Zagor.hu
Zagor.hu fórum
1 – Halállabirintus
BejelentkezésRegisztrációElfelejtett jelszó
Gondolatok a könyvről (10)
Kisebb Spoilerek.

Mindmáig ez az egyik legkedvesebb kaland számomra. Pedig csak "egy kis" dungeonozás. Azt hiszem, hogy ebben a könyben minden megvan ahhoz, hogy belopja magát a szívünkbe. Kivételesen nem szeretném szapoírtani a szót, inkább egyszerűen leírom, hogy mik tetszenek benne: jó háttér, megfelelően darkos hangulat, izgalom, társ, próbamesterek, erős ellenfelek, feladványok - egyszóval az egész könyv úgy jó, ahogy van!

Ha valamire, akkor erre tényleg rá lehet mondani, hogy alapmű és kötelező!
© Nheil
A Halállabirintus 1984 első KJK-ja volt. Nincs új a nap alatt, csatlakoznom kell a többséghez, ez Livingstone egyik - ha nem a - legjobb története. De összességében is ez az év szerintem az aranykor volt számára. Már kiforrott a játékkönyvírói vénája és még rengeteg új és kreatív ötletet tudott felmutatni.
Valljuk be, már a háttértörténet megvesz minket kilóra. Ki ne akarna egy ilyen halálos erőpróbán részt venni, természetesen a karaktere bőrébe bújva? Nincs most világmegváltási feladat, a cél pusztán a túlélés.
Ez a könyv egységesen hozza végig a szintet, nincsenek oda nem illő részek, az írási minőség megmarad az elejétől a végéig. Rengeteg az életveszélyes szituáció és kemény ellenségek állnak utunkba. Ebben a könyvben már sokszor kell a kockára hagyatkozni, harc, vagy tulajdonságpróba formájában. Annak ellenére, hogy végig ugyanaz a helyszín, nem válik unalmassá, monotonná.
A könyv nehézségi foka magas. Nem extrém módon, de el kell találni az ideális utat és a kijutáshoz elengedhetetlen tárgyakat is össze kell szedni. A halálcsapdákról természetesen nem is beszélve. Nem hiszem, hogy létezik bárki is, aki elsőre végigjátszotta, Livingstone első 3 könyvében szerintem azért volt erre halvány esély. Itt már ez esélytelen. Ugyanakkor nagy a sikerélmény, ha többszöri próbálkozás, térképrajzolás után az ember sikeresen kijut a labirintusból.
Apró negatívum, hogy a riválisaink a labirintusban nagyon esetlegesen jelennek csak meg. Irreális, hogy bár előttünk haladtak, mégis alig hagynak nyomot maguk után, a szobák érintetlenek, mielőtt belépünk. Ezt a vonalat jobban ki lehetett volna dolgozni, de annyira nem rontja azért az összhatást.
10/9
 
[b]Borítóterv[/b]
Egész csinos munka! A borítón a labirintus egyik szörnyetege, a Vérvad látható, amint épp táplálkozni készül. A grafika maga szépre sikerült, de a szörnyeteg és az elnevezése – ti is látjátok – nem a legfélelmetesebb kreatúra. No de ez nem a grafikus hibája :)

[b]Grafikák[/b]
Ezekben sem találtam hibát, jól néznek ki, és akárcsak a borító, ez is csinos munka. A barbár az egyik rajzolt képen kicsit Ozzy Osbourne-ra hajaz, de ezzel nem ócsárolni akartam a grafikát.

[b]Történet[/b]
Vállalkozó szellemű kalandort alakítunk, aki Fang városának hírhedt helyi nevezetességén vesz részt – a Halállabirintuson! Aki élve kijut onnét, tízezer aranytallér nyereményt söpör be, és megszerzi a „Halállabirintus bajnoka” címet is! A halálos játszma élesben megy; öt versenyző megy be…és vajon hányan jönnek ki?

[b]Nehézség[/b]
Nem olyan vészes, de túl lazán sem szabad venni. Akkor van gond, ha a játékos nem jön rá idejekorán, miket is kell keresnie, hogy sikeresen kijusson a Halállabirintusból. Van pár jó kis furmányos csapda, de igazán komoly ellenfél „csak” kettő van – a Verembestia, és a borítón látott Vérvad, esetleg az Óriás Skorpió. A legfőbb nehézséget az utolsó kapu kombinációs zárjának kinyitása jelenti, lefogadom, itt vérzett el a játékosok nagy százaléka.

[b]Főellenség[/b]
Nincs semmilyen főellenség, helyettük több kisebb-nagyobb akadály és ellenség van…például az előbb felsoroltak. A fő gondot az utolsó kapu okozza, ugyanis három drágakövet kell találnod hozzá, és ha ez még nem elég, ki kell találnod, a drágaköveket milyen sorrendben rakd be a kapu kombinációs zárjába. Ha elkúrod, jő a villámcsapás…pár próbálkozás után jóéjszakát…

[b]Ami tetszett[/b]
A labirintus remekül meg lett tervezve, sok az össze-vissza tekergőző alagút, és változatosak a mindenféle csapdák és akadályok – például a spóragolyó, a harang, vagy a kék fénysugár a mennyezetről. Remekül megadják a labirintus hangulatát a különféle teremtmények is – vannak köztük kommersz szörnyek, mint a Goblinok és az Orkok, de különlegességekre is akadhatunk, például az Imitátor. Az is figyelemreméltó húzás, hogy egy ideig szövetségesünk is akad – az egyik versenytársunk, Throm a barbár, bár őt később egy erőpróba alatt elveszítjük majd, cserébe viszont kinyírhatjuk az idegesítő próbamester Törpét is. Szert tehetünk különféle hasznos eszközökre, extra fegyverekre, bár élettöltőből lehetne azért több is.

[b]És ami nem[/b]
Vannak meglehetősen erőltetett csapdák is, például a láthatatlan fal, és a facölöpök, amik szálkákat lövellnek. Enyhe túlzásnak találom, hogy pár nyomorult szálka miatt akár 6 életerő pontot is elveszíthetünk. Kellemetlen élmény volt a másik versenytársam, a lány elveszítése is…na őérte igazán kár volt, a barbár haverom halála valahogy nem különösebben rázott meg, legalábbis nem annyira. Az „alagútőrségen” pedig szintén jót nevettem…nem elég hogy a labirintus tele van halálcsapdákkal, szörnyekkel, meg Próbamesterekkel, neeem, még kell alagútőrség is. Hát pffff.
Nem volt az se fair dolog, hogy a vörös folyadékkal teli serleghez lehetetlen hozzájutni egy csapda miatt. A könyvben van pár elírás és fordítási hiba, például mikor a kezemmel a lyukba nyúlok a csáklyáért, gladiátor őrök helyett Ork őrök támadnak ránk, a Törpe pirulái közül mindkettő 2 ügyesség pont veszteséget okoz, holott az „L” jelűtől 2 szerencse pontot kellene veszteni. Nincs rendben a 48. és a 242. pontokon az ájulás-magunkhoz térés se. Ezeket leszámítva azonban nincs különösebben súlyos gond a könyvben.
A Halállabirintus szuper. A történet szerint öt másik kalandozó társaságában behatolsz egy különleges labirintusba, hogy teljesítsd a ,,Bajnokok Próbáját,'' mely erőt és ügyességet kíván meg a jelöltektől. Soha senki nem élte még túl a próbát, így Szukumvit báró 10.000 Aranytalléros fődíját sem vihette még el senki. Milyen kár.

A háttértörténet remekül passzol a Kaland, Játék, Kockázat műfajába. Miután elég sok kaland jut el előbb-utóbb egy kanyargós útvesztőbe, az egészet ebbe a környezetbe helyezni zseniális húzás volt. Ennek köszönhetően pedig arra is lehetőség nyílik, hogy a legkülönfélébb csapdákat és szörnyeket vonultassa fel a kaland anélkül, hogy megtörné a történet logikáját. És azt elhiheted nekem, hogy rengeteg különös dologgal lehet itt találkozni, melyek egy része ráadásul teljesen értelmetlennek tűnik akkor. Rengeteg zsákutca és tévút is került bele. Én elvárom egy játékkönyvtől, hogy kihívást jelentsen, a Halállabirintus pedig pont ilyen.

A könyv persze nem tökéletes. A legnagyobb problémám vele az, hogy az ellenfelek időnként túlságosan erősek, annak ellenére is, hogy a bevezető szerint a helyes úton haladva bármilyen kezdőértékekkel végig lehet jutni. Ez nem igaz. Hacsak nem vagy hihetetlenül ügyes a kockadobásoknál, legalább egy 9-es ÜGYESSÉGRE és SZERENCSÉRE van szükséged ahhoz, hogy kijuss az útvesztőből.

Szóval dobj ki egy jó karaktert, és vágj azzal neki a kalandnak. Ha rátalálsz egy példányra, mindenképpen érdemes végigolvasnod. Nagy kihívást jelent, és még ha pontosan tudod is, mit kell tenned, akkor is szükséged van némi szerencsére. Nagy kár, hogy az ellenfelek egy része el lett rontva, ellenkező esetben gond nélkül megkaphatta volna a tíz pontot.
Értékelés: 10 / 10
A Kaland, Játék, Kockázat könyveket az alapjaihoz visszavezető [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=12]Tolvajok Városa[/url] által elért hihetetlen sikereket követően Ian Livingstone megírta a sorozat -- és talán a játékkönyvek -- legsikeresebb darabját. A Halállabirintus hatodikként jelent meg a Puffin kiadásában. A műben Ian Livingstone sikeresen ötvözte egy vérbeli KJK könyv minden lényegi részét, mellyel egy olyan élményt jelentő könyvet sikerült összehoznia, amit a játékos nem fog egykönnyen elfelejteni.

A Halállabirintus profin lett megszerkesztve és szövegezve. Az egyetlen helyes úton lehetőségünk van találkozni mind az öt ellenfelünkkel, akár élve, akár holtan. A benne található találkozások pedig a KJK sorozat legjobbjai közé tartoznak. A nindzsa elleni harc, a Vérvaddal történő összecsapás, a Thrommal történő párbaj, a Próbamester Minotaurusza vagy Skorpiója elleni harc csak néhány azokból az eseményekből, melyek azután is a játékossal maradnak, hogy letette a könyvet.

A kaland elég hosszú, és komoly kihívás elé állítja az olvasót. Ahogy azt Livingstone-nál már megszokhattuk, össze kell gyűjteni bizonyos ékköveket a kaland során, melyek segítségével ki lehet majd jutni az útvesztőből és meg lehet szerezni a nyereményt, ami ezért ját. Ha ehhez hozzávesszük Ian McCaig hihetetlen illusztrációit, szinte méltánytalannak érezhetjük, hogy egy játékkönyv ennyire tökéletes lehet.

A Halállabirintus a mai napig egy rendkívül megfogó olvasmány, és a valaha megírt legjobb KJK könyvek között van a helye. Személy szerint úgy gondolom, hogy ez a műfaj alfája és ómegája.
Értékelés: 9.6 / 10
Egy igazi klasszikus. Nem sok olyan kaland van, amire ezt mondtom, de ez megérdemli a címet. Ian Livingstone, a játékkönyv műfajának szinte vitathatatlan királyának (Jackson és Hand elég közel járnak hozzá) könyve, egyben a legjobb alkotása.

Az alapsztoriban nincs semmi kiemelkedő, új szabályokat sem vezetett be, azonban a kaland egyszerűsége és egyben nehézsége nagyon jóvá teszi. A hírhedt Szukumvit báró egy rettegett labirintust épített, hogy ezzel tegye híressé városát, te pedig a 10.000 Aranytalléros fődíj reményében jelentkeztél rá, hogy átjuss rajta. Egy kicsit olyan, mint a Legyen Ön is milliomos egy ősibb -- és halálosabb -- verziója.

Lássuk az értékelést. A könyv maga remekül megírt, Iain McCaig illusztrációi pedig remekül passzolnak a kaland légköréhez. Ezért két hüvelyujjat is érdemel. Szerepelnek benne a szokásos elemek -- a fejtörők, hogy megszabaduljunk egyik-másik versenytársunktól. Egyikükkel még össze is barátkozhatsz, csak hogy nem sokkal később megöld a következő Próbamesterrel való találkozáskor. Egyszerűen zseniális.

Egyetlen problémám van vele, mégpedig a befejezése. Szerintem egy kicsit elégtelen. Tizenöt sor csak egy közepes fejezetpontra elegendő. Ugyanez a hiba jelen van [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárában[/url], [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslójában[/url] és [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=16]A Végzet Erdejében[/url] is. Ezt leszámítva szuper a könyv. Mindenképp szerezz be belőle egy példányt, és játszd végig. Most rögtön. És te is tudni fogod, milyen remekmű került a kezeid közé.
Értékelés: 9 / 10
A cím elég jól felkelti az ember figyelmét, és ha ösztöneidet követve leemeled a könyvet a polcról, nem fogsz csalódni. Ian Livingstone 1984-es könyve hatodiknak jelent meg a sorozatban, és -- véleményem szerint legalábbis -- az első olyan, ami megütötte [url=http://zagor.hu/?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslójának[/i] szintjét. A kaland Allansia északi részén játszódik. Szukumvit báró, akinek a neve egyet jelent a zűllöttséggel, vezeti Chiang Mai tartomány Fang nevezetű városát.

A település hírnevének öregbítése -- és vagyonának gyarapítása -- érdekében a férfi életre hívta a ,,Bajnokok Próbáját.'' Az esemény helyszíne a település mellett elterülő hegy gyomrába vájt, direkt erre a célra létrehozott labirintus, melyet halálos csapdák, szörnyek és fejtörők
tesznek változatossá. Nem kell sok ész ahhoz, hogy rájöjjünk, miért is nevezik Halállabirintusnak a helyet. A báró terve rendkívüli sikert aratott. Az esemény rengeteg, hírnévre és gazdagságra vágyó kalandozót vonzott oda a környékről, akiket pedig követett a tömeg és pénzük. A labirintus ugyanakkor beváltotta a nevéhez fűzött reményeket, ugyanis senki, aki nekivágott, nem tért még vissza belőle. A helyszín tehát adott, egyszerű, mégis rendkívül vonzó. Úgy döntesz, hogy öt másik bajnokjelölttel együtt te is megkísérled a lehetetlent. Társaid leírása csak még tovább fokozza a kaland izgalmait.

Amint belépsz a labirintusba, a könyv hangszíne megváltozik, a kinti, ünnepélyes, karneváli hangulathoz képest nyomasztóvá válik. Itt kezdődik igazából a kaland, mely beteljesíti a felé támasztott elvárásokat. Minden itt van, ami csak kell: szörnyek, melyekkel végezni kell; csapdák, amiket el kell kerülni; tárgyak, amiket meg kell találni; és talányok, amiket meg kell fejteni. És ehhez jön még pluszba a lehetőség, hogy helyenként akár még jelölttársainkkal is összefussunk.

A kellemetlen a dologban az, hogy csak egyvalaki zsebelheti be a fődíjat! De a legjobb az egészben mégis az, ahogy mindezek összeállnak. A labirintus aránylag könnyen indul, és minél mélyebbre hatolunk a belsejébe, annál nehezebbé válik. A könyv remekül meg lett írva és könnyedén magával ragadja az embert. Minden kanyarnál új veszélyekkel kell szembenézni. Livingstone többi könyvéhez hasonlóan a győzelemhez vezető út nem tűr el sok kitérőt, ráadásul úgy is el lehet jutni az utolsó feladványig, hogy minden, a megfejtéséhez szükséges dolgot összeszedtünk volna. Könnyen lehet, hogy ekkor a hajadat fogod tépni, de éppen ez a szép benne. A kihívás. Még ha meg is vannak szükséges tárgyak, a kijutás nem garantált! A labirintus nyomasztó zártsága a történet során folyamatosan jelen van, az újabb és újabb próbálkozások során más és más útvonalakat lehet bejárni, ami tovább növeli az élményt. Így egyszerre lesz nagyobb a kihívás és marad fenn az érdeklődés és izgalom.

Ha a személyes véleményem érdekel, nem fogod tudni elsőre kijátszani a könyvet (sem másodszorra, de még harmadik nekifutásra sem). Iain McCaig remek illusztrációval együtt ez a könyv elég magasra tette a lécet ahhoz, hogy a további köteteket ehhez lehessen mérni. Mindenképpen ajánlom, hogy próbálkozz meg egy végigjátszással.
Értékelés: 9 / 10
Minden kétséget kizáróan ez a kedvencem a Kaland, Játék, Kockázat sorozatból. Ennek egyik oka, hogy a kaland május [a szelek hónapja -- a szerk.] 1-én játszódik, ami egyben a születésnapom is.

A Halállabirintus tele van halálos találkozásokkal, melyek nagy része könnyen a kalandod végét jelentheti, ha rosszul döntesz. Valószínűleg tucatnyi alkalommal meg fogsz halni. Tanulj a hibáidból és készíts jegyzeteket. A rossz utat választva könnyen lelheted halálodat, vagy hagyhatsz ki fontos tárgyakat. A Vérvad termébe több irányból is be lehet jutni!

A feladatot tovább nehezíti a rengeteg ügyesség, erő és szerencse próba, így még ha rá is akadsz a helyes útvonalra, szerencsés dobásokra lesz szükséged ahhoz, hogy célba érj. Sok csatát kell megvívnod, melyek minden kétséget kizáróan le fogják apasztani életerődet. Használd ki azokat a helyeket, ahol lehetőséged van feltölteni tulajdonságaidat.

Érdekes, hogy az egyetlen helyes út során az összes többi jelölttel összefutsz. Az Elf nőtől megtudod, hogy a kijutáshoz ékkövekre van szükséged, melyek helyes sorrendjére semmiféle tippet nem kapsz, így marad a találgatás. És azt is fontos megjegyezni, hogy nem minden, a labirintusban talált kő fog hasznosnak bizonyulni.
Értékelés: 9 / 10
Szerencsejátékos szempontból a Halállabirintusnak nincs sok értelme. Felteszed az életed, vagy legalábbis a szabadságodat potom 10.000 Aranytallérért és némi dicsőségért. Én ugyan nem tudom, mennyire értékeli egy átlagos allansiai az életét, de szerintem ilyen esetben csak akkor vágna bele, ha igen jók az esélyei és egészen biztos lenne benne, hogy a ,,bank'' nem csal. Nos, a jelek szerint tévedek. A háttértörténet szerint sorban állnak a próbálkozók a próbára, amit eleve teljesíthetetlennek hirdetnek, méghozzá legalább annyira a kihívás, mint a pénz miatt. Pedig könnyedén megeshet, hogy már az első kanyar előtt egy hirtelen halál pont van (miért is nincs?). Mindent egybevetve szerintem ez nem azt jelzi, hogy az allansiai kalandozók nem pont azok az észkombájnok, akikhez egy szorult helyzetben szívesen fordulna az ember.

Most, hogy ezt kiírtam magamból, elmondanám, hogy számomra a Halállabirintus testesíti meg a Kaland, Játék, Kockázat igazi szellemét. Had soroljam itt fel, miért is gondolom ezt:

Rendkívül jó neve van. Fantasztikus. Remek a koncepció (a labirintus). Egy útvesztőben játszódik (nyilvánvalóan). Mindenféle teketóriázás, varázslatválasztás, vásárlás vagy utazás nélkül egyenesen belehajít a történések sűrűjébe. Vannak benne elágazások, hogy az újabb és újabb nekifutások esetében más és más csapdákkal vagy lényekkel találkozhatsz, de vannak benne olyan részek is, amelyeken mindenképp át kell haladnod, és így annyira nem is rövid a történet. Jelen vannak más próbálkozók, akikkel valamilyen módon összeakadsz az út során. Több emlékezetes szörnyeteg is felbukkan benne, például a Tükör Démon, a Verembestia és a zseniális Vérvad. Már itt kitűnik Ian Livingstone szokásos egyenes és prózai stílusa, ami remekül illik ehhez a fajta mászkálós stílushoz. Iain McCaig illusztrációi (ez a második és egyben utolsó könyv, amihez rajzolt -- miért?) nagyon ütősek. Megvan benne a drámai végkifejlet. Elég kihívó ahhoz, hogy újra és újra nekifuss a kalandnak, egészen addig, amíg végül sikerrel nem jársz, és a vége majdnem -- mondom, majdnem -- tisztességes.

Igazából az egyetlen hátránya, ami az eszembe jut, az az utolsó három szörnyeteg ÜGYESSÉG pontja. Nem lett volna baj, ha egy kicsit visszavesznek belőlük. Így még 11-es ÜGYESSÉGGEL is kell egy kis szerencse a győzelemhez. Ennél kevesebbel pedig akár fel is lehet adni a próbálkozást. Lehetett volna valamivel több szót ejteni versenytársaink cselekedeteiről, akik ugyebár előttünk jártak és minden bizonnyal benéztek már a legtöbb -- ha nem az összes -- helyiségbe, ahová mi is. És persze ott van a pajzsos kavarás is, de végül úgy döntöttem, hogy nyilván van egy nálunk, mivel egy másik ponton a szöveg automatikusan feltételezi ezt.

Mindent egybevetve a Halállabirintus egy igazi klasszikus. Ha eddig még nem sikerült volna beszerezned, mindenképp pótold ezt a hiányosságot. Nagy kár, hogy az új borítóra nem a Vérvadat tették, a Csontvázharcos szakasztott olyan, mintha a belső illusztrációt másolták volna le.
Értékelés: 10 / 10
Az első KJK könyv, amit olvastam, és továbbra is meg vagyok győződve róla, hogy egyben a legjobb is (bár az olyan remekművekről sem szabad megfeledkezni, mint [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=14]Az Elátkozott ház[/url], [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=11]A rémület útvesztője[/url] vagy a [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=61]Démonvadász[/url]). A saját művemre is ez volt a legnagyobb hatással.

Már a könyv borítója is magával ragadó, melyen egy igazán borzalmas bestia látható, ami mintha egyben akarna bekapni minnket -- a hírhedt Vérvad! Jó eséllyel pályázhatna a ,,Minden idők legjobb borítója'' címre. A belső illusztrációk is kiválóak: a sikoltó Tükördémon, a félelmetes barbár, Throm, vagy a különös fénynyaláb, melyben mosolygó, kacagó arcok lebegnek.

A könyv alaptörténete üdítően eltér a megszokott KJK-któl, itt ,,csupán'' egy próbát kell kiállni, nem pedig a világot megmenteni. Persze nem egyszerű próbáról van szó, hanem egy halálosról, amit még soha senki nem élt túl. Mi azonban éppen erre készülünk, mert a jutalom hatalmas: 10.000 Aranytallér! És még itt is van egy csavar: nem egymagunk hatolunk be a helyre, hanem több másik jelölttel egyetemben (akikkel a kaland során találkozni is fogunk). De csak egy győztes lehet.

Maga a kaland zseniális, több emlékezetes találkozással (az Óriás Skorpió, a Nindzsa és a Manitkór csak néhány ezek közül) és helyszínnel (a fegyver feladására felszólító tábla, a halálos Próbamesterek próbái vagy a vesszőfutás) fűszerezve. Mindezek mellett az írás minősége is kiemelkedő. Ha hozzávesszük a kínzó csapdákat, agyafúrt fejtörőket és zseniális kincseket, egy mindenek fölött álló kalandot kapunk.

Nyugodt lélekkel jelentem ki, hogy a Halállabirintus a legjobb az összes KJK közül.
hr
2018. május 1. 08:45 | Válasz erre | #68
[smiley]wave[/smiley]
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2017. november 25. 22:46 | Válasz erre | #67
Köszönöm! Ez gyors volt és rendbe is jött.
2017. november 25. 22:27 | Válasz erre | #66
Pár perc, és javítva lesz. Köszi a jelentést.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2017. november 25. 20:08 | Válasz erre | #65
A Halállabirintus 152 fejezeténél sikeres ügyesség próba után az 55 fejezetre kéne tovább menni, de kidob a rendszer. Tapasztalt valaki ilyen hibát?
© Vikky
2017. július 18. 23:06 | Válasz erre | #64
Most néztem a színes képeknél van egy nagy baki. A koponya szemei topázból vannak, aminek sárga a színe, viszont a színes képeknél ez vörös. :S
© Nheil
2017. február 16. 19:25 | Válasz erre | #63
A Halállabirintus 1984 első KJK-ja volt. Nincs új a nap alatt, csatlakoznom kell a többséghez, ez Livingstone egyik - ha nem a - legjobb története. De összességében is ez az év szerintem az aranykor volt számára. Már kiforrott a játékkönyvírói vénája és még rengeteg új és kreatív ötletet tudott felmutatni.
Valljuk be, már a háttértörténet megvesz minket kilóra. Ki ne akarna egy ilyen halálos erőpróbán részt venni, természetesen a karaktere bőrébe bújva? Nincs most világmegváltási feladat, a cél pusztán a túlélés.
Ez a könyv egységesen hozza végig a szintet, nincsenek oda nem illő részek, az írási minőség megmarad az elejétől a végéig. Rengeteg az életveszélyes szituáció és kemény ellenségek állnak utunkba. Ebben a könyvben már sokszor kell a kockára hagyatkozni, harc, vagy tulajdonságpróba formájában. Annak ellenére, hogy végig ugyanaz a helyszín, nem válik unalmassá, monotonná.
A könyv nehézségi foka magas. Nem extrém módon, de el kell találni az ideális utat és a kijutáshoz elengedhetetlen tárgyakat is össze kell szedni. A halálcsapdákról természetesen nem is beszélve. Nem hiszem, hogy létezik bárki is, aki elsőre végigjátszotta, Livingstone első 3 könyvében szerintem azért volt erre halvány esély. Itt már ez esélytelen. Ugyanakkor nagy a sikerélmény, ha többszöri próbálkozás, térképrajzolás után az ember sikeresen kijut a labirintusból.
Apró negatívum, hogy a riválisaink a labirintusban nagyon esetlegesen jelennek csak meg. Irreális, hogy bár előttünk haladtak, mégis alig hagynak nyomot maguk után, a szobák érintetlenek, mielőtt belépünk. Ezt a vonalat jobban ki lehetett volna dolgozni, de annyira nem rontja azért az összhatást.
10/9
The city changes but the fools within are always the same.
2016. november 23. 18:21 | Válasz erre | #62
Kipihentem magam, összeszedtem a gondolataimat a Halállabirintusról, és most megosztom veletek.

Az alaphelyzet olyan szempontból szokásos, hogy van egy feladat, amely még sosem sikerült senkinek, aztán jön a rettenthetetlen kardvívó hős, és neki sikerül. Igaz, itt nem egy főgonoszt kell megölni, hanem „csak” át kell jutni egy próbatételekkel teli barlangrendszeren. A történet érdekes és elég hiteles. Nagyon ötletes dolog, hogy egy ideig társunk is van.

Az illusztráció szerintem jó, a rajzok kevésbé vannak kidolgozva, mint például A Shamutanti dombokban, de komolyabbak. Kifejezetten tetszenek a keretből kilógó rajzok.

Hosszú-hosszú idő óta ez az első lapozgatós könyv, amelyet végigviszek, így a nehézséget illetően nincs igazi összehasonlítási alapom. Az biztos, hogy lényegesen nehezebb végigjutni rajta, mint A Shamutanti dombokon, de emlékeim szerint A sárkány háborúja ennél is jóval keményebb dió. Nagy kihívást jelent, hogy sokszor csak a labirintus kijáratánál vagy hozzá közel szembesül az ember azzal, hogy valamit elrontott, és aztán törheti a fejét, hogy mit is, és legközelebb mit kellene máshogy. Hajlamosak vagyunk a sok instant halál miatt nehéznek nevezni egy könyvet, de igazán az időzített bombák nehezítenek meg egy kalandot. [spoiler] Én például csak sokadszorra találtam meg a gyémántot, noha a vérvad medencéjénél kezdődő utolsó szakaszig számtalanszor eljutottam korábban, mindig a gyémánt nélkül. [/spoiler] Persze ha már tudja az ember, hogyan juthat át sikerrel a labirintuson, akkor is könnyen otthagyhatja a fogát. A szabályismertetésben az áll, hogy „az egyetlen igazi út minimális kockázatot jelent, és minden játékos, függetlenül attól, milyen pontokkal vág neki, elég könnyen végigmehet rajta”. Azért erre alaposan rácáfol, hogy a manticore ellen 11-es ügyességgel és 23-as életerővel kezdtem a csatát, és alig sikerült legyőznöm, 3 életerő pontom maradt.

Tetszik a Halállabirintus hangulata, jók a leírások, él az egész világ. Vagyis a nagy része – a játékos ugyanis néha azt érezheti, hogy a labirintus egyedül érte és neki van, a Bajnokok Próbája többi indulója csupán kellék. Egyes részek ilyen szempontból nem sikerültek igazán, megtörik az illúziót, pedig kis fantáziával vagy munkával hitelesebbé lehetett volna tenni őket. [spoiler] Az előttünk induló barbár holttestét rejtő szoba telitalálat, de furcsa például az, hogy egyik bajnokjelöltet sem érdekelte a bejárathoz közeli doboz – legalábbis aranypénzt egyiküknél sem találunk –, a bálvány smaragdszeme, a csontváz harcos kezében lévő pergamen. Ugyanígy csupán díszletnek tűnnek a riválisaink, amikor egy-egy érintetlen szobába jutunk a nyomukban. Például a goblinok szobáján három vetélytársunk is átment előttünk. A lopakodóművész nindzsa és a lány esetleg nem akart harcba bocsátkozni, és valahogy átsuhant a termen, a mindenen vadul átrontó barbár pedig épp akkor érkezett, amikor a goblinok valamiért a folyosón mászkáltak, és pont elkerülték egymást? Elég nyakatekert magyarázat. Szintén nyögvenyelős indokot tudunk csak találni az első próbamester előtti terem létére. Vajon a fenyegető cseppköveket abban a tudatban tervezték meg, hogy majd úgyis valaki hangoskodni fog alattuk? Nem tűnik túl fantáziadúsnak ez a rész sem.[/spoiler]

[spoiler]Van még néhány momentum, amelyen érződik, hogy összecsapták. Például a megszabadított félkezű ember a mondandója végén elrohan. Hova? Mit akar? A bejárathoz, hátha kiengedik mint szökevényt? Ennél kisebb bakinak érzem, hogy egy csapdákkal teli labirintusban teljes erőnkből rohanni kezdünk a vélt kijárat felé, pláne röviddel azután, hogy egy padlóba rejtett csapda szétloccsantotta a társunk fejét, vagy pedig kis híján a miénket – ez a halottak kamrája előtti rész. Azt még érthetetlenebb és feleslegesebb dolognak tartom, hogy a szakadék túloldalán lévő sisakért kötéltáncolni kezdünk, az életünket is kockáztatva, amikor a viszonylag csekély kockázatot jelentő átkapaszkodást is választhatnánk – ahogy egyébként visszafelé közlekedünk is. Határozottan aránytévesztésnek gondolom, hogy a törpe próbamestert egyáltalán nem nehéz legyőzni. Szukumvit báró tényleg egy olyan figurát helyez kulcspozícióba, akit simán meg lehet ölni, aki ugyanolyan tulajdonságokkal rendelkezik, mint a gyakorlóbábunak számító csontváz harcos? Összehasonlításképp: az arénába vezető úton két barlangi troll járőröz, és még úgy is nehezebb akadályt jelentenek, hogy a társunk megöli az egyiket. De még ez sem minden: a legfélresikerültebb dolog szerintem az, hogy amikor a leprechaunok ellopják a drágaköveinket, mi egy kézlegyintéssel elintézzük a dolgot, holott tudjuk, hogy drágaköveket kell gyűjtenünk. Azaz ahelyett, hogy megpróbálnánk visszaszerezni, elindulunk a biztos halál felé. Kis munkával ide is lehetett volna egy értelmesebb, hitelesebb részt írni: például órákig üldözzük a leprechaunokat, de nem sikerül elkapnunk őket, mert csapdát állítanak stb. És még egy dolog az élethűséggel kapcsolatban: olvastam, hogy másnak is feltűnt a szálkák (faszilánkok) által okozott sebesülés aránytalansága. Hát igen, akár rosszabbul is járhatunk néhány szálkától, mint ha a kobra mar meg, savat vagy mérgezett ételt fogyasztunk, surikent vagy nyílvesszőt állítanak belénk, fejre esünk a bálványról, cseppkő szúrja át a lábunkat, vagy épp szikla zuhan a vállunkra. Itt is lehetett volna fantáziadúsabb a szerző: mérgező szálkák vagy fémtüskék lövellnek ki stb. [/spoiler]

Végül a fordításról, a szövegről. Röviden: egyenesen csapnivaló. Összesen kilencszáz hibát írtam össze, és ezeknek csak töredékét adják a gépelési és tipográfiai hibák. Az általános iskola ötödik osztályában is szégyellnivaló helyesíráshoz számtalan félrefordítás társul. Komolyan: minek vállalkozik valaki egy angol nyelvű könyv lefordítására, ha a step up to kifejezést odalépsz helyett fellépsznek, a chambert terem helyett kamrának, a cellart pince helyett cellának, a searchöt átkutat helyett megkeresnek fordítja úgy, hogy ott van előtte a minden információ? Hogy lehet a szövegkörnyezet figyelembevétele nélkül fordítani valamit? És hogy lehetett olyan igénytelen a kiadó, hogy nem ellenőrizte és nem javította ezt a pocsék munkát?

Minden hibájával együtt nagy élmény volt kalandozni a Halállabirintusban. Visszatérek még néhány gondolat erejéig ide, aztán belevetem magam más kalandokba.
2016. november 18. 00:18 | Válasz erre | #61
De jó ennyi év után ilyen szépeket olvasni, nagy gratula neked! [smiley]wink[/smiley] Nekem a Rakétás kiadványok közül ez az egyik kedvencem, szerintem a maga nevében, és a maga korlátai között, ez az egyik legjobb rész.
2016. november 17. 16:33 | Válasz erre | #60
Sikerült! Végre bajnokot koronáztak!

Sokadszor futottam neki – volt, hogy már a repülő őrök megöltek –, most valahogy éreztem, hogy sikerülni fog. Már a tulajdonságok kisorsolásánál óriási mázlim volt: négy gurítás, négy hatos, azaz a lehetséges legmagasabb pontszámokkal indultam el. Mint utóbb kiderült, szükség is volt rá, mert a manticore kis híján végzett velem: 3 életerőpontom maradt, pedig az addigra maximálisnak tekinthető 11-es ügyességem volt [spoiler](ugyebár a gödörnél vesztünk egyet)[/spoiler]. Azért is szerencsém volt, mert [spoiler] először jutottam fel a kosárral az emeletre, és ott [/spoiler] mindent elsőre a lehető legjobban csináltam. A szabadba vezető zárat pedig másodikra sikerült kinyitnom, és még a mérges gázt is elkerültem. [spoiler]Legutóbb nem mentem fel kosárral, így nem tudtam megszerezni a gyémántot, most pedig végig hezitáltam, hogy a trogloditáknál vízbe ugorjak, és a folyó visz el a gyémánthoz, vagy bízzak meg a gyanús öregben. Arra is gondoltam, hogy a szerző csak félrevezetésként írja, hogy az elárasztott teremre utal a szellem lány, és a valóságban a folyóba kell ugrani. Végül mégis a kosár mellett döntöttem.[/spoiler]

A győzelem után átlapoztam az összes fejezetpontot – egyrészt azért, hogy felfedezzem az egész játékteret, másrészt azért, hogy kigyűjtsem a hibákat. Utóbbiból egy teljes listát is készítettem, amelyet ezennel felajánlok a köznek. (Nagyjából kilencszáz hibát számoltam össze, ezek közül tizennégy olyan van, amely a játszhatóságot befolyásolja.)

Hamarosan írok értékelést is, de kissé még fáradt vagyok a megpróbáltatásoktól, és a sebeim is sajognak. Rám fér egy kis pihenés. Közben próbálom felfogni, hogy enyém a tízezer arany és Csiang Mai örökös szabadsága.
2016. január 8. 23:05 | Válasz erre | #59
[spoiler]A Medúzánál.[/spoiler]
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2016. január 8. 22:11 | Válasz erre | #58
A gránátot hol lehet megszerezni?
© Adam
2015. május 11. 17:49 | Válasz erre | #57
Szia, két hibába futottam bele a Halállabirintusban:
289. Medúza szobája - Szerencsepróba, ahol a játékos kiválaszthatja, hogy szerencséje volt-e vagy sem.
332. Vérvad barlangja - Szerencsepróba jön, de a Felszerelési tárgyakhoz visz a program, nem lehet továbbmenni.
2015. február 11. 18:52 | Válasz erre | #56
Ezer bocsánat, köszönöm a visszajelzést, javítottam a hibát. 15 perc, és jó lesz.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
© Vikky
2015. február 11. 13:07 | Válasz erre | #55
Az oldalon játszható Halállabirintus játékban a 360-as pontnál nem lehet kiválasztani átadni való cuccot, így nem lehet továbbmenni.
© Scal
2014. augusztus 28. 01:37 | Válasz erre | #54
szerintem is így van, ráadásul ebben a kalandban nagyon sokszor vesztesz ügyességpontot, elég egy rossz lépés, vagy ugrás, bármi. A kezdeti meg a max. ügyesség szerintem nem egyezik. Mert a maximális a 12, aminél nem dobhatsz nagyobbat.

A kezdeti meg amit dobtál. 7 a minimum, 12 a maximum, de ha 11, akkor szerintem a sisak 12-re emeli, vagyis nem is csalás nem ámítás, ha meg 12-őt dobtál, akkor nekem ne hőzöngjön senki hogy nem emeli a kezdeti ügyességemet, ezek csalnak, a legtöbb szörny, max 10-es ügyességgel rendelkezik, szal űberbrutál vagy hozzájuk képest. Hova akarod hogy ez emelkedjen? Ha meg időközben vesztettél azt most visszakapod.

Kajánál is mindig legalább egy adagnyit nem ettem vissza, mert fene tudja mikor kapok bónuszt, és ha tele a hasam nem emelkedik tovább :D

Tök meglepődve vettem észre most újrajátszásnál hogy csomó helyen meg akar szabadítani a könyv a pajzsomtól. MERT VOLT???? nem is írják a háttérben, meg hogy az +1 ügyességet ad, mármint amit kidobsz, de ha elveszted akkor persze levonás jár érte, szal szerintem ez így nem kerek. És el is gondolkoztam miatta, hogy lehet ebben a könyvben is félre lett fordítva ez vagy az, kíváncsi lennék egy újrafordításnál mik derülnének ki. Vagy lehet beszerzem angolul és összehasonlítom.
© Scal
2014. augusztus 28. 01:26 | Válasz erre | #53
szerintem túl bonyolítjátok, én mindig úgy vettem hogy 1 adag kaja = reggeli, vagy ebéd, vagy vacsora, mondjuk egy kiadós szendvics, szárított hús, ilyesmi, vagyis a 10 adag az kb. 3 napra elegendő mennyiség normál esetben. Amikor valahova mentem anno kirándulni, volt, hogy vittem 5 adag kaját is a hátizsákomban, és nem is nagyon éheztem meg a második nap végéig, többet csak azért nem vittem magammal mert nem akartam csak kajával telepakolni a hátizsákom (kellett a hely a kincseknek, meg skalpoknak).

Amúgy sokkal nagyobb szemétségnek tartom a kajarendszert a Varázslat sorozatban, ahol nem azért kapod a kaját hogy pótold az életerődet, hanem épp fordítva, ha nem eszel minden nap akkor jön a levonás... Nem elég hogy a szörnyek fenekednek utánad, még itt szívatnak a kajával is.

Amit viszont hiányoltam a kulacs, nem is tudom hol olvastam, ahol a vízmennyiséget is számon tartották. Márpedig víz nélkül előbb éhen döglik az ember mint kaja nélkül az egyszer biztos.
© Scal
2014. augusztus 28. 01:13 | Válasz erre | #52
Elkezdtem egy végigjátszáson gondolkodni, és tüzetesebben tanulmányozni ezt a kalandot (pl. Sziklahernyó az egész egy piszkos nagy zsákutca, totál feleslegesen találkozunk az egyik legikonikusabb szörnyeteggel, Tükördémon dettó), és a Bálványnál észrevettem, hogy a rajzolt képen csillog a bal szeme. Nem tudom ez szándékos segítség e, de elképzeltem, hogyha videojáték lenne, ott is az egyik általában csillog és az mindig egyfajta segítség. Szal innentől - főleg ha van köteled - már könnyebb.

Meg persze ha józan paraszti ésszel gondolkozol, nem mászok be egy sziklahernyó üregbe, nem mászok lentebb a sötét kürtőn és így tovább.
2014. május 15. 12:10 | Válasz erre | #51
Most jutott idő rá, hogy végigolvassam a könyvet. Némi elvárásokkal indultam neki, ugyanis a Bajnokok próbája volt még az egyik első könyv amit olvastam anno, nem is tudtam közel mostanáig, hogy van előzménye. Szukumvit báró egy év alatt teljesen átalakította a helyet, bár ha reálisan nézzük az elsőn is lehetetlen hogy bárki átjutott volna élve : D Az események változatosak, kár hogy a lányt nem lehet megmenteni. Külön öröm számomra az illusztrációk közül, hogy míg az egyik részben egy nindzsával, a másikban egy szamurájjal is összefuthatunk. A többszereplős rész jól jött, talán a varázsló kriptájában volt hasonló? Kíváncsi lennék, hogy a bent lakók az éves megmérettetések közben kijárnak e a városba ,,élni\".
© Ravnos
2013. december 7. 18:36 | Válasz erre | #50
Hát szerintem ezekhez a könyvekhez runner nem fog díszdobozt készíteni, az is kérdés lenne melyik könyvhöz adná a díszdobozt. Mert csak dobozt megvásárolni elég balgaság lenne.
© Ravnos
2013. december 7. 18:23 | Válasz erre | #49
Kinek a pap kinek a paplan! [smiley]circling[/smiley]
2013. december 7. 09:30 | Válasz erre | #48
Erre azért ne vegyél mérget.Én ugyan nem vagyok Livingstone mániás,de számomra is az ő művei általában véve a KJK alapjai,a \"tolvaj\" Jonathan Green pedig egyáltalán nem győzött meg.
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
© raves
2013. december 6. 22:57 | Válasz erre | #47
Érdeklődnék, hogy Bajnokok Próbája trilógia díszdoboz lesz-e? :) (Halállabirintus, Bajnokok Próbája, A halál seregei)
© Ravnos
2013. december 6. 11:25 | Válasz erre | #46
Üdv néked FPetra!

Ajánlom olvasd el Jonathan Green 1-2 KJK könyvét, szerintem más lesz a véleményed! :D
© FPetra
2013. december 5. 17:00 | Válasz erre | #45
Egyszerűen Ian Livingstone mániás vagyok!!!!
Olyan jók a könyvei.
:)
2012. június 25. 20:26 | Válasz erre | #44
Jó észrevétel!
[smiley]taps[/smiley]
2012. június 25. 14:51 | Válasz erre | #43
Lol a bevezetőben: bekopognak hogy felébresszenek, és kérnek, hogy 10 percen belül légy készen :D

Gondolom a versenyen induló lovag is boldog volt ettől hát még szerény személyünk, akit persze a sokadik kalandból hoztunk át, és van vértje, karkötője, gyűrűi, pajzsa, 2-3 fegyvere, palástja, csizmája, sisakja, amulettje, karpántja, miegymása... (szóval nem csak felkapja a hátizsákját, oszt uccu :D )
2012. június 25. 13:44 | Válasz erre | #42
Hello!
Most nyáron fogunk elkezdeni egy játékot, ami a Halállabirintust dolgozza fel. Jelenleg rajzolókat keresünk. Aki ügyesen rajzol, és szívesen részt venne egy játék készítésében, jelentkezzen a csabusa@citromail.hu címen. Előnyt jelent, ha animációt is tudtok készíteni.
2012. március 17. 20:46 | Válasz erre | #41
borító: a borító a vérvadot akarja ábrázolni sikerült is neki.
nehézség: hát nekem egyszer sikerült levinnem az ügyességemet 3-ra de . a szörnyek elégé erősek.
főgonosz: szerintem a vérvad vagy senki bár elég kevés az intelligenciája.
2012. január 17. 10:00 | Válasz erre | #40
Talán ez a könyv áll legközelebb hozzám mind közül,mivel ez volt az első KJK-m még megjelenésekor,és lényegében ez az anyag nyitotta meg előttem a fantasy műfaj kapuit is!A borító nagyon profi,az egyik legjobb!Az illusztrációk szintén!Ahogy a Tolvajok Városa kritikájánál is megírtam,sajátos stílus,és realisztikus is egyben,de itt a földalatti viszonyokat megalkotva,még az előbbinél is jobbak lettek a képek!A gyakran megjelenő sötét árnyékolás eleve nyomasztó atmoszférát teremt,tökéletesen megadva ennek az egésznek a hangulatát!Szinte képenként lehetne külön-külön kielemezni!A kis,fejezetpontok közti képek is nagyon beteg hangulatúak!
A sztori egyszerű mint egy faék,de ez a kaland értékéből semmit nem von le!A nehézségi szint szerintem itt ugrik először egy fokkal az előző könyvekéhez képest!Korántsem végigjátszhatatlan,de az eddigi legkeményebb próbatétel!Itt már kell a minimum 9-es induló ügyesség,ha nem 10-es!Máskülönben a szabályok nem változtak,semmi extra újítás sincs!Talán hangulatfokozónak lett egy ideiglenes társunk,ennyi.
És ami még lényeges ettől a könyvtől kezdhetünk beszélni Allansiáról,és így magáról a Titánról is!Ugyanis itt vannak először visszautalások,igaz csak a Feketehomok kikötőre,dehát valahol el kell kezdeni!
Máskülönben nekem anno-mikor még a Titánnak híre hamva sem volt-rögtön feltűntek ezek a távolkeleti csengésű nevek mint Fang/Chiang Mai!Először azt hittem ezek kínai helyiségnevek és ott kezdtem el keresni őket![smiley]awink[/smiley]Mígnem rájöttem hogy Thai helyszínek nevei,ami utólag be is igazolódott,hogy onnan lopkodta össze őket Ian bácsi![smiley]wave[/smiley]
Objektíven nézve jelent meg a későbbiekben ennél jóval kidolgozottabb kaland is,de ettől függetlenül is méltán alapmű ez a könyv!10/10
Tedd azt másokkal,amit szeretnél hogy veled tegyenek meg,illetve ne tedd,amit magadnak sem szeretnél!
2012. január 3. 09:17 | Válasz erre | #39
Tegnap játszottam ismét végig, nem csalódtam benne. A hangulata ott volt a toppon, és erős ellenfelekben sem volt hiány, bár 12-es ügyességgel és szerencsével azért könnyebb volt - és nem is csaltam a gurítássnál. Bár az épm csak 14 volt. Ennek ellnére maradt két kajám - kettő elázott, és egy erő italám, sok helyen pedig nem tudtam gyúgyulni, mert addig még nem vesztettem:)
Kemény harcokból sem volt hiány, bár sokszor a kocka nekem kedvezett:): Barlangi Troll, Throm, Manticore, Verembestia, Nindzsa, Vérvad, Minotaurusz.

Egy szó mint száz, szerintem hiába Livingstone egyik korai műve, máig verhetetlen a maga nemében!
2011. december 29. 19:58 | Válasz erre | #38
Borítóterv:
Egész csinos munka! A borítón a labirintus egyik szörnyetege, a Vérvad látható, amint épp táplálkozni készül. A grafika maga szépre sikerült, de a szörnyeteg és az elnevezése – ti is látjátok – nem a legfélelmetesebb kreatúra. No de ez nem a grafikus hibája :)

Grafikák:
Ezekben sem találtam hibát, jól néznek ki, és akárcsak a borító, ez is csinos munka. A barbár az egyik rajzolt képen kicsit Ozzy Osbourne-ra hajaz, de ezzel nem ócsárolni akartam a grafikát.

Történet:
Vállalkozó szellemű kalandort alakítunk, aki Fang városának hírhedt helyi nevezetességén vesz részt – a Halállabirintuson! Aki élve kijut onnét, tízezer aranytallér nyereményt söpör be, és megszerzi a „Halállabirintus bajnoka” címet is! A halálos játszma élesben megy; öt versenyző megy be…és vajon hányan jönnek ki?

Nehézség:
Nem olyan vészes, de túl lazán sem szabad venni. Akkor van gond, ha a játékos nem jön rá idejekorán, miket is kell keresnie, hogy sikeresen kijusson a Halállabirintusból. Van pár jó kis furmányos csapda, de igazán komoly ellenfél „csak” kettő van – a Verembestia, és a borítón látott Vérvad, esetleg az Óriás Skorpió. A legfőbb nehézséget az utolsó kapu kombinációs zárjának kinyitása jelenti, lefogadom, itt vérzett el a játékosok nagy százaléka.

Főellenség:
Nincs semmilyen főellenség, helyettük több kisebb-nagyobb akadály és ellenség van…például az előbb felsoroltak. A fő gondot az utolsó kapu okozza, ugyanis három drágakövet kell találnod hozzá, és ha ez még nem elég, ki kell találnod, a drágaköveket milyen sorrendben rakd be a kapu kombinációs zárjába. Ha elkúrod, jő a villámcsapás…pár próbálkozás után jóéjszakát…

Ami tetszett:
A labirintus remekül meg lett tervezve, sok az össze-vissza tekergőző alagút, és változatosak a mindenféle csapdák és akadályok – például a spóragolyó, a harang, vagy a kék fénysugár a mennyezetről. Remekül megadják a labirintus hangulatát a különféle teremtmények is – vannak köztük kommersz szörnyek, mint a Goblinok és az Orkok, de különlegességekre is akadhatunk, például az Imitátor. Az is figyelemreméltó húzás, hogy egy ideig szövetségesünk is akad – az egyik versenytársunk, Throm a barbár, bár őt később egy erőpróba alatt elveszítjük majd, cserébe viszont kinyírhatjuk az idegesítő próbamester Törpét is. Szert tehetünk különféle hasznos eszközökre, extra fegyverekre, bár élettöltőből lehetne azért több is.

És ami nem:
Vannak meglehetősen erőltetett csapdák is, például a láthatatlan fal, és a facölöpök, amik szálkákat lövellnek. Enyhe túlzásnak találom, hogy pár nyomorult szálka miatt akár 6 életerő pontot is elveszíthetünk. Kellemetlen élmény volt a másik versenytársam, a lány elveszítése is…na őérte igazán kár volt, a barbár haverom halála valahogy nem különösebben rázott meg, legalábbis nem annyira. Az „alagútőrségen” pedig szintén jót nevettem…nem elég hogy a labirintus tele van halálcsapdákkal, szörnyekkel, meg Próbamesterekkel, neeem, még kell alagútőrség is. Hát pffff.
Nem volt az se fair dolog, hogy a vörös folyadékkal teli serleghez lehetetlen hozzájutni egy csapda miatt. A könyvben van pár elírás és fordítási hiba, például mikor a kezemmel a lyukba nyúlok a csáklyáért, gladiátor őrök helyett Ork őrök támadnak ránk, a Törpe pirulái közül mindkettő 2 ügyesség pont veszteséget okoz, holott az „L” jelűtől 2 szerencse pontot kellene veszteni. Nincs rendben a 48. és a 242. pontokon az ájulás-magunkhoz térés se. Ezeket leszámítva azonban nincs különösebben súlyos gond a könyvben.
2011. december 16. 14:31 | Válasz erre | #37
DL-nél ügyességpróbát kell rontani, ha jól emlékszem, amúgy mindegy:)
Illetve a Házban 11 minimális pont kell, ha jól emlékszem, de is mindegy:)
Igen, végül is igazad van, a DL-ben sok a harc, míg az EH-ban szinte nincs is.
Hiába egyszer már végigjátszottam az utóbbit, mégse menne most elsőre a véghezvitele szerintem.
Mondjuk, hogy eltúlzottan szadisták, azért te se panaszkodhatsz:D Bár a tiédben inkább csak 2-3 van, ami az átlagtól nehezebb. Illetve majd meglátjuk a végső változatot...
© SzG
2011. december 16. 11:38 | Válasz erre | #36
Lehet, hogy a VK durvább a DL-nél nem tudom, elég rég olvastam már az előbbit. Az mindenesetre biztos, hogy mindkettő eltúlzottan szadista. Meg szerintem az is, hogy az EL-t könnyebb végigvinni, de nem akarom magamat ismételni, már minden érvemet leírtam legutóbb. A lényeg, hogy a DL-t még akkor is über nehéz végigjátszani, ha tudod, hogy hol, mit kell csinálni, merre kell menni, mert ugyebár a véletlenen is sok múlik, csaták, mint írtam, az EL-nél pedig ilyen gond abszolút nincs. Legutóbb negyedóra alatt végeztem ki, minden különösebb probléma nélkül. :) Különben én úgy emlékszem 9 félelem pontot lehet minimum összegyűjteni, tehát 10-el kell indulni minimum, de lehet, hogy nem jól rémlik. Mondjuk ez elég hülyeség tényleg, nem túl fer a játékossal szemben. De az sem, hogy a DL-nél el kell rontani egy szerencsepróbát. :S
2011. december 15. 15:19 | Válasz erre | #35
Ok, vitatkozzunk:D

Spoiler

A Varázsló ha másért nem, hát azért durvább a DL-nél, mert abban semmiféle plusz támaderős finomságot nem raktak bele, Razaak pedig a végén a maga 12-es Ügyességével és 20-as Ép-jével... ráadásul, ha egymás után nyer két harcfordulót...
A DL-ben okés, hogy sok cucc van, de kapásból mondok egy tárgyat, ami -1 sebzést okoz és 3 vagy 4 egyéb tárgyat, ami hatására plusz 1 támadóerőm keletkezik. Az mondjuk ok, hogy sok múlik a kockán, de arra szintén jó példa a Ház, mert 11-es minimum Félelem pont kel! Igaz, a DL-nek a gyengéje a sok szerencsepróba, illetve az egyik próba elrontása:(
Én hamarabb beleőrültem ebbe, mint a DL-be! Számomra ez sokkal nehezebb!
© SzG
2011. december 15. 10:58 | Válasz erre | #34
Hát ezzel azért vitába szállnék, mármint, hogy az Elátkozott ház nehezebb-szivatósabb, mint a DL. Vagyis... mindkettő tele van ugye instant halállal, olyan résszel, ahol ha valamit nem jól csinálsz vagy nincs nálad egy cucc, akkor meghalsz, de a DL-ben például sokkal több tárgyat kell összegyűjteni (az EL-ben alig párat), ráadásul jóval több minden múlik a szerencsén és a kockadobásokon, húszmillió überkemény ellenfél van benne, akiknél jó eséllyel feldobhatod a szandált. Az Elátkozott házban ezzel szemben max. a pokoldémont nehéz leverni a végén, de annyira azt sem, ha nálad van a kis vagyis kris kés. Szóval itt nem nagyon függ semmi a kockadobásoktól... És amúgy is, ha tudod, hogy merre kell menni, akkor az EL-en kb. húsz perc alatt átrohanhatsz, a DL ellenben simán több órás cucc.
Mondjuk a Varázsló kriptája az tényleg durva, az tele van szükségers tárgyakkal és termnátor ellenfelekkel, halálcsapodákkal, bár nem tudom durvább-e a DL-nél, talán, rég olvastam már.
© SzG
2011. december 15. 10:48 | Válasz erre | #33
"Nyilván a KJK szabálya egyszerűbb, de életszerűtlen: Két tulajdonság van. A harc: A+dobás összevetése B+dobással. Sebzés. A HK bonyolultabb, de életszerűbb"
Na ez a lényeg, ebben akkor kiegyezhetünk [smiley]taps[/smiley]
2011. december 15. 06:01 | Válasz erre | #32
Áh a DL-nél vannak sokkal rosszabbak:)
Ilyen például a Varázsló Kriptája, vagy az Elátkozott Ház.
© killmaster (Savanyúhas)
2011. december 14. 23:06 | Válasz erre | #31
A KJK könyvek világa nem arról szól, hogy életszerű legyen a dolog! A HK kötetek is csak annyira életszerűek amennyire látszanak. Kellett egy meder, ami közé be lehetett szorítani egy ilyen kalandot. Persze mindenki olyan szabályok szerint játszik, ami neki épp jó és érthető. Igaz volt ez akkor is, amikor benyújtottam a fordításomat az elbíráló bizottsághoz, és bizony ahol túl bonyolult vagy érthetetlenek voltak az angol könyvben a szabályok, ott én kidolgoztam egyet, amely érthető és elfogadott is lett. Nem kell ezt cifrázni, a Halállabirintus is épp ezért jó. Jó a hangulata, vannak alternatív utak, de azért elsőre mégsem tudsz végigmenni rajta. Van benne kihívás, és nem lehetetlen küldetés, mint pl. a Démonlovagok! [smiley]hung[/smiley]
2011. december 14. 21:24 | Válasz erre | #30
Akkor mondok mást, csak mert szeretek rendszerkedni. [smiley]crazya[/smiley]
Ha már felhozódott a HK rendszere. Az Ügyesség, ahogy Dr Lecter is írta, nemcsak a támadóerőt jelképezi. Ami a HK-ban Támadás, és Védekezés, az a KJK-ban Ügyesség. Ezért írtam régebben, hogy ez rossz elnevezés. Inkább Harckészség lehetne, bár akkor nehezen magyarázható az Ügy próba. Így felfogva könnyen elfogadható, hogy a kard és a vért ugyanazt a bónuszt adja.
Nyilván a KJK szabálya egyszerűbb, de életszerűtlen: Két tulajdonság van. A harc: A+dobás összevetése B+dobással. Sebzés.[smiley]axe[/smiley] A HK bonyolultabb, de életszerűbb: Három tulajdonság. A harc: Kezdeményeződobás. A+dobás összevetése D-vel, aztán sebzésdobás,[smiley]crushed-6[/smiley] majd C+dobás összevetése B-vel, aztán sebzésdobás.[smiley]big-axe[/smiley]
2011. december 14. 20:02 | Válasz erre | #29
Tudom, csak poénkodtam:D
© SzG
2011. december 14. 19:13 | Válasz erre | #28
Hát hogy őszinte legyek, nekem a KJK-s rendszerben semmi nem tetszik igazán, úgyhogy én nem gyúrnám össze a HK-ssal. :D Illetve nem használnék fel belőle semmit egy esetleges saját szabályrendszerhez. Esetleg a szerencsét, de ha kockázós könyvet írnék, valszeg ahelyett is kitalálnék valami mást, már csak azért is, hogy lehetőleg ne koppintsak egy korábbi könyvet se.
2011. december 14. 19:08 | Válasz erre | #27
Ez így igaz, szerintem is jobb ebben a HK.
A megoldás egyszerű: gyúrjuk össze a kettőt!:D
© SzG
2011. december 14. 18:45 | Válasz erre | #26
Mindegy, nem életszerű az egész rendszer és kész (az is elég necces, hogy pl. mindig 2 ÉP-et sebzel, bármilyen fegyvered is van stb. -jó, Démonlovagok kivétel ebből a szempontból is-, lehetne még sorolni az ilyen furcsa dolgokat).
A HK-é ilyen téren jobb, ott ugye a fegyverek csak a támadóerőt növelik, a pajzsok a védettséget stb. Meg a fegyverek sebzése is eltérő ugye, ilyesmi. :)
2011. december 14. 18:19 | Válasz erre | #25
Maga az, hogy Ügyesség pusztán csak egy gyűjtőnév, amibe elég sok minden beletartozik, erről se feledkezzünk meg!
© SzG
2011. december 14. 16:56 | Válasz erre | #24
Hát nem tudom, nekem ez egy kicsit erőltetett magyarázatnak tűnik, már elnézést. :) (A szerzők sem hiszem, hogy így gondolták.) A pajzs talán még oké, legalábbis mivel azzal tényleg nem csak védekezni lehet, az növelheti a támadóerőt, de egy sisak... illetve hogy ettől bátrabb lesz-e az ember egy csatában (ahol nyilván nem csak a fejét érheti találat, sőt... és ezzel a harcoló is nyilván tisztában van: szóval nem hinném, hogy annyira bátorrá tenné). Arról nem is beszélve, hogy a támadó ERŐ azért nem egyenlő a bátorsággal, szerintem inkább az erő + az ügyesség, gyorsaság + a harci tudás, készség keveréke, ezeket pedig végképp nem befolyásolja, hogy van-e az illetőn teszem azt sisak vagy bármi más avagy nincs.

De egyébként pedig ezek a cuccok sokszor nem is csak a támadóerőt növelik ugye, hanem úgy az ügyességet zusammen, legalábbis pl. a Livingstone-könyvekben (a Démonlovagok más tészta).
És arra ugye végképp nem lehet ésszerű magyarázatot adni, hogy egy sisak vagy főleg egy pajzs miért tesz ügyesebbé, miért lesz emiatt nagyobb esélyed egy ügyességpróba során teszem azt egy lyuk átugrásánál vagy valami felemelésénél. :D
2011. december 14. 14:52 | Válasz erre | #23
Ez így igaz. De a kardról se feledkezzünk meg, ővéle is remekül lehet védekezni - fokél, keresztvas, stb.
2011. december 14. 09:58 | Válasz erre | #22
Ezzel nem értek egyet. Gondolj csak bele. Ha rajtam mellvért, vagy sisak van, bátrabban támadok, hisz védve vagyok. Egy kisebb ütést nem védek ki, ráhagyom a mellvértre, és gyorsabban, jobb helyzetből hajtok végre ellentámadást. Tehát jogos a +1 Támadóerő. Pajzs esetén szintén. Egy pajzsot nemcsak védekezésre lehet használni. Lehet vele ütni, taszítani, fegyvert elsöpörni az útból, stb. És ha van pajzsod, a karddal sem kell olyan intenzíven védekezni, többször lehet támadni.
2011. december 14. 09:47 | Válasz erre | #21
Épp most olvastam bele a Démonlovagokba. Ott úgy van, hogy a mellvért 1-gyel csökkenti a sebzést, viszont a 1-gyel csökkenti a támadóerőt is. Ez nem túl nagy bonyolítás, és elég életszerű. Ráadásul van ok mérlegelni, kell e ez nekünk.
A kezdeti fölé nem mehet szabály más okból is értelmetlen. Egy példa:
A harcos Ügy: 10
B harcos Ügy: 9
A jobb harcos B-nél. B kap egy varázskardot (+1 Ügy). Még mindig A a jobb harcos. B átadja A-nak a kardot. A mégis csak ugyanannyival jobb harcos, mint előtte. Vagyis semmi nem változik. Ellentétben, ha előtte mindketten veszítettek kezdeti Ügyességükből.
Ezt ki lehet azzal küszöbölni, hogy minden ami az Ügyességet növeli, inkább növelje a Támadóerőt. Annál nincs maximum korlát. Így kiküszöbölhető az is, hogy valaki egy láncingben könnyebben átugrik a verem felett. (Ügy próba.)[smiley]conf[/smiley]
2011. december 13. 21:12 | Válasz erre | #20
Én mondjuk nemes egyszerűséggel azt mondom, hogy a sisak +1-es, és ha majd elvesztek egy ÜGYESSÉG pontot, akkor fejti ki a hatását. Aztán ha visszanyerek egyet, a sisak "ereje" ismét idejét múlttá válik. És ezzel meg van oldva a nem-mehet-a-max-fölé és a nem-veszik-el-ügyesség-bónusz probléma is.
You engineer types and your exxageration on accuracy... Can't we just call that one fuckload of snow and be done with it? – Depends. Is that an imperial fuckload or a metric one?
2011. december 13. 15:31 | Válasz erre | #19
Általában ez tényleg nincs megmagyarázva. De azt hiszem túl van ez bonyolítva általunk. Inkább gurítsuk a kockákat, és élvezzük a könyveket - már amenyiben nem kell az író felmenőit szidni:D