Zagor.hu
Zagor.hu fórum
14 – Az Elátkozott ház
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (8)
© Nheil
Jackson Varázslat! sorozata közben azért időt szakított még egy unikális koncepciójú történethez, ez lett az Elátkozott ház, ami a jelenkorban játszódik, horror/fantasy elemekkel tarkítva. Itt még tonnaszámra gyűltek a kreatívnál kreatívabb ötletek tőle, ezért kissé érthetetlen, hogy ezután már alig adott ki könyvet Jackson. Amíg Livingstone nem tudott/akart kilépni a Tűzhegyben lefektett fantasy alapokból, Jackson sokkal tágabb keretekre engedte a fantáziáját.

A jelenkorban (tehát a 80as években) játszódó történet szerint a Hősünk egy ezúttal egy mindenapos, átlagos üzletember figura, aki csak oda szeretne éri a másnapi tárgyalására. A nem minden klisétől mentes háttérsztori szerint lerobban az autó, ömlik az eső és más lehetőség nem lévén egy kísérteties házba kopogtatunk be. Hamarosan persze kiderül, hogy NAGYON rossz helyre csöppentünk.

Az atmoszféra nagyon rendben van, abszolút átjön a félelemérzet és a feszültség. Apropó félelem, ezúttal bevezetésre került a három főérték mellett a félelem is, ami abszolút nagy szívatás. Ha ez a pontunk eléri a nullát, akkor szörnyethalunk. Na most, az ideális úton mindenképpen össze kell szednünk 8 félelempontot, vagyis ha 1-et vagy 2-t dobunk a karakternek, jobb, ha el se kezdjük. Ez azért lelombozó, főleg ezt a tanácsot olvasva a könyv elején : "Az egyetlen helyes út a minimális kockázatot jelenti, és minden játékos - függetlenül attól, milyen gyenge kezdő pontokkal vág neki -, elég könnyen végigmehet rajta. " Ez tehát konkrétan nem igaz. És persze előismeret nélkül a szerencsétlen kalandozó úgyis bele fog nézni a legtöbb lehetőségbe, hiszen információkat, kulcsokat, jelszókat, csodafegyvert (szó szerint, Kris kését ugyebár) kell keresnünk, de ezzel ki fogunk fogyni a félelempontokból. Ráadásul alig akad szerencse, ügyesség és életpont utántöltési lehetőség, amik mondanom sem kell, szintén rohamosan fogynak. Ez az igazi jacksoni szadizmus, ha nem nézel be mindenhova, bukni fogsz, mert nem lesz a birtokodban a szükségtes tárgy, de ha mindenhova benézel akkor is buksz, mert meghalsz a félelemtől és/vagy a halálpontoktól. A legbizarrabbak azok az irányok, ahol akár 10+ fejezeten keresztül is továbbhaladsz a biztos végzet felé és akármit csinálsz, akkor is meghalsz. És ezek nem is 2 mondatos töltelékek, hanem néhol igen hosszú, olvasmányos leírású részek (pl. az áldozati szertartás). Mit gondolhatott ilyenkor Jackson, miért jó ez...

Tehát a nehézség igen magas, inkább az elborult kategória, de még ezt is tudja tetézni a mester majd a Pusztítóban. Kinek van mégis kedve 40szer újrakezdeni egy kalandot, mert folyton meghal? Mikor a sztori szerint eleve nyomoznunk kell, erre a kedves író a kinyitható szobák háromnegyedében csak szanaszét szívat minket. Tehát marad a csalás, az egyujjkétujjhuszonegyujj-szabály, vagy ha nosztalgiázik az ember, inkább felejtsük is el a játék részét a könyvnek és menjünk végig a javasolt végigjátszáson, mert a történet amúgy pazar. Ez a kettősség nagyon nehézzé teszi a pontozást, mert a kiváló hangulatot, ötleteket egyszerűen megerőszakolja az ilyen extrém szintű nehézség.
Ha csak a történetet, hangulatot, ötletet nézem akkor 10/9
Kombinálva a nehézséggel, úgy már sajnos inkább 10/5
 
[b]Borító[/b]
Horrorkönyvhöz méltó, izgalmas borító. A kísérteties házat látni egy kísérteties erdőben, a véres betűk pedig a pont az i-re. A házat kicsit nagyobbnak képzeltem, de egyébként igen szép munka ám!

[b]Grafikák[/b]
Nagyon pontosak és tetszetősek mind, bár a fehér hajú pasasnál nem tudom mik azok a buborékok, amik a tunikájából bújnak elő…habzik a mellszőrzete vagy mi?

[b]Történet[/b]
Akárcsak a Haláltalizmán, ez a könyv is kitűnik a többi közül, ugyanis a modern korban játszódik, egy meglehetősen gyakori eseményt vesz alapul. Autóval mentünk éjszaka, nagy viharban „A” pontból „B” pontba, amikor is eltévedtünk az ismeretlen vidéken, és egyszercsak lerohad a kocsi, ott állunk a szakadó esőben, telefon meg persze nincs (azért nem ANNYIRA modern, hogy mobilok legyenek, meg tapasztalatom szerint a horrorfilmek forgatókönyveiben a mobiltelefonok imádnak ok nélkül tönkremenni). Minő szerencse, hogy egy hatalmas, ódon ház van a közelünkben! Bemegyünk és szállást kérünk éjszakára, talán még telefonálni is tudunk majd a sárga angyalnak! Egy tiszteletreméltó gróf uraság és kisinasa beenged minket, vacsorát is ad, sőt, még szállást is, gyanús! Hamar rá is jövünk – bejutni könnyű a házba, de annál nehezebb kijönni élve…egy sátánista szektáé a ház, aki istenként tiszteli az Urat. Hogy kijuss élve, meg kell ölnöd őt.

[b]Nehézség[/b]
Igen nehéz, mivel az elátkozott ház roppantmód tekervényes folyosókból és szobákból-termekből áll, nagyon könnyű eltévedni, ráadásul sokhelyütt van halálcsapda, vagy olyasmi amitől megrémülünk – azaz félelem pontokat kapunk. Nos, ha a félelempontunk eléri a tűréshatárunkat, szörnyethalunk a rémülettől, és kezdhetjük ismét az elejétől a kalandot. Ehhez jön még pluszba, hogy sok olyan helyiség van, ahonnét bármerre indulunk, úgyis meghalunk, ilyen a konyha, vagy az áldozati terem. Aki pedig nem tud angolul, aligha fogja kitalálni a titkos ajtót nyitó helyes jelszót.

[b]Főellenség[/b]
Elméletileg a ház ura lenne az, akit csak egy speciális fegyverrel lehet megölni. Hogy miféle úrról is van szó, az csak a könyv végén derül majd ki.

[b]Ami tetszett[/b]
A sötét, bizonytalan légkör a régi lovecrafti viktoriánus horror-regényekből. Sosem hittem volna, hogy ennek a régi kísértetházas Scooby Doo-s témának ekkora vonzereje lehet, főleg manapság, amikor csak úgy nyüzsögnek a véresebbnél véresebb horrorfilmek, ahol a Rosszak előbb ölik meg a Jókat, és csak utána eszik meg az agyukat. Nagyon élethű, jól sikerült a ház, és a hangulat megteremtése, jó nagy adag klausztrofóbiával. Tényleg pontosan olyan érzésem volt olvasás közben, hogy egy titkos, ódon házban bolyongok, keresem a kijáratot, és aki nálam gyengébb, jól megverem…és mindent áthat a bezártság, a bizonytalanság érzete. Komolyan mondom, ez a könyv sikerrel életet lehelt a viktoriánius kori rémregények kliséjébe. Vannak szellemek, zombik, ördögimádók, és mindenféle rémisztő lakók. Elég nagy a bejárható terület is, a harcok sem túl nehezek – a legutolsó kivételével persze, és a kínzókamrában van egy egészen jól összehozott betűs rejtvény is. A pinceszobai csapdában pedig találkozhatunk a Nankával, aki elvileg a Titán univerzumának egyik alacsonyabb rangú démon-istensége, szóval erős a gyanúm, hogy ez a könyv a Titánon játszódik, pár ezer évvel később.

[b]És ami nem[/b]
Elképesztően nehéz, főleg mert áttekinthetetlen a ház (konkrétan nekem az Elátkozott Ház térképe egy nagy, szürke radírfoltot mutatott a végére), és indokolatlanul sok félelempontot lehet begyűjteni. Félelempontok csökkentésére nincs lehetőség, csak, ha rossz irányba mész, illetve még a könyv elején, amikor persze 1 félelem pontod sincs. Ez baj, ugyanis nagyon sokat kell kutakodnod, beszélgetned kell mindenféle emberekkel, és ilyenkor kötelezően kapsz is félelempontokat, azaz ha a félelem tűréshatárod túl alacsony, simán elpatkolhatsz akkor is, ha egyből a helyes útvonalat követed, mivel ott se úszod meg a félelempontokat. És egyáltalán, mi ez a halálra rémülés? Az életem során felhalmozódott félelem-mennyiség akkor éri el a kritikus értéket, vagy mi? Életerő- és szerencsenövelési lehetőség igen kevés van, úgyhogy a sebesülésekkel cefetül kell vigyázni ám, ha nem muszáj, ne vesztegesd az életerődet. Elég sok az olyan út, ami a biztos halálba vezet (ha a konyhába, vagy az áldozati terembe jutsz, kezdheted előlről), előfordulhat, hogy 10-20 lapozás után derül ki, hogy végig rossz úton jártál, és meg fogsz halni. Nevetséges, hogy nem lehet kijutni a házból, hiába megyek vissza a bejárati ajtóhoz, ott áll valami kecskefejű dög, aki nem is él, és úgy befosok tőle, hogy inkább visszamenekülök a házba, ráadásul félrevezető dolgok is vannak a könyvben, például a 4 jelszó közül 3, valamint a bronz pentagrammás nyaklánc. Elvileg legyőzné az ördögimádókat, gyakorlatilag meg lókakát se ér, mert amint odajutsz ahol használnod kell, úgyis meg fogsz halni. A könyv legnagyobb hibája, hogy a végigviteléhez szükség van angoltudásra – Kris kését csak akkor tudjuk megszerezni, ha megtudjuk, hogy jön ki a birtok (Drumer) nevéből a „gyilkosság” szó. A magyar kiadás éppen ezért igen sebhelyes, és ugyanabba a hibába esett bele, mint a Pusztítás Maszkjai az Ifor Tynin-rejtvénnyel…
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Kissé erőltetett az a csöpögő véres betűtípus, de nem szúr túlzottan szemet. A nővényekből (?) formázott rémek a ház előtt egész hangulatosak. A fejezetek közötti mini-grafikák között van áldozati tőr, mágia-könyv, woodoo-baba teleszurkálva tűkkel, meg ilyenek. Minden okés.

[b]Illusztráció[/b]
Abszolút jók. Itt a lényeg annyi, hogy tudnak-e félelmetes hangulatot kelteni, vagy nem. És szerencsére többségük tud. A legjobbak közül: 27., 71., 168., 222. És a gyengébbek közül: 85., 209.

[b]Háttértörténet[/b]
Menő üzletemberként sietünk soron következő üzleti tárgyalásunkra, de autónk éppen akkor robban le, amikor egy elhagyatott pusztaságon hajtunk keresztül. Persze éjjel van, az eső zuhog… de szerencsére (?) megpillantunk egy nagy ódon házat a közelben. Úgy tűnik vannak az épületben, ezért odasietünk segítséget kérni. Nem is sejtenénk hogy mennyien is lehetnek egy ekkora házban…

[b]Eredetiség[/b]
Háát… azt nem lehet mondani, hogy e könyv írója találta fel a spanyol viaszt… Van itt kérem minden: zombi, vámpír, szellem, pokolfajzat, csontvázak, sátánisták, púpos komornyik, fej nélküli lidérc, usw., usw. Kb. egy tucat ismert és nem annyira ismert klasszikus horrorból van összeállítva a szereplőgárda. Mindezek ellenére ez a mix nem rontja el a játékélményt, talán mert a játék jelenünkben játszódik, és ebben a környezetben valahogy minden egy kicsit másképp hat.

[b]Kihívás[/b]
Nem is lenne annyira nehéz, ha csak azt néznénk, hogy az ellenfelek milyen erősek. Csakhogy van itt más is, nevezetesen a Félelem pontok bevezetése (az előző ponthoz tartozik, de ez egy nagyon eredeti vonása a játéknak). A begyűjthető pontok száma 6+K6, tehát maximum 12 pont lehet. Véleményem szerint még ezzel a maximummal is simán ki lehet nyiffanni a félelemtől a játék felénél! Valaki egyszer azt mondta nekem, hogy 9 ponttal is végig lehet vinni. Na igen, de csakis úgy, ha már előre tudjuk, hogy mi hol van, vagyis, ha már legalább 3-4-szer játszottunk a könyvvel. Na és ha például 2-est dobok az érték kidobásánál, akkor ugyebár már el se érdemes kezdeni… Abszolút a 22-es csapdájával találjuk szembe magunkat, mert ha szeretnénk információkat és hasznos tárgyakat gyűjteni, melyek elengedhetetlenek a túléléshez, akkor meg kéne látogatni minden helyiséget, csakhogy ezzel bizony folyamatosan kapjuk a Félelem-pontokat. Mellékesen jegyzem meg, hogy a ház asszonyával való találkozás (ő mondja el azt az infót, ami nélkül képtelenség sikeresen befejezni a történetet) 2 Félelem pont, a végső nagy küzdelem a Pokoldémonnal pedig 3 Félelem ponttal jár, és rajtuk kívül még mennyi rémisztő alakkal és helyzettel fogunk találkozni…
Az is problémás, hogy valójában mindenképpen be kell járnunk egy bizonyos utat, nevezetesen kell két kulcs, tudni kell a rejtekajtó helyét (a ház asszonyától), és így szerezhetjük meg Kris kését, az egyetlen fegyvert, mely sebzi az Urat, vagyis a főgonoszt. De még nagyobb szívatás, hogy bizonyos helyeken, ha rossz utakra tévedünk, 100% hogy kinyiffanunk. Ilyen például a konyha, vagy ha lemegyünk a pincébe, és sikeresen túléljük az áldozati szertartást, akkor sincs tovább (tessék megnézni a 232-es fejezetet). Összegezve: a játék cefetül szemét.

[b]Főgonosz[/b]
Igen, itt van egy nagy csavar, hiszen valójában nem Drumer grófjáról, hanem inasáról Franklinsről van szó. Lord Kelnorral a játék elején kellemesen elbeszélgethetünk a vacsora alatt (csak vigyázzunk, mit eszünk), Franklinsről azonban semmit nem tudunk meg, csak a játék végén azt, hogy valójában ő itt az Úr. Ez nekem nagyon tetszett.

[b]Rendszer[/b]
Annyiban különbözik a hagyományostól, hogy itt van egy ún. Kezdeti ügyesség, mely addig 3 pontos hátrányt jelent, míg nem szerzünk valami fegyvert. Ez teljesen érthető, hisz egy napjainkbeli üzletember nem karddal a kezében mászkál (legalábbis a normálisabbja). Van amúgy egy viccesen hangzó elírás a könyvben, a szokásos "a kardforgató kezed sérült meg", ami itt elég hülyén veszi ki magát.
Na és a Félelem pont, ami nagyon jó ötlet ugyan, de oltári hiba, hogy nem lehet belőlük lehúzni, ha teszem azt például alszunk egyet. A játékban egyetlenegyszer (!) van lehetőség levonni Félelem-pontot, amikor iszunk egy pohár vörösbort. Van egy másik alkalom, mikor szintén levonhatjuk egy kapott pontunkat, miután meggyőződtünk arról, hogy a nyikorgást mégsem egy rém okozza (vagy valami ilyesmi, már nem emlékszem teljesen). Ez meg totál hülyeség, mert hogy lehet egy már megtörtént megrémülést meg nem történtté tenni utána…?

[b]Hangulat[/b]
Az innen-onnan összeválogatott horrorfigurák ellenére Az elátkozott háznak fantasztikus hangulata van. Szuper atmoszférát tud teremteni, főleg ha éjszaka olvassuk. Néha tényleg félelmetes, és azt hiszem ennél többet nem lehet kívánni egy játékkönyvtől.
Értékelés: 10 / 10
Véleményem szerint Az Elátkozott Ház az egyik legnehezebb Kaland, Játék, Kockázat könyv, melynek oka az össze-vissza kanyargásban kereshető. ([url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=40]A Pusztító[/url] persze ennél is nagyobb falat. A ház feltérképezése sem egy egyszerű mutatvány. Ha majd egyszer eléggé kipihentem magam, talán megpróbálkozok vele.

Jó tíz évig nem sikerült kijutnom a házból. Tucatnyi borzalmas halállal később úgy döntöttem, hogy lehetetlen végigvinni, és biztos voltam benne, hogy az írók nem tesztelték elég alaposan a kötetet. Nemrégiben aztán ismét nekivágtam, és ez alkalommal gondosan jegyzeteltem, és rajzoltam a térképeket, melyen minden lehetséges utat bejelöltem. Három éjszakába telt a dolog. Eközben rájöttem a kirakó nyitjára, és hirtelen minden megvilágosodott.

A ház tele van zsákutcákkal és hasztalan tárgyakkal, melyeket jobb elkerülni. Több ajtó mögé sem érdemes benézni. A szobák többsége csak feleslegesen pazarolja életerőnket, és növeli félelem pontjainkat.

Egyes szobákba több irányból is be lehet jutni, amik következtében olyan helyzetekbe keveredhetünk, amelyhez szükséges tárgy még nincs akkor a birtokunkban. Az író rendkívül ügyesen bogozta össze a helyiségeket, leginkább úgy, mintha egy hatalmas pamutgombolyag lenne az egész. Az egész ház egy hatalmas labirintus. Ezen kívül van néhány duplán megírt fejezetpont, és ami a legrosszabb, azok a pontok, amikhez nem lehet egyértelműen eljutni, és amikhez a korábban megtalált számokkal kell operálnunk.
Értékelés: 10 / 10
Ez a könyv egy kicsit más, mint a többi. Nincsenek Orkok, kardok, sem pedig remény. Egy tipikus horrorsztoriként indul a kaland, egy ijesztő, öreg kúriában, mely a semmi közepén áll. Itt kell a lehetőségeinkhez képest túlélni a megpróbáltatásokat, miközben démonimádókkal, Vámpírokkal, Szellemekkel és más pokoli ellenfelekkel találjuk szembe magunkat.

Ez a szokásostól eltérő forma az, ami megkülönbözteti Steve Jackson műveit Ian Livingstonéitól. Ő volt az első, aki bevezette a mágiát, aki sci-fit írt, most pedig a való világba kalauzol el minket. A mester remekül elegyíti az eltérő történetet a létező harcrendszerrel. Ezen kívül bevezet egy új tulajdonságot, a félelmet is, aminek köszönhetően együttérezhetünk a karakterünkkel, mivel egy ajtó kinyitása könnyen vezethet korai halálunkhoz, míg más könyvekben általában ki tudtuk verekedni magunkat a szorult helyzetekből.

A házban még rémületesebb és még eredetibb teremtmények várnak ránk, és a régi, jól megszokott horrorfilm-kliséket is új köntösbe bújtatja. Ezek látszólag nem is kapcsolódnak egymáshoz, azonban ahelyett, hogy emiatt aggódnánk, inkább élvezzük az utazást, abból nem lehet nagy baj.

Ebben a könyvben még több, a biztos halálba vezető választás van, mint [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárában[/url], ugyanakkor míg ott úgy érezhetjük, hogy átvertek minket, itt ezek remekül illeszkednek a könyv által keltett légkörbe. Mindenfelé halál leselkedik ránk, egyszerű emberekre. Ennek, és a könyv végén lévő meglepetés-főellenség ellenére is a kötet hű marad az alapvetéséhez, miszerint bármilyen kalandozó át tudja magát verekedni rajta!

Ez a könyv sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a légkörre és a nyomozásra, mint a csatározásra, ami egy kellemes változás a megszokotthoz képest. Ez az egyik személyes kedvencem a KJK sorozatból, mivel tökéletesen keverednek benne a fondorlatos és a véres haláljelenetek, ráadásul eközben nem untat sablontörténettel sem. A borítójáért pedig meg kell dögleni.
Értékelés: 10 / 10
Ez a kedvenc könyvem Steve Jacksontól, és egyben a legfélelmetesebb KJK kötet is, ami a mai napig megjelent. A kaland egy igen szokatlan helyszínen, a jelenbéli Földön játszódik. Igen, itt és most, és csak hogy méginkább alátámasszuk ezt, a főhősnek autója is van!

A történet egy sötét, magányos éjszakán kezdődik, egy borzalmas vihar közepén, a semmi közepén. Vezetés közben félre kell rántanod a kormányt, nehogy elüss egy öregembert, ezzel sikerül összetörni a kocsit, ami működésképtelenné válik. De amilyen szerencsénk van, nem messze a baleset helyszínétől emelkedik egy öreg ház. Persze a szerencsének semmi köze ehhez, a sors ugyanis egészen biztosan hátat fordított nekünk ezen a borzalmas éjszakán.

Így kezdődik az egyik legjobb KJK könyv, és meg kell mondjam, csak jobb lesz (vagy rosszabb, attól függően, honnan nézzük). Az elátkozott ház borítója is a legjobbak közé tartozik: egy ősöreg építmény, melynek egyetlen ablakában pislákol csak a fény, körülötte mindenféle... lényekkel.

Az egyik első dolog, ami felhívja magára a figyelmet a kötet kinyitásakor, az új FÉLELEM tulajdonság, mely jelzi, hogy a szoros értelmében halálra rémíthetnek minket. Ugye milyen jól hangzik? Mert valóban az! Különös módon egyetlen másik könyv rémlik csak, ami a FÉLELEM tulajdonságot használta volna, mégpedig a [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=26]Csillagközi Fejvadász[/url]. Dehát a tulajdonságuk önmagukban még nem jelentenek semmit...

A másik dolog, amire hamar fel lehet figyelni, az az, hogy nem csakhogy fegyvertelenül és mindenféle felszerelési tárgy nélkül vágunk neki a kalandnak, de még csak harcosok sem vagyunk. Ami nagy kár, hiszen a könyv végére a KJK történelmének eddigi legfélelmetesebb ellenfelével nézhetünk szembe!

Szeretem a történet légkörét, itt tényleg egyedül vagyunk mindenki ellen, szinte senkihez sem tudunk fordulni segítségért és sehová sem menekülhetünk el.

Zseniális könyv, tele ijesztő és hátborzongató jelenetekkel és jó öreg, régi vágású horrorral!
Értékelés: 8 / 10
Ez a KJK sorozat egyik egyedülálló kötete abból a szempontból, hogy a megszokott világunkban játszódik: nem a messzi múltban, nem a távoli jövőben, hanem most! Az elátkozott ház szakít a megszokott küldetésekkel: nem a világot kell megmentened valamely gonosz lény fenyegetésétől, kezdeti feladatod egyszerűen annyi, hogy túléld az éjszakát. Végül azonban a ház elpusztítása is céloddá válik. A borító nagyon laza, a belső illusztrációk szépek, a fogalmazás eredeti és érdekes. A könyv igazi horrorfilm-érzetet kelt. Mindezen egyedi vonásoknak köszönhetően remek része a KJK sorozatnak.
Megkezdődik hát a kalandod Hádész Házában, Steve Jackson kiváló horrorjátékkönyvében. A kaland gyakorlatilag nem szól másról, minthogy túléld ennek a borzalmas kúriának a szörnyűséégeit, melyből kétségbeesetten keresed a kiutat. Szerencsére nem minden gonosz, amivel itt találkozol... A könyv megfogalmazása remek, rengeteg különféle, kellemesen ijesztő találkozásban lehet részed. Olyannyira, hogy még egy ,,félelem'' pontszámot is bevezetett az író, hogy nyomon lehessen követni azt. Valahányszor megijedsz, félelem pontot kapsz jutalmul. Ha elér egy bizonyos értéket (1k6+6-ot, melyet a sztori elején kell megállapítani), halálra rémülsz és a kalandnak vége. Mindent összevetve Az Elátkozott Ház a jobb kalandok közé tartozik, melynek befejezése még egy meglepetést is tartogat a számunkra.
hr
Első oldalElőző oldal123
© SzG
2011. december 18. 21:56 | Válasz erre | #16
Az Elátkozott ház? :O Mondjuk én imádom, meg tényleg nagyon ott van a hangulata, de azért hogy "sokkal inkább regényre hasonlít a szövegezése, mint lapozgatásra", háát... én nem látok sok különbséget pl. a Varázsló kriptájának stílusa, megfogalmazása, meg eközött.
Amit írtál, az vsz inkább az enyémre igaz. [smiley]buck[/smiley] (Mondjuk ha neked tényleg regényszerűnek tűnt az EH, akkor erre nem is tudom mit mondanál. LOL)
2011. december 18. 18:11 | Válasz erre | #15
Ez 1 jó könyv. Azért hangulatban jóval erősebb, mint bármelyik másik kjk, sokkal inkább regényre hasonlít a szövegezése, mint lapozgatósra...
© SzG
2011. december 13. 08:41 | Válasz erre | #14
Így már emlékszem, igen, köszi. Azt hiszem egyértelműen az jött le akkor ebből a levélből ("legközelebb talán jövő nyáron lesz időm elolvasni egy játékkönyvet"), amit most is írtam, vagyis, hogy nem érdekel a "művem", és ezzel akarod finoman a tudtomra adni, hogy "rossz helyen kereskedek"... mert ugye egy játékkönyv elolvasásához azért nem kell olyan irgalmatlan sok idő, általában néhány óra alatt le lehet tudni egy ilyet.
Igaz, végül is nem lehet mindenki annyira időmillionos, mint például én.
[smiley]eplus2[/smiley]
Mindegy, ha netalántán tévedtem-tévedek, és lesz időd és kedved is a könyvemhez, illetve még nem szerezted be, akkor majd jelentkezz.
2011. december 12. 16:45 | Válasz erre | #13
Idézem a válaszomat:

"Üdv! Hallottam felőle, már egy ideje követem a zagor.hu-t, de csak az adok-veszek topik miatt regisztráltam. Esetleg később, jelenleg letelt a szabadságom és így is csak 2 KJK fért bele (a Rémület útvesztője és az Elátkozott ház). Majd télen - esetleg jövő nyáron - jön a KJV sorozat, aztán meglátjuk. Időnek nem vagyok bővében, sajna.
Ákos"
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 12. 07:54 | Válasz erre | #12
Pedig akinek tetszett az Elátkozott ház, bátran elolvashatja Sz.G kolléga B.B-jét, bár ez utóbbi mű kissé komorabb, és nem kevés logikát kíván az olvasótól. Annak idején én is némi fenntartással vágtam bele, de nem bántam meg. Visszatérve az Elátkozott házhoz, csalás nélkül szerintem igen nehéz végighaladni rajta. Amikor az én pályaművemre azt írták a zsűritagok, hogy nehéz végigvinni, hát S.J megmutatta, hogy milyen nehéz is tud lenni egy kalandor élete. Ráadásul az könyv eleje altat bennünket, de rendesen. Információ morzsákat persze kaphatunk, ami a későbbiek folyamán jól jöhet, de talán még a legrutinosabb játékosok sem gondolnak rögtön erre. Aztán amikor kilopakodunk a szobánkból kezdődik a nagy kaland. Sok a hamis nyom, és a csapdák száma, egy-kettőre halálra rémülhetünk. Én egyébként nem hiányolom a fürdőszoba blokkot, annak idején ezt megoldották, hogy volt fürdőkád konyhában, meg éjjeli edény az ágy alatt, de minden mást megkapunk, amit egy ilyen horror-kalandtól megkaphatunk. Nem tartozik a kedvenceim közé a könyv, de elnézve az olvasótábort sokaknál bejött ez a kaland.
© SzG
2011. december 12. 06:37 | Válasz erre | #11
Most mintha tényleg rémlene valami, de hogy őszinte legyek, abszolút nem emlékszem a részletekre, már azon kívül, hogy mintha akkor még nem olvastad volna (elég sok emberrel beszélek egy-két üzenet erejéig, sajnos nem tudom fejben tartani mindenki nicknevét, illetve azt, hogy pontosan mit is írt).
Mindegy, akármit is írtál akkor, attól még ezalatt a fél év vagy még több alatt elvileg elolvashattad volna valamilyen úton-módon, főleg hogy egy időben runner ingyen osztogatta, úgyhogy nem volt teljesen felesleges a kérdés úgymond. Igaz, ha alapból nem is érdekel a könyv, akkor nyilván nem is kíséreltél meg belenézni. Van ilyen, mindegy, mondhatjuk, hogy már én is megszoktam, hogy általában ez az "alap hozzállás" a műfaj kedvelő között a magyar könyveket illetően.
2011. december 11. 22:44 | Válasz erre | #10
Már fél évvel ezelőtt válaszoltam a könyvedet illető kérdésedre.
© SzG
2011. december 11. 21:15 | Válasz erre | #9
Kösz, hogy levegőnek nézel. (Már bocs, csak ha már "hozzáállásról" beszélsz ugye.)
Bár gondolom nem olvastad, és úgy vagy vele, hogy nem is érdekel, mert ami magyar, az csak vacak lehet.

Fotókról amúgy én se tudom, hogy ki beszélt errefelé.
2011. december 11. 20:31 | Válasz erre | #8
De a neten van a Zagor is, de arra biztos emlékeznék, hogyha ott olvastam volna. Természetesen nem bűn.

Speicel én egy szóval se - de még egy gondolattal se - mondtam, vagy céloztam rá, hogy loptad valahonnan, amit természetesen írhattál anno te is. Pusztán csak, mint olvasható lentébb, beugrott a mellékhelyiséges részről, hogy már olvastam korábban, azért kérdeztem meg.
Fotókról nem tudok nyilatkozni.
Talán ha megkérdezted volna a célomat a kérdéssel kapcsolatban...
2011. december 11. 19:55 | Válasz erre | #7
A zagor.hu is a neten van, nem? Itt olvastad, tőlem, mert hogy én írtam és a saját hozzászólásomat illesztettem át ide, ha már nyílt egy ilyen topik. Magamtól idézni meg csak nem olyan nagy bűn?

Szörnyű egyébként ez az általános hozzáállás: az még oké hogy a fotóimról egyrészt nem hiszik el az emberek hogy fotók, másrészt hogy én csináltam őket, de hogy már egy 20 éve megjelent játékkönyvről írt vélemény kapcsán is rögtön azt boncolgassák hogy honnan lett lopva...
2011. december 11. 16:33 | Válasz erre | #6
Oksa, végül is mindegy. Nekem a mellékhelyiség miatt rémlett.
De szerintem én a netről olvashattam valahonnan[smiley]beka2[/smiley][smiley]buck[/smiley][smiley]wink[/smiley]
© SzG
2011. december 10. 21:52 | Válasz erre | #5
Nem, itt volt. Most direk meg is néztem, és a Magyar KJK könyvek elnevezésű topicban szerepelt eredetileg, ott van Wildchild korábbi hsz-ei között (lsd a profilját).
2011. december 10. 17:48 | Válasz erre | #4
A mellékhelyiségről ugrott ez be nekem, szerintem valahonnan a netről lett bemásolva:)
© SzG
2011. december 10. 17:19 | Válasz erre | #3
De, szerintem az, bár nem a "netről", hanem innen, a fórumról. :) (Valami másik topicban lehetett korábban.)
Mindenesetre örülök neki, hogy bemásolta ide, mert ismét átfutottam, és most tudatosult csak bennem, hogy az én "házamban" sincsenek mellékhelyiségek, onnan is kimaradtak. :D Asszem orvoslom is ezt a problémát, úgyis éppen a BB átírásával szöszölök ugyebár.
Tényleg kedves Wildchild, ehhez a bizonyos könyvhöz (vagyis a Bizonytalanság börtönében-hez) volt már szerencséd? :) Ha még nem, akkor esetleg elintézhetjük valamilyen úton-módon, hogy belekukkunts, kíváncsi lennék a véleményedre (mondjuk van egy olyan érzésem hogy tetszene ha a hasonló Elátkozott ház bejött...).
2011. december 10. 16:32 | Válasz erre | #2
Ez nem egy korábbi kritika a netről?
2011. december 9. 15:20 | Válasz erre | #1
Bizonyos értelemben csalódtam a könyvben, bizonyos értelemben pedig pont azt kaptam, amit vártam tőle. Steve Jacksont...

Munkásságának ezen a pontján már érezhetően megvan minden a regényben, ami később a Pusztítóban csúcsosodik ki: nagyon keményen lekorlátozott mellékszálak, ugyanakkor terjengősen megírt, élvezettel részletezett zsákutcák tömege. Kevés halálcsapda van ugyan abszolút értelemben, de nagyon sok helyről beléjük lehet botlani (pl. a pince nagy része, a földszinten a konyha). Gonosz gyermeki élvezettel részletezi az eleve zsákutcának szánt részeken a csatákat és a tárgyakat (pl. a pincében melyik étel-ital hogyan befolyásolja a pontjaidat, amikor 2 fejezet múlva úgyis menthetetlenül kicsinálnak a sátánisták...). Maga a főcsapás ugyanakkor főleg csak a sallangok bejárása után lesz élvezhető-érthető, sok olyan háttérinformáció van ui. bennük elszórva, ami ugyan nem szükséges a befelyezéshez, de érthetőbbé és élvezetesebbé teszi (tenné) a végigjátszást. Pl. ott van a pincében a börtön, a legtöbb és legkoherensebb infót a sztoriról a kopasz ürge adja, de ide leginkább csak tévutakon lehet eljutni. Van pl. teljesen fölösleges, csak innovációként és hangulati elemként értékelhető rész is, pl. a kínzókamra, ahol nem nyerhetsz semmit, legfeljebb szabad elvonulást, sőt, ha jól teljesítesz, még tévútra is irányítanak.

Ami a más, főleg negatívum a Pusztítóhoz képest, az a navigáció: míg a Pusztítóban mindig tudni lehet hogy hol vagy és milyen lehetőségeid vannak, addig itt a navigálás leírása meglehetősen elnagyolt, zavaros, sőt, helyenként önellentmondásokba is ütközik (pl. Asmodeus szobályának egyértelmű helyét mostanáig nem tudtam biztosra berajzolni a térképemen). Részben persze ez szándékos is, hogy levágjon nem kívánt szálakat a játékos elől (pl. az ebédlő ajtaján csak a végjátékban vehetjük észre a zárat, vagy a hallba csak a legelején jutunk be, utána végig zárva van). Pedig nyugodtan lehetett volna rugalmasabban kezelni, bebarangolhatóvá tenni a házat, nem lett volna könnyebb dolgom, pl. ha a pince előtt is be tudok menni a tükrös szobába a kulcsokért, nem értem miért ragaszkodott az író a beszerzendő dolgok/infók sorrendiségének merev betartásához. Bár így a térképrajzolás szándékos megnehezítése extra nehézséget is ad a sztorinak, persze. Lehet hogy pont ez a pláne benne.

További írástechnikai negatívumként említhetném a Kris kését rejtő szoba jelszavának kérdését. Miután korábban Jackson ügyesen megoldotta, hogy csak a meglévő infó birtokában találhassuk meg a rejtek bejáratát (10-et kell levonnunk az aktuális fejezetpontból, direkt opcióként nincs feltüntetve), miért ír ki 4 direkt lehetséges jelszó lehetőséget? Így még az is eltalálhatja 25% eséllyel, aki semmilyen utalásra nem lelt a házban a jelszó tekintetében, pláne nem a legtrükkösebbre. Persze, jó poén az anagramma (még ha a magyar fordításban teljesen buta módon is kezelték), de sokkal hatásosabb lett volna, ha a lehetséges jelszavakhoz a rejtekajtóhoz vezető utaláshoz hasonló trükköket mellékelt volna a megszerzésükkor (pl. "ha a Pravemi jelszót szeretnéd majd használni, adj hozzá 50-et ahhoz a fejezetponthoz ahol ezt a könyv kérdezi, és lapozz oda!") És így nem lenne az a logikai bukfenc benne, hogy találgatás alapján a felajánlott lehetőségekből sikerülhessen infók nélkül is. Ugyanez a technika a Pusztítóban persze már csúcsra van járatva... :)

Összességében elég nehéz könyv, hasonlóan a Pusztítóhoz, ehhez is kellett vagy 3 estében nyúló délután. A legnehezebb a térképrajzolás volt, az emeletet még so-so le lehet rajzolni, de a földszint már kemény dió volt, a pince meg igazán csak akkor áll össze értelmes egésszé, ha a szalon felől érkezel. Ugyanakkor a végeredményt látva biztosra veszem, hogy az író előre megrajzolt térkép alapján írta meg a könyvet, mert a szintek közötti vertikális mozgás tökéletesen össze van hangolva, sőt, még a kandallók is logikusan vannak elhelyezve. Egyedül vizesblokkokat (fürdőszobát, WC-t) felejtett el betervezni az író a házba... :D
Első oldalElőző oldal123