Zagor.hu
Zagor.hu fórum
1 – Űr-Orgyilkos
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (6)
© Nheil
Jackson mester Csillaghajója után várható volt, hogy lesznek, akik a sci-fi utat választják. Andrew Chapman első könyve tehát szintén a távoli jövőben játszódik. Némileg meglepő módon a Hősünk ezúttal egy orgyilkos (?!), aki mestere huszonhét különböző harcművészetnek. Mondjuk ez elég bizarr annak ismeretében, hogy itt plazmavetővel, gravitációs bombával és gránátokkal mászkálunk... De ha más nem, legalább itt könnyebben indokolható morálisan, ha kérdés nélkül legyilkolunk mindenkit, végül is orgyilkosok volnánk. (Igaz, hogy ellenfeleink jó része robot...)

A történet elég sablonos és a helyszínek sem túl izgalmasak. Egy középkori dungeon helyett itt most egy irreálisan óriási űrhajó belsejében mászkálunk és a balra/jobbra irányok meg a melyik ajtót nyissuk ki fejezetek dominálnak, tehát lényegében ugyanaz a bolyongás, mint egy hagyományos fantasyben. Csak itt lőfegyverekkel küzdünk elsődlegesen. Amiknek egyébként elég jó lett a szabályrendszere, ezzel nincs probléma. Ami nem tetszik, hogy hiába a távoli jövő a helyszín, mindenféle fantasy lénnyel (sőt, még egy istenséggel is) lehet összefutni, szerintem egyáltalán nem illenek ebbe a világba. Van egy szegmens, ami még a könyv egészéhez képest is kifejezetten unalmas, ott az űrhajóról kikerülve egy teljesen fantáziátlan, puszta vidéken közlekedünk de az egész amúgy is kikerülhető. Aztán mit keres például egy TÓ az űrhajóban? Végigmehetünk úgy, hogy szinte semmit nem nyitunk ki, vizsgálunk meg, mert nincsen semmiféle kötelezően begyűjthető tárgy, vagy információ amit én egyébként alapvetően mondjuk díjazni szoktam. Életet megkönnyítő tárgyak persze akadnak, ahogy csapdahelyzetek és halálpontok is, de nem vészes. Úgy érzem, hogy sok a töltelék szoba, kihívás volt kitölteni a 400 fejezetet. A könnyebb kalandok közé sorolható, és a főellenség , Cyrus elég kiábrándító, szinte röhögve elintézzük.

Chapman debütálása nem egy impozáns darab. Pozitívum, hogy kialakított egy egészen tetszetős szabályrendszert a tűzharcra, de a történet, hangulat hagy kivetnivalót maga után, kusza az egész a sok helyszínidegen jelenettel és kreatúrával. Később fog ennél jobbat is írni Chapman.
10/5
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Hú, emlékszem arra a pillanatra, amikor az egyik metró-aluljáróban lévő könyvesbolt kirakatában megláttam a könyvet. Nagyon megörültem hogy valamilyen formában folytatódik a kaland-játék-kockázat sorozat, bár furcsa volt az új design. Na és mi az hogy „fantázia harcos”? Mindenestre hamar túltettem magam a kezdeti sokkon, és nem sokkal később már a kezemben is tartottam a művet, aminek imádtam az illatát (ha jól rémlik, ez egy decemberi időszak volt, és a karácsonyfa alatt folyamatosan ezt szagolgattam).
Mai szemmel nézve inkább kicsit bénácskának tűnik a borító a robotszerű harcosokkal és a retro-érzést keltő számítógépekkel. A „szupermodern” sárga-rózsaszín betűtípus szintén érdekesen passzol a koncepcióhoz.

[b]Illusztráció[/b]
Összességében én teljesen ki vagyok békülve vele, de persze akadnak olyan rajzok, amiken „még dolgozhattak volna”. A szövegközti mini-grafikák között érdekes a csúnyán néző, ráncos szem, ami talán Cyrusé, a főgonoszé. Bár nagyon egyszerű megoldás, de imádtam a tökéletesen fekete lebegő gömböket ábrázoló képet a 14-es pontnál. A 114-es fejezettel szemben található alkotáshoz (halott patkány-űrhajósok) tartozó szövegrészt viszont sehol nem találtam, úgyhogy itt valami hiba is becsúszott.

[b]Háttértörténet[/b]
A hatalmas Vandervecken (micsoda név!) csillaghajó fedélzetén az őrült tudós, Cyrus folytatja sötét kísérleteit, és sajnálatos módon épp a mi szülőbolygónk felé került. Célja, hogy az egész planéta lakosságát mutánssá változtassa, akiken aztán uralkodhat. A csavar, hogy Cyrus a könyv szerint elvileg már alapból a szektor uralkodója, így elég kínos a helyzet. Éppen emiatt a hatóságok egy orgyilkos szervezethez fordultak, hogy merénylet útján oldják meg a problémát. A kiválasztott orgyilkos mi lennénk, aki huszonhét (!) különböző harcművészeti forma mestereként (kérdés hogy ez mire jó, amikor minden harc lőfegyverrel dől el), a legmodernebb cuccokkal felszerelkezve hatolunk be a hajóba. És a hajó belseje furcsább dolgokat rejt, mint gondolnánk…

[b]Eredetiség[/b]
Na jó, hát az őrült uralkodó-tudós figurája nem túl eredeti, de emellett szerintem nem érhető szó a ház (vagy itt inkább stílusosabban: az űrhajó) elejét. Egyrészt orgyilkosként sem gyakran játszunk, másrészt a mű tele van furcsábbnál furcsább ötletekkel és figurákkal. Ilyen szempontból kicsit emlékeztet az [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=22][i]Égi fejedelem[/i][/url]re, azaz nehezen lehet eldönteni, hogy a különböző jelenteket az író mennyire gondolta komolyan. Legtöbbször persze egyértelmű, hogy poén a dolog. Lásd 61-es fejezet Répa fejű úr, és két macskája alkotta takarító brigád, vagy ott a Tharn-doppelganger esete, melyet ha megmutatunk a tudományos könyvünknek, akkor az beazonosítja, majd magas hangon füttyent, mondván ezzel a módszerrel lehet megszabadulni tőle – ez persze még jobban felingerli a lényt, és még a harcértéke is magasabb lesz… Vicces a mókuska is, aki ha velünk utazik és találkozunk Zark-kal, akkor aszerint reagál, hogy evett-e az okosító gyümölcsből. Ha igen, akkor leköti annak figyelmét (és mi szépen elslisszolhatunk mellette), ha nem, akkor csak annyit mond, hogy lőjük szét a barom fejét.

[b]Kihívás[/b]
A játék véleményem szerint nem nehéz, már csak azért sem, mert kötelezően megszerzendő információ vagy tárgy nincs benne, csak maximum nagyon erősen meg tudják könnyíteni mindezek a dolgunkat. Egy idő után feltűnt, hogy alig van Szerencse- vagy Ügyesség-próba, ezzel is kevesebb a rizikó. Ellenfeleink se túlzottan erősek.

[b]Főgonosz[/b]
Ez egy szintén egyedi fogás, a könyv főgonosza ugyanis se nem erős, se nem bátor, és még csak nem is annyira okos. Ellenben kellően sunyi, tehát vigyázni kell vele, nehogy bedőljünk a szövegelésének. Ennek jegyében megpróbálkozik egy ital felajánlásával (természetesen méregről van szó) egy kártyatrükkel, és végül egy blöffel is (kézből kilőhető mini-rakétával fenyeget, ami valójában egy falióra-alkatrész). Ha mindezeken sikeresen átláttunk, a menekülő tudós után vethetjük magunkat, aki egy rakodóképbe mászva (biztos sokat nézte a [i]Bolygó neve halál[/i]-t) azért már valamennyivel erősebb ellenféllé válik.

[b]Rendszer[/b]
Az alaprendszer jópár dologgal lett kibővítve, könnyebbé teszi például a játékot, hogy van páncélzat, és rendelkezünk egészség-tablettákkal is. Komoly szankció viszont hogy maximum 5 tárgyat vihetünk csak magunkkal, ami ebben a kalandban kifejezetten szívfájdalom, mert a különböző felszedhető tárgyak itt nagyon jól alkalmazhatók, és sok is van belőlük (arról nem is beszélve, hogy van, amelyik két helyet foglal el!).
Ezen felül választhatunk fegyvereket is, ami tök jó, bár kicsit kacifántosan lett megoldva a kombinációs lehetőségük. Továbbá tűzharc is van.

[b]Hangulat[/b]
A kaland közben rengeteg útelágazással találkozunk, lehetőségek garmadája áll elénk, így persze érdemes többször is újrajátszani a könyvet. Menet közben egy kis kitérővel elhagyhatjuk a hajó-közeget is, konkrétan egy bolygó felszínére kerülvén kell valahogy visszajutni a helyes irányba. Itt egy kicsit kiszabadulunk a folyosók világából, de valójában nem túl izgalmas ez rész. Viszont itt találhatjuk meg a Kaland Játék Kockázat művek véleményem szerint egyik legzseniálisabb tárgyának második felét. A pán-dimenzionális hazatérítő készülékről van szó, ami ellenfeleinket seperc alatt eliminálja, ezen szolgáltatásért viszont minden alkalommal keményen fizetnünk kell. Érdekes kipróbálni a 77 darab megsemmisítő gömbön, aminek árát ugye nem fogjuk tudni kicsengetni, vagy például Cyruson, akiben - mint kiderül - ezen készülék feltalálóját tisztelhetjük…
A játék bővelkedik ötletes jelenetekben, például lehetőség van a hajó önmegsemmisítő-rendszerét aktiválni (teszem hozzá: nem érdemes), vagy a csapágyas hengert bombának hazudva megfenyegetni az őröket, de a részecskegyorsítós-halál sem mindennapi. Amúgy a könyvben a kisméretű lények és ellenfelek vannak nagy többségben (éles korong, mikrohelikopter, lézergömb, mókuska, nyamvadt sikítozó lény), ennek nem tudom mi lehet az oka. Mint ahogy az Istenség nevezetű entitást sem tudtam hova tenni, hogy mit keres a csillaghajón. Érdekes a tankos videójáték is, de sajnos erősen túl lett bonyolítva a szabályrendszere.
Ezen felül az [i]Eredetiség[/i] pontban taglalt parodisztikus hangulatról tudok itt is tovább írni, ami az egész műre rányomja a bélyegét. Teljesen szürreális kategóriába tartoznak már az állat-szobrok a kérdéseikkel, de mindenképp a hajó pilótája viszi a pálmát az egzisztenciális filozófiába bocsátkozó szövegével. Az ilyenek miatt úgy gondolom, hogy az [i]Űr orgyilkos[/i] egy olyan mű, ami valakinek vagy nagyon bejön, vagy nagyon nem, mindenesetre érdemes egy próbát tennie vele mindenkinek.
Mikor kipattan a hír, hogy egy őrült tudós egy borzalmas vírussal akarja elárasztani a bolygódat, te vagy az az orgyilkos, akit felbérelnek rá, hogy ossz igazságot.

Nem egyszer láttam már, hogy más játékkönyvesek agyba-főbe szidják ezt a kötetet, én azonban mindig szeretettel gondoltam rá. Ez volt az első olyan általam olvasott Kaland, Játék, Kockázat könyv, ami szakított a fantasy kardos-varázslós világával. Kellemes váltás volt számomra, hogy lecserélhettem a mágikus kardot egy sugárvetőre és néhány gránátra. Néhol rendkívül kapkodósnak érződik, mint például a mókusszerű lénynél, máshol viszont remek légkört sikerült teremtenie. A hajó mélyén lévő világok például kifejezetten tetszettek. Érdemes belenézni.
Értékelés: 2.5 / 10
Ez a könyv a Vandervecken nevű lebegő űrbárkán játszódik, a feladatunk pedig hogy behatoljunk a hajóba és végezzünk Cyrusszal, az őrült robotemberrel. Az alapötlet kiváló, a sztori azonban rendkívül laposra sikeredett. Elég sok oka van annak, miért is nem szeretem a könyvet.

Először is a helyes út rendkívül rövid (talán 40 valódi fejezetpont). Másodszorra, hogy elsőre sikerült végigvininem, ami nekem azt jelenti, hogy baromi könnyű. Harmadszorra, hogy nincs szükség semmilyen különleges tárgyra vagy tudásra a győzelemhez, csupán egy sugárvetőre és egy jó magas ügyességre. Negyedszerre, hogy a végső csatát egy 9/12-es gonosztevő ellen játsszuk le. Hűha. Meg tudom érteni, miért nem nagyon akar senki sem értékelést írni ehhez a kötethez.
Értékelés: 2 / 10
Az alapötlet elég érdekes, de mint az a végére kiderül, nem valami szerencsés. Egy borzalmasan nagy űrhajóban mászkálni, melyben különböző környzet-buborékokban élő növényekkel lehet összefutni, önmagában érdekes. Azonban a találkozások nagy része átlagos és a legkevésbé sem élvezetes. A főellenség pedig egyenesen siralmas. Nem csak gyenge, de még csak meg sem szólal. Nagy kár érte. Sokkal jobb is lehetett volna.
Értékelés: 4 / 10
Andrew Chapman az Űr-orgyilkos szerzője, mely 12. kötetként jelent meg az angol sorozatban. Ugyan eredeti ötlet volt a hőst egy profi fejvadász bőrébe bújtatni -- akinek feladata, hogy behatoljon egy zsarnok tudós űrhajójába --, a kivitelezés azonban sajnos nagyon gyengére sikeredett. Ígéretesen kezdődik a kaland, de nagyon hamar elkezd leereszteni. Sem nem olyan izgalmas, sem nem olyan nehéz, mint amilyen egy orgyilkos esetében elvárható lenne. Néhány apró újítástól és érdekfeszítő másodperctől eltekintve nem más ez a könyv, mint a gyűjtemény egyik darabja. A kaland vége kifejezett csalódottsággal töltött el, mintha Andrew beleunt volna az írásba, és mielőbb végezni akart volna vele. Két pont az eredeti ötletért és még kettő a kísérletért, hogy fegyvereket és páncélokat csempésszen be a Kalandlapra. Ezeken kívül azonban semmi érdeme nincs a könyvnek.
hr
© Nheil
2023. december 11. 19:50 | Válasz erre | #17
Jackson mester Csillaghajója után várható volt, hogy lesznek, akik a sci-fi utat választják. Andrew Chapman első könyve tehát szintén a távoli jövőben játszódik. Némileg meglepő módon a Hősünk ezúttal egy orgyilkos (?!), aki mestere huszonhét különböző harcművészetnek. Mondjuk ez elég bizarr annak ismeretében, hogy itt plazmavetővel, gravitációs bombával és gránátokkal mászkálunk... De ha más nem, legalább itt könnyebben indokolható morálisan, ha kérdés nélkül legyilkolunk mindenkit, végül is orgyilkosok volnánk. (Igaz, hogy ellenfeleink jó része robot...)

A történet elég sablonos és a helyszínek sem túl izgalmasak. Egy középkori dungeon helyett itt most egy irreálisan óriási űrhajó belsejében mászkálunk és a balra/jobbra irányok meg a melyik ajtót nyissuk ki fejezetek dominálnak, tehát lényegében ugyanaz a bolyongás, mint egy hagyományos fantasyben. Csak itt lőfegyverekkel küzdünk elsődlegesen. Amiknek egyébként elég jó lett a szabályrendszere, ezzel nincs probléma. Ami nem tetszik, hogy hiába a távoli jövő a helyszín, mindenféle fantasy lénnyel (sőt, még egy istenséggel is) lehet összefutni, szerintem egyáltalán nem illenek ebbe a világba. Van egy szegmens, ami még a könyv egészéhez képest is kifejezetten unalmas, ott az űrhajóról kikerülve egy teljesen fantáziátlan, puszta vidéken közlekedünk de az egész amúgy is kikerülhető. Aztán mit keres például egy TÓ az űrhajóban? Végigmehetünk úgy, hogy szinte semmit nem nyitunk ki, vizsgálunk meg, mert nincsen semmiféle kötelezően begyűjthető tárgy, vagy információ amit én egyébként alapvetően mondjuk díjazni szoktam. Életet megkönnyítő tárgyak persze akadnak, ahogy csapdahelyzetek és halálpontok is, de nem vészes. Úgy érzem, hogy sok a töltelék szoba, kihívás volt kitölteni a 400 fejezetet. A könnyebb kalandok közé sorolható, és a főellenség , Cyrus elég kiábrándító, szinte röhögve elintézzük.

Chapman debütálása nem egy impozáns darab. Pozitívum, hogy kialakított egy egészen tetszetős szabályrendszert a tűzharcra, de a történet, hangulat hagy kivetnivalót maga után, kusza az egész a sok helyszínidegen jelenettel és kreatúrával. Később fog ennél jobbat is írni Chapman.
10/5
The city changes but the fools within are always the same.
2020. december 27. 22:43 | Válasz erre | #16
Sziasztok!

Ha ebből a könyvből valakinek van jó állapotú, eladó példánya, kérem jelentkezzen nálam!

Köszönettel: KKrisz79
2018. június 10. 19:25 | Válasz erre | #15
Én akkoriban irkáltam be, amikor még játszottam.Kb. hónapokkal ezelőtt.Azóta pedig ilyen-olyan okok miatt nem foglalkoztam ezzel.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© twillight (Kövérorr)
2018. június 10. 12:15 | Válasz erre | #14
Te miért nem írod be sose a talált hibákat?
2018. június 10. 08:52 | Válasz erre | #13
"Pláne hogy senki nem próbálta még megszerezni az érdemérmeket."
Teljesen biztos vagy te ebben?[smiley]nezze[/smiley]

Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2018. június 9. 18:26 | Válasz erre | #12
Igen, ez a 270-esen lévő hiba volt. Ez már működik.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2018. június 8. 00:09 | Válasz erre | #11
Először is had szögezzem le, hogy IMÁDOM az érdemérmeket, itt pláne. Értéket adtak egy tökéletesen negálható könyvhöz.



Amit biztos ki kéne javítani az egy összeomlás, ami akkor következik be, amikor bementél a 166-ra, aztán ez a szakasz jön:
nyugat
dél
dél
nyugat
dél
maradsz felfedezni
közelebbről szemügyre veszed
maradsz
akarod a kütyüt
rendelkezel a másik felével
pándimenzionlális bigyó
gyalog mész
észak
otthagyod őket
nyugat
észak
nyugatra mész a szakadék mentén
nyugat
lemész - és ezen a ponton összeomlik a program
2018. június 7. 21:41 | Válasz erre | #10
270-en találtam egy hibát (27-én és 29-én futottál beléjük), de a log alapján nincs benne más ordító probléma. Ha rosszul látom (ergo nem összeomlás miatti a gond, hanem a logikában van hiba), kérnék szépen kicsit pontosabb leírást, és ránézek alaposabban is.

Egyetlen jutalom van, ha jól emlékszem, ami nem az én fejemből pattant ki, a bajnokok próbájánál a húskukacos. A többiért engem kell okolni.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© twillight (Kövérorr)
2018. május 29. 18:48 | Válasz erre | #9
Tudjátok, aki ide az érdemérmeket tervezte az egy szadista. Legit módon legalább kettő teljesíthetetlen, és a péndimenziós bigyó is elég lehetetlen, mert a program a játék egy elég nagy részét levágja egyetlen hibás hivatkozás miatt (nem lehet kijutni a területről tőle, és nem lehet kihozni a területről a pándimenziós kütyüt). Ahhoz hogy megkapjuk az érdemérmet amúgy először - a játék jelen állapotában - le kell nulláznunk a páncélzatunkat, és úgy próbálkozni az ezerfogú szörnynél. (Lehet hogy van más hely is a területen belül, de nem erőlködök ha nem muszáj).

A másik a nyomorult tankjáték, ami ultrabugos. Megoldás: [spoiler]a kezdő 223-ason mindig égtáj felé menjünk amíg 1 pontja nem marad az ellennek - feltételezem hogy mindig sikeres az ügyességdobás. Akkor menjünk a betűk felé.[/spoiler]
A tankjátékból kijutni is vicces (asszem kikerülhető, de ki akar még egyszer ezzel játszani?), mert ez csak akkor sikerülhet legiten ha plazmavetővel harcolunk (szerencsére a csapágyas érdemérem közben ami ide visz fel lehet egyet szedni, nem kell kezdésnél megvenni).

Az egyetlen jó, hogy a könyvön nem kötelező végigmenni teljesen az érdemérmekért.

[spoiler2]186 162 274 309 101 190 369[/spoiler2]

A fejezetpontok 99%-a amúgy jobbra-mész-balra-mész-gyakod-aktuális-szörnyet, szóval van annak oka hogy "nem emlékezetes". Pláne hogy senki nem próbálta még megszerezni az érdemérmeket. Attól máris emlékezetesen kegyetlen lesz a könyv.
© Sang
2017. augusztus 7. 15:13 | Válasz erre | #8

Renton: ez jó [smiley]nyes[/smiley]

Jeff Poteralski: " feladatunk pedig hogy behatoljunk a hajóba és végezzünk Cyrusszal, az őrült robotemberrel"
- mivel? ROBOTEMBERREL?

Robert Clive: "A főellenség pedig egyenesen siralmas. Nem csak gyenge, de még csak meg sem szólal."
- Cyrus többet cseverészik velünk, mint az átlag KJK-főgonoszok többsége

Én nem vágom ezeket a leírásokat. Olvasták ők a könyvet..? [smiley]vigyor[/smiley]

És egy észrevétel: az én soraim vannak belekeverve Reactor neve alá a 2-es hozzászólásban. [smiley]vigyor0[/smiley]

2017. július 24. 21:15 | Válasz erre | #7
Tegnap végigküldtem. Utoljára kb 20 éve játszottam, nem mondom hogy óriási élmény, de azért szórakoztató eléggé. A betűs kirakó játéknál marhára nem volt türelmem rájönni a megoldásra, de valaki itt azt mondja hogy hibás is. Az elején szerintem van egy majdnem hogy instawin. SPOILER: ha az elején bevergődsz a szellőzőjáratokból a dobozos szobába, és meghúzódó mindkét kart, a hajónak kampó, és egy kis szerencsével el tudsz menni egy mentőkabinnal. Bár a könyv azt írja, hogy Cyrus megpukkadt, azonban az általa kifejlesztett vírusok szétszóródtak a légkörben. ÉS? A lényeg az volt hogy megakadályozzuk szülőbolygónk elpusztítását? A könyv elején pedig azt írják, hogy a Vanderveckenre fényévekkel a bolygótól találunk rá. MILYEN LÉGKÖRBEN? EPIC WIN.
2017. március 5. 22:39 | Válasz erre | #6
Ennek annyira EPIC a bevezetése, hogy szinte látom magam előtt! :)
2016. december 5. 11:04 | Válasz erre | #5
A 114-es fejezettel szemben található alkotáshoz tartozó szövegrész: 117 (41).
2015. december 13. 12:23 | Válasz erre | #4
Pár napja elővettem ismét az Új Vénuszos KJK-kat. Ezekkel többségében kamaszkoromban játszottam. Van néhány emlékezetes, de ebből speciel semmi, de tényleg semmi nem rémlett csak az a hülye átmenet az űrhajós sci-fi környezetből egy virtuális (?) bolygó felszínére, amit nagyon utáltam. Arra is emlékszem, hogy nem tudtam végigvinni simán, de annyira már nem érdekelt, hogy megpróbáljam újra :)

Na most nekiláttam felnőttebb fejjel.. és hát csak kicsivel vagyok megbocsátóbb. Valahogy semmi nem történt az egész kaland során, végtelen zsilipfedelek, elágazások és őrrobotok egymásutánja.

Rengeteg helyen lehet meghalni természetesen és az alkotó úgy látszik ide tartogatta a változatosságot, mert itt van minden: részecskegyorsító, szemétledobó, plutóniumgömbök, csőtranszport és még ki tudja hova nem jutottam el :) Szóval jó sokat kell próbálkozni mire megtalálod és ennyire jellegtelen könyvnél ez nagy kihívás.

A Zark feladványánál egyszer elbuktam, és hát most, hogy Neonvadász kommentjét olvastam eszembe jutott mire gondolhat a könyv. Viszont még így se lehet olyan könnyen kitalálni, mert azon kívül, hogy angolul kell tudni az utolsó két betű még hiányzik is a magyar fordításból. Gondolom sokan játszották végig a magyar verziót a kiadás előtt!
2014. március 7. 19:24 | Válasz erre | #3
Még csak egyszer játszottam vele, így alapos leírást nem, csak a benyomásaimat tudom megosztani.

A Kaland-Játék-Kockázat könyvek után érdekes volt, hogy tűzharcnál nem az ellenfél, hanem a saját tulajdonságaival küzd a játékos, éppúgy mint az ügyesség- vagy szerencsepróbánál. (Ja, és egy helyen volt életerőpróba is, három kockával.)

Elsőre könnyűnek tűnt a játék, egészen addig, míg nem találkoztam a találós kérdést feltevő teremtménnyel. Sajnos ez a rész a magyar kiadásban a játék garantált végét jelenti, hacsak nem csalunk. Egyrészt hiányos a szöveg (legalábbis ebben a pdf-ben úgy tűnik), másrészt a játékosnak halvány fogalma sincs, hogy angolul kellene gondolkodnia, mert a feladványt eredetiben hagyta a fordító. A 15-ös pontnál az O-T-T-F-F-S-S-E betűsor helyett E-K-H-N-Ö-H-H-NY volna a helyes.
2012. december 18. 04:13 | Válasz erre | #2
Borító:
Nem vagyok biztos benne, de mintha a Zark nevű szörnyeteg lenne rajta. Elfogadható, talán a sci-fi témájú kalandjáték-kötetek közül ennek a borítónak van a legtöbb köze a könyvhöz. Mai szemmel nézve inkább kicsit bénácskának tűnik a borító a robotszerű harcosokkal és a retro-érzést keltő számítógépekkel. A „szupermodern” sárga-rózsaszín betűtípus szintén érdekesen passzol a koncepcióhoz.

Grafikák:
Hú, emlékszem arra a pillanatra, amikor az egyik antikvárium fantasy polcán megláttam a művet. Nagyon megörültem, hogy valamilyen formában folytatódik a sorozat, bár furcsa volt az új design, és a „fantázia harcos” elnevezés is, de hát kibékültem velük aztán. A szövegközti mini-grafikák között érdekes a csúnyán néző, ráncos szem, ami talán Cyrusé, a főgonoszé. Bár nagyon egyszerű megoldás, de imádtam a tökéletesen fekete lebegő gömböket ábrázoló képet a 14-es pontnál. Persze akadnak olyan rajzok, amiken „még dolgozhattak volna” - A 114-es fejezettel szemben található alkotáshoz (halott patkány-űrhajósok) tartozó szövegrészt viszont sehol nem találtam, úgyhogy itt valami hiba is becsúszott.

Történet:
Egy alternatív naprendszerben játszódik, ahol szintén emberek élnek. A hatalmas Vandervecken (micsoda név!) csillaghajó fedélzetén az őrült tudós, Cyrus folytatja sötét kísérleteit, és sajnálatos módon épp a mi szülőbolygónk felé került. Célja, hogy az egész planéta lakosságát mutánssá változtassa, akiken aztán uralkodhat. A csavar, hogy Cyrus a könyv szerint elvileg már alapból a szektor uralkodója, így nem igazán jött le számomra, hogy ez a két dolog mégis hogy fér össze. A lényeg az, hogy a könyvben nagyvonalakban az megy, ami nálunk az országban: a gonosz uralkodó a saját népe ellen akar elkövetni rettenetes dolgokat, emiatt a hatóságok egy orgyilkos szervezethez fordultak, hogy merénylet útján oldják meg a problémát. A kiválasztott orgyilkos mi lennénk, aki huszonhét (!) különböző harcművészeti forma mestereként (kérdés hogy ez mire jó, amikor minden harc lőfegyverrel dől el), a legmodernebb cuccokkal felszerelkezve hatolunk be a hajóba. És a hajó belseje furcsább dolgokat rejt, mint gondolnánk…
Na jó, hát az őrült uralkodó-tudós figurája nem túl eredeti, de emellett szerintem nem érheti szó a ház elejét. Egyrészt orgyilkosként sem gyakran játszunk, másrészt a mű tele van furcsábbnál furcsább ötletekkel és figurákkal. Legtöbbször persze egyértelmű, hogy poén a dolog. Lásd 61-es fejezet Répa fejű úr, és két macskája alkotta takarító brigád, vagy ott a Tharn-doppelganger esete, melyet ha megmutatunk a tudományos könyvünknek, akkor az beazonosítja, majd magas hangon füttyent, mondván ezzel a módszerrel lehet megszabadulni tőle – ez persze még jobban felingerli a lényt, és még a harcértéke is magasabb lesz…Vicces a mókuska is, aki ha velünk utazik és találkozunk Zark-kal, akkor aszerint reagál, hogy evett-e az okosító gyümölcsből. Ha igen, akkor leköti annak figyelmét (és mi szépen elslisszolhatunk mellette), ha nem, akkor csak annyit mond, hogy lőjük szét a barom fejét.

Nehézség:
A játék véleményem szerint nem nehéz, már csak azért sem, mert kötelezően megszerzendő információ vagy tárgy nincs benne, csak maximum nagyon erősen meg tudják könnyíteni mindezek a dolgunkat. Egy idő után feltűnt, hogy alig van Szerencse- vagy Ügyesség-próba, ezzel is kevesebb a rizikó. Az ellenfelek közül csak a dezintegrátorral felszerelt teremtmények az igazán veszélyesek, ugyanis egy találattal megölhetnek.

Főellenség:
Ez egy szintén egyedi fogás, a könyv főgonosza ugyanis se nem erős, se nem bátor, és még csak nem is annyira okos. Ellenben kellően sunyi, tehát vigyázni kell vele, nehogy bedőljünk a szövegelésének. Ennek jegyében megpróbálkozik egy ital felajánlásával (természetesen méregről van szó) egy kártyatrükkel, és végül egy blöffel is (kézből kilőhető mini-rakétával fenyeget, ami valójában egy falióra-alkatrész). Ha mindezeken sikeresen átláttunk, a menekülő tudós után vethetjük magunkat, aki egy rakodóképbe mászva (eléggé Bolygó neve a Halál koppintás) azért már valamennyivel erősebb ellenféllé válik, de még így is elég egyszerű eltángálni.

Ami tetszett:
Az orgyilkosos dolog egészen újdonságnak hat. Igaz ugyan hogy jó ügyért harcolunk, de alapjában véve gonosz figurát alakítunk, és mint olyan, nem kell lelkiismeret-furdalást érezni, ha ölnünk kell, mert hát az orgyilkosnak az a dolga hogy öljön, nem pedig hogy moralizáljon. Meglepő dolog, de van külön „Páncélzat” érték is a játékban, és élelmiszer helyett egészség-tablettákkal vagyunk ellátva…végülis nem akkora eltérés, de legalább ötletes. Hasonlóan hatásos és ötletes tárgyakat találhatunk és szedhetünk fel, például a lényeket beazonosító minilexikon, csak rámutatunk valakire, és elmondja róla a tudnivalókat (érdemes az ezerfogú barlangi szörnynél kipróbálni), valamint egy nagyon speciális fegyver, a Pán-dimenzionális hazatérítő készülék. Ezzel bármilyen ellenséget rögvest eltüntethetünk, viszont minden ilyen alkalommal keményen fizetnünk kell a szolgáltatásért (elég poénos módokon van megoldva a fizetés), különben végünk. Próbáljátok csak ki a 77 darab megsemmisítő gömbnél, vagy magán Cyruson :D
Bővelkedik a játék mindenféle ötletes megoldásban, például a csapágyas hengert bombának lehet kamuzni, be lehet indítani az önmegsemmisítő rendszert, és van tankos videójáték is (viszont a rendszere egyértelműen nemszeretem-dolog).

És ami nem:
Nemigen tudom eldönteni, a szerzők célja mi volt ezzel a művel, csak mert igen sok dolgot találtam ami egyértelműen paródiának akarja mutatni. Fent nevezett Répafej uraság például. Vagy ott az Istenség nevű szobor, a mindenféle állatszobrok az idióta kérdésekkel, végül pedig a Vandervecken pilótarobotja, aki bonyolult nietzschei okfejtésekbe bonyolódik velünk a létezéssel és a világgal kapcsolatban (ha rossz választ adunk neki, game over). Sok olyan lény is van a könyvben, amiket szintén csak paródiának tudok felfogni, egész egyszerűen mert még normális nevük sincs…például „ezerfogú barlangi szörny”. Ez fura, mert más, kevésbé szignifikáns lények pedig kaptak normális rendszertani nevet.
A játékkönyv rendszerével aránylag rendbe vagyok, egyetlen gondom van vele, de igen nagy, hogy összesen 5 tárgy fér a hátizsákunkba. Ez igen szívás, ugyanis sok a hasznos tárgy, és van olyan „ojjektum” is, ami két helyet elfoglal. Nemtudom, biztos neszeszerje, van ilyen kis ridikülje van az orgyilkos haverunknak, bár tapasztalatom szerint a női ridikülökbe fér a legtöbb limlom, van azokban minden csak német katona nincs. Egyszóval nem igazán értem, miért volt jó ennyire lecsökkenteni a rakterünket, főleg, hogy tökéletesen indokolatlan.
A másik probléma, amit a rendszerrel tapasztaltam, a tankos játéknál jön elő. Észvesztően túl van bonyolítva, és szerintem ez is indokolatlanul.
Ezeken kívül komoly gond nincs a könyvvel, ha a parodisztikus elemeket nem veszem annak. Cseppet ugyan összevontam a szemöldököm, mikor a dezintegrátort ÉN nem tudtam használni, de egy nálam bugyutább lény igen, és az a rakodógépes Bolygó neve a halál-leutánzás se nyerte meg a tetszésem, de aki a félkomoly műfajt szereti, vélhetően nem lesz különösebb gondja a könyvvel.
2012. június 4. 22:22 | Válasz erre | #1
Mivel ide nem írt még senki - s mivel kértük, hogy legyenek ilyen plusz topicok -, ezért írok pár sort. No de nem túl sokat, mert sajnos nem nagyon emlékszek már rá.
Már ez is a könyvet minősíti, hiszen egy jó könyv azért általában megmarad az emberben. Gyakorlatilag egy tök sablonos story, semmi extra az egész. Egyetlen egy dolgot akarnék és tudnék csak kiemelni belőle, ami valamilyen szinten jó volt, az a \"nagyon mély érzésű robot\". Nem akartam spoilerezni, ezért fogalmaztam így.

Ennyi.