Zagor.hu
Zagor.hu fórum
2 – A Mélység Rabszolgái
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (2)
 
[b]Borító[/b]
A Mélységben látható börtöncellákat látjuk, mögötte a lelkekkel, és Bythos arcával – igen látványos és csinos!

[b]Grafikák[/b]
Ha lehet, ezek még jobbak, mint a borító, csak nagyon elvétve láttam benne pár gyengébb minőségű képet, pl. a szárnyas orgyilkost.

[b]Történet[/b]
Kallamehr városa veszélyben van! Egy ismeretlen inváziós sereg egyre közeledik a város felé, és meg kell állítani! Sajnos ez messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, ez nem hétköznapi hadsereg ám. A történetről így első hallásból nemigen derül ki, hogy mennyire hihetetlen jó könyv ez, de menet közben igen. Három küldetés közül is választhatunk, persze ezek közül csak egy vezet el a happy endig.

[b]Nehézség[/b]
Elképesztően nehéz. Amellett, hogy nem világos, kivel, mikor, hol kell beszélned, ez a könyv még időre is megy! Bizonyos idő alatt végig kell csinálnod, mert ha nem – game over. A valódi útvonal iszonyatosan el van rejtve, ezenfelül a siker akkor sem garantált, ha elsőre megtalálod mindig a helyes utat. Rengeteg helyen és módon meg lehet halni, illetőleg ha túl sokat szöszmötölsz, kifutsz az időből. Itt is szükséged van néhány elengedhetetlenül fontos tárgyra, de a legnehezebb kétségtelenül a helyes útvonal megtalálása, illetőleg az időrendi sorrend kikövetkeztetése. Ha például az inváziós sereg felbukkanása után nem mégy vissza Kallamehrbe, buktad az egészet. Bythos legyőzéséhez is rengeteg helyes döntés és információ kell, úgyhogy ez a könyv, ha elképzelhető, még a Varázsló Kriptájánál is ezerszer nehezebb!!!

[b]Főellenség[/b]
Bythos, akit kétszer is le kell győznöd. Először akkor, amikor elpusztítod a darazsakat, és lelovagolsz az inváziós sereghez, semmi más nem hat rá, csak a hal formájú üveg. Másodjára pedig akkor, amikor a Mélységbe alászállok, hogy kiszabadítsam a lelkeket – és ez még nehezebb, bizony ide is speckó tárgy kell.

[b]Ami tetszett[/b]
A fantasztikusan jó megszerkesztettség. Jó ötlet volt, hogy a kaland időre menjen, még ha kevés is az idő. Hatalmas területet kell bejárni, és rengeteg változatos helyszínen keresztülmehetünk – erdőn, földalatti barlangon, elhagyatott falvakon, a Mélységben…le a kalappal, de komolyan. Az egész kalandot áthatja valamiféle riasztó bizonytalanság, és rejtélyesség, ahogy az üres falvakon át haladok, a borközpontos kis közjáték pedig külön ijesztő volt, úgyhogy ezt érdemes kiemelni ám. Nemcsak az inváziós sereggel meg a vezérével kell elbánni, hanem kiderül az is, hogy Kallamehrben is vannak árulók. Nagyon sok a halálpont, és egyik misztikusabb és rejtélyesebb, mint a másik (vannak persze hagyományos halálpontok is). Néha meg se kell halni ahhoz, hogy a kalandom véget érjen, elég, ha kifutok az időből, vagy mint a Pusztítás Maszkjainál, rossz irányba megyek. Nem halok meg, de a kalandom véget ér. Szert tehetünk extra fegyverre is (számszeríj), ami speciel hatásos is, nem karddal való kaszabolásra tettek fel minden lapot. Hihetetlen jó, ahogy egymagam földerítem az egész összeesküvést, aztán elmegyek Bythost legyőzni, de még arra is szakítok időt, hogy az Alethia varázslónőt felkutassam az örökké változó csodaerdőben. A könyv végén itt lehet kincseket zsákmányolni is, a szörnyek pedig nagyon találóak, egyik jobb mint a másik – Maijem-Nosoth, Anemorus, Ektovult. Az egyik legaprólékosabb könyv, amit volt szerencsém olvasni, minden kis részletre kitértek, és remekül meg is írták. A Mélység pedig egyenesen hátborzongató! Extraként pedig többféle befejezése is lehet! Amilyen nehéz, olyan jó ez a könyv!

[b]És ami nem[/b]
Túl kevés az idő, és a helyes utat annyira eldugták, hogy elsőre lehetetlenség megtalálni, de még harmadszorra se fog menni. Ráadásul az se mindegy, milyen sorrendben mész ide meg oda…ha az ellenséges sereg felfedezése után egyből Alethiához megyek, akkor már bszhatom az egészet. A könyv nem ad rá lehetőséget, hogy miután megállítottam az ellenséges sereget, utána mehessek Kallamehrbe, hanem rámerőszakolja, hogy márpedig Bythost el kell csípni. A köpenyes, szárnyas orgyilkost nem lehet megölni egy alkalommal se. Az Arany Ökölnek meg mi a szerepe az egész történetben? Miért jó az nekem, ha Bythos ocsmány pofája előtt felmutatom? Az se nyilvánvaló, hogy akkor most feltétlenül viselnem kell Sige amulettjét? Miért nem lehet leakasztani a nyakamból és zsebre rakni? Attól még ugyanúgy nálam van, csak nem viselem, értitek. Neeeem, ezt nem lehet, helyette a nyakamban kell viselni, hadd vegye le az ügyesség pontjaimat, és mindezt csak azért, mert benne van pár gyógynövény, ami megvéd Bythos leheletétől. Szóval értitek, miért ennyire rugalmatlan ez a könyv?
Ugyanez a hiba előfordul a kristályharcosoknál. Ha lemegyek a kráterbe, rám támad az egyik, és hiába győzöm le, a többi megöl. Elméletileg van menekülési lehetőség – de csak elméletileg, mert a könyv nem mindig kínálja fel. A kokomokoás-murkuronos rész nincs jól kidolgozva (szerintem), ahhoz képest, hogy más, jelentéktelenebb részekre mennyi figyelmet fordítottak, például amikor a jheera fáklyával szarakodok.
És végül – hiába végződik jól a könyv, nem térhetek vissza Kallamehrbe. Hiba.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Ééérdekes a borító a rajzolt bőrű, begyulladt szemű, vén punk-rocker pofával és annak őrjöngő közönségével… Csak viccelek, az én figyelmemet mindenestre felkeltette ez a nem mindennapi koncepció. A cím képregényes betűtípusát és elhelyezkedését inkább hagyjuk, több sebből vérzik a dolog.

[b]Illusztráció[/b]
Nekem semmi bajom Bob Harvey-val, már a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=10][i]Haláltalizmán[/i][/url]ban is meg voltam elégedve alkotásaival. Mondjuk a mozgást sokszor érdekesen ábrázolja (pl. 298-as pont: az őr mitől emelkedik meg 30 centire a földtől?), meg ez a „három kéz” mini-grafika is furcsa megoldás (44.), de tetszett a 256-os vészjósló kompozíció (felborult szekér és halott ökröt „kiszívó” lény), és ötletes a 216-os kép beállítása is (Barolo átszúrt kardjával egy patkányt).

[b]Háttértörténet[/b]
Kallamehr városát ellenség fenyegeti és Lady Carolina többek között a mi segítségünket kéri megvédéséhez. Ez az alaphelyzet, ami nagyon-nagyon egyszerűnek tűnik, de a kaland közben egyre jobban kibontakoznak a különböző szálak, csak győzzük a fejünket kapkodni.

[b]Eredetiség[/b]
Nos, itt máris folytatnám az előző fejezetben elkezdettet: tehát már a játék elején döntenünk kell, hogyan vágunk neki a város megvédésének. Nekem ez nagyon tetszett, végre valami a realitáshoz közelebb álló kép, nem a szokásos faék-sztori, amiben csak megyünk az ivóból egyenesen a gonosz varázsló várába. Sajnos azonban csalódnom kellett, mert a kezdeti szabadság illúziónak bizonyult. Például ha úgy döntünk, hogy a városban maradunk felkészíteni azt a támadásra, máris vége lesz a kalandnak. Ugyancsak drámai véget ér a történet, ha a messzeföldön lévő sereget szeretnénk visszahívni. Amikor ezt választottam, nem is értettem, hirtelen miért ért véget a kaland, azt hittem rossz helyre lapoztam. Később felfogtam, hogy az egyik leglazább vége-leírással találkoztam a kjk-s könyvek történetében (182.).
Még annyit ehhez a ponthoz, hogy amennyire reális középkori hangulatot idéz a könyv eleje és az udvar intrikái, annyira durván elszállt és szürreális a végén a másik dimenzióbeli kolbászolásunk. Csápos lények, kristályharcosok, Anemorus, Ektovult, és minden ilyesmi, mi szem-szájnak ingere.

[b]Kihívás[/b]
Nincs sok „must have” cucc és információ a könyvben, de mégis könnyen elhalálozhatunk benne. Általánosságban elmondható, hogy a mű a bátorságot honorálja, de nem mindig, pl. az előttünk felfogadott, majd börtönbe vetetett hőst, Ramadest ne kísérjük el bosszúálló útjára, mert vele együtt minket is lemészárolnak. Ugyanezen az éjszakán Kallamehrben érdemes a kastély helyett az istállóban aludni, különben kampec. Vicces, hogy többször jobban járunk, ha nincs szerencsénk, vagy ha elvétünk egy Ügyesség próbát, magyarán ebben a könyvben többször menekülhetünk meg a haláltól, ha bénák voltunk. Ugyanígy a Barolo barátunktól megtanult Repülő Villám kardfogás is számos alkalommal a visszájára fordulhat, ha alkalmazzuk. Azt meg kicsit szemétségnek érzem, ha megajándékozzuk Barolót az ő ajándékáért cserébe, akkor azt a könyv +1 idő veszteséggel honorálja (lásd még a Rendszer részt, hogy ez miért nem jó).
Ami feltétlenül kelleni fog, az Sige varázsamulettje, bele a növények, és a színváltó seb. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a fullos befejezést kapjuk, mert ha nincs ilyenünk, akkor az azt jelenti, hogy nem lepleztük le Lady Carolina gyilkosát az udvarban. Hiába szabadítjuk meg tehát a világot a főgonosztól, az áruló fog uralkodni. A Bythos-szal való első találkozáskor pedig kellenek Jheera levelek is.

[b]Főgonosz[/b]
Bythos elég kemény arc, ráadásul kétszer is találkozunk vele. Emberi alakjában persze könnyebb elpusztítani, mint démoni mivoltában a túlvilágon. Mindkét helyszín stílusos, a végső küzdelem is jó lett, ahogy a főzetét felhörpintve mi is hozzá hasonlatos óriássá változunk, és úgy küzdhetünk meg vele. Szóval itt szerintem minden rendben van.

[b]Rendszer[/b]
Két új dolog. Egyrészt kezdő kardunkkal, ha dupla hatost dobunk, akkor azonnali halált okozunk (jéé, csak nem egy szerepjátékos „túlütés” szabály?). A másik az idő nyilvántartása, mely szintén üdítő ötlet, nekem tetszik. Ezzel ugye egy kicsit meg van szorongatva az ember, például olyan szituációkban, ahol utána lehetne nézni valaminek, vagy átkutatni egy helyet. Ilyenkor hasznos cuccokra vagy infókra lelhetünk, de sajnos plusz időbe kerül. Ha pedig letelik az idő, akkor kampec, illetve egy bizonyos pontnál ha 17-nél több idő rubrikát jelöltünk be, akkor is nyiff. Viszont ha ezen a ponton túlestünk, onnantól már nem kell számolgatnunk tovább.

[b]Hangulat[/b]
Szóval bonyolódik rendesen a sztori, sok szereplő van. Én nem tudtam (nem volt kedvem) mindet megjegyezni, és ez később bizony káromra is volt, mert így a történésekkel kapcsolatban is elvesztettem a fonalat. Először nem is volt világos, ki ellen kell küzdeni, mondjuk ez később tisztázódott. Aztán kiderült, hogy Lady Carolina meghalt, de hogy mikor, meg hogyan, erre nézve nem olvastam semmi információt. Aztán ott volt a Trükkös Rabló, Barolo, majd a Lady gyilkossági ügyében is nyomozhatunk… valahogy kaotikus lett az összkép, nagyon meglátszik rajta, hogy ketten írták, mert gyakran nem állnak össze a dolgok, és ennek a játékos issza meg a levét.
Nem hiányzik azonban a humor, eléggé mókás a 313-as vége fejezet: „Lehúzod a sisakodat és kihívóan a szeme közé nézel. Bythos lehajol hozzád és nevetni kezd. – Szóval te vagy a legjobb Allansiában? – kacagja. Kalandod itt véget ért.”. De hát igaz is, minek itt részletezni a dolgokat, ha nincs esélyünk a főgonosz ellen, akkor nincs esélyünk. Tasbadh a kamuzó koldus is baromi jó szöveget nyom, csak hogy szánjuk meg őt, de a 189-es fejezetnél a nekünk támadó ügyetlen goblinok is nagyon viccesek (tényleg!).
Végszóként azt mondom vegyes a kép, mert nagyon egyedi az atmoszféra, plasztikus a környezet, emlékezetesek a figurák, végre nem papírmasé karakterek. De épp emiatt ez a történet talán túl nagy volt egy KJK-hoz, egy regényben szívesebben elolvastam volna. A sztori győzelmes vége is tetszett, hogy tulajdonképpen istenné válunk, ami szintén nem mindennapi. Nekem abszolút pozitív élmény volt, csak egy kicsit kevésbé komplikáltabb is lehetett volna.
hr
2018. május 23. 19:37 | Válasz erre | #26
Az érdemérmek elég normálisan összeszedhetők egy sima végigjátszásban.
Megcsípetni magunkat egyértelmű kitérő, és kétszer is van alkalmunk rá.

Hogy elfogyjon az idő ÉS megöljön Caduceus [spoiler2]menjünk északra, majd forduljunk vissza (magas szerencse kell, amúgy sem árt), maradjunk legyakni a sötételfeket, NE szálljunk meg a szentélyben, kérdezzük ki a jóembert, adjunk neki kaját, de végül NE igyunk időpörgető varázsitalt (csak tegyük el), majd a nyanyánál mondjunk rossz nevet.[/spoiler2]

2015. december 13. 13:16 | Válasz erre | #25
Emlékszem kamaszkoromban kaptam ezt a könyvetkarácsonyra egyik osztálytársamtól a Halál Seregeivel és a Ketheri Maffiával együtt. Apámnak volt már egy csomó Rakétás KJK-ja, de ezek voltak az első sajátok. A Mélység Rabszolgái volt a kedvencem a hármasból és szerintem egyben az egyik legjobb KJK is a sorozatban.

A kezdetben homályos háttérsztori, ami szép lassan kiderül nagyon jó ötlet volt. A felfedezőút során nagyon hangulatos jelenetek jönnek egymás-után és szép lassan egyre sötétebb lesz az egész könyv hangulata, ahogy távolodsz Kallamehrtől míg csak nem találkozol az ellenséges sereggel. Később még jobban elkezd pörögni a történet és az események... végig nagyon jól megszerkesztett úton halad a könyv. Ebből adódóan maga a történet elég lineáris, a nagy tévutak szinte minden esetben gyorsan 'Kalandod véget ért'-et eredményeznek. Az ellenséges sereg megtalálásakor se mindegy milyen döntést hozhatunk és itt egy jó nagy részét átugorhatjuk a történetnek, ami természetesen végzetes következményekkel fog járni. Vannak olyan tárgyak illetve információk, amelyek mindenképp szükségesek a sikerhez és néhányat elég "trükkös" módon lehet megszerezni. Aztán ha mindez megvan már csak az ellenfelek vannak és hát bizony az se egyszerű (főleg Luthaur). Összességében jókora kihívás, de megéri.

A többféle befejezés is nagyon tetszett. A főellenség legyőzése nem elég, az igazi happy-endinget csak akkor érjük el ha utána is jó döntést hozunk a mélység rabszolgáival kapcsolatban, illetve egyfajta félsiker-megoldásunk is lehet, abban az esetben ha nem derült fény a Kallamehri intrikákra - ez is szerintem egy nagyon eltalált húzás.
2015. október 17. 15:11 | Válasz erre | #24
Engem mosta 68. fejezetpont zavar. Azt írja, idézem:

"ez nem az a Bythos AKIT EGYSZÁR MÁR MEGÖLTÉL" - csakhogy én ugyan meg nem öltem! Kikérem magamnak! Sehol, soha, semmikor! Ártatlan vagyok T. bíróság, nincs közöm az esethez.
2015. szeptember 24. 09:26 | Válasz erre | #23
[smiley]alien[/smiley][smiley]alien[/smiley][smiley]alien[/smiley]
© Ravnos
2015. szeptember 22. 15:48 | Válasz erre | #22
Mit mondott? Nem mondta? [smiley]beka3[/smiley]
© Scal
2015. szeptember 22. 13:12 | Válasz erre | #21
valaki más is észrevette, hogy az eredeti borító is is picit más, Bythos ajkai sötétebbek, és mintha pár fokkal lentebb fordulna, amiatt totál más hatást kelt, a magyar borítón olyan mintha épp mondani akarna valamit, mintha szóra nyitná száját, közben meg végig csukva tartja... újabb 25 éves titokról lebbent le a fátyol, gyerekként annyit agyaltam rajta, vajon mit akar épp mondani :D
© killmaster (Savanyúhas)
2015. április 21. 17:11 | Válasz erre | #20
Hihetetlen hogy egyes teremtmény nevek honnan jönnek... Maijem-Nosoth = Jamie Thomson (Egy KJK könyv szerző írói anagrammája :-) Szóval ha már nincs ötletetek milyen teremtményt vonultassatok fel, gondoljatok a főnökötök, szomszédotok vagy épp barátok nevére, keverjétek a betűket, és máris megszületik az über gonosz teremtmény, aki fenyegeti a Titán világát. Vajon Szlobo nevéből miféle bestiális szörny születhetne? (Csak vicc volt!) [smiley]eplus2[/smiley]
2012. december 7. 00:44 | Válasz erre | #19
Köszi szépen!
(Az 58-ast sikerült kiszúrnom - a korábbi hozzászólások alapján -,de így összefoglalva hatékonyabb lesz a dolog.)
© killmaster (Savanyúhas)
2012. december 6. 09:26 | Válasz erre | #18
Szóval itt Setnával korábban kibeszéltük a dolgot, a virág neve Gyűszűvirág legyen.
333-as fejezetpontot akkor így kellene módosítani: (...) egy örökké változó varázserdőben fogod találni magad, és a gyűszűvirágokat kell követned, különben örökre eltévedsz ...
98 fp. A fa körül lekonyuló gyűszűvirágok borítják a földet.
356 fp. Gyűszűvirágok nőnek pazar bőségben (Itt vizsgálod meg a fát!)
58-as fp: You are just deciding which way to go when you are startled by an ant-eater which waddles out of a clump of orchids and foxgloves to your left making straight for the mound in the middle of the glade. Éppen mikor elindulnál megzörren mögötted az egyik bokor. Egy hangyaevő ront ki az orchieák közül és egyenesen az ösvény bal oldalán növő gyűszűvirágokkal tarkított dombocska felé veszi az irányt. (Persze lehet rajta finomítani még...) [smiley]wave[/smiley]
2012. december 4. 16:06 | Válasz erre | #17
A könyv átnésével és a hibák kiszűrésével, illetve javításával kapcsolatosan egy kis segítséget kérnék a könyv \"szakijaitól\":

Felmerült itt a fórumon korábban az erdei helyszínt érintő, követendő növények (virágok) kapcsán meglévő fordítási hibák és bizonyos hiányosságok kérdése. A javított verzióban jó lenne ezeket is orvosolni, és egységes formában megjeleníteni. Így szükségem lenne az érintett fejezetszámok felsorolására (ha lehet), kiemelve azt vagy azokat, ahol tényleges kihagyás is történt a fordítás során. (+Az eredetiből esetlegesen kihagyott részlet(ek) már magyarított javaslata kellene.) A szóban forgó növény pontos megnevezésére is szívesen vennék javaslatot.

Előre is köszönöm.
2012. július 24. 16:18 | Válasz erre | #16
1988,újabb szerzőpáros,új mű!A borító,és a belső illusztrációk is elég gyengék minden szempontból,mégcsak hangulatot sem nyújtanak,szóval ezek nem jöttek össze!
Viszont maga a mű nagyon rendhagyó,és ilyen tekintetben nagyon eredeti is!Ez mindenképpen becsülendő,és a könyv nagy érdeme is!
Az előzetes harcaitól meggyengült,uralkodóját vesztett Kallamehrt ismét veszély fenyegeti,egy újabb invázió!Csak ez nem a szokványos féle,hanem \"lélek\"szívó darazsak serege,az áldozataik zombijaival kiegészülve,és folyamatosan bővülve is egyben!Mindez összetett kalandjaink első részében derül ki,mert a hírrel visszatérvén már egy ezzel egybekötött uralkodói harcba csöppenünk!Szóval illene ezt is helyretenni,mielőtt a védekezésre és az ellenség kiiktatására koncentrálnánk!Ha ez utóbbi is megvan,jöhet az Abyss(amely itt szerintem egy a pokloktól,vagy a démoni síkoktól független,önálló létsík;vagy max.azok egyik szintje)átjárójának a felkutatása,és az \"alászállás\" a darazsak által eme helyre került \"lelkek\" megmentéséért,és a főgonosz Bythos teljes likvidálásáért!Ez a kalandsorozat így magában nagyon tuti,és az egész felépítését tekintve is profi,kidolgozott!
Akkor mégis mi a bajom vele?Talán az hogy túl nagy falat lett ez a szerzőknek 400pontra korlátozva!Sokszor az volt az érzésem a kaland során hogy egyfajta vázlat,előmunka az egész!Mire gondolok konkrétan?Első nap:lovagolsz,lovagolsz,lovagolsz,beesteledik;a lovad nagyon fáradt,meg te is,lefekszel,alszol(ha tudsz Sige amulettjétől);újabb nap,ugyanez!Szóval ilyen tekintetben iszonyat kidolgozatlan!Sokszor hiányoznak a konkrétabb leírások,amitől gyakran sótlanná válik az egész!És itt jön elő az,hogy a jelen esetben gyenge képek sem emelik,teszik helyre a hangulatot![smiley]ejnye1[/smiley]
Ezt csak fokozza a közeg ami nem mondom hogy rossz volna,de nekem nem a szívem csücske!Nyilván valami újat,egyedit akartak,de ez a furcsa közelkeleti,pontosabban belőhetetlen kultúra,amit összehoztak,hát...[smiley]zavart2[/smiley]Biztos van alapjuk,de akkor is milyen hülyén csengő nevek már ezek hogy Bythos,Sige,Asiah,Madhaerios?De a legbetegebb az Ikhtiyani Dunyazad!Mondjátok ki egymás után gyorsan háromszor!
Jó,a nevek csak egy dolog,nem ez a mérvadó,a lényeg hogy összecsapottságérzetet kelt a könyv,gyakran a hangulat rovására,egy számomra nem a legideálisabb közegben!Mert maga a sztori a maga nemében egész jó lenne!Kétségkívül egyedit alkottak a szerzők,ötletes sztori(ka)t,sajátos csavarokkal,és ez tisztelendő,csak a majdnem mindenre kiterjedő kidolgozottsági problémák miatt ez mégsem jött kellően össze!10/6
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. március 27. 20:59 | Válasz erre | #15
Na nekem a rókáról sok minden eszembe jutna, de hogy bokor hordozó, az biztosan nem, pedig régebb óta fejtek rejtvényt, mint amióta KJK-zom aktívan. Furcsa nyelv idönként ez az angol, ezek a retvények sehogy sem jönnek ki jól a magyarban. Lásd: Elátkozott ház (Murder-Drumer), Pusztítás maszkjai (Ifor tyNYN)stb... Na de Serflek úrfinak hogyan jött ki ebből a harangvirág azt most sem tudom. Biztos dél volt és harangoztak! Na de nem ez az első és nem is az utolsó ilyen logikai baki, amivel találkozom KJK-s pályafutásom során, volt az Éjféli tolvajban és a Kard mesterében is, de azt ki tudtam küszöbölni. (Igaz kicsit módosítani kellett az eredeti verzión!) De ha már nem ennyire direktben akarták volna közölni ezt a gyűszűvirágot, hát legalább picit jobban körbeírhatta volna Szabolcsa úrfi. Igaz a latin nevével aligha tudtam volna mit kezdeni akkoriban...[smiley]awink[/smiley]
© Setna
2012. március 27. 19:35 | Válasz erre | #14
Igggggen, ez a 333-as pont újabb spec gyöngyszem, mert a \"brush-bearer\", csupán egy rejtvény, melynek a megfejtése róka, így lesz a virág a \"fox-glove\"... Ez a szép a fordítgatásban[smiley]nyes[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. március 27. 18:03 | Válasz erre | #13
Setna gondolatait folytatva igazat kell adnom neki, ezt a virágos dolgot fordító jól benézte. Pedig tényleg apró dologról van szó, lám mégis milyen jelentősége van neki. De ami még szép az egészben az a 333-as fejezetpont. Ennek egy kis részét idézném: \"you must follow the brush-bearer\'s gloves\" Na most az angolul még nálam is kevésbé tudó emberkéknek írnám (ha akad ilyen a fórumon), hogy nem mustról meg Bush elnökről van szó, csupán azt írja az író hogy: \"követned kell a kesztyű hordozó bokrokat\". Na most ezeknek a virágoknak nem kesztyű, hanem harang alakjuk van. Tehát, ha az író utalni akart valamire, de ez neki sem jött ezek szerint teljesen össze. Hát ez is jó példa arra, nem csak mi amatőr fordítók tudunk benézni ezt-azt...[smiley]axe[/smiley]
© Setna
2012. március 27. 12:21 | Válasz erre | #12
Időközben én is előszedtem az angol változatom, és ebben bizony se hóvirág se harang- vagy mittudoménmi. A könyv következetesen gyűszűvirágot ír (ha jól tudom, büdös is és mérgező is).

És eme eredeti mű szerencsére elég világos, el sem lehet téveszteni a helyes ösvényt. Mert például a magyar fordítás egyik fejezeténél Serflek úrfi nagyvonalúan kihagyja azt a tényleg tök lényegtelen fél mondatot, hogy a hangyász az út BAL OLDALÁN NÖVŐ GYŰSZŰVIRÁGOK KÖZÜL ront ki. Szóval mindazok, akik már cirka tíz éve bolyonganak Enthymesis erdejében, forduljanak bizalommal az angol kiadáshoz [smiley]nezze[/smiley]
© killmaster (Savanyúhas)
2012. március 24. 12:20 | Válasz erre | #11
Maga a Trükkös rabló Cselszövő Logaan szolgája, és ahogy ezt illik igyekszik a jó és rossz közötti egyensúly megtartására. Egyik furcsa szokása, hogy ahol megjelenik furcsa versikéket hagy hátra. Ebben a történetben sem hazuttolja meg magát, szerintem épp önmagáról írt egy versikét. Segítségével le tudod győzni az ellenséges sereg vezérét. Hasonló típusú figura mint Autolikusz, a tolvaj a Xena sorozatban, szereti kevergetni a kártyákat. Talán a köpönyegforgató lenne a legjobb szó rá. Egyébként a Mélység rabszolgáiban rengeteg rejtélyes dolog van, a szerzőpáros ezzel csak tetézte a kalandorok amúgy sem egyszerű helyzetét. Emlékszem szívtam én is eleget a könyvvel, a hóvirágos résszel volt egy kis gond, ugyanis elvileg azokat a növényeket kellene figyelni, hogy ne tévedj el, de a könyv aztán gyöngyvirágokat ír. No majd utánanézek ennek is...
© Setna
2012. március 24. 09:13 | Válasz erre | #10
Sziasztok,

legutóbbi téli eltávozásom alatt lemeséltem öcsémnek a Trükkös Rabló című szerepjátékmodul-sorozatot (vagy Rejtélyes/Talányos/neadjisten Furmányos Rabló, attól függően kinek a magyar fordítását volt szerencsénk olvasni vagy melyik magyar tájszólást beszéljük).

Ezen beindulva a héten újra végigküzdöttem a Mélység Rabszolgáit, és belefutottam ennek a Rabló fószernek a versikéjébe.

Emlékszem, már első olvasáskor is agyaltam, mi a feladvány megfejtése, de aztán nem volt szükség a válaszra azon az úton, ahol haladtam. Vagy legalábbis nekem nem tűnt fel. Rémlik valakinek valami ezzel a találós kérdéssel kapcsolatban? (331-es fejezetp.)
© killmaster (Savanyúhas)
2012. február 18. 15:04 | Válasz erre | #9
Akkor némi tanács a könyvhöz Z kolléga. Azért halsz meg, ha a városban maradsz, mert a lélekszívó darazsak illetve az élőholt sereg végez veled! Ugye sok-sok évvel azután, hogy Kallamehr elbukott egy kereskedő megtalálja a kardodat, míg te valamiféle romok alatt fekszel. Először persze nekem is furcsa volt, de z író figyelmeztet, hogy meggondolhatod magad melyik küldetést választod. Az elvarázsolt erdőben pedig meghatározott módon kell az utat bejárni, mert egyébként tényleg elfogynak az életerő pontjaid. Elvileg a hóvirágokat kellene figyelned, de a szövegben erre sok utalást nem találsz, talán meg kellene nézni az eredeti szöveget. Mindenesetre meg kell találnod Aletheiát meg a kígyóját, mert csak ők tudnak segíteni. Ha elég ügyes vagy, na meg szerencsés is, bevégezheted a küldetést. De ha valami igazán szivatós darabot akarsz, ami felülmúlja még eme könyvnek a nehézségét is, olvasd el a Pusztítót! Jackson bácsinak írás közben elgurult a gyógyszere...
© Z
2012. február 18. 14:29 | Válasz erre | #8
Számomra is az egyik legnehezebben végigjátszható könyv volt. Amit viszont nem értek: Ha az elején úgy döntök, hogy a városban maradok, hogy halok meg? Mert szinte összefüggéstelen módon egy párbeszédbe ütközök (182-es pont), azt hittem, hogy rossz helyre utasít a könyv. A Varázserdőből meg nem lehet kijutni, addig mászkál az ember, amíg ha egyesével is, de elfogynak az életerő pontjai. Ezeket leszámítva viszont zseniális!
2012. január 18. 15:49 | Válasz erre | #7
A mágia igencsak titokzatos és bonyolult dolog. Talán az amulett csak akkor fejti ki a hatását, ha a nyakadban van.
2012. január 18. 15:28 | Válasz erre | #6
A Mélység Rabszolgái

Borító:
A Mélységben látható börtöncellákat látjuk, mögötte a lelkekkel, és Bythos arcával – igen látványos és csinos!

Grafikák:
Ha lehet, ezek még jobbak, mint a borító, csak nagyon elvétve láttam benne pár gyengébb minőségű képet, pl. a szárnyas orgyilkost.

Történet:
Kallamehr városa veszélyben van! Egy ismeretlen inváziós sereg egyre közeledik a város felé, és meg kell állítani! Sajnos ez messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, ez nem hétköznapi hadsereg ám. A történetről így első hallásból nemigen derül ki, hogy mennyire hihetetlen jó könyv ez, de menet közben igen. Három küldetés közül is választhatunk, persze ezek közül csak egy vezet el a happy endig.

Nehézség:
Elképesztően nehéz. Amellett, hogy nem világos, kivel, mikor, hol kell beszélned, ez a könyv még időre is megy! Bizonyos idő alatt végig kell csinálnod, mert ha nem – game over. A valódi útvonal iszonyatosan el van rejtve, ezenfelül a siker akkor sem garantált, ha elsőre megtalálod mindig a helyes utat. Rengeteg helyen és módon meg lehet halni, illetőleg ha túl sokat szöszmötölsz, kifutsz az időből. Itt is szükséged van néhány elengedhetetlenül fontos tárgyra, de a legnehezebb kétségtelenül a helyes útvonal megtalálása, illetőleg az időrendi sorrend kikövetkeztetése. Ha például az inváziós sereg felbukkanása után nem mégy vissza Kallamehrbe, buktad az egészet. Bythos legyőzéséhez is rengeteg helyes döntés és információ kell, úgyhogy ez a könyv, ha elképzelhető, még a Varázsló Kriptájánál is ezerszer nehezebb!!!

Főellenség:
Bythos, akit kétszer is le kell győznöd. Először akkor, amikor elpusztítod a darazsakat, és lelovagolsz az inváziós sereghez, semmi más nem hat rá, csak a hal formájú üveg. Másodjára pedig akkor, amikor a Mélységbe alászállok, hogy kiszabadítsam a lelkeket – és ez még nehezebb, bizony ide is speckó tárgy kell.

Ami tetszett:
A fantasztikusan jó megszerkesztettség. Jó ötlet volt, hogy a kaland időre menjen, még ha kevés is az idő. Hatalmas területet kell bejárni, és rengeteg változatos helyszínen keresztülmehetünk – erdőn, földalatti barlangon, elhagyatott falvakon, a Mélységben…le a kalappal, de komolyan. Az egész kalandot áthatja valamiféle riasztó bizonytalanság, és rejtélyesség, ahogy az üres falvakon át haladok, a borközpontos kis közjáték pedig külön ijesztő volt, úgyhogy ezt érdemes kiemelni ám. Nemcsak az inváziós sereggel meg a vezérével kell elbánni, hanem kiderül az is, hogy Kallamehrben is vannak árulók. Nagyon sok a halálpont, és egyik misztikusabb és rejtélyesebb, mint a másik (vannak persze hagyományos halálpontok is). Néha meg se kell halni ahhoz, hogy a kalandom véget érjen, elég, ha kifutok az időből, vagy mint a Pusztítás Maszkjainál, rossz irányba megyek. Nem halok meg, de a kalandom véget ér. Szert tehetünk extra fegyverre is (számszeríj), ami speciel hatásos is, nem karddal való kaszabolásra tettek fel minden lapot. Hihetetlen jó, ahogy egymagam földerítem az egész összeesküvést, aztán elmegyek Bythost legyőzni, de még arra is szakítok időt, hogy az Alethia varázslónőt felkutassam az örökké változó csodaerdőben. A könyv végén itt lehet kincseket zsákmányolni is, a szörnyek pedig nagyon találóak, egyik jobb mint a másik – Maijem-Nosoth, Anemorus, Ektovult. Az egyik legaprólékosabb könyv, amit volt szerencsém olvasni, minden kis részletre kitértek, és remekül meg is írták. A Mélység pedig egyenesen hátborzongató! Extraként pedig többféle befejezése is lehet! Amilyen nehéz, olyan jó ez a könyv!

És ami nem:
Túl kevés az idő, és a helyes utat annyira eldugták, hogy elsőre lehetetlenség megtalálni, de még harmadszorra se fog menni. Ráadásul az se mindegy, milyen sorrendben mész ide meg oda…ha az ellenséges sereg felfedezése után egyből Alethiához megyek, akkor már bszhatom az egészet. A könyv nem ad rá lehetőséget, hogy miután megállítottam az ellenséges sereget, utána mehessek Kallamehrbe, hanem rámerőszakolja, hogy márpedig Bythost el kell csípni. A köpenyes, szárnyas orgyilkost nem lehet megölni egy alkalommal se. Az Arany Ökölnek meg mi a szerepe az egész történetben? Miért jó az nekem, ha Bythos ocsmány pofája előtt felmutatom? Az se nyilvánvaló, hogy akkor most feltétlenül viselnem kell Sige amulettjét? Miért nem lehet leakasztani a nyakamból és zsebre rakni? Attól még ugyanúgy nálam van, csak nem viselem, értitek. Neeeem, ezt nem lehet, helyette a nyakamban kell viselni, hadd vegye le az ügyesség pontjaimat, és mindezt csak azért, mert benne van pár gyógynövény, ami megvéd Bythos leheletétől. Szóval értitek, miért ennyire rugalmatlan ez a könyv?
Ugyanez a hiba előfordul a kristályharcosoknál. Ha lemegyek a kráterbe, rám támad az egyik, és hiába győzöm le, a többi megöl. Elméletileg van menekülési lehetőség – de csak elméletileg, mert a könyv nem mindig kínálja fel. A kokomokoás-murkuronos rész nincs jól kidolgozva (szerintem), ahhoz képest, hogy más, jelentéktelenebb részekre mennyi figyelmet fordítottak, például amikor a jheera fáklyával szarakodok.
És végül – hiába végződik jól a könyv, nem térhetek vissza Kallamehrbe. Hiba.
© marczy
2012. január 15. 19:22 | Válasz erre | #5
Vannak bugyrai, elég csak Dante poklára gondolni. De az sem mindenhol forró, csak ott, ahol az erőszaktevők szenvednek, meg a tíz bugyorból emlékezeteim szerint csak kettő meglehetősen forró hely, a többi csak büdös stb.
A pokol feneke ugyanakkor jéghideg :)
A pokol attól lesz pokol, hogy ott vannak a kárhozottak, amúgy meg nem az.
2011. december 26. 07:59 | Válasz erre | #4
A pokolra nem csak tüzes helyként lehet gondolni, szerintem. Valószínűleg vannak létsíkjai, vagy bugyrai. De lehet, hogy tényleg rossz a fordítás.
2011. december 26. 03:59 | Válasz erre | #3
Na ezt a könyvet rohadt nehéz fölülmúlni, annyira szövevényes, jól megkonstruált,csinos kis darab - és mindenre gondoltak! A jheera beszerezése, az idő múlása, a helyes időrendi sorrend összerakása. A szörnyetegek is nagyon találóak és ezek speciel tényleg ijesztőek (lehet hogy csak azért, mert én félek a darazsaktól, lehet hogy nem). Lényeg, hogy brutálisan jól sikerült kis iromány, és mai napig előveszem, ha játékra nem is,de olvasgatásra is tökéletes.

No persze itt is voltak garmadával dolgok, amik nem tetszettek. Az első, és legkomolyabb gond, hogy rohadtul nem nyilvánvaló, hová-merre kell menni, a Trükkös Rablóhoz pl. sose sikerült eljutnom, nélküle viszont veszett fejsze nyele az egész. Aztán, a Mélységet néhol "pokolként" említi a könyv...nemtudom, fordítási trehányság-e, de a kristálysíkság az ektovultokkal meg Bythos palotájával mindenre emlékeztet,csak a pokolra nem. A Doom 3-ban látottak már kicsit konvergálnak a pokol felé, de a Mélységnek semmi köze a pokolhoz, inkább Stephen King "A köd" filmjére hajaz.

Egyvalamit nem tudok: muszáj az amulettet viselni ahhoz, hogy nálunk legyen? Miért nem lehet natúr berakni a hátizsákba!?

2011. december 25. 14:10 | Válasz erre | #2
Csatlakozom, szerintem is egy igen jó könyv ez. Nekem főleg az tetszett benne, hogy fényt kell deríteni arra a bizonyos cselszövésre, illetve a befejezés is megkapó. Viszont egy nagyon nehéz kaland is, talán csak egy helyes útvonal található benne...
2011. december 25. 13:41 | Válasz erre | #1
Első hozzászólás a könyvhöz és én tehetem meg, megtisztelő! Kellemes karácsonyi hangulatot kívánok a fórumozóknak és olvasóknak!
Ez a Titánon játszódó történet igen összetett, üde színfolt a fantázia harcos könyvek között. Allansiában játszódó küldetés túlmutat a Titánon, hiszen a Mélység Urának birodalmába is eljuthatunk. Remek cselszövéses elemek vannak a kalandban, itt-ott elhagyott nyomok, amiből össze kell illesztenünk a valóságot. Kellemes meglepetés az illusztrációk közt a Rejtélyes Rabló alakját is felfedezni nemcsak a sztoriban, hanem ábrán is. Lady Carolina, Dunyazad, Sige, Bythos jól kidolgozott figurák. Még plusz tényezőként az idő előrehaladására is figyelni kell. Még a kis képeknél is, aki figyelmes észreveheti, hogy az Arany Ököl került megjelenítésre, ami a történetbe szerepel. És a befejezés utolsó mondatai folytatást sejtetőek, talán 1x...