyira erőltetett, kínban született „csakazértislegyenvalamiavégére” szarozás, gyakorlatilag kombinációs zár, csak elmaszkírozva. Ordít róla, hogy mennyire utolsó erőfeszítéssel kitalált hülyeség…ne értsetek félre, nem azzal van a bajom, hogy az Aranysárkányhoz szükség van ilyen feladványra, hanem hogy ennyire fantáziátlan, és erőltetett, hogy fegyverek vannak a falban, és azokat kell kihúzni sorrendben. Nemár, hogy annyi fantáziadús ötlet után egy ilyen silány pót-vacak a nagy csattanó a sárkány előtt!
Mit lehet elmondani a Sárkány szeméről? Gyakorlatilag egy ízesebb kiadású Tűzhegy varázslója, de az utolsó feladvány nagyon nyomorékra sikerült. Kár, pedig maga a könyv egész jó.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Imádom a borítót. Nehéz lenne ennél egyszerűbbet kitalálni, de épp emiatt hatásos. Ha valamibe nagyon bele akarnék kötni (és már miért ne akarnék), akkor az az lenne, hogy talán kicsit túlzás a homályosítás a sárkányszem körül.

[b]Illusztráció[/b]
Nem nagyon értettem, miért lettek a többi könyvhöz képest ilyen fakók a rajzok. Ez amolyan grafitceruzás hatást kelt, amit mondjuk egy idő után teljesen megszoktam. Az alkotások hangulatosak, és jól kidolgozottak. Van cuki, köldökpiercinges lány (naná, hogy vele kezdem, 393.), viccesen ripacs gonosz varázsló (354.), tetszetős gremlin rajz (343.), de szinte mindegyik tetszett.

[b]Háttértörténet[/b]
Már akkor a hideg rázott a sablonosságtól, amikor a hátoldalt elolvastam. Livingstone a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2][i]Tűzhegy[/i][/url] folytatása mellett megint egy igazi, régimódi, oldschool játékkal lepett meg minket. Egy ivóban egy Henry Delacor nevű ipse mesél nekünk egy értékes kincsről. Egy aranysárkány szoborról van szó, melynek két emeráld szeme van. A szemeket külön kell megtalálni, nélkülük a tárgy érintése halálos lenne. Ő szerencsésen rálelt az egyikre, de nem kíván visszatérni a földalatti labirintusba, ahol kincs többi része található. Mi vállalkozunk a dologra, mire megitat velünk egy lassan ható mérget. Ez számára a biztosíték, hogy visszatérünk hozzá legkésőbb 14 napon belül (mivel csak ő rendelkezik az ellenméreggel), és akkor osztozhatunk a zsákmányon. Miután lenyeltük a löttyöt, elmondja, merre is van a hely, és útnak indulunk.

[b]Rendszer[/b]
A mű 407 fejezetpontból áll (úgy tűnik Livingstone épp kicsúszott a keretből), de ezen kívül se a könyvben lévő térképnek, se a méregnek nincs játékbeli szerepe, szóval minden a hagyományos szabályok szerint zajlik.

[b]Eredetiség[/b]
Nos, ilyen nem nagyon van. Ennél ősibb felütést (kincset kell megkeresni! föld alatti labirintus!! ivóból indulunk!!!) művészet lenne alkalmazni, és később sem nagyon ér minket meglepetés. Azon meg tényleg felröhögtem, hogy egy erdészházból nyíló csapóajtón keresztül jutunk le a szövevényes kazamatarendszerbe, ahol egy kisebb civilizáció él. Azt mondjuk már gyerekkoromban sem értettem, hogyan tengeti mindennapjait a folyosókon a különféle szörnyekkel együtt a kereskedő, a festőművész, és a többi normális ember.
Nem igazán hemzsegnek az unikális lények. Van boszorkány, ogre, pók, vámpír, dzsinn, stb. De ha szemfülesek vagyunk, belefuthatunk egy-két utalásba, például megtalálhatjuk Razaak gyilkos kardját, a Pokoldémon pedig mintha egy az egyben az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=14][i]Elátkozott Házból[/i][/url] lépett volna elő. Az útitárs elem is jópárszor előtt klisé a játékokban: itt Littlebig, a szokványos törpe karakter csatlakozik hozzánk idővel. Sajnos ő meglehetősen sótlan és unalmas figura lett, sokszor teljesen meg is feledkeztem róla, hogy velem van. Mennyire más volt mondjuk Borri a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=17][i]Varázsló kriptájá[/i][/url]ban, a sok hülyeségével…

[b]Kihívás[/b]
A könnyű könyvek közé tartozik. A harcok nem nehezek, kevés az azonnali halál, kevés a szívatás. Azt kell mondjam, hogy kell ilyen is, egy szadistább kaland után kifejezetten üdítő lehet. Az emeráld szem az egyetlen megtalálandó cucc (mondjuk elég jól el lett dugva), ami nélkül nem fejezhetjük be a küldetést. Ezen kívül van öt különböző kulcs, de ha hiányzik pár, és szerencsénk van, akkor még simán túljuthatunk a végén. Nekem kifejezetten bejön, hogy nem attól függ a sorsunk, hogy benéztünk-e egy ládába az X-ik szobában.

[b]Főgonosz[/b]
Érdekes módon pont egy ilyen típusú játékba illene a legjobban, de sajnos nem nagyon találjuk. Van mondjuk egy fekete sárkány (nagyon durva harcértékekkel), de vele nem muszáj megmérkőznünk, meg ott lesz a végén Delacor (jaj, most elmondtam, mi a nagy csavar a végén… tegye fel a kezét, aki ezt nem tudta előre már a Háttértörténet elolvasása után). A győztes fejezet amúgy a 400-as maradt.

[b]Hangulat[/b]
Folyosó – ajtó – folyosó – ajtó. Azt hiszem, ezzel össze is foglaltam a [i]Sárkány szeme[/i] lényegét. A dolog amúgy tényleg erről szól, ráadásul nem lett túl szerteágazó a labirintus. Kb. mindig csak arról kell majd döntenünk, hogy bemegyünk-e az adott ajtón (márpedig ki a fene választja azt, hogy nem megy be???), komplexebb döntésekkel nem nagyon terhelnek minket. Elég sok felszedhető cucc van, és a horrorisztikus lények még tetszettek is (Élősködő ivadék, Alakváltoztató) – kellett volna még pár hasonló lény a játékba. Ja, és nem gyűjtögettem, de feltűnt, hogy kifejezetten sok nyelvi hanyagság, szóismétlés, elírás és furcsán hangzó kifejezés van a magyar szövegben. Nem tudom, hogy ezek egy része már az eredetiben is így szerepel, de egy idő után kezdte zavarni a szemem.
Összességében lehet, hogy nem lett túl pozitív az ismertető, de az elcsépeltség ellenére komolyan mondom, hogy élveztem a [i]Sárkány szemé[/i]-t. Abszolút megvolt a nosztalgia-faktor, és teljesen kikapcsolt a klasszikus játékmenet. Retro kedvelőknek különösen ajánlott.
Értékelés: 1 / 10
Rendben, kezdjük egy gyors vallomással, mielőtt belevágnánk a lecsóba: soha nem rajongtam Livingstone munkásságáért. Bár azt kénytelen vagyok beismerni, hogy a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=1]Halállabirintus[/url] egy remek játékkönyv és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=3]Az országút harcosa[/url] is egy jó alapötlet, könyveinek nagy része hidegen hagy. Jellemzően mind ugyanazt a képletet követik: rengeteg harc, nagyon rövid történet, átlagos fogalmazás, tisztességtelen feladványok, a követelmény, hogy a játékos egy tucatnyi tárgyat összeszedjen a küldetés vége előtt, különben elbukik... Úgyhogy amikor megtudtam, hogy egy új Kaland, Játék, Kockázat könyv írásába fogott, nem mondhatnám, hogy kiugrottam volna a bőrömből. Ha Steve Jackson vállalta volna el, még most is ugrándoznék.

De úgy döntöttem, hogy adok neki egy esélyt, mielőtt elmondanám róla a véleményemet.

Lássuk hát: A Sárkány szeme.

Az Ostoba Kalandozó Meséje

Egy közönséges kalandozó hős bőrébe bújunk. Mindenki ismeri a fajtáját: nagy darab, izmos fickó, borzalmasan jól forgatja a kardot, aki bár rendelkezhet olyan életerő és ügyesség értékekkel, hogy a világ legjobb harcosa is lehessen belőle, mégis kincsek után kutat az eldugott labirintusokban.

Épp nincs sok pénzünk és Fang egyik fogadójában, a Kék Disznó Kocsmában tengetjük az időnket (megadva a lehetőséget, hogy felemlegessük, a klasszisokkal jobb Halállabirintus című művet). Itt egy kalandozótársunkkal, bizonyos Henry Delacorral futunk össze. Amilyen mázlisták vagyunk, Henry egészen véletlenül pont tud egy közelben lévő labirintusról, melyben mesés kincseket rejtettek el. Ki hitte volna...?

Hajlandó is beszámolni nekünk a részletekről, melyek alapján eljuthatunk egészen a kincsig. Hogy mi az átverés? Csupán egy pohárnyi lassan ölő mérget kell felhajtanunk (melyhez rendelkezik az ellenmérgével), így biztosítva be, hogy megkapja a kincsből az őt megillető részt, és nem oldunk az egésszel kereket. Ezen a ponton bárki, aki csak egy ork intelligenciaszintjével is rendelkezik, megállt volna, és elgondolkodott volna: ez most komolyan azt várja, hogy mérget igyak meg? És ezen a ponton el is küldte volna Henryt melegebb éghajlatra. Nem úgy Livingstone legújabb történetének hőse. Nem, mi fogjuk a mérget, és tétovázás nélkül felhajtjuk. Ilyen hülyén nem csoda, hogy állandóan kifogyunk a pénzből.

Déjà Vu

Volt már valaha is olyan érzésed egy játékkönyv olvasása közben, mintha ezt egyszer már játszottad volna? Nos, A Sárkány szemének olvasása közben ezt nem egyszer fogod érezni. Emlékszel még a Halállabirintusban, a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=9]Bajnokok próbájában[/url] és oly sok másik klasszikus Livingstone-i kalandban felbukkanó hosszú, kanyargós folyosókra, melynek mindkét oldalán ajtók sorakoztak? Nos, itt is felbukkannak. Sőt, a könyv igen nagy része másból sem áll, csak közönséges folyosókon való mászkálásból, ahol olyan bonyolult döntéseket kell hoznunk, mint be akarunk-e nyitni egy tökéletesen érdektelen ajtón. Hűha. Nem túl meglepő, hogy Livingstone ilyen sok könyvet írt. Ugyanazt az egyetlen ötletet használja fel újra és újra. És ezek még csak nem is különösebben jó ötletek.

Nyiss be egy ajtón, és vedd szemügyre a mögötte található, teljességgel oda nem illő embereket és helyszínekkel. Az egyikben még egy kereskedő is lakik. Egy kereskedő? Hogyan? Miért? Úgy döntött, hogy nem egy város közepén, hanem inkább a Fekete-erdő alatt, egy szörnyek hadától nyüzsgő labirintusban nyit boltot? Aha, persze... Igazából üdítő volt találkozni a kereskedővel, mert így legalább találkoztam olyasvalakivel, aki még az önszántából mérget ivó főhősünknél is ostobább.

Más szobákban a szükséges kaland-elemeket találjuk: egy trónt, amibe ha beleülünk, akkor feljavítja az ügyességünket*, tucatnyi egyéb tárgyat, melyeknek látszólag semmi céljuk vagy feladatuk nincs, és a szokásos szörnyeket, akikkel végeznünk kell. Időről időre felbukkan néhány karakter is, de a párbeszédek olyan gyalázatos színvonalúak, hogy azt hihetnénk, egy óvatlan pillanatban lecserélték őket kartonbábukra.

*: Egy csodálatos, mágikus eszköz, mely feljavítja mindazok harci képességeit, akik beleülnek, csak úgy ott hever a Fekete-erdő alatt húzódó labirintusban? Nos, a jelek szerint igen.

Zavaros szabályok

Mint minden Kaland, Játék, Kockázat kötetben, a szabályok itt is hagynak maguk után kívánnivalókat. Az egyik rész szerint az ügyesség pontjaink száma soha nem lépheti túl a Kezdeti értéket, kivéve a ha a szöveg kifejezetten ezt írja. A könyv során összesen négy vagy öt különböző ügyesség-feljavítót találtam. Ez most akkor azt jelenti, hogy akár 17-es* ügyességünk is lehet?

*: Egy Livingstone kalandban javasolt csalni oly módon, hogy maximális pontszámokkal indulunk. Másképp vajmi kevés esélyünk lesz a túlélésre.

Ostoba választási lehetőségek

A legjobban az zavar, hogy A Sárkány szemében kapott választási lehetőségek nagy része, lássuk be, elég ostoba. Vegyük a legelsőt: látunk egy viskót. Választhatunk, hogy először átkutatjuk-e, vagy egyből leereszkedünk a létrán. Melyikre van nagyobb esély? Hű, ez aztán nehéz döntés. Tudom. Nem szórakozok a kutakodással, inkább sietve elindulok lefelé és kihagyom a lehetőséget rá, hogy összeszedjek bármi hasznosat, ami esetleg ott hever. Hümmm...

Mint kiderül, egy különös vésetekkel borított fejszefejre bukkanunk. Mint minden ostoba kalandozó, aki összeszed mindenféle szemetet, amire csak rábukkan, minket is kíváncsivá tesz ez a lelet, ezért úgy döntünk, hogy magunkkal visszük. Kíváncsivá tesz egy fejszefej, mi? Szerencsétlen flótásnak többet kellene kimozdulnia otthonról.

A könyv nagyobbik része tele van ehhez hasonló döntésekkel. Egy folyosón sétálunk és rábukkanunk egy ajtóra. Benyitunk rajta, vagy sem? Találunk egy ládát egy szobában. Kinyitjuk, vagy nem? Az egész bűzlik az írótól, aki már teljesen kiégett, nincs egyetlen eredeti ötlete sem, és a lehető leggyorsabban össze akart dobni egy könyvet. Bármennyire kétségbeesett várt is a Wizard egy új játékkönyvre, ennél igazán összehozhattak volna valami jobbat is.

Végszó

A Sárkány szeme az 1995-ös [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=44]A Múmia Átka[/url] óta az első új kötet, de az újdonságot egyetlen részletén sem lehet érezni. Épp olyan érzete van, mintha Ian húsz évvel ezelőtt írta volna meg, és annyira szégyellte volna magát az eredmény miatt, hogy inkább elrejtette, és megfogadta, hogy soha nem hagyja, hogy napvilágra kerüljön... egészen mostanáig. Hajíts egy követ a tömegbe, és bizonyára el fogsz találni valaki olyat, aki ennél jobbat tudott volna összehozni. Az igazat megvallva még a korábbi, alacsony színvonalú Livingstone kalandokat is sikerült alulmúlni.
hr
Első oldalElőző oldal12
2011. december 26. 07:17 | Válasz erre | #24
Örülök, hogy másvalakinek is tetszett e könyv, mert a legtöbben csak lehúzzák, pedig annyira nem rossz. Persze tény, hogy írt már jobbakat is Livingstone, de azért megjárja.
2011. december 26. 03:47 | Válasz erre | #23
Egész jó kis könyv volt, az a női vámpíros rész meg a festményes halálpont nyerte meg a tetszésemet különösen :)
Az üvegdarázs funkciójára nem jöttem rá, pedig nagyon kíváncsi voltam, mi a célja...de végülis nem baj, jó dolog ha nem kell minden egyes tárgyat használni valamire, ballasztnak is kell valami :D

Amit viszont rohadtul erőltetettnek találtam, az a fegyverek kihúzogatása volt a falból. Egyáltalán nem volt átgondolva, kicsit olyan íze volt, mintha a szerzőnek már csak 10 perce lett volna leadásig, és gyorsan ki kellett volna találnia valamit így a végére. Ezt kicsit összecsapottnak éreztem,de más baj nincs a könyvvel :)
2011. július 21. 14:36 | Válasz erre | #22
Egy kevéssé használható Sárkány Szeme térkép: [url=http://zagor.hu/kepek/terkepek/EotD.png]http://zagor.hu/kepek/terkepek/EotD.png[/url] A vállalkozó kedvű kalandozó út közben kitöltheti az egyes helyszíneken található emberekkel, szörnyekkel és tárgyakkal.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. május 19. 13:15 | Válasz erre | #21
Köszi, én sem vettem észre[smiley]hamm[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. május 19. 11:50 | Válasz erre | #20
Hát észre sem vettem mekkora butaságot írok, de azért kösz hogy javítotok! Na nem mintha a Pusztító című könyv nem bővelkedne a baromi fura halálcsapdákban. Persze vannak köztük jópofák is, meg olyan is ahol meg sem halsz, csupán szolga leszel örök életedre. Tehát olyan nagyot nem is tévedtem... Mondjuk ha választani kellene az egyedi halálcsapdák közül nálam benne lenne a top 10-ben az óriássá növesztő gomba a Halállabirintusból, a tűzdémonná változtató korona a Végzet erdejéből, de azért az agrai halott maszk sem utolsó a Varázsló kriptájából. A sárkány szeme című könyvben talán a legegyedibb amikor téged és a törpe haverod egy vámpír megharap alvás közben. Nem jó ám arra ébredni hogy, hú de szomjas vagyok, facsarni kéne egy kis vérnarancsot...[smiley]nevetes2[/smiley]
© Kamo
2011. május 19. 01:17 | Válasz erre | #19
Van Pusztító, meg Pusztítás maszkjai... A kettő nem ugyanaz, killmaster összerakta a két címet: Pusztító maszkok... hmmm...
2011. május 18. 13:39 | Válasz erre | #18
Így van, hiába első, mégis megállja a többi közt megállja a helyét. Pusztítót még nem olvastam, de a "híre" miatt biztos, hogy utoljára fogom hagyni[smiley]buck[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2011. május 18. 07:10 | Válasz erre | #17
Valóban ez volt az első kiadvány, és az én példányomban még Runner régi oldala szerepel. Érdekes módon én egy másik weboldalon futottam bele a Sárkány szeme magyarosított verziójába, ami azonnal lázba hozott. Ami a hibákat illeti az bizony valóban akad benne, Runner kolléga valahol említette, hogy sokat kellett dolgoznia rajta, mert csak nyers fordítás állt a rendelkezésére. Ennek ellenére én is úgy érzem, mint első kiadás megállja a helyét a többi között. Ha már szóbahoztad a halálcsapdákat, nekem azért akadt benne egy-két furább is pl. a 407-es fejezetponton lévő, bár ez meg sem közelíti a Pusztító maszkokban fellelhető olyan gyorsan meghalsz, hogy azt sem tudod mi végzett veled fejezetet! [smiley]hehe[/smiley]
2011. május 17. 21:43 | Válasz erre | #16
Spoiler!!!

Az első Zagoros könyv...hmmm...itt még NAGY BETŰVEL voltak írva az ellenfelek nevei. Kicsit viccesnek találtam, hogy az ezen oldalt "reklámozó" könyv végi oldalon az a kép van, hogy: "elkészült a múmia átka!". Gondolom az én példányom egy frissebb kiadás.
Egy szó mint száz, szerintem nem rossz darab, bár tény, hogy Livingstone írt már sokkal jobbakat is ennél. Talán a legjobb szó, ami ráillik, az, hogy: korrekt könyv. Az vele a legnagyobb baj, hogy hiányzik belőle az átütő erő, az újdonság.

A kiadás szép, a borítót viszont gagyinak tartom - nem runner miatt. Ellenben a belső illusztrációk nagyon tetszettek. Mindig is imádtam Martin stílusát, egyszerűen zseniális, ahogyan a tónusokkal bánik. A 290-es pontnál lévanő Homokféreg egy kicsit hasonlít a Bajnokok Próbájában lévőhöz. Az itteni Pokoldémon pedig talán még jobb is, mint a Házbeli. Ian egy kicsit morcos a képen:D
Fordításról pár szót, számomra egy kicsit más volt az eddigiektől, néhol érdekesen fogalmazott Deathangel. De ez NEM baj. Egyrészől hamar meg lehetett szokni, másrészről pedig, így az izgalamas, hiszen ahány fordító, annyiféle stílus! Sőt, tanultam néhány idegen szót, kifejezést - vánkos, istenhozzád, sztalaktit.

Ian bácsi igazán kitett magáért. A/4-es lapon számolva, 18 sor volt a felszerelési listám a kaland végére. A tárgyakat nem lehetett eléggé kihasználni.
Maga az alaptörténet nekem bejön, bár tényleg dolgozhatott volna még vele. Jó hosszú a küldetés, viszont nem nehéz, elsőre megcsináltam, ebben valószínűleg szerencsém volt.
Hangulatilag tényleg a Végzet jut az embernek az eszébe, habár nekem egy kicsit a Halállabirintusra is hasonlított.
Jók az apró visszautalások, tényleg érződik a sok éves játékfejlesztői tapasztalat. Gondolok itt pl.: a Razaak által készített kardra, Végzet Erdeje, Kőhidafalva, Elf Csizma, kris kés.

Ellenfelek tényleg nem annyira erősek, viszont az Alakváltoztató, a Kígyóboszorkány és főleg a Gigantusz, az erősebbek közé tartoznak.
Tetszett még Littlebig, igazi törpe karakter.
Meg kell még említenem, hogy a halálpontok is jók voltak - leírás ügyileg. Hasonlóan hosszúak voltak, mint a Kétélűben. Nálam az abszolút favorit a 84-es, " Hallottam, hogy van egy elveszett láda tele gyémántokkal a Holdkő Domboknál. Legközelebb oda megyünk..."

Köszönöm a vele járt munkát!

Lenne még néhány észrevételem, főképp gépelési hibák:
-298: Kihúzod a kardod:
-183: a végén egymás után kétszer Littlebig neve
-háttér: azt írja, hogy teletömöm a hátizsákom élelmiszerrel, holott sem a felszerelésnél, sem az életerő résznél nem említik
-186: 389-ra
-88: 119-ra
-380: szóismétlés az elején, elkezd
-8: kiszabadít-hatnád
-181: egy tompa fájdalom helyett simán tompa fájdalom
-185: közepén szóismétlés, Egy fatalpazaton...
-131: folyósón
-33: Littlebig, szóismétlés
-21: energetikus, az egy szakma, inkább energikus
-351: Aztán mintha, mintha nem kell
-301: és, szóismétlés
-118: Szeretném tudni, mi ez? inkább Szeretnéd tudni...
-104: márvány-lábazat
-277: első mondat, kicsiny, szóismétlés
-202: kíváncsi vagyok végére felkiáltó jel a kérdőjel helyett.
-169: ugyanez

Remélem fejem nem vétetik...
2011. április 27. 13:58 | Válasz erre | #15
Szerintem is eléggé érdektelen az egész... olyan sablonos, na.
2010. szeptember 27. 15:11 | Válasz erre | #14
Korrekt, de talán túlságosan is könnyed, de sablonos kaland. Nem rossz, de nekem is hiányérzetem volt utána és nekem is a végzet erdejét juttatta eszembe...nincs benne semmi különleges ami emlékezetessé tenné.
2010. augusztus 9. 14:09 | Válasz erre | #13
Könnyed labirintussztori Sukumvit báró hírhedt
labirintusához képest gyerekjáték volt végigjátszani.Tetszett benne hogy olyan kardra
lehetett találni amit Razaak a halhatatlan készített.Úgy gondolom et a történet játszódik
a rémület útvesztője előtt.Köszönet a fordítónak hogy lejátszhattam ezt a kalandot.
© Kamo
2010. augusztus 7. 03:10 | Válasz erre | #12
Én is találtam ilyeneket (talán pont ezeket), de Runner azt mondta nekem, hogy már nem fognak a "régi" könyvekkel foglalkozni, mert ember nincs, aki folyton ennyi mindent javítgatna, közben meg egyre több a könyv. A betű-elírás szerintem nem nagy dolog, simán belefér ennyi melóba. A fejezetpontok összekuszálása már más tészta. Amúgy maga a könyv jó volt, nekem tetszett valamiért, pedig tényleg semmi extra nem volt benne, mégcsak nem is volt nehéz. Talán éppen ezért tetszett? Nem tudom. Könnyed kaland egy labirintusban.
© Anry
2010. augusztus 7. 01:38 | Válasz erre | #11
Sikerült végeznem a könyvvel! :-)

Találtam néhány apróságot.. :-(

1. A 8-as pontban.. "és az egyik közülük serényen odarohanva, megütni a válladat bunkójával..". Azt hiszem a szöveg helyesen megüti volna, tehát itt van egy plusz "n". Ugyanabban a mondatban szerepel, hogy "kiszabadít-hatnád".

2. A folyosón egy fogantyú áll ki a falból (156-os pont). Ha nem akarom meghúzni és úgy mennék tovább, akkor a folyosóból hirtelen barlang lesz jó néhány helyszínnel odébb földrajzilag. Onnantól viszont,hogy meghúzom a kart, akármit csinálok végül a fejezetpontok szerint helyes irányba megyek tovább. Számszerűsítve: a 156-os pont második lehetőségénél lemaradt egy 4-es vagyis a logikailag következő 44-es pont helyett a 156 a 4-es bekezdésre visz.

3. 259 vs. 296. A bronzharangból hirtelen rézcsengettyű lesz. A bronz nem tiszta réz, hanem annak ötvözete.

Remélem fejem nem vétetik.. :-)
© cock
2010. július 27. 11:15 | Válasz erre | #10
Momentán van nekem más fordítanivalóm is. Meg a közeljövőben is akad még majd jó pár.
Meg anno még akkor kezdtem fordítgatni ezeket hobbiból magamnak, amikor Deathangel elkészült az Eye of the Dragonnal.
© runner
2010. július 26. 23:52 | Válasz erre | #9
Hozzáteszem, hogy Deathangel nyersforditást adott, és én néztem át háromszor, meg javitgattam.
Az még az első könyv volt.
Meg mint irtam rengeteg meló van ezekkel.
Most például az Éjféli Tolvajt is ki tudja hánydszorra nézzük át, csak hogy a legjobb legyen.
A főhős Te vagy!
© Kamo
2010. július 26. 23:31 | Válasz erre | #8
Igen tudom, hogy Deathangel fordította, méghozzá fantasztikusan... Gondoltam rá, hogy valóban az eredetiben is ez lehetett, de mivel nem olvastam azt, ezért fel kellett vetnem, hátha... Amúgy nem minősítés, ha valamit felvetek (ezt még Deathangel is tudja szerintem); kérlek, ne láss be mindent egyből támadásnak, csupán kicsiny észrevételeimet teszem néha közre. (És megemelem a kalapomat a fordítók/készítők előtt!) A hozzászólásomhoz inkább úgy kellene reagálni, hogy "Köszi az észrevételt, javítjuk! Cső!" Cock, Te nem fordítasz egyet?
© cock
2010. július 26. 22:46 | Válasz erre | #7
Azzal most tisztában vagy, hogy közvetlenül az alattad hozzászóló munkáját minősíted? :D
Egyébként a borító talán nem az ő felelőssége volt, de ami a 88-at meg a 186-ot illeti, ez bizony az eredetiben is így van, tehát valószínűleg Ian hibázott, mert a neve ellenére most mégsem ő volt a Jani. :D
© Kamo
2010. július 26. 21:26 | Válasz erre | #6
Írnék egy-két hibát, remélem sikerül kijavítani őket... ÉÉÉÉS nem megsértődni! Így is igényesebb és jobb fordításokat készítetek, mint a Varsányi Mária!!! ;-) :
A könyv hátsó borítóján betűhiány: "Hogy elkezd a küldetésed,..." Elkezdjed, vagy elkezdd! "A d végű igék felszólító módjában a tárgyas ragozású egyes szám 2. személyű rövidebb alakot magánhangzó után hosszú d-vel, mássalhangzó után rövid d-vel ejtjük. Az írás azonban mindig feltünteti mind a tővégi d-t, mind a -d személyragot, így tehát két d-t írunk nemcsak az add, fedd be, szedd, szidd, tudd, védd stb. alakokban, hanem az áldd, hordd, kezdd, küldd, mondd, oldd stb. formákban is. (via Magyar Helyesírás Szabályai)"
69-es pont (mindjárt a sztori legelején): "Ha balra akarsz fordulni, lapozz a 186-ra. =>186: Egy éles jobbkanyar után..."
A másik választás szintén ennél: "Ha jobbra fordulnál, lapozz a 88-ra.=>88: Balra fordulsz egy hasonlóan sötét folyosóra." Ez nekem két ellentmondás. De biztos meg lehet valahogy magyarázni, csak mindjárt az elején ilyen furcsaság... szóljatok, ha rosszul látom. További jó munkát a fordítóknak! (korrektúrázást vállalok! :-D)
2010. június 17. 11:27 | Válasz erre | #5
Ne csodálkozz rajta kill, ez egy régi ötlet kicsit felturbózott kivitele. Anno volt egy olyan hogy Dicing with Dragons (?) nos abban a sárkány szeméből benne volt vagy 200 pont, csak a többit kellett elkészítenie most.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. március 22. 09:29 | Válasz erre | #4
Nem igazán a nehézséggel van gondom... Bár az a gigantusz túl erősre sikeredett! Legalább valamivel le lehetne gyengíteni... Inkább az eredeti ötletességgel, azokból kevés van a könyvben. Picit olyan, mint a Végzet erdeje, csak itt azért több az erős ellenfél.
© balee
2010. március 21. 22:13 | Válasz erre | #3
Nekem bejött, mert nem éreztem rajta, hogy igazságtalanul nehéz lenne.

Azoknak ajánlom, akik ismerkednek a sorozattal, és egy könnyebb darabbal szeretnének kezdeni a várható sikerélmény miatt.
© killmaster (Savanyúhas)
2010. március 21. 20:12 | Válasz erre | #2
Ez volt az első olyan könyv, amit hosszú új KJK-könyv nélküli időszakomat megtörte! Kíváncsi voltam rá nagyon, de be kell vallanom, írt Livingstone ettől jobb könyvet is! Valahogy hiányoltam belőle az eredetiséget, azt a pluszt, amire rá oly jellemző! Lehet persze, hogy én kukacoskodom itt, de összehasonlítva egyéb munkáival ez bizony nem lett hű de egyedi! Igaz megjelentek már sokkal fércebb munkák is, azoknál azért jobb...
Ott az a Gargantusz. 4-et sebez körönként 12 ügyességgel van megáldva, nem egy egyszerű eset... (Még ha 24 életerővel támadod meg akkor sem) Valahogy az ellenfelek olyan tucat áldozatok, szinte tudni lehet, hogy kulcsokat kell vadászni, de ezt már elsütötték jó pár könyvben... A csapdák egészen jók, bár egy-kettő nagyon átlátszó! A halálcsapdák némelyike kissé röhejes, ezen azért dolgozhatott volna még az író! Gondolok itt a festmény szobára, vagy a karókkal teletűzdelt vermes figyelmeztetére. Valami frappánsabbat is kihozhatott volna belőle... [smiley]felkialtas[/smiley]
Összességében azért egy közepest érdemel...
© runner
2010. február 23. 20:51 | Válasz erre | #1
Ekészült könyv: A Sárkány szeme
A főhős Te vagy!
Első oldalElőző oldal12