Kaland Játék Kockázat (Rakéta könyvek) kötetei: Információk:
Hátsó borító leírás: Könyv és játék az, amit a kezedben tartasz. A főhős TE vagy.
Mióta csak élsz, azt hallod, hogy ez a vidék undorító élőlényekkel benépesített, szörnyű hely. De az a hír járja, hogy a mocsár igazi veszélye nem az itt élő teremtményekben rejlik, s nem is a varázslókban vagy az ösvényeken kísértő gonosz szellemekben keresendő. Nem; az ok, amiért a Skorpiók Mocsarából csak oly kevesen tértek vissza, egészen más. A mocsarat számtalan kanyargós ösvény szeli át. Eddig még senkinek sem sikerült megrajzolnia az utak térképét, vagy elmesélnie a mocsárvilág életét. Talán TE leszel az... TE döntöd el, mikor, melyik utat választod, milyen csellel kerülsz ki a csapdákból, melyik teremtménnyel csapsz össze. Értékelés: -2 / 10 Nheil gondolatai a könyvről: A skorpiók mocsara az első KJK történet, amelyet nem az eddig megszokott Steve Jackson,Ian Livingstone páros valamelyike írt, hanem... egy ugyancsak Steve Jackson nevű amerikai illető :-). Hogy ennek mekkora esélye már de komolyan? Mondjuk, kb mint annyi, hogy valaki elsőre végigjátssza csalás nélkül a Pusztítót vagy a Bajnokok próbáját! Szerintem ezzel persze annak idején a rakétás könyvek olvasgatása idején senki sem foglalkozott. A történet kifejezetten érdekesen indul, egy elég részletes háttértörténet szerint a birtokunkba jutott bűvös rézgyűrűvel mindig tudjuk, merre van észak, valamint megérezzük a gonoszok jelenlétét. Mondjuk ez kicsit kínban született párosítás de annyi baj legyen. Ezután megismerkedünk a Mocsár történetével és "felvehetünk" három küldetésből egyet. Feladatunk tehát attól függően más lesz, hogy melyik varázsló megbízatását fogadjuk el. Ez dícséretes újítás, mint ahogy a varázslási rendszer is, de ez a varázsgolyós megoldás mondjuk elég béna, de végül is fogadjuk el, hogy alapvetően harcosok vagyunk és ez csak egy kis extra. A történet jól indul, de amint belépünk a mocsárba, valahogy megreked a hangulat. Nyoma sincs annak a misztikusságnak, ami Livingstonet és az "eredeti" Jacksont jellemzi, még a gyengébb könyveikben is. Különféle viszonylag érdekes és kevésbé érdekes epizodikus tisztások követik egymást, ahol karddal, varázslattal vagy épp beszélgetéssel kell megoldani a helyzeteket. Az első időkben persze én is serényen rajzoltam térképet, ez a része végül is működik, hiszen aki becsületesen akar haladni, az belefércel egy kis munkát abba, hogy ne tévedjen el. A mocsár ökoszisztémája elég hihetetlen és irreális, egymás melletti tisztásokon laknak mindenféle Mesterek, random szörnyek, útonállók stb. Hogy kerültek ezek oda, hogyan maradnak életben, egyáltalán mi a céljuk egy mocsár közepén? És hogyan tud fennmaradni egy teljes város ennyire elszigetelten? Ezeket sosem fogjuk megtudni. Hacsak nem a gonosz utat választottuk, el kell jutnunk jó messzire északra Fűzfaliget városába, vagy a gyógyító virághoz, így a mocsár nagy részét be kell járnunk ás vissza. A nehézség nem vészes, nem cél egyáltalán lekaszabolni mindenkit, sem tárgyakat harácsolni (kivéve a gonosz küldetés esetén, ott ugye amuletteket kell szerezni a mesterektől - ha amúgy nem vagyunk gonoszak, elég csak a gonosz mestereket leölni és akkor nem lesz lelkiismeret-furdalásunk). Általában nem leszünk nagy veszélyben, ha ésszerűen választunk az opciókból. A térkép/gyógynövény megszerzése után visszafelé kell haladnunk és nem minden tisztás lesz kihalt, érhetnek megint meglepetések. Összességében egy elfogadható iparosmunka lett a Skorpiók mocsara, ami egy egészen jó alapötlettel indít, de hamar átvált egy középszerű kalandba, amiből hiányzik a misztikum és az izgalom. Bár a több, eltérő befejezés miatt itt több értelme van újrakezdeni, mint a lineárisabb kalandok esetében, de annyira azért nem izgalmas minden egyes tisztást felderíteni. 10/6 Reactor gondolatai a könyvről: [b]Borító[/b] Csinosnak mondható ez is, a Víziszörnyet ábrázolja, ami nekem egy kicsit torznak tűnik. Hogy a fenébe képes azokkal a csőtészta karjaival EKKORA karmokat megtartani rajtuk? Nem semmi, emberek, nem semmi… [b]Grafikák[/b] Hm. Összességében véve itt is elég szépen meg lettek ábrázolva a különféle események, egyedül a gonosz varázslóról hiányoltam valamiféle képet – a Jó és a Semleges varázslóról van kép. Helyette van kép a Pókok mesteréről, ami szerintem elég jól sikerült. [b]Történet[/b] Na, ez az egyik különlegessége ennek a könyvnek. A bevezetőben csak annyiról van szó, hogy kapunk egy varázslatos rézgyűrűt, ami mindig megmutatja, merrefelé van észak, és felforrósodik, ha rossz emberrel akadunk össze. A játékos természetesen itt is egy harcedzett kalandor, aki épp munkaadót keres magának, hogy egy kis lóvéhoz jusson. A Skorpiók Mocsara melletti településben egész véletlenül három munkaadó is akad – egy Jó varázsló, egy Semleges varázsló, és egy Gonosz varázsló. Attól függően, hogy a játékos melyikkel szerződik le, változik a küldetés célja. A Jó varázslónak egy különleges növény bogyóját kell a mocsárból megszerezni, a Semleges varázslónak el kell jutni a mocsár túloldalán lévő Fűzfaligetbe, a Gonosz varázslónak pedig varázsamuletteket kell összeszedni a mocsárból, legalább hármat. [b]Nehézség[/b] Attól függetlenül, hogy a környékbeliek mennyire paráznak a mocsártól, nem nevezném túlzottan veszélyes helynek. Komolyan, sokkal több jó arc van a mocsárban, mint ellenség, szóval az előrejutás abszolút nem jelent nagy problémát, különösen, mivel ebben a könyvben tudunk varázsolni is. Meg kell mondjam, elég nagy kunszt a mocsárban meghalni, meglehetősen kevés a halálpont, és az ellenségek se túl táposak. A borítón lévő Víziszörnyet kivéve esetleg csak Bakó, a gonosz varázsló, vagy a démonja jelenthet némi kihívást. [b]Főellenség[/b] Na, ilyen itt nincs, ha a Bakót nem vesszük bele. [b]Ami tetszett[/b] Na, ami igencsak tetszett, az az, hogy nem egy, hanem kapásból HÁROM küldetésünk is lehet, attól függően, melyik varázslóhoz látogatunk el, úgyhogy harcolhatunk a semleges, és a gonosz oldalán is. A mocsár szerkezete eléggé átlátható, térképet is lehet rajzolni belőle, őszintén szólva nem értem, a kedves varázsló pajtikáknak mi nehézséget okozna felderíteni a mocsarat. Az ellenfelek változatosak, viszonylag sok van belőlük (majdnem minden tisztáson harcolhatunk valakivel), vannak itt tolvajok, útonállók, vadállatok, és veszedelmes növények is. Egy tisztásra többször is vissza lehet térni, és olyankor más dolgok történhetnek, mint eredetileg. Amint azt már írtam, lehetőségünk van varázsolni is úgynevezett „varázsgolyókkal” (ez viszont nem tetszett), és így nem veszítünk varázsláskor életerő pontot. Különleges fegyverek nincsenek a mocsárban, és életerő-növelő tárgyakból is viszonylag kevés van, ha az ember nem éri el Fűzfaligetet. Varázskard viszont szerezhető Bakótól, ha megöljük. Néhány halálpont meglehetősen durva…például a 375.-ös, vagy amikor Bakó elfog minket, és elszörnyedve nézzük, mi van a kezében…na az ilyeneket szeretem! [b]És ami nem[/b] Például ez a „varázsgolyós” marhaság. Mi az, hogy „varázsgolyó”, hogy kell azt elképzelni hogy varázsolok vele? Dörzsölgetem a kezemben, földhöz csapom, vagy beveszem egy pohár vízzel főétkezések után? Nevetséges. Aztán, egyes helyeken a varázslatok alkalmazásával sincs minden rendben…a Kardfáknál például mit kínál fel ellenük a könyv? Naná hogy a Növesztést, mert hogy akkor biztos úgy megnőnek a Kardfák, hogy nem érnek el engem…aha…hát mi mást is varázsolna az okos ember egy csomó ellenséges növénnyel szemben, mint Növesztést. Ugyan már, én kérek elnézést. Ugyanez van a Kertek Mesterénél, ahol Hervasztást lehet ellene varázsolni, mire kijelenti a könyv, hogy a Kertek Mestere nem növény, tehát a varázslat nem fog rajta. Nahát, pedig tökre úgy nézett ki, mint egy virág. Az Áldás-varázslat meg kb. teljesen hasznavehetetlen. Bakó várát nem lehet átkutatni, miután megöltük, akkor se engedi a könyv…kár érte. Vicces félrefordítás pedig ebben a könyvben is akad – Bakó, amikor kiakad, nem azt mondja hogy „megvédj egy gyenge szobrot”, hanem „legyőzz egy kis szobrot”. Ja, és ha nem a Jót szolgálom, akkor miért úgy fejeződik be a könyv, mintha meghaltam volna?! Tudjátok…”kalandod véget ér”. Ezeket jobb lett volna bele sem írni a könyvbe. [b]Design[/b] Nekem valahogy a víziszörny inkább vicces mint félelmetes, ettől eltekintve nincs bajom a borítóval, a pasztellszínek megadják a mocsár hangulatát, de jobbat is ki tudtam volna találni. [b]Illusztráció[/b] Úgy átlagban rendben vannak, bár a rákfüvek rajza (388.) ritka béna. [b]Háttértörténet[/b] Nincs túlbonyolítva: kalandra éhes kalandorok vagyunk és egy jótettünk jutalmaként egy mágikus rézgyűrűt kapunk, melynek segítségével végre nekivághatunk a hírhedt Skorpiók mocsarának. A gyűrű segítségével mindig tudni fogjuk merre van észak - ez a mocsárban előttünk elhullottak egyik fő problémája volt, nevezetesen hogy a helyen nem működik az iránytű, és a csillagokat sem látni az állandó ködtől. Továbbá a gyűrű a veszélyre és a gonosz emberekre is figyelmeztet minket úgy, hogy forrósodni kezd. Konkrét célunk voltaképpen már a kaland közben kezd el körvonalazódni, mikor is választanunk kell hogy mely nagyhatalmú mágus szolgálatába szegődünk, hogy azért mégiscsak legyen valami értelme a túrának. [b]Eredetiség[/b] Nincs a sztoriban semmi extra, de mégis érdekes tud maradni végig. Köszönhető ez a három választható patrónusnak, akik alapvetően meghatározzák célunkat, és hozzáállásunkat a mocsárvilág népéhez. Selator a jó varázsló - akit az őt ábrázoló képről inkább egy tanyasi parasztembernek mondanék - egy mágikus növényt kerestet meg velünk. Bakó a fekete mágus (róla érdekes módon nincs kép a könyvben) a mocsári Mesterek amulettjeit akarja. A titokzatos Vasöklűről később kiderül hogy egy kereskedő, bár hatalmát butaság lenne lebecsülni. Ő a mocsár térképét szeretné, pontosabban a Fűzfaligetbe vezető út leírását, melyen végre útra indíthatná kereskedő karavánjait. Szóval tetszetős ez a megvalósítás, mindenki kiválaszthatja a neki szimpatikus úriembert. [b]Kihívás[/b] A játék könnyű. Szerencse-és Ügyesség-próbákat például alig kell tennünk. A szörnyek és egyéb ellenfelek harcértékei átlagosak vagy alacsonyak. Mindemellett még el is menekülhetünk majdnem minden harc elől, szóval tényleg nem fogunk megizzadni. [b]Főgonosz[/b] Hát itt olyan nincs, maximum Bakóval végezhetünk, és ha ezt a játék elején tesszük, akkor még egy +2 Ügyességű kard is miénk lesz, tehát érdemes. Ha már csak a végén, akkor már nem várhat ránk teljes happy end. Bakó mellesleg a játék legerősebb ellenfele. [b]Rendszer[/b] A varázslatok rendszere szerencsére ebben a könyvben normálisan van megoldva és nem kell Életerő pontokat vagy mást költeni használatukkor (kivéve az egyetlen Átok varázslatot). Tulajdonképpen a kalandban mi nem vagyunk igazi varázslók, csak ún. varázsgömbökkel tudjuk elsütni a varázslatokat. Egy varázsgömb három típusú lehet: jó, gonosz vagy semleges. Pártfogónktól függ hogy mennyivel és milyenekkel lát el minket, például Selatortól ugyebár nem fogunk gonosz varázsgömböket kapni. A mágia nagyon jól használható a játékban, néha tényleg látványos dolgokat produkálhatunk (pl. az Átok varázslattal, mely minden ellenfelünknek személyre szabott átkot biztosít). Én úgy tapasztaltam hogy a Félelem és a Növekedés bűbájok a legkevésbé hasznosak. A másik lényeges alapja a könyvnek a térképezés, mely ennél a kalandnál elengedhetetlen, úgyhogy biztosra veszem hogy jópár korabeli megsárgult Skorpiók mocsara térkép lapul sok azóta már felnőtt szekrénye mélyén. [b]Hangulat[/b] A pártfogók és a varázsolgatás mellett a mocsárban élő Mesterek adják még meg a mű egyedi hangulatát. Kicsit sajnáltam hogy részletesebben nincs kifejtve hogy kik ők, miért vannak ennyien, miért költöztek tömegesen a mocsárba, hogyhogy ők nem tévednek el, stb., de lehet hogy pont a titokzatosságuk izgalmas. Ha Bakót szolgáljuk mindig érdekes a Mesterekkel való találka hiszen elvileg meg kell szereznünk az amulettjüket (legalább hármat, hogy a fekete mágus elégedett legyen). Az is jó hogy Jacksonék figyeltek arra hogy ha visszatérünk egy olyan tisztásra ahol már jártunk, ott kerülhetünk új szituációba is (sajnos azonban ez nincs részletesen kidolgozva - persze a 400 pont kevés is ehhez). Ami viszont annyira nem jó, hogy túlságosan epizodikus minden helyzet, nem nagyon van összefüggő eseménysor: 1 tisztás - 1 megoldandó feladat, és aztán mehetünk a következőre. Ezt ebben a könyvben jobban érezni lehet, mint más művekben. Természetesen ebből a játékból sem hiányoznak az apróbb hibák, elírások. A Békák Mesterénél például a könyv automatikusan feltételezi hogy van Illúzió varázslatunk, ha el akarjuk lopni az amulettjét. A 257-es pontnál pedig ha sikerül az Ügyesség-próbánk akkor kapunk 2 szerencse pontot - na ilyet se láttam még más könyvben. Az se nagyon világos hogy ha olyan halálos hely a mocsár, akkor miért flangálnak benne annyian (tolvaj, csavargó, stb.), de hát ilyenek felett persze szemet lehet hunyni. A három féle út és befejezés, a Mesterek és a jól megoldott és kihasznált mágia javít erősen az összképen: a Skorpiók mocsara nem egy rossz alkotás. Értékelés: -2 / 10 Yoro35 gondolatai a könyvről: A könyvet a közelmúltban újra végigolvasva (most már vagy 30 éve megvan) kis hiányérzetem támadt: 2 évvel a Titán előtt készült, ahol a köszönetnyilvánításnál megemlítik Steve Jacksont "a Skorpiók Mocsaráért és a Király Országútjáért a Skorpiók Mocsarából". Ehhez képest az Országút csak a háttértörténetben szerepel, ahol Varsányi Mária "Király út"-nak fordította, aztán sehol... Pedig annyival is beértem volna, hogy valami magasabb ponton, mondjuk a Rút Ivadék (Ambrus Gergely fordításában a Titán-ban: Fattyú) folyó partján állva "a távolban látod a mocsarat megkerülő Országutat"... David Anderson gondolatai a könyvről: A Skorpiók Mocsara hatalmas lehetőségeket rejtett, de nem sikerült ezt rendesen kiaknázni. Először is ahelyett, hogy mindig ugyanannak a küldetésnek futnánk neki, három teljesen eltérő feladatot teljesíthetünk. Másodszorra, [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=6]A Káosz Fellegvárához[/url] hasonlóan itt is rendelkezünk némi mágikus arzenállal. A gond az, hogy a könyv nem valami magával ragadó. Lényegében egy mocsárba telepített labirintust kell bejárni benne. Hiányzik belőle az a titokzatosság, ami [url=http://zagor.hu/index.php?oldal=konyv&konyv=2]A Tűzhegy Varázslóját[/url] sikeresen megmentette. Ha több kötet jelent volna meg előtte és több más író is próbálkozott volna a rendszer behangolásával, az újszerű megközelítés megmentette volna. Így azonban messze nem lett az a könyv, amit reméltem, így senkinek nem tudom jó szívvel ajánlani. |
||||||||||||||||||||