Zagor.hu
Zagor.hu fórum
5 – Égi Fejedelem
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (2)
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Kezdjük ott hogy őszintén szólva nem tudom, miért ez lett a könyv címe. Bár ez nem igazán tartozik a design témakörhöz, de valahol meg kellett említenem. A borító érdekes, mert a rajta lévő jelenet/lény nem szerepel a műben, tehát ezt sem nagyon értem. Hozzá kell tenni hogy valószínűleg a legvastagabb játékkönyvvel állunk szemben, sőt még a hátsó borító is ki van használva, egy-két feladat játéktere szerepel ottan.

[b]Illusztráció[/b]
Kissé gyengusok és elég sematikusak. Ehhez az alkotáshoz sokkal hangulatosabb rajzokat is el tudnék képzelni. Fog Farkin portréja (267.) viszont kiemelkedő. Ez a kép úgy érzem nagyon eltalálta ennek a beteg karakternek a lényegét.

[b]Háttértörténet[/b]
A könyv elején egy hosszabb világleírás és történelem is található. Négykarú lények, ún. enszulvárok lennénk és a birodalom uralkodójának fő tudósát kellene elkapnunk. L'Bastin célja a tökéletes lény megalkotása volt. A kísérletek költségeinek kiegyenlítéseként az udvari alkalmazottakat kezdte el kicserélgetni klónokkal, akik fizetésüket természetesen nekik adták. Miután kiderült a turpisság, L'Bastin elhúzott egy másik bolygóra, de előtte még az uralkodó feléségét szépen kidekorálta visszafordíthatatlan "szépészeti" műtétekkel. Szóval őt kéne elcsípni, már csak azért is, mert miután létrehozza a (szerinte) tökéletes lényekből álló seregét, első dolga lesz a galaxis meghódítása. Ez a háttérsztori mindenképp a leghosszabbak közé tartozik a játékkönyvek sorában.

[b]Eredetiség[/b]
Az Égi fejedelem nekem az egyik kedvenc könyvem, de nem igazán tudnám megfogalmazni hogy miért. Vagy nagyon be fog jönni valakinek, vagy nagyon nem. Az szerintem tagadhatatlan hogy a kalandot komolyan nem lehet venni, inkább egyfajta paródiának minősíteném. Martin Allen pedig egy gyakorló elmebeteg, mert amit itt összemixelt, az nem semmi. Máshol ilyen lényekkel egészen biztosan nem fogunk találkozni, kezdve a "gömbfejű zöld óriástól" a meditáló gyertyáig bezáróan. Az ellenfelek nevei borzasztó idétlenek, jókat lehet röhögni rajtuk. Kíváncsi vagyok hogy a kacsacsőrű hernyó például milyen lehet, vagy mi fán terem a Gúbelpotómusz.
Rengeteg tudományos blablával találkozhatunk, a különböző járművek irányításánál meg a lehetőségek tárháza zavar össze minket, eszeveszett opciók tömkelege vár arra, aki vállalkozik ilyesmire. Az űrhajós csatákra pedig hiába van rendszer, olyan harcban is részünk lehet, ahol dőlésszögeket és miegymást kell számolgatnunk, illetve különböző stratégiai döntéseket hoznunk. Mindez nekem vicces volt, de simán el tudom képzelni hogy valakinek inkább idegesítő.

[b]Kihívás[/b]
Nehéz. Nagyon sokszor kell majd harcolnunk, és nagyon sokszor van lehetőség komolyabb sérüléseket szenvedni, vagy kinyiffanni. Sok múlik a véletlenen. Szerencsére elengedhetetlen tárgy egy van csak, ez pedig a kősó. Sajnos ennek megszerzése megint egy olyan dolog, hogy ha nem fordulunk valahol jobbra, akkor már nem lesz a miénk (Sam adja oda, ha megcsináljuk amire kér).

[b]Főgonosz[/b]
Elvileg ugye L'Bastin, de aztán kiderül hogy nem ő lesz az, mert farkaskái átvették az irányítást. Aztán a végén szerencsére csak egy legyengült Perfektát kell jobb létre szenderítenünk, ami nem lesz túl nehéz. Ami nekem nem világos a vége felé: L'Bastin hogyan adja nekünk oda azt a gumicsövet a tartályon keresztül? Kissé zavaros a leírás, hisz elvileg ő be van zárva - na mindegy, ezen már nem akadtam fenn.

[b]Rendszer[/b]
Amennyiben gyalogosan kalandozunk, marad minden a régiben. Azonban van űrközi csata is űrhajókkal, illetve ez a rendszer érvényes a különböző kisebb járműves harcoknál is. Igazából tetszetősen van megoldva, három különböző értékkel (Besorolás, Pajzs, Lézer), semmi gondom nem volt vele.

[b]Hangulat[/b]
Az egész játék nagyon sűrű, zsúfolt, kavalkád-szerű hatást kelt. Az átlagosnál hosszabb leírásokkal és részletesebb karakterfestéssel találkozunk. Vannak hosszú kitérők, mint például a kocsonyalényekkel teli elhagyatott űrhajó - ahol természetesen a leglényegtelenebbnek tűnő felszedhető tárgyak lesznek majd a legnagyobb hasznunkra, mint a lábszárcsont és a fahéjdarabka. A kaland sava-borsát azonban a jól megalkotott figurák jelentik. Krill és Schaine, a harcos tündér háborúja is jó epizód (itt van egy érdekesség - vagy megint én voltam buta - de ha végzünk a tündérkével, utána időben előre kerülünk, és előfordulhat hogy újra eddig a részig eljutunk, aztán megint vissza, és így egészen a végtelenségig). Aztán ott van Vodevik (pardon, Roderick) és az ő háromszemű cicája, aztán Zud és a Deik ellentétéről már ne is beszéljünk, mert szerintem ezek zseniális részek (a belénk applikált fémhengertől kezdve a kiállandó próbákig). Szóval nekem nagyon bejön.
Értékelés: 1 / 10
Egy sci-fi KJK. Ha ez nem lenne elég ahhoz, hogy eltántorítson tőle, elmondanám, hogy egy négykarú harcos szerepében tetszelegsz, akinek bosszút kell állnia egy hölgyért, akinek egy ananászt ültettek a fejbőrébe.

Akiket még ezek után is érdekel a történet, azokra csak hitetlenkedve, fejcsóválva tudok tekinteni. A könyv leírhatatlanul rossz. A tradícinális harcok túlságosan is könnyűek, míg az űrhajós csaták átestek a mérleg túloldalára, nevetségesen nehezek.

Néhány rejtvényhez olyan diagramokra lenne szükség, melyeket valamiért kispóroltak abból a kiadásból, amit sikerült megkaparintanom. Tele van rendkívül látványos szürrealista kísérletekkel, melyek igazából ocsmánynak látszanak. Sok fejezetpont között katasztrofális az átvezetés. Tim Sell sem erőltette meg magát a képek készítésekor, a belső illusztrációk leginkább durva skiccekre emlékeztetnek. Valószínűleg ő is ugyanolyan véleményen volt a könyvről, mint én.

Kétségbeesetten próbálok valami pozitívumot keresni a könyvben, de csupán annyit mondhatok, hogy a borító szép lett. Ez pedig önmagában nem elég ahhoz, hogy megmentse az űropera gyomorforgatóan abszurd cselekményét és karakterábrázolását.
hr
2018. május 27. 20:00 | Válasz erre | #11
[spoiler2]108 56 287 110(7) 268[/spoiler2]
2017. július 26. 17:03 | Válasz erre | #10
Szerintem csalás nélkül nem is nagyon lehet végigvenni annyira szemétül van egy-két rész megcsinálva (pl. a kocsonyalények vagy bármelyik űrcsata). De azt hiszem ennél a könyvnél nem is ez a lényeg, hiszen az egész egyfajta paródia, aminek csak árt ha túl komolyan vennénk.
2017. július 26. 15:39 | Válasz erre | #9
En csak most olvastam eloszor. Nyaralas kozben a strandon tokeletes. A sztori, helyszinek, szereplok nagyon jok. A nehezsegre most nem ternek ki mert "csalva" olvastam csak.
© Ravnos
2017. február 5. 16:12 | Válasz erre | #8
Fordításnak fordítás, de a Gordon Fletcher álnév a Tökéletlen katonában Serflek Szabolcsot takarja!
© Johnny
2017. január 5. 08:53 | Válasz erre | #7
Nekem a sci-fi KJK kozul ez a kedvencem! Nagyon beteg a vilaga, viszont eppen ezert nem sablonos es teljesen elvezheto, ha at tudod venni a hangulatat. Nekem 10/10 :)
2016. december 4. 21:36 | Válasz erre | #6
Fordítás az, fent van az angol borító.
2015. december 13. 18:43 | Válasz erre | #5
Tényleg? Akkor ez nem is fordítás csak álnevek? Még a zagor.hu-s leírásban is az szerepel, hogy fordítva lett angolról. Mindenesetre ez megmagyarázná, hogy miért sokkal jobb a "fordítás" minősége, mint más könyveknél :)

Most rákerestem a google-n az "eredetire" és tényleg semmi. Nahát ez új nekem, köszi!
© Ravnos
2015. december 13. 16:30 | Válasz erre | #4
Azért azt tudod, hogy Gordon Fletcher álnév Serflek Szabolcsot takarja??
2015. december 13. 13:48 | Válasz erre | #3
Ez a könyv szerintem már inkább valamilyen szinten paródia, mint valódi KJK. Nagyon sokan utálják, mert komolytalan, tele van szándékosan logikátlan jelenetekkel és ha csalás nélkül játszod nagyon nehéz is, de nekem - be kell vallanom - bejött ez a stílus :)

Martin Allen Gordon Fletcherhez hasonlóan máson se törti a fejét csak, hogy hol tegyen keresztbe a játékosnak. Ez egy olyan könyv, ahol minden szereplő első látásra megbízhatatlan, mindenhol csapda rejtőzik. Előbb-utóbb ráérez az ember egyébként és már csak azért is belemegy Martin Allen játékába, hisz a halálpontok itt is nagyon egyediek és viccesek többnyire. Ha ezt bírjuk, akkor élmény végigjátszani, de komolyan senki ne próbáljon meg szerintem hozzáállni.

A "kocsonyalényes" űrplatform, ahogy lentebb Leon Silver is jelezte egy emlékezetes rész rögtön a játék elején és gyorsan bele is lehet halni simán. A "fahéjdarabkát" mindenképp vegyétek fel, mert természetesen ez a legértékesebb fegyver a kocsonyalények ellen :)

Nem sokkal később van két űrcsata (Valioogok illetve a Grand Archipelago). Ezek egy-egy példányai a más könyvekből (ha jól emlékszem a Vértengerek) is ismerős körökre osztott mini-játéknak, ahol minden egyes fejezetpont egy bizonyos manővert jelent a csatában, de itt minden második választásnál történhet valami megjósolhatatlan, ami a hajód pusztulásához vezet :) Na Martin Allen barátunk nagyon szeretheti ezt, mert még további ilyenek is lesznek később, hasonlóan kicsi túlélési eséllyel.

Viszonylag a történet vége felé jön a kedvenc karakterem, Marsatu. Természetesen már elsőre is lerí róla, hogy áruló, de hagyni kell, hogy megvezessen minket, mert csak így juthatunk be a Perfekta-gyárba. Marsatu megmérgez minket, aztán ajándékba kapunk pár cuccot, amelyeket kifejezetten veszélyes használni (kedvencem a sisak), lépten-nyomon átver és a végén még meg is ölhet minket vagy elronthatja nekünk a küldetésünket. Ja a házában van még egy atomreaktor is, de a könyvtárában is meghalhatunk ha esetleg kóricálnánk. Kész öröm, amikor végre meg tudunk szabadulni tőle.
2013. október 9. 10:51 | Válasz erre | #2
Kövezzetek meg, de nekem tetszett ez a könyv [smiley]bee1[/smiley]

Nyilván attól is függ, mikor olvastad először. Én azt hiszem 8 évesen. Amikor még csak a HK könyveket ismertem és hirtelen rám szállt az Égi Fejedelem, a Varázsló Kriptája, A Hóboszorkány Barlangjai és a Hét Sárkánykígyó unokatesóm révén.

Ezek örökre nagy kedvencek maradnak, habár az Égi Fejedelemnek mai szemmel elképesztően bugyuta a sztorija, azért tele van fordulattal és a helyszínek is rendkívül változatosak.

A \"kocsma\" jelenetei, Zud, a kocsonya lények, Fog Farkin, a különböző minijátékok, a felszerelés választás a legvégén. Ezek örökre emlékezetesek maradnak számomra.

Szerintem ez a könyv pont megfelelő egy gyerek számára, aki még bármibe beletudja élni magát.
(Korábban L'Bastin)
2012. június 4. 22:31 | Válasz erre | #1
Na ezt a könyvet igen hamar kifejtem.

Ami tetszett:
- olvasmányos háttér és fejezetpontok

Ami nem tetszett:
- az összes többi

Egyszerűen nem tudott még egy kicsit se magával ragadni, eltekintve a történetet.