Zagor.hu
Zagor.hu fórum
KJV 1 – A Shamutanti dombok
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (8)
© Nheil
A shamutanti dombok még 1983ban jött ki és az első része Jackson sorozatának, a négy könyvön átívelő Kaland-Játék-Varázslat kalandnak.

A könyvfolyam első állomásában kellően részletes leírást kapunk a királyok koronájáról, vagyis a küldetésünk végső céljáról. Ez azonban még nagyon messze van, mert az első etapban a shamutanti dombok között kanyargó falvak között kell bolyonganunk, mint szokásos harcos, de ez alkalommal választhatjuk a rengeteg különféle varázslatot használni képes mágus szerepét is. A háttértörténet tetszetős, kellően epikus, hogy méltó keretet adjon egy ilyen hosszú kalandnak.

Az első könyv kapcsán kifejteném a varázslási rendszert. Szerintem elég jól működik a rendszer, és ha az ember valóban csalás nélkül próbálkozik, tehát igyekszik memorizálni a varázslatokat, kellő mértékű kihívást is nyújt. Megfűszerezi a (főként harci) szituációkat további lehetőségekkel (és buktatókkal, hiszen a kamuvarázslatok kiválasztása érzékenyen érinti életerőnket) . Ennek az ára viszont életerőbe kerül, de ha ügyesen választunk a felkínált varázslatok közül, gazdaságosan tudunk kijönni egyébként nehéz harcokból is. Az ideális varázslatok csak egy életerőbe kerülnek, viszont ezekhez szükséges komponens is, amiket viszont könnyen és gyakran fogunk találni, illetve vásárolni. Van még egy negatív játéktechnikai hatása is ennek a rendszernek, mégpedig a varázslási lehetőségek sok fejezetpontot elhasználnak, így a kaland rövidebb, mint egy átlagos KJK könyv. A kaland harcosként is élvezhető, de kevesebb opció híján valamivel nehezebb dolgunk lesz, bár a harcokban sokat segít az a plusz két kezdő ügyességpont.

A shamutanti dombok egy nem túl hosszú kaland. A nehézsége elég alacsony lett, Jackson itt szerintem erőt vett magán, hogy ne bátortalanítsa el a kalandozókat már az elején (hogy aztán majd a negyedik kötetben cserébe szétszívasson minket). Már korán találhatunk kimondottan sok varázskomponenst és hasznos tárgyakat, amelyek egy részét akár a következő kötetekben tudjuk majd felhasználni. Jóval könnyebb lesz a dolgunk a későbbi könyvekben, ha rátalálunk ezekre és egyáltalán nem is nehéz (megjegyzés : Vik baltájára azért nem olyan triviális ráakadni, a legelső kereskedőnél kell megvásárolnunk és mivel csak három tárgyat vehetünk meg a hatból, nem feltétlenül pont erre a baltára fájna a foga a lelkes gyűjtő kalandozónak, viszont ez a balta több alkalommal is óriási segítséget nyújt majd Kharéban). A szörnyek egyáltalán nem nehezek, harcosként is simán lezúzhatók nehézség nélkül, főleg, hogy a kaland közepe tájékán a támadóerőnk is komoly feljavítást kaphat. Egy kivétel akad, a Manticore - a könyv főellensége - ami a könyv egészéhez képest irdatlanul erős lett, talán indokolatlanul is, de legalább kellemes szájízzel léphetünk át Kharéba, ha egy ilyen bestiát kivégeztünk.

A könyv felépítése elég egyszerű, több településen át haladunk, erdőn, mezőn hegyoldalon, , pestises falvakon, tárnákon, barlangokon keresztül és különféle ellenséges vagy baráti lényekkel futunk össze. Valahogy mégis működik, mert nagyon jó lett a hangulata. Megvan valamennyire a veszélyérzet, de a küldetés ezen szakaszán még olyan távolinak tűnnek a későbbi ránk váró feladatok, egyszerűen jó érzés baktatni a szabadban, gyűjtögetni a komponenseket Anyagi kérdéseken is agyalni kell, hiszen választhatjuk a kényelmes fogadókat és meleg vacsorákat drága pénzért, vagy szabadban is tölthetjük az éjszakákat, ráadásul ezek a döntések sokszor a továbbhaladást is befolyásolják. Tetszik, hogy nem csak egy út van, jellemzően két útvonal közül kell választhatunk és az eltérő útvonalakon más szituációkba futunk bele, más tárgyakat találunk. Érdemes többször is újrajátszani a könyvet, alternatív útvonalakon.

Amennyire könnyű ez a kaland, annál hangulatosabb. Én még szívesen mászkáltam volna további falvakba is. Annak ellenére, hogy első a sorozatban, már kiforrott az egész szabályrendszer, az igazi kalandozó nagyon szeret használható tárgyakat gyűjtögetni, itt ezt bőven meg fogja tapasztalni.
10/8,5
 
[b]Borító[/b]
A Manticore látható rajta, a kötet főellensége. Csinosan néz ki, sokkal jobban, mint a könyvben.

[b]Grafikák[/b]
Borzasztó bénák! Nemtudom, valami vicclap rajzolóját alkalmazták a könyvhöz? Minden lény tisztára önmaga karikatúrája, a Manticore hihetetlenül selejtesen néz ki (mint valami patkány), a kardpengék mind lúdtollak, és még sorolhatnám. Egyszerűen förtelmesek, méltatlanok egy ilyen nagy lélegzetű műhöz.

[b]Történet[/b]
Egy hatalmas volumenű művet kaptunk Steve Jackstontól most – nem kevesebb, mint NÉGY kötetből álló kalandjáték-sorozatot! A Shamutanti dombok a legelső epizód ebből. Az Óvilág kontinensen vagyunk, a déli Analand királyságból a gonosz Főmágus ellopta a bűverejű Királyok Koronáját! Egy bátor kalandor kerestetik, aki odamegy érte, és visszahozza! Nosza!
Mind a négy kötetnek megvan a maga témája, és a maga feladata, mert hát a nagy célig apró léptekkel lehet eljutni.

[b]Nehézség[/b]
Igen egyszerű. Ebben a négyrészes folytatásos kalandregényben már nemcsak harcosok lehetünk, és karddal apríthatunk, hanem képzett, hivatásos varázslók! És ehhez több mint 30 varázslat áll rendelkezésre (igaz ugyan, hogy a 99%-uk itt teljesen hasznavehetetlen,de mindegy). A kaland első részében csak falvakon kell átmenni, Kharé kikötővárosáig, ennyi. Vannak szivatós részei, de összességében véve nagyon egyszerű, könnyed bevezető.

[b]Főellenség[/b]
A Manticore, akivel mindenképpen el kell bánni. Nem valami pfűdekomoly ellenség. Ha tudunk „darázsolni”, még egyszerűbb.

[b]Ami tetszett[/b]
A varázslás bevezetése, főleg úgy, hogy a négykötetes mega-kaland erre fekszik fel keményen. Rengeteg varázslat van, egyik jobb mint a másik. Maga a kaland is jól kezdődik, abszolút dedós fokozatról indulunk, és szép lassan nehezedik. Na azt nem mondom, hogy nem lehet meghalni, de közel se olyan könnyű megdögleni, mint az elkövetkezendő három kötetben. A helyszínek (kis falvak és a köztük lévő vidék) meglehetősen hangulatos és életszerű lett, gondosan ügyelni kell az alvásra, táplálkozásra, vannak kocsmák, fogadók, kifejezetten jó lett ez a „vidéki” hangulat, és hogy nem csak egy útvonal van. Lehet sok kincset szerezni, és végre el is lehet költeni a nehezen szerzett aranytallérocskákat, méghozzá hasznos dolgokra!
A rendkívül jó megszerkesztettségre jellemző, hogy csomó olyan emberrel is összefuthatunk, akik közvetett módon sokat segíthetnek a többi kötetben – Glandragor, Flanker, a koldus a börtönkulccsal, vagy az arcképes medál a dzsindzsásban.
Ami még nagyon hasznos újítás, ezúttal van hátszelünk is: Libra, az igazságosság istennője vigyáz ránk – bármikor kérhetünk tőle visszaállítást, átok megszüntetést, és segítségül is hívhatjuk, ha annyira fos helyzetben vagyunk, ahol már tényleg csak a csoda segíthet…

[b]És ami nem[/b]
Ahhoz képest, hogy a könyv(ek) főcíme „Varázslat!” – igen,így felkiáltójellel – sikerült pont a „darázslós” részét a játéknak nagyszerűen kiherélni, holott gyakorlatilag erre alapozták az egész művet. Az a kisebbik probléma, hogy minden varázslatért életerővel kell fizetni (a Mágia pontokat később érdekes módon bevezették, sokkal jelentéktelenebb könyvben), és hogy a kaland kezdete után már nem lehet olvasni a varázskönyvet, az már sokkal nagyobb gond, hogy a varázslatok nagytöbbségéhez segédeszköz kell (Tölgyfacsemete bot, ékszerekkel kirakott medál stb.), én pedig teljesen üres zsebekkel vágok neki hogy legyőzzem a Főmágust. Miféle felkészületlen, idióta varázsló az, aki megtanul egy csomó bűbájt, aztán nem visz magával semmit se az éles helyzetre, ahol azokat alkalmazni kéne? Hogy nézne ez ki a jelenkorban, ha pl. egy katonát úgy küldenének ki a frontra, hogy nem kap fegyvert?
A „darázsolással” egy másik igen komoly probléma, hogy nem „darázsolhatsz” azt, amit akarsz – mindig meg van adva 5 varázslat,csak bizonyos szituációknál, és akkor azok közül kell választanod. Ez teljesen oké…az viszont, hogy az 5 varázslat közül legalább 3 kamuvarázslat, azzal teljesen használhatatlanná is tették a „darázsolást” az első könyvben, pedig nagyszerű kiegészítője lehetett volna. Igen, szóval nagyon sok a kamuvarázslat. Ha ilyet választasz ki, akkor ráadásul még 5 életerő pont büntetést is kapsz – hogy mire fel, azt nem tudom. Ez az 5 életerő pont levonás eléggé pofátlan, aljas húzás, különösen, hogy még a legerősebb varázslatok se fogyasztanak többet 4 életerő pontnál. Ha nincs olyan varázslat, amit kiválasztok, akkor mégis hogy veszíthetek több életerő pontot? Ekkora genyóságot…!
Azonfelül, mint írtam, hiába vannak varázslatok dögivel, a jórészéhez kell valami tárgy, ami persze nincs nálad, és ilyenkor is beszarik a varázslat. És hogy még mélyebbre süllyedjen a könyv, ha elkúrod a varázslatot, mert teszem azt, nincs nálad a mágiához szükséges őrölt boszorkányszar, akkor nincs lehetőséged újra bűbájolni, rosszabb esetben meg is halsz. Szóval ja…ha „darázsolsz”, rögtön elsőre a jó varázslatot kell kiválasztanod, ellenkező esetben kemény életerő-levonásokat fizetsz (mondjuk, ha a felbőszült ellen megvág a kardjával, akkor úgyis vesztesz életerőt, ha nem kamuvarázst használsz), úgyhogy kívülről betéve be kell magolnod a varázslatok könyvét.
Kamuvarázslatok, egyszeri varázslás lehetősége, tárgyas mágiák – lehet-e ennél jobban elbaszarintani egy varázslásra épülő könyvet? Sajnos lehet. Akárcsak a többi kötetben, a Shamutanti domboknál is előfordul, hogy hiába vagy perfekt diplomás mágus, hiába választod ki elsőre a tuti varázslatot, a könyv ebbe is beleköt. Mindig találni fog valami kifogást, hogy éppen miért nem működött a varázslat. És állandó jelleggel ez megy! Így aztán tényleg semmi haszna nincs a „darázsolásnak”. Vegyük hozzá azt is, hogy a könyv közepétől körülbelül hozzád szegődik egy Minimó, aki be van oltva „darázsolás” ellen, azaz amíg veled van, nem tudsz semmit se „darázsolni”, mert „leárnyékol” téged. Bezzeg az erdei öreg mamó varázserejét nem árnyékolja le, ő minden további nélkül agyonpörköl villámcsapással, ha nem megyünk oda hozzá…ezt nevezik csalásnak…
Úgyhogy skacok, a „darázsolást” az első könyvben úgy ahogy van, el is lehet felejteni. De további unszimpatikus dolgok is voltak – az előbb említett öreg nyanyás rész, aztán ott a meglehetősen fantáziátlan Csenőfű, ami meglopja a rajta áthaladókat. Minek egy növénynek aranytallér? Ott a bányás epizód is, amiben a könyv leírja, hogy a goblinok egy rakat kincset hoznak ki épp a bányából, persze nekünk már csak 2 kis fingomnyi drágakő jut! A hídnál őrködő púpos a röhej abszolút csúcspontja: ha nem válaszolunk a kérdésre, meglendíti a karját és egyből sebesülünk, pedig semmibe nem tartana odapörkölni neki egy villámmal. Neeem, inkább tegyünk egy jóóóóó nagy kerülőt a másik irányba! Szóval az első résszel minden rendben is LENNE, ha a „darázsolás” cseppet használhatóbb volna. De nem az. Hát ez a könyv se valami jó.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borító a könyvben felbukkanó legerősebb ellenfelet ábrázolja, egy manticore-t. A gyengébb rajzokhoz tartozik, ugyanúgy, mint a fejezetek között található szokásos mini-rajzok, melyek aztán tényleg borzalmasak (lásd pl.: 277., 283., 341., 450.).

[b]Illusztráció[/b]
Biztos, hogy mindenki hülyének fog nézni, de szerintem John Blanche illusztrációi borzasztóan hangulatosak. Attól függetlenül, hogy a legtöbb rajz iszonyú béna, nagyon jól megteremtik az atmoszférát. Most inkább nem kezdenék el szemezgetni, hogy mely képek a leggyengébbek, mert rengeteget fel kéne sorolnom, de még egyszer mondom: fergeteges hangulatot biztosítanak.

[b]Háttértörténet[/b]
A grandiózus, négykötetes kalandnak ugyebár ugyancsak grandiózus hátteret kell keríteni. A Mampang-i erőd főmágusa ellopatja a xameni madáremberekkel a Királyok Koronáját Analandból. Erről a fejdíszről azt kell tudni, hogy ha egy uralkodó kezébe kerül, annak országa azonnal felvirágzik. Országról-országra járt a korona egészen mostanáig. Ugyanis a főmágus gonosz céljai elérése érdekében akarja felhasználni.

[b]Eredetiség[/b]
Átlagos, semmi extra.

[b]Kihívás[/b]
A négykötetes kaland első része nagyon könnyű, amolyan bemelegítő (hogy ne rettentsen el senkit rögtön). Faluról-falura járunk, az esetek 80 százalékában eszünk, alszunk, vagy beszélgetünk, kereskedünk a falusiakkal… Szinte alig találkozunk ellenséges szándékú lénnyel, ami azért elég röhejes.

[b]Főgonosz[/b]
Hát olyan itt nincs, hacsak nem számítjuk annak a manticore-t, akit le kell küzdenünk a kaland végén a barlangban. Mondjuk azt nem mondom, hogy nem erős… (Ügyesség 12, Életerő 18)

[b]Rendszer[/b]
Ugyebár ez nem is kaland-játék-kockázat, hanem kaland-játék-varázslat könyv, tehát az egyik legfontosabb eleme a mágiahasználat. A többi szabály (harc, szerencsehasználat, stb.) megmaradt a klasszikus formában, a varázslatok alkalmazása viszont újszerű. Sajnos itt is találkozhatunk a mágiarendszer ama gyermekbetegségével, hogy a varázslatokért Életerővel fizetünk (1-4 pontig, kivéve a ZED nevezetűt, ami 7 Életerő pont), úgyhogy nagyon meg kell gondolni, mielőtt bűbájt használunk, főleg, mert sokszor egyszerűen nem éri meg az életerőveszteség a varázslatot. A másik jellemző, hogy a varázslatokat, illetve azok három betűs kódját meg kell tanulnunk, ugyanis, miután elkezdődik a kaland, nem nézhetünk bele a Varázslatok Könyvébe. Itt még érthető és elfogadható a magyarázat, hiszen nem kockáztathatjuk meg, hogy magunkkal cipelve esetleg elveszítsük az értékes művet, de az túlzás, hogy ha olyan mágiát választunk, ami nem létezik, akkor büntetésünk 5 Életerő pont! Mégis mitől jár ekkora levonás? Legfeljebb azt tartanám igazságosnak (és életszerűbbnek) , hogy nem történik semmi, és pl. ellenfelünk belénk vág egyet kardjával (-2 Életerő pont). Szóval ez nagy szívatás. A másik nehézség meg az, hogy a bűbájok 70%-a ún. komponens mágia, tehát kell hozzájuk valamiféle tárggyal rendelkeznünk. Ez azért kitolás, mert vannak olyan dolgok, amiket csak az egyes kötetekben szedhetünk fel, tehát, ha kihagyunk egy könyvet, akkor már cseszhetjük. Jó üzletpolitika, csak akkor nem értem, miért írják rá a könyvek hátoldalára, hogy a játékok külön-külön is játszhatók. Ezzel kéne kiegészíteni: igen, külön-külön is, de úgy nem érdemes. Arról már nem is beszélve, hogy még a 3. kötetben is találkozunk olyan szöveggel, hogy még mindig nem tudunk valamilyen varázslatot használni, mert az eddigi úton még nem szedhettük fel a hozzá nélkülözhetetlen tárgyat. És még ekkor is kapunk Életerő levonást! És még valami a komponensekről: az oké, hogy pl. a feltámasztó varázslathoz varázsital kell, de könyörgöm, hogy néz már az ki, mikor hős mágusunk felvesz egy zöld parókát (!), ha egy lóval akar beszélgetni a város egyik forgalmas utcáján? Az a minimum, hogy ilyenkor azonnal vinnék a diliházba. Ja igen, még egy: a varázslatok kódjai néha segítenek kikövetkeztetni, hogy mi lehet az adott mágia lényege, de néha a kód az égvilágon semmiben sem emlékeztet a varázslat hatására. Az rendben van, hogy pl. a FAL kód mágikus védőfalat kreál, az ALV-al alvajáróvá tehetjük ellenfelünket, a KIN-el pedig illúziókincset teremthetünk, de miért EME a villámvarázslat, és miért GAK a félelemvarázslat? Lehet, hogy én vagyok a hülye (sőt…) és csak egyedül én nem jöttem rá a logikára, de azért az esetek 90%-ában értem a szisztémát, csak az a gond hogy sokféle szisztéma van, néha mozaikszó néha rövidítés, stb.
Na jó, a lényeg, hogy ha már tényleg a mágia ennek a sorozatnak a főszereplője, akkor miért nem tudott Steve Jackson bevezetni még egy nyavalyás értéket, a Varázslat pontot? És ha már a sok varázsolgatás a cél, miért kell ilyen erős megszorításokat alkalmazni rá? Így sokaknak kedvét szegheti a rendszer és inkább a jó öreg karddal fognak nyomulni, pedig a jó időben, jó helyen alkalmazott varázslatok nagyon megkönnyítik a kalandozó életét. Arról nem is szólva, hogy nagyon jó hangulatteremtők.
A másik újítás, hogy istennőnk, Libra (az igazságosság istennője) segítségünkre lehet kalandunk során. Ezt háromféleképpen teheti: először is, egyszer a kalandban visszaállíthatja Életerő/Ügyesség/Szerencse pontjainkat a kezdeti értékre. Másodszor, egy alkalommal bármilyen átoktól, betegségtől megszabadíthat minket. És ami a legeredetibb: egyszer kimenekíthet minket, ha olyan szorult helyzetbe kerülünk, hogy már tényleg nincs más kiút.

[b]Hangulat[/b]
Steve Jackson játékai az én számomra mindig hangulatosabbak voltak mint Livingstone-éi. Itt leginkább a különleges fajok azok, amelyek megadják a kaland ízét. Van tündér, minimó, elvin, bár ez utóbbiból a kelleténél egy kicsit több szerepel, kicsit túlzásba vitték a jelenlétüket a dombokon. Ami nem tetszik, az az erőltetettség, ami egyes próbatételekre jellemző. Ha tetszik, ha nem, a könyv végén mindenképpen ki kell szabadítanunk a Svinn törzsfőnök lányát. Vagy például mindenképpen meg kell szállnunk az erdei öreganyónál (és ha csak egy picit is gyanakodva tekintünk rá, azonnal megjárjuk). De a csúcs baromság az, amikor valami nyomorék öreg áll az utunkba (27.), és mindenféle értelmetlen kérdéseket tesz fel nekünk eddigi utunkkal kapcsolatban, ráadásul mindezt versben teszi! Nincs gond, ha nem tudunk válaszolni, mert más úton is mehetünk, inkább tegyük is ezt, mert ez pfff…
Értékelés: 6 / 10
A Shamutanti dombok a sorozat első tagja. Legyünk őszinték: elég könnyű. Az egyetlen kihívást jelentő dolog benne Jann, aki elveszi a karakter varázserejét, és a végén a Mantikór, aminek legyűrése nem egyszerű. Nem fogok amiatt elkezdeni fanyalogni, hogy mennyire egyszerű a kaland szerkezete, mert lássuk be, a többi kötet rendesen bekeményít, és így legalább a kezdet kellemesen telik. Nincs előre meghatározott út, amit követni kellene, és elég sok olyan dolgot össze lehet szedni, ami a későbbiekben a segítségedre lesz. Ugyanakkor hacsak nem akarod egyben végigvinni az egész sorozatot (márpedig miért is ne akarnád, hiszen mi másért vágnál bele az olvasásba?), nem tölteném ezzel a könyvvel az időt. Túlságosan könnyű és nem köt le elég hosszan.
Egy kiváló játékkönyv ez. Kellemesen nehéz, és bár többször is neki kell majd futni, hogy kijátszhassuk, elég sok helyszín van a könyben ahhoz, hogy minden próbával újabb és újabb helyeket lehessen felfedezni benne. Ennek eredményeképp az olvasó sokadik próbálkozásra sem fog unatkozni. A fejezetpontok rendkívül rövidek, amit akár hibának is lehet tekinteni, ám ennek köszönhető az is, hogy az utak ennyire szerteágazóak, így emiatt nem tudok neheztelni rá.
Értékelés: 9.5 / 10
Ez a második kedvencem a Varázslat! sorozatból. Kétségtelenül ezt a kötetet a legegyszerűbb végigjátszani, mivel csupán ebben nincs mellékküldetés (a többiek esetében nem csupán túl kell élni a kalandot, de valamilyen feladatot is véghez kell vinni, például rá kell találni egy varázsige soraira). Többféle úton el lehet jutni a végcélig, és menet közben rengetegféle hasznos tárgyat lehet összegyűjteni, miközben többé-kevésbé segítőkész emberekkel találkozhatunk. Az egyetlen valódi kihívást a legvégén lévő Mantikór jelenti – mely a Veremből szerint a KJK sorozat köteteiben egyedüli, ereje teljében lévő példány. Sejtésem szerint Steve azért tette ide, hogy felkészítsen a sorozat többi kötetében fellelhető kemény fejtörőkre.

Ezzel együtt a könyv rendkívül szórakoztató olvasmány. Mivel többféleképp is végig lehet játszani, sokkal könnyedebb és kellemesebb a hangulata, nem kell amiatt aggódnunk, hogy a jó úton haladunk-e. Legalábbis amíg meg nem halunk. Az egyik legnagyobb problémát az élelem – vagy a megvételéhez szükséges pénz – felkutatása jelenti, a fogadók ugyanis akár 4 Aranytallért is képesek ezért felszámolni. Az illusztrációk remekül mennek a könyv kaotikus légköréhez, elég torznak és természetidegennek tűnnek. A borító is remek példa erre, különösen a háttér a torz fákkal.

Mindent egybevetve ez egy remek, de elég könnyen kijátszható könyv, melynek kijátszásához több nekifutásra is szükség van, ám ettől sem veszti el a báját. Mindenképp ezzel érdemes a Varázslat! sorozatba belevágni, mivel a siker érzete sokkal jobban átjön, ha mind a négy könyvön sikerül átverekedned magadat.
© P. Kay
 
Annak ellenére, hogy elég idős vagyok ahhoz, hogy olyan idős gyerekem legyen, akinek a korosztálya számára írodott a Varázslat! sorozat, A Shamutanti dombokat újraolvasva felrémlenek a régi boldogk emlékek.

Meglepően jól megírt kalandról van szó, melynek szépek az illusztrációi, és a legtöbb veszélyt elég szépen előre lehet látni -- kivéve a legvégét, ahol a karakter igen jó eséllyel elpatkolt, ha már korábban sem volt szerencséje. Jó döntésekkel, varázsló karaktert választva és némi szerencsével egyetlen harcot kell csak megvívni.

Különösen örülök annak, hogy a jelek szerint szinte minden kellemetlen helyzetet meg lehet úszni némi szerencsével, ami emlékeim szerint a sorozat további köteteiben nem egészen így szerepelt -- de ez több, mint 20 éve történt, szóval nem lehetek benne teljesen biztos! Egy próbát megér.
Értékelés: 5 / 10
Nem hiszem el, hogy végre-valahára rátaláltam egy könyvre, mely még [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erdejénél[/url] is könnyebb. Azt végigvinni 3 vagy 4 próbálkozásomba és némi térképezésbe került, míg ezt a kalandot sikerült másodszorra, mindenféle térképkészítés nélkül kijátszanom néhány óra leforgása alatt.

A könyv attól még szórakoztató, nem utolsó sorban a kiváló varázslásrendszere miatt, amit nem lehet megunni. A kaland is elég jól meg lett írva, és remekül visszaadja az érzést, ahogy barátságos falvakat és dús növényzetű dombokat jársz be.

Senkit ne aggasszon a könnyűsége vagy a rövidsége! Csupán egyetlen komolyabb ellenfél van benne, akivel el kell bánni, de a varázsló karakterrel játszva ez is elég könnyen megy (fene se tudja, mit lehet vele harcosként kezdeni). Van benne pár tárgy, amit érdemes lehet összeszedni, de ezek egyike sem kifejezetten szükséges.

Mindent egybevéve semmiféle veszélyérzet vagy sürgetés nincs a kalandban, és nem is különösebben összetett.

Kellemes olvasmány, csak túlságosan könnyű :(
hr
2018. május 23. 07:03 | Válasz erre | #39
Ha vki hajtana a jelvényekre:

- varázslóval könnyebb, de mivel a mantikórt le kell gyakni, neki is kell 8-9 Ü. Harcossal kevesebb, varázslóval jóval több Ép kell.
- induláskor vegyünk pallost (kardnak számít, 7 aranyért jó), baltát (az alap 7 aranyért érdemes már elvinni), bambuszfurulyát (3 aranyért már jó). Maradjon 3 aranyunk ha egy mód van rá. Furulyázzuk el a banditák nótáját.
- a könyvben szinte semelyik városban/faluban nem fogunk tudni fogadóban megszállni, de ez nem gond.
- mentsünk, és menjünk a combok közé legyakni az ográt (BUT, és nyertünk)
- töltsünk vissza, és keressük meg azt a nyavajás medált ami majd a 4. könyvben fog kelleni. MENTSÜNK mielőtt megtaláljuk, mert valaki viccesnek gondolta ha átírja a fejezetpontot és véletlenszerűen veszítünk egy tárgyat ahelyett hogy mi választanánk. A program notóriusan figyelmen kívül hagyja a kardokat,de nem Glandragor baltáját, vagy más hasznos dolgot! Töltsünk vissza amíg nem egy élelmet vesztünk.
- Kristatantiban költsünk 2 aranyat a sörözőben egy bomba-gyümölcsért. Innen ne az erdő felé menjünk, és ne kéreckedjünk fel a szekérre, hanem vessünk alamizsnát (az utolsó aranyunk, lol) a koldúsnak a Kháréi börtönkulcsért. Innen ne menjünk a hegyekbe óriásföldre, hanem forduljunk vissza az erdőbe Aliannához.
- Aliannánál mindenképpen a karszalagot kérjük. Ki kell próbálni hogy ha tűzgolyóval visszük le a gólemet megadja-e az érdemérmet, egyébként karddal kell lekaszálnunk. Aztán menjünk be Dumfusba.
- Dumfusban vegyünk 3 élelmet. A program nem vonja le az árát, szóval tartsuk ezt fejben. Sokat nem számít, mert később extra 5 aranyat el kellett költenem egy bug miatt, és a maradék 1 pénzt bedobtam a kharéi kívánságkútba (Kharéban egyébként már dögivel lesz pénzünk).
- mentsünk, és a köv. faluban fertőződjünk meg pestissel. Visszatöltve menjünk az erdőbe, ne menjünk a hídra, hanem a troll őrházhoz baktassunk. Mentsünk, és rollozzuk ki hogy észrevegyen, vegyük el a pénzét és az amulettjét. A következő lépés hogy találkozunk Iannal.
- Jannal irány a kocsma, passzoljuk le a baltát, gyógyuljunk (megint nem fogunk fedél alatt éjszakázni), mentsünk, és haljunk meg a lótuszföldön. Visszatöltve kíméljük meg Flankert (olvassuk el a szöveget pontosan, lehet valami ügyködés le van írva benne előcsalni Kharéban a fejezeteit, linket nem dob fel ugyanis). Passzoljuk le a minimanót, és máris mehetünk a mantikór ellen.
- a főszörny elég problémás a brutális sebzése (6 Ép) miatt. Varázsoljunk ALV-ot, és szvsz mehet a tűzgolyó is (lerövidíti a küzdelmet). Ha van még, használjuk a szerencsénket több sebzésért.
- a könyvvégén kapunk egy teljes gyógyulást.
© Nheil
2017. február 18. 17:13 | Válasz erre | #38
A shamutanti dombok még 1983ban jött ki és az első része Jackson sorozatának, a négy könyvön átívelő Kaland-Játék-Varázslat kalandnak.

A könyvfolyam első állomásában kellően részletes leírást kapunk a királyok koronájáról, vagyis a küldetésünk végső céljáról. Ez azonban még nagyon messze van, mert az első etapban a shamutanti dombok között kanyargó falvak között kell bolyonganunk, mint szokásos harcos, de ez alkalommal választhatjuk a rengeteg különféle varázslatot használni képes mágus szerepét is. A háttértörténet tetszetős, kellően epikus, hogy méltó keretet adjon egy ilyen hosszú kalandnak.

Az első könyv kapcsán kifejteném a varázslási rendszert. Szerintem elég jól működik a rendszer, és ha az ember valóban csalás nélkül próbálkozik, tehát igyekszik memorizálni a varázslatokat, kellő mértékű kihívást is nyújt. Megfűszerezi a (főként harci) szituációkat további lehetőségekkel (és buktatókkal, hiszen a kamuvarázslatok kiválasztása érzékenyen érinti életerőnket) . Ennek az ára viszont életerőbe kerül, de ha ügyesen választunk a felkínált varázslatok közül, gazdaságosan tudunk kijönni egyébként nehéz harcokból is. Az ideális varázslatok csak egy életerőbe kerülnek, viszont ezekhez szükséges komponens is, amiket viszont könnyen és gyakran fogunk találni, illetve vásárolni. Van még egy negatív játéktechnikai hatása is ennek a rendszernek, mégpedig a varázslási lehetőségek sok fejezetpontot elhasználnak, így a kaland rövidebb, mint egy átlagos KJK könyv. A kaland harcosként is élvezhető, de kevesebb opció híján valamivel nehezebb dolgunk lesz, bár a harcokban sokat segít az a plusz két kezdő ügyességpont.

A shamutanti dombok egy nem túl hosszú kaland. A nehézsége elég alacsony lett, Jackson itt szerintem erőt vett magán, hogy ne bátortalanítsa el a kalandozókat már az elején (hogy aztán majd a negyedik kötetben cserébe szétszívasson minket). Már korán találhatunk kimondottan sok varázskomponenst és hasznos tárgyakat, amelyek egy részét akár a következő kötetekben tudjuk majd felhasználni. Jóval könnyebb lesz a dolgunk a későbbi könyvekben, ha rátalálunk ezekre és egyáltalán nem is nehéz (megjegyzés : Vik baltájára azért nem olyan triviális ráakadni, a legelső kereskedőnél kell megvásárolnunk és mivel csak három tárgyat vehetünk meg a hatból, nem feltétlenül pont erre a baltára fájna a foga a lelkes gyűjtő kalandozónak, viszont ez a balta több alkalommal is óriási segítséget nyújt majd Kharéban). A szörnyek egyáltalán nem nehezek, harcosként is simán lezúzhatók nehézség nélkül, főleg, hogy a kaland közepe tájékán a támadóerőnk is komoly feljavítást kaphat. Egy kivétel akad, a Manticore - a könyv főellensége - ami a könyv egészéhez képest irdatlanul erős lett, talán indokolatlanul is, de legalább kellemes szájízzel léphetünk át Kharéba, ha egy ilyen bestiát kivégeztünk.

A könyv felépítése elég egyszerű, több településen át haladunk, erdőn, mezőn hegyoldalon, , pestises falvakon, tárnákon, barlangokon keresztül és különféle ellenséges vagy baráti lényekkel futunk össze. Valahogy mégis működik, mert nagyon jó lett a hangulata. Megvan valamennyire a veszélyérzet, de a küldetés ezen szakaszán még olyan távolinak tűnnek a későbbi ránk váró feladatok, egyszerűen jó érzés baktatni a szabadban, gyűjtögetni a komponenseket Anyagi kérdéseken is agyalni kell, hiszen választhatjuk a kényelmes fogadókat és meleg vacsorákat drága pénzért, vagy szabadban is tölthetjük az éjszakákat, ráadásul ezek a döntések sokszor a továbbhaladást is befolyásolják. Tetszik, hogy nem csak egy út van, jellemzően két útvonal közül kell választhatunk és az eltérő útvonalakon más szituációkba futunk bele, más tárgyakat találunk. Érdemes többször is újrajátszani a könyvet, alternatív útvonalakon.

Amennyire könnyű ez a kaland, annál hangulatosabb. Én még szívesen mászkáltam volna további falvakba is. Annak ellenére, hogy első a sorozatban, már kiforrott az egész szabályrendszer, az igazi kalandozó nagyon szeret használható tárgyakat gyűjtögetni, itt ezt bőven meg fogja tapasztalni.
10/8,5
The city changes but the fools within are always the same.
© AXE
2016. június 30. 15:40 | Válasz erre | #37
Postagalambbal utasítani kéne a Kísértet kapitányát,hogy egy kis szárazföldi portya keretén belül sarcolja meg a falut;rögtön lenne ott több Aranytallér-a lakók foglyul ejtéséről nem beszélve-a shurrupaki rabszolgakereskedők nagy örömére.

Üdv:AXE
© AXE
2015. november 22. 19:20 | Válasz erre | #36
A svinn faluba betérés után a helybeliek minden előzmény nélkül elfognak,egész éjjel koszt-kvártély mellőzése mellett rabságban tartanak.Reggel ezek után a bandafőnök üzletet ajánl.Mentsük meg a lányát!"Te leszel a mi bajnokunk,aki megmenti egyetlen utódomat!Ha sikerrel jársz,kívánhatsz bármit,megkapod!"Erre a Manticore leverése után miután főhősünk hazakíséri a fenn említettet a törzsfőnök lányát,két ajándékot kap:10Aranytallért és a következő állomás kulcsát.Közönséges rablás!Felháborító!

Üdv:AXE
2015. szeptember 26. 22:09 | Válasz erre | #35
Na, épp most pörgettem ki, és íme egy varázsló vs harcos összehasonlítás:

Feltéve hogy a harcos maxos ügyességgel tolja, komolyabb gondja nem lehet. A varázsló úgy néz ki képes kompenzálni a hátrányát beáldozva életerőt (aminek akkora jelentősége nincsen ha komoly mennyiséggel indult neki, főleg a Kristály Vízesés miatt).
A manticore ellen van a varázslónak komoly előnye - jobban mondva biztosítása. A 12 életerő ugyan nagy ár, de cserébe nem kell aggódni. A harcos kénytelen 12-es ügyességet kockadobás nélkül beírni a helyére, de úgy nem kell akkorát aggódnia, hiszen összegyűjthet (a vari is, csak az most irreleváns) +3 tét mire odaér.
2014. november 24. 20:37 | Válasz erre | #34
És a sorozat többi darabja is meg van.Ha érdekel írj nekem üzenetet 500ft/db[color=zöld][/color]
2014. november 24. 20:33 | Válasz erre | #33
Valakit érdekel eladó shamutanti dombok ha igen írj üzenetet [smiley]fantasy-28[/smiley]
2014. február 7. 01:14 | Válasz erre | #32
Örömmel hallom, hogy valakinek sikerült! :D
2014. február 4. 19:42 | Válasz erre | #31
[smiley]nevetes2[/smiley]
2014. február 4. 17:45 | Válasz erre | #30
Plusz poén:egyik haverom ezzel a Hahotával nyerte a Shamutanti dombokat![smiley]eljen[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2014. február 4. 10:22 | Válasz erre | #29
hahota,múltkor letöltöttem egy csomót törrentről, bár nekem is van vagy 10-12 a polcomon. Sajnos mostani fejjel beleolvasva már nem olyan vicces, de nosztalgiából jó. :)
2014. február 4. 02:19 | Válasz erre | #28
[smiley]eljen[/smiley][smiley]worship[/smiley][smiley]wave[/smiley]
2014. február 4. 01:02 | Válasz erre | #27
Kis érdekesség a népnek!

A Shamutatni dombok könyvről a Hahota 48-as számában olvastam először. Bizonyára nincs köztünk olyan, aki ne ismerné ezt a remekbe szabott ifjúsági sorozatot, amiben vicces fejtörők, képregények és megannyi érdekes dolog szórakoztatta a kor fiataljait. Az általános iskolában kézről kézre jártak a Hahota számok és mindenki élvezettel lapozgatta a pad alatt vagy napköziben. Nekem csak két saját szám volt meg és ebből az egyik pont az volt, amelyiknek a végén a Shamutatni dombok hirdetése is látható volt. Én a könyvet csak jóval később szereztem be, a sorozatot ugyanis a Hét Sárkánykígyóval indítottam valamikor 93 környékén. Apukám vette meg nekem a könyvet, éppen az iskolai nyári táborból jöttünk haza, amikor az Örs Vezér téren az egyik mozgó könyvárus asztalán azt megpillantottam.

Íme a nevezetes Hahota hírdetés:

[img=http://kepfeltoltes.hu/140204/Hahota_48_hirdet_s_www.kepfeltoltes.hu_.jpg]Hahota 48[/img]

© killmaster (Savanyúhas)
2013. augusztus 15. 15:10 | Válasz erre | #26
SzG kollégával folytattam némi eszmecserét, mennyire jól fordította kedvencünk Varsányi Mariska A Shamutandi dombok kalandban az öregember versikéjét. Azt kell mondanom eléggé jól sikerült magyarosítani, még ha az a bizonyos \"fekete szemű gonosz rém\" kicsit félrevező lehet...
De nézzük az english verziót!

See him though see you not (Láthatod őt, ő téged nem)
The black-eyed creature creeps (Fekete szemű vánszorgó teremtményt)
A guardian once, but now his lot (Ki egykor őr volt, de most a sorsa)
The key to freedom keeps. (A kulcs a szabadsághoz)

Viszont volt, amit még Varsányi Mariska sem mert bevállalni versben szavalva. Emlékeztek még Vancass a púpos tanácsára. Nézzük az angol verziót:

Beware the lair of the cave-demon\'s maze
For traps as deadly as Medusa\'s gaze
Greet travellers who, of luck bereft
Take passageways not to the left.

Ti hogyan oldottátok volna meg ezt verses alakban, hogy rímeljen is? [smiley]fejvakaras[/smiley]

© killmaster (Savanyúhas)
2012. augusztus 16. 21:53 | Válasz erre | #25
A legtöbb kalandban harcos vagy, na igaz van néhány varázslós történet is. Unalmas lenne? Hát ha kinyírod a Manticore-t, elintézed a hét kígyót, szétvered fél Khárét, és még Mampangban is van erőd vitézkedni, nem is lesz az unalmas! Ráadásul a minimó sem jelent hátrányt a kalandod során! Nem kell varázstárgyakra költeni a nehezen összekuporgatott aranytallérjaidat, és 12 ügyesség azért jól jön a kockadobásoknál, meg az ügyesség próbáknál! Igaz a Főmágus ellen nem sokra mész a kardoddal, viszont nem kell attól tartanod, vajon működik-e majd valamelyik varázslatod. Igaz vannak helyzetek, amit egy varázsló jobban meg tud oldani, na de egy harcos élete sem rossz...
2012. augusztus 16. 14:24 | Válasz erre | #24
A harcos egyszerűen unalmasabb és kicsit behatároltabb mint a varázsló.

Az igazi hátránya hogy asszem pár cuccot nem szerezhet meg. Ennek kapcsán gyanús mind Fenestra (végtelen összes varázstárgy bug), és a gnóm Kharéban aki a Nagy Hátizsákot adja.
© Hamlet
2012. augusztus 16. 11:25 | Válasz erre | #23
A 111-es kulcs az ogre kínzómester szobáját nyitja Mampangban. Be lehet persze jutni kulcs nélkül is, csak akkor pofánbasz egy láncos golyó. :)
2012. augusztus 15. 15:16 | Válasz erre | #22
A tisztelt kapitány úrat medál nélkül is meg lehet oldani.
2012. augusztus 15. 15:12 | Válasz erre | #21
\"Valamire jó a 111-es kulcs (csak már nem emlékszem mire)\" Kharéban amikor a vásárhoz érsz,ott találkozhatsz a 111-en Flankerrel,aki eligazít az első verssor tudójához az öreg Lortaghoz.

A napokban kezdtem újra a sorozatot,jelenleg Kharé közepén feszítek egy verssorral a tarisznymában. Ebben a négyrészes kaladban mindig talál valami újat az ember. Én most arra lettem figyelmes hogy az első részben akárhányszor felkínál nekünk választási irányt Pista bácsi mindannyiszor a második a helyes. Legalábbis amerre én mentem,mindig a második lehetőség volt a jó. Lenne egy kérdésem a medállal kapcsolatban. Ha nem tévedsz a csenőfű felé,és nem találod meg a medált akkor b@szhatod az egész küldetést? Mampangban nem lehet máshogy továbbjutni annál a tisztnél,csak ha nálad van a medál?

Illetve azt szeretném kérdezni van-e valakinek olyan végigjátszása ahol harcosként küzdött? (itt az oldalon csak varázslósat láttam)

2012. július 30. 09:13 | Válasz erre | #20
Valamire jó a 111-es kulcs (csak már nem emlékszem mire), és sokkal több van a goblinbányás úton mint \"ugyanannyi arany + csizma vs. medál\". Ez tuti, mert és tápolós vagyok, és mindíg a goblinok felé mentem.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. július 30. 08:27 | Válasz erre | #19
Azt hiszem egyszer már írtam erről, de az újak kedvéért, (talán nem olvasták) leírnám, miképp is vélekedem én a varázslatokról és a történet vezetéséről. Miért csak öt választható varázslat van, és annak is a fele kamu? Nyilván azért, mert az író így teszteli tanultál-e valamit a varázslás fortélyaiból. (Feltételezve, hogy nem csalsz, és nem lapozol bele a varázslatok könyvébe!) Persze megtehette volna azt is, hogy nem csinál ennyi kamu varázslatot, és több létező varázslattal operál, de S. Jacksonra jellemző, a \"szivassuk meg jól a kalandort már az elején\" effektus. Ez a Királyok koronájában csúcsosodik ki igazán! Miért nem használhatunk kedvünkre varázslatokat? (Elvégre birtokoljuk a tudást...) Erre egyszerű válasz létezik, nagyon egysíkű és unalmas lenne a történet! Az mégis milyen lenne, ha Mampang lakói felét villámmal, a másik felét meg tűzzel intézném el? A Főmásusra meg ráuszítanám a tükörképét aztán jót röhögnék a koronával a kezemben... Ugye a varázslás bonyolult dolog, ha valaki ezt nem tudja elfogadni induljon el inkább harcosként, igaz nehezebb dolga lesz, de nem kell varázslatokkal vacakolnia. A kard is hatásos lehet, ha jól használja az ember... Sajnos fordítási hibák és apróbb logikai bakik kerültek szinte minden varázslat kalandba, próbáljuk javítgatni és kitárgyalni őket, talán majd egy új kiadásan jobbak lesznek...
© Anry
2012. július 29. 18:42 | Válasz erre | #18
\"Hát az anyád hogy van, Steve Jackson!\"

Frappáns összefoglalása a szívatásnak. ;D
© Hamlet
2012. július 29. 13:56 | Válasz erre | #17
Sziasztok!

Sajnos ebben a könyvben sokkal-sokkal több hiba van, mint amit az adatlapján felsoroltatok.
:(

Épp most toltam végig abszolút szabályosan. ;) Ezek miatt téptem a maradék hajam:
- Dumphusban a fogadóban ébredéskor Steve Jackson nem kérdezi meg, hogy \"ettél-e előző nap\", így itt a koplalást megúszhatjuk ép-vesztés nélkül
- hiába kapsz Aliannától ragasztót, amikor később megint véletlen ellenfelekkel találkozol, a GUM-ra lapozva büntetést kapsz, mert a könyv szerint még nincs nálad a ragasztó
- Aliannánál a fordító is benézett egy apróságot: ha nem szabadítod ki a ketrecéből, inkább kifosztod a házát, akkor nem \"egy kis barna port\" találsz, hanem homokot (\"soft brown sand\"), ami a HOM varázslathoz kell. Kharéban ugyanis kizárólag ezzel tudod csak harc nélkül lenyomni a lánckészítő Svinnt, márpedig homokot korábban sehol sem lehetett eltenni a magyar változatban.

És ha már varázslatok:
korábban láttam, hogy lehülyéztetek, amiért a Káosz fellegvárát beválogattam a szubjektív Best of listámba, a Sorcery-szériát viszont nem. :P
Továbbra is tartom magam ehhez a véleményhez: a Sorcery! széria ugyan egyfelől zseniális az összetettsége, a hangulata, a sztorija, és a rajzai miatt, másfelől viszont bosszantóan idegesítő, ha varázslóval próbálod végigvinni.
Mert míg a Káosz fellegvára azért volt jó, mert az udvaron kötelező verekedés után MINDEN encountert meg tudtál oldani mellébeszéléssel és/vagy egy jókor ellőtt, szabadon megválasztott varázslattal, a Sorcery-ben sajnos nagyon sokszor rá vagy kényszerítve arra, hogy varázsló létedre pallossal aprítsd a gonoszt, mert az író kizárólag idióta választási lehetőségeket adott neked. :(
- a kódok fele eleve szopatás, mert \"nincs ilyen varázslat\" vagy még nincs meg hozzá a komponensed. Egy választási lehetőség általában fixen 4 életerő költségű tűzlabda vagy villám (MEL, EME), szinte mindig bekenheted méhviasszal a fegyveredet (PÉL), hogy mágus létedre duplán sebezd fegyverrel az amúgy is balfék goblinokat vagy banditákat, és csak a legritkább esetben választhatsz olyan varázslatokat, amiket amúgy azonnal használnál egy harcban: táncoltatás a bambuszfurulyával, ZAV, BUT, TIV. Vagy ha már mindenképpen harcolni akarsz, akkor miért nem az ügyességduplázó NÖV-öt ajánja fel a könyv?
- szintén bosszantó, hogy az ellenséges óriás még akkor is erősebb, mint a tiéd, ha a sajátodat épp egy halott ellenséges óriás fogából idézted meg. :(
- ráadásul sokszor jobban megszívod a varázslással, mintha nem csinálnál semmit egy adott encounternél. tipikusan ilyen az elvinek 3 ép-t sebző makkzápora, amit kivédhetsz a 4 ép-s ERŐ(tér) varázslattal. Hát az anyád hogy van, Steve Jackson! :( az 1 ép költségű TÁN-nal miért nem lehet megszívatni a kis nyamvadékokat?
- A bánya szintén olyan helyszín ahol a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint választhatod ki a varázslatokat. A minimumértékekkel induló varázslóm (Ü: 5, É: 14, SZ: 7) például így halt meg:
ogre elől menekülés FAL, -4 ép (+10 arannyi ékkő),
goblin bányafőnök EME -4 ép (kulcs),
kinti goblincsapatnál bebukott szerencsepróba
EME -4 ép,
aztán még két goblinnal közelharcolni is kellett, mert nem tudtam őket megfutamítani.
Ugyaníg persze -12 épnyi varázslatot kell ellőni a Mantikórra is, de arra azt mondom, epikus bossfight volt, ami után úgyis felgyógyítanak a Svinnek, hiszen megmentettem a lányt.
Balfék goblincsapat által meghalni viszont nagyon kiábrándító. :(


A goblinok 111-es ezüstkulcsa jó bármire is? (arra már emlékszem, Mampangban kelleni fog-e :)) Megéri egyáltalán erre jönni? aranyrögöt, 1-2 két 10 aranyas ékkövet és borrinbőr csizmát kapunk, viszont elbukunk 12 aranyat és a Mampangi erődparancsnok medálját...
2012. július 22. 18:29 | Válasz erre | #16
Igaz, pontértékben erősebb:)
Azért a Varázslat nem az első könyvei voltak a Mesternek, sajnálatos, hogy ennyire benézte ezt - ha meg szándékos volt, akkor rosszul gondolkodott.

Fppocsékolás: ha kell a kamu, akkor legyen, de akkor ne menjen a fejezetek pazarlására, legyen akkor hosszabb is a könyv!
Itt majdnem ez a helyzet, mert hiába 511 fp, abból vagy 100, ha nem több, csak a Varázslatokat tárgyalja.
2012. július 22. 14:25 | Válasz erre | #15
A Manticore-t nem találtam annyira komoly ellenfélnek...vicces az, hogy a Főmágusnál erősebb :D de pl. Razaak meg a démonlovagos Belgi ezerszer táposabb nála.

Azt továbbra is baromságnak tartom hogy nem lehet magammal vinni varázstárgyakat az útra. Ha nem is mindet, de legalább párat - hisz kőpornak, homoknak meg zöld fémgyűrűnek önmagában semmi varázsereje nincs. Ha 20 aranytallért viszek magammal a nagy útra, és mellé még pár varázstárgyat, nagyobb a valószínűsége, hogy az aranyamért ölnek meg :)

A kamuvarázslattal nemcsak az a baj hogy fejezetpont-pocsékolás, hanem igazságtalan módon sok életerőt vesz le, ha ugyan életben maradok. Ráadásul úgyis csomó oda nem illő varázslatot kapunk, szóval már csak ezért sincs értelme kamuvarázsok bevezetésének :)
2012. július 21. 15:53 | Válasz erre | #14
A manticore valóban az egyik legkeményebb ellenfél az egész FF sorozatban, nem hogy ebben a könyvben.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. július 21. 14:36 | Válasz erre | #13
Reactor kritikádat olvasva ismét ellent kell mondjak néhány dolognak. A Manticore a sorozat legkeményebb ellenfele, már akivel csatát vívsz. Varázslóként is -12 életerős veszteséget kell benyelned, mert karddal egy varázsló aligha végezhetne vele. Harcosként pedig, hát fel van adva a lecke! Kamuvarázslatok! Igen, meg kell tanulni a varázslatokat, de nem kell feltétlenül mindet. Ha hatot megtanulsz, (a hat leghatásosabbat) már nagy bajod nem lehet. (Villám, Tűz, Fal, Erőtér, Teremtmény irányítás, Butítás!) Nem kell ehhez Harry Potternek lenni! Aztán az író jöhet a kamu varázslataival, te már tudni fogod mit alkalmazz. Ha meg nem tudod, hát kard ki kard! Néhol azért az is eredményre vezet. Felvetetted a mágia árnyékolás fogalmát. Hát igen, ha olvasol hasonló jellegű könyveket, bizony tudni fogod, hogy a mágiának sokféle és igen bonyolult verziói vannak. Pl a boszorkány mágia (Alianna és Gaza Moon is az), teljesen más alapokon működik, mint az Analandi mágia. De azért még a Minimók sem védettek a ZED varázslattal szemben! Varázstárgyakat pedig azért nem kapsz az útra, mint ahogyan a mágikus könyvet sem viheted magaddal, mert ezek a tárgyak nem teremnek ám minden bokorban. Valljuk be, ha elindulsz erre az útra, 1:10 a sokadikon az esélye, hogy célt érsz! Így én sem bíznék rád semmit, ha ilyen küldetésre indulnál... De ha neked ennyire nem megy a varázslás, indulj el harcosként. Igaz így nehezebb dolgod lesz szinte mind a négy kötetben, na de valamit valamiért! Amúgy az esetek 70%-ban működnek a varázslatok; legalább 1 biztosan hasznos, de van hogy kettő is! Ha pl városkaput, vagy ketrecajtót akarok kinyitni, akkor logikus, hogy nem villámvarázslatra gondolok elsőre, ilyen esetekben jó a NYI varázslat, és az sok esetben jól is működik. A Púpos esete pedig nem egyedi, küldjél rá csak a Farkasok mesterének két állatkájára tüzet! Meglátod, hogy neki is elég felemelnie a kezét, hogy fájdalmat okozzon. No persze nyilván elmondja a megfelelő varázsigét, és elvégzi a szükséges mozdulatokat hozzá. Persze azon is lehet vitatkozni melyik a jobb, a Varázspont bevezetése vagy az életerő pont levonása a varázsolásnál. Végeredményben mindkettőnek vannak előnyei és hátrányai. Én igazából ebben a tekintetben pártatlan véleményen vagyok, egyformán tetszik ez is és az is! Ennek ellenére azért örülök ha megosztod a gondolataidat itt a fórumon, sokan sokféle képpen látunk dolgokat...[smiley]c2063[/smiley]
2012. július 20. 23:11 | Válasz erre | #12
Borító:
A Manticore látható rajta, a kötet főellensége. Csinosan néz ki, sokkal jobban, mint a könyvben.

Grafikák:
Borzasztó bénák! Nemtudom, valami vicclap rajzolóját alkalmazták a könyvhöz? Minden lény tisztára önmaga karikatúrája, a Manticore hihetetlenül selejtesen néz ki (mint valami patkány), a kardpengék mind lúdtollak, és még sorolhatnám. Egyszerűen förtelmesek, méltatlanok egy ilyen nagy lélegzetű műhöz.

Történet:
Egy hatalmas volumenű művet kaptunk Steve Jackstontól most – nem kevesebb, mint NÉGY kötetből álló kalandjáték-sorozatot! A Shamutanti dombok a legelső epizód ebből. Az Óvilág kontinensen vagyunk, a déli Analand királyságból a gonosz Főmágus ellopta a bűverejű Királyok Koronáját! Egy bátor kalandor kerestetik, aki odamegy érte, és visszahozza! Nosza!
Mind a négy kötetnek megvan a maga témája, és a maga feladata, mert hát a nagy célig apró léptekkel lehet eljutni.

Nehézség:
Igen egyszerű. Ebben a négyrészes folytatásos kalandregényben már nemcsak harcosok lehetünk, és karddal apríthatunk, hanem képzett, hivatásos varázslók! És ehhez több mint 30 varázslat áll rendelkezésre (igaz ugyan, hogy a 99%-uk itt teljesen hasznavehetetlen,de mindegy). A kaland első részében csak falvakon kell átmenni, Kharé kikötővárosáig, ennyi. Vannak szivatós részei, de összességében véve nagyon egyszerű, könnyed bevezető.

Főellenség:
A Manticore, akivel mindenképpen el kell bánni. Nem valami pfűdekomoly ellenség. Ha tudunk „darázsolni”, még egyszerűbb.

Ami tetszett:
A varázslás bevezetése, főleg úgy, hogy a négykötetes mega-kaland erre fekszik fel keményen. Rengeteg varázslat van, egyik jobb mint a másik. Maga a kaland is jól kezdődik, abszolút dedós fokozatról indulunk, és szép lassan nehezedik. Na azt nem mondom, hogy nem lehet meghalni, de közel se olyan könnyű megdögleni, mint az elkövetkezendő három kötetben. A helyszínek (kis falvak és a köztük lévő vidék) meglehetősen hangulatos és életszerű lett, gondosan ügyelni kell az alvásra, táplálkozásra, vannak kocsmák, fogadók, kifejezetten jó lett ez a „vidéki” hangulat, és hogy nem csak egy útvonal van. Lehet sok kincset szerezni, és végre el is lehet költeni a nehezen szerzett aranytallérocskákat, méghozzá hasznos dolgokra!
A rendkívül jó megszerkesztettségre jellemző, hogy csomó olyan emberrel is összefuthatunk, akik közvetett módon sokat segíthetnek a többi kötetben – Glandragor, Flanker, a koldus a börtönkulccsal, vagy az arcképes medál a dzsindzsásban.
Ami még nagyon hasznos újítás, ezúttal van hátszelünk is: Libra, az igazságosság istennője vigyáz ránk – bármikor kérhetünk tőle visszaállítást, átok megszüntetést, és segítségül is hívhatjuk, ha annyira fos helyzetben vagyunk, ahol már tényleg csak a csoda segíthet…

És ami nem:
Ahhoz képest, hogy a könyv(ek) főcíme „Varázslat!” – igen,így felkiáltójellel – sikerült pont a „darázslós” részét a játéknak nagyszerűen kiherélni, holott gyakorlatilag erre alapozták az egész művet. Az a kisebbik probléma, hogy minden varázslatért életerővel kell fizetni (a Mágia pontokat később érdekes módon bevezették, sokkal jelentéktelenebb könyvben), és hogy a kaland kezdete után már nem lehet olvasni a varázskönyvet, az már sokkal nagyobb gond, hogy a varázslatok nagytöbbségéhez segédeszköz kell (Tölgyfacsemete bot, ékszerekkel kirakott medál stb.), én pedig teljesen üres zsebekkel vágok neki hogy legyőzzem a Főmágust. Miféle felkészületlen, idióta varázsló az, aki megtanul egy csomó bűbájt, aztán nem visz magával semmit se az éles helyzetre, ahol azokat alkalmazni kéne? Hogy nézne ez ki a jelenkorban, ha pl. egy katonát úgy küldenének ki a frontra, hogy nem kap fegyvert?
A „darázsolással” egy másik igen komoly probléma, hogy nem „darázsolhatsz” azt, amit akarsz – mindig meg van adva 5 varázslat,csak bizonyos szituációknál, és akkor azok közül kell választanod. Ez teljesen oké…az viszont, hogy az 5 varázslat közül legalább 3 kamuvarázslat, azzal teljesen használhatatlanná is tették a „darázsolást” az első könyvben, pedig nagyszerű kiegészítője lehetett volna. Igen, szóval nagyon sok a kamuvarázslat. Ha ilyet választasz ki, akkor ráadásul még 5 életerő pont büntetést is kapsz – hogy mire fel, azt nem tudom. Ez az 5 életerő pont levonás eléggé pofátlan, aljas húzás, különösen, hogy még a legerősebb varázslatok se fogyasztanak többet 4 életerő pontnál. Ha nincs olyan varázslat, amit kiválasztok, akkor mégis hogy veszíthetek több életerő pontot? Ekkora genyóságot…!
Azonfelül, mint írtam, hiába vannak varázslatok dögivel, a jórészéhez kell valami tárgy, ami persze nincs nálad, és ilyenkor is beszarik a varázslat. És hogy még mélyebbre süllyedjen a könyv, ha elkúrod a varázslatot, mert teszem azt, nincs nálad a mágiához szükséges őrölt boszorkányszar, akkor nincs lehetőséged újra bűbájolni, rosszabb esetben meg is halsz. Szóval ja…ha „darázsolsz”, rögtön elsőre a jó varázslatot kell kiválasztanod, ellenkező esetben kemény életerő-levonásokat fizetsz (mondjuk, ha a felbőszült ellen megvág a kardjával, akkor úgyis vesztesz életerőt, ha nem kamuvarázst használsz), úgyhogy kívülről betéve be kell magolnod a varázslatok könyvét.
Kamuvarázslatok, egyszeri varázslás lehetősége, tárgyas mágiák – lehet-e ennél jobban elbaszarintani egy varázslásra épülő könyvet? Sajnos lehet. Akárcsak a többi kötetben, a Shamutanti domboknál is előfordul, hogy hiába vagy perfekt diplomás mágus, hiába választod ki elsőre a tuti varázslatot, a könyv ebbe is beleköt. Mindig találni fog valami kifogást, hogy éppen miért nem működött a varázslat. És állandó jelleggel ez megy! Így aztán tényleg semmi haszna nincs a „darázsolásnak”. Vegyük hozzá azt is, hogy a könyv közepétől körülbelül hozzád szegődik egy Minimó, aki be van oltva „darázsolás” ellen, azaz amíg veled van, nem tudsz semmit se „darázsolni”, mert „leárnyékol” téged. Bezzeg az erdei öreg mamó varázserejét nem árnyékolja le, ő minden további nélkül agyonpörköl villámcsapással, ha nem megyünk oda hozzá…ezt nevezik csalásnak…
Úgyhogy skacok, a „darázsolást” az első könyvben úgy ahogy van, el is lehet felejteni. De további unszimpatikus dolgok is voltak – az előbb említett öreg nyanyás rész, aztán ott a meglehetősen fantáziátlan Csenőfű, ami meglopja a rajta áthaladókat. Minek egy növénynek aranytallér? Ott a bányás epizód is, amiben a könyv leírja, hogy a goblinok egy rakat kincset hoznak ki épp a bányából, persze nekünk már csak 2 kis fingomnyi drágakő jut! A hídnál őrködő púpos a röhej abszolút csúcspontja: ha nem válaszolunk a kérdésre, meglendíti a karját és egyből sebesülünk, pedig semmibe nem tartana odapörkölni neki egy villámmal. Neeem, inkább tegyünk egy jóóóóó nagy kerülőt a másik irányba! Szóval az első résszel minden rendben is LENNE, ha a „darázsolás” cseppet használhatóbb volna. De nem az. Hát ez a könyv se valami jó.
2012. július 13. 09:16 | Válasz erre | #11
Kahrét tegnapelőtt fejeztem be, nem gond a spoiler.

A vásárra nem csak a tudóstól lehet eljutni, és a tudóshoz is sokféleképpen (Flanker és a törpe negyed egyik verekedője is odavisz) el lehet jutni, nem csak az utcákon kanyarogva. Amúgy meg fogd fel úgy, hogy több próbálkozási lehetőséget adott az író a tudós feladványához.

Mint írtam, a Shamutanti dombokban gyakorlatilag mindegy, merre mész (bár mondjuk a kannibálokat érdemes kihagyni mert csak Librával juthatsz ki, legalábbis harcosként), nincs kötelező tárgy vagy beszerzendő infó, ha túléled az ellenfeleket vagy a halálcsapdákat, minden úton be lehet fejezni. Hogy más útvonalon több varázstárgyba futhatsz bele? Ettől lesz kiegyensúlyozott a játékmenet.
2012. július 11. 19:00 | Válasz erre | #10
Nem lőnék le feleslegesen poént, így SPOILER!:

Ha tudsz Vic-ről, Kharéban az alábbi \"bug\" következhetik be:
- meg kell szerezned a varázsige egyik sorát a tudóstól, akinél ha nem jó választ adsz a rejtvényére, akkor egy varázstárgyat ad.
- a tudóstól eljuthatsz a bucsuba, ahol használhatod Vic nevét, ami HA NEM TUDOD a tudóstól megszerezhető sort, akkor VISSZAIRÁNYÍT a tudóshoz.
- Eredmény: végtelen cucc.

A Shamutanti-dombokban ha a fojtófű felé mész, találsz egy női arcképes medált, amit a Királyok Koronájában fel lehet használni. Ám mivel ennek használata nem kötelező, és egy másik útvonalat választva az első könyvben jobb tápokat gyűjthetünk be, így az egész ötlet elsikkad.
2012. július 11. 17:35 | Válasz erre | #9
Nem teljesen értelek...
2012. július 11. 10:16 | Válasz erre | #8
Hja. ÉS pl. a Vic egy Möbius-hurkot eredményez Kharéban, és a női arcképes amulett meg rossz helyen van ahhoz képest amerre menni fogunk.

Hajrá wildchild!
2012. július 10. 11:14 | Válasz erre | #7
No, végre hozzájutottam, hogy elkezdjem a KJV sorozatot.
Az első darabot kiolvastam, de bevallom csak harcosként, nem varázslóként, az egyszerűség kedvéért.

Steve Jacksonhoz képest csak kevéssé szivatós könyv, már olyan értelemben hogy az író szemétkedik, nem a sztori. Maga a küldetés nem túl bonyolult, egyszerű túlélős cucc, nehéz elrontani. Nincs kötelező tárgy, nincs kötelező infó, minden infó/számkérő helyet el lehet kerülni, más (bár általában izzadságosabb) úton kikerülni (ha nem is szándékosan). A nehezebb, hirtelen halálos részekhez (fejvadászos rész, akik valójában kannibálok, nem fejvadászok, fekete lótuszok, manticore barlangja) van bőven elrejtve segítség az előzményekben és hát Libra is hasznos. A manticore mint főgonosz sem nehéz ellenfél, ha ugyanis addig nem használtuk fel Librát, simán kétszer is nekifuthatunk az ellennek.

A könyvnek sokkal inkább az a jelentősége, hogy olyan plussz infókat tudunk összeszedni, ami a következő részben lesz segítségünkre. Semmi kötelező persze, inkább olyasmik amik visszaterelhetnek a helyes útra, vagy zsákutcából húzhatnak ki Kharéban (Flanker a vásárból visszakísér a tanító házához, ami a kapuból a másik iránya lett volna, VIK kapcsolata, börtönkulcs, stb.) Kharé kapukulcsa nem igazán értékes, max. 2-vel kevesebbet kell lapoznunk, mert így is, úgy is fogdába kell kerülnünk Kahré ajtaján belépve, hogy informálódhassunk az aktuális küldetésünk részleteiről.

De ez már egy másik történet... :)

Hibalista a megfelelő topikban következik.
2012. június 6. 09:18 | Válasz erre | #6
Őszintén szólva nem így volt előre megtervezve,és mégis épp aktualitásakor jutottam el idáig,a KJV könyvek kritikájáig!Miért pont most aktuális?Csak azért mert a sztori éppen ilyenkor,június elején kezdődik!Hogy honnan lehet ezt tudni egyelőre nem árulom el;legyen rejtvény,próbáljatok meg rájönni(ha olvassátok ezt egyáltalán)!Kíváncsi vagyok mennyire lesz könnyű ill.nehéz,és hány embernek sikerül!
Node jöjjön végre a kritikám is!
A magam részéről úgy gondolom-mert semmiféle bizonyítékom nincs rá-hogy Jacksont eléggé megihlette saját előző munkája-A káosz fellegvára-ahhoz hogy lényegében ugyanazokat az alapokat egy sokkal nagyobb terepre,precízebben dolgozza újra!A Fekete Toronyból itt Mampang erőd lett,Balthus helyett pedig a \"Főmágus\" a góré!Mindkettő szülőhazád megsemmisítésével fenyeget,csak itt közrejátszik egy erekje-a Királyok Koronája-is!Illetve itt már nem csupán egy épületben bolyongunk,hanem az odáigjutás előzményeit is végig kell vinnünk!A mágia persze megmaradt,ráadásul jócskán kibővült a felhasználható fondorlatok száma,amelyeket-szintén újításként-nem egy konkrét számmal behatároltan alkalmazhatunk,mintsem inkább erőnlétünk(koncentrációs készségünk(?))és meglévő komponenseink függvényében!
Tömören:nem lényegi változtatások történtek,csupán játéktechnikaiak,egy nagyobb,jobban kidolgozott terepen!Ezáltal a sztori 4 könyvbe fért bele,egy vadon-város-vadon-erőd leosztással.
Ami még összefoglalásként igaz,az az hogy művészcsere történt!Steve irományát borítóstól,belső illusztrációstól,mind a 4 könyvben John Blanche igyekezett megjeleníteni!Bár képei többnyire gyengébb rajzok,és csúfan groteszkek,én mégis amondó vagyok hogy remekül sikerültek!Sajátos,egyéni stílusával végig egy olyan egyedi,és szélsőségesen elvont hangulatot teremtett Kakhabadnak,ami a káosz fellegvárára is jellemző volt,csak talán itt még markánsabban jelenik ez meg!Nem lehet ezt teljesen pontosan belőni,de ha mégis megpróbálnám akkor azt mondanám hogy egy csipetnyi Varjú dombi mesék,egy pici Alíz csodaországban,és egy marék David Bowie féle Labirintus katyvasz![smiley]circling[/smiley]
Eleve senki sem tűnik épeszűnek egész Kakhabadban,de még más egyéb erényekkel rendelkezőeknek sem!Erre rögtön a Shamutanti dombokban is akad nem egy példa,lásd 27-es fp.,vagy a 243-as,és ki ne hagyjuk Aliannát,aki szintén különös módon hálálja meg megmentését!Az addig pajszer svinnek is egyszeriben milyen jófejek lesznek ha sikerül a küldetés,vagy Flanker ha megkíméled!Szóval a lényeg hogy még a pozitívnak szánt karakterek is elmebetegek és/vagy szociopaták egytől egyig!Melyikőtök mászkálgatna szívesen egy ilyen helyen?
A belső illusztrációk eképpen ha nem is a legjobbak,de kiugróan hangulatosak,a borító pedig jelen esetben az egyik kedvencem!Főleg az eredeti kétoldalas!Nagyszerűen van ábrázolva a manticore(ami azért eltúlzottan erős lett,pláne a többi lény általános gyengeségéhez képest!),tökéletes a közeg(barlang,vízesés,a cukorsüveg hegyekről mintázott dombok,ill.a háttérben az a fura település),gyönyörűek a színek(mondjuk itt főleg a magyar kiadásé,ami fel lett élénkítve szerintem,mert az eredeti fakóbbnak tűnik)!
A kaland maga teljesen snassz,szokványos,nagyon nagy események,akciók,fondorlatok nincsenek benne!Varázslót választva lehetőségeink itt még komponensek híján korlátozottak,bár maga a teljesítés így sem nehéz!Talán egyedül csak a már említett manticore leverése óriási szemétség a végére!
Mivel tágabb értelemben véve is a kezdeti könyvek egyike,bizonyos primitívebb jegyek fel-felütik még a fejüket!
Mindent együttvéve egy hangulatos kis bevezetése ez az alapküldetésnek,de különösebb erények nélkül!
10/7
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2011. december 27. 18:19 | Válasz erre | #5
Nem volt olyan nehéz legyőzni :) Razaakhoz, meg az Óriás Homokféreghez képest még mindig Tündér Ilona volt :) Hát még ha valaki "gottmodusban" játssza végig a könyvet...tudjátok, mindingszerencsémvan, egybőlmegölökmindenkit stb.
2011. december 26. 16:17 | Válasz erre | #4
Na azt én is, a manticore az egyik legerősebb ellenfél az egész sorozatból!
© Enzo55
2011. december 26. 11:59 | Válasz erre | #3
Azért azt "megnézném" hogy egy "kockadobással létrehozott harcos" szabályosan leveri a manticore-t [smiley]szomoru2[/smiley], egy varázsló viszont "könnyedén" leverheti![smiley]vigyor2[/smiley]
2011. december 26. 08:03 | Válasz erre | #2
A kamuvarázslatoknak az a szerepe, hogy szándékosan félrevezessen. Hiszen, ha jó varázsló vagy, és tényleg megtanultad a leckét, akkor ezen max. egy jót fogsz röhögni:D
2011. december 26. 04:06 | Válasz erre | #1
Egész jó kis könyv, és tényleg könnyű, amilyennek lennie kell egy négyrészes sorozat első részének, de sajnos tömve van hülyeségekkel, éppen ezért közel se olyan jó, amilyenre számítottam.

Először is, pár szereplő meglehetősen idiótán viselkedik. Az Alianna boszorkány még fagólemmel támad nekem, miután kiszabadítottam és megajándékozott (hát ennek aztán van értelme), a varázsló banya pedig kíméletlenül kinyír, ha nem megyünk oda hozzá dumálni. Most komolyan, a történet szempontjából mi az értelme ennek a szándékos cseszegetésnek? A púpos a hídnál pedig szó szerint a röhej csúcspontja. Van valami kis mágikus tudása, de ahelyett hogy lezúznánk őt a mi mágiánkkal, meg kell kerülni az egész hóbelevancot, és másik hidat keresni. Miből tartott volna az EME varázslattal eltakarítani az útból egy villámmal?

A "garázsolással" nem is az a baj, hogy életerő pontokba kerül, hanem hogy iszonyú sok a kamuvarázslat, ami fejezetpontpocsékláson kívül másra nem jó, azonkívül meg a varázslatok jórésze itt használhatatlan, mivel nincs meg a hozzá való ékköves medál, zöld fémgyűrű, csontfurulya, őrölt boszorkányszar stb. szóval így aztán megkönnyebbülés karddal végigkaszabolni az egész kalandot.