Zagor.hu
Zagor.hu fórum
29. könyv: A Mélység Rabszolgái
BejelentkezésElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
© Nheil
Az írópáros szándékai szerint egy igencsak grandiózus kalandnak vághatunk neki. Kallamehr városát halálos veszedelem fenyegeti, az úrnő Lady Carolina ezért a hadsereg bevetésén túl minden harcedzett, komolyan vehető kalandort is összetoboroz, tehát ezúttal elméletileg nem CSAK MI menthetjük meg a helyzetet - de amúgy természetesen hamar kiderül, hogy persze most is.

A kiváló, olvasmányos és hosszú háttértörténet megadja az alapvetést, vagyis hogy sietnünk kell és nem szabad kifutnunk az időből. Tetszett, hogy ha legalábbis említés szinten de itt rajtunk kívül más kalandozók is léteznek a birodalomban, igaz nem sok vizet fognak végül is zavarni. Nem csak az uralkodó asszonyt, hanem a palota nemeseinek a felét is megismerhetjük. Ez a fajta részletes leírás nem jellemző a kalandokra, itt jól működik. Ami viszont nagy csalódás, az a választás illúziója, vagyis a jackson/livingstone-i hírhedt ösvényválasztási bukás, ami rögtön az ELSŐ fejezetben megkezdődik. Három útvonalon indulhatunk amiből kettőben elpatkolunk mert csak. Amellett, hogy kiábrándító, nyilván elmegy egy rakat fejezetpont a helytelen utakon. És mindig rossz elbukni csak azért, mert nem az írók általi kizárólagos útvonalat választottuk. De ezt a szokását később sem veti le a könyv, bár valamivel megengedőbb lesz, akkor is nagyjából tartani kell az egyetlen lehetséges útvonalat és meg kell találni a kötelező tárgyakat (amiből számos van). És nem utolsósorban az időből sem szabad persze kifutni...

Egyszerűséggel nem lehet vádolni a kalandot. A mű első fele egy földhözragadtabb nyomozós, lovagolós, várban áskálódós történet számos egyedi epizóddal és érdekes találkozással. Azután egy elég éles váltással már egy másik dimenzióban találjuk magunkat és sokkal misztikusabb lesz a történet. Őszintén szólva szerintem ez már sok is, egy 400 pontos játékkönyv nem igényel ekkora volumenű történetet (persze nyilván inkább ilyen legyen, mint valami faék egyszerűségű öld meg a sárkányt hozd vissza a hercegnőt típus). A könyv vége már elveszíti a fókuszt amikor a főellenség felé haladunk. Az a fura, hogy kifejezetten hosszúnak tűnik a kaland, annak ellenére, hogy az elején rengeteg a tévút. Érdekesnek tartom, hogy jóval több esetben inkább a "várd ki, hogy mi történik" lehetőségek működnek a kardrántás vagy általánosságban az azonnali akciózás helyett. Kétféle (életben maradó) befejezéssel zárul kaland, igazából a pozitívabb kicsengésű sem annyira happy end, de ez nem baj, nem kell mindig annak lennie.

Az említettek miatt nagyon nehéz a kaland, nem a legelborultabb kategória de azért a szabályos végigjátszás inkább felejtős. Nem a harcok, vagy a kocka miatt, hanem a nagyrészben egyutas megoldás miatt. Mindig nehéz osztályozni az ilyen könyveket, mert a sajátos, hangulatos atmoszférája tetszetős, amit leront az eldugott egyetlen helyes út.
10/6
 
[b]Borító[/b]
A Mélységben látható börtöncellákat látjuk, mögötte a lelkekkel, és Bythos arcával – igen látványos és csinos!

[b]Grafikák[/b]
Ha lehet, ezek még jobbak, mint a borító, csak nagyon elvétve láttam benne pár gyengébb minőségű képet, pl. a szárnyas orgyilkost.

[b]Történet[/b]
Kallamehr városa veszélyben van! Egy ismeretlen inváziós sereg egyre közeledik a város felé, és meg kell állítani! Sajnos ez messze nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, ez nem hétköznapi hadsereg ám. A történetről így első hallásból nemigen derül ki, hogy mennyire hihetetlen jó könyv ez, de menet közben igen. Három küldetés közül is választhatunk, persze ezek közül csak egy vezet el a happy endig.

[b]Nehézség[/b]
Elképesztően nehéz. Amellett, hogy nem világos, kivel, mikor, hol kell beszélned, ez a könyv még időre is megy! Bizonyos idő alatt végig kell csinálnod, mert ha nem – game over. A valódi útvonal iszonyatosan el van rejtve, ezenfelül a siker akkor sem garantált, ha elsőre megtalálod mindig a helyes utat. Rengeteg helyen és módon meg lehet halni, illetőleg ha túl sokat szöszmötölsz, kifutsz az időből. Itt is szükséged van néhány elengedhetetlenül fontos tárgyra, de a legnehezebb kétségtelenül a helyes útvonal megtalálása, illetőleg az időrendi sorrend kikövetkeztetése. Ha például az inváziós sereg felbukkanása után nem mégy vissza Kallamehrbe, buktad az egészet. Bythos legyőzéséhez is rengeteg helyes döntés és információ kell, úgyhogy ez a könyv, ha elképzelhető, még a Varázsló Kriptájánál is ezerszer nehezebb!!!

[b]Főellenség[/b]
Bythos, akit kétszer is le kell győznöd. Először akkor, amikor elpusztítod a darazsakat, és lelovagolsz az inváziós sereghez, semmi más nem hat rá, csak a hal formájú üveg. Másodjára pedig akkor, amikor a Mélységbe alászállok, hogy kiszabadítsam a lelkeket – és ez még nehezebb, bizony ide is speckó tárgy kell.

[b]Ami tetszett[/b]
A fantasztikusan jó megszerkesztettség. Jó ötlet volt, hogy a kaland időre menjen, még ha kevés is az idő. Hatalmas területet kell bejárni, és rengeteg változatos helyszínen keresztülmehetünk – erdőn, földalatti barlangon, elhagyatott falvakon, a Mélységben…le a kalappal, de komolyan. Az egész kalandot áthatja valamiféle riasztó bizonytalanság, és rejtélyesség, ahogy az üres falvakon át haladok, a borközpontos kis közjáték pedig külön ijesztő volt, úgyhogy ezt érdemes kiemelni ám. Nemcsak az inváziós sereggel meg a vezérével kell elbánni, hanem kiderül az is, hogy Kallamehrben is vannak árulók. Nagyon sok a halálpont, és egyik misztikusabb és rejtélyesebb, mint a másik (vannak persze hagyományos halálpontok is). Néha meg se kell halni ahhoz, hogy a kalandom véget érjen, elég, ha kifutok az időből, vagy mint a Pusztítás Maszkjainál, rossz irányba megyek. Nem halok meg, de a kalandom véget ér. Szert tehetünk extra fegyverre is (számszeríj), ami speciel hatásos is, nem karddal való kaszabolásra tettek fel minden lapot. Hihetetlen jó, ahogy egymagam földerítem az egész összeesküvést, aztán elmegyek Bythost legyőzni, de még arra is szakítok időt, hogy az Alethia varázslónőt felkutassam az örökké változó csodaerdőben. A könyv végén itt lehet kincseket zsákmányolni is, a szörnyek pedig nagyon találóak, egyik jobb mint a másik – Maijem-Nosoth, Anemorus, Ektovult. Az egyik legaprólékosabb könyv, amit volt szerencsém olvasni, minden kis részletre kitértek, és remekül meg is írták. A Mélység pedig egyenesen hátborzongató! Extraként pedig többféle befejezése is lehet! Amilyen nehéz, olyan jó ez a könyv!

[b]És ami nem[/b]
Túl kevés az idő, és a helyes utat annyira eldugták, hogy elsőre lehetetlenség megtalálni, de még harmadszorra se fog menni. Ráadásul az se mindegy, milyen sorrendben mész ide meg oda…ha az ellenséges sereg felfedezése után egyből Alethiához megyek, akkor már bszhatom az egészet. A könyv nem ad rá lehetőséget, hogy miután megállítottam az ellenséges sereget, utána mehessek Kallamehrbe, hanem rámerőszakolja, hogy márpedig Bythost el kell csípni. A köpenyes, szárnyas orgyilkost nem lehet megölni egy alkalommal se. Az Arany Ökölnek meg mi a szerepe az egész történetben? Miért jó az nekem, ha Bythos ocsmány pofája előtt felmutatom? Az se nyilvánvaló, hogy akkor most feltétlenül viselnem kell Sige amulettjét? Miért nem lehet leakasztani a nyakamból és zsebre rakni? Attól még ugyanúgy nálam van, csak nem viselem, értitek. Neeeem, ezt nem lehet, helyette a nyakamban kell viselni, hadd vegye le az ügyesség pontjaimat, és mindezt csak azért, mert benne van pár gyógynövény, ami megvéd Bythos leheletétől. Szóval értitek, miért ennyire rugalmatlan ez a könyv?
Ugyanez a hiba előfordul a kristályharcosoknál. Ha lemegyek a kráterbe, rám támad az egyik, és hiába győzöm le, a többi megöl. Elméletileg van menekülési lehetőség – de csak elméletileg, mert a könyv nem mindig kínálja fel. A kokomokoás-murkuronos rész nincs jól kidolgozva (szerintem), ahhoz képest, hogy más, jelentéktelenebb részekre mennyi figyelmet fordítottak, például amikor a jheera fáklyával szarakodok.
És végül – hiába végződik jól a könyv, nem térhetek vissza Kallamehrbe. Hiba.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
Ééérdekes a borító a rajzolt bőrű, begyulladt szemű, vén punk-rocker pofával és annak őrjöngő közönségével… Csak viccelek, az én figyelmemet mindenestre felkeltette ez a nem mindennapi koncepció. A cím képregényes betűtípusát és elhelyezkedését inkább hagyjuk, több sebből vérzik a dolog.

[b]Illusztráció[/b]
Nekem semmi bajom Bob Harvey-val, már a [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=10][i]Haláltalizmán[/i][/url]ban is meg voltam elégedve alkotásaival. Mondjuk a mozgást sokszor érdekesen ábrázolja (pl. 298-as pont: az őr mitől emelkedik meg 30 centire a földtől?), meg ez a „három kéz” mini-grafika is furcsa megoldás (44.), de tetszett a 256-os vészjósló kompozíció (felborult szekér és halott ökröt „kiszívó” lény), és ötletes a 216-os kép beállítása is (Barolo átszúrt kardjával egy patkányt).

[b]Háttértörténet[/b]
Kallamehr városát ellenség fenyegeti és Lady Carolina többek között a mi segítségünket kéri megvédéséhez. Ez az alaphelyzet, ami nagyon-nagyon egyszerűnek tűnik, de a kaland közben egyre jobban kibontakoznak a különböző szálak, csak győzzük a fejünket kapkodni.

[b]Eredetiség[/b]
Nos, itt máris folytatnám az előző fejezetben elkezdettet: tehát már a játék elején döntenünk kell, hogyan vágunk neki a város megvédésének. Nekem ez nagyon tetszett, végre valami a realitáshoz közelebb álló kép, nem a szokásos faék-sztori, amiben csak megyünk az ivóból egyenesen a gonosz varázsló várába. Sajnos azonban csalódnom kellett, mert a kezdeti szabadság illúziónak bizonyult. Például ha úgy döntünk, hogy a városban maradunk felkészíteni azt a támadásra, máris vége lesz a kalandnak. Ugyancsak drámai véget ér a történet, ha a messzeföldön lévő sereget szeretnénk visszahívni. Amikor ezt választottam, nem is értettem, hirtelen miért ért véget a kaland, azt hittem rossz helyre lapoztam. Később felfogtam, hogy az egyik leglazább vége-leírással találkoztam a kjk-s könyvek történetében (182.).
Még annyit ehhez a ponthoz, hogy amennyire reális középkori hangulatot idéz a könyv eleje és az udvar intrikái, annyira durván elszállt és szürreális a végén a másik dimenzióbeli kolbászolásunk. Csápos lények, kristályharcosok, Anemorus, Ektovult, és minden ilyesmi, mi szem-szájnak ingere.

[b]Kihívás[/b]
Nincs sok „must have” cucc és információ a könyvben, de mégis könnyen elhalálozhatunk benne. Általánosságban elmondható, hogy a mű a bátorságot honorálja, de nem mindig, pl. az előttünk felfogadott, majd börtönbe vetetett hőst, Ramadest ne kísérjük el bosszúálló útjára, mert vele együtt minket is lemészárolnak. Ugyanezen az éjszakán Kallamehrben érdemes a kastély helyett az istállóban aludni, különben kampec. Vicces, hogy többször jobban járunk, ha nincs szerencsénk, vagy ha elvétünk egy Ügyesség próbát, magyarán ebben a könyvben többször menekülhetünk meg a haláltól, ha bénák voltunk. Ugyanígy a Barolo barátunktól megtanult Repülő Villám kardfogás is számos alkalommal a visszájára fordulhat, ha alkalmazzuk. Azt meg kicsit szemétségnek érzem, ha megajándékozzuk Barolót az ő ajándékáért cserébe, akkor azt a könyv +1 idő veszteséggel honorálja (lásd még a Rendszer részt, hogy ez miért nem jó).
Ami feltétlenül kelleni fog, az Sige varázsamulettje, bele a növények, és a színváltó seb. Ez utóbbira azért van szükség, hogy a fullos befejezést kapjuk, mert ha nincs ilyenünk, akkor az azt jelenti, hogy nem lepleztük le Lady Carolina gyilkosát az udvarban. Hiába szabadítjuk meg tehát a világot a főgonosztól, az áruló fog uralkodni. A Bythos-szal való első találkozáskor pedig kellenek Jheera levelek is.

[b]Főgonosz[/b]
Bythos elég kemény arc, ráadásul kétszer is találkozunk vele. Emberi alakjában persze könnyebb elpusztítani, mint démoni mivoltában a túlvilágon. Mindkét helyszín stílusos, a végső küzdelem is jó lett, ahogy a főzetét felhörpintve mi is hozzá hasonlatos óriássá változunk, és úgy küzdhetünk meg vele. Szóval itt szerintem minden rendben van.

[b]Rendszer[/b]
Két új dolog. Egyrészt kezdő kardunkkal, ha dupla hatost dobunk, akkor azonnali halált okozunk (jéé, csak nem egy szerepjátékos „túlütés” szabály?). A másik az idő nyilvántartása, mely szintén üdítő ötlet, nekem tetszik. Ezzel ugye egy kicsit meg van szorongatva az ember, például olyan szituációkban, ahol utána lehetne nézni valaminek, vagy átkutatni egy helyet. Ilyenkor hasznos cuccokra vagy infókra lelhetünk, de sajnos plusz időbe kerül. Ha pedig letelik az idő, akkor kampec, illetve egy bizonyos pontnál ha 17-nél több idő rubrikát jelöltünk be, akkor is nyiff. Viszont ha ezen a ponton túlestünk, onnantól már nem kell számolgatnunk tovább.

[b]Hangulat[/b]
Szóval bonyolódik rendesen a sztori, sok szereplő van. Én nem tudtam (nem volt kedvem) mindet megjegyezni, és ez később bizony káromra is volt, mert így a történésekkel kapcsolatban is elvesztettem a fonalat. Először nem is volt világos, ki ellen kell küzdeni, mondjuk ez később tisztázódott. Aztán kiderült, hogy Lady Carolina meghalt, de hogy mikor, meg hogyan, erre nézve nem olvastam semmi információt. Aztán ott volt a Trükkös Rabló, Barolo, majd a Lady gyilkossági ügyében is nyomozhatunk… valahogy kaotikus lett az összkép, nagyon meglátszik rajta, hogy ketten írták, mert gyakran nem állnak össze a dolgok, és ennek a játékos issza meg a levét.
Nem hiányzik azonban a humor, eléggé mókás a 313-as vége fejezet: „Lehúzod a sisakodat és kihívóan a szeme közé nézel. Bythos lehajol hozzád és nevetni kezd. – Szóval te vagy a legjobb Allansiában? – kacagja. Kalandod itt véget ért.”. De hát igaz is, minek itt részletezni a dolgokat, ha nincs esélyünk a főgonosz ellen, akkor nincs esélyünk. Tasbadh a kamuzó koldus is baromi jó szöveget nyom, csak hogy szánjuk meg őt, de a 189-es fejezetnél a nekünk támadó ügyetlen goblinok is nagyon viccesek (tényleg!).
Végszóként azt mondom vegyes a kép, mert nagyon egyedi az atmoszféra, plasztikus a környezet, emlékezetesek a figurák, végre nem papírmasé karakterek. De épp emiatt ez a történet talán túl nagy volt egy KJK-hoz, egy regényben szívesebben elolvastam volna. A sztori győzelmes vége is tetszett, hogy tulajdonképpen istenné válunk, ami szintén nem mindennapi. Nekem abszolút pozitív élmény volt, csak egy kicsit kevésbé komplikáltabb is lehetett volna.
hr
© Nheil
2024. január 2. 14:57 | Válasz erre | #29
Az írópáros szándékai szerint egy igencsak grandiózus kalandnak vághatunk neki. Kallamehr városát halálos veszedelem fenyegeti, az úrnő Lady Carolina ezért a hadsereg bevetésén túl minden harcedzett, komolyan vehető kalandort is összetoboroz, tehát ezúttal elméletileg nem CSAK MI menthetjük meg a helyzetet - de amúgy természetesen hamar kiderül, hogy persze most is.

A kiváló, olvasmányos és hosszú háttértörténet megadja az alapvetést, vagyis hogy sietnünk kell és nem szabad kifutnunk az időből. Tetszett, hogy ha legalábbis említés szinten de itt rajtunk kívül más kalandozók is léteznek a birodalomban, igaz nem sok vizet fognak végül is zavarni. Nem csak az uralkodó asszonyt, hanem a palota nemeseinek a felét is megismerhetjük. Ez a fajta részletes leírás nem jellemző a kalandokra, itt jól működik. Ami viszont nagy csalódás, az a választás illúziója, vagyis a jackson/livingstone-i hírhedt ösvényválasztási bukás, ami rögtön az ELSŐ fejezetben megkezdődik. Három útvonalon indulhatunk amiből kettőben elpatkolunk mert csak. Amellett, hogy kiábrándító, nyilván elmegy egy rakat fejezetpont a helytelen utakon. És mindig rossz elbukni csak azért, mert nem az írók általi kizárólagos útvonalat választottuk. De ezt a szokását később sem veti le a könyv, bár valamivel megengedőbb lesz, akkor is nagyjából tartani kell az egyetlen lehetséges útvonalat és meg kell találni a kötelező tárgyakat (amiből számos van). És nem utolsósorban az időből sem szabad persze kifutni...

Egyszerűséggel nem lehet vádolni a kalandot. A mű első fele egy földhözragadtabb nyomozós, lovagolós, várban áskálódós történet számos egyedi epizóddal és érdekes találkozással. Azután egy elég éles váltással már egy másik dimenzióban találjuk magunkat és sokkal misztikusabb lesz a történet. Őszintén szólva szerintem ez már sok is, egy 400 pontos játékkönyv nem igényel ekkora volumenű történetet (persze nyilván inkább ilyen legyen, mint valami faék egyszerűségű öld meg a sárkányt hozd vissza a hercegnőt típus). A könyv vége már elveszíti a fókuszt amikor a főellenség felé haladunk. Az a fura, hogy kifejezetten hosszúnak tűnik a kaland, annak ellenére, hogy az elején rengeteg a tévút. Érdekesnek tartom, hogy jóval több esetben inkább a "várd ki, hogy mi történik" lehetőségek működnek a kardrántás vagy általánosságban az azonnali akciózás helyett. Kétféle (életben maradó) befejezéssel zárul kaland, igazából a pozitívabb kicsengésű sem annyira happy end, de ez nem baj, nem kell mindig annak lennie.

Az említettek miatt nagyon nehéz a kaland, nem a legelborultabb kategória de azért a szabályos végigjátszás inkább felejtős. Nem a harcok, vagy a kocka miatt, hanem a nagyrészben egyutas megoldás miatt. Mindig nehéz osztályozni az ilyen könyveket, mert a sajátos, hangulatos atmoszférája tetszetős, amit leront az eldugott egyetlen helyes út.
10/6
The city changes but the fools within are always the same.
2015. február 20. 01:22 | Válasz erre | #28
Ebben a kötetben is van egy apró hiba. Az eredeti angol szabály 5 étkezésnyi induló élelmiszerkészletet ír, az új Zagoros kötetben már tíz adaggal kezdünk.
2013. március 25. 22:23 | Válasz erre | #27
Szögszámításhoz tartozik képlet?[smiley]love11[/smiley]
2013. március 23. 18:46 | Válasz erre | #26
Minden gyereket az érdekli, amit a szülei átadnak neki. Ha nem foglalkoznak vele és kezébe nyomják az iPhonet, az internetet meg a tv távkapcsolóját, persze, hogy nem fogja érdekelni.
2013. március 22. 19:44 | Válasz erre | #25
ÁÁ...Mai gyerekeket már csak az online érdekelné:-) Belekezdtem az Égi fejedelembe, nehéz könyv..\"Szögszámítás\" nem semmi, bár lehet van hozzá képlet:-)Tábla játékok ötletesek,sok helyszin,sok harc... Nem értem még a végére, mivel a kősó kifogott rajtam....
2013. március 5. 23:29 | Válasz erre | #24
Akkor most fel lehet eleveníteni az egészet. :) Hogy legyen mit átadnod majd a gyerekeidnek. :)
2013. március 5. 23:18 | Válasz erre | #23
Jogos :-) 90-es évek elején, általánosban forgattam nagy beleéléssel. Azóta feledésbe merült minden sajna...
2013. március 5. 09:56 | Válasz erre | #22
Vadász, te eléggé újonc lehetsz ebben a világban. :D
Egyfelől minden könyv elején leírják a harcot a több ellenféllel. Általában: mindegyikre dobsz egyenként, de csak az elsőt tudod megsebezni, a többinél csak elhárítod az ütést.
2013. március 4. 22:56 | Válasz erre | #21
Köszönet az útmutatásért. Több ellenfél támad, az ügyesség pontok összeadódnak a támadóerő meghatározására?Vagy csak a sebzést kell duplán venni?[smiley]action[/smiley]
2013. március 3. 08:10 | Válasz erre | #20
[spoiler]Vissza kellett volna menned Kallamehrbe, hogy leleplezd az árulót, és leszámolj vele. Ha így teszel, meg fogod találni a színváltó sebet. Ennél többet nem akarok spoilerezni, egyébként a 384-es fejezetponton szerzed, de ha végig akarod játszani, akkor ne olvasd el előre.[/spoiler]
2013. március 2. 21:45 | Válasz erre | #19
Sziasztok ! \"Színváltó seb\" mit takar ? Eszköz képessége ? Könyvben hol van rá utalás ennek megszerzésére ? Köszönöm[smiley]action[/smiley]
2013. január 18. 22:04 | Válasz erre | #18
A Black Vein Prophecyben is szerepel a fickó )bár ott nehezebb ráismerni), a Magehunterben nem tudom, amennyin eddig átrágtam magam, abban nem bukkant fel.
2013. január 18. 21:30 | Válasz erre | #17
2013. január 18. 18:47 | Válasz erre | #16
Ha Allansia kocsmáiban üldögélsz érdekes dolgokat láthatsz. Sőt hamarabb, ha az erős sörből is iszol! Lehet káprázat, a trükkös rabló tréfája, de aranytallérok hevertek az egyik asztalon:
[url=http://www.mediafire.com/view/?smdw6m6htvaxq42]Aranytallérok[/url]
[smiley]hehe[/smiley]
2013. január 1. 18:58 | Válasz erre | #15
Paul Mason írta azt is és Kalamehr-ben játszódik a sztori. Szóval naná, hogy abba is bele van írva (illetve lesz benne magyarul is, ha le lesz fordítva)!
2013. január 1. 17:28 | Válasz erre | #14
Talán még a Magehunterben lesz majd benne, de lehet, hogy rosszul emlékszem[smiley]fejvakaras[/smiley]. Persze megértem, korábban még nem volt vele tali.
2013. január 1. 16:09 | Válasz erre | #13
Igen, a 86-nál a Rejtélyes Rabló bukkan fel. Igazából a gondot az okozza, hogy nem találkoztunk vele még más könyvekben. Így a fordítónak nehéz dolga volt, hogy miként nevezze. Nyilván fontos, hogy Titán leírásával összhangban legyen és ezt a könyv fordítója lehet nem is tudta, vette figyelembe. Persze, attól hogy a Titán előbb létezett a magyar kiadásban és ott rejtélyesként van magyarítva, még eltöprenghetünk, hogy a trükkös jobb-e?! Persze ezután arra már figyelni kell majd, hogy az ezen a néven futó kjk címét a jövőben esetleg ne egy harmadik névvel illessük(ld. The Riddling Reaver/1986/), fokozva a \"káoszt\", ami amúgy is már bőven beleszólt eddig is a Titán lényeinek életébe[smiley]c2063[/smiley]
2013. január 1. 11:59 | Válasz erre | #12
Ezzel a könyvvel kezdtem az Újévet és meg kell hagyni kellemeset nosztalgiáztam.

borító fülszövege: \", aki egész\" lemaradt a \"t\"
86: nem inkább Rejtélyes az a Rabló?

Borító: sokat javult, de most se fogott meg annyira, főleg, hogy van is egy olyan a belsejében
Kiadás: nagyon tetszik, szép egyenletes a ragasztás, biztos, hogy nem firkálok bele az Időnél:)
Fordítás: szuper, ügyesen át lett dolgozva
Rajzok: jóindulattal is csak átlagosnak mondhatom őket

A történet szuper, helyenként nem mindannapi, és még árulás is van benne[smiley]finom[/smiley]A hangulata is elég jó, csakúgy mint, hogy tényleg egy alsó-közép értékkel is meg lehet oldani, hiszen alig van benne harc, igaz a helyes utat megtalálni, már igazi kalandornak való feladat! Ez adja az igazi nehézséget, a döntéseink. A hangulathoz nagyban hozzájárul az Idő elleni harcunk is - több könybe is belerakhatták volna, szerintem eléggé hálás dolog. Kalandunk kellemesen hosszú, a főellen pedig akár harc nélkül is legyőzhető - egyszer kétszer kell ilyen könyv is. Némelyik teremtménynév valóban ratyi, nem is értem hogyan találták ki ezeket. Lehet, hogy maguk elé rakták az ABC-t és véletlenszerűen ránéztek valamelyik betűre....

Összegezve: szó szót követ, egyszer mindenkinek kötelező kijátszani. Köszönöm a vele járt munkát!
2012. december 18. 10:03 | Válasz erre | #11
Köszönöm a javítást! Ünnepek alatt megpróbálkozom vele.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. december 17. 07:54 | Válasz erre | #10
Alapvetően tisztában vagyok vele hogy nem írhatjátok át az egész könyvet, csak mert akadnak benne érdekes nevek. Egyébként én személy szerint örülök, hogy hibamentesítettétek a kalandot, így azért élvezhetőbb. Tény, ha felállítanák a legagyamnetebb teremtmények listáját Maijem-Nosoth jó esélyel pályázna a dobogóra. De nem ő lenne az egyetlen pályázó. A vámpír bosszújában a leveses tálból kimászó Elő-zombi (bár ezt még valamiféle sci-fi kalanba el is tudnám képzelni), és a sor folytatódhatna, de lusta vagyok keresgélni hasonló példákat. Néha az írókkal elszalad a ló, így aztán ne csodálkozzunk, ha Megazombi, Megalidérc, Gigaghoul, vagy épp Teradémon az ellenfél, ja és a Halál csókja protoplazma szerintem tuti valami nyolcvanas évekbeli sci-fiből jött a Titánra. De ettől kerek a Titán világa... [smiley]smile[/smiley]
2012. december 17. 00:02 | Válasz erre | #9
Az átnézés és javítás során - mely elsősorban a nyelvtani problémákra irányult - nem volt túl sok kiinduló pont, lévén hibalista sem volt a könyvhöz itt az oldalon. Így a fórum bejegyzésekből indultam ki az egyéb hibák felderítésére, hisz nekem nem volt a \"kisujjamban\" ez a mű. Itt meg is találtam az ominózus követendő virág problémáját, amihez kértem is a segítséget...eredményesen. Amúgy a könyv igencsak bővelkedik az érdekes! nevekben, így a most általad említett \"jómadár\" külön nem szúrt szemet nekem. (Remélem, azért nem olyan nagy gond...)
(Lehet, mégsem \"titokban\" kellett volna reménykedni...)
© runner
2012. december 14. 15:35 | Válasz erre | #8
Cserélve a pdf. Javítva a Kalandlap elcsúszás.
Köszi, hogy szóltál.
A főhős Te vagy!
© killmaster (Savanyúhas)
2012. december 14. 14:54 | Válasz erre | #7
Hát Tamás kemény fába vágtad a fejszédet, ha ezt a kalandot szeretnéd végigvinni, de semmi sem lehetetlen. Igaz így a javított verzió kissé könnyebbé teszi a kalandorok dolgát. Titkon reménykedtem benne, hogy a Maijem-Nosoth-ra érkezik majd valami magyarosabb név, mert ezzel én személy szerint nem vagyok kibékülve (mint ahogyan mások sem voltak az én Wu-tang harcosaimmal...), de ez egy másik történet. A könyv Vénuszos verziója is, kisebb hibái ellenére azért eléggé jól használható, én például arra emlékszem, hogy a saját példányomat egy pécsi könyvesboltban vettem meg anno. Rögtön el is haláloztam benne párszor. Ez a könyv jó példa arra, hogy nem csak terminator-típusú teremtményekkel lehet megnehezíteni a kalandor dolgát. Sőt a főgonosz legyőzhető kockadobálás nélkül is. Csodálkoztam is, hogy a sorozat leggyengébb darabjaid kiadó kiadó, néha kifog egy-egy jó kalandot is. (Na igaz maradt még jó és gyesza kaland is a hátramaradt könyvek között, remélem a jóból lesz több!)[smiley]hawaii[/smiley]
2012. december 14. 14:27 | Válasz erre | #6
Sziasztok!

A letölthető változatban a kalandlap egyik fele el van csúszva. Lehet rajta javítani esetleg?

Egyébként köszönöm, már régóta szeretném végigjátszani a könyvet.
© runner
2012. december 13. 21:39 | Válasz erre | #5
Letölthető hivatkozásos pdf változatban [i][url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=107]A Mélység Rabszolgái[/url][/i].
A főhős Te vagy!
2012. december 6. 00:26 | Válasz erre | #4
Csak jelzem itt is, hogy a könyv iker-topic-jában feltett kérdésem (17. hsz.) még aktuális.
Aki tud esetleg érdemi választ, kérném, jelezze azt még a héten, hogy a könyv átnézési és javítási szakaszába még beleférjen a dolog.

Köszönettel.
2012. június 5. 14:05 | Válasz erre | #3
© killmaster (Savanyúhas)
2012. június 5. 07:42 | Válasz erre | #2
Gondolom én, hogy átnézik többen a szövegét, mert hát hibák azért ebben a kiadványban is akadtak. Én speciel a Halál seregeit ellenőrzöm most, amolyan hibatesztelő üzemmódban. Nagy változásra és hű de nagy csinnadrattára nem kell számítani ezzel a könyvel kapcsolatban, kivéve, ha Runner megint kitalált valami érdekességet. Mondjuk Zagor.hu-s könyvjelző, vagy gyűjthető matrica, stb... [smiley]finom[/smiley]
2012. június 4. 22:42 | Válasz erre | #1
Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de a három Új-Vénuszus új verzióból én ezt várom a legjobban. Emlékeim szerint igen jó fajta, és igen nehéz könyv, elsőre biztos nem fog sikerülni:)
Kíváncsi leszek, hogy mik lesznek a változtatások majd benne, csakúgy mint a másik kettőben.
Azt meg lehet tudakolni, hogy mi kellene még a pdf könyvbéli kiterjesztéséhez?