Zagor.hu
Zagor.hu fórum
10 – A Haláltalizmán
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (3)
 
[b]Borító[/b]
Nagyon hatásvadász, a Halált mutatja amint karéjozza a lovát, és mutatja a talizmánt. Kár, hogy egyszer se kerül elő a könyvben.

[b]Grafikák[/b]
Nem rosszak egyáltalán, de vannak itt hibák. Hawkana pl. egyáltalán nem szép nő (szerintem), eléggé ronda, főleg mikor röhög. A Trollok pedig közismerten hosszú hajú lények, a lerajzolt Troll pedig tök kopasz. A két gráciáról – Tyucsev és Kasszandra – nemigen látunk túl sokat, max. Kasszandrát, a Thaum nevű varázsló ellenben egész jól sikerült, és látni az arcán a rosszindulatot.

[b]Történet[/b]
Ez a könyv eléggé kilóg a többi közül – a Földről indul, és egy Orb nevű, másik világon játszódik, nem a Titánon, ennek ellenére a kialakítása és a lények alapján akár a Titán is lehetne. De mégsem az. No, a lényeg, hogy ebben az Orb nevű világban a Halál Istenének követői csináltak egy ónix-rubin Haláltalizmánt, és ennek segítségével ki akarják irtani a bolygó teljes lakosságát. A Talizmánt már megszerezték, nekünk csak el kell vinnünk a Földre, hogy a Halál Csontváz Királya ne szerezhesse meg. Ez se lesz olyan könnyű, mivel a világkapu egy magas hegy tetején van, és egy ravasz sárkány őrzi…

[b]Nehézség[/b]
Maga a könyv meglepően egyszerű, de imitt-amott vannak nehezebb részek. Meghalni elég nagy kunszt, mivel, ha megölnek, legtöbbször visszaforgatódik az idő kereke, és kezdhetjük egy bizonyos fejezettől. Szóval hogymondjam…vannak a könyvben bizonyos „mentési pontok”, viszont ha harcban ölnek meg minket, vagy ha természetfölötti módon halunk meg, akkor ugyanúgy előlről kell kezdeni, mint rendesen. Mindent összevetve nem mondanám nehéznek. Kalandos, de nem nehéz.

[b]Főellenség[/b]
Itt is több van. Az első maga Hawkana, aki elcsaklizza a Haláltalizmánt, és ki kell csinálnunk, hogy visszaszerezzük, vele se egyszerű elbánni. A második főellenség, a Vörös Sárkány, aki a világok közti átjárót őrzi, már sokkal keményebb feladat, sima nyeszeb-kaszabbal nem is fog menni.

[b]Ami tetszett[/b]
A mentési rendszer. Más könyvben mégcsak hasonló sincs, és tegyük hozzá, ehhez a könyvhöz igenis szükséged van rá, mert anélkül igen nehéz volna. Jó dolog, hogy Szürkecéhekben vannak segítőtársaim is, nemcsak ellenségektől hemzseg az egész város. Remekül be lehet járni a várost, ha kicsit is szerencsés az ember, összeakadhat mindenféle alakokkal, mint tudósokkal, papokkal, és hasonlókkal. Van több kijárat is a városból, és tőled függ, melyikre bukkanhatsz rá. Sok a téged segítő hasznos holmi, és életerőből se nagyon van hiány. A szereplők is választékosan beszélnek, megfelelő a stílusuk is, és egy-két ellenféltől eltekintve nincsenek is különösebben kemény harcok, még a Vörös Sárkánnyal is el lehet bánni, ha nálunk van a Sárkányölő lándzsa a vízesés mögül – 5 életerő pont levonás egy sikeres találattal, na ez igen! Változatosak az ellenfelek is, vannak itt női harcosok, gonosz halálpapok, szellemek, és persze különlegességek is – Láthatatlan ellenség, vagy Hawkana lelke. És mikor hazakerülök, van egy alig használt Haláltalizmánom! Kiráááály!

[b]És ami nem[/b]
Például, hogy a könyv nem a Titánon játszódik, és eléggé kilóg a sorból. A könyv sokhelyütt nagyon erőlteti a maga megoldását, kevés helyet hagy a választásra – a legelején, a Hasadékban, a Disznóembereknél (már megint egy nevetséges kreatúra), és Szürkecéhekben is. A Talizmánt ígyis-úgyis elveszted, nem lehet megkerülni a tolvajokkal való szövetkezést. Nem lehet megölni Tyucsevet, Kasszandrát és Thaumot. Néhány terem eléggé üres, és túlságosan funkcionális – a pillérek terme a szövegekkel például. Képesek voltak 3 nyamvadt kőpillérért felhúzni egy egész szobát? Pffff! Ahhoz képest hogy a Haláltalizmán milyen übercsúcsszuperfegyver, egyszer nem tudjuk használni ellenségek ellen, és jópofa, hogy a főhősnek csak a kalandja utolsó szakaszában van annyi esze, hogy jobban megnézze, miközben végig ott lóg a nyakában (kisebb-nagyobb megszakításokkal persze). A kincsek népszerű hibája előfordul ám itt is, nevezetesen nem lehet elbórni a sárkány kincséből.
Szerencsére azonban a szöveg többé-kevésbé összefüggő, kevés fogalmazási hiba van – az egyik ilyen a „Skarlátvörös imádkozó szerzetes”…az ember nem tud mit csinálni, önkéntelenül is maga elé képzel egy piros színű imádkozó hapekot. Azt se igazán értem, hogyha mindkétszer meghalok amikor buzerálom a páncélszekrényt, miért kell két külön halálpont érte? Úgyis ugyanoda lyukadok ki a végére.
© SangForrás
 
[b]Design[/b]
A borítón maga a nagy Halál látszik (legalábbis szerintem úgy néz ki), egyik kezében hű kaszájával, másikban (nem annyira hű) talizmánjával. Bokros paci is van, meg villám, meg villámokat formázó betűtípus… ez tényleg ízlés kérdése, de nekem nem volt vele problémám.

[b]Illusztráció[/b]
Jók, hangulatuk is van, szóval minden oké. A fura csak az, hogy egyes szereplők többször is ábrázolva vannak, mint pl. az ősöreg Vörös Sárkány kétszer (69., 378.), Hawkana főpapnő pedig háromszor (!) is (78., 222., 300.). Az ő ábrázolását amúgy se értem, mert a szöveg egy magas, feltűnő szépségű nőről ír. Hát Hawkana lehet, hogy magas, de hogy szépséges lenne, háát…

[b]Háttértörténet[/b]
Érdekes a dolog: egyszerű emberként éldegélünk a Földön, aztán egy nap egy másik világban, Orbon találjuk magunkat, ahol Orb jóságos istenei személyesen bíznak ránk egy küldetést. A Halál szolgái készítettek egy talizmánt, melyet ha megszerzünk és át tudjuk vinni a saját világunkba, akkor a gonoszok többé már nem férhetnek hozzá iszonyú hatalmához, és Orb megmenekül. A háttérsztori még "ingame" is folytatódik, nem kell nekünk megszerezni a talizmánt, megteszi helyettünk egy maroknyi túlélő keresztes vitéz, akik ránk bízzák az ékszert, majd a felszínre teleportálnak minket a Gonosz Hasadékából.

[b]Eredetiség[/b]
Nagyon sok őstoposz szerepel a történetben: a Halál, annak élőholt szolgái, gonosz sárkány, stb. És bár Szürkecéhekben járva többször is lehet olyan érzésünk, hogy a Tolvajok városa Feketehomok kikötőjében vagyunk, de ez a hely szerintem sokkal komolyabb atmoszférával rendelkezik.

[b]Kihívás[/b]
Közepes. Én elsőre végig tudtam játszani, bár lehet, hogy szerencsém volt. Igazából csak a főellenségek okozhatnak nagyobb problémákat, ugyanis nagyon erősek (főleg a sárkány és Hawkana, ráadásul ez utóbbi fel is támadhat halottaiból, és akkor még egyszer le kell győznünk!). Nélkülözhetetlen tárgyak és infók nincsenek (hiszen amikor csak egy imádsággal tudunk megmenekülni, lehet szerencsénk is, hogy jót mondunk). Talán az a legveszélyesebb szituáció, mikor felbéreljük Vagrant tolvaj bandáját a talizmán visszaszerzésére, ott nagyon kell vigyázni, miket mondunk, és hogyan viselkedünk a betöréskor.
Ami még könnyebbé teszi a dolgunkat az az, hogy bizonyos elhalálozásainkkor nincs vége a játéknak, hanem az istenek visszaforgatják az idő kerekét, és mi kezdhetjük újra.

[b]Főgonosz[/b]
Itt voltaképp három variáció is lehetséges: vagy hemzsegnek a főellenségek a játékban (Tyucsevet, Hawkanát is beleszámolva), vagy csak egy van, és az az ősöreg Vörös Sárkány a végén, vagy valójában egy sincs, mert az igazi nagy Gonosszal nem is találkozhatunk. Mindegy, ha az első verziót nézzük, akkor ezek a személyek igen jól ki vannak dolgozva, mindegyikük önálló személyiség. Megismerhetjük például Tyucsev történetét, megtudjuk, hogy Hawkana egyszerre főpapnő és az őrség parancsnoka, a sárkány pedig nagyon poénos a végén.

[b]Rendszer[/b]
A hagyományos rendszer. Nincs extra.

[b]Hangulat[/b]
Jaj-jaj, nagy bajban vagyok… Ugyanis a kedvenc kaland-játék könyvemről van szó, úgyhogy elnézést kérek, ha netán túlzottan elfogultan nyilatkoztam vele kapcsolatban. Szerintem az egyik (ha nem a leg-) összetettebb alkotásról van szó. A hangulat nagyon komoly, a szereplők abszolút eredeti figurák, ráadásul az istenek dolgaiba avatkozunk bele…
Értékelés: 7 / 10
Jamie és Mark remek munkát végeztek, a történet beindítja a fantáziát és vibráló képet fest a környezetről. Mindig is úgy éreztem, hogy ez egyes szerzőknek sokkal jobban megy, míg mások szinte nem is próbálkoznak ezzel. A bevezetőben egy ismeretlen helyen ébredsz, nem tudod, hogy kerültél oda, majd pedig bejelentik neked, ,,Igen, szép életed volt a Földön, de most megidéztünk, hogy megmentsd ezt a világot a pusztulástól.''

A kaland a szokásos szabályokkal operál, egy apró kiegészítéssel. A három varázsital (Erő, Ügyesség és Szerencse Itala) közül kell választanod, és ez döntő hatással fog bírni arra, hogyan fogod tudni túlélni a küldetést.

Hidd el, amikor azt állítom, hogy nem fogod tudni egy élettel végigvinni a kalandot, a kaland ugyanis ebből a szempontból is újított. Bizonyos esetekben ha meghalsz, akkor halott vagy, máskor azonban egy korábbi helyszínen újjáéledsz, ám minimális felszereléssel. Ez abból a szempontból üdítő változás, hogy anélkül kapsz egy második esélyt a küldetésed sikeres befejezésére, hogy új karaktert kellene alkotnod.

Ahogy a történet kibontakozik, úgy lesz egyre izgalmasabb a kaland. A Halál szolgái kelnek az üldözésedre, és mindenki más, aki meg akarja szerezni a Haláltalizmánt.

A könyvek esetében létfontosságú a térképkészítés. Ez itt eleinte igen könnyű, később viszont már Sárkányokon repkedsz, hogy különféle tárgyakat (kardot, pajzsot, stb.) szerezz. És bár a történet maga nem Titánon, hanem egy teljesen másik világon, Orbon játszódik, nincs tele űrlényekkel vagy idegenekkel.
hr
2018. július 13. 13:14 | Válasz erre | #31
Ez az egyik legjobb kaland könyv vagy ötször ki olvastam
2018. május 30. 20:21 | Válasz erre | #30
Én is szívesen olvastam volna még kalandokat az Orbon, teljesen más a hangulata mint a Titánnak.
2018. május 26. 14:02 | Válasz erre | #29
Továbbra is gagyi szerintem. És továbbra sem értem miért nem írtak franchise-t Orb világára.

[spoiler2]2! 91 69 52 222 116 165 371 189 6 40[/spoiler2]
2018. április 25. 22:47 | Válasz erre | #28
Ha nem is eredeti KJK-kat azért írtak még pár játékkönyvet:
Falcon
Way of the Tiger
Duel Master
Eternal Champions
Fabled Lands
© Nheil
2018. április 23. 21:37 | Válasz erre | #27
Egyik legjobb könyv a rakétások között. Majd írok is róla elemzést (meg a többiről, csak nincs nagyon időm). Az írópáros másik könyve, a Szamuráj kardja is nagyon jó. Minden új írótól elvárható, hogy újítsanak az első generációs könyvekhez képest,Thomson/Smith azt gondolom maradéktalanul megoldotta ezt a feladatot, innovatívak nagyon, kár hogy nem írtak többet.
The city changes but the fools within are always the same.
© AXE
2017. június 27. 20:58 | Válasz erre | #26
Borító:A Halál fehér lovon érkezik.

Üdv:AXE
2014. június 18. 15:58 | Válasz erre | #25
Most jutott eszembe: Hasonló, mint egy Hitchcock-film! Megvan benne a \'kis ember belesodródik a nagy gebaßba\', egészen kis mozgástérrel, és közben mindenki potenciális ellenség. Van suspense, minden. Ez nagyon bejött.
2014. május 23. 09:36 | Válasz erre | #24
Ez az egyik kedvenc könyvem, aminek több oka is van. Nagyon megfogott a hangulata, jó a történet, változatosak a helyszínek, a karakterek, kellően baljóslatú az egész Orb, de mindenekelőtt Ingoványi Szürkecéhek! Imádom ezt a várost! Maga a kaland pedig mesterien ötvözi az \'\"egyszerű\", \"jelentéktelen\" (harcos)ember próbál túlélni a potenciálisan bárhol, sőt, mindenhol veszélyekkel teli világban\'-t a \'tőled függ minden; az egész világ sorsa (bár természetesen nálad jóval hatalmasabb erők irányítanak mindent)\'-val. Nagyon tetszett, hogy megjelenik a vallás, az istenek és közvetlen híveik, papjaik. Vannak iskolák, könyvtárak, templomok stb. Ezt nagyon is hiányoltam már a Titánon, legalábbis akkoriban, amikor ezt a könyvet először olvastam. Sokféle ember akad az utunkba, és, talán mert nincsen annyi übermonszta sem, éppen csak amennyi kell, valahogy furamód hihetőbb, emberközelibb, átélhetőbb volt nekem az egész kaland. És igen: az illusztrációk is sokat segítettek a kellő hangulat megteremtéséhez. Nem olyan nagyon különlegesek, de korrektek, többnyire témában és kivitelezésben is, és, talán éppen ezért is, éppen annyira nyugtalanítóak, mint a valóság is sokszor. Ettől nekem még hatásosabb lett az egész, úgy, ahogy van. Sokszor olyasféle érzésem volt közben, mint néha a való életben is: \"Talán nincs közvetlen veszély (pl. ez a tag talán nem támad rám/rabol ki ebben a kései időpontban/ezen a környéken), de ki tudja...\" Ez a nyomasztó légkör nekem nagyon bejött ebben a könyvben, és számomra ez szinte már elvárás is a fantasy műfajában. Jó iránynak éreztem és érzem most is, minden kisebb hibája ellenére. Hasonló hangulatot, élményt ezután pl. A Pusztítás Maszkjai tudott még hozni nekem azokban az években.
© sav
2013. december 20. 16:21 | Válasz erre | #23
Van a könyvben kép róla, ha jól emlékszem. Szőke hosszú göndör haja van, azt hiszem a leírás is ez róla.
Én mindig úgy képzeltem el, mint egy rocksztárt a 80-as évekből. Jóképű, de áthatja a gonoszság.
2013. december 19. 18:45 | Válasz erre | #22
Na, megkaptam a képet Tyucsevről. Őszintén, nem erre számítottam, nekem túl öregnek tűnik, főleg Kasszandrához képest. Abszolút nem olyan szuperember, mint amilyennek a könyv láttatni akarja (SZVSZ Heimdollal a Hatalmassal csak simán szerencséje volt). Aztán, ha már ilyen ruszkij neve van, lehetne kopasz feje és pinaszakálla, vagy Sztálin-bajsza...na értitek [smiley]vigyor3[/smiley]
2013. december 16. 23:51 | Válasz erre | #21
De férfi, de azért sajnálom hogy nem látni őt egy képen se. A csaját meg a Thaumot látni...
2013. december 16. 18:55 | Válasz erre | #20
Kérdezd meg a zoo likát, ő kacarászik meg tapsol itt. [smiley]bee1[/smiley]
2013. december 16. 17:46 | Válasz erre | #19
2013. december 16. 17:22 | Válasz erre | #18
[smiley]taps[/smiley][smiley]taps[/smiley][smiley]fantasy-mummy-33[/smiley]
2013. december 16. 16:03 | Válasz erre | #17
Pedig ebben se vámpír, se wight nincs... sőt, még wight és vámpír sem. [smiley]eplus2[/smiley]
2013. december 16. 15:17 | Válasz erre | #16
nekem a rakétás könyvek közül pont ez a kedvencem :)
2013. december 16. 11:03 | Válasz erre | #15
Bár már rég olvastam, de Tyucsev nem férfi?
2013. december 16. 10:18 | Válasz erre | #14
Tényleg nagyon hangulatos,bár kicsit lineáris. Már az eleje megadja a hangulatot ott lent a föld alatt. Kidolgozott ellenfelek, akik a szerzők más könyveiben is feltűnnek.
© sav
2013. december 15. 18:04 | Válasz erre | #13
Most nézem az összegzéseket a könyvekről, sztem a Haláltalizmán egy alulértékelt darab.
Jó, nálam se szerepel az első helyen (senkinél sem), de benne van az első háromban. Nagyon fantáziadús könyv.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. augusztus 23. 13:40 | Válasz erre | #12
Ennek az az oka, hogy a Nekromanta éjszakájához nem volt számunka elfogadható borító. Ekkor jött a felvetés részemről, hogy mi lenne ha a Haláltalizmán új borítója lenne a Nekromanta éjszakájának fedőlapja. Az ötletet többen helyeselték, így alakulhatott ki ez az egész dolog. Egyébként ez a borító nagyon tetszik, igényes munka, és méltán került a Nekromanta éjszakájára. Ráadásul a sztorihoz is jól illik...
© AXE
2012. augusztus 23. 07:48 | Válasz erre | #11
Sziasztok!
Engedjetek meg egy egy észrevételt!Most néztem meg a könyv magyar és az eredeti borítóját.Az eredeti borító egy az egyben megegyezik a később kiadott A Nekromanta Éjszakája című könyvével.
2012. február 12. 11:34 | Válasz erre | #10
Újabb év (1985),újabb szerzők!Sőt jelen esetben egy szerzőpáros!Fogalmam sincs melyikük mennyire vette ki a részét ennek a könyvnek a megírásából,de véleményem szerint nagyot alkottak!De haladjunk csak sorjában!A borító nekem nem jön be!Aláírom,van egy sajátos,elvont stílusa Peter Andrew Jones-nak,és ez itt-ott emelni is képes az amúgy nem kiugró ábráin,de esetemben ez itt most nem jött össze neki.A citromsárga nem igazán a kedvenc színem,szürkével párosítani meg eleve hamvába holt dolog szerintem.De maga az ábra is több helyen kifogásolató,ill.számomra hangulatot sem ad!Viszont a gyenge pontjának számító borítóján kívül ez a könyv egy remek darab!Az illusztrációk rendben vannak,a kaland hangulatához is jobban illeszkednek mint a borítókép!Nem tudom az alapkoncepció mi volt,de a sztori/képek kettős egyfajta 16-17.századi Európa hangulatot ad,egy csipetnyi Ravenloftos atmoszférával fűszerezve!Ez eleve jó pont!Ugyan maga a helyszín-talán épp ezek miatt-nem a Titánon kapott helyet,de ez kivételesen nem gond!Önálló világgá vált,létrejött Orb!Jó ez így,sajátos hely!Az új világgal szemben szabályok lényegileg semmit sem módosultak az eddigi cuccokhoz képest!A sztori szintén nem rossz,egyszerű,de színes,ízes!Ügyesen adagolja Orb különféle helyszíneit(a Hasadék mint starthely,majd a vadon,Szürkecéh,és ismét a vadon,csak más tálalzsban,nagyon tuti)eseménytérként,egész nagy területet járhatunk be,és kisebb eltérésekkel többféleképpen is végigjátszható!Amit így 400 pontból ki lehet hozni azt kihozták!Orb ilyen keretek között is szépen kidolgozott,felépített világ lett!Életképes!Érdekességképpen a többi könyvel ellentétben,itt van egyfajta "mentési"funkció,azaz bizonyos elhalálozásokkor a történet egy pontjáról folytathatjuk-újrakezdhetjük azt!Egyfajta segítség a játékosoknak.A könyv így neccesebb pillanatai ellenére(amelyekre szintén mindig van enyhítő megoldás;pl.a sárkány elleni harcban a sárkányölő lándzsa)sem lett nehéz,de mégis marad benne kihívás!Mindent egybevéve ez egy kiváló anyag kezdőknek,haladóknak egyaránt,Orb egy jó órahosszára tényleg magába szippant![smiley]awink[/smiley]10/10
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. január 18. 16:21 | Válasz erre | #9
Lehet, hogy ez egy új faj - ember-troll:D
2012. január 18. 15:56 | Válasz erre | #8
Pedig a trollokat általában hosszú hajjal ábrázolják...de valamiféle hajuk mindig van. A goblinok meg orkok jellemzően kopaszak, de a trolloknak meg a doragaroknak csimbókos, hosszú hajat rajzoltak mindig. Ráadásul ez a Troll nekem túlságosan emberinek tűnik...biztos vannak különböző fajtájú trollok - hegyi, dombi,barlangi - de egyik sem néz ki ennyire emberinek :D
2012. január 18. 15:54 | Válasz erre | #7
Én még sose hallottam, hogy a Trollok hosszú hajúak lennének. Pl.: a Hóbosziban a Dombi fajtájukat hosszú hajjal, míg a Varázslóban a Barlangi fajtáját rövid hajjal ábrázolták.
2012. január 18. 15:27 | Válasz erre | #6
A Haláltalizmán

Borító:
Nagyon hatásvadász, a Halált mutatja amint karéjozza a lovát, és mutatja a talizmánt. Kár, hogy egyszer se kerül elő a könyvben.

Grafikák:
Nem rosszak egyáltalán, de vannak itt hibák. Hawkana pl. egyáltalán nem szép nő (szerintem), eléggé ronda, főleg mikor röhög. A Trollok pedig közismerten hosszú hajú lények, a lerajzolt Troll pedig tök kopasz. A két gráciáról – Tyucsev és Kasszandra – nemigen látunk túl sokat, max. Kasszandrát, a Thaum nevű varázsló ellenben egész jól sikerült, és látni az arcán a rosszindulatot.

Történet:
Ez a könyv eléggé kilóg a többi közül – a Földről indul, és egy Orb nevű, másik világon játszódik, nem a Titánon, ennek ellenére a kialakítása és a lények alapján akár a Titán is lehetne. De mégsem az. No, a lényeg, hogy ebben az Orb nevű világban a Halál Istenének követői csináltak egy ónix-rubin Haláltalizmánt, és ennek segítségével ki akarják irtani a bolygó teljes lakosságát. A Talizmánt már megszerezték, nekünk csak el kell vinnünk a Földre, hogy a Halál Csontváz Királya ne szerezhesse meg. Ez se lesz olyan könnyű, mivel a világkapu egy magas hegy tetején van, és egy ravasz sárkány őrzi…

Nehézség:
Maga a könyv meglepően egyszerű, de imitt-amott vannak nehezebb részek. Meghalni elég nagy kunszt, mivel, ha megölnek, legtöbbször visszaforgatódik az idő kereke, és kezdhetjük egy bizonyos fejezettől. Szóval hogymondjam…vannak a könyvben bizonyos „mentési pontok”, viszont ha harcban ölnek meg minket, vagy ha természetfölötti módon halunk meg, akkor ugyanúgy előlről kell kezdeni, mint rendesen. Mindent összevetve nem mondanám nehéznek. Kalandos, de nem nehéz.

Főellenség:
Itt is több van. Az első maga Hawkana, aki elcsaklizza a Haláltalizmánt, és ki kell csinálnunk, hogy visszaszerezzük, vele se egyszerű elbánni. A második főellenség, a Vörös Sárkány, aki a világok közti átjárót őrzi, már sokkal keményebb feladat, sima nyeszeb-kaszabbal nem is fog menni.

Ami tetszett:
A mentési rendszer. Más könyvben mégcsak hasonló sincs, és tegyük hozzá, ehhez a könyvhöz igenis szükséged van rá, mert anélkül igen nehéz volna. Jó dolog, hogy Szürkecéhekben vannak segítőtársaim is, nemcsak ellenségektől hemzseg az egész város. Remekül be lehet járni a várost, ha kicsit is szerencsés az ember, összeakadhat mindenféle alakokkal, mint tudósokkal, papokkal, és hasonlókkal. Van több kijárat is a városból, és tőled függ, melyikre bukkanhatsz rá. Sok a téged segítő hasznos holmi, és életerőből se nagyon van hiány. A szereplők is választékosan beszélnek, megfelelő a stílusuk is, és egy-két ellenféltől eltekintve nincsenek is különösebben kemény harcok, még a Vörös Sárkánnyal is el lehet bánni, ha nálunk van a Sárkányölő lándzsa a vízesés mögül – 5 életerő pont levonás egy sikeres találattal, na ez igen! Változatosak az ellenfelek is, vannak itt női harcosok, gonosz halálpapok, szellemek, és persze különlegességek is – Láthatatlan ellenség, vagy Hawkana lelke. És mikor hazakerülök, van egy alig használt Haláltalizmánom! Kiráááály!

És ami nem:
Például, hogy a könyv nem a Titánon játszódik, és eléggé kilóg a sorból. A könyv sokhelyütt nagyon erőlteti a maga megoldását, kevés helyet hagy a választásra – a legelején, a Hasadékban, a Disznóembereknél (már megint egy nevetséges kreatúra), és Szürkecéhekben is. A Talizmánt ígyis-úgyis elveszted, nem lehet megkerülni a tolvajokkal való szövetkezést. Nem lehet megölni Tyucsevet, Kasszandrát és Thaumot. Néhány terem eléggé üres, és túlságosan funkcionális – a pillérek terme a szövegekkel például. Képesek voltak 3 nyamvadt kőpillérért felhúzni egy egész szobát? Pffff! Ahhoz képest hogy a Haláltalizmán milyen übercsúcsszuperfegyver, egyszer nem tudjuk használni ellenségek ellen, és jópofa, hogy a főhősnek csak a kalandja utolsó szakaszában van annyi esze, hogy jobban megnézze, miközben végig ott lóg a nyakában (kisebb-nagyobb megszakításokkal persze). A kincsek népszerű hibája előfordul ám itt is, nevezetesen nem lehet elbórni a sárkány kincséből.
Szerencsére azonban a szöveg többé-kevésbé összefüggő, kevés fogalmazási hiba van – az egyik ilyen a „Skarlátvörös imádkozó szerzetes”...az ember nem tud mit csinálni, önkéntelenül is maga elé képzel egy piros színű imádkozó hapekot. Azt se igazán értem, hogyha mindkétszer meghalok amikor buzerálom a páncélszekrényt, miért kell két külön halálpont érte? Úgyis ugyanoda lyukadok ki a végére.
© killmaster (Savanyúhas)
2012. január 14. 23:25 | Válasz erre | #5
Ez az a sztori, amit egészen jól eltaláltak! Van itt minden, amit a kalandor szeme-szája csak kíván. Egyik legemlékezetesebb dolog, ami megmaradt bennem, amikor egy ork vezérrel együtt zuhanok a szakadékba. "Legalább nem egyeddül halsz meg." - vígasztal a könyv. Máris Dugovics Titusz nyomdokaiba léphettem. Halálcsapda akad bőven, az embernek még sincs az az érzése, hogy folyton csak kudarcot vall. Ha jók az értékeink végig verhetjük a fél várost, ha meg gyengék a Halállovagot elintézik helyettünk. Hát azért ilyen sem sűrűn akad ám KJK sztorikban... A tolvaj társak pedig épp és akkor lépnek le, amikor a legjobban kellene a segítség. Még figyelmeztetnek is: A tolvajok között nincs becsület! Hawkana pedig egy önelégült varázslónő, akit élvezettel lehet a másvilágra küldeni, persze képes még így is meglepetéseket okozni!
2011. december 21. 15:32 | Válasz erre | #4
2011. december 21. 11:55 | Válasz erre | #3
Előkeresem a szekrényből és hátha sikerül valamit tenni.
2011. december 18. 22:38 | Válasz erre | #2
Fel tudnád tenni a leszerelőzászlódat valahová? Ezek után kíváncsi vagyok rá:)
2011. december 18. 12:04 | Válasz erre | #1
Ebben a könyvben vannak a legjobb rajzok illusztrációk jó párat
felhasználtam belőle a leszerelőzászlóm rajzolásakor.